Magyar Vasutas, 1973 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1973-01-05 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára 40 fillér 1973. JANUÁR 5. Szakszervezetünk időszerű feladatai a központi vezetőség december 21-i ülésének napirendjén A szakszervezet központi vezetősége december 21-én ülést tartott. Az ülésen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Kozári József, az MSZMP KB osztályvezetője, Donáth Béla, a SZOT osztályvezetője, Gyócsi Jenő, a vasutasszakszervezet elnöke, Pánti Béla alelnök, Szabó Antal főtitkár, Molnár György titkár. Az óév utolsó központi vezetőségi ülését Gyócsi Jenő el­nök nyitotta meg. Üdvözlő szavai után ismertette a napiren­det, majd átadta a szót Szabó Antal főtitkárnak, aki a szakszer­vezet időszerű feladatairól tájékoztatta a központi vezetőséget. A Központi Bizottság átfogó elemzést adott Bevezetőjében utalt az MSZMP KB 1972. november 14-én és 15-én megtartott, ki­bővített ülésére, mely átfogó elemzést adott a párt X. kong­resszusa óta eltelt két év munkájáról. Hangsúlyozta: a Központi Bizottság állásfogla­lása után szükséges, hogy szakszervezetünk központi ve­zetősége is összegezze azokat az eredményeket, melyeket a kongresszusi — a szakszerve­zetek kongresszusát is bele­értve — határozatok végre­hajtása során elértünk. — A Központi Bizottság kü­lön fejezetben foglalkozott a közlekedés és áruszállítás helyzetével — folytatta a fő­titkár. — Megállapította: „A közlekedés és áruszállítás ki­elégítően megoldja a nép­gazdaság évről évre növekvő szállítási feladatait. A vasúti szállítás korszerűsítése, a je­lentős méretű útépítés, a gép­kocsi teherszállítás, az autó­buszhálózat, a személygépko­csik számának növekedése lendületesen folytatódik. A továbbiakban nagyobb erőt és figyelmet kell fordítani a még ma kielégítő tömegköz­lekedés fejlesztésére, elsősor­ban a fennállásának 100. év­fordulóját ünneplő főváro­sunkban, Budapesten.” Természetesen a Központi Bizottság határozata társadal­mi életünk egy-egy kérdésé­vel nem foglalkozhatott rész­letesebben, hiszen éppen a X. kongresszus szellemének meg­felelően belső munkamegosz­tásunk fejlődésével velejár, hogy az alapkérdések messze­menő figyelembevétele mel­lett az állami és társadalmi szervezetek saját szakterüle­tükre maguk dolgozzák ki a tennivalókat és szervezzék meg azok végrehajtását. Ezt célozta a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztérium által ösz­­szeállított és jóváhagyott öt­éves terv és azzal párhuzamo­san szakszervezetünk VIII. kongresszusának elemzése és határozata. Most az a feladatunk, hogy saját területünkön megvizsgál­juk, mi az, amit megfelelően végzünk és hol kell javítani, vagy változtatni eddigi mun­kánkon. Az elmúlt két évben központi vezetőségünk és el­nökségünk, a MÁV vezérigaz­gatóságával szoros együttmű­ködésben —, a párt, a SZOT és a kormány határozatainak megfelelően — igen sok kér­désben jó és időtálló határoza­tokat hozott, illetve olyan in­tézkedéseket kezdeményezett, amelyek mind a központi ve­zetőségi tagok, mind a vasutas dolgozók előtt ismeretesek. Ezért a mai ülésünkön egy­részt azokat a javaslatokat, ajánlásokat vetjük fel, ame­lyeket a közlekedési tárca, il­letve a vasút vezetése részére szükségesnek tartunk most megemlíteni. Másrészt mun­kánk erősítését és hatékony­ságát célzó feladatainkat kí­séreljük meg összefoglalni. A Magyar Államvasutak és szakszervezetünk között az el­ső ízben öt évre kötött kol­lektív szerződés és más intéz­kedések nyomán számos, a vasutas dolgozókra nézve igen kedvező intézkedés született., A körülményekhez képest ja­vuló gazdálkodás, az elmúlt két évben részünkre juttatott központi bérpreferenciák, va­lamint a bértömeggazdálkodás segítségével a népgazdasági átlagnál magasabb bérszínvo­nal növekedés következett be, amelynek eredményeképpen az elmúlt évben elértük az állami ipar bérszintjét. