Magyar Vasutas, 1973 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1973-01-05 / 1. szám
9 MAGYAR VASUTAS Hatvanöt család boldog karácsonya LÁTOGATÁS A LANDLER JENŐ VASUTAS LAKÓTELEPEN CSJLAGHÍR: Hatvanöt vasutascsalád költözött új otthonba karácsonyra a XV. kerületi Landler vasutas lakótelep most felépült tízemeletes lakóházába. A Vasutasok Szakszervezete és a MÁV Vezérigazgatósága alig másfél évvel ezelőtt határozta el, hogy 1975-ig 450 lakást építtet fel, s ehhez 170 millió forint lakásépítési alapot létesít. — Nagy szó ez, nagy-nagy öröm: új lakásban tölteni a karácsonyt — ezzel fogadott az égbe nyúló ház bejáratánál, az ünnep első napján, Nádházi Lajos, az épület hőközpontjának kezelője, a MÁV Épületfenntartási Főnökség dolgozója. — Ki a házfelügyelő? Hol találhatjuk? Szeretnénk tőle egy kis útbaigazítást kérni. — Jöjjenek csak be ide a földszintre, hozzánk! A feleségem kapta meg a házfelügyelői állást. Eddig gondnok volt Vizafogó állomáson, a férfilaktanyában, s ott volt egy pici lakrészünk, hogy ne kelljen mindig hazautaznunk Püspökladányba, az anyámhoz, ahová az állandó bejelentőnk szólt... Közös munkahelyen... A csengő hangjára Nádházi Lajosné nyitott ajtót. Örömmel betessékelt, és leültetett a faltól-falig szőnyeges nagyobbik szobában. Otthon volt a család valamennyi tagja: a nagyobbik fiú, Lajos, aki szobafestő a MÁV Épületfenntartási Főnökségnél és ifjú felesége, aki gyors- és gépíró a MÁV Vezérigazgatóság G. E. osztályán, de most nem dolgozik, mert februárra várja a kisbabát, továbbá Erzsike, az épületfenntartási főnökség virágkertészetének segédmunkása és a kisebbik Nádházi fiú, Károly, első éves géplakatos-tanuló a Magyar Hajó- és Darugyárban. — Ilyen sokan egy lakásban? — Ó, ez már nagyszerű! El sem tudják képzelni, milyen körülmények között laktunk eddig, ugyanennyien — válaszolta Nádháziné. — Most viszont egy szoba a fiataloké, a másik kis szobát Erzsiké mondhatja a sajátjának, ebben a nagy szobában pedig jól megférünk a férjemmel és Karcsikéval. Ám — amint látja — napközben, vagy tévénézéskor összejöhet ide az egész család ... — Mennyi a lakbér? — Ennek a lakásnak, a teljes összkomforttal, beépített szekrényekkel 372 forint lenne a havi bére, de mi nem fizetünk a szolgálati lakásért. A járandóság fejében, és a szerény fizetésért két tízemeletes házat kell kiszolgálnom. Most még csak az egyiket foglalták el a lakók, de januárban a másikat is átveszi a MÁV. Egy ekkora épület folyosóit végigsöpörni sem könnyű, hát még elvégezni az egyéb teendőket, de nagyon jó az, hogy sem az uramnak, sem nekem nem kell itthonról eljárnom — hallottuk Nádházinétól, majd elindultunk az emeletekre. Kazánkovács Ferencvárosból A lift, sajnos, nem működik. A szerelők ígérték, hogy hamarosan nem lesz semmi hiba. Gyalog, a negyedik emeletig könnyen lépeget az egészséges ember, ott azonban már pihenőt tartottunk. Csak úgy, találomra, becsengettünk a 26. számú ajtón, mert névtábla még csak itt volt, Zöldi István felirattal. — Tessék, tessék, jöjjenek csak, örüljenek velünk — sugárzott Zöldiné, a háziaszszony. — Itt van éppen a nővérem is látogatóban. Üllőről, ahol mi eddig albérletben laktunk Elnézést, rögtön hívom a férjemet, mert fürdik ... — Már itt is vagyok — lép be fürdőköpenyben, mellén csillogó vízcsepekkel a házigazda. — Ne haragudjanak, hogy így találnak, ám nem tudtuk, hogy vendégek jönnek. Asszony, tölts bort a poharakba ... Házi bor, ajándék Üllőről... — Gyerekek, ti még nem is köszöntetek; ejnye — szól az édesanya az asztal alatt bújkáló kislányoknak. — Itt vagyok... — ágaskodik fel a nyolcéves Csilla. Erre előbúvik Éva és Andrea is, a pöttömnyi ikerpár, ők még csak kétévesek, így helyettük csodálkozó