Magyar Vasutas, 1986 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1986-05-28 / 10. szám

1986. MÁJUS 28. Bensőséges ünnepségen Édesanyák köszöntése Szép tavaszi ünnepeink sorá­ban az anyák napja szerényen meghúzódik. Nem nyomtatják piros betűvel a naptárban, nem kötődnek a naphoz jeles szoká­sok, mégis, az ünneplés egyet­len munkahelyén sem marad el. A hagyományokhoz híven, szakszervezetünk székházában sem feledkeztek meg az édes­anyákról. Május 9-én, pénteken reggel már lehetett sejteni, hogy ez a nap más lesz, mint egy átlagos munkanap. Ünnepi ruhába öltözött kislányok buk­kantak fel, az egyik sarokban valaki verset suttogott — ké­szült a műsorra. Hamarosan kiderült, hogy a Kaposvári MÁV Nevelőotthon diákjai utaztak a fővárosba, hogy egy kitűnően szerkesztett, kedvesen előadott műsorral lepjék meg a vasutas édes­anyák huszonhat képviselőjét, akiket szakszervezetünk meg­hívott az anyák napi ünnepség­re. A bensőséges ünnepséget dr. Juhász Zoltán, a központi veze­tőség titkára nyitotta meg. Üd­vözlő szavai után Feleki Pál al­­elnök ünnepi beszédében meg­vallotta, hogy a kaposvári diá­kok után — akik többek között József Attila-verseket mondtak — nagyon nehéz közhelyek nél­kül az édesanyákról szólni. Az igazi szeretetet és megbecsülést szinte lehetetlen prózában kife­jezni. Sokszor egy szál virág, egy simogatás többet mond minden szónál. Ha mégis be­szélni kell, akkor nem szabad kihagyni azt a gondoskodást, amelyet államunk nyújt az édesanyáknak. A gyes, illetve a gyed intézményétől kezdve a különféle, az anyai hivatást elis­merő és méltányoló intézkedé­sekig. A vasutas anyák helytál­lása külön is szót érdemel, hi­szen a vasúti munka természe­téből adódik, hogy az anyák igen gyakran egyedül kénytele­nek megbirkózni a gyermekne­velés felemelő, ám fáradságos feladataival. A férj utazik, s rendszerint fáradtan érkezik haza, a családban azonban rend van és nyugalom, mert az édes­anyák többsége megteszi köte­lességét. Mindebben pedig az a legszebb, hogy az édesanyák nem várnak jutalmat, különleg­g meghívott édesanyák pénzjo­­gos elbánást, csupán viszont­­talomban részesültek. Szakszervezetünk alelnöke A bensőséges hangulatú ün­­yegezetül a nagycsaládosok népségét a kaposvár diákok gondjairól beszélt megértően, kórusának műsora zárta, majd átadta az ajándékokat. (s) Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja Fereki Pál átadja a jutalmat (Tüttő Tibor felvételei) A mozgalmat nem lehet elfelejteni Monostori József, a kazincbarcikai körzeti üzemfőnök­ség szb-elnöke a közelmúltban vonult nyugdíjba. Tapasz­talt, sokat próbált vasutas, aki húsz évig volt a szakszerve­zeti bizottság tisztségviselője. — Édesapám mozdonylakatos volt, sokat mesélt a vas­utasok életéről — kezdi a visszaemlékezést. — Többször bevitt a munkahelyére. Már gyermekkoromban elhatároz­tam, hogy én is követem példáját. Csak protekcióval sike­rült elhelyezkednem a MÁV-nál. Pályamunkás lettem. Még most is a fülemben cseng a csákányok ritmusa. A gé­pek iránt érdeklődő fiú voltam, ezért hamarosan rám bíz­ták a pályamesteri hajtóka kezelését. — Hogyan alakult ezután a sorsa? — A felszabadulás után megfogadtam, hogy sokat tanu­lok. Megszereztem az összes vasúti szakvizsgát, és a for­galmi-kereskedelmi szolgálathoz mentem dolgozni. Na­gyon sok beosztásban szolgáltam. Húsz évig voltam oktató tiszt. Korán