Magyar Vasutas, 1970 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-05 / 1. szám

E­ gy esztendő küszöbén írta: GULYÁS JÁNOS titkár redményekben és eseményekben gazdag évet hagytunk magunk mögött. Bár még nem ismer­tek teljes részletességgel az új gazdaságirányí­tási rendszer második évének eredményei, a hozzávetőleges becslések azonban azt sejtetik, hogy ha mérsékelt arányú is, de töretlen a népgazda­ság fejlődése. A gazdasági reform egyre inkább betöl­ti funkcióját, s reményre jogosít az elkövetkezendő éveket illetően. A vasút szállítási teljesítménye előreláthatóan ala­csonyabb lesz a tervezettnél. A lemaradás okai azon­ban elsősorban a vasúton kívül állók. A szállítási le­maradást ellensúlyozza, hogy a műszaki-gazdasági mu­tatók általában kedvezően alakultak, ami a vasutas dolgozók gazdaságosabb munkára törekvésének ered­ményességét bizonyítja. 1969-ben tovább emelkedett a vasút műszaki-tech­nikai színvonala. A hálózat fejlesztésére 1225 millió forintot fordítottunk, amelyből kiemelten említendő a Budapest Nyugati pu.—Nyíregyháza vonal villamosítá­sa, Záhony átrakó körzet fejlesztése, Szolnok állomás rekonstrukciója, Szajol—Debrecen vonal korszerűsíté­se, Nyíregyháza—Záhony, valamint Rákos—Újszász vonal fejlesztése. Ezenfelül a vasúthálózat korszerűsí­tésére 1200 millió forintot fordítottunk a közlekedési koncepció által megszabott előírásoknak megfelelően. A korszerű vontatás aránya az év végére megha­ladta a 66 százalékot. Beszereztünk 36 nagy teljesítmé­nyű, 40 közép- és kis teljesítményű Diesel-mozdonyt, 2 szerelvény 6 részes motorkocsit, 237 személy-, 1803 teher- és 10 fűtőkocsit. Ha nem a kívánt mértékben is, de tovább javult a szociális ellátottság. 1969-ben több öltözőt és mosdót adtak át, illetve kezdték el az építését, így a debre­ceni és a miskolci vontatási telepen, a Dunakeszi és a Landler-járműjavítóban, a gyöngyösi kitérőgyárban, Békéscsaba állomáson, Bátaszéken, Komlón, Kiskun­halason, Celldömölkön stb. A bérfejlesztésre előirány­zott 3 százalékkal szemben 3,6 százalék volt a realizált fejlesztés. Mindez az eredmény a vasutas dolgozók áldozatos munkája révén volt elérhető. Köszönet mindazoknak, akik kötelességtudatból, hivatásérzetből a legnagyobb nehézségek közepette is derekasan helytálltak, akik a létszámhiány miatt adódó többlet­munkát is vállalták. Sokan mostoha munka- és szociális körülmények kö­zött is dicséretes helytállásukkal magukkal ragadták az elcsüggedőket, igyekeztek példájukkal leszerelni a hango­skodákat, az elégedetlenséget szítókat. A legnagyobb elismerés és köszönet mindazoknak, akik a legkegyetlenebb télben, zimankóban, hóvihar­ban éjt-nappallá téve küzdöttek és küzdenek, hogy az országban szinte egyedül mozgást biztosító vasút, be­töltse hivatását. Minden szolgálati ágnál megtaláljuk az elmúlt hetek neves és névtelen hőseit, akik az egész ország előtt megmutatták, mi a vasutasbecsület. Nincs szó, amely méltán ecsetelni tudná az ember­­feletti harcot az elemekkel. Azok is csatasorba álltak, akik tegnap még jogos, vagy jogtalan követeléseket hangoztatva, a vasúttól kilépés gondolatával, foglal­koztak. Talán azok vetették le legelőbb a szolgálati ágak közötti sovinizmus béklyóját, akik tegnap még a legnagyobb hangon hirdették azt. Ha voltak, akik két­ségbe vonták, hogy a vasutasok tábora egy nagy csa­lád, most me­gel­­őződhettek annak igazáról. S most itt állunk az új év küszöbén! A vasút 1970. évi tervéről lapunk más heljén szólunk. De a számo­kon túl úgy véljük, helyes beszélni arról, hogy mit várhatnak a vasutas dolgozók az új esztendőtől. A szakszervezet és a vasút vezetősége nemegyszer fordult az év folyamán a legfelsőbb szervekhez, kérve, hogy az erkölcsi elismerésen túl, anyagiakban is jus­son kifejezésre a vasutasok más szakmák dolgozóitól eltérő, mostohább körülmények között végzett munká­ja. Az erőfeszítések — ha nem teljes mértékben is — de eredménnyel jártak. Egyrészt a népgazdaság anyagi alapjaiból, másrészt a vasút saját erejéből rövidesen sor kerülhet egy jelentős bérkorrekcióra. A túlmunka megfizetésén, az éjjeli pótlék jelentős emelésén túl bi­zonyos összeg jut a bérarányok javítására, egyes kate­góriák