Magyar Vasutas, 1970 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1970-01-05 / 1. szám
E gy esztendő küszöbén írta: GULYÁS JÁNOS titkár redményekben és eseményekben gazdag évet hagytunk magunk mögött. Bár még nem ismertek teljes részletességgel az új gazdaságirányítási rendszer második évének eredményei, a hozzávetőleges becslések azonban azt sejtetik, hogy ha mérsékelt arányú is, de töretlen a népgazdaság fejlődése. A gazdasági reform egyre inkább betölti funkcióját, s reményre jogosít az elkövetkezendő éveket illetően. A vasút szállítási teljesítménye előreláthatóan alacsonyabb lesz a tervezettnél. A lemaradás okai azonban elsősorban a vasúton kívül állók. A szállítási lemaradást ellensúlyozza, hogy a műszaki-gazdasági mutatók általában kedvezően alakultak, ami a vasutas dolgozók gazdaságosabb munkára törekvésének eredményességét bizonyítja. 1969-ben tovább emelkedett a vasút műszaki-technikai színvonala. A hálózat fejlesztésére 1225 millió forintot fordítottunk, amelyből kiemelten említendő a Budapest Nyugati pu.—Nyíregyháza vonal villamosítása, Záhony átrakó körzet fejlesztése, Szolnok állomás rekonstrukciója, Szajol—Debrecen vonal korszerűsítése, Nyíregyháza—Záhony, valamint Rákos—Újszász vonal fejlesztése. Ezenfelül a vasúthálózat korszerűsítésére 1200 millió forintot fordítottunk a közlekedési koncepció által megszabott előírásoknak megfelelően. A korszerű vontatás aránya az év végére meghaladta a 66 százalékot. Beszereztünk 36 nagy teljesítményű, 40 közép- és kis teljesítményű Diesel-mozdonyt, 2 szerelvény 6 részes motorkocsit, 237 személy-, 1803 teher- és 10 fűtőkocsit. Ha nem a kívánt mértékben is, de tovább javult a szociális ellátottság. 1969-ben több öltözőt és mosdót adtak át, illetve kezdték el az építését, így a debreceni és a miskolci vontatási telepen, a Dunakeszi és a Landler-járműjavítóban, a gyöngyösi kitérőgyárban, Békéscsaba állomáson, Bátaszéken, Komlón, Kiskunhalason, Celldömölkön stb. A bérfejlesztésre előirányzott 3 százalékkal szemben 3,6 százalék volt a realizált fejlesztés. Mindez az eredmény a vasutas dolgozók áldozatos munkája révén volt elérhető. Köszönet mindazoknak, akik kötelességtudatból, hivatásérzetből a legnagyobb nehézségek közepette is derekasan helytálltak, akik a létszámhiány miatt adódó többletmunkát is vállalták. Sokan mostoha munka- és szociális körülmények között is dicséretes helytállásukkal magukkal ragadták az elcsüggedőket, igyekeztek példájukkal leszerelni a hangoskodákat, az elégedetlenséget szítókat. A legnagyobb elismerés és köszönet mindazoknak, akik a legkegyetlenebb télben, zimankóban, hóviharban éjt-nappallá téve küzdöttek és küzdenek, hogy az országban szinte egyedül mozgást biztosító vasút, betöltse hivatását. Minden szolgálati ágnál megtaláljuk az elmúlt hetek neves és névtelen hőseit, akik az egész ország előtt megmutatták, mi a vasutasbecsület. Nincs szó, amely méltán ecsetelni tudná az emberfeletti harcot az elemekkel. Azok is csatasorba álltak, akik tegnap még jogos, vagy jogtalan követeléseket hangoztatva, a vasúttól kilépés gondolatával, foglalkoztak. Talán azok vetették le legelőbb a szolgálati ágak közötti sovinizmus béklyóját, akik tegnap még a legnagyobb hangon hirdették azt. Ha voltak, akik kétségbe vonták, hogy a vasutasok tábora egy nagy család, most megelőződhettek annak igazáról. S most itt állunk az új év küszöbén! A vasút 1970. évi tervéről lapunk más heljén szólunk. De a számokon túl úgy véljük, helyes beszélni arról, hogy mit várhatnak a vasutas dolgozók az új esztendőtől. A szakszervezet és a vasút vezetősége nemegyszer fordult az év folyamán a legfelsőbb szervekhez, kérve, hogy az erkölcsi elismerésen túl, anyagiakban is jusson kifejezésre a vasutasok más szakmák dolgozóitól eltérő, mostohább körülmények között végzett munkája. Az erőfeszítések — ha nem teljes mértékben is — de eredménnyel jártak. Egyrészt a népgazdaság anyagi alapjaiból, másrészt a vasút saját erejéből rövidesen sor kerülhet egy jelentős bérkorrekcióra. A túlmunka megfizetésén, az éjjeli pótlék jelentős emelésén túl bizonyos összeg jut a bérarányok