Magyar Vasutas, 1983 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-10 / 1. szám
2 Legrosszabb a helyzet a fejlődő országokban A munkanélküliség okai és következményei Megdöbbentő adatokat közölt a francia kommunista párt lapja a l’Humanité egyik októberi száma a munkanélküliség várható alakulásáról. A nyugat-európai szakszervezetek a munkanélküliség erőteljes növekedésétől tartanak az elkövetkező időben. Véleményük szerint 1983. végére Észak-Amerika, Nyugat-Európa és a Csendes-óceán térségének iparilag fejlett országaiban a munkanélküliek száma együttesen elérheti a 35-37 milliót. A munkanélküliségnek ilyen szintje a legmagasabb lesz a harmincas évek nagy gazdasági válsága óta. Körülbelül 10 milliós növekedésre számítanak 1981-hez viszonyítva. 1940 óta a legmagasabb A közelmúltban hozták nyilvánosságra az Egyesült Államokban, hogy a munkanélküliek száma szeptemberben elérte az 1940 óta legmagasabb értéket: 11,3 millióan várnak munkalehetőségre azok, akik az aktív lakosság 10,1 százalékát képviselik. A munkanélküliség a kapitalizmus szükségszerű következménye és kísérője. Az ellene folyó szervezett harc szinte egyidős a szakszervezetek létrejöttével. Az ijesztő méretekben növekvő munkanélküliséget a Szakszervezeti Világszövetség havanai kongresszusa a nyolcvanas évek egyik legnagyobb kihívásának nevezte. A munkanélküliséget nem csupán a tőkés magántermelés anarchiája tartja fenn, ellenállva az egyéni vállalkozók és a tőkés állam szándékának, hanem a rendkívül nagy hatalmú monopóliumok és transznacionális társaságok. Ezek a társaságok tudatosan súlyosbítják a munkanélküliséget. Tönkre teszik a konkurrens kis- és középvállalkozókat azzal, hogy vállalatainknál a termelékenységet növelő technikát alkalmazzák, s közben csökkentik az alkalmazottak számát. Egyben a dolgozókra hárítjuk a növekvő válság és munkanélküliség terheit. A munkanélküliek támogatásának a gondját pedig a kormányokra és az államra hagyják. Az állam az adóbevételekből származó pénzügyi eszközeinek csökkentése mellett folyósítja a munkanélküli segélyeket, amelyek elsősorban a dolgozókat sújtják. Ugyanakkor a munkaadók pénzügyi könnyítéseket vagy teljes mentesítést kapnak, azon a címen, hogy válság idején az állam köteles őket támogatni és segíteni az üzleti élet fellendítésében. Valójában ez a mechanizmus nem szünteti meg a válság és a munkanélküliség újratermelődését. Az állam segíti a legnagyobb monopóliumokat abban, hogy fokozzák a tőke koncentrációját és centralizációját, erősítsék tovább pozícióikat, óvják meg profitjukat a válság körülményei között is. Ez a rendszer egyébként lehetővé teszi számukra, hogy a munkanélküli „tartalék sereggel” nyomást gyakoroljanak a dolgozókra, veszélyeztessék eddigi vívmányaikat. Félrevezető manőverek Egyes áltudományos szerzők , megkísérelték motiválni és elméletileg igazolni a monopolista nagytőke embertelen politikáját. Olyan elméletet dolgoztak ki, amely a válság és a munkanélküliség gyökereit a dolgozókhoz és szakszervezeti szerveikhez vezeti vissza. Azt állítják, hogy a dolgozók túlzott bér- és szociális követelései veszélyeztetik a vállalatok rentabilitását, elbátortalanítják a munkaadókat a termelési beruházásoktól, hogy új munkahelyeket hozzanak létre, ami végül is a gyárak bezárását eredményezi. Az igazság az, hogy mindez a monopóliumok és a transznacionális társaságok manővere. Eredményeként ez év elején az iparilag fejlett országokban az OCDE hivatalos adatai szerint 26 millió embert fosztottak meg a munkalehetőségektől. Ezek aránya az aktív lakossághoz viszonyítva: az USA-ban 8,8, Angliában 11,7, Hollandiában 11,2, Belgiumban 10,9, Olaszországban 9,1, az NSZK-ban 8,2 százalékos volt. A fejlett tőkés országokban az év végére 28,5 millió munkanélkülivel számolnak. Az Egyesült Államokban