Magyar Vasutas, 1973 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1973-01-05 / 1. szám

9 MAGYAR VASUTAS Hatvanöt család boldog karácsonya LÁTOGATÁS A LANDLER JENŐ VASUTAS LAKÓTELEPEN CSJLAGHÍR: Hatvanöt vas­utascsalád költözött új ott­­h­onba karácsonyra a XV. ke­rületi Landler vasutas lakó­telep most felépült tízemeletes lakóházába. A Vasutasok Szakszervezete és a MÁV Vezérigazgatósága alig másfél évvel ezelőtt határozta el, hogy 1975-ig 450 lakást épít­tet fel, s ehhez 170 millió fo­rint lakásépítési alapot léte­sít. — Nagy szó ez, nagy-nagy öröm: új lakásban tölteni a karácsonyt — ezzel fogadott az égbe nyúló ház bejáratá­nál, az ünnep első napján, Nádházi Lajos, az épület hő­központjának kezelője, a MÁV Épületfenntartási Fő­nökség dolgozója. — Ki a házfelügyelő? Hol találhatjuk? Szeretnénk tőle egy kis útbaigazítást kérni. — Jöjjenek csak be­ ide a földszintre, hozzánk! A fele­ségem kapta meg a házfel­ügyelői állást. Eddig gondnok volt Vizafogó állomáson, a férfilaktanyában, s ott volt egy pici lakrészünk, hogy ne kelljen mindig hazautaznunk Püspökladányba, az anyám­hoz, ahová az állandó beje­lentőnk szólt... Közös munkahelyen... A csengő hangjára Nádházi Lajosné nyitott ajtót. Öröm­mel betessékelt, és leültetett a faltól-falig szőnyeges na­gyobbik szobában. Otthon volt a család vala­mennyi tagja: a nagyobbik fiú, Lajos, aki szobafestő a MÁV Épületfenntartási Fő­nökségnél és ifjú felesége, aki gyors- és gépíró a MÁV Ve­zérigazgatóság G. E. osztályán, de most nem dolgozik, mert februárra várja a kisbabát, továbbá Erzsike, az épület­fenntartási főnökség virágker­tészetének segédmunkása és a kisebbik Nádházi fiú, Károly, első éves géplakatos-tanuló a Magyar Hajó- és Darugyár­ban. — Ilyen sokan egy lakás­ban? — Ó, ez már nagyszerű! El sem tudják képzelni, milyen körülmények között laktunk eddig, ugyanennyien — vá­laszolta Nádháziné. — Most viszont egy szoba a fiataloké, a másik kis szobát Erzsiké mondhatja a sajátjának, eb­ben a nagy szobában pedig jól megférünk a férjemmel és Karcsikéval. Ám — amint látja — napközben, vagy té­vénézéskor összejöhet ide az egész család ... — Mennyi a lakbér? — Ennek a lakásnak, a tel­jes összkomforttal, beépített szekrényekkel 372 forint lenne a havi bére, de mi nem fi­zetünk a szolgálati lakásért. A járandóság fejében, és a szerény fizetésért két tíz­emeletes házat kell kiszolgál­nom. Most még csak az egyi­ket foglalták el a lakók, de januárban a másikat is átve­szi a MÁV. Egy ekkora épü­let folyosóit végigsöpörni sem könnyű, hát még elvégezni az egyéb teendőket, de nagyon jó az, hogy sem az uramnak, sem nekem nem kell itthon­ról eljárnom — hallottuk Nádházinétól, majd elindul­tunk az emeletekre. Kazánkovács Ferencvárosból A lift, sajnos, nem működik. A szerelők ígérték, hogy ha­marosan nem lesz semmi hi­ba. Gyalog, a negyedik eme­letig könnyen lépeget az egészséges ember, ott azon­ban már pihenőt tartottunk. Csak úgy, találomra, becsen­gettünk a 26. számú ajtón, mert névtábla még csak itt volt, Zöldi István felirattal. — Tessék, tessék, jöjjenek csak, örüljenek velünk — sugárzott Zöldiné, a háziasz­­szony. — Itt van éppen a nő­vérem is látogatóban. Üllőről, ahol mi eddig albérletben laktunk Elnézést, rögtön hí­vom a férjemet, mert für­dik ... — Már itt is vagyok — lép be fürdőköpenyben, mellén csillogó vízcsepekkel a házi­gazda. — Ne haragudjanak, hogy így találnak, ám nem tudtuk, hogy vendégek jön­nek. Asszony, tölts bort a po­harakba ... Házi bor, ajándék Üllőről... — Gyerekek, ti még nem is köszöntetek; ejnye — szól az édesanya az asztal alatt búj­­káló kislányoknak. — Itt vagyok... — ágas­kodik fel a nyolcéves Csilla. Erre előbúvik Éva és Andrea is, a pöttömnyi ikerpár, ők még csak kétévesek, így he­lyettük csodálkozó nagy sze­mük