javítására, egyes kategóriák munkaköri bérének emelésére is. A bértömeggazdálkodás bevezetése azt jelenti, hogy a létszámhiányból, illetve létszámmegtakarításból adódó bérek minden kötöttség nélkül felhasználhatók lesznek. Tovább folyik a munkaidő, helyesebben a túlmunka csökkentése úgy, hogy 1970 végére a legtöbb beosztásban nem lesz hosszabb a szolgálati idő havi 210, illetve heti 48 óránál. A 78 milliós szociális beruházáson túl a 12 százalékos önkéntes Támogatási Alapból 9,5 millió forintot fordítunk egészségügyi beruházásokra. Az eddigieknél nagyobb összeg jut a lakásépítkezések támogatására. További bővítés lesz a dolgozók ruhaellátásában. Reform alá kerül a szakoktatás, a vasút egész oktatási rendszere. 1970 mind politikailag, mind gazdaságilag igen jelentős esztendő. Az év első felében ünnepeljük hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulóját. Ez lesz a harmadik ötéves terv utolsó esztendeje. A népgazdaság és a vasút éves tervei ismertek. Azok reálisak és megalapozottak. Rajtunk, vasutasokon is múlik, hogy milyen eredménnyel zárul az 1970-es esztendő egyrészt népgazdasági, másrészt vasúti szinten. Január 1-én kezdetét veszi a felszabadulási jubileumi verseny. Ki-ki a maga munkaterületén a legnagyobb lelkiismeretességgel és odaadással munkálkodjon sikerén. Mentsük át 1969 munkalendületét az új évre is. Hiszen sok ezer tonna áru vár elszállításra, amelyek a hóakadályok miatt nem juthattak el rendeltetési helyükre. Ismerve a vasutas dolgozók helytállását, áldozatkészségét, bízvást hisszük, hogy 1970-ben is úrrá leszünk minden nehézségei, álljuk adott szavunkat, sikerre visszük célkitűzéseinket. A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1970. JANUÁR 5. Ára 40 fillér XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A vasút 1970. évi terve a központi vezetőség előtt A szakszervezet központi vezetősége december 29-i ülésén megtárgyalta a vasút 1970. évi tervét és a végrehajtását segítő szakszervezeti tennivalókat. A vasút 1970. évi árufuvarozási tervfeladata 111,5 millió tonna, mely megegyezik az 1969. évi várható teljesítménnyel. Az áruszállítással kapcsolatos műszaki-gazdasági mutatók általában kedvezőbbek lesznek az 1969. évinél. A változatlan áruszállítás mellett a tehervonat-kilométer 0,6 százalékkal csökken, melyet lehetővé tesz a statikus kocsiterhelés 0,3 tonnás növekedése, továbbá az árutonnakilométer 0,1 százalékos javulása. A tehervonatok átlagos terhelése 1010 tonnára emelkedik. A korszerű vontatás részaránya eléri a 69,4 százalékot. Az 1970. évi terv 395 millió utas elszállításával számol. A villamosítás és dieselesítés adta lehetőségek kihasználásával tovább növekszik az utazási sebesség. A vasút 1970. évi állóeszközfejlesztési terve mintegy 5300 millió forint. A rendelkezésre álló összegeket elsősorban az alábbi nagy beruházásokra koncentrálják: Budapest—Nyíregyháza, Budapest—Szob vonalvillamosítás, Debrecen— Nyíregyháza, Nyíregyháza— Záhony, Rákos—Újszász vonalfejlesztés, Szolnok állomás rekonstrukciója, Záhony átrakó-körzet fejlesztése, Budapest Déli pu. Debrecen állomás, Veszprém-külső pu. bővítése. Ezen felül a vasúti vonalhálózat korszerűsítésére 1281 millió, forintot irányoztak elő, amelyből mintegy 300 kilométer vonal komplex fejlesztését végzik el, a közlekedési koncepció által megszabott fejlesztési előírásoknak megfelelően. A vonalhálózat korszerűsítése mellett egyre inkább előtérbe kerül a forgalom biztonsága. Ez tükröződik abban is, hogy a biztosító- és távközlő-berendezési program fokozása érdekében az 1969. évi 160 millióval szemben 1970-ben 238 millió forintot terveztek erre a célra, a nagyberuházások és vonalkorszerűsítés keretében végzett hasonló jellegű beruházások mellett. Beszerzésre kerül 24 villamosmozdony, 35 Diesel-mozdony, 8 motorvonat, 250 személykocsi, 25 kalauzkocsi, 1200 fedett teherkocsi és 800 nyitott teherkocsi. . A vasúti vonalhálózat komplex korszerűsítésén túlmenően fontos feladatot jelentenek a különböző szakszolgálati ágak korszerűsítését célzó fejlesztések. A vállalati beruházások körében, különösen a javító és kiszolgáló