nagy szemük beszél. — Akkor adtam be a lakás iránti kérelmet, mikor ők megszülettek — mondja édesapjuk. — Hol dolgozik? ■— A ferencárosi vontatási főnökségnél, már tizenöt éve. Ott tanultam a lakatos szakmát, majd kazánkovács lettem. Velünk együtt költözött ebbe a házba a főnökség vezetője, Giczei István, valamint Baltai János Diesel-mozdonyvezető is. Baltai kollégának a fia szintén nálunk dolgozik: villanyszerelő a motorosműhelyben. Mondhatom, hogy gratulált az egész kollektíva, amikor megkaptuk a lakást. A költözködésnél mindenki segíteni akart, de csak Bogdán Ferenc kazánkovács és Roszics József armatúralakatos kaphatott szabadságot az én közvetlen munkatársaim közül. Teherautót az üllői téesz adott, de az albérletben kevés bútorunk volt, így hát azt is vásároltunk tízezer forintért. — Szép is az otthon, az új berendezéssel. A lakás különben mennyibe került? — A mi lakásunk ebből a nagy szobából és a kisebb szobából áll, s a praktikus konyhával, fürdőszobával, hideg-meleg vízzel, központi fűtéssel, teljesen kielégíti igényeinket. A havi lakbér 294 forint. A lakás árát 23 000 forintban szabta meg a vasút, de tekintettel a gyerekekre, 16100 forintot elengedtek belőle. Aki a fizetendő összeggel nem rendelkezett, annak hosszú lejáratú részletes törlesztést engedélyezett a MÁV. Midenféle kedvezmény persze csak azokat illet meg, akik vállalták, hogy legalább 15 évig a vasútnál szolgálnak... „Hűségünk jutalma” Egy emelettel feljebb, Lakatos Mártonnak, a Rákosrendezőn székelő Hídépítési Főnökség munkavezetőjének otthonában majdnem ott folytattuk a beszélgetést, ahol Zöldiéknél abbahagytuk. — A vasúthoz való hűségünk jutalmának tekintjük ezt a gyönyörű lakást — mondta Lakatos Márton. — Én 1948 óta dolgozom a Hídépítőknél, a feleségem szintén ott van már a huszonegy éve. A bérelszámoló. — Alig jutottam szóhoz a boldogságról, amikor megláttam, hogy a húgomék milyen gyönyörű lakásba költöztek karácsonyra — szólt a vendégségben itt tartózkodó Debreceni Károlyné, Rákosrendező pályaudvar átmenesztője, Lakatosné nővére. — Újpesten egy nyomorúságos szobakonyhában húzódtak meg mostanáig a négy gyerekkel ... Tibi és Józsi, a nyolcéves, II. osztályos ikrek, vagyis a két legkisebb Lakatos-csemete büszke arra, hogy rájuk való tekintettel elengedte a vasút a lakás árának 45 százalékát. A régi és az új lakás értékének különbözeteként így csupán 5350 forint volt a térítendő összeg. Szerencsére, ezáltal a lakásra spórolt pénzünkből új bútorra és televízióra is jutott — újságolta Lakatos Mártonná, azután megmutatta az újonnan vásárolt berendezési tárgyakat, amelyekért éppen 25 000 forintot fizetett ki a család. Építsék fel sorba mindet! Hosszan, sokáig maradtunk volna még az otthonok meghitt melegében, csak hát gyorsan röpült az idő. Lefelé azért még egy helyre becsöngettünk az első emeleten. Ott, a 11. számú lakásban Kovács Belőné nyitott ajtót. — Fáradjanak beljebb — szólt, amint megtudta jövetelünk célját, majd bemutatta gyerekeit, akiket már néhány éve egymaga nevel. A 16 éves Hedvig a gimnázium második osztályába jár, a 14 esztendős Éva pedig most fejezi be az általános iskolát. Itt nem újak a bútorok, de a karácsonyfa a mennyezetig ér. — A lányok díszítették nekem — mutatta a fát az édesanya. — És ők mit kaptak? — Éva a PIKO-féle kisvasutak Hedvignek pedig varrok egy új télikabátot. Sajnos, a szentestére nem tudtam elkészülni vele, ám itt van éppen kiterítve a kiszabott anyag. Mire vége az ünnepnek, talán elkészül. — Hol dolgozik? — A MÁV Tervező Intézet műszaki rajzolója vagyok, 1952 óta, vagyis már húsz éve. Ezt a házat és a többit, ami még épül, a mi intézetünk kollektívája tervezte. „Cserébe” három lakást kapott a MÁVTI, s