munkaköri bérének emelésére is. A bértömeg­gazdálkodás bevezetése azt jelenti, hogy a létszám­­hiányból, illetve létszámmegtakarításból adódó bérek minden kötöttség nélkül felhasználhatók lesznek. Tovább folyik a munkaidő, helyesebben a túlmunka csökkentése úgy, hogy 1970 végére a legtöbb beosztás­ban nem lesz hosszabb a szolgálati idő havi 210, illet­ve heti 48 óránál. A 78 milliós szociális beruházáson túl a 12 százalékos önkéntes Támogatási Alapból 9,5 millió forintot fordítunk egészségügyi beruházásokra. Az eddigieknél nagyobb összeg jut a lakásépítkezések támogatására. További bővítés lesz a dolgozók ruhael­látásában. Reform alá kerül a szakoktatás, a vasút egész oktatási rendszere. 1970 mind politikailag, mind gazdaságilag igen je­lentős esztendő. Az év első felében ünnepeljük hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. év­fordulóját. Ez lesz a harmadik ötéves terv utolsó esz­tendeje. A népgazdaság és a vasút éves tervei ismertek. Azok reálisak és megalapozottak. Rajtunk, vasutasokon is múlik, hogy milyen eredménnyel zárul az 1970-es esz­tendő egyrészt népgazdasági, másrészt vasúti szinten. Január 1-én kezdetét veszi a felszabadulási jubileumi verseny. Ki-ki a maga munkaterületén a legnagyobb lelkiismeretességgel és odaadással munkálkodjon sike­rén. Mentsük át 1969 munkalendületét az új évre is. Hiszen sok ezer tonna áru vár elszállításra, amelyek a hóakadályok miatt nem juthattak el rendeltetési helyükre. Ismerve a vasutas dolgozók helytállását, áldozat­­készségét, bízvást hisszük, hogy 1970-ben is úrrá le­szünk minden nehézségei, álljuk adott szavunkat, si­kerre visszük célkitűzéseinket. A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1970. JANUÁR 5. Ára 40 fillér XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A vasút 1970. évi terve a központi vezetőség előtt A szakszervezet központi vezetősége december 29-i ülé­sén megtárgyalta a vasút 1970. évi tervét és a végre­hajtását segítő szakszervezeti tennivalókat. A vasút 1970. évi árufuva­rozási tervfeladata 111,5 mil­lió tonna, mely megegyezik az 1969. évi várható teljesít­ménnyel. Az áruszállítással kapcsolatos műszaki-gazdasá­gi mutatók általában kedve­zőbbek lesznek az 1969. évi­nél. A változatlan áruszállítás mellett a tehervonat-kilomé­­ter 0,6 százalékkal csökken, melyet lehetővé tesz a stati­kus kocsiterhelés 0,3 tonnás növekedése, továbbá az áru­tonnakilométer 0,1 százalékos javulása. A tehervonatok át­lagos terhelése 1010 tonnára emelkedik. A korszerű vonta­tás részaránya eléri a 69,4 százalékot. Az 1970. évi terv 395 millió utas elszállításával számol. A villamosítás és dieselesítés ad­ta lehetőségek kihasználásá­val tovább növekszik az uta­zási sebesség. A vasút 1970. évi állóeszköz­­fejlesztési terve mintegy 5300 millió forint. A rendelkezésre álló össze­geket elsősorban az alábbi nagy beruházásokra kon­centrálják: Budapest—Nyíregyháza, Budapest—Szob vonal­villamosítás, Debrecen— Nyíregyháza, Nyíregyhá­za— Záhony, Rákos—Új­­szász vonalfejlesztés, Szolnok állomás rekonst­rukciója, Záhony átrakó-körzet fejlesztése, Buda­pest Déli pu. Debrecen állomás, Veszprém-külső pu. bővítése. Ezen felül a vasúti vonal­­hálózat korszerűsítésére 1281 millió, forintot irányoztak elő, amelyből mintegy 300 ki­lométer vonal komplex fej­lesztését végzik el, a közle­kedési koncepció által meg­szabott fejlesztési előírások­nak megfelelően. A vonalhálózat korszerűsí­tése mellett egyre inkább előtérbe kerül a forgalom biztonsága. Ez tükröződik abban is, hogy a biztosító- és távközlő-berendezési prog­ram fokozása érdekében az 1969. évi 160 millióval szem­ben 1970-ben 238 millió fo­rintot terveztek erre a célra, a nagyberuházások és vonal­korszerűsítés keretében vég­zett hasonló jellegű beruhá­zások mellett. Beszerzésre kerül 24 villa­mosmozdony, 35 Diesel-moz­dony, 8 motorvonat, 250 sze­mélykocsi, 25 kalauzkocsi, 1200 fedett teherkocsi és 800 nyitott teherkocsi. . A vasúti vonalhálózat komplex korszerűsítésén túl­menően fontos feladatot je­lentenek a különböző szak­szolgálati ágak korszerűsíté­sét célzó fejlesztések. A vál­lalati beruházások körében, különösen a javító és kiszol­gáló bázisokat, valamint