Magyar Vasutas, 1987 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1987-01-15 / 1. szám

4 Műszaki megújulás a gondolatváltással Ferencvárosban az üzemvi­tellel szorosan összefüggő mű­szaki állapot alacsony szinten megrekedt. Főként az elavult berendezések miatt a feldolgo­zott kocsimennyiség évről évre csökkent, és romlott az elegyfel­­dolgozás minősége is. Ezt fő­ként a kocsi és árukárok fajla­gos növekedése bizonyította. A rossz munka- és szociális kö­rülmények természetesen nem vonzották ide a munkaerőt sem. Kényszerűségből kellett tehát bevezetni az egész hálózatot érintő munkaerő-kirendelést is. Ferencváros elegyrendezői kapacitását tehát az említett akadályozó tényezők miatt nem lehetett kihasználni, ami a for­galomszervezésben és -irányí­tásban rendkívüli feszültsége­ket okozott. Az év nagyobb ré­szében kisegítő, áthidaló intéz­kedéseket kellett bevezetni. Ferencváros egyik legfonto­sabb feladata, hogy biztosítsa a keleti és nyugati országrész kö­zötti elegy folyamatos cseréjét, és a lehetőségekhez képest csil­lapítsa a hálózati ütemtelensé­­get. Feladat még a belföldi és nemzetközi gyorstehervonatok fogadása, feldolgozása, indítá­sa, valamint a körvasutat érintő belföldi átmenő és nemzetközi tranzitvonatok forgalmának szabályozása. Naponta átlag 90 tehervonat fogadását, feldolgo­zását, rendezését kell elvégezni. A Ferencvárosba érkező ko­csimennyiség több mint egyne­gyede a budapesti igazgatóság területére érkezőknek. Az elegyrendezést két gurító dom­bon, 58 irányvágányon végzik gurításos technológiával, illet­ve a személypályaudvaron fi­nomrendezéssel. A már említett műszaki szín­vonalromlás és egyéb okok mi­att 1965-től a feldolgozott kocsi­mennyiség folyamatosan csök­kent egészen 1985 közepéig, amikor ezt a tendenciát sikerült megállítani, illetve megfordíta­ni. Azóta ismét növekszik. A teljesítménycsökkenést ak­kor sikerült megállítani, amikor a rekonstrukció elkezdődött, bi­zonyítva ezzel, hogy ilyenkor sem törvényszerű a teljesít­mény csökkenése. Az elegyfeldolgozás növeke­dése miatt nem kellett elegyte­­relést, -kisegítést alkalmazni. Mindezek ellenére hosszabb távon ez a növekvő tendencia (a jelenlegi műszaki feltételek mellett) nem tartható, sőt szá­mítani lehet időszakonként visszaesésekre is. A rekonstrukció keretében eddig elkészült a második kijá­rat a Keleti rendezőből a­z el­ágazásnál való becsatlakozás­sal. Rendkívül fontos szerepe lesz később a 2. kijáratnak ak­kor, ha a Keleti rendező átépül. Gurítási teljesítménye a terv szerint megduplázódik. Jelenleg építik a Keleti ren­dező indítófej részét, és három többlet irányvágányt. Az indító­fej átépítésével párhuzamosan folyik a villamos felsővezetékek és a térvilágítás teljes átépítése is. Folyamatban van a D 70-es biztosítóberendezés telepítésé­nek előkészítése. A biztosítóbe­rendezés a Keleti rendező indí­tófejeként 41 helyszíni állítású váltót helyettesít majd. Ez a munka négy, illetve hét irány­vágány egyidejű kizárásával, de a Keleti rendező forgalmá­nak teljes fenntartása mellett történik. Az építési fázisokat előre elkészített forgalmi tech­nológiai változtatással követik. 1987-ben hat hónapra lezár­ják az egész Keleti rendezőt. Ez alatt az idő alatt átépül 30 irányvágány, a teljes gurítói, fej és a hozzátartozó gurítói auto­matika (38 kitérő). Beépítik az új vágányfékeket, a célfékeket, átépítik a Gubacsi úti hidat. 