a tőkés monopóliumok, kihasználva a technológia átadásának lehetőségeit más országoknak, mind erősebb nyomást gyakorolnak a dolgozókra, hogy a gyárak bezárásának és bérük csökkentésének az elfogadására kényszerítsék őket. A munkanélküliség különösen a fiatalokat sújtja. Az Európai Gazdasági Közösség országaiban a 10,7 millió munkanélküli 40 százaléka 25 éven aluli. Még rosszabb a helyzet a fejlődő országokban, amelyeknek természeti erőforrásait a külföldi transznacionális társaságok kifosztják és ezáltal hatalmas profitra tesznek szert. Ezek az országok nem rendelkeznek elegendő pénzügyi eszközzel, hogy a fejlődésükhöz szükséges beruházásokat megvalósítsák, sem pedig, hogy munkaalkalmat teremtsenek. Ezért Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban 450 millió embernek ma semmilyen reménye nincs ahhoz, hogy dolgozhasson. Fékevesztett fegyverkezés A munkanélküliség problémája szorosan összefügg a fékevesztett fegyverkezéssel. A fegyverkezési verseny, amely egy új háború növekvő veszélyét villantja fel az anyagi eszközök nagyarányú pocsékolásával jár. A fegyverkezési verseny jelenleg évi 500 milliárd dollárt emészt fel, amely elegendő lenne a harmadik világ országai egyévi fejlesztési programja költségeinek fedezésére. Mindezek a problémák a dolgozókat és szakszervezeti szervezeteiket olyan helyzetbe hozzák, amely szükségessé teszi az 1980-as évekre új, sokkal hatékonyabb komplex stratégia és taktika kibontakozását a munkanélküliség ellen. A munkanélküliségnek sokféle fajtája és oka van. Változatos formákban és eltérő módon sújtja a dolgozók különböző kategóriáit. Vannak munkanélküliek, akik a piac csökkenése vagy a szezonális munka megszűnése miatt vesztették el állásukat és akik várják, hogy újra munkába állhassanak, mint például a mezőgazdasági munkások. Mások végleg elvesztették kenyérkereseti lehetőségüket, mert az általuk végzett munka megszűnt, automatizálták vagy más országokba vitték. Ezek az úgynevezett technikai munkanélküliek, akiknek a száma milliókban lesz mérhető az automatizálás tömeges bevezetésével. Vannak, akik valóságos „szellemvárosokban” élnek, mint például Youngstown (USA, Pensylvania), ahol a vasipari üzemeknek a bezárása és végül más országokba való áttelepítése szinte minden munkalehetőséget megszüntetett. Hasonló a helyzet a belga Massiek városban, ahol a dolgozók 25 százalékát bocsátották el a textilipari üzemek bezárását követően. Ugyanez a sors vár 20 ezer munkásra a bányák most tervezett bezárása után. A város igazi „gazdasági pusztasággá” fog válni. Részleges munkanélküliek A fiatalok jelentős részének tanulmányai befejezése után semmilyen esélye sincs ahhoz, hogy alkalmazást találjanak, mert nem az a szakmai képzettségük, amelyre szükség lenne, vagy egyszerűen azért, mert nincs munkalehetőség. Ehhez társul még a faji diszkrimináció: az Egyesült Államokban a feketebőrű fiatal munkások 42 százaléka munkanélküli. Vannak részleges munkanélküliek, akik csak néhány napot dolgoznak hetenként vagy havonként, vagy akik csak alkalmi munkát találnak. Ez pedig csupán rendkívül szűkös megélhetésükhöz elegendő. Azt a munkást, aki havonta egy órát dolgozott Japánban, már nem tekintik munkanélkülinek. Guyanában hasonlóan értékelik azt, aki heti egy órát dolgozik. Külön kategória a vándormunkásoké, akik a gazdasági fellendülés időszakában érkeztek vagy azért vették fel őket, hogy leszorítsák a béreket. Gyakran nem vagy csak nagyon korlátozott jogokkal rendelkeznek a közsegélyben való részesedés tekintetében, mivel a társadalom perifériáin élnek. Amikor a munkanélküliség emelkedik ők az elsők, akik munkahelyüket elvesztik. A munkások ellenállásának megtörése érdekében, a munkaadók végsőkig élezik a gyűlölködést a munkanélküliek és a munkahellyel rendelkezők között (az utóbbiak