Magyar Vasutas, 1986 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1986-05-28 / 10. szám
1986. MÁJUS 28. Bensőséges ünnepségen Édesanyák köszöntése Szép tavaszi ünnepeink sorában az anyák napja szerényen meghúzódik. Nem nyomtatják piros betűvel a naptárban, nem kötődnek a naphoz jeles szokások, mégis, az ünneplés egyetlen munkahelyén sem marad el. A hagyományokhoz híven, szakszervezetünk székházában sem feledkeztek meg az édesanyákról. Május 9-én, pénteken reggel már lehetett sejteni, hogy ez a nap más lesz, mint egy átlagos munkanap. Ünnepi ruhába öltözött kislányok bukkantak fel, az egyik sarokban valaki verset suttogott — készült a műsorra. Hamarosan kiderült, hogy a Kaposvári MÁV Nevelőotthon diákjai utaztak a fővárosba, hogy egy kitűnően szerkesztett, kedvesen előadott műsorral lepjék meg a vasutas édesanyák huszonhat képviselőjét, akiket szakszervezetünk meghívott az anyák napi ünnepségre. A bensőséges ünnepséget dr. Juhász Zoltán, a központi vezetőség titkára nyitotta meg. Üdvözlő szavai után Feleki Pál alelnök ünnepi beszédében megvallotta, hogy a kaposvári diákok után — akik többek között József Attila-verseket mondtak — nagyon nehéz közhelyek nélkül az édesanyákról szólni. Az igazi szeretetet és megbecsülést szinte lehetetlen prózában kifejezni. Sokszor egy szál virág, egy simogatás többet mond minden szónál. Ha mégis beszélni kell, akkor nem szabad kihagyni azt a gondoskodást, amelyet államunk nyújt az édesanyáknak. A gyes, illetve a gyed intézményétől kezdve a különféle, az anyai hivatást elismerő és méltányoló intézkedésekig. A vasutas anyák helytállása külön is szót érdemel, hiszen a vasúti munka természetéből adódik, hogy az anyák igen gyakran egyedül kénytelenek megbirkózni a gyermeknevelés felemelő, ám fáradságos feladataival. A férj utazik, s rendszerint fáradtan érkezik haza, a családban azonban rend van és nyugalom, mert az édesanyák többsége megteszi kötelességét. Mindebben pedig az a legszebb, hogy az édesanyák nem várnak jutalmat, különlegg meghívott édesanyák pénzjogos elbánást, csupán viszonttalomban részesültek. Szakszervezetünk alelnöke A bensőséges hangulatú ünyegezetül a nagycsaládosok népségét a kaposvár diákok gondjairól beszélt megértően, kórusának műsora zárta, majd átadta az ajándékokat. (s) Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja Fereki Pál átadja a jutalmat (Tüttő Tibor felvételei) A mozgalmat nem lehet elfelejteni Monostori József, a kazincbarcikai körzeti üzemfőnökség szb-elnöke a közelmúltban vonult nyugdíjba. Tapasztalt, sokat próbált vasutas, aki húsz évig volt a szakszervezeti bizottság tisztségviselője. — Édesapám mozdonylakatos volt, sokat mesélt a vasutasok életéről — kezdi a visszaemlékezést. — Többször bevitt a munkahelyére. Már gyermekkoromban elhatároztam, hogy én is követem példáját. Csak protekcióval sikerült elhelyezkednem a MÁV-nál. Pályamunkás lettem. Még most is a fülemben cseng a csákányok ritmusa. A gépek iránt érdeklődő fiú voltam, ezért hamarosan rám bízták a pályamesteri hajtóka kezelését. — Hogyan alakult ezután a sorsa? — A felszabadulás után megfogadtam, hogy sokat tanulok. Megszereztem az összes vasúti szakvizsgát, és a forgalmi-kereskedelmi szolgálathoz mentem dolgozni. Nagyon sok beosztásban szolgáltam. Húsz évig voltam oktató tiszt. Korán