Magyar Vasutas, 1990 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-29 / 1. szám
December 15-től Villamos vontatással Fonyódig Az év végéig 2075 kilométerre nőtt a MÁV villamosított vonalhálózata A VII. ötéves terv vasútvillamosítási programjának részeként, december közepére elkészült a dél-balatoni fővonal Siófok—Fonyód közötti szakaszának villamosítása. Ezzel a 42 kilométeres szakasszal 2075 kilométerre növekedett a MÁV villamosított vonalainak a hossza. Ami egyben azt is jelenti, hogy a teljes hálózat 27,2 százalékán már villamos mozdonyok továbbítják a személy- és tehervonatokat. Mint megtudtuk, ez a beruházás, egyrészt állami költségvetésből, másrészt vállalati fejlesztési alapból és bankkölcsönből valósult meg. A mintegy 400 millió forint értékű beruházás bonyolítását a MÁV Beruházási Iroda végezte. A villamosítási munkák generáltervezője a MÁV Tervező Intézet, altervező az Erőmű és Hálózattervező Vállalat volt. A vasút mellett húzódó hírközlési kábeleken az ilyenkor nélkülözhetetlen védelmi munkákat a Magyar Posta végezte. A beruházás keretében került sor a vasutat keresztező nagyfeszültségű távvezetékek szükség szerint szabványosítására és a vasútvonalon, valamint az állomásokon található felüljárók átépítésére. Ezeknek a kivitelezését a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat és a MÁV Hídépítési Főnökség végezte. Az állomások térvilágítási berendezéseinek korszerűsítését a MEZÉPSZER, a vasút mellett húzódó áramszolgáltatói kommunális villamos hálózaton a szükséges védelmi és áramátalakítási munkákat a DÉDÁSZ helyi kirendeltségei végezték el. A villamosított vonalszakaszt december 15-én, Fonyód állomáson, ünnepélyes külsőségek között adták át a forgalomnak. R. V. F. Szakértői Fórum alakult , pozíciókban gondolkodó vezető csak látszatszervezésre képes A nemzetgazdasági és ezzel összefüggésben a vasút válságának elmélyülése időszakában elemi erővel tört elő a MÁV Vezérigazgatóságon a szakértői fórum (SZÉF) létrehozásának és működtetésének igénye. A vasút alapvető problémái a társadalomban és a nemzetgazdaságban gyökereznek. Elismerve a MÁV külső környezettől való nagymértékű függőségét, azt is látni kell, hogy vállalatunk egyrészt számottevő belső önmozgásra képes, másrészt a külső környezet megváltoztatását, a vasút nemzetgazdasági szerepének tisztázását szintén a MÁV-nak kell kezdeményezni. A MÁV vezetése tehát nem menekülhet passzív rezisztenciába. A jelenlegi körülmények között egy olyan egységes vasútpolitika, illetve vállalati stratégia kialakítására van szükség, amely a működési környezet és a vállalati gazdálkodás valamennyi elemére rendszerszerűen kiterjed. A vasút által igényelt távlatos programok kidolgozása és végigvitele máról holnapra élő, egzisztenciális túlélésre berendezkedett vezetőktől nem várható. Ismételten bebizonyosodott, hogy szakmákban, szakszolgálatokban, illetve pozíciókban (és nem a vasútban) gondolkodó irányító szervektől gyakorlatilag szintén nem várható el a gazdasági fejlődésre képes piacorientált vasút koncepciójának kialakítása. A MÁV átvilágítása kapcsán vélhetően felerősödő lobbyzások és látszatszervezések így végeredményét tekintve a vasutasság „bőrére” történnek. A jól képzett vasutas szakembergárda munkafeltételeit és keresetszínvonalát már rövid távon is érzékelhetően javító vállalati