Magyar Vasutas, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1972-01-15 / 2. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM Ára 40 fillér 1972. JANUÁR 15. Rekord az áruszállításban A vasút elérte az 1975-re tervezett szintet A vasút 1971. évi mérlege még nem készült el. A rendelkezésre álló adatok birtokában azonban megállapíthatjuk, hogy eredményes évet zártunk. Különösen az áruszállításban értünk el kimagasló teljesítményt. Az is igaz, hogy a minőségi mutatók nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna. Mielőtt azonban rátérnénk az elért eredmények és hiányosságok részletesebb elemzésére, vessünk egy pillantást a személyszállításra. A vasúti személyszállítás eredményei 1971-ben — a tervszerű ipartelepítés, az egyéni közlekedési eszközök és az autóbuszközlekedés fejlődése miatt — tovább csökkentek. Ez a változás az előző évi utasszámhoz képest 4 százalékos mértékű. Az utaskilométer-teljesítmény azonban csak 2,9 százalékkal csökkent, mert nőtt az átlagos utazási távolság, vagyis nagy távolságra történő utazás esetén az utazóközönség egyre inkább a vasút szolgáltatásait veszi igénybe. 118 millió tonna árú Az utasszám és utaskilométer csökekenésének azonban más oka is van: az utóbbi években — elsősorban az ellenőrzés lazasága következtében — megnőtt a jegy nélkül utazók száma. A jelenlegi állapotot — már csak pénzügyi érdekeink megvédése céljából is — mielőbb fel kell számolnunk a menetjegy kiszolgáltatási rendszer megjavításával, a hiányzó jegyvizsgálói létszám pótlásával, az ellenőrzés rendszeresebbé tételével. Jelentős viszont az a változás, ami a személyszállítás minőségi javulásában következett be. A műszaki fejlesztés hatásaként 1 százalékkal csökkent az ülőhelyek dinamikus kihasználtsága, közel 1 százalékkal javult a menetrendszerűség és az utazási sebesség. Udvariasabbak lettek a vasutas dolgozók az utazóközönséggel szemben, javult a rend, a tisztaság és a fegyelem. Elindultunk azon az úton, mely — a biztonság fokozásával, a nagyobb kényelemmel és tisztasággal —■ a kulturált utazás eléréséhez vezet. Elmúlt évi áruszállítási feladatainkról büszkén állapíthatjuk meg, hogy mintegy 118 millió tonna áru elszállításával kielégítettük a népgazdaság igényeit! Ez a tonnamennyiség a legnagyobb a magyar vasút történetében, és közel 2 százalékkal magasabb az 1970. évinél. Ennél is nagyobb — 3,3 százalékos — a felfutás az árutonnakilométernál, ami annak tulajdonítható, hogy a tervezettnél több volt a nagyobb távolságra fuvarozott tranzit- és importszállítás, és — a közlekedéspolitikai irányelveknek megfelelően — csökkent a rövidebb távolságra szállított belföldi küldemények száma. Az áruszállítási feladatok mennyiségi teljesítése mellett korántsem mondhatjuk, hogy a minőségi követelményeknek is eleget tettünk. Igaz, hogy a teherkocsik forduló ideje — a pályarekonstrukciós munkák ellenére — a bázishoz képest közel 3 százalékkal csökkent, ami elsősorban a munka jobb megszervezésének tulajdonítható. Az is igaz, hogy a szállítófelek által megrakás nélkül visszaadott teherkocsik menynyisége egy év alatt 56 százalékkal volt kevesebb. Kedvező az is, hogy a teherkocsik statikus terhelése — 21,4 tonnás értékkel — 2,8 százalékkal magasabb az előző évinél. Kedvezőtlen képet mutat viszont az, hogy a teljesített 100 etkm-ből 30 százalékot — a tervezettnél 2,5 százalékkal többet — gőzvontatással teljesítettünk, és ez, valamint a fajlagos hajtóanyag-költségek túllépése kiadásainkat éves szinten mintegy 100—110 millió forinttal növelte. A gépre várások számának mintegy 30, a vonatácsorgásoknak pedig közel 36 százalékkal való növekedése jobb munkaszervezéssel jelentősen mérsékelhető lett volna. Ha csak a mozdonyszolgálat-képtelenségek számának növekedését vizsgáljuk, akkor le kell vonnunk a következtetést: korszerű mozdonyainkkal — saját érdekünkben — gazdálkodjunk jobban! 