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ez a bérszint, mintegy 35 ezer vasutas dolgozó napi 8 óránál jóval hosszabb mun­kaidejével alakult ki. Ezenkí­vül a törzsgárda bronzfokoza­tot elérő tagjai számára si­került biztosítani az 500 fo­rint fedezetet is, amely 1972- ben 21 millió forintot tett ki. Több éves erőfeszítéseink eredményeképpen emeltük a ruhamegváltás összegét, amely 11 millió forint költségkiha­tással járt. Jelentősebb költségátcso­portosítás és koncentrálás után Budapesten is megkez­dődött a vasutasok lakásgond­jainak megoldása. Sajnos, mind a magunk, mind a vas­út, de a tanácsi s­zervek részé­ről is meglehetősen sok — körültekintő szervezéssel el­­­­kerülhető — nehézség adó­dott az első időben. Eredményesen dolgoztunk Nagyjelentőségű az az ered­mény, amelyet a szocialista brigádokkal való foglalkozás révén értünk el. A vasutas szocialista brigádvezetők or­szágos tanácskozása nagymér­tékben segítette céljaink megvalósítását és a brigádok­ban dolgozó munkatársaink felelős tevékenysége volt egyik biztosítéka annak, hogy szinte maradék nélkül eleget tettünk feladatainknak. A határozatokban foglaltak végrehajtása, a vezetés mun­kájának hatékonyabbá válása azt eredményezte, hogy 1972- ben a vasút eleget tett szállí­tási kötelezettségeinek. Két­ségtelen, ebben közrejátszott a kedvező időjárás is, de ,alapvetően a vezetők és a végrehajtó szolgálatban dol­gozók jó munkáját fejezi ki, hogy több mint 117 millió tonna árut, mintegy 369 mil­lió utast, 1 millióval többet szállítottunk, mint a tervek­ben előírtak. A minőségi mu­tatók is kedvezően alakultak. Javult a menetrendszerűség, a vonatok utazási sebessége, a fajlagos üzemanyag felhasz­nálás és a munka szervezett­sége is. Ezeknek a teljesítmé­nyeknek alapján képződő nyereség is a tervezettnek megfelelően alakulhat. Itt azonban meg kell jegyezni, kívánatos volna olyan korrek­ciókat elérni, amelyek egyen­súlyozzák a változatlan tarifa mellett elért bevételek és az áremelkedések begyűrűző ha­tásának egyenlegét, amely a vasútra nézve, most elég ked­vezőtlen. Szabó Antal főtitkár ezután a szakszervezet előtt álló fel­adatokról beszélt, illetve azok jobb megoldását elősegítő né­hány javaslatot ismertetett.­­ Ebben az évben a ren­delkezésre álló bérfejlesztési lehetőségeinket úgy használ­tuk fel, ahogyan azt a Mun­kaügyi Minisztérium 7/1971. számú rendelete előírta és amelynek lényege, hogy 1973. január 1-től az országosan ki­alakított új bértételek alsó határát el kell érni — mon­dotta. — Ez a nagy körülte­kintést és alapos előkészítést igénylő munka a vasúton ha­táridőre befejeződött és a rendeletben foglaltaknak ele­get téve, 1972. július 1-ig az új munkaköri besorolását mindenki kézhez kapta. A bérintézkedés pénzügyi kiha­tása összesen 100 millió 625 ezer forint volt, ami éves szinten 3,5 százalékos bér­színvonal-növekedésnek felel meg, a saját források felhasz­nálásával együtt. Sajnos, az 1973. évi bérfejlesztési terv kialakítását gátolja, hogy még jelenleg sem tudjuk a vasutas dolgozók részére juttatandó bérpreferenciák összegét Bi­zonytalan az is, hogy az ipari munkások részére 1973. már­cius 1-én biztosított 8, illetve 6 százalékos béremelés a vas­úti iparra vonatkozik-e, vagy sem. Szükségesnek tartjuk, hogy a KPM, a vasúti főosztály és szakszervezetünk haladéktala­nul tisztázza ezeket a kérdé­seket, mert nehezen lehet megmagyarázni, hogy a jár­műjavító és karbantartó, va­lamint a vasúti építőipar mi­lyen meggondolásból nem so­rolható az ipar és építőipar kategóriájába. Különösen ak­kor, amikor a Központi Bi­zottság anyagában külön fe­jezet foglalkozik azzal a köve­telménnyel, hogy fokozatosan meg kell szüntetni