ezek közül az egyiket nekem juttatták. A másik kettőt Nagy Albertné előadó és a fiatal Gátfalvi mérnökök kapták meg... Lám, ahány lakás, annyi érdekes, küzdelmes és mégis kiegyensúlyozott, mindig jobbra és jobbra forduló emberi sors. Végeredményben azt mondhatnánk, hogy az egész épület: tíz emelet boldogság. S még felemelőbb érzés, hogy ez csupán egyetlen ház az épülők közül. Sietni kell, hogy a többi is minél előbb kész legyen. Csaknem félezer vasutas meghitt családi otthona...! Kovács József Séra Sándor — Karácsonyfa, új lakás, új bútor! — csodálkozik Csilla, Éva, Andrea, Zöldi anyuka pedig, ki a Budapesti Konzervgyár segédmunkása, elmeséli a gyerekeknek, hogy „tudjátok, ezután már mindig ez a szép lakás lesz az otthonunk...” (Laczkó Ildikó felvétele) 1973. I.WTAR 5. LEVÉL KŐSZEGRŐL: „Azt kaptuk, amit kívántunk../" Skarlátjárvány veszélye miatt a kőszegi MÁV Nevelőotthonból meghívott tizenegy gyermek nem tudott részt venni a vasutas szakszervezet központjában rendezett karácsonyi ünnepségen, ezért részükre dr. Szőnyi Ferencné és Tóth Jánosné vitte el az ajándékokat. Ezt követően a gyerekektől a következő levél érkezett: Kedves Nénik! Meleg szeretettel köszönjük az ajándékokat és a sok finom édességet. Nagyon örültünk, hogy azt kaptuk, amit, kívántunk. Szerettünk volna a karácsonyfánál köszönetet mondani mindezért, de reméljük, hogy egyszer még személyesen is megköszönhetjük szeretetüket. Hálás szívvel várjuk a találkozást, és ígérjük: szorgalmasak és jó magatartásúak leszünk a jövőben is. Kelt Kőszegen, a Nevelőotthon 1972. évi fenyőfaünnepén. Szeretettel. A MÁV ÚJ EMBLÉMÁJA Az embléma — amely egy jelképbe sűrített információ — feladata az, hogy a vállalatot, illetve a vállalati tulajdont jelképezze, a különböző rendeltetésű és megjelenésű objektumokon. A Magyar Államvalsutak új emblémája 1973-tól kezdődően fokozatosan kerül bevezetésre a vontató és vontatott járműveken, gyártmányokon, szabványokon, létesítményeken és A MÁV az emblémát — a az ügyviteli nyomtatványokon, védjegyoltalom biztosítása ér- Tervezője Szalai István, azdekében — az Országos Talál- Iparművészeti Főiskola diplományi Hivatalnál lajstromomozó hallgatója, zásra bejelentette. Elismerés, jutalom az önkéntes rendőröknek Kiskunfélegyháza állomás 15 főnyi önkéntes rendőri csoportjának múlt évi munkáját az ünnepélyes értékeléskor kiemelkedően jónak nyilvánította a városi rendőrkapitányság vezetője. A csoport tagjai köztiszteletben álló vasutasok. Található közöttük pályamunkástól kezdve szaktechnikus főintézőig. Az elmúlt esztendőben összesen 2550 órát áldoztak pihenőidejükből, szabadnapjukból a közbiztonság érdekében. önkéntes rendőri szolgálatuk közben 28 alkalommal kellett intézkedniük garázdálkodókkal, szabálysértést elkövetőkkel szemben, ugyanakkor több esetben adtak szakszerű segítséget a kapitányság illetékeseinek vagondézsmálások behatárolásához és egyéb speciális feladatokhoz. Az áldozatos helytállás értékét méginkább növeli, hogy a rendőrség egyelőre nem tudja az állandó állomásőrsi szolgálatot biztosítani, így a közbiztonság feletti őrködés méginkább a vasutas önkéntes rendőrökön múlik. Az ünnepségen közülük Tarjányi Józsefet, Rácz Pált és Csányi Jánost pénzjutalomban részesítette a szegedi vasútigazgatóság. Miklós László TELJESÜLT a karácsonyi három kívánság Karácsonykor minden családban a fenyőfa köré gyűlnek a gyermekek és várják, mivel lepik meg őket szüleik. Kicsinyek és nagyok ilyenkor az ajándékozás és ajándékvárás izgalmaival vannak teli. Vannak azonban olyan vasutasgyermekek, akiknek nem élnek a szüleik, akiknek nincs ki a család meleg hangulatát sugározza a karácsonyfa alatt. De mégis van! Ez a család a vasutasok nagy