beszél. — Akkor adtam be a lakás iránti kérelmet, mikor ők megszülettek — mondja édes­apjuk. — Hol dolgozik? ■— A ferencárosi vontatási főnökségnél, már tizenöt éve. Ott tanultam a lakatos szak­mát, majd kazánkovács let­tem. Velünk együtt költözött ebbe a házba a főnökség veze­tője, Giczei István, valamint Baltai János Diesel-mozdony­vezető is. Baltai kollégának a fia szintén nálunk dolgozik:­ villanyszerelő a motorosmű­­helyben. Mondhatom, hogy gratulált az egész kollektíva, amikor megkaptuk a lakást. A költözködésnél mindenki segíteni akart, de csak Bog­dán Ferenc kazánkovács és Roszics József armatúralaka­tos kaphatott szabadságot az én közvetlen munkatársaim közül. Teherautót az üllői téesz adott, de az albérletben kevés bútorunk volt, így hát azt is vásároltunk tízezer fo­rintért. — Szép is az otthon, az új berendezéssel. A lakás kü­lönben mennyibe került? — A mi lakásunk ebből a nagy szobából és a kisebb szobából áll, s a praktikus konyhával, fürdőszobával, hi­deg-meleg vízzel, központi fűtéssel, teljesen kielégíti igé­nyeinket. A havi lakbér 294 forint. A lakás árát 23 000 fo­rintban szabta meg a vasút, de tekintettel a gyerekekre, 16100 forintot elengedtek be­lőle. Aki a fizetendő összeg­gel nem rendelkezett, annak hosszú lejáratú részletes tör­lesztést engedélyezett a MÁV. Midenféle kedvezmény persze csak azokat illet meg, akik vállalták, hogy legalább 15 évig a vasútnál szolgálnak... „Hűségünk jutalma” Egy emelettel­ feljebb, La­katos Mártonnak, a Rákos­rendezőn székelő Hídépítési Főnökség munkavezetőjének otthonában majdnem ott foly­tattuk a beszélgetést, ahol Zöldiéknél abbahagytuk. — A vasúthoz való hűsé­günk jutalmának tekintjük ezt a gyönyörű lakást — mondta Lakatos Márton. — Én 1948 óta dolgozom a Híd­építőknél, a feleségem szintén ott van már a huszonegy éve. A bérelszámoló. — Alig jutottam szóhoz a boldogságról, amikor meglát­tam, hogy a húgomék milyen gyönyörű lakásba költöztek karácsonyra — szólt a ven­dégségben itt tartózkodó Deb­receni Károlyné, Rákosrende­ző pályaudvar átmenesztője, Lakatosné nővére. — Újpes­ten egy nyomorúságos szoba­konyhában húzódtak meg mostanáig a négy gyerek­kel ... Tibi és Józsi, a nyolcéves, II. osztályos ikrek, vagyis a két legkisebb Lakatos-cseme­te büszke arra, hogy rájuk való tekintettel elengedte a vasút a lakás árának 45 szá­zalékát. A régi és az új la­kás értékének különbözeteként így csupán 5350 forint volt a térítendő összeg.­­ Szerencsére, ezáltal a lakásra spórolt pénzünkből új bútorra és televízióra is ju­tott — újságolta Lakatos Már­tonná, azután megmutatta az újonnan vásárolt berendezési tárgyakat, amelyekért éppen 25 000 forintot fizetett ki a család. Építsék fel sorba mindet! Hosszan, sokáig maradtunk volna még az otthonok meg­hitt melegében, csak hát gyor­san röpült az idő. Lefelé azért még egy helyre becsöngettünk az első emeleten. Ott, a 11. számú lakásban Kovács Belő­né nyitott ajtót. — Fáradjanak beljebb — szólt, amint megtudta jövete­lünk célját, majd bemutatta gyerekeit, akiket már néhány éve egymaga nevel. A 16 éves Hedvig a gimnázium második osztályába jár, a 14 esztendős Éva pedig most fejezi be az általános iskolát. Itt nem újak a bútorok, de a karácsonyfa a mennyezetig ér. — A lányok díszítették ne­kem — mutatta a fát az édes­­­anya. — És ők mit kaptak? — Éva a PIKO-féle kis­vasutak Hedvignek pedig var­rok egy új télikabátot. Saj­nos, a szentestére nem tud­tam elkészülni vele, ám itt van éppen kiterítve a kisza­bott anyag. Mire vége az ün­nepnek, talán elkészül. — Hol dolgozik? — A MÁV Tervező Intézet műszaki rajzolója vagyok, 1952 óta, vagyis már húsz éve. Ezt a házat és a többit, ami még épül, a mi intézetünk kollek­tívája tervezte. „Cserébe” há­rom lakást kapott a MÁVTI, s ezek közül az egyiket