Magyar Zene, 1976 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1976-09-01 / 3. szám - Dokumenta
A nagyméltóságú Ministerelnök Úr igazságát és bölcs belátását esedezem. Kegyeskedjen kérésemet meghallgatni és azokat kedvezően elintéztetni. Egy nagyon szegény, elhagyatott özvegy könyörög. Megélni így nem tudok, ebben a rémes drágaságban, minden támasz és segély nélkül. Kérésemet hódolatteljesen ismételve kérem az államsegélyemet ez évre is kiutalványoztatni . Mély tisztelettel maradtam, alázatos szolgája Békéscsaba, Erkel u. 16. Január 1. 1919 özv. Erkel Sándorné” [Külzeten:] „Nagyméltóságú Gróf Károlyi Mihály Ministerelnök Úrnak Budapesten Alázatos kérelme Özv. Erkel Sándornénak, lakik Békéscsabán — amelyben kérelmezi az Állami Művészi Alapból élvezett évi 700 kor. évi 2000 kor. felemeltetni.” (25 811/1919 szám.) 61 özv. Erkel Sándorné Kunffy Zsigmond minisztertől kérelmezi tantieme részesedésének 5000 koronára való felemelését. Hivatkozik férje és Erkel Ferenc érdemeire, vagyontalanságára, hogy férje 9 évig betegeskedett, s halálakor terheket hagyott az özvegyére. „26 592/1919 sz. Nagyméltóságú Minister Úr! Kegyelmes Uram! Alulírott egy alázatos kérelemmel járul Nagyméltóságod színe elé, néhai Erkel Sándor a Nemzeti Operaház volt igazgatójának özvegye, alázatos kéréssel esedezik kegyeskedjen kérésem meghallgatni és az Operaháztól élvezett, néhai Erkel Ferenc apósom dalművei után engem megillető részesedését 2400 Kor. évi 5000 Koronára kegyesen felemeltetni. Már többször kérvényeztem ezt, de a volt kormány mindég ridegen és szívtelenül elutasított. Nem találták férjem és Apósom érdemeit elég nagynak arra, hogy a teljes vagyon nélkül hátramaradt özvegyről időben gondoskodjanak. Én azt hiszem, hogy a Nemzeti Operaház, ezt a kért többletet még el tudja bírni. Mikor Bánffy Miklós Kegyelmességét kértem, azt vágták szemem közé, hogy folyton kérelmezek. Sajnos, hogy így van. Boldog akinek ezt tenni nem kell. Férjem szegényen halt el, minden vagyon nélkül, kis fizetése volt 14 ezer korona és 9 évig beteges. Midőn meghalt 1900-ban terhekkel maradtam minden támasz, pártfogó nélkül, szegényen. Ha kértem süket fülekre és rideg szívekre találtam mindig. Alázatosan esedezem, kegyeskedjen kérésem meghallgatni, és e kért többletet elrendelni, visszamenőleg 1919 január 1-től. Tangó főzeneigazgató Úrnak is írtam ez ügyben, ő azt írta, ha kegyelmes Minister Úr őt megkérdezi vélemény iránt, semmi akadályt nem talál kérésem teljesítésére. A kegyelmes Minister Úr bölcs és igazságos ítéletére bízom boldogtalan balsorsomat. Alázatos kérésem megismétlése után, hódoló mély tisztelettel maradtam Békéscsaba, február 5-e, 1919 özv. Erkel Sándorné”