Magyar Vasutas, 1990 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-29 / 1. szám

2 Amszterdami képeslap A Mikulás autóbusszal érkezett Ha az ember vonattal utazik Nyugatra, s történetesen este, arról venni észre, hogy átléptük a határt, hogy a kocsi simán fut, s megjelenik a bécsi Kurír egyenruhájába öltözött arab új­ságárus. Ha az ember Bécsben vona­tot vált, mert teszem fel a konti­nens másik végébe, Amszter­damba akar utazni, s a Wien- Holland expressz ablakán kibá­mulva nézi az alvó Európát, sok érdekeset láthat. Például azt, hogy az NSZK-ban minden ko­csivizsgáló narancs színű, fényvisszaverő csíkokkal ellá­tott ruhát, sisakot visel, az ál­lomások szebbek, de — leg­alábbis a vonatból nézve — nem sokkal tisztábbak mint ná­lunk, és a kalauz a nemzetközi vonaton legalább angolul be­szél. Az utas ilyenkor felsóhajt, mert eszébe jut az a magyar ve­zető jegyvizsgáló aki a Wiener Walzeren így kérte a jegyet a megkövült osztráktól: „tikét nyoma?” A száz kilométeres átlagse­bességet tartó expressz mellett néha megkésett autósok robog­nak, egy állomáson a falra fir­kálva „nácikkal, punkokkal ki­felé”, s hajnalodik — egy órával később, mint nálunk —, amikor Ringerbrück és Koblenz között a Rajna völgyében járunk. A fo­tózáshoz még sötét van, de azért jól látni, hogy szinte mindegyik dombtetőn áll egy várkastély, erődítmény, ló­to­­rony. A folyót jól kihasználják. Percenként látni teherhajót, ha­jóvontát vagy motoros uszályt. De a termőföldet is alaposan hasznosítják. Már a sínek kőá­gyazatánál kezdődnek a szőlők, s a szinte függőleges völgyfalon kapaszkodnak egészen a távoli csúcsig. Szegény magyar borvi­dékek! Nálunk az alacsony fel­­vásárlási ár miatt elvándorló fi­atalok kezét hiányolja a föld, s a megrokkanó öregek még a lan­kákon sem bírják már a mun­kát, itt pedig ... Ha a világot vasutas szemmel nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a világhírű kölni dómot az állomás mellé építették, bár egyes, a békán is tollat kereső egyének szerint, 1248-ban, ami­kor ennek a csodálatos katedrá­­lisnak, ennek a kőbe faragott bibliának az építését elkezdték, még nem is volt vasút. Az amszterdami központi állomásról kilépve egyszeriben a karácsonyi ünnepekre készü­lő Hollandiával találtam szem­be magam. A házakon széles, vörös szalaggal összekötött örökzöld csokrok lógnak, s állí­tólag holnap jön St. Nicolaus, azaz a Mikulás, egy nappal ko­rábban, mint nálunk. Azt érdemes lesz lefényké­pezni, ám előbb meg is kell ér­ni. Barátom ugyanis egy kerék­párral jött értem. „Megy ez, ne félj”, biztat, s hátizsákomat fel­kapva noszogat, hogy jókora degesz táskámmal amikor ugor­jak fel a csomagtartóra, amikor már elindult. Mit mondjak, életben marad­tunk, bár voltak pillanatok, amikor csak a magyarok hagyo­mányos szerencséjében bíztam, itt ugyanis az autók centiméte­rekre előzik a kerékpárosokat — nincs is hely nagyot kerülni —, a kétkerekűek pedig nem tisztelnek sem istent, sem em­bert, sem szabályt — tudatában lévén elsőbbségüknek. Az egyik sarkon dobszóval vagy negyven égkék egyenru­hás csinos nő fordul be. Mögöt­tük lóháton maga a Télapó. Barátságosan integet, az őt kö­vető határból pedig záporozik a cukor, a mandula és az aprósü­temény. Az itteni krampusz, Té­lapó szerecsen minden lébenka­­nál kísérője szórja egy zsákból a járókelők közé. Másnap reggel egy Amszter­dam környéki faluban vártam St. Nicolaust. A falu — két utca, két iskola és egy hatszáz éves templom — szinte vízre épült. Keresztbe-hosszába szelik a pa­takszélességű csatornák. A ka­tolikus iskolában a gyerekek iz­gatottan várják Mikulást, aki legnagyobb sajnálatomra nem csónakon érkezik — szánkóval nem jöhet, plusz tíz fok van —, hanem busszal. Persze köszön­tik énekszóval, mondókákkal, de engem nem ez, hanem a sze­­recsen hátramozdító produkci­ója köt le. Fáradhatatlanul rosz­­szalkodik a gyerekek legna­gyobb örömére: az asztalon tán­col, celluxszal