Magyar Vasutas, 1979 (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-13 / 1. szám
4 KIVÁLÓ VASUTAS: A ceglsisreeli elnökhelyettes Földi István művezető munkahelye a Nyugati Műszaki Kocsiszolgálati Főnökség. Negyven esztendeje ott szolgálja a vasutat, követve a régi családi hagyományt, tekintve, hogy már a nagyapja is a MÁV- nál kereste a kenyerét az ISO0-as évek derekától. Édesapja pedig 1907-ben lett a Nyugati pályaudvar dolgozója, s onnan ment nyugdíjba harminc évvel később. Akkor már az ifjabb Földi is kitanulta a lakatosszakmát, s két fiútestvérével együtt az elődök nyomdokába lépett. A helytállást számos — köztük a Kiváló Vasutas — kitüntetés is bizonyítja, s ezekhez kapta meg legutóbb Földi István — immár a lakóhelyén szerzett érdemeiért — a Minisztertanácstól a Kiváló társadalmi munkáért kitüntetést. — Ceglédbercelen lakom — mondja a művezető. — Több mint két évtizeddel ezelőtt tanácstaggá választottak, majd a végrehajtó bizottságnak is tagja lettem. 1968-ban pedig reám ruházták a tanácselnök-helyettesi tisztséget, amelyet azóta is társadalmi munkában látok el szabad időmben. A szerény tárgyilagossággal fogalmazott szavak csak sejtetik a nagyszerű munkával, a helyi lakossággal együtt elért eredményeket. Az azonban kétségtelen, hogy Földi István a jövőben is kész sokat tenni a lakóhelyén az emberekért. Ezt már csak azért is megteheti, mert a vasúttól már nyugdíjba készül. Érdemeit persze itt sem fogják elfelejteni egykori és jelenlegi munkatársai. Főként nem azok a kocsivizsgálók, akiket ő nevelt, tanított. Nem kevés a számuk. — örülök annak — jelenti ki —, hogy a fiam is a vasutat választotta élethivatásul. Két mérnöki diplomát szerzett, s jelenleg a Déliben székelő MÁV Számítástechnikai Üzem vezetőhelyettese .... J. T. A legközelebbi vonat jövőre érkezik• Szilveszter esti őrjárat a balassagyarmati csomóponton Szilveszter éjszaka van. A lakásom közelében lévő eszpresszóból vidám zeneszót sodor felém a szél. Az állomáshoz vezető utca házainak leeresztett redőnyei mögül kiszűrődnek a televíziók kékes fényei. Az állomás I-es tornyából Lábát Mihály váltókezelő éppen az orrom előtt engedte le a két sorompót. A túloldalon egy URH-s rendőrautó fékez. Pár perc múlva személyvonat halad ki az állomásról Ipolytarnóc felé. Az órám 22:30-at mutat. A szerelvény kivilágított kocsijaiban néhány utast látok, köztük egy-két hazafelé tartó vasutast. A vonat elhaladása után odaköszönök az idős váltókezelőnek. Ünnepi szolgálat — A karácsonyi ünnepek alatt is dolgoztam — mondja. — Megszoktam már az ünnepi szolgálatot. Ez a vasutas sorsa... — Hol szilveszterezik a család? — Otthon, Ipolyszögön. A feleségem és a lányom már bizonyára a televízió műsorát nézik. A vejem, Kónya Lajos, mozdonyvezető. Most ő is dolgozik. Itt van a tartalékon. Reggel együtt megyünk majd haza. Másfél évem van még a nyugdíjig — mondja, aztán a váltózárkulccsal a kezében elsiet. Én is indulok a vontatási főnökség felé, a mozdonyszímben négy 375-ös gép áll, kint több gőzös pöfékel békésen. A mozdonyfelvigyázó irodájában Szabó Lajos teljesít szolgálatot. — Milyen a közérzete? — kérdezem. — Jó, mert becsületesen felkészültünk erre az éjszakára. Személyzeti gondunk nincs. A gépeink jó állapotban vannak. A dolgozók időben jelentkeztek szolgálatra. A vidékiek, akik csak hajnalban kezdenek, az új szociális épületben nézhetik meg a televízió szilveszteri műsorát. Szabó Lajos néhány évvel ezelőtt még mozdonyvezető volt. Egy üzemi baleset után — öt éve — kényszerült jelenlegi beosztásába. Ez a harmadik szilveszter éjjeli szolgálata. Otthon felesége, tizenhatéves