bekapcsolódtam a közéleti munkába is. Voltam KISZ-titkár, pártalapszervezeti titkár és az elsők között léptem a munkásőrség kötelékébe. Egy évtizedig kiképző parancsnokként oktattam a munkásőröket. — Milyen funkciókat töltött be a szakszervezetben? — Kezdetben a szakszervezeti oktatást szerveztem, vezettem, majd rám bízták az szb-elnöki teendőket is. A szakszervezeti munka szeretetére neveltem fiamat, Szilárdot is, aki szintén vasutas. Neki adtam át a stafétabotot. Sajnos az egészségem már nem a régi, de nyugdíjasként is igyekszem segíteni egykori munkatársaimat, hiszen a mozgalmi munkát nem lehet egyik napról a másikra abbahagyni, elfelejteni. . . K. I. Nem reklámszöveg, szabály: A MÁV Nyugdíjigazgatóságon minden ügyirat fontos Nyugdíjigazgatóság dolgozói mindent megtesznek azért, hogy zökkenőmentes legyen az ellátás, a nyugdíjasok kiszolgálása. Az ügyfélfogadási idő alatt szinte percenként nyílik a kapu. Idős emberek, feketeruhás asszonyok lépnek bizakodva az épületbe, hogy tanácsot, felvilágosítást kérjenek. Az udvaron lévő információs irodában készségesen tájékoztatják az ügyfeleket. Nem kell emiatt emeletet járni, előszobában várakozni. Naponta százan — százötvenen fordulnak itt meg. — Nálunk minden ügyirat fontos, hiszen emberek sorsa, jó vagy rossz közérzete múlik a gyorsaságon, a pontos nyugdíjmegállapításon — tájékoztat Tóth Györgyné dr. igazgató. — A hivatal munkája sokoldalú. Nehéz lenne valamennyi tevékenységünket felsorolni. Itt állapítjuk meg az öregségi, a rokkantsági és az özvegyi nyugdíjakat, a különféle járadékot, ellátást. A pénzt az OTP-n és a Magyar Nemzeti Bankon keresztül utaljuk bel- és külföldre. — Az ügyfelek elégedettek-e az igazgatóság munkájával? — Igen. Sok köszönőlevelet kaptunk a gyors és precíz ügyintézésért. A peres ügyekben jogi képviseletet is biztosítunk. Szoros kapcsolatot tartunk az állami, fővárosi és a megyei társadalombiztosítási szervekkel, a vasutas-szakszervezet vezetőivel, a nyugdíjas szervezetekkel. Természetesen néha mi is tévedünk, hibázunk. Arra törekszünk, hogy egyre kevesebbszer forduljon elő, mert a lelkiismeretes, figyelmes, felelősségteljes ügyintézés nálunk nem reklámszöveg — kötelező szabály! Pintér Lajos A vasutas nyugdíjasok száma megközelíti a 124 ezret. A kifizetett nyugdíjak havi összege félmilliárd forint. A MÁV MAGYAR VASUTAS Jó a családi háttér A mátészalkai forgalmista társadalmi megbízatásai Trencsényi János, Mátészalka állomás rendelkező forgalmi szolgálattevője az édesapjától örökölte a vasút szeretetét, aki raktárnok volt. Még most is emlékszik azokra az évekre, amikor az ebédet vitte a szolgálati helyére. Apja korai halála után a Kőszegi MÁV Nevelőotthon lakója lett. Az ott töltött évek meghatározták későbbi pályaválasztását. A szegedi Vasútforgalmi Technikumban tanult tovább, majd az érettségi után Mátészalka állomáson lett forgalmi gyakornok. Később a szomszédos Nagydobos állomáson kezdte meg önálló forgalmi szolgálattevői munkáját. — 1973-ban avattak tisztté — emlékezik. — Néhány szolgálati hely megismerése után Záhonyba kértem magam, hogy tapasztalatot szerezzek az igazi nagy pályaudvarok munkájáról is. Sikerült beilleszkednem a közösségbe, s a fiatalok hamarosan KISZ-alapszervezeti vezetőségi tagnak választottak. Nem sokkal később KISZ- titkár lettem. — Gyors