ragasztja össze őket, vizet önt egy sapkába. A Mikulás dorgálgatja, sarokba ülteti, de az iskolások egytől egyig krampuszpártiak. Megá­talkodott rebellis mindahány. A királyi palota előtti főtéren, a Damon már áll az óriási, lám­­pafüzéres karácsonyfa. Este közte és a kivilágított palota kö­zött amerikai utcai zenészek koncerteznek. Áruházi bevásár­lókocsiban kitolták a térre az akkumulátor táplálta erősítőket és szól a rock and roll. Nappal pedig egy árva szaxofonos fúj bús jazzmelódiát, de kalapjába ritkán hull valami apró. Hiába, december eleje nem az a ki­mondott turistaszezon. (Demeter) Krampusztánc az iskolaasztalon (A szerző­ felvétele) Tűzgömb kontra expressz UFO a vasúton is? Különleges, és mindmáig megmagyarázhatatlan esemény történt november 28-án, amikor a Pécs felé száguldó Mecsek expresszel versenyezni kezdett egy narancssárga színű, vakító tűzgömb. Az ismeretlen erede­tű gömb 18.15-kor Szatm­a— Kishajmásnál csatlakozott a vo­nathoz, illetve követte, majd 4-600 méteren belül cikcakk­ban, olykor pedig párhuzamo­san haladt a szerelvény mellett. Időnként előzött, miközben villámgyorsan kikerülte a fákat­ és dombokat. Figyelemre mél­tó, hogy a szakasz három alag­­útjába nem követte a vonatot, míg Bükkösdtől Szentlőrincig végig párhuzamosan suhant a mozdony mellett. Szabó Lajos mozdonyirányító és Százujj Jó­zsef mozdonyvezető kezdetben megszeppenve figyelték a je­lenséget, később megbátorodva villogtatták a dízel lámpáját, melyre a gömb visszajelzett. Szentlőrincnél véget ért a furcsa közjáték, a gömb kiemelkedett a szentdénesi legelő fölé, ahol éjfélig is látták a furcsa tüne­ményt. MAGYAR VASUTAS Veszélyes robotok Az ipari robotok száma éven­te megkétszereződik a világon és 2000-re eléri a 10 milliót­­■ közölte a Nemzetközi Munkaü­gyi hivatalnak (BIT) egy közel­múltban megjelent tanulmá­nya. A BIT-tanulmány megálla­pítja, hogy bár a robotok elter­jedése lehetővé teszi a munka­helyi balesetek számának és bi­zonyos veszélyek kockázatának csökkenését, de egyben újabb balesetek forrásává is válnak. Japánban, amely a maga 141 ezres robotparkjával első he­lyen áll a világranglistán, vizs­gálták a robotokkal kapcsolatos halálos üzemi balesetek okait. Megállapították, hogy tíz ha­láleset közül négynek az oka „működési hiba”, a többi hat­nál a „robot spontán működés­be lépése” volt. Az Egyesült Államokban, ahol 29 ezer robotot üzemeltet­nek, tizenhét, nemrégiben be­következett baleset közül a leg­több a „robot fölötti kontroll” elvesztéséből adódott. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal felhívta az ipari illeté­kesek figyelmét, hogy fejtsenek ki nagyobb erőfeszítést a robo­­tizáció potenciális veszélyeinek alaposabb megismerése érde­kében. A munkabizottság javí­tása szükségessé teszi a mege­lőzés és a szakképzés hatékony­ságának növelését, valamint a vállalatvezetőségek és a szak­­szervezetek közötti fokozottabb együttműködést. (Baranyai) A MÁV Szombathelyi Járműjavító Üzem pályázatot hirdet üzemegységvezetői munkakör betöltésére. A kinevezés meghatározott időre szól, eredményes munka ese­tén többször is meghosszabbítható. Az üzemegység Vas me­gyében, Pácsony községben működik. FŐ PROFILJA: dízelmotor és hajtóműjavítás, vasúti járműalkat­rész-gyártás és -javítás, acélszerkezeti munkák (épületváz, tar­tószerkezetek stb.) gyártása és helyszíni szerelése, vasúti eme­lőberendezések gyártása és javítása, egyéb lakatos és gépésze­ti szerelvények gyártása. AZ ÜZEMEGYSÉGVEZETŐ LEGFONTOSABB FELADATAI: az üzemegység termelésének irányítása és ellenőrzése. A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI: szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, 5 éves szakmai ezen belül 2 éves vezetői gyakorlat, erkölcsi feddhetetlenség. A PÁLYÁZAT TARTALMAZZA: a pályázó szakmai tevékenységét is ismertető önéletrajzát, az is­kolai végzettségét igazoló okmány fénymásolatát, eddigi jöve­delmének