Magyar Vasutas, 1997 (41. évfolyam, 1-17. szám)

1997-01-01 / 1. szám

4 (...folytatás az 1. oldalról) Amennyiben valaki a törlesztést vállalja, akkor is lehetőség van arra, hogy a fennmaradt tartozását bármikor egyösszegben kifizesse - tette hozzá az osztályvezető. A továbbiakban Szabó István azt se rejtette véka alá, hogy a MÁV Rt. a lakásfelújításokból minden­képpen ki akar vonulni, hiszen erre a feladatra alig van szakembere. Az érté­kesítés előtt még azon lakásokat sem újítják fel, amelyek romos állapotúak. Viszont a vételár megállapításánál ezen hiányosságokat figyelembe veszik és valószínűleg a régi házakat a piaci érték 15 százalékáért meg lehet majd kapni, amelyből még lejönnek a kedvezmé­nyek. Az önkormányzatoknál a labda” A vételi szándékkal nem a lakónak kell megkeresni a MÁV-ot, hanem az ér­tékbecslő megbízottja értesíti a bérlőt, hogy mikor akar kiszállni, illetve ekkor közli az eladás feltételeit is. Első ütem­ben - a már folyamatban lévő rákos úti épületek után - következik a gyáli úti, a rákospalotai és a dunakeszi ingatlanok értékesítése. Az ügymenet elindul és zökkenők nélkül, feltehetőleg még 1997-ben véget ér. A privatizáció menetének szálait szaporítja, hogy rendezési terveket kell készíteni, amelyet az önkormányzatok­kal is köteles jóváhagyatni a MÁV. Tisz­tázni kell a közművek tulajdonát, a szol­gáltatást nyújtó kilétét. Ezen procedú­ra elhúzódik, ezért várható csak az év végére a befejezés. Az osztályvezető elmondta még: a MÁV-hoz nem kötődő lakóknak is fel­ajánlják megvételre a lakásokat ugyan­olyan feltételekkel, mint a vasutasok­nak, azzal a kitétellel, hogy csak jóhi­szemű jogcím nélküli lehet a vevő. Amennyiben valaki csak úgy beköltö­zött az üres lakásba, akkor nem szerez­het tulajdont. Szintén nem lehet vevő az a személy, akinek tartozása van a MÁV- val szemben. A nem lakótelepi tömbben találha­tó bérlakásokat szintén felméri az érték­becslő, majd a lakónak az ingatlanhasz­nosítási osztállyal kell tárgyalnia a vé­tel feltételeiről. ( A szolgálati lakásokat is el lehet adni - átminősítés után - amennyiben a műszaki feltételek így szavatolják. Eszerint a lakás nem lehet felvételi épü­letben, valamint a ház falának a vágány­tengelytől 9 méternél távolabbra kell állnia. Az átminősítést szintén a MÁV Rt. kezdeményezi, még ez év folyamán. Az osztályvezető véleménye, hogy a bérlőknek nagyon megéri a vétel, mi­vel ilyen olcsón manapság már sehol nem lehet lakáshoz jutni. Magyar János, a MÁV Rt. Vezér­­igazgatósága ingatlanhasznosítási osz­tályvezetőjétől megtudtuk: a MÁV Rt. pályázatot írt ki az értékbecslés, vala­mint értékesítés. A bíráló bizottság vi­gyázott arra, hogy a két tevékenység nyertesei ne keresztezzék (ne fedjék) egymást. A vasútnak azért kellett kül­ső cégeket bevonni az eladásokba, mert a mintegy kétezer lakás ügyeinek inté­zésére nincs kapacitása a MÁV-nak. Vidéken a privatizáció az üzlet­­igazgatóságok saját hatáskörében zaj­lott le, de ott jóval kisebb volumenű üzletek kötöttek, mint a fővárosban. A várhatóan még eladható 2.100 bérla­kásból 1.800 található a budapesti üz­letigazgatóság területén, amelyből első ütemben 1.050-et adnak el. A „becsüs” csak ránéz a házra? A osztályvezető fontosnak tartotta még elmondani: a MÁV Rt. arra törek­szik, hogy az összes eladható lakás