5,9 milliárd fejlesztésre Az alaptevékenységet szolgáló iparunkról és építőiparunkról el kell mondanunk, hogy jól szolgálták azt a feladatot, hogy a vasút 1971-ben zökkenőmentesen eleget tett a szállítási igények kielégítésének. Állóeszköz-gazdálkodásunk értékelése sem terjedhet ki — a cikk terjedelmének korlátozottsága miatt — minden körülményre a legapróbb részletezéssel. Annyit azonban megjegyzünk, hogy állóeszközeink fejlesztésére, bővítésére és korszerűsítésére az elmúlt évben 5,9 milliárd forintot költöttünk, melyből 2,5-öt járművekre, 2,6-ot a vasúti hálózat fejlesztésére és 800 millió forintot egyéb vállalati beruházásokra fordítottunk. A járműfejlesztés keretében beszereztünk 28 darab 3000 lóerős villamosmozdonyt, 5 darab 400 lóerős Diesel-mozdonyt és 10 darab motoros szerelvényt. Személy- és poggyászkocsiparkunk korszerűsítését több mint 300 kocsival segítettük és sor került 2800-nál több különféle típusú teherkocsi beszerzésére is. A hálózatfejlesztésre előirányzott 2,6 milliárdból legjelentősebbek azok a munkák, amelyeket a vasúti pálya korszerűsítésére fordítottunk. Különösen figyelemre méltó a vágányépítés mennyisége, mely az állomási vágányokat is beleszámítva, közel 300 kilométer. Jelentős előrehaladás történt a Debrecen—Nyíregyháza közötti második vágányépítés munkáinál. A vonalkorszerűsítéseknél — a komplexitás elvének megfelelően — általában sor került a korszerű távközlő- és biztosítóberendezések felszerelésére is. A vasúti csomópontok között első helyen szerepelt a Záhonykörzet további fejlesztése, mely népgazdaságilag is elsőrendű feladattá vált. A záhonyi csomópont kocsiellátásának zavartalan biztosítása, a forgalmi technológia megjavítása és a munkafegyelem megszilárdulása mellett a műszaki fejlesztés is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a záhonyi csomóponton 1971-ben meggyorsult az átrakás, az elegymozgás, ami pozitívan hatott a magyar vasút tevékenységére. Tovább folytattuk Szolnok, Veszprém külső és Budapest Déli pu. fejlesztését és megindulnak Gyékényes határállomás bővítési munkái is. Teljesítettük vonalvillamosítási programunkat és ma már villamosmozdonyok közlekednek Miskolc—Sajóecseg és Budapest-Nyugati pályaudvar—Szob állomások között. Felül kell vizslfállni a fejlesztési terveket Nem hagytuk figyelmen kívül a szociális, munkavédelmi és jóléti beruházásokat sem. Erre a célra 1971-ben — az új beruházások szociális igényeinek kielégítésén túlmenően — 75 millió forintot fordítottunk. Jelentős összeget — több mint 200 milliót — használtunk fel járműjavító üzemeink fejlesztésére, 80 milliónál többet vontatási telepeink bővítésére és az előző éveknél jóval többet költöttünk a nehéz fizikai munkafolyamatok gépesítésére. A felsorolt — és a még nem említett kulturális, egészségügyi stb. — beruházásokból kitűnik, hogy a közel 6 milliárdos fejlesztés jól szolgálja a magyar vasutat, a