1988-ra is áthúzódva elkészül a Keleti és Nyugati rendező kö­zötti csőpostarendszer. Elkez­dik a számítóközpont és a fék­­próbázó berendezés építését. Az üzemi munka szempontjá­ból a Keleti rendező teljes lezá­rása és az ottani munka átcso­portosítása olyan rendkívüli fel­adatot jelent, amilyenre a vas­úton még nem volt példa. Napi 2000 kocsi feldolgozását kell más területre átcsoportosítani. Erre csak nagyon alapos előké­szítő munka után kerülhet sor, mert olyan nagyságrendű mun­káról van szó, amely az egész hálózatra hatással van. Már kidolgozták azokat a ja­vaslatokat, amelyek alapján a legkisebb veszteséggel, illetve többletráfordítással lebonyolít­ható a kritikus hat hónap vasúti forgalma. A javaslatok szerint e munka nagyobb részét Ferenc­város Nyugati rendező és sze­mélypályaudvara, illetve az üzemfőnökség többi rendező pályaudvara (Bp., Soroksári út, Kőbánya-Felső és Rákos) veszi át. Ez 1300 kocsit jelent. Fontos az, hogy az elegyfel­dolgozás nagy részét továbbra is Ferencvárosban végzik, ezért a hálózati elegytovábbításhoz alapjaiban nem kell hozzányúl­ni. A megmaradó mintegy 700 kocsi szétosztható úgy, hogy különösebb zavart nem okoz az érintett rendező pályaudvarok­nál. A következő előkészületeket kell még tenni: felül kell vizs­gálni a hálózati elegytovábbí­­tást. Ki kell jelölni az új, egyszeres rendezési viszonylatokat. Fel kell mérni a körvasút és a 100 kilométeren belüli rendező pályaudvarok rekonstrukciós igényeit és mértékét, hogy meg­tudjuk: mennyi drágább rende­zési kapacitás váltható ki más­hol a ferencvárosival ? Ferencváros fejlesztése jó irányban halad. A műszaki megújulás kedvező változáso­kat indított meg a gondolkodás­ban és a cselekvésben egy­aránt. Dr. Kosztyu Tibor MEGÚJUL ALBERTIRSA HÉV-rendszerű vonatok indí­tását tervezi a MÁV 1987-88- ban Albertirsa és Bp. Nyugati pályaudvar között. Amint ismert, Albertirsa gyógyvizére hamarosan gyógy­fürdő is épül. Ez azt jelenti, hogy a turistaforgalom is nö­vekszik. Már ma is nemzetközi híre van az albertirsai gyógy­víznek. Amint mondják, már egy kanadai üzletember is tár­gyalásokat folytatott a helyi ve­zetőkkel, hogy az általa szerve­zendő Karaván klub tagjait fo­gadják Albertirsán. Ez a jövő. Ami viszont a jelen és tény, hogy ezen a vonalon ilyen nagyarányú átépítést, gépesí­tést a felszabadulás óta nem hajtottak végre. Az albertirsai vasútállomás a községen túlme­nően Dánost, Mikebudát és Ceglédbercelt is kiszolgálja. Összességében évente 2500—3000 vagon feladása, il­letve leadása történik itt. Az áruforgalom változására jellemző, hogy a mai forgalom az öt év előttinek háromszoro­sa. Az áruforgalom mellett ter­mészetesen nagymértékben nö­vekedett a személyforgalom is. Az új építkezések befejezésé­vel az utaskiszolgáló épületek, helyiségek az eddiginél célsze­rűbben kerülnek kialakításra, a két középpályás peron fölé eső­fogó tetők épülnek. A perono­kat biztonságosan aluljárón ke­resztül lehet majd megközelíte­ni, és ezek az aluljárók egyben összekötik a vágányok által ket­téválasztott községet is. Az állo­más egész területén kicserélik a vágányokat. A vágánycserék 80 százalék­ban már elkészültek. Az aluljá­rók fölött már közlekednek a szerelvények. Az egyik közép­pályás peron már üzemel. Mindezek biztosítékát jelen­tik annak, hogy a munkálatok a tervezett időben befejeződnek. A Ganz-MÁVAG ígérete sze­rint ez év közepére elkészülnek az új motorvonatok, és így kez­detét veheti a helyiérdekű jára­tok üzembe helyezése. Az új lé­tesítmények és az új szerelvé­nyek ily módon időben szolgál­hatják az utasok kényelmét, biztonságát, növelhetik az állo­más áteresztőképességét, és ami nem utolsósorban nagyon lényeges, a vasutasok munka­­körülményei is kedvezőbbé vál­nak. Az új helyiérdekű járat indí­tásáról természetesen lapunk­ban értesítjük kedves olvasóin­kat. Jó ütemben halad az építkezés Az aluljárók fölött már közlekednek a szerelvények VI \ (; V­A \\ V­A­SI TVS Cikkünk nyomán Intézkedett az igazgató Lapunk tavalyi 20. számában Hiába szól a szakszer­vezet címmel riportot írtunk a hatvani vasutasok gondjai­ról. A cikkre Hernádi István, a miskolci igazgatóság veze­tője válaszolt: „A vasutasok szociális és egyéb gondjainak orvoslása igazgatóságunknak is érdeke, ezért az alábbiak közlésével szeretnénk az újság által felrajzolt képet teljessé tenni. A gurítós elegyfeldolgozás gyorsítását szolgáló rádió­körzethez a műszaki feltételek adottak. Már