karrier. — Valóban az — mondja nevetve a beszélgetésünknél jelen lévő felesége, Marika. — Engem „buktatott” meg, hiszen addig én voltam a KISZ-titkár. Még abban az évben, 1980-ban házasságot kötöttünk. Marika is vasutas családból származik. Édesapja váltókezelőként dolgozott, a nagybátyja pedig tagja volt a záhonyi átrakó állami díjas szocialista brigádjának. A fiatal Trencsényi család — a mama kérésére — 1982-ben visszaköltözött Mátészalkára. Jánost hamarosan megválasztották főbizalminak is, hiszen a munkatársak már jól ismerték képességeit. Egy év múlva a pártalapszervezet vezetőségi tagnak kooptálta, és a szakszervezeti bizottság is tagjának választotta. Ezen kívül tagja a vasutasszakszervezet központi vezetősége mellett működő közgazdasági bizottságnak is. A társadalmi megbízatások nagy részét szabad időben teljesíti. Ehhez nyugodt családi hátteret teremtett felesége, Marika. Zsoldos Barnabás 3 * 1/ helyzetbe, nagyobb felelősséggel A múlt évben a szakszervezeti választásokra készülve központi vezetőségünk 1985. május 4-i ülésén határozatot hozott szakszervezetünk szervezeti felépítésének módosítására középszerűi jelleggel a vasútigazgatóságok, illetve a szakági főosztályok partner szakszervezeti szerveként — a bizalmi testület és azok szakszervezeti bizottságai helyett — intézőbizottságok létrehozására. A határozat alapján 1985. november 11-én alakult meg a 23 tagú debreceni területi intézőbizottság, melynek összetételét az alapszervezeti titkárok és az új testület függetlenített politikai munkatársai alkotják. Az intézőbizottság mellett 5 munkabizottság és 4 szakmai rétegbizottság működik. Sajátos eszközökkel Munkamódszerünket, munkastílusunkat az új felépítésű szervezethez kellett igazítani. Erre a munkára az intézőbizottság tagjai valamennyien alkalmasak, hiszen mint alapszervezeti titkárok szolgálati helyükön a dolgozókat foglalkoztató kérdésekről a tagság igényéről, elvárásairól ők a legtájékozottabbak, így mozgalmi munkájukkal jelentősen tudják növelni a szakszervezeteknek az eseményekre gyakorolt hatását és élni tudnak a mindenkori lehetőségekkel. Ez nagyon fontos, mert a szakszervezeti munkában is — csak úgy, mint az élet minden területén — a szocialista építő munka minőségi jegyeit kell keresni és alkalmazni. A vasutasok igényei kielégítésének is csak egyetlen útja van, a hatékonyabb, a jobb munka és ebben a szakszervezeteknek sajátos eszközeikkel kell részt venni. Mozgósítói kell, hogy legyünk a munkahelyi életnek, a munkaversenynek, az újítómozgalomnak, a munka- és üzemszervezésnek, a szakmai képzésnek, a termelésgazdálkodást segítő munkának. Segítenünk kell mindazt, ami előbbre viszi a személy- és áruszállítási feladatok teljesítését. Fel kell lépnünk a szervezetlenség, az anyagpazarlás, a munkafegyelem megsértése, a társadalmi tulajdon megkárosítói ellen. Tudatosan kell törekedni és kezdeményezőleg fellépni a belső tartalékok feltárásában. Az intézőbizottság megalakulásától fél év telt el. Ez alatt az idő alatt hat alkalommal üléseztünk. Véleményeztük többek között a MÁV VII. ötéves tervére vonatkozó bérpolitikai, lakáspolitikai, egyén-, munka-, védőruha-, közművelődési, üdülési és sportkoncepciónkat. Állást foglaltunk az igazgatóság 1986. évi tervének szolgálati helyekre történő lebontásában. Napirendre tűztük