népgazdaságot. De azt is tudnunk kell, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága által meghatározott hiányosságok a vasúti beruházások területén is előfordulnak. Ezért legelőször is felül kell vizsgálnunk a már korábban jóváhagyott fejlesztési terveket, olyan beruházási terv kialakítására kell törekednünk, mely a lehetőségek és a külső hatások — például áremelkedések — figyelembevételével a fejlesztés reális, határidőre történő megvalósítását biztosítja. Célul tűzzük ki azt is, hogy a beruházások előkészítése se(Folytatás a 3. oldalon.) Harminc éve balesetvizsgáló Harminc éve balesetvizsgálói beosztásban dolgozik Veres Pál főfelügyelő, a budapesti vasútigazgatóságnál. Ebben a foglalkozási ágban három évtized egyedülálló rekordnak számít, mert húsz évnél többet rajta kívül még soha senki nem töltött el balesettvizsgálóként A jubileum alkalmából dr. Fehér István, az igazgatóság helyettes vezetője jutalmat adott át Veres Pál főfelügyelőnek. ___________.— AZ ÚJ ÉV ELSŐ ÜLÉSÉN A kollektív szerződés végrehajtását értékelte az elnökség A szakszervezet elnöksége január 7-én ülést tartott. A napirend első pontja a kollektív szerződés 1971. évi végrehajtásáról szóló beszámolók értékelése volt. Egyrészt a vezérigazgatóságnak, másrészt a szakszervezetnek a kollektív szerződés végrehajtásáról szóló előterjesztése szolgált a vita alapjául. Az elnökség az értékelést számos kiegészítéssel elfogadta, s úgy döntött, hogy azt a központi vezetőség január 14-i ülése elé terjeszti. A központi vezetőség jóváhagyása után a dolgozókkal mind szélesebb körben ismertetni kell a végrehajtás tapasztalatait, valamint vitára kell bocsátani a tervezett módosításokat. Ezután a szakszervezet 1971. évi nemzetközi tevékenységéről szóló beszámoló került napirendre. Az elnökség a beszámolót elfogadta. Az 1972. évi tervet később tárgyalta. Elfogadta az elnökség a szakszervezeti szervek káderhatásköri jegyzékét, majd rátért az 1972. évi költségvetés tárgyalására. Annak ellenére, hogy a vasutasok létszámának csökkenésével párhuzamosan a szakszervezeti tagok száma is csökken, a tagdíjbevétel — a dolgozók bére emelkedésének arányában — 1972-ben is növekszik. Az idén is meglesz tehát a gazdasági alapja a mozgalmi munka vitelének. Az elnökség elfogadta a szakszervezeti szervek 1972. első félévi munkatervét, mely szintén szerepelni fog a központi vezetőség soron következő ülésén, melyről lapunk legközelebbi számában közlünk részletes tájékoztatást. Új felvételi épület, laktanya, térvilágítás A közelmúltban újabb beruházások műszaki átadására került sor a pécsi vasútigazgatóság területén. December 7-én Beremenden hivatalosan használatba vették a 20 000 forintos költséggel létesített szivattyúaknát, amely lényegesen javítja az állomás vízellátását. Másnap Somogyváron és Balatonbogláron adták át rendeltetésének a forgalom biztonságát fokozó berendezéseket. Az előbb említett állomáson 145 000, az utóbbi helyen 716 000 forintos költséggel járt a korszerűsítés. December 9-én Balatonszemes állomáson az Utasellátó 2 millió 765 ezer forintért létesített üzemi épülete került átadásra. Aznap Zalaszentjakab állomáson a 675 000 forintos költséggel létrehozott térvilágítás fényei gyűltak ki végképp, Kurdon pedig a bővített 82/a számú őrházat avatták. Mázaszászvár állomáson egy nappal később vették át a vasutasok a több mint félmilliós beruházással