tartanak attól, hogy a munkanélküliek megkaparintják helyüket (és habozás nélkül a fajgyűlölet „fegyveréhez” nyúlnak. A transznacionális társaságok a szakszervezetek elleni harc eszközeként alkalmazzák a dolgozók elbocsátását. Nemrégiben az amerikai General Motors társaság rentábilis üzemeket zárt be, hogy egész szakszervezeti szekciókat különítsenek el egymástól, amelyek az ellenállás magvát képezték. A transznacionális társaságokat az ilyen manőverekben gyakran segítik az opportunista szakszervezeti vezetők, akik készek elfogadni bármilyen, a dolgozókra nézve hátrányos kompromisszumot vagy csak bizonyos privilegizált munkás kategóriákat védenek, nem törődve a többiekkel és azokkal, akik már elvesztették munkahelyüket. Az idézett példák természetesen nem adnak teljes képet a munkanélküliség valamennyi formáiról, viszont említést kell tenni még a dolgozó nőket, a mérnököket, a technikusokat és a tudományos területen dolgozókat sújtó munkanélküliségről és annak súlyos hatásairól. Következetül kitartó hhartárai A munkanélküliségnek katasztrofális erkölcsi következményei is vannak; ilyen a feleslegesség érzése, a reménytelenség, a depresszió. A munkanélküliség felelős nagy részben a bűnözés, a kábítószer-fogyasztás és az öngyilkosságok nyugtalanító mértékű emelkedéséért. A dolgozók és szakszervezeteik csak akkor tudják kikényszeríteni a munkanélküliek számának fokozatos csökkentését, ha következetes és kitartó harcot folytatnak. Meg kell fogalmazniuk a dolgozók legszélesebb tömegeit egyesíteni képes követeléseket és meghatározni, hogy milyen irányban kell a harcot folytatni. Ezért konkrét szakszervezeti harci programmal kell rendelkezniük. A tudományos technikai haladásnak a békét és nem a háborút kell szolgálnia. Elő kell segítenie a munkaidő és a segítenie kell az ember személyiségének kibontakozását, a nehéz és veszélyes munka kiküszöbölését, az önművelés lehetőségeinek növelését a sportolást és a pihenést. Biztosítani kell a munkához való jogot és valamennyi dolgozó, valamint családja részére a teljes társadalmi védelmet éppen úgy, mint a társadalombiztosítás valamennyi vívmányából való részesedés lehetőségét. Baranyai Zoltán MAGYAR VASUTAS Nem felejtették el, honnan indultak Tárlat az üzem művelődési házában Elég gyakran tapasztalni, hogy a közművelődési munkában felerősödnek a formális vonások, holott a munkahelyeken számos olyan feltáratlan „művelődési tartalék” van, melyekkel a bejáró fizikai munkások érdeklődése éppúgy felkelthető, mint a vasúti értelmiségé. Ezt ismerte fel a Landler járműjavító művelődési bizottsága és művelődési háza, amikor decemberben Veréb László amatőr festő és Szommer József amatőr szobrász munkáiból rendezett kiállítást. Egy ideig mindketten a Landlerban dolgoztak, majd más helyre szólította őket a vasutas kötelesség. Nem felejtették azonban el honnan indultak, s a kapcsolatokat a szakszervezeti bizottság is tovább ápolta velük, melynek jeles bizonyítéka ez a kiállítás is. A tárlat megnyitása után beszélgettünk a művészekkel. Veréb László, még ipari tanulóként jött a Landlerba, majd néhány év után a TBÉF Tatai úti telepére került. Amatőr festő készségét immár 25 éve a központi vasutas képzőművész körben fejleszti. Olajfestményein a magyar táj, a Balaton festői világa elevenedik meg. A hevesi szülőfaluban, Ludason szerzett emlékei, a tehénistálló, a vándorköszörűs ma már szokatlan látványa, a fedezetlen vasúti átjáró éppen úgy megjelenik képein, mint a kukorékoló kakas, vagy a pisilő kisfiú. Ezekkel a képekkel, festményekkel rendszeres résztvevője volt az országos vasutas amatőr kiállításoknak, ahol többször nyert díjat. De sikert aratott már festményeivel Drezdában, Münchenben és Párizsban is. — A TBEF-nél a Felszabadulás szocialista brigád tagja vagyok. Hogy miként