Magyar Világ, 1906 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1906-09-23 / 28. szám
Magyar Világ nyűge ellen, míg végre is szétzúzva azt, nekivágott a szegénységnek — a szabadságnak. Rászakadt az élet minden terhe, de tehetsége a szabadság levegőjében a súly alatt is izmosodott, nekilendült és teljes virágzásában bontakozott ki, mikor már sokan azt hitték, hogy elhervadt, összeroppant. Egymás után kerültek ki ecsetje alól a néha talán kissé különösnek tetsző, túl fantasztikus, de mindig érdekes, tartalmas alkotások és mind ismertebbé, becsültebbé tették a nevét azok előtt, akiket a komoly művészet érdekel. Kacziány műveiből mintegy kétszázat gyűjtött össze és mutat be most kollektív kiállításban a Nemzeti Szalon. Ez a kiállítás föltünteti Kacziány egész pályáját, a humoros genre-képektől, mert régebben ilyeneket is festett, a mai borongós, fantasztikus hangulat-képekig, amelyekben, úgy látszik, most már megtalálta állandó és igazi genre-ét. Kacziány képei így együtt sokkal erősebben hatnak, kidomborítva a művész tartalmas és érdekes egyéniségét, mint ha csak egy-egy képét látjuk s aki végignézi ezt a kiállítást, bármily véleménye lett légyen is Kacziány művészetéről, egyet kell, hogy elismerjen. Azt, hogy itt egy erősen érző, mélyen gondolkozó, finom rezgésű művészegyéniség szól hozzánk, akinek mindig van mondanivalója és akit mindig érdemes meghallgatni. A komor tónusú képek között egy-egy kedves, művészi bársonyégetés tűnik föl, amelyet a művész leánya, Kacziány Adrienne állított ki. Megjegyezvén, hogy a kiállított képek nagy része aránylag olcsó áron megszerezhető, reméljük, hogy érdemes művészünk erkölcsi sikere mellett az anyagi eredmény sem fog elmaradni. L. O. r • ■ [UNK] ....... ==im IRODALOM ÉS MŰVÉSZET m L ■ ■.......... ....... Petőfi-Társaság. A szokatlanul korán beköszöntött szezon irodalmi életét a Petőfi-Társaság nyitotta meg a múlt vasárnap tartott első fölolvasó ülésével, melyen a Petőfi-ülések hűséges közönsége szorgalmasan megjelent és színültig megtöltötte az Akadémia termét. Az ülésen, Herczeg Ferencz távollétében, Ferenczi Zoltán elnökölt, aki szép megnyitó beszédben üdvözölte a Társaság tagjait és vendégeit, majd a folyó ügyekről tett jelentést, tudatva azt is, hogy a Társaság Petőfi-ereklye gyűjteménye ismét egy érdekes darabbal gyarapodott. Az az iskolai elbocsátó okirat ez, melyet Petőfi Sándor az aszódi gimnáziumtól nyert s amelylyel a selmeczi gimnáziumba való fölvételre jelentkezett. Az érdekes bizonyítványból, melyet Koren igazgató professzor állított ki, kitűnik, hogy Petőfi, akkor még Petrovics Sándor, Aszódon első eminens diák volt. A fölolvasások sorát Bodnár Zsigmond nyitotta meg, aki az ő ismert hullám-elmélete alapján «Korunk női törekvéseiről» tartott érdekes szabad előadást. Vértesi Arnold rendes tag Tóth Jolán vendégtől olvasott föl néhány meleg érzésű, nőies hangú verset. Ezután Szávay Gyula mutatott be egy pompás nóta-bokrétát a «Szép Ilonka» czímű daljátékból, melyet Vágó Gézával írt (zenéjét Szabados Béla szerzette) s amely a Király-színház egyik legközelebbi újdonsága lesz. Az üde, magyaros ritmusú dalok nagyon tetszettek a közönségnek s megfelelő zenével a színpadon sem fogják eltéveszteni hatásukat. Egy tréfás dalt, melyet az udvari bolond dalol, a szerző szívességéből lapunk más helyén bemutatunk olvasóinknak. Az utolsó fölolvasó Abonyi Árpád volt, aki «A nagy csillagász» czímű, pompás szatírával tele érdekes elbeszélését mutatta be a közönség nagy tetszése és zajos tapsai közepette. Kossuth Ferencz könyve. Kiválóan érdekes könyv jelent meg a legutóbbi napokban. A könyv Kossuth Ferencz tollából való s Kossuthnak harmincz parlamenti beszédét, és függelékül néhány egyéb apróságot tartalmaz. Minket, akik itt politikával (amely téren Kossuth beszédei természetszerűen mozognak), nem foglalkozunk, inkább ezek az apróságok érdekelnek, amelyek elárulják, hogy Kossuth Ferencz a pihenés óráiban a múzsáknak is kedvvel áldoz. Amellett, hogy fest és szobrot mintáz (atyjának arczképét és szobrát is elkészítette), zenét is komponál, verseket is ír. Ez a kötet zeneszerzeményeiből is bemutat egy hangulatos, kedves