felszerelt térvilágítást, majd a kaposvár-siófoki vonalon fekvő Daránypusztán is kigyúltak a modern térvilágítás lámpái. Ez utóbbi állomáson lakó vasutasok külön is örülhettek az energiahálózat fejlesztésének, mivel most már nyugodtan használhatják háztartási gépeiket. December 15-én Zamárdifelső állomás dolgozói birtokba vették a több mint két és fél millió forintos költséggel létesített felvételi épületet, amelyben egy kétszobás, komfortos szolgálati lakás is helyet kapott. Somogyszob állomáson a 660 000 forintos költséggel épített vontatási laktanya átadása történt meg, Pécsújhely 3. számú őrházába pedig bekötötték a vízvezetéket H. J. Szorgalmas, takarékos emberek Sikeres évet zártak a zempléni kisvasút dolgozói — Az itt dolgozó közösségek megérdemlik az elismerést — mondja, s kijelentését kellő érvekkel alá is támasztja. A Pálháza-Ipartelep állomás dolgozói például 125 százalékra teljesítették szállítási tornatervüket Keszthelyi Béla állomásfőnök irányításával. Az állandó kocsihiány miatt ez nem volt könnyű, de a vasutasok 9 főnyi szocialista brigádja szoros kapcsolatot alakított ki az ipartelepi dolgozókkal, s így szervezve meg munkájukat, leküzdöttek minden akadályt. Amikor a zemplénagárdi vonal dolgozóinak munkájáról esik szó, a vonalfőnök többek között ezt mondja: — A kisvasúti létszámhiány pótlására Tóth János, Cigánd állomásfőnöke képezte ki a legtöbb embert. Ez az állomás egyébként már tízszer nyerte el az Élüzem kitüntetést. Cigándon az állomásvizsgák eredménye is tíz éve mindig ötös. Az állomásiak szocialista brigádja az aranykoszorús jelvénnyel büszkélkedhet. Ezzel összhangban áll, hogy az egyik brigádtag, aki már 56 éves, az elmúlt évben végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. A szocialista brigádmozgalom nyilván a többi állomáson is érezteti kedvező hatását Nagyszerű eredménynek számít, hogy a vonalfőnökség több száz dolgozójából már csak mindössze három nem rendelkezik nyolcosztályos végzettséggel. A sárospatakiak közül Tamás Ferenc vonatvezető szocialista brigádja is szóba kerül. — Ez a brigád teljesítette a legtöbb társadalmi munkaórát. Tagjai felajánlásként végzik az állomás területének tisztán tartását, a felvételi épület és környékének nagytakarítását. Hosszan sorolhatnánk még más brigádok eredményeit is, de álljon itt összefoglalásképpen legalább annyi, hogy 1971-ben a vonatfőnökség öt állomása teljesítette tervét az élüzemszint felett. S még valamit feltétlenül meg kell említeni. Azt, hogy Sárospatak vontatási dolgozói országos viszonylatban is figyelemre méltó eredményeket értek el a fajlagos szén- és gázolajmegtakarításban. Megértették, hogy minden vasutas elsőrendű feladata: gazdaságosabbá tenni a szállítást, csökkenteni az önköltséget. Kovács Gyula Több mint száz kilométeren át kanyarog a zempléni hegyközben és a Tisza-parti tájakon a keskeny vágányú kisvasút. Személy- és áruszállítási feladatai igen jelentősek. A Sárospatak—Zemplénagárd között fekvő Tiszakarád, Cigánd, Ricse termékeit például az ország minden részében megtalálhatjuk. A Sárospatak —füzérkomlós vonalon felszik Pálháza-Ipartelep, amelyről több országba exportálnak fűrészárut. Az itt dolgozó vasutasok helytállását joggal méltatja beszélgetésünk közben Nádasi János vonatfőnök. A PÉCSI TERÜLETI BIZOTTSÁG MEGTÁRGYALTA: Hogyan dolgoznak a bizalmiak a dombóvári csomóponton? Szakszervezetünk pécsi területi