Magyar Világ, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-24 / 8. szám
magyar Világ meglepő a Kaukázusban élő fajoknál, italban és ételben mértékletes tud lenni. Minden vágyuk, igényük és szenvedélyük a sokfajta édességben összpontosul. Főételük a pilav (rizs bárányhússal), melyet százféleképen is el tudnak készíteni. Italuk a serbet (szörp), mely a legjobb fajta kaukázusi gyümölcsökből készül. Étkezésnél apró asztalkák mellé telepednek s minden ételt külön tányérral fogyasztanak el. Nagyon természetes, hogy így csak a jobb módúak élnek. A szegényebbek szívósak, kitartóak a nyomorral szemben s épen úgy, mint a tatárok, nagy ritkán zúgolódnak. Küzdenek, koplalnak, de színes képzeletvilágukkal gyorsan megnyugosznak mindenben. Az ázsiai mindentudás könyvében, a bölcs Koránban, még mindig akad annyi meggyőző életbölcseség, amennyivel a bakui vagy a tifliszi tatár átgázolhatja az ő nyomorúságos életét. Ha mást nem is, de a szent Korán épületes verseiből a nagy Allah minden jóravaló fiának illik egynéhányat megtanulni. Bakunak, a híres petroleumvárosnak s Tiflisz ázsiai negyedének több tatáriskolája van, ahol még ma sem tanulnak egyebet, mint a Koránt. A tanítás szinte drákói szigorral megy végbe. Mert a tatár iskolamester mindenképen be akarja igazolni az eredményes tanítást s különösen azt, hogy a tanításért járó fizetést, amely inkább csak amolyan tetszés szerinti borravaló, nem ingyen rakja zsebre. Minden tatár paedagogus amikor belép a tanterembe, első dolga a suhogó bambuszbotot előkeresni. Ezután leveti a kaftánját, földre kuporodik s hasonló helyzetben alacsony zsámolyok előtt ülnek a tanítványai is. S ha a mindentudó Allah Korán-versei döczögősen mennek, a perzsa szőnyegen pihenő bambusz mozgásba jön s a tatárcsemete minden duzzogás nélkül odatartja sarutlan talpait s megkapja az úgynevezett «huszonötöt». • A Korán bölcs tanai mellett itt lappang még a százszorta bölcsebb «Zendaveszta». Zoroászter, ez az értelmes ó-perzsa reformátor, ha nem tisztelgett volna annak idején vak buzgalomból Ágriászpóscytha királynál, bizonyosan kikerüli Tuphetur paraszt katona gyilkos fegyverét és akkor talán több hívőt szállított volna a Kaspitenger petroleumos partvidékeire. Az ő vallása a tűz kultusza, melyben az öreg Zoroászter alaposan összezavarta a vallásos fogalmakat, különösen az istenséget a teremtéssel. De jó időre mégis csak meg tudta szüntetni a dáriuszi dinasztia országában az elterjedt bálványimádást. A tűzimádók eszményképe Ormuzd isten, akinek 12 ezer év múlva meghódol a haragos Arimán, amikor a bölcs Zoroászter szerint vége lesz ennek a gyarló világnak. A bakui naftabirodalomból most már csaknem teljesen kipusztultak a tűzimádók. Ebben a füstös, petroleumos szürkeségben szomorú sorsra jutottak még a régi históriai nevezetességű keresztény emlékek is. A Baku környékbeli keresztény kolostorok valaha nagy szerepet játszottak a hittérítésben s most teljesen elhagyatva, menhelyül szolgálnak a huhogó éjjeli madaraknak. Szurádániban még áll ugyan Zoroászter szent kolostora, de már ez is teljesen pusztán. A négyszög alakba épített templomszerű épület tetejéről, mely inkább csak egymás fölé emelt nyitott terraszokból áll, néhány év előtt még elgémberedett, aszalt arczú indusok gyönyörködve nézték a földből föllobbanó örök tüzeket. Napnyugta után az áttetsző levegőben, amikor lecsendesültek a tájak, elcsompolyogtak Zoroászter hívei. Lassú hajlongással közeledtek a templom elé s kezdetét vette az érdekes szekta vallásos szertartása. Sok időn át folyt itt a tűzimádás, de ma már alig van valaki, aki megértené a szurádáni talajból előtörő, ezüstös fényben tündöklő, füstnélküli gázok misztériumát. Ormuzd isten hívei kivesztek s a titokzatos lángnyelvekkel nem társalog többé senki sem. Szomorú sorsra jutott a Zendaveszta misztériuma, mert a szent tüzek lángjainál most már meszet éget a bakui tatár. . . (Folytatjuk.) 1....... ~ ............. 1 ----- ben (33 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET ma) i= ....................................................