bekapcsolódtam a közéleti munkába is. Vol­tam KISZ-titkár, pártalapszervezeti titkár és az elsők kö­zött léptem a munkásőrség kötelékébe. Egy évtizedig ki­képző parancsnokként oktattam a munkásőröket. — Milyen funkciókat töltött be a szakszervezetben? — Kezdetben a szakszervezeti oktatást szerveztem, ve­zettem, majd rám bízták az szb-elnöki teendőket is. A szakszervezeti munka szeretetére neveltem fiamat, Szi­­lárdot is, aki szintén vasutas. Neki adtam át a stafétabo­tot. Sajnos az egészségem már nem a régi, de nyugdíjas­ként is igyekszem segíteni egykori munkatársaimat, hiszen a mozgalmi munkát nem lehet egyik napról a másikra ab­bahagyni, elfelejteni. . . K. I. Nem reklámszöveg, szabály: A MÁV Nyugdíjigazgatóságon minden ügyirat fontos Nyugdíjigazgatóság dolgozói mindent megtesznek azért, hogy zökkenőmentes legyen az ellátás, a nyugdíjasok kiszolgá­lása. Az ügyfélfogadási idő alatt szinte percenként nyílik a ka­pu. Idős emberek, feketeruhás asszonyok lépnek bizakodva az épületbe, hogy tanácsot, felvilá­gosítást kérjenek. Az udvaron lévő információs irodában kész­ségesen tájékoztatják az ügyfe­leket. Nem kell emiatt emeletet járni, előszobában várakozni. Naponta százan — százötvenen fordulnak itt meg. — Nálunk minden ügyirat fontos, hiszen emberek sorsa, jó vagy rossz közérzete múlik a gyorsaságon, a pontos nyug­díjmegállapításon — tájékoztat Tóth Györgyné dr. igazgató. — A hivatal munkája sokoldalú. Nehéz lenne valamennyi tevé­kenységünket felsorolni. Itt ál­lapítjuk meg az öregségi, a rok­kantsági és az özvegyi nyugdí­jakat, a különféle járadékot, el­látást. A pénzt az OTP-n és a Magyar Nemzeti Bankon ke­resztül utaljuk bel- és külföldre. — Az ügyfelek elégedettek-e az igazgatóság munkájával? — Igen. Sok köszönőlevelet kaptunk a gyors és precíz ügy­intézésért. A peres ügyekben jogi képviseletet is biztosítunk. Szoros kapcsolatot tartunk az állami, fővárosi és a megyei tár­sadalombiztosítási szervekkel, a vasutas-szakszervezet vezető­ivel, a nyugdíjas szervezetek­kel. Természetesen néha mi is tévedünk, hibázunk. Arra tö­rekszünk, hogy egyre keve­sebbszer forduljon elő, mert a lelkiismeretes, figyelmes, fele­lősségteljes ügyintézés nálunk nem reklámszöveg — kötelező szabály! Pintér Lajos A vasutas nyugdíjasok száma megközelíti a 124 ezret. A kifi­zetett nyugdíjak havi összege félmilliárd forint. A MÁV MAGYAR VASUTAS Jó a családi háttér A mátészalkai forgalmista társadalmi megbízatásai Trencsényi János, Mátészal­ka állomás rendelkező forgalmi szolgálattevője az édesapjától örökölte a vasút szeretetét, aki raktárnok volt. Még most is em­lékszik azokra az évekre, ami­kor az ebédet vitte a szolgálati helyére. Apja korai halála után a Kőszegi MÁV Nevelőotthon lakója lett. Az ott töltött évek meghatározták későbbi pálya­­választását. A szegedi Vasútfor­­galmi Technikumban tanult to­vább, majd az érettségi után Mátészalka állomáson lett for­galmi gyakornok. Később a szomszédos Nagydobos állomá­son kezdte meg önálló forgalmi szolgálattevői munkáját. — 1973-ban avattak tisztté — emlékezik. — Néhány szol­gálati hely megismerése után Záhonyba kértem magam, hogy tapasztalatot szerezzek az igazi nagy pályaudvarok mun­kájáról is. Sikerült beilleszked­nem a közösségbe, s a fiatalok hamarosan KISZ-alapszerveze­­ti vezetőségi tagnak választot­tak. Nem sokkal később KISZ- titkár lettem. — Gyors