bizottsága legutóbbi ülésén a dombóvári csomópont szakszervezeti bizalmijainak munkáját, a bizalmiakkal való szervezett foglalkozás tapasztalatait is megtárgyalta. Az erről szóló jelentést Pap Géza titkárhelyettes terjesztette elő. A szakszervezeti bizottságoknak a bizalmiakkal kapcsolatos tevékenysége 1969 óta — az akkor készített intézkedési terv alapján — rendszeresen visszatérő téma a területi bizottság üléseinek napirendjén, de évről évre másmás szolgálati hely, illetve csomópont szakszervezeti bizottságának ezirányú munkája kerül megvizsgálásra. Kedvező tapasztalatok A dombóvári tapasztalatok kedvezőek, bár az előterjesztett jelentés kendőzetlenül feltárta az itt-ott még fellelhető hibákat, hiányosságokat is. A területi bizottság intézkedési terve alapján a szakszervezeti bizottságoknak is el kellett készíteniük a bizalmi munka javítására irányuló tervezetet, de ilyen intézkedési tervet csak az állomás és az építési főnökség szakszervezeti bizottsága tudott felmutatni. A vontatásnál és a pályafenntartásnál csak a műhelybizottsági munkatervekben található utalás a bizalmiakkal való foglalkozásra. A bizalmi munka javítására tett intézkedések végrehajtása és ellenőrzésének módszerei szakszervezeti bizottságonként eltérőek. A bizalmi értekezleteket általában a műhelybizottsági értekezletek előtt, vagy után tartják meg, de nem ritka az sem, hogy a műhelybizottságok vezetőségi üléseiket a bizalmiakkal kibővítve tartják. Általános hiányosság, hogy ezekről az értekezletekről sok esetben feljegyzés nincs, vagy még jelenléti ívvel sem dokumentálható a megjelenés. Az efféle megállapításokkal függ össze a jelentésnek az a kitétele, hogy „ha a bizalmiakkal való foglalkozást és a bizalmiak tevékenységét csak az adminisztrált adatok alapján ítélnénk meg, akkor nem a legkedvezőbb képet kapnánk.” A szakszervezeti bizottságok titkárai azonban határozottan elismerik, hogy a bizalmiak segítsége nélkül mind a mozgalmi, mind a gazdasági tevékenységben munkájuk sikertelen volna. Különösen a forgalomnál és a pályafenntartásnál a bizalmiakon keresztül tartanak kapcsolatot a külső munkaterülettel a szakszervezeti bizottságok. A bizalmiak tevékenységének elismerését bizonyítja az is, hogy a gazdasági vezetők többsége támaszkodik a bizalmiak véleményére, javaslatára. Szinte minden szolgálati vezetőnél megtalálhatók azok a bizalmiak által aláírt javaslatok, amelyek a dolgozók jutalmazására vonatkoznak. Amin javítani kell A bizalmiak jogköre egyéb esetekben is biztosított. Csupán a középállomások egynémelyikénél érezhető a szolgálati függés hátránya a bizalmi és a főnök viszonyában. Ezen a lehetőség szerint javítani kell. A gyakorlatban mindenütt jól bevált az az intézkedés, hogy a bizalminak választott helyettese is legyen. A helyettesek beállítása igen sok problémát oldott meg. A bizalmi betegsége vagy szabadsága esetén nem törik meg a mozgalmi munka folyamatossága, ezenkívül sok helyen előnyös munkamegosztás alakult ki csoporton belül a bizalmi és a helyettese között. A bizalmiak oktatása, esti tanfolyamokon való részvétele, tájékoztatásuk, erkölcsi és anyagi megbecsülésük szintén biztosított. A területi bizottság ülésén meghatározott tennivalók hozzájárulnak ahhoz, hogy munkájuk a szakszervezeti bizottságok útmutatásával még eredményesebb lehessen, ezáltal az szb-k politikai munkája is tovább javuljon, tökéletesedjen.