Magyar Zene, 1991 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1991-09-01 / 3. szám - Kassai István: Adatok az Erkel-kutatáshoz I. rész.
SZERDAHELYI István: Erkel Ferenc és emlékmúzeuma. Gyulai Városi Tanács, 1975. NÉHÁNY SZÓ BARTAY ENDRÉRŐL Bartay 1799-ben született Széplakon. Arra vonatkozó adatot, hogy melyik Széplakon született, nem találtam, ti. ilyen nevű falu Abaúj, Bihar, Sopron és Vas vármegyében is volt. * Kik voltak szülei? milyen körülmények között nevelkedett? hogy végese iskoláit? Kérdések, melyekre a jövő kutatásainak kell választ adnia. Az 1820-as években már Pest város tisztviselője. Nagyműveltségű ember, pártolja a művészeteket, és műveli a zenét. Nem mindennapi zenei tudásról tanúskodik első zeneelméleti könyve a „Magyar Apollo”, amely 1834-ben jelenik meg először, saját kiadásában, Trattner és Károlyi betűivel. A könyv alcíme: „Útmutatás a’ general-bass’ játszásának, a’ harmónia ösméretére ’s a’ hangszerzésre vezető alapos rendszabásainak megtanulására". A 120 oldalnyi szöveges részhez 206 (!) rézmetszésű kottapélda csatlakozik. 1835-ben utánnyomásban is megjelent a „Magyar Apollo": a díszesebb címlap és a „Heckenast Gusztáv tulajdona” kitétel jelent változást az előző kiadáshoz képest. Ez a könyv az első magyar nyelvű összhangzattani és zeneelméleti munka. Megjegyzendő, hogy lexikonjaink Siklós Albert összhangzattankönyvét tekintik az első ilyentárgyú magyar könyvnek - s ez utóbbi 1907-ben jelent meg! (Vö. Siklós A.: Zeneköltészettan I-V. köt. 1907-13) Azt, hogy Bartay 1834-es munkája mennyiben volt korszerű, illetve mennyiben volt eredeti, nem feladatom megítélni. Össze kell hasonlítani Rameau, Vogler, G. Weber stb. munkáival. A „Magyar Apollo" magas színvonala és úttörő érdeme azonban kétségbevonhatatlan. Még érdekesebb Bartay „Művészeti vezér” című kétkötetes könyve, amelynek első része Beimel Józsefnél jelent meg a szerző kiadásában, 1846-ban. A könyv célját az első fejezet címe summázza: ,A' művészet, és így az énekes zene is hatékony népnevelő eszköz". A tárgyhoz való közelítésmódját pedig a szerző bevezető soraiból vett mondat világítja meg: „Jelen munkácska saját tapasztalásom nyomain, ’s több hires külföldi írókból (külföldiekből, mert honunkban e’ téren írókat nem ismerek) merített hiteles adatokkal támogatva készülvén mennyiségre nézve ugyan nem nagy, de kecsegetetem magamat, hogy tartalomra az annál fontosabb legyen, miután igyekezetemet oda fordítottam leginkább, hogy nemcsak a ’ művészetet, ’s igy az éneket és zenét is tehetségemhez képest híven vázoljam, hanem az emberi élet különböző állásait is megérintsem, amennyiben azok a’ felebbi művészettel kapcsolatban állnak, és mennyiben az emberek művészet iránti fogékonysága, különböző körülmények szerint, szinte különböző. ” Az első kötet 220 oldalas szöveges részéhez hat lapnyi réznyomású kottamelléklet csatlakozik, nagyrészt az énektanításhoz szükséges gyakorlatok. A kottákat igen vékony papírra nyomták, és így csak az előlapon van nyomás. A kötet értékeléséhez megintcsak szükséges lenne a korabeli külföldi szakirodalom ismerete, ám enélkül is megállapítható, hogy a könyv szerzőjének hatalmas általános műveltségéről tanúskodik, és ráadásul lebilincselő olvasmány is! A „Művészeti vezér” második kötete egy évvel később, 1847-ben szintén a szerző kiadásában jelent meg Gyurián és Bagó betűivel. Nagyrészt egyházzenével foglalkozik, igen jelentős kottanyag csatlakozik hozzá, 30 lapon, melynek papírja és nyomása az első kötetéhez hasonló. Egy és többszólamú egyházi énekeket tartalmaz, római, református és görög katolikus felekezetek dallamain kívül izraelita énekeket is, Sulzer nyomán (nyilván a Sir Cion 1839-es kötete alapján). Hogy a „Művészeti vezér” második kötetének szöveges része miért lett mindössze 24 oldal az első kötet 220 oldalához képest, ennek megvilágítására az utolsó oldal utolsó előtti bekez