fogadják a brigádtársak ilyen irányú közművelődési munkámat? Egy része szívesen, örömmel nézegeti festményeimet, de akad olyan is, aki lebecsüli ezt a munkát. Nagyon örülök, hogy a Landlerben sem felejtettek még el, s erre a tárlatra meghívást kaptam. Kollégája, Szommer József változatosabb utat járt be. Az erdélyi Szilágyságban, Tasnádon, ismerkedett meg a fafaragás fortélyaival. Olyan neves faszobrász mesterektől tanult, mint Keresztes Samu, vagy a két Bolyait is megmintázó marosvásárhelyi Csorvássy István. Szobrászismereteit a Landlerben öntvényminta-készítőként, majd a MÁV Központi Anyagvizsgálóban hasznosította. Sőt, térlátását ezáltal sikerült továbbfejlesztenie is. Ehhez a központi vasutas képzőművész körtől sok segítséget kapott. Elég széles körből választ témát. Szobrai között láthattuk a kalauznőt, a zenélő lányokat, a bányászt, a vasúti távirászt éppúgy, mint az úttörővasutas lányt vagy az első magyar űrhajóst és szovjet kollégáját is. A vasút villamosításának 50. évfordulójával kapcsolatos Kandó emlékplakettet is ő mintázta. Aki ennek a megnagyított változatát a Keleti pályaudvar várócsarnokában látja, talán nem is gondolja, hogy a plakett nem egészen kilenc centiméter átmérőjű öntvénymintáját Szommer József hosszú heteken át nagyító alatt faragta ki. — A legszívesebben a fával, azok közül is az Erdélyben megkedvelt körte- és tölgyfával dolgozom. Szépen alakíthatók, megmunkálhatók. De mint ezen a kiállításon is látható, szép sikereket értem el a mű-, anyagnak a szobrászatban való alkalmazásával is. Nem szeretem a túlzottan moderneskedő stílusban készült, gyakran felismerni is nehéz szobrászati irányzatokat, az e stílusban készült tárgyakat. Végül is a szobrok nem önmagukért, vagy a szerzőnek készülnek. A közönség a legreálisabb zsűri. Tapasztalataim szerint a közérthető, az egyszerű bejáró dolgozó és az amatőr számára is ugyanazt kifejező szobrok aratják a nagyobb sikert. Szommer József vélekedését a kiállítás igazolta: a járműjavító dolgozói közül alig akadt, aki ne tekintette volna meg a kiállított képeket, szobrokat. De jöttek brigádközösségben a kerület többi üzemeiből is érdeklődők. Ez egyben bizonyítja azt is, hogy az szb és a művelődési bizottság a a Landlerből elindult amatőr művészekkel tartalmas kapcsolatot alakítottak ki, s ezzel a dolgozók munkahelyhez kötődésének erősítésében is hasznos kezdeményezés elindítói lettek. Orosz Városi vetélkedőt nyert a szombathelyi TBÉF Lenin brigádja Szombathelyen 240 szocialista brigád — közöttük 30 vasutas — indult a háromfordulós levelező brigádvetélkedőn. Az irodalmi, film, sport, zenei és múzeumi kérdéseket tartalmazó feladatokat minden fordulóban kiválóan oldották meg a szombathelyi távközlési és biztosítóberendezési építési főnökség Lenin szocialista brigádjának versenyzői és abszolút győztesként kerültek ki a nagyszabású versenysorozatból. A levelező vetélkedő elődöntője már szóbeli volt. A december 12-i döntőt a nagy nyilvánosság előtt a megyei művelődési és ifjúsági központban rendezték meg. A győztes brigád tagjai pénzjutalmakat kaptak, és valamennyi részvevő kollektíva emléklapot vihetett haza. Sz. J. I. JUBILÁLÓ FÚVÓSZENEKAR Ünnepi hangverseny Békéscsabán A vasutas-szakszervezet békéscsabai művelődési házának vezetősége tisztelettel hívta vendégeit november 22-én 18 órára a vasutas-fúvószenekar hangversenyére. Ünnepi volt ez a hangverseny, hiszen 12 évi művészi munkáról adtak számot a zenekar tagjai. 