kompozícziót s azonkívül közli ama költeményeit, melyeket Kossuth Ferencz 1868—1892 között írt. Ezekben a versekben a saját életének eseményeivel és a haza sorsával foglalkozik Kossuth. (Első verse éppen a kiegyezésről szól, czíme: Az alku.) Az érdekes könyvet Szatmári Mór országgyűlési képviselő rendezte sajtó alá, Hentaller Lajos pedig bevezető gyanánt az ő ismert ügyes tollával megírta hozzá Kossuth Ferencz eseményekben gazdag élettörténetét, melyet a Kossuth-család életéből vett számos kép is ékesít. Bezerédj Viktor államtitkár. Ebben a rovatban emlékezünk meg arról, hogy a király Bezerédj Viktor dr., belügyminiszteri tanácsosnak az államtitkári czímet adományozta. Mert Bezerédj e kitüntetése első sorban ama lelkes és buzgó munkásságának honorálását jelenti, melyet mint a színházi ügyek vezetője és referense kifejtett. Amióta az intendánsi állást megszüntették, a belügyminisztériumban Bezerédj intézi az államilag szubvenczionált színházak legfőbb vezetését és irányítását. Ezt a nagy körültekintést, széles látkört, sok tudást és még több ízlést igénylő munkát Bezerédj a művészet nagy szeretetével, lelkiismeretes pártatlansággal és szakértelemmel végzi s ezért nemcsak hivatalában, hanem a művészek körében is osztatlan örömmel fogadták kitüntetését. Andrássy szobra: Gróf Andrássy Gyula lovas-szobrát, mely már teljesen készen áll a parlament épülete előtt, a jövő hónapban leplezik le ünnepélyesen. Erre az alkalomra művészi emlékérmek készülnek, melyeknek egyik oldalát — Andrássy arczképét — a szobor alkotója, Zala György, a másik oldalát, melyen az emlékfölirat lesz, Teles Ede mintázza. Az érmek aranyból, ezüstből és bronzból készülnek. Az aranyérmet a királynak fogják átadni és megküldik mindazoknak az uralkodóknak, akiknek képviselői Andrássyval az 1878-iki berlini konferenczián részt vettek. A Mátyás-terem képei. A gyönyörű budai királyi palotában Mátyás király emlékezetére egy pompás termet építettek, melynek Mátyás király terme a neve. A termet Mátyás király korabeli képekkel fogják díszíteni, melyeknek festésével Benczúr Gyulát, a kitűnő festőművészt bízták meg. Benczúr történelmi tanulmányok alapján, a nyár folyamán elkészítette a képeket, melyek Hollós Mátyás nagy eseményekben gazdag életének egy-egy kimagaslóbb mozzanatát örökítik meg és hajdani nemzeti dicsőségünk emlékezetét varázsolják vissza a budai várpalotába. Munkácsy szobra. A Munkácsy-szoborra újabban hirdetett pályázat (az első pályázat tudvalevőleg nem járt a kívánt eredménnyel) határideje szeptember 25-én jár le. A pályaműveket a jelzett határidőig a Műcsarnokba kell beszállítani. Úgy értesülünk, hogy művészeink nagy ambícióval vesznek részt ez újabb pályázaton, mely, reméljük, meghozza a méltó Munkácsy-monumentumot. Női festő-iskola. Az állami női festő-iskolába, melynek Deák-Ebner Lajos festőművész az igazgatója, a jövő tanévre október 1-től kezdve vesznek föl növendékeket, akik 16-ik életévüket már betöltötték, de a 30-ikat még túl nem lépték. Az iskolába való fölvételhez a megfelelő általános műveltség szükséges és a szakszerű előképzettségnek kellő foka, mit próbamunkával kell a fölvételkor igazolni. A fölvett tanítványok egymásután következő nyolcz éven át maradhatnak az intézet kötelékében. Tandíj az egész évre 80 korona, beiratási díj 6 korona. Új művészi alapítvány. Özv. Ráth Györgyné a férje,a néhai Ráth György által alapított hatszáz koronás díjat a következő 1906. évi téli kiállítástól kezdve ezerkétszáz koronára emelte föl. A díjra csak magyar állampolgárok és művészetükben megállapodott kész művészek pályázhatnak olajfestményű oly műveikkel, amelyeket az 1906. évi téli nemzetközi kiállításra elfogadtak. A díj az alapítólevél értelmében csak föltétlen műbecsű festménynek adható ki s a díjazott mű tulajdonjoga a szerzőé marad. Az Opera megnyitása. Legkésőbben nyíló színházunk, az Operaház is megnyitotta már kapuit. Múlt vasárnap volt az első előadás, a három hónapos szünet után. Ez alkalommal Goldmark «Sába királynője» került színre pompás, friss előadásban. Az Operaház első bemutatója magyar dalmű lesz: Hubay Jenő és Berczik Árpád «Lavotta szerelme» czímű operája. — 229 —