megjelölését, a pályázó rövid ismertetőjét elképzelé­seiről, amelyet a munkakör elnyerése esetén megvalósítani kí­ván. Bérezés a jogszabályok figyelembevételével, megegyezés sze­rint. A munkakör betöltőjét és családtagjait megilletik a MÁV ked­vezményei. Ezen túlmenően biztosítani tudunk egy három számba komfortos, kertes ikerházrészt, mint vállalati bérlakást, és a házastárs részére az üzem profiljába illeszkedő munkakört. A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉNEK IDEJE: 1990. április 1. A pályázatokat 1990. február 15-éig az alábbi címre kérjük: MÁV Járműjavító Üzem, Szombathely, Szövő u. 85. 9700. A pályázat­tal kapcsolatban felvilágosítást ad az üzem jogtanácsosa. — Új vonatrendszer. Az In­tercityhez hasonló vonatrend­szert vezet be a jövő év májusá­tól a MÁV a Szolnok—Debre­cen—Nyíregyháza vonalszaka­szon, kísérleti jelleggel. A Hor­tobágy, Szabolcs és Hajdú er­re keresztelt három vonatpár mostaninál lényegesen rö­gebb idő alatt teremt kapcso­lot a fővárossal és a megveszt­helyek között. Mágnesvasút Seremetyevón? A franciák a leggyorsabbak Év vége előtt még két figye­lemre méltó vasúti hír járta be a világot. Az egyik szerint mág­neses gyorsvasút építésének le­hetőségéről is tárgyalt az NSZK-beli Duisburgban Ivan Szilajev szovjet miniszterelnök­helyettes. A nyugatnémet Thyssen konszern képviselői el­mondták, hogy a tervezett ma­gánvasút a moszkvai sereme­­tyevói repülőteret kötné össze a belvárossal, és hossza 39 kilo­méter lenne. A másik már „gyorsasági” hír, és Párizsból érkezett, ahol bejelentették, hogy híres vona­tuk, a „Train á Grand Vitesse” (TGV), vagyis a nagy sebességű szupervonat világcsúcsot állí­tott fel, mégpedig óránkénti 480 kilométeres sebességgel. A két motorkocsiból és négy álló szu­­perexpress a rekordot egy for­galom előtt még lezárt pályán érte el, Vendom közelében, egy 15 perces próbaúton. Az eddigi világcsúcsot egy NSZK-beli expresszvonat tartotta 406,9 km/óra sebességgel. A francia szuperexpressz­­vonalak — mint ahogy erről már beszámoltunk — gyorsü­temben épülnek, és néhány év múlva Nagy-Britanniát, Belgiu­mot és a Földközi-tenger olasz térségét is elérik. Az új csúcstól fellelkesedve a szakértők az ed­digi 250 km-es átlagsebesség meghaladását ígérik. A cél az óránkénti 300 km-es átlagse­besség. E. P. A világcsúcsot elért, TGV-szerelvény 1989. DECEMBER 29. Új villanymozdony Új villanymozdonyt mutattak be a közelmúltban Svájcban. A 81 tonnás LDK elnevezésű mozdony meghajtása aszink­ron motoros, szabályzására GTO tirisztorokat használnak. Teljesítménye 6100 kilowatt. Formája: szélcsatornában kikí­­sérletezett áramvonalas kialakí­tású. Végsebessége óránként 230 km, maximálisan 14 vagon vontatására alkalmas. Fékezés­kor áramot fejleszt és azt a há­lózatba táplálja vissza. A veze­tőfülke zajszigetelt, légkondi­cionált és ergonómiailag terve­zett. VAGONVONTATÓ Fővállalkozóként a Nógrádi Szénbányák mutatta be im­már több helyen is a vasúti vagon­vontató és kocsirendező beren­dezését. Legutóbb a legújabbat a brnói nemzetközi vásáron lát­hatta a közönség. Erre az alka­lomra egy középméretű mo­dellt épített, amely üzem köz­ben kitűnően szemlélteti mind­két berendezést. Meg is csodál­ták a nézők, mert automatiku­san működött akkor is, ha a be­rendezés gazdái éppen ebédel­tek. A TURNO vagon vontató be­rendezéssel együtt — mint an­nak kiegészítő berendezése — vasúti kocsik kitérőben való mozgatására is alkalmas. Zá­honyban is üzemelhet a széles és normál nyomtávú vagonok forgóvázainak továbbítására és osztályozására. Mindössze egy segédpályára van szükség, két szemfordított U 100-as idom­acélból, amely íves vonalveze­tésű. A tolókocsi a segédpályán mozog, maga előtt tolva a va­gont, vagy forgóvázakat. A mozgást kötélpálya biztosítja. Vízszintes pályán a mozgásra kerülő elegy lehet 80 tonna is. Vontatási sebessége 0,3—0,5 m/sec. Villamos energiaigénye 5 kW. (Kép és szöveg: Zelman)

Next