ér­tékesítse. Minden lakó - aki nem tud fizetni - megnyugodhat, hogy nem ad­ják el a tetőt a feje felől. Pruzsinszki Imréné nyugdíjas 39 éve lakik a dunakeszi bérlakásában, ma már egyedül. A férje vasutas volt, de néhány évvel ezelőtt elhunyt. Gizi néni 79 éves, szándékában áll lakását meg­venni, de rögtön hozzá­teszi, hogy a vé­telárat minden bizonnyal majd a fia egyenlíti ki. Úgy emlékszik, hogy az iskola sétányon lévő házakat 1958 óta egyszer tatarozták, de hogy az mikor volt, ma már nem jut az eszébe. Remé­li, hogy nem kerül majd sokba a vétel, mivel a tető olyan rozoga állapotban van, hogy a felső szinten lévő lakások most is beáznak. Egy magát megnevezni nem kívánó rákos úti lakó lapunkkal közölte: nem is sejti, hogy mi alapján szabták meg a vé­telárat, hiszen az értékbecslő csak kívül­ről futattja meg szemét a házakon. Ért­hetetlen az is, hogy az egyedül élőket magasabb vételárral lepik meg, mint azokat, akik többen élnek azonos mére­tű és minőségű bérleményben. Továbbá furcsának találja azt is, hogy az értéke­sítő, a vevőknek semmilyen megbízási szerződést nem mutatott be. Ugyanak­kor a vásárló, a Limes Rt. számlájára köteles befizetni 20 ezer forintot, amely összeget később beszámítják a vételár­ba. A Limes Rt. többségi tulajdonosa a Váti Rt., míg a részvények kisebb há­nyada magánszemélyek, egy kft. és egy Ausztráliában bejegyzett társaság között oszlik meg. A főrészvényes Váti Rt.-t az Állami Vagyonügynökség alapította 1993-ban, teljes állami tulajdonként. A cég igazgatótanácsában helyet kapott a városvédő SZDSZ-es politikus, Ráday Mihály is. Lapunk tudomására jutott, hogy az 1995-ben a budapesti lakások eladására meghirdetett előminősítő pályázaton, tíz cég felelt meg. A második zárt pályázat­ra ebből nyolcan adták be ajánlatukat. A bíráló bizottság - a MÁV Rt. munkatár­sai - három győztest hoztak ki: a Limes Rt.-t, a Főber Rt.-t, valamint a Belvárosi Irodaház Kft.-t. A lakótelepi értékesíté­seknél, - amennyiben 48 lakást egyszerre adnak el - a legjobb ajánlatot a Főber Rt. tette 8.500 forinttal, második a Belváro­si Irodaház Kft. kevéssel több mint 14.000 forinttal, míg a harmadik a Limes Rt. 18.250 forint ajánlattal. A Rákos úton egy tömbben körülbelül 60 lakást adnak el, amelyre a Limes Rt. kapott megbízást. A három cég kiválasztásában, hogy mi­lyen elvek alapján döntöttek, nem lehe­tett megtudni. Az viszont már most bizo­nyos, hogy a Limes nyerte el a du­nakeszi lakások eladásának bonyolítói jogát is, mivel az illetékesek szerint, ez a vállalat a leggyakorlottabb a privatizá­cióban. Tondor Péter Találgatásokra ad okot a lakásprivatizáció POKOLIAN GYORS AZ ÉRTÉKBECSLŐ Eladásra várva A MÁV Északi Járműjavító Kft.-t 1992. december 30-án alapította a MÁV. A társaság egyedüli 100 százalé­kos tulajdonosa a MÁV Rt. A kezdeti nehézségek után, úgy tűnik, hogy elin­dult a budapesti Kőbányai úton talál­ható cég időlegesen elakadt szekere, így 130 éves tapasztalatával továbbra is segítheti a hazai vasúti járműipart. Horváth László üzemgazdasági osz­tályvezető: — A MÁV Északi Járműjavító Kft.­­t 967 millió forintos alaptőkével hozta létre a MÁV 1992. december 30-án. A társaság az 1867-ben létesített Északi Fő­műhely, majd Északi Járműjavító Üzem jogutódja. Tulajdonosa 100 százalékban a MÁV Rt. Ez a tény a jövőben sem fog változni. A kft.