--.................................. =-i Ferenczy Ferencz székfoglalója. A Petőfi-Társaság vasárnapi ülését a társaság egyik most választott tagjának, Ferenczy Ferencznek székfoglalója tette kiválóan érdekessé. A «Pogány Gábor,» «Flirt,» «Nagy érzés» széptalentumú és népszerű szerzője legújabb színpadi művéből, az «Örök harcz» czímű drámából mutatott be pompás alakokkal, elmés és mulattató jelenetekkel bővelkedő részleteket a megjelent előkelő közönség zajos tetszésnyilvánításai között. Az új tagot Endrődi Sándor másodelnök üdvözölte a társaság nevében meleg szavakkal. Ugyanő emlékezett meg a két legközelebb elhunyt tagról, Éjszeky Károlyról és Irmei Ferenczről. Zempléni Árpád másodtitkár Thaly Kálmán levelét olvasta föl, melyben az ősz tudós tiszteleti taggá választását köszönte meg. Ugyancsak Zempléni mutatta be ezután Vajda János filozófiai gondolkodásáról írott tartalmas értekezését. Majd Szávay Gyula, a kitűnő poéta olvasta föl egy bokrétára való gyönyörű versét a közönség élénk tetszése mellett. (Egyiket mai számunkban közöljük.) Végül Nógrádi Pap Gyula «Gvadányi» czímű sikerült hazafias versét mutatták be. A zárt ülésen Herczeg Ferencz elnök bejelentette, hogy a Petőfi-ház vételárának első részletét, negyvenezer koronát, a társaság már kifizette. A titkár a Vigyázó-pályázat eredményéről tett jelentést, melyre ez idén nem kevesebb, mint másfélszáz vers érkezett. Endrődi Sándor azokat az ereklye-adományokat jelentette be, melyek a Petőfi-ház számára legközelebb a társasághoz érkeztek. Ezek az adományok, melyek örvendetes bizonyítékai a megindított akczió iránt való érdeklődésnek, a következők: özv. Hegedűs Sándorné, Jókai Jolán a Petőfiháznak ajándékozta összes Jókai-ereklyéit, amelyek között bútorban, kéziratban, képben és egyéb emléktárgyban jelentékeny számú Petőfi-ereklye is van. gr. Teleki János, néhai Teleki Sándor grófnak, Petőfi barátjának fia, két darab, Bernáth Gáspárhoz intézett eredeti Petőfi-levelet küldött a Petőfi-háznak, továbbá Bernát Gáspár végrendeletét, amelyekben a levelekről is intézkedik. Benczúr Gyuláné öt darab Petőfire vonatkozó ritka füzetet küldött a társaságnak. Kéry Gyula nagyszámú régi hírlapot, hangjegyet, Petőfi-ábrázolatot, Petőfiről szóló könyvet és ponyvaterméket jelentett be. Baráti Lajos, Petőfi életének érdemes búvára és Pongrácz Elemér szintén értékes és becses tárgyakkal gyarapították a Petőfi-ház ereklyekincseit. Ajtai K. Albert kolozsvári nyomdatulajdonos a K. Pap Miklóstól szerkesztett Történeti Lapok három évi folyamát küldte meg, amelyben a Petőfi halálára vonatkozó ismert adatok egy része jelent meg legelőször. A Petőfi-ház. A Petőfi-ház szép ügyét a kezdeményező Petőfi-Társaság kedves és szerencsés ötlettel a leggyöngédebb s ilyen dolgokban mégis leghatékonyabb kezekre bízta — a lelkes magyar hölgyek kezére. És ez biztos záloga a gyönyörű eszme megvalósulásának. A hölgyek Petőfi-ház bizottsága már meg is alakult Gróf Apponyi Albertné elnöksége alatt és a következő fölhívást bocsátotta ki, melyet olvasóink pártfogó szeretetébe ajánlunk: Fölhívás. A legnagyobb magyar lírai költőnek, Petőfi Sándornak gazdag kézirat- és ereklyegyűjteményét évtizedek óta a közönségtől elzártan őrzik. Nemzetünk nem volna rá méltó, hogy magáénak vallja Petőfinek a világirodalomban is tüneményes lángelméjét, ha nem gondoskodnék e kincsek méltó őrizetéről. Hozzátok fordulunk, akiknek szívüket megérintette Petőfi költészetének varázsa! Legyetek segítségünkre a költő emlékének szentelt Petőfi-ház fölépítésénél. Emlékezzetek meg róla magyar férfiak és ifjak, hogy az életében és halálában egyaránt erős, tiszta és férfias költő alakjában ma már az egész művelt világ a szabadság és honszerelem legendás bajnokát tiszteli. Emlékezzetek meg róla, hogy a magyar föld természeti szépségei, a magyar nép hivatottsága és derekassága a béke és a harcz műveiben, Petőfi Sándor költészete révén lettek messzi földön ismertekké és szereztek nemzetünknek barátokat és testvéreket még a tengereken túl is. És főleg hozzátok fordulunk, ti magyar nők! Emlékezzetek meg róla, hogy Petőfi, a hitvesi s az anyaszeretet lantosa, fölmagasztalt titeket és hervadhatatlan koszorút font homlokotokra. 66 —