stratégia, illetve az erre épülő összehangolt intézkedéssorozat kidolgozása ezért a vasút szakértőgárdájának a hatalmi hierarchiát kikerülő közreműködése nélkül nem valósítható meg. A vasút jövőjét alapvetően meghatározó, a vasutasság kizárásával kierőszakolt döntésekhez emellett a vasút vezetésének nincs erkölcsi alapja sem. A szakértői fórumok létrehozása és szakmai műhelyként való működtetése így tehát az egész hálózaton, valamennyi szervnél szükségszerű. Annál is inkább, mert a vezérigazgatósági szakértők önmagukban szakmailag nem képesek és nem is jogosultak a vasút egészére vonatkozó koncepcionális javaslatok készítésére. A hálózat különböző pontjain dolgozó szakértők egymásra találása és szakmai együttműködése ezért elkerülhetetlen. Mohamed, a Keleti prófétája Szemérmetlen nepperek, unatkozó rendőrök Október végén a Keleti érkezési csarnokában még 47 forintért adtak egy nyugatnémet márkát, s 91-ért egy USA-dollárt. Hála a pénzügyminisztérium és az OTP egymást érő népbosszantó akcióinak, a forint tízszázalékos leértékelésének, a magyarországi fekete valutapiac fellegvárában napról napra emelkedik az árfolyam. Aligha feltételezhető persze, hogy a legális és a földalatti „pénzintézeti cápák” összejátszottak volna, ám az kétségtelen, hogy az újabb botrányos valutarendelkezés (vagy inkább valutaelvonás) óta a Keleti-tőzsde arabus és fekete bőrű ügynökei kaján képpel járnakkelnek, szólítanak le boldogboldogtalant. _November elején egy márka már ötven forintot ért, s a dollárt kilencvenháromért számították meg. Mohamed, Allah egyik keleti prófétája, aki az egyetem padjai helyett a huzatos aula köveit koptatja, azt mondja, hogy most vegyenek, ha van miből, mert ki tudja mennyit lesz kénytelen kérni a jövő héten. Alig több mint egy héttel karácsony előtt, a fa alá 55-ért vásárolhattunk márkát, és 97-ért dollárt. Nem tudok olyan nagy összeget mondani, amire Mohamed nem bólintana rá, de ő csak márkában és dolcsiban utazik, schillinget nem tart. Az arabok hármasával-négyesével ácsorognak, s figyelik a nemzetközi vonatokkal érkező „madarakat”. Az öltönyös, nyakkendős néger fiú is állandóan itt dekkol, ő viszont magányos nepper. Adnak és vesznek. Fő ügyfeleik természetesen a lengyelek, akik lent a metrókijárat előtti betonkatlanban már mint viszonteladók tűnnek föl. Zöld ezreskötegek pörögnek villámgyorsan a sötét kezekben. Szó sincs itt szégyenlős dugdosásról, bármiféle fal indiszkrécióról. Szemérmetlen egyértelműséggel köttetik a biznisz, a rendőrség passzív statisztálása mellett. Öt szürkeruhás közeg áll körkörös kalákában, s jóízűen cseverésznek. Velük átellenben, alig három méterre tőlük, arab „csúcsértekezlet” zajlik éppen: két kapálódzó német fiút próbálnak rábírni az alkura. Bár az új budapesti rendőrfőkapitány beígérte, hogy keményen odalépnek a svarcolóknak, én többórás tapasztalatszerző körutam során véletlenül sem láttam intézkedő rendőrt. Arra gondolni sem merek, hogy átkos nyugati és tengertúli példák nyomán a mi derék rendőreink esetleg be lennének avatva . . . Persze manapság szóbeszéd tárgya a posztok intézkedésiszonya. Meg aztán, hogyan is merné a rend egyszerű őre megbolygatni azt a kényes egyensúlyt, amit felelős kormányunknak köszönhetünk. Végtére is ezek a nepperek a maguk módján még korrektek is, ami ugye az OTP-ről nem mondható el. Akármelyik