nekem juttatták. A másik kettőt Nagy Albertné előadó és a fiatal Gátfalvi mérnökök kap­ták meg... Lám, ahány lakás, annyi érdekes, küzdelmes és mégis kiegyensúlyozott, mindig jobb­ra és jobbra forduló emberi sors. Végeredményben azt mondhatnánk, hogy az egész épület: tíz emelet boldogság. S még felemelőbb érzés, hogy ez csupán egyetlen ház az épülők közül. Sietni kell, hogy a többi is minél előbb kész legyen. Csak­nem félezer vasutas meghitt családi otthona...! Kovács József Séra Sándor — Karácsonyfa, új lakás, új bútor! — csodálkozik Csilla, Éva, Andrea, Zöldi anyuka pedig, ki a Budapesti Konzervgyár segédmunkása, elmeséli a gyerekeknek, hogy „tudjátok, ezután már mindig ez a szép lakás lesz az otthonunk...” (Laczkó Ildikó felvétele) 1973. I.WTAR 5. LEVÉL KŐSZEGRŐL: „Azt kaptuk, amit kívántunk../" Skarlátjárvány veszélye miatt a kőszegi MÁV Nevelő­otthonból meghívott tizenegy gyermek nem tudott részt venni a vasutas szakszervezet központjában rendezett karácsonyi ünnepségen, ezért részükre dr. Szőnyi Ferencné és Tóth Já­nosné vitte el az ajándékokat. Ezt követően a gyerekektől a következő levél érkezett: Kedves Nénik! Meleg szeretettel köszönjük az ajándékokat és a sok finom édességet. Nagyon örültünk, hogy azt kaptuk, amit, kívántunk. Szerettünk volna a karácsonyfánál köszönetet mondani mind­ezért, de reméljük, hogy egyszer még személyesen is meg­köszönhetjük szeretetüket. Hálás szívvel várjuk a találkozást, és ígérjük: szorgalma­sak és jó magatartásúak leszünk a jövőben is. Kelt Kőszegen, a Nevelőotthon 1972. évi fenyőfaünnepén. Szeretettel. A MÁV ÚJ EMBLÉMÁJA Az embléma — amely egy jelképbe sűrített információ — feladata az, hogy a vállala­tot, illetve a vállalati tulaj­dont jelképezze, a különböző rendeltetésű és megjelenésű ob­j­ektumokon. A Magyar Államvalsutak új emblémája 1973-tól kezdődően fokozatosan kerül bevezetésre a vontató és vontatott jármű­veken, gyártmányokon, szab­ványokon, létesítményeken és A MÁV az emblémát — a az ügyviteli nyomtatványokon, védjegyoltalom biztosítása ér- Tervezője Szalai István, az­dekében — az Országos Talál- Iparművészeti Főiskola diplo­­mányi Hivatalnál lajstromo­­mozó hallgatója, zásra bejelentette. Elismerés, jutalom az önkéntes rendőröknek Kiskunfélegyháza állomás 15 főnyi önkéntes rendőri cso­portjának múlt évi munkáját az ünnepélyes értékeléskor ki­emelkedően jónak nyilvání­totta a városi rendőrkapitány­ság vezetője. A csoport tagjai köztiszte­letben álló vasutasok. Talál­ható közöttük pályamunkás­tól kezdve szaktechnikus fő­intézőig. Az elmúlt esztendő­ben összesen 2550 órát áldoz­tak pihenőidejükből, szabad­napjukból a közbiztonság ér­dekében. önkéntes rendőri szolgálatuk közben 28 alka­lommal kellett intézkedniük garázdálkodókkal, szabálysér­tést elkövetőkkel szemben, ugyanakkor több esetben ad­tak szakszerű segítséget a ka­pitányság illetékeseinek va­gondézsmálások behatárolásá­hoz és egyéb speciális felada­tokhoz. Az áldozatos helytállás ér­tékét méginkább növeli, hogy a rendőrség egyelőre nem tud­ja az állandó állomás­őrsi szolgálatot biztosítani, így a közbiztonság feletti őrködés méginkább a vasutas önkéntes rendőrökön múlik. Az ünnep­ségen közülük Tarjányi Józse­fet, Rácz Pált és Csányi Jánost pénzjutalomban részesítette a szegedi vasúti­gazgatóság. Miklós László TELJESÜLT a karácsonyi három kívánság Karácsonykor minden csa­ládban a fenyőfa köré gyűl­nek a gyermekek és várják, mivel lepik meg őket szü­leik. Kicsinyek és nagyok ilyenkor az ajándékozás és ajándékvárás izgalmaival vannak teli. Vannak azonban olyan vas­utasgyermekek, akiknek nem élnek a szüleik, akikn­ek nincs ki a család meleg han­gulatát sugározza a karácsony­fa alatt. De mégis van! Ez a család a vasutasok nagy családja, amely magáé­nak érzi azokat a