az előszállítások szervezésének tapasztalatait, értékeltük a MÁV Kollektív Szerződés és Igazgatósági Függelékének végrehajtását, véleményeztük az új kollektív szerződés tervezetét. Egyetértési jogkörünkben eljárva tárgyaltuk az 1986. évi bérpolitikai intézkedéseket, az egyes szolgálati főnökségekre vonatkozó bérfejlesztéseket. Áttekintettük a kocsijavító műhelyek és a kocsivizsgáló szolgálat helyzetét. Mindig felkészülten A tárgyalt napirendek vitája minden esetben aktív volt, döntéseinket, állásfoglalásainkat a vita alapján alakítottuk ki. Messzemenő következtetéseket az intézőbizottság működéséről még korai lenne levonni, azt azonban máris tapasztaltuk, hogy az alapszervezetek titkárai felkészülten, a bizalmiak véleményét jól ismerve vesznek részt üléseinken. Meggyőződtünk arról, hogy intézőbizottságaink ülései után titkáraink rendszeresen tájékoztatják a szakszervezeti bizottság tagjait, s a bizalmiakat. A munka- és rétegbizottságok szakszerű, véleményező, javaslattevő és kezdeményező tevékenysége jelentősen hozzájárul az intézőbizottság határozatainak kialakításához. A mozdonyvezetői, a forgalmi és kereskedelmi, valamint a pályafenntartási és biztosítóberendezési, a műszaki és értelmiségi rétegbizottságaink által az egyes foglalkozási csoportok sajátos érdekeinek szakszerű feltárása képezte a kollektív szerződésről kialakított véleményünk alapját is. E bizottságok bevonása a munkába elősegítette vezető és irányító munkánk, érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenységünk további javítását, a tagsággal való kapcsolatunk erősödését. A munka- és rétegbizottságok munkája nyomán nyílik lehetőség arra, hogy az egyes rétegek, szakmák érdekeit mélyebben megismerjük, sajátos igényeiket a lehetőségekkel összhangban rangsoroljuk és elégítsük ki. Csak így lehet eredményesen képviselni, egybevetni és ütköztetni a csoport- és szakmai érdekeket. Hatékonyabban Az intézőbizottság jogait érvényesíteni csak az eszközök és források ismeretében lehet. Az igent és nemet kimondani, a jogos igények kielégítését későbbre halasztani, a partner vasútigazgatóság vezetőjével ésszerű kompromisszumot kötni nagy felelősség. Ezekben a kérdésekben meggyőződésem szerint az intézőbizottság méltó partnere tud lenni a vasút-igazgatóság vezetésének. Hatékonyabban tud fellépni, eljárni a dolgozók érdekképviseletében és védelmében, mint a korábban működő nagy létszámú területi bizalmi testület, melynek működésére számos formális vonás volt jellemző. Az intézőbizottság hatáskörében főleg az üzemi munkahelyi demokráciával, a termeléssel, szállítással, gazdálkodással, fenntartással, szociálpolitikával, üzem- és munkaszervezéssel, üzemegészségüggyel, társadalombiztosítással és munkavédelemmel kapcsolatos feladatok tartoznak. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a szervezeti, működési, káder-, kulturális, oktatási, sport-, pénzügyi és rétegpolitikai munkának csak külső szemlélője legyen az intézőbizottság. Az szmt-vel való kapcsolat a területpolitikai munkában való részvételünk is megköveteli, hogy ezeket a feladatokat is segítsük, koordináljuk, és a szakszervezeti demokrácia fejlesztése, a bizalmi munka javítása, az alapszervezeti munka segítése is nap, mint nap része legyen a munkánknak. Volosinovszki János, a debreceni területi fb titkára