családja, amely magáénak érzi azokat a vasutasgyermekeket, akiknek szülei a vasút szolgálatában vesztették életüket. A mi gyermekeink ők. A szakszervezet vezetői szeretettel hívták meg őket karácsony előtt, megható, bensőséges családi ünnepre, a Vasutasok Szakszervezete székházába. * A MÁV nevelőotthonaiban nevelkedő vasutas árva gyermekeket pompázó fenyőfa várta, alatta sok-sok ajándékkal, a vasutas dolgozók ajándékával. Meghatottság nélkül nem lehetett végignézni a bevonuló 40 fiút és leányt, akik tágra nyílt szemmel festékvárták, mi van a karácsonyfa alatt. Minden gyermeknek három kívánsága lehetett a karácsonyi ajándékokra. Ruha, cipő, csizma, kesztyű, játék, baba, labda és még ki tudná felsorolni mindazt, ami a gyermekek kívánságlistáján szerepelt. És a kívánságokat a Vasutasok Szakszervezete teljesítette. A fenyőfaünnepélyen Szabó Antal főtitkár szólt a gyermekekhez. Könnyek csillogtak a gyermekek szemében, amikor a vasutas dolgozók felelősségteljes munkájáról beszélt, arról a megbecsült hivatásról, amit a vasutasok nehéz, pontosságot, szakmai felkészültséget igénylő munkája jelent, őket állította példaképül a gyermekek elé. Az ünnepségen dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, dr. Pethes Imre, a vasúti főosztály pártbizottságának titkára és dr. Rimóczi László, a 3. szakosztály vezetője is megjelent, osztozva a gyermekek örömében, vidámságában. Az öröm akkor lépett tetőfokára, amikor a három kívánság a csomagban lapulva a tulajdonosához került. Anynyi kipirult arcot, csillogó szemet ritkán láthatunk, mint akkor, ott a feldíszített fenyőfa alatt. A „kis vasutasok” nem tudták elrejteni boldogságukat. Az egymástól elszakadt testvérek itt, a fenyőfaünnep békés, boldog hangulatában örömmel mutatták egymásnak ajándékaikat. Van-e szebb öröm a gyermeki örömnél? Van-e nagyobb boldogság a gyermeki boldogságnál? Aligha. És ezt az örömöt, boldogságot igyekezett a Vasutasok Szakszervezete karácsonykor is megteremteni „gyermekeinek”. Megérezték ezt a gyermekek. A békéscsabai közgazdasági szakközépiskolás Rabi Mária köszönő szavaiban benne csengett az a bizalom, biztonságérzet, és szeretet, amit a vasutas dolgozók sok ezres tábora számukra jelent. De benne volt az a köszönet is, amely minden vasutas dolgozónak szól, aki nem feledkezik meg a szülők nélkül maradt vasutasgyermekekről. Az ünnepi ebéd és az azt követő fenyőfabontás tovább emelte a nagy család kedves, bensőséges hangulatát. És ami még ezt is fokozta, az a gyermekek kedvenceinek bemutatkozása volt a cirkusz csillagainak matinéján. Így teljesült a vasutasgyermekek három kívánsága karácsonykor a Vasutasok Szakszervezetében. Dr. Szőnyi Ferencné Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szakszervezeti mozgalomban végzett eredményes munkájáért nyugállományba vonulása alkalmából a MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATA kitüntetést adományozta Parti Józsefnek, a Vasutasok Szakszervezete gazdasági és pénzügyi osztály politikai munkatársának. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATA kitüntetést kapta Orgován László, a Vasutasok Szakszervezete Debreceni Területi Bizottságának munkavédelmi felügyelője. Ugyanezt a kitüntetést adományozták 75. születésnapja alkalmából Csizmazia Józsefnek, a Vasutasok Szakszervezete szervezési és káderosztálya társadalmi nyugdíjas szervezőjének. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATA kitüntetésben részesült a szakszervezeti mozgalomban végzett eredményes munkájáért Cs. Varga János, a tapolcai Batsányi János MÁV Művelődési Központ igazgatója. A kitüntetéseket az Elnöki Tanács megbízásából Szabó Antal főtitkár december 30-án adta át a szakszervezet Benczúr utcai székházában.