a népgaz­daság különböző szektoraiban azonos szakképzettséggel ren­delkezők és azonos nehézségi fokon dolgozók bérkülönbsé­gét. Amennyiben a jelenlegi helyzetben ez mégsem lenne elérhető, akkor saját forrásból és a bérpreferenciák felhasz­nálásával kell valamilyen megoldást találni, hogy a drá­ga járműveinket és eszközein­ket karbantartó munkásréteg jövedelmében ismételt lema­radás ne következzék be. (Folytatás a 2. oldalon) Újévi köszöntő Az új esztendő alkalmából nagy tiszte­lettel és megbecsüléssel köszöntjük a Vas­utas dolgozók másfélszázezres táborát, a személy- és áruszállítás felelősségteljes nagy munkájának kimagasló eredményeket elért dolgozóit! 1972-ben csaknem 370 millió utast és több mint 117 millió tonna árut szállított el a vasút, s hozzátehetjük: gyorsan, biz­tonságosan és gazdaságosan. Határidő előtt becsülettel teljesítettük az évi szállítási tervet, a nemzetközi személy- és áruszállí­tások ugrásszerű emelkedésével pedig to­vább öregbítették dolgozóink a magyar vasút hírnevét és javították üzleti ered­ményeit. Tervünket teljesítettük, gazdasági és műszaki elképzeléseink valóra váltak. Alapvető változást értünk el a különböző vasúti ágazatok közötti együttműködésben, a vezetők és beosztottak emberi és mun­kakapcsolatában. Olyan gazdasági eredmé­nyek születtek a közösségi szemlélet tala­ján, melyek pozitív hatással voltak az egész népgazdaságra, az iparra, a mező­­gazdaságra egyaránt. Azokon a határmenti pontokon, ahol azelőtt gyakran fordult elő árutorlódás, 40—50 százalékkal javult a helyzet. Az őszi forgalmat —, amely min­den esztendőben nagy erőpróbája a vasút­nak — a fuvaroztatók szempontjából szinte észrevétlenül, zökkenők és fennakadások nélkül bonyolítottuk le. A belföldi szállítások mellett becsülettel eleget tettünk tranzitszállítási kötelezett­ségeinknek is. Ez nagy felelősséget és kö­telezettséget ró ránk, mert a külföldi áruk épségéért is nekünk kell felelősséget vál­lalni, amíg azok a mi hálózatunkon tar­tózkodnak. Jól dolgoztunk tehát 1972-ben. Nincs okunk azonban az elbizakodottságra, hi­szen várhatóan a következő hetekben zord, téli időjárási körülmények között kell munkánkat elvégezni. Feladatunk az új esztendőben a múlt évi eredmények dina­mikus szintentartása lesz. A magyar vasút tevékenysége szoros összefüggésben van népgazdaságunk egész szerkezetével, szocialista társadalmunkkal. Az új esztendőben munkánk vezérfonala lesz az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása és határozata, melynek gya­korlati kérdéseit most dolgozzuk ki. 1973-ban tovább korszerűsítjük, műsza­kilag, gazdaságilag és szervezeteiig tovább fejlesztjük majd a magyar vasutat. A nagy arányú gépesítés, a műszaki fejlesztés, az ehhez kapcsolódó szervezés mind fontos feladat, de a legfontosabb továbbra is az ember marad, az a vasutas, aki a gépeket és az automatikákat irányítja, vezérli. Ez a szemlélet ma már a közép- és alsó­vezetésben is egyre inkább érvényesül. Ennek is része van abban, hogy a vasútnál stabilizálódik a létszám, lassan megszűnik a munkaerőgond és az újonnan hozzánk került dolgozók is hamar beilleszkednek, s nem is kívánkoznak el a vasúttól. Azt kívánjuk, hogy a fiatal vasutasok eredmé­nyesen gyarapítsák nálunk ismereteiket, az idősebbek pedig adják át önzetlenül ta­pasztalataikat és szakmai szeretetüket, olt­sák be az ifjú vasutasokat szorgalommal, fegyelemmel és igaz vasutas hűséggel. Kívánunk minden vasutasnak és kedves családjának az új esztendőben mindehhez jó egészséget, sok-sok boldogságot és újabb munkasikereket. Szabó Antal a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára Dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója ÉV VÉGI SZÁMVETÉS A vasút 117 millió tonna árut és 369 millió utast szállított Korai lenne még a