folyik a beren­dezések Hatvanban használható frekvenciára való áthan­golása. Ennek befejezése után — remélhetően már az idén — a rádiókörzetet az elegyfeldolgozás szolgálatába állíthat­juk. A felvételi épület közelében lévő úgynevezett »szociá­lis« létesítmény számunkra is sok gondot okoz. Az eredeti­leg raktárnak készült épület szociális célú használata évek óta csupán szükségmegoldásnak tekinthető. Megszünteté­sére mindeddig pénz hiányában nem gondolhattunk ko­molyan. A MÁV Vezérigazgatóság építési és pályafenntar­tási főosztályának november 6-i helyszíni vizsgálata után reményünk van a helyzet megváltozására. A műszaki osz­tály közreműködésével az idén lehetőség lesz egy új szo­ciális beruházás előkészítésére, illetve az ehhez szükséges pénzügyi fedezet biztosítására. Az új épület elkészültéig azonban intézkedtünk a két bojlerkazán használatba vételére. Négy fűtőt vezényeltünk a melegvíz-termelő berendezésekhez, s így 500 literrel megnöveltük a rendelkezésre álló meleg víz mennyiségét. A szilárd tüzelésű berendezéssel az elfogyott víz gyorsan pótolható, melegvíz-hiány a jövőben nem keletkezhet. A vontatási szociális épület fűtési rendszerét másfél évvel ezelőtt újítottuk fel. A riportban leírt gondok rész­ben üzemeltetői hiányosságokra, részben méretezési pon­tatlanságokra vezethetők vissza. Ezek tisztázására az EHF és a KÜF részére megfelelő rendelkezéseket adtunk. A fű­tési rendszer méretezésének felülvizsgálata folyamatban van. Ezzel egyidejűleg a páraelszívást is szeretnénk lehető­vé tenni. A vontatási üzemi konyha és laktanya felújítása von­tatottan halad. Ennek elsősorban pénzügyi okai vannak. Emiatt a kivitelezés ütemét 1985-ben lassítani kellett. Ha ilyen gondok a közeljövőben nem lesznek, akkor az épüle­tet 1987 első negyedévében át tudjuk adni rendeltetésének. Ennek érdekében utána néztem annak is, miként lesz üzembe helyezhető a konyha. Az állóeszközöknek minősü­lő berendezésekre a megrendelést a személyzeti és munka­ügyi osztály 1985 elején adta fel. A fogyóeszközök megren­delésével a KÜF elkésett. Ennek gyorsítására intézked­tem. A mozdonyjavító csarnok műhelysorának pénzügyi és műszaki tervei már tavaly készen voltak, de a beruházási forrás átmeneti korlátozása miatt a kivitelezést le kellett ál­lítani. 1986 harmadik negyedévében kaptunk ismét pénz­ügyi lehetőséget a munka folytatására, illetve újrakezdésé­re. Időközben azonban a tervek érvényessége lejárt. Felül­vizsgálatukat már megkezdték, kivitelező is van, így az idei kezdésnek nincs akadálya. Mint látható, Hatvanban a gondok egy része éppen abból származik, hogy a régóta elhanyagolt területen a szükséges felújításokat, korszerűsítéseket kell végezni, s az ilyen munkálatok elkerülhetetlenül zavarják az üzem­menetet. Ez az igyekezet természetesen nem ment fel ben­nünket a munka minőségi módon és határidőre való elvég­zésének kötelezettsége alól, amire a jövőben még nagyobb gondot fordítunk. Tesszük ezt azért is, hogy a Hatvanban dolgozó vasutasok számára legalább az igazgatósági átlag­nak megfelelő munkakörülményeket tudjunk biztosítani.” Húszezer forint a legjobbaknak Szombathelyen vetélkedővel zárult a bizalmiak levelező oktatása A bizalmiak és a helyetteseik számára indított újszerű okta­tást a szombathelyi járműjaví­tó szakszervezeti bizottsága. A 130 bizalmi és helyettese ha­vonta levelező oktatáson vett részt. A minden hónapban megjelenő üzemi munkaver­­seny-híradóban közölt 10 kér­désre, a megjelenés után, kér­désenként maximum öt pontot lehetett kapni a résztvevőknek. A tisztségviselők megismer­kedhettek a szakszervezeti munka legfontosabb feladatai­val. Elmélyíthették ismeretei­ket a bizalmiak jog- és hatáskö­rét illetően. Feldolgozták a vas­utas-szakszervezet és a SZOT, valamint a Szakszervezeti Vi­lágszövetség legutóbbi kong­resszusának a legfontosabb ha­tározatait. A kérdéseket úgy ál­lították össze, hogy a résztve­vőknek