karrier. — Valóban az — mondja ne­vetve a beszélgetésünknél jelen lévő felesége, Marika. — En­gem „buktatott” meg, hiszen addig én voltam a KISZ-titkár. Még abban az évben, 1980-ban házasságot kötöttünk. Marika is vasutas családból származik. Édesapja váltókeze­lőként dolgozott, a nagybátyja pedig tagja volt a záhonyi átra­kó állami díjas szocialista bri­gádjának. A fiatal Trencsényi család — a mama kérésére — 1982-ben visszaköltözött Máté­szalkára. Jánost hamarosan megválasztották főbizalminak is, hiszen a munkatársak már jól ismerték képességeit. Egy év múlva a pártalapszervezet vezetőségi tagnak kooptálta, és a szakszervezeti bizottság is tagjának választotta. Ezen kívül tagja a vasutas­szakszervezet központi vezető­sége mellett működő közgazda­­sági bizottságnak is. A társadalmi megbízatások nagy részét szabad időben telje­síti. Ehhez nyugodt családi hát­teret teremtett felesége, Mari­ka. Zsoldos Barnabás 3 * 1/ helyzetbe, nagyobb felelősséggel A múlt évben a szakszerveze­ti választásokra készülve köz­ponti vezetőségünk 1985. május 4-i ülésén határozatot hozott szakszervezetünk szervezeti fel­építésének módosítására közép­szerűi jelleggel a vasútigazgató­­ságok, illetve a szakági főosztá­lyok partner szakszervezeti szerveként — a bizalmi testület és azok szakszervezeti bizottsá­gai helyett — intézőbizottságok létrehozására. A határozat alapján 1985. no­vember 11-én alakult meg a 23 tagú debreceni területi intézőbi­zottság, melynek összetételét az alapszervezeti titkárok és az új testület függetlenített politikai munkatársai alkotják. Az inté­zőbizottság mellett 5 munkabi­zottság és 4 szakmai rétegbi­zottság működik. Sajátos eszközökkel Munkamódszerünket, mun­kastílusunkat az új felépítésű szervezethez kellett igazítani. Erre a munkára az intézőbizott­ság tagjai valamennyien alkal­masak, hiszen mint alapszerve­zeti titkárok szolgálati helyükön a dolgozókat foglalkoztató kér­désekről a tagság igényéről, el­várásairól ők a legtájékozottab­­bak, így mozgalmi munkájuk­kal jelentősen tudják növelni a szakszervezeteknek az esemé­nyekre gyakorolt hatását és élni tudnak a mindenkori lehetősé­gekkel. Ez nagyon fontos, mert a szakszervezeti munkában is — csak úgy, mint az élet min­den területén — a szocialista építő munka minőségi jegyeit kell keresni és alkalmazni. A vasutasok igényei kielégí­tésének is csak egyetlen útja van, a hatékonyabb, a jobb munka és ebben a szakszerve­zeteknek sajátos eszközeikkel kell részt venni. Mozgósítói kell, hogy legyünk a munkahe­lyi életnek, a munkaverseny­nek, az újítómozgalomnak, a munka- és üzemszervezésnek, a szakmai képzésnek, a terme­lés­gazdálkodást segítő munká­nak. Segítenünk kell mindazt, ami előbbre viszi a személy- és áruszállítási feladatok teljesíté­sét. Fel kell lépnünk a szerve­zetlenség, az anyagpazarlás, a munkafegyelem megsértése, a társadalmi tulajdon megkárosí­tói ellen. Tudatosan kell töre­kedni és kezdeményezőleg fel­lépni a belső tartalékok feltá­rásában. Az intézőbizottság megalaku­lásától fél év telt el. Ez alatt az idő alatt hat alkalommal ülésez­tünk. Véleményeztük többek között a MÁV VII. ötéves tervé­re vonatkozó bérpolitikai, la­­káspolit­ikai, egyén-, munka-, védőruha-, közművelődési, üdülési és sportkoncepciónkat. Állást foglaltunk az igazgatóság 1986. évi tervének szolgálati he­lyekre történő lebontásában. Napirendre tűztük