Magyar Zene, 1976 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1976-09-01 / 3. szám - Dokumenta

A nagyméltóságú Minister­elnök Úr igazságát és bölcs belátását esedezem. Kegyeskedjen kérésemet meghallgatni és azokat kedvezően elintéztetni. Egy na­gyon szegény, elhagyatott özvegy könyörög. Megélni így nem tudok, ebben a rémes drágaságban, minden támasz és segély nélkül. Kérésemet hódolatteljesen ismételve kérem az államsegélyemet ez évre is ki­utal­vány­oztatni . Mély tisztelettel maradtam, alázatos szolgája Békéscsaba, Erkel u. 16. Január 1. 1919 özv. Erkel Sándorné” [Külzeten:] „Nagyméltóságú Gróf Károlyi Mihály Ministerelnök Úrnak Budapesten Alázatos kérelme Özv. Erkel Sándornénak, lakik Békéscsabán — amelyben kérelmezi az Állami Művészi Alapból élvezett évi 700 kor. évi 2000 kor. felemel­tetni.” (25 811/1919 szám.) 61 özv. Erkel Sándorné Kunffy Zsigmond minisztertől kérelmezi tantieme részesedésének 5000 koronára való felemelését. Hivatkozik férje és Erkel Ferenc érdemeire, vagyontalanságára, hogy férje 9 évig betegeskedett, s halálakor terheket hagyott az özvegyére. „26 592/1919 sz. Nagyméltóságú Minister Úr! Kegyelmes Uram! Alulírott egy alázatos kérelemmel járul Nagyméltóságod színe elé, néhai Er­kel Sándor a Nemzeti Operaház volt igazgatójának özvegye, alázatos kéréssel ese­dezik kegyeskedjen kérésem meghallgatni és az Operaháztól élvezett, néhai Er­kel Ferenc apósom dalművei után engem megillető részesedését 2400 Kor. évi 5000 Koronára kegyesen felemeltetni. Már többször kérvényeztem ezt, de a volt kormány mindég ridegen és szívte­lenül elutasított. Nem találták férjem és Apósom érdemeit elég nagynak arra, hogy a teljes vagyon nélkül hátramaradt özvegyről időben gondoskodjanak. Én azt hiszem, hogy a Nemzeti Operaház, ezt a kért többletet még el tudja bír­ni. Mikor Bánffy Miklós­­ Kegyelmességét kértem, azt vágták szemem közé, hogy folyton kérelmezek. Sajnos, hogy így van. Boldog a­kinek ezt tenni nem kell. Férjem szegényen halt el, minden vagyon nélkül, kis fizetése volt 14 ezer ko­rona és 9 évig beteges. Midőn meghalt 1900-ban terhekkel maradtam minden tá­masz, pártfogó nélkül, szegényen. Ha kértem süket fülekre és rideg szívekre talál­tam mindig. Alázatosan esedezem, kegyeskedjen kérésem meghallgatni, és e kért többletet elrendelni, visszamenőleg 1919 január 1-től. Tangó főzeneigazgató Úrnak is írtam ez ügyben, ő azt írta, ha kegyelmes Minister Úr őt megkérdezi vélemény iránt, semmi akadályt nem talál kérésem teljesítésére. A kegyelmes Minister Úr bölcs és igazságos ítéletére bízom boldogtalan balsor­somat. Alázatos kérésem megismétlése után, hódoló mély tisztelettel maradtam Békéscsaba, február 5-e, 1919 özv. Erkel Sándorné”

Next