fia és a hatéves kislánya várja, hogy reggel együtt köszönthessék majd az új esztendőt. Az állomás felvételi épülete előtt személyvonat áll. A 424- es gőzmozdony ablakában Balázs János könyököl. Megszólítom. Rútságról jár szolgálatba. Már este eljött hazulról, hogy időben le tudja váltani munkatársát. Otthon a felesége és a tizenegy éves fia maradt. A lánya a helyi KISZ-klubban szilveszterezik. Az állomás csendes Bekopogok a forgalmi irodába is. Makra István szolgálattevő éppen egy csésze feketét kortyolgat. — Most ünnepi csönd van az állomáson — mondja. A legközelebbi vonatom csak jövőre érkezik ... Huszonhat éve vasutas. Szolgálattevői munkakörben öt éve dolgozik. A harmadik szilveszter éjjelét tölti szolgálatban. — Szécsényben kellene szilvesztereznem a lányoméknál. Négyes tárban szolgálunk, nekem ma szabadnapom lett volna. Tegnap azonban egyik fiatal kollégámat behívták sorkatonának. Ezért vagyok most szolgálatban. A forgalmi irodában találkozom néhány kocsirendezővel is. Az éjjeli csoport tagjai: Ispán Sándor tolatásvezető, Bartos István kocsirendező és Tupi Ferenc gépkísérő. A négy helyett most csak hárman vannak, mert szilveszterre egyikük „kimenőt” kapott. Ispán Sándor tolatásvezető huszonegy éve vasutas. — A feleségem egyedül van most otthon, mert a húszéves fiunk elutazott Mádra. A menyasszonyával töltik a szilvesztert. Holnap mi Magyarnándorra utazunk a szüleimhez. Családi látogatással kezdjük az új esztendőt. Az üzemirányító hivatal helyiségében Mikus Mihályt köszöntöm. — Két pár tehervonat közlekedését ma éjjelre lemondtuk — újságolja. — Egyet a váci, egyet pedig az aszódi vonalon. Nálunk mindenütt zavartalan a közlekedés. Szolgálattevőink pontosan jelentik telefonon az indulási és érkezési adatokat. Késések eddig nem voltak. Emlékezetes pillanat Mikus Mihály huszonhárom év alatt először szolgál Szilveszter éjjelén. Régebben állomásfőnök, majd áruirányító volt, éjszaka nem kellett dolgoznia. 1977. november 1-én létesült a balassagyarmati körzeti üzemfőnökség üzemirányító hivatala, ahol négyen dolgoznak fordulóban. Ezért tölti most először íróasztal mellett a szilveszter éjszakát. — Szokatlan még nekem ez az éjszakai szolgálat, de azért nem bánkódom. Éjfélkor, a vonalakon dolgozó kollégák telefonon kívánnak egymásnak boldog új esztendőt. Ez is emlékezetes pillanat lesz az életemben ... Már elmúlt féltizenkettő, amikor éjszakai „őrjáratomból” haza indulok. Otthon éjfélkor a szolgálatot teljesítő vasutas kollégákra emeltem a pezsgőspoharat, amikor szinte egyszerre felharsantak az állomás gőzmozdonyainak sípjai. 1979 tiszteletére szólt ez a vasutasfülnek oly kedves zene... Ketykó István MAGYAR VASUTAS Véradókat köszöntöttek Miskolcon A múlt év decemberében Miskolcon, az igazgatóság kultúrtermében azokat a véradókat köszöntötték, akik önzetlenül nyújtanak segítséget az emberek életének megmentéséhez. Az elmúlt évben a miskolci szolgálati helyek dolgozói közül 1584 vasutas mintegy 500 liter vért adott. Külön ki kell emelni a miskolci vontatási főnökség véradóit, mert évente több mint 700 dolgozó vesz részt önkéntes véradáson. A térítésmentes véradók száma a Tiszai pályaudvaron 23, a Miskolc Gömöri pályaudvaron pedig 12. Ezek a dolgozók mindig készen állnak az azonnali véradásra. A mozgalomban végzett munkájuk elismeréseként a dicsérő okleveleket a Borsod megyei Vértranszfúziós állomás vezető főorvosa adta át. Bodrogi Károlyné, a vontatási főnökség Vöröskereszt alapszervezetének titkára és Sári Istvánná, az alapszervezet szervező titkára kiváló véradószervező kitüntetésben részesült. Radics