-nek budapesti főműhe­lyén kívül Békéscsabán is van telephe­lye, 80 főt foglalkoztat. A cég főleg a V43, V46 és V63 sorozatú villamosmoz­donyok, M62 sorozatú dízelmozdonyok, a BDV sorozatú villamos motorkocsik, valamint önjáró vasúti dízeldaruk és - minimális mértékben - vasúti személy­­kocsik javításával, valamint ezek alkat­részeinek gyártásával és fővizsgáztatásá­val foglalkozik. A kft. bevételeinek 1992-től történő csökkenése 1995 júliusára megállt. 1996- ban már némi növekedést tapasztaltak. Remélik, hogy ez 1997-ben is folytatódni fog. Megcsappant az irodai dolgozók lét­száma és összevontak egyes osztályokat. Az elbocsátások következtében 1055 fő­ről 826 főre olvadt az alkalmazottak szá­ma. Bár korábban 105 szakmában jeles­kedtek, ennek ellenére bizonyos foglal­kozásokat csak 1-1 szakember űzött. Ezért a járműjavító vezetősége ésszerű átszervezéseket hajtott végre. A társaság szigorú gazdálkodást folytat, hiteleket sem vesz fel, minimá­lis a kintlévőségük. Évről-évre költség­­csökkentő intézkedéseket hoznak, példá­ul a normakarbantartást, melynek hatá­sára a cég költségei csökkentek. Ezeket a lépéseket mindig előre egyeztetik a szakszervezettel és az üzemi tanáccsal, így semmi sem éri az embereket várat­lanul. Fokozatosan felülvizsgálják az energiaköltségeiket is. Ezen lépések he­lyességét igazolja az a tény is, hogy míg 1992-ben árbevételük 1 milliárd forint volt, addigra ez az összeg az idén eléri az 1,7 milliárd forintot. -—Természetesen nekünk is számol­ni kell az inflációval - jegyzi meg Hor­váth László, majd megtoldja, hogy a tár­saság állandóan elemzi kiadásait. így de­rült ki, hogy költségeik 45 százalékát a bérekre és járulékokra, 41 százalékát az alapanyagra, míg 7-8 százalékát az ener­giaköltségekre fizetik. A maradék 5-6 százalékot az egyéb kiadás, például a hul­ladékszállítás emészti fel. A hazai partner megbecsülendő . Főbb partnereink a MÁV Rt., a GYSEV Rt., a MÁV Kft.-k, a Ganz- Hunslet Rt., a BKV Rt. és sok más ipar­­vállalat, illetve kisebb cég. A BKV Rt. részére elsősorban a metró-, és HÉV-mo­­torkocsik, illetve alkatrészeik javítását végezzük - veszi át a szót Szövényi Lász­ló, a kereskedelmi iroda vezetője. Mint mondja a nyersanyag-felhasználást első­sorban a MÁV és a többi megrendelő jár­műparkja határozza m­eg. Bár régebben előfordultak külföldi megrendelések is, jelenleg főleg hazai partnereknek szállí­tanak. Érdekességként említi, hogy míg régebben az „idegenfeles” munka 8-10 százalékot tett ki, addig mára ez az érték elérte a 20-25 százalékot.­­ Jelenlegi egyik legfontosabb programunk a V43 sorozatú villamos­mozdonyok emelt szintű korszerűsítése - mondja Szabó Gyula, az üzemgazda­sági osztályvezető-helyettes. Mint tőle megtudtuk, erre a programra főleg ami­att van szükség, mert jövőre növekszik a V43 sorozatú villamosmozdonyok iránti javítási igény. Gépészeti, elektronikai berendezése­ik, valamint járműszerkezetük elérte a nagyjavításhoz szükséges kört. A felújí­tási munkák során átalakítják a moz­donyvezetői fülkét is. Az újjávarázsolt vezetőállásban a kényelmesebb szék, az átalakított vezetőasztal teszi könnyebbé a munkát, míg a komfortérzetet egy hű­tőszekrény erősíti majd. A program keretein belül egyelőre tizenöt mozdonyt korszerűsít a jármű­javító. Húsz mozdonynak is