az előszállí­tások szervezésének tapasztala­tait, értékeltük a MÁV Kollek­tív Szerződés és Igazgatósági Függelékének végrehajtását, véleményeztük az új kollektív szerződés tervezetét. Egyetérté­si jogkörünkben eljárva tár­gyaltuk az 1986. évi bérpolitikai intézkedéseket, az egyes szolgá­lati főnökségekre vonatkozó bérfejlesztéseket. Áttekintettük a kocsijavító műhelyek és a ko­csivizsgáló szolgálat helyzetét. Mindig felkészülten A tárgyalt napirendek vitája minden esetben aktív volt, dön­téseinket, állásfoglalásainkat a vita alapján alakítottuk ki. Messzemenő következtetéseket az intézőbizottság működéséről még korai lenne levonni, azt azonban máris tapasztaltuk, hogy az alapszervezetek titká­rai felkészülten, a bizalmiak vé­leményét jól ismerve vesznek részt üléseinken. Meggyőződ­tünk arról, hogy intézőbizottsá­gaink ülései után titkáraink rendszeresen tájékoztatják a szakszervezeti bizottság tagjait, s a bizalmiakat. A munka- és rétegbizottsá­gok szakszerű, véleményező, ja­vaslattevő és kezdeményező te­vékenysége jelentősen hozzájá­rul az intézőbizottság határoza­tainak kialakításához. A moz­donyvezetői, a forgalmi és ke­reskedelmi, valamint a pálya­­fenntartási és biztosítóberende­zési, a műszaki és értelmiségi rétegbizottságaink által az egyes foglalkozási csoportok sa­játos érdekeinek szakszerű fel­tárása képezte a kollektív szer­ződésről kialakított vélemé­nyünk alapját is. E bizottságok bevonása a munkába elősegí­tette vezető és irányító mun­kánk, érdekvédelmi és érdek­­képviseleti tevékenységünk to­vábbi javítását, a tagsággal va­ló kapcsolatunk erősödését. A munka- és rétegbizottsá­gok munkája nyomán nyílik le­hetőség arra, hogy az egyes ré­tegek, szakmák érdekeit mé­lyebben megismerjük, sajátos igényeiket a lehetőségekkel összhangban rangsoroljuk és elégítsük ki. Csak így lehet eredményesen képviselni, egy­bevetni és ütköztetni a csoport- és szakmai érdekeket. Hatékonyabban Az intézőbizottság jogait ér­vényesíteni csak az eszközök és források ismeretében lehet. Az igent és nemet kimondani, a jogos igények kielégítését ké­sőbbre halasztani, a partner vasútigazgatóság vezetőjével ésszerű kompromisszumot köt­ni nagy felelősség. Ezekben a kérdésekben meggyőződésem szerint az intézőbizottság méltó partnere tud lenni a vasút-igaz­­gatóság vezetésének. Hatéko­nyabban tud fellépni, eljárni a dolgozók érdekképviseletében és védelmében, mint a koráb­ban működő nagy létszámú te­rületi bizalmi testület, melynek működésére számos formális vonás volt jellemző. Az intézőbizottság hatásköré­ben főleg az üzemi munkahelyi demokráciával, a termeléssel, szállítással, gazdálkodással, fenntartással, szociálpolitiká­val, üzem- és munkaszervezés­sel, üzemegészségüggyel, társa­dalombiztosítással és munkavé­delemmel kapcsolatos felada­tok tartoznak. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a szervezeti, működé­si, káder-, kulturális, oktatási, sport-, pénzügyi és rétegpoliti­kai munkának csak külső szem­lélője legyen az intézőbizottság. Az szmt-vel való kapcsolat a területpolitikai munkában va­ló részvételünk is megköveteli, hogy ezeket a feladatokat is se­gítsük, koordináljuk, és a szak­­szervezeti demokrácia fejleszté­se, a bizalmi munka javítása, az alapszervezeti munka segítése is nap, mint nap része legyen a munkánknak. Volosinovszki János, a debreceni területi fb titkára

Next