Bertalan, a pályafenntartási főnökség dolgoznja az ötvenszeres véradónak járó aranyfokozatot, egy dolgozó a harmincszoros véradónak járó aranyfokozatot, négyen a hússzoros véradónak járó aranyfokozatot, tizenöten ezüst, nyolcvanan pedig bronzfokozatú önkéntes véradó kitüntetést kaptak. Bedkőné Lászka Ildikó A tél eddig Bátaszéken sem okozott fennakadást a vasúti közlekedésben. A képen látható „Piroska” menetrend szerint indul (Zelman Ferenc felvétele) V. SZABÓ BÉLA Éjszakai szolgálat Este van. Az éjszakások már gyülekeznek a forgalmi irodában. Szüntelenül szól valamelyik telefon. Szilágyi most ad engedélyt a ... hatosnak. Az ajtó és a blokkberendezés neszeiből követem az eseményeket. Minden nap ugyanazok a hangok és zajok. Karszalaggal a karomon léptem be a forgalmi irodába. — Hogy áll a ... hatos ? — kérdeztem. — Belépett a térközbe — felelte Szilágyi. — Mikorra várható? — Óra tizenöt-tizenhétre, a kettőre — válaszolta anélkül, hogy abbahagyta volna a naplózást. Az öreg Pálmai szokott helyén, a szenesládán, Kovács Péter pedig széken ülve hallgatta az öreget. Felálltak és jelentkeztek. Szilágyi ekkor mondta be hangosan a vonatot. Hadaró szövegét nehéz volt követni. Azután vette a vonatindítótárcsát és kiment fogadni a vonatot. Az utasok is megindultak a vágányokhoz. Megálltam a peron szélén. A gyorsvonat befutott a második vágányra, és rövid tartózkodás után zajtalanul tovább indult és hamarosan eltűnt az ívben. Szilágyi viszszasietett a forgalmiba. Bemondta a hármas indulását a szomszéd állomásnak és engedélyt adott a hetvenkilencesnek, majd a szolgálatátadási könyvbe jegyzetelt Húsz éve annak, hogy házasságit kötöttünk. Mélám lányom már medika, a kis Cecil tizenhat éves. Ma van a születésnapja. Minári Éva főtiszt a gyorsról leszállva bejárta az állomást, majd szolgálatra jelentkezett. Asztalomon megszólalt a telefon. Ki lehet ilyen szokatlan időben? Felmentem a kagylót... — Jó estét! A főmenetirányító vagyok. Főnök elvtárs a meteorológia szerint éjszakai havazásra lehet számolni. Tegyetek meg mindent. Jó éjt! Kattan a készülék. Ennek azután sietős, gondoltam. Még csak ez hiányzott. — Együtt vagyunk! — szólt be Szilágyi és feltette vörös sapkáját. Követtem. Mellette állt már Minárik Éva, Pálmai, Kovács és az öreg Nyéki, a málházó. Szilágyi ezúttal is hadarta a szöveget: — Útban a hatos, engedélyt adtam a hetvenkilencesnek. Vágány helyzet... forgalom, ... elegyhelyzet... Pillantásunk egymásba hatolt, amint sorolta a szolgálat zavartalan ellátásához szükséges feladatokat. Kopaszodó, keskeny arcélű, kissé zárkózott ember volt. Éva elismételte a hallottakat, halk, folyamatos szövege meggyőzött, hogy mindennel tisztában van. Az öreg Pálmai vékony dongájú, sápadt arcú ember. Kovács terebélyes külsejével erőt árasztott magából. Kedveltem őket. — Az éjszaka havazásra lehet számítani, noha semmi jelét nem látni, vigyázzanak — mondtam. — Miután aláírtuk a szolgálat átadást, ellenőriztem a naplókat, hazaindultam. Még hallottam, amikor Minári Éva áthaladást kért a hetvenkilencesnek. A kocsim csak szívatóval indult. Többször ráfordítottam a gyújtáskapcsolót, mígnem a motor alig hallhatóan járni kezdett. Bekapcsoltam a lámpákat és lassan kifordultam a felvételi épület mellől. Mögöttem maradt az állomás az emberekkel, akikkel évek óta együtt dolgozom. A kocsit a ház előtt hagytam. Bent a lakásban már várták érkezésemet és míg a zárral bíbelődtem, meggyújtották az aszfalt gyertyákat. Egy-egy szál gerberát, melyet még délután tettem a kocsiba, Máriának és Cecilnek adtam át. Megfürödtem, átöltöztem és ismét beléptem