örülnek Folyamatos megoldandó problémát jelentett az utóbbi években az üzletszer­zés, az emberek munkával történő ellá­tása is. Míg a 60-as években 140-150 da­rab mozdonyt javítottak itt évente, addig ma már örülnek, ha húsz mozdony bejön nagyjavításra. Úgy tűnik, hogy ez a fo­lyamat 1997-ben megáll és várhatóan na­gyobb számú vontatójármű-nagyjavítást tudnak majd elvégezni. Az átadás előtti utolsó fázisban kerül sor az álló, a nagy­­feszültségű és a futó (vonali) próbákra. E fontos, felelős munkát Kramlik István és csapata végzi, hiszen nekik kell a ki­futó mozdonyok tengelyeinek nyomását lemérni. A múlt és a jelen találkozik a jármű­javítóban. Az egyik csarnokot az 1890- es években Eiffel irodája tervezte. Ugyanakkor jelen van az üzemben a kor­szerű technika is: MZP típusú, számító­gép vezérlésű megmunkáló központ, he­gesztő robot, impregnáló berendezések.­­ A kft. átalakításának kezdetén folytatta munkáját az addig is funkcioná­ló szakszervezet helyi képviselete, hogy megpróbálja a jogait a saját eszközeivel érvényesíteni - veszi át a szót Németh Tibor, a szakszervezeti bizottság titkára, aki immár hetedik éve tölti be e tisztsé­get és emellett még a humánpolitikai osztály főmunkatársa is. Munkájukat nagy mértékben támo­gatta az 1993. január 7-én létrejött meg­állapodás. Egyetlen dolgot nem sikerült „sínre vinniük”, nevezetesen az újonnan belépők részére a MÁV továbbra sem biztosítja a vasúti kedvezményeket. A kft. szakszervezeti tagjainak 60 százalé­ka az agglomerációból (Monor, Albert­­irsa, Nagykáta) jár be dolgozni és csak 40 százalékuk él a fővárosban. A társa­ság vezetősége és a vasutas szakszerve­zet között nagyon jó a kapcsolat. A szakszervezetnek 768 tagja van, beleértve a békéscsabai telephelyen dol­gozó 80 főt is. A cég dolgozóinak véle­ményét egy mondatban lehetne összesű­ríteni: „Nem akarunk mindenáron har­colni, inkább megegyezésre törekszünk.” A szakszervezet mellett 1994-ben megalakult a kilenc tagú üzemi tanács. Az Északi Járműjavító Kft. vezeté­se igyekszik támogatni a munkásokat to­vábbképzési lehetőségekkel is: például lehetővé tették a szakképzetleneknek a targoncavezetői vizsga megszerzését. 1995. január elsejétől megalakult a társaság saját, országos jelleggel műkö­dő nyugdíjpénztára, mely a cég dolgo­zói létszámának felén túl magába foglal­ja a X. kerületi tűzoltóságot is. Rendkívüli esetekben a szakszerve­zeti tagdíjakból képzett alapból utalhat­nak ki segélyt az érintettnek vagy család­jának. Ezen kívül évente három alkalom­mal (nőnapkor, vasutasnapkor és kará­csonykor) 500-500 forint értékű ajándé­kokkal lepik meg az embereket és ha ki­érdemelték 5000 forint értékű tárgyjutal­mat is kaphatnak az arra méltóak. Mint Szabó Gyula üzemgazdasági osztályvezető-helyettes üzemi sétánk vé­gén hozzáteszi:­­ 1995. december 7-én a TÜV-Rheinland Kft. átvilágító­ prog­­ramjával megszereztük az ISO-9002-es minőségtanúsítványt. A bevezetett minő­ségbiztosítási rendszer alkalmazása lehe­tővé tette, hogy méltó módon folytatód­jon az 1867-ben létrehozott, 130 éves üzemben a vasúti járművek javítása és alkatrészeik gyártása. Berta Sándor JÁRMŰJAVÍTÓINK SORSA Hátrálás majd előretörés az „Északiban” Műhelyéletkép: diskurzus Ez a roncsmozdony még futni fog Az 1890-es években tervezett Eiffel-csarnok 1997. JANUAR

Next