keletis klánhoz, fordulsz is a tranzakció végett, az árfolyam mindenkinél azonos. Ők nem próbálnak meg rád erőltetni holmi becsapós csekkeket, s nem is kell beérned a nevetséges ötven dollárral. Ha van pénzed, akár ötezret is vehetsz, s még a feltűnően unatkozó rendőrökkel sem gyűlik meg a bajod. Mohamedre pedig még egy darabig bizton számíthatsz. Még csak másodéves az orvosin. (Tódor) Lapzárta után Huszadikán egy órára leálltak a vonatok A mozdonyvezetők sztrájkkal adtak hangot követeléseiknek Szakszervezetünk székházában december 15-én a VSz mozdonyvezetői tagozatának képviselői bejelentették, hogy 20-án, szerdán reggel 5-től 6-ig leállnak a vonatok, figyelmeztető sztrájkba lépnek, hogy ezzel is nyomatékot adjanak követeléseiknek. A közel hatezer mozdonyvezető zöme (80 százaléka) egyetértett az akcióval, véleményük az, hogy igényeik jogosak, reálisak. Mit követeltek? Mindenekelőtt: 30 százalékos béremelést. A szakmai utasításrendszer felülvizsgálatát (ennek feltételei jelenleg nem biztosítottak, viszont, ha ebből következően baleset, vagy egyéb hiba következik be, akkor a felelősség a „vezéreket” terheli). Végezetül: a túlmunka anomáliáit igyekeznek megszüntetni. Szeretnének olyan szerződést kötni, amely biztosítja számukra azt, hogy a ledolgozott kötelező munkaidőn túl, akaratuk ellenére semmilyen eszközzel ne kényszeríthessék őket a túlórázásra. Szakszervezetünk vezetése támogatja a tagozat céljait, elismerik, hogy a vasutasok bére elmarad az ipari átlagtól. Nem követelnek több bért, mint amennyit az övékéhez hasonló munkáért más területeken fizetnek! A bérrendszer korszerűsítésére is tettek javaslatot a mozdonyvezetők. Az elmúlt évek folyamán ugyanis a különböző szolgálati helyeken gyakori a 3-4 ezer forintos eltérés, amely esetleges, nem függ össze a teljesítményekkel. Ezt megszüntetendő, kidolgoztak egy tervezetet, amely a szakmai felkészültség és az e munkakörben eltöltött idő függvényében tíz kategóriába sorolja a mozdonyvezetőket, az egységesítés mellett lehetőséget teremtve az indokolt differenciálásra is. A tagozat által kidolgozott csomagtervet december 8-án juttatták el a MÁV vezetőihez. Lapzártánk időpontjában ez a pillanatnyi helyzet — vagyis: kézirataink nyomdába adásakor, 19-én 14 órakor. A mozdonyvezetők december 20-án hajnali öt órakor megkezdték akciójukat, leálltak a vonatok. (Lapunk januári első számában beszámolunk olvasóinknak a sztrájkról, illetve annak következményeiről.) ÁRA: 3 FORINT XXXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A VASUTASOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1989. DECEMBER 29.317—-2 Digiton utastájékoztató A Déli pályaudvaron nemrégiben kísérleti jelleggel bevezettek egy új, DIGITON elnevezésű utastájékoztató rendszert, illetve berendezést. A gép memóriájába táplált szövegelemekből variálható közleményeket lehet szerkeszteni az utasok hangos tájékoztatására. A berendezés arra is alkalmas, hogy a bemondással egyidejűleg vezérelje a kiíró táblákat. Az új berendezés kezelése egyszerű, a régebbiekkel szemben az a nagy előnye, hogy a forgalmi helyzethez jobban és gyorsabban alkalmazkodik, az előre felvett szövegek variálásával az utasok bő információkat kaphatnak a mindenkori forgalmi helyzetről. Sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk lapunk minden kedves olvasójára is!