forgatniuk kelljen a Népszava kiadó számos köny­­­­vét, tájékoztatóját. A 15 legjobb páros 1986. no­vember 11-én, játékos, szóra­koztató vetélkedőn döntötte el a végső helyezéseket. Erre a szombathelyi vasutasok Hala­dás Művelődési Házának a nagytermében került sor. A vetélkedő zsűrijében he­lyet foglalt Nagy Lajos, az szmt vezetőtitkára és Baranyai László, az üzem igazgatója. Valamennyi bizalmi és he­lyettese az öt fordulón és a cso­portja szakszervezeti szerve­zettségéért kapott pontokkal in­dult a vetélkedőn. Ezt követően egy 13 plusz 1-es szellemi totó kitöltése és egy tíz kérdésre adott írásos válasz után alakult ki a végső sorrend. A résztvevők pénz- és könyv­­jutalmat kaptak, amelyeknek az értéke meghaladta a 20 ezer forintot. Ennek megfelelően az első helyezett Kiss József bizal­mi és helyettesének Somlai Ru­­dolfnénak a jutalma 2000-2000 forint volt. A második helyezett Geröly István és Kolozár Lász­ló 1800-1800, a harmadik Pruk­­ner Tibor és Borbély László 1300-1300 forintot kapott. Sz. Jakab 1987. JANUÁR 15. Munka­védelmi vetélkedő A szegedi biztosítóberendezé­si fenntartási főnökségen az 1986. évi gazdasági célkitűzé­sek biztonságos végrehajtása és az üzemi balesetek megelőzése érdekében a közelmúltban munkavédelmi vetélkedőt tar­tottak. A főnökségi szintű vetél­kedésben 43 csapat 180 tagja vett részt. Először a területi selejtezőket rendezték, majd a döntőt, ame­lyen 15 csapat versengett. A 3-3 tagú csapatoknak általános munkavédelmi ismeretekből, fogalommeghatározásokból, villamos szabványokkal kap­csolatos kérdésekből és gyakor­lati tudásból kellett számot ad­­niok. A végig izgalmas, magas színvonalú versenyt végül is a Kiskunfélegyházán működő 2-es számú távközlő szakasz dolgozói (Kormányos Imre, Pa­taki Kálmán, Ócsai Sándor) nyerték meg 150 ponttal. Máso­dik a BFF központ tervezőcso­portja 141 ponttal, míg a har­madik a központi javítóüzem áramellátó csapata lett 140 ponttal. A legjobbak közel 25 ezer forint jutalmat kaptak. (Gellért) Véget ért a répaszezon A MÁV szegedi igazgatósá­gának öt dél-alföldi megyére ki­terjedő munkaterületén véget ért az őszi—téli cukorrépasze­zon. Az idény kezdete óta 880 ezer tonna nyersanyagot továb­bítottak az ország legjelentő­sebb répatermő területéről. E mennyiség túlnyomó többsé­ge — háromnegyed millió ton­na — a zöld út előnyeit élvező irányvonatokkal jutott el ren­deltetési helyére: a mezőhegye­­si, a sarkadi, a szolnoki, a hat­vani és a kábai cukorgyárba. Kilencvenezer tonna cukorré­pát jugoszláviai feldolgozóüze­meknek szállítottak. Nemcsak árt, használ is Ki ne hallott volna a televízió ártalmairól? Van, aki szerint rontja a szemet, elvon a moz­gástól, hizlal, ellustulunk. Na és rontja az idegeket is. Mert ki le­het nyugodt, amikor például aranylábú csapatunknak a ha­todik gólt rúgja a mákostésztát is szerető ellenfél. Lehetne so­rolni tovább a tv-zés bűneit, de ne tegyük, hiszen nem lehet minden csupa rossz. Hasznos is lehet, és az is! Csakhát minden­nel tudni kell élni, sőt ami több, a televízió, a videózás, kimon­dottan az egészségügy szolgála­tába állítható. Elsősorban a szakmai és munkavédelmi oktatások alkal­mából az egészségügyi felvilá­gosító és propagandamunká­ban — különösen előadásokkal összekapcsolva — igen hasznos és hatásos lehet. A MÁV TEK Záhonyi Szakrendelő Intézete Igazgatóságának javaslatára az üzemigazgatóság területi műve­lődési bizottsága a közelmúlt­ban hét egészségügyi ismeret­­terjesztő és felvilágosító video­­programot szerzett be. Terve­zik, hogy a leggyakoribb beteg­ségekkel, ártalmakkal és káros szenvedélyekkel foglalkozó szí­nes filmeket is videóra játsszák át, így azok nagyon széles kör­ben, szinte mindenütt alkal­­mazhatókká válnak. A szakren­delő intézet és a TMB közös el­képzelései szerint a későbbiek során több saját tervezésű és ki­vitelezésű videoprogrammal gyarapítják az ismeretterjesz­tést segítő eszközeiket.

Next