közéjük. — Óh, apu, hogy vártunk — mondták, örömüket a csengő éles berregése zavarta meg. Meláni rám mosolygott és kiment ajtót nyitni. Nyéki úgy festett az előtérben, mint egy öreg mackó. — Csak nincs valami baj? — Pálmait elvitték a men 1979. JANUÁR 13. Ki minek mestere ? Szakmai vetélkedő, 800 résztvevővel A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 1978/79. évi akcióprogramjában foglaltak megvalósítása érdekében a közlekedési tárca (az érintett szakszervezetekkel egyetértésben) ebben az évben is megrendezte a fiatalok Ki minek mestere szakmai-politikai vetélkedőjét. A vetélkedőn ez alkalommal mozdonyvezetők és villamosvezető munkakörben foglalkoztatott fiatalok vettek részt. A munkahelyi és a területi szintű vetélkedőkön mintegy 800 fiatal adott számot gyakorlati és elméleti tudásáról. A Magyar Államvasutaknál 1500 harminc éven aluli villamos és dízel-mozdonyvezetőnek mintegy 30—35 százaléka versenyzett munkahelyi, 120 pedig a területi szintű vetélkedőkön. Az országos tárcaszintű döntőt 1978. november 29-én rendezték az Északi Járműjavítóban. A villamos-mozdonyvezető, dízel-mozdonyvezető és villamosvezető kategóriában 20— 20, összesen 60 fiatal versenyzett. A munkahelyi szintű vetélkedőn 500—1000 forint, a területi szintű vetélkedőn 1000 2000 forint jutalomban részesültek a legeredményesebb versenyzők. Az országos tárcaszintű döntő valamennyi kategóriájában a versenyzők írásbeli, teszt-, gyakorlati és szóbeli feladatokat oldottak meg. Az összesített pontszámok alapján alakult ki a helyezettek sorrendje. A vasutas fiatalok közül villamos mozdonyvezető kategóriában első lett Gaál Zoltán, a hatvani vontatási főnökség dolgozója, második Papp József, a hatvani vontatási főnökségtől, harmadik pedig Szeretva István, a miskolci vontatási főnökség dolgozója. A dízel-mozdonyvezető kategória győztese Sáfrány Sándor (pécsi vontatási főnökség), második Szabó Zoltán (dombóvári üzemfőnökség), harmadik Toldi László (Budapest- Ferencváros vontatási főnökség). A győztesek 6000, 5000 és 4000 forint értékű vásárlási utalványt, valamint oklevelet kaptak. A KISZ Központi Bizottság különdíját, külföldi utazást, az első helyezést elért Gaál Zoltán és Sáfrány Sándor vette át. Az Állami Ifjúsági Bizottság ugyancsak különdíjjal jutalmazta Halász István mozdonyvezető (Budapest-Keleti Vont. Főn.), a tesztkérdések megoldásánál elért legmagasabb pontszáma alapján. A különdíj: külföldi jutalomutazás. A díjakat Gulyás János, vezérigazgató-helyettes, a különdíjakat pedig Hámori Csaba, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára adta át. A vetélkedő eredményesen járult hozzá a fiatal szakemberek egyéni képességeinek kibontakoztatásához, munkájuk színvonalasabb végzéséhez. Senki sem intézkedik Tízezrek a papírkosárban A Curtici román—magyar határállomás átmeneti pénztárában dolgozók munkájának könnyítése és a számadásfeldolgozó technológia korszerűsítése érdekében egy SAVIN típusú fénymásoló gépet vásárolt a MÁV. A fénymásoláshoz szükséges papír tekercsenként 890 forintba kerül. Egy tekercsből 500 ív CIM-fuvarlevél nagyságú papír hasznosítható. A gépet nyáron javították. Azóta nem működik tökéletesen. Az 500 ív papírnak csak a felét lehet felhasználni. A dolgozók többször jelentették a hibát, de senki sem intézkedett. Augusztus 17-től november 29-ig a pénztárban 127 tekercs papírt használtak fel, amelynek értéke 113 030 Ft. A géphiba miatt azonban ennek a fele, több mint ötvenezer forint értékű anyag a papírkosárba került. A gép azóta is rossz, de még senki sem intézkedett! Megengedhetünk magunknak ekkora pazarlást?! P. J.