a korszerű munkáltatást jelen­tő gépesítést kívánják az 1969. évinél is jelentősebb mértékben fejleszteni. Az Elnöki Tanács 1963. évi 34. sz. tvr. a 39/1963. (XII. 26.) Korm. sz. rendelet és a 2/1963. (XII. 26.) SZOT sz. szabályzat többek között elő­írja, hogy a dolgozói szociális és munkavédelmi ellátott­sága terén a múltból örökölt hiányosságokat a II. ötéves terv végéig — lehetőség szerint — fel kell számolni. A vasút a Vasutasok Szak­­szervezetével egyetértésben kötelezettséget vállalt arra, hogy a szóban forgó tervidő­szakban erre a célra legalább 200 milliót fordít. Ennek a kötelezettségnek része az 1970. évre megterve­zett 78 millió forint, amely 14 millióval magasabb az 1969. évi előirányzatnál. Ter­mészetesen­ a nagyberuházá­sok keretében is jelentős ösz­­szegeket irányoztak elő ha­sonló célra. Egészségügyi beruházások­­(Folytatás a 2. oldalon) A rendkívüli hóakadályok leküzdése után... Biztosítani kell a zavartalan téli forgalmat láthatók a hóakadályok, ame­lyek néhány dunántúli vasút­vonalon gátolták a forgalmat De nem így történt. A hirtelen beköszöntött tél negyedik hul­láma minden képzeletet felül­múló hevességgel söpört végig a Dunántúlon. A rendkívüli erejű hófúvásban órák alatt áttörhetetlen hótorlaszok kép­ződtek. A pályákat egyes he­lyeken 400—600 méter hossz­ban 3—5 méter magas hóaka­dály borította el. Az orkánsze­­rű szélvihar következtében a felrakódott hó vastagsága több helyen — így Polgárdi állomá­son — elérte a hat métert. Csoda-e, hogy az ilyen akadá­lyok meghaladták a legerősebb hómaró gépek teljesítőképessé­gét is? Sarkvidéki viszonyok A legnehezebb helyzet de­cember 20-án és 21-én alakult ki, amikor hazánk nyugati fe­lében csaknem teljesen meg­bénult a vasúti közlekedés. A csontig hatoló hidegben, a vas­utasok ezrei, katonákkal és polgári személyekkel együtt napokon át szinte sarkvidéki viszonyok között, pihenés nél­kül dolgoztak, hogy kimentsék a hóba rekedt szerelvényeket, biztonságba helyezzék az uta­sokat. Az utóbbi negyedszázad leg­keményebb hócsatája a vége felé közeledett, amikor decem­ber 24-én Tóth János forgalmi szakosztályvezetőt arra kértük, összegezze a nehéz napok ta­pasztalatait és adjon tájékoz­tatást a további, legfontosabb feladatokról. — A rendkívül viharos téli (Folytatás a 4. oldalon) December 17-én még úgy látszott, hogy rövid idő alatt sikerül leküzdeni az átmeneti nehézségeket, könnyen eltávol Ünnepi csúcsforgalom A hideg és zord időjárás ellenére is sok tízez­ren utaztak szeretteikhez a hármas ünnep al­kalmából. Felvételünk a Keleti pá­lyaudvar pénztárcsarnokában készült. (Hemző Károly felvétele) V"""""""-"""""""""""S"'S'SS/SSSSS/SSSSS/SSSSSfSSSSSSSSSSSSSSS/SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/'SSS/SjfSSSSSSSSSS?SS/.’SSSJ Eredményekben gazdag, boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak! Köszönet a vasutas dolgozóknak Szakszervezetünk elnök­sége az új esztendő alkal­mából köszönetet mond minden vasutas dolgozónak, azért a lelkes, odaadó mun­káért, amelyet az elmúlt év folyamán végeztek. Külön köszönetét fejezi ki a hócsaták hőseinek, akik a legkegyetlenebb időjárás­sal dacolva, időt, fáradtsá­got nem ismerve, helytáll­tak és megbecsülést szerez­tek a magyar vasútnak, a vasutas hírnévnek. Ismeretes, hogy ma még az élet-, a munka- és szo­ciális körülmények nem egy helyen és nem egyszer kí­vánnivalót hagynak maguk után, annál dicséretesebb tehát minden dolgozó mun­kája, helytállása. Az utóbbi évek, s különö­sen 1969 eredményei bizto­sítékok arra, hogy már 1970-től mind a bérezésben, mind a szociális ellátásban, a munkakörülmények javí­tásában fokozott léptekkel haladjunk előre, a jó mun­ka egyre kézzelfoghatóbban meghozza gyümölcsét. Szakszervezetünk és a vasút gazdasági vezetőinek erőfeszítése, párosulva a dolgozók sokszor megcsodált helytállásával, arra a re­ményre jogosítanak, hogy az 1970-re tervezett minden célkitűzésünket siker koro­názza majd. Ennek biztos tudatában kívánunk minden vasutas­­dolgozónak, minden szak­­szervezeti tisztségviselőnek eredményekben, sikerekben gazdag, a családi életükben sok boldogságot hozó új esz­tendőt. Az elnökség nevében Szabó Antal főtitkár

Next