vasút el­múlt évi munkájáról részletes elemzást adni, annyit azonban már megállapíthattunk: a MÁV 1972-ben a vele szem­ben támasztott szállítási igé­nyeket szinte teljes egészében és a meghatározott időben elé­gítette ki. Ez a körülmény nemcsak azért jelentős, mert ezzel a vasút dolgozói — veze­tők és beosztottak egyaránt — hozzájárultak a zavartalan termelés és közellátás biztosí­tásához, hanem azért is, mert ily módon megfelelő alapot te­remtettünk az új tervév igé­nyeinek megfelelő kielégítésé­hez. Ez pedig egyik legfonto­sabb feltétele a MÁV 1973. évi sikeres tevékenységének. Egymillió utas terven felül Ami a személyfuvarozást illeti, 369 millió utas elszállí­tásával tervünket 100,3°/o-ra teljesítettük. Ez kereken egy­millió utas terven­­ felüli el­szállítását jelentette. Ennél is kedvezőbb, hogy a fizető utas­­szám tervünk 100,9%-os telje­sítésnek felel meg. Tény, hogy az elmúlt évhez képest egy százalékkal csök­kent az utasok száma. A csök­kenéssel a rövidített munka­hét folyamatos kiterjesztése, az egyéni és távolsági közúti közlekedési eszközök mennyi­ségének növekedése és ha­sonló okok miatt számoltunk. Az is igaz viszont, hogy a vas­úti személyszállítás korszerű­sítése, a kulturáltabb utazás elérése érdekében tett intéz­kedések eredményeképpen a forgalom, csökkenésének mér­téke a korábbi 3—4% helyett csupán egyszázalékos volt A belföldi utasforgalom mellett lényegesen megnőtt a külföldről belépő utasok szá­ma, mely 25°­0-kal magasabb volt az előző évinél. Az összes nemzetközi utasforgalom is 10%-kal emelkedett 1971-hez képest. A személyszállítás minősé­gének javulását illetően is szép eredményeket értünk el. .A menetrendszerűség javulá­sát tükrözi például a késetten közlekedett személyszállító vonatok részarányának 4,6 szá­zalékról 3,6 százalékra történő csökkenése. A személyszállító vonatok utazási sebessége a műszaki fejlesztés, valamint a korsze­rűbb üzemi szervezés együttes hatásaként — egy év alatt 35,5 km/óráról 36,6 km/órára emel­kedett. A vonatok zsúfoltságának (Folytatás a 3. oldalon) BUDAPESTEN ÜLÉSEZETT a magyar—szovjet vasúti együttműködési bizottság napos tanácskozás során, me­lyen dr. Mészáros Károly mi­niszterhelyettes, a MÁV vezér­igazgatója elnökölt — meg­tárgyalták a két ország közötti személy-,­ és áruszállítás főbb kérdéseit. A felek megállapod­tak — rakodólapos egységra­kományok fuvarozása esetén — a rakodólapok kölcsönös cseréjében, amely mindkét or­szág külkereskedelmének és vasútjának érdeke. Ez a meg­állapodás hozzásegít ahhoz, hogy az áruk gyorsabban, gaz­­daságosabban és törésveszély nélkül jussanak el a címzett­hez. Szó volt a tárgyalásokon a szovjet—csehszlo­vák—magyar egyesített konténerterminál ki­építéséről is. A határállomási munkák meggyorsítása szük­ségessé tette, hogy az áru­­áramlatokról kölcsönösen tá­jékoztassák egymást. Korsze­rű információs rendszer meg­teremtésében is megállapod­tak, ami nemcsak a vasutak érdeke, hanem ennek segítsé­gével a címzett is hamarabb felkészülhet az érkező áruk fogadására. A tárgyaláson megállapodtak abban is, hogy a szovjet vasutaktól segítséget kapunk a magyar rendező pá­lyaudvarok további gépesíté­séhez és automatizálásához. Végül pedig a két fél jóvá­hagyta a magyar—szovjet vas­úti műszaki tudományos együttműködési bizottság ed­digi munkáját. A szovjet delegációt buda­pesti tartózkodása során fo­gadta dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter is. December 18—20. között V. Sz. Gavrilov szovjet közleke­désügyi miniszterhelyettes ve­zetésével szovjet vasúti dele­gáció tartózkodott Budapesten, amely részt vett a magyar— szovjet vasúti együttműködési bizottság évi ülésén. A két- Hatvanöt család boldog karácsonya A Landler Jenő vasutas­lakótelep régi és új házai (Riport a 4. oldalon)

Next