1970-ben az MSZMP békéscsaba városi bizottságának kezdeményezésére, a helyi igények kielégítésére alakult meg az amatőr, de zenét szerető és értő tagokból álló fúvószenekar. Azóta rendszeresen közreműködnek a város társadalmi és politikai ünnepségein. Az eltelt 12 évi munkát méltatta és a hangverseny közönségét köszöntötte dr. Szemenyei Sándor, az MSZMP békéscsabai városi bizottságának titkára. A vasutas-fúvószenekar Ötvös Nándor karnagy vezetésével elérte a kitűzött célt. Igényes műsorpolitikájukkal széles körű zenei ismeretre, magas szintű hangszerkezelési tudásra tettek szert a zenekar tagjai. Ötvös Nándor karnagy kiváló emberi tulajdonságával, nagy pedagógiai érzékével eredményes kapcsolatot alakított ki a fiatal és az idősebb zenekari tagok között, hiszen most is három generációval dolgozik együtt. Mindig újabb és újabb zenekari műveket kutatnak fel és tanulnak meg, a jelenlegi ismeretanyaguk is széles skálán mozog: a hagyományos zeneművektől, nyitányok, nemzetiségi polkák, keringők, indulókon keresztül, Bartók és Kodály műveinek filmzenék és modern átiratok bemutatásáig terjed. A városi rendezvényeken kívül a zenekar részt vesz a területi és országos vasutas találkozókon, állandó szereplői a fúvószenekari minősítő hangversenyeknek, 1975-ben Hódmezővásárhelyen, 1978-ban Szarvason, 1981-ben Orosházán „Aranylant diploma" kitüntetéssel értékelték művészi teljesítményüket. Békés megye tanácsának végrehajtó bizottsága a népművelés terén, kifejtett kiváló zenekari munkájukért a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítette a vasutas-fúvószenekart. Zacharidesz Jánosné 1983. JANUÁR 10. KARÁCSONYI MEGLEPETÉS A dombóvári körzeti üzemfőnökségnél decemberben összesítették a kommunista műszakok eredményét, amelyeket az idős korúak éve alkalmával a nyugdíjasok karácsonyi megajándékozására szerveztek, összesen 113 ezer forint gyűlt össze. Az összeg felosztásáról — a helyi nyugdíjas-szakszervezeti csoport véleményét kikérve — a szakszervezeti bizottság és a szocialista brigádvezetők tanácskozása döntött. A döntés után a szakszervezeti bizottság aktivistái személyesen vitték el huszonkét 80 éven felüli nyugdíjasnak az 1400- 1400 Ft-ot, hatvan „alacsonynyugdíjasnak” az 1000-1000 Ft-ot, és adták át a tanácskozás résztvevőinek karácsonyi, újévi jókívánságait. A dombóvári nyugdíjasszakszervezeti csoport támogatására a fennmaradó összegből 16 513 Ft-ot, a dunaújvárosi csoport segítésére 6000 Ft-ot fordítottak. A karácsonyi ajándékot kézbesítő aktivisták beszámoltak arról, hogy az idős emberek elérzékenyülten fogadták és hálásan megköszönték az üzemfőnökség dolgozóinak ajándékát. Krajczár Antal PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Vasutasok Szakszervezete titkársága a közelmúltban áttekintette szakszervezetünk központi lapja, a Magyar Vasutas terjesztésének tapasztalatait. Megállapította, hogy a korábbi határozatok végrehajtásának eredményeként növekedett a lap példányszáma. Az elért eredmények ellenére azonban továbbra is gondot jelent, hogy a főnökségek székhelyétől távolabb eső kis- és középállomásokra, az utazószolgálatot ellátókhoz, a pályamesteri szakaszokra, építésvezetőségekre, vonali és változó munkahelyeken dolgozókhoz sokszor egyáltalán nem, vagy csak késve, minimális példányszámban jut el a lap. Az írásos agitáció és propaganda, valamint az informálás és tájékoztatás javítása érdekében a terjesztő munkát tovább kell javítani. Ennek érdekében 1983-ban versenyt hirdetünk a Magyar Vasutas példányszámának növelésére. A versenyen valamennyi alapszervezet részt vehet. A díjazásnál csak azok az alapszervezetek jöhetnek számításba, amelyek az állományi létszám egyharmadát meghaladó példányszámban fizetnek elő a Magyar Vasutasra. A versenyben elért eredmények alapján az első helyezettet díjazzuk, a Népszava Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz 1983. első félév végéig beérkező lapmegrendelés, illetve előfizetés alapján. A díjak az 1983. évi sajtónapi ünnepségen kerülnek átadásra, Budapesten, a szakszervezet székházában. I. díj 3000,— Ft II. díj 2500,— Ft III. díj 2000,— Ft IV. díj 1500,— Ft V. díj 1000,— Ft