vasutas­gyermekeket, akiknek szülei a vasút szolgálatában vesztet­ték életüket. A mi gyerme­keink ők. A szakszervezet vezetői szeretettel hívták meg őket karácsony előtt, megha­tó, bensőséges családi ünnep­re, a Vasutasok Szakszerve­zete székházába. * A MÁV nevelőotthonaiban nevelkedő vasutas árva gyer­mekeket pompázó fenyőfa vár­ta, alatta sok-sok ajándékkal, a vasutas dolgozók ajándéká­val. Meghatottság nélkül nem lehetett végignézni a bevo­nuló 40 fiút és leányt, akik tágra nyílt szemmel festék­­várták, mi van a karácsonyfa alatt. Minden gyermeknek három kívánsága lehetett a karácso­nyi ajándékokra. Ruha, cipő, csizma, kesztyű, játék, baba, labda és még ki tudná felso­rolni mindazt, ami a gyer­mekek kívánságlistáján szere­pelt. És a kívánságokat a Vasutasok Szakszervezete tel­jesítette. A fenyőfaünnepélyen Szabó Antal főtitkár szólt a gyer­mekekhez. Könnyek csillog­tak a gyermekek szemében, amikor a vasutas dolgozók fe­lelősségtelje­s munkájáról be­szélt, arról a megbecsült hi­vatásról, amit a vasutasok nehéz, pontosságot, szakmai felkészültséget igénylő mun­kája jelent, őket állította pél­daképül a gyermekek elé. Az ünnepségen dr. Mészá­ros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, dr. Pethes Imre, a vasúti főosz­tály pártbizottságának titkára és dr. Rimóczi László, a 3. szakosztály vezetője is meg­jelent, osztozva a gyermekek örömében, vidámságában. Az öröm akkor lépett tető­fokára, amikor a három kí­vánság a csomagban lapulva a tulajdonosához került. Any­­nyi kipirult arcot, csillogó szemet ritkán láthatunk, mint akkor, ott a feldíszített fenyő­fa alatt. A „kis vasutasok” nem tudták elrejteni bol­dogságukat. Az egymástól el­szakadt testvérek itt, a fe­nyőfaünnep békés, boldog hangulatában örömmel mu­tatták egymásnak ajándékai­kat. Van-e szebb öröm a gyer­meki örömnél? Van-e na­gyobb boldogság a gyermeki boldogságnál? Aligha. És ezt az örömöt, boldogságot igye­kezett a Vasutasok Szak­­szervezete karácsonykor is megteremteni „gyermekei­nek”. Megérezték ezt a gyer­mekek. A békéscsabai köz­­gazdasági szakközépiskolás Rabi Mária köszönő szavai­ban benne csengett az a biza­lom, biztonságérzet, és sze­retet, amit a vasutas dolgo­zók sok ezres tábora szá­mukra jelent. De benne volt az a köszönet is, amely min­den vasutas dolgozónak szól, aki nem feledkezik meg a szülők nélkül maradt vas­utasgyermekekről. Az ünnepi ebéd és az azt követő fenyőfabontás tovább emelte a nagy család ked­ves, bensőséges hangulatát. És ami még ezt is fokozta, az a gyermekek kedvencei­nek bemutatkozása volt a cir­kusz csillagainak matinéján. Így teljesült a vasutasgyer­mekek három kívánsága kará­csonykor a Vasutasok Szak­­szervezetében. Dr. Szőnyi Ferencné Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szakszerve­zeti mozgalomban végzett eredményes munkájáért nyug­állományba vonulása alkalmá­ból a MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATA kitüntetést adományozta Parti Józsefnek, a Vasutasok Szak­­szervezete gazdasági és pénz­ügyi osztály politikai munka­társának. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATA kitüntetést kapta Orgován László, a Vasutasok Szakszer­vezete Debreceni Területi Bi­zottságának munkavédelmi fel­ügyelője. Ugyanezt a kitünte­tést adományozták 75. szüle­tésnapja alkalmából Csizmazia Józsefnek, a Vasutasok Szak­­szervezete szervezési és káder­osztálya társadalmi nyugdíjas szervezőjének. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATA kitüntetésben részesült a szak­­szervezeti mozgalomban vég­zett eredményes munkájáért Cs. Varga János, a tapolcai Batsányi János MÁV Művelő­dési Központ igazgatója. A kitüntetéseket az Elnöki Tanács megbízásából Szabó Antal főtitkár december 30-án adta át a szakszervezet Ben­czúr utcai székházában.

Next