bázisokat, valamint a korszerű munkáltatást jelentő gépesítést kívánják az 1969. évinél is jelentősebb mértékben fejleszteni. Az Elnöki Tanács 1963. évi 34. sz. tvr. a 39/1963. (XII. 26.) Korm. sz. rendelet és a 2/1963. (XII. 26.) SZOT sz. szabályzat többek között előírja, hogy a dolgozói szociális és munkavédelmi ellátottsága terén a múltból örökölt hiányosságokat a II. ötéves terv végéig — lehetőség szerint — fel kell számolni. A vasút a Vasutasok Szakszervezetével egyetértésben kötelezettséget vállalt arra, hogy a szóban forgó tervidőszakban erre a célra legalább 200 milliót fordít. Ennek a kötelezettségnek része az 1970. évre megtervezett 78 millió forint, amely 14 millióval magasabb az 1969. évi előirányzatnál. Természetesen a nagyberuházások keretében is jelentős öszszegeket irányoztak elő hasonló célra. Egészségügyi beruházások(Folytatás a 2. oldalon) A rendkívüli hóakadályok leküzdése után... Biztosítani kell a zavartalan téli forgalmat láthatók a hóakadályok, amelyek néhány dunántúli vasútvonalon gátolták a forgalmat De nem így történt. A hirtelen beköszöntött tél negyedik hulláma minden képzeletet felülmúló hevességgel söpört végig a Dunántúlon. A rendkívüli erejű hófúvásban órák alatt áttörhetetlen hótorlaszok képződtek. A pályákat egyes helyeken 400—600 méter hosszban 3—5 méter magas hóakadály borította el. Az orkánszerű szélvihar következtében a felrakódott hó vastagsága több helyen — így Polgárdi állomáson — elérte a hat métert. Csoda-e, hogy az ilyen akadályok meghaladták a legerősebb hómaró gépek teljesítőképességét is? Sarkvidéki viszonyok A legnehezebb helyzet december 20-án és 21-én alakult ki, amikor hazánk nyugati felében csaknem teljesen megbénult a vasúti közlekedés. A csontig hatoló hidegben, a vasutasok ezrei, katonákkal és polgári személyekkel együtt napokon át szinte sarkvidéki viszonyok között, pihenés nélkül dolgoztak, hogy kimentsék a hóba rekedt szerelvényeket, biztonságba helyezzék az utasokat. Az utóbbi negyedszázad legkeményebb hócsatája a vége felé közeledett, amikor december 24-én Tóth János forgalmi szakosztályvezetőt arra kértük, összegezze a nehéz napok tapasztalatait és adjon tájékoztatást a további, legfontosabb feladatokról. — A rendkívül viharos téli (Folytatás a 4. oldalon) December 17-én még úgy látszott, hogy rövid idő alatt sikerül leküzdeni az átmeneti nehézségeket, könnyen eltávol Ünnepi csúcsforgalom A hideg és zord időjárás ellenére is sok tízezren utaztak szeretteikhez a hármas ünnep alkalmából. Felvételünk a Keleti pályaudvar pénztárcsarnokában készült. (Hemző Károly felvétele) V"""""""-"""""""""""S"'S'SS/SSSSS/SSSSS/SSSSSfSSSSSSSSSSSSSSS/SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/'SSS/SjfSSSSSSSSSS?SS/.’SSSJ Eredményekben gazdag, boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak! Köszönet a vasutas dolgozóknak Szakszervezetünk elnöksége az új esztendő alkalmából köszönetet mond minden vasutas dolgozónak, azért a lelkes, odaadó munkáért, amelyet az elmúlt év folyamán végeztek. Külön köszönetét fejezi ki a hócsaták hőseinek, akik a legkegyetlenebb időjárással dacolva, időt, fáradtságot nem ismerve, helytálltak és megbecsülést szereztek a magyar vasútnak, a vasutas hírnévnek. Ismeretes, hogy ma még az élet-, a munka- és szociális körülmények nem egy helyen és nem egyszer kívánnivalót hagynak maguk után, annál dicséretesebb tehát minden dolgozó munkája, helytállása. Az utóbbi évek, s különösen 1969 eredményei biztosítékok arra, hogy már 1970-től mind a bérezésben, mind a szociális ellátásban, a munkakörülmények javításában fokozott léptekkel haladjunk előre, a jó munka egyre kézzelfoghatóbban meghozza gyümölcsét. Szakszervezetünk és a vasút gazdasági vezetőinek erőfeszítése, párosulva a dolgozók sokszor megcsodált helytállásával, arra a reményre jogosítanak, hogy az 1970-re tervezett minden célkitűzésünket siker koronázza majd. Ennek biztos tudatában kívánunk minden vasutasdolgozónak, minden szakszervezeti tisztségviselőnek eredményekben, sikerekben gazdag, a családi életükben sok boldogságot hozó új esztendőt. Az elnökség nevében Szabó Antal főtitkár