Magyar Zene, 1991 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1991-09-01 / 3. szám - Kassai István: Adatok az Erkel-kutatáshoz I. rész.
POSTLUDIUM Már 1988-ban, amikor ezt az írást a papírra vetettem, feltűnt, hogy a Csel-variációk két kézirata (,,Begleitung Stirnen..." és,,Adagio...") a Széchenyi Könyvtárban egymást követő számokon, helyes sorrendben(!) van lajstromozva. Somfai László h. m. 87. oldalán azt írja, hogy a tárgyalt két kézirat a „Kar Ének Pestalozzi Emlékünnepére” című kórusmű autográf partitúrájával egyidőben, 1934-ben került a Nemzeti Múzeum birtokába, ott is kerültek feldolgozásra. Arról, hogy a kéziratok honnan, kitől kerültek a Nemzeti Múzeumba, sajnos nincs adat. Ezzel kapcsolatban információt kértem és kaptam Óváry Rozáliától, Erkel Ferenc dédunokájától. Erkel Lajos halála után (19061. 14.) Erkel Ferenc legfiatalabb fia, Erkel István lett az, aki apja hagyatékát gondozta. Maga Erkel István nem volt tanult muzsikus, ám értett a zenéhez. (Valószínű, hogy közreműködött abban, hogy Erkel Gyula halála 1909 III. 22. után, 1913-ban öt Erkel opera-partitúra került a Nemzeti Múzeumba.) Erkel István halála (1933II. 20.) után mindössze egy évvel, 1934-ben került a Nemzeti Múzeum birtokába az előbb említett három kézirat, ez önmagáért beszél. Minden bizonnyal Erkel Gyula fia, Erkel Jenő (1878 VI. - 1945 VII. 23.) volt a közvetítő. Lévén képzett muzsikus, már korábban is ő intézete a hagyaték gondozásával kapcsolatos zenével összefüggő tennivalókat. Nyilván a múzeumban, a lajstrombavételkor választották szét a „Begleitung Stifnen...” és az,Adagio...”kéziratokat, a kidolgozottságbeli különbségek alapján. 1661: töredékes, vázlatos kamaramű; 1662: zongoramű. Ennek a tévedésnek köszönhető, hogy ez a darab még 54 évig Csipkerózsika-álmot aludt különféle raktárak mélyén. Az Erkel-féle oldalszámozást figyelmen kívül hagyó múzeumi munkatársnak a magam részéről hálás köszöntettel tartozom. Hiszen az ő révén juthattam e felfedezés öröméhez. Hogyan állította össze a Nemzeti Múzeum munkatársa a két füzetet a kézirat dupla fólióiból? Az 1662. sz. „r Adagio...” esetében az egymás mögé helyezett két dupla lapot az l-4 v illetve a 2v-3 élénél papírcsíkkal összeragasztotta. A két dupla fólió eredetileg is összefügg, ezt egyértelműen meg lehet állapítani a 1-2 r illetve a 3v-4 -nál, ahol nincs ragasztás. Az 1661. sz. „Begleitungs Stinten... ” jóval problematikusabb. Kétséget kizáróan összefügg a 3-4. és az 5-6. fólió, ezt a hajtásnál könnyű ellenőrizni. Kétesebb az, hogy az 1-8. fólió eredetileg is összefüggött-e. Az 1-8 . papírcsíkkal össze van ragasztva, a hajtás belső oldalát pedig a maga teljességében csak akkor lehetne megnézni, ha a kötést (varrást) szétbontanánk. Még gyanúsabb a 2-7. fólió. Ugyanis itt nemcsak a 21-7 v van összeragasztva egy papírcsíkkal, hanem a 6v-7 r is! Amenyiben az 1-8. lap összeragasztását még lehet azzal magyarázni, hogy az csak a dupla fólió teherbírását növelte a kötés tartóssága érdekében, ez a 2-6-7. ragasztásánál nem áll fenn. A 2-7. lapok összetartozóságáról tehát csak akkor lehetne megbizonyosodni, ha nemcsak a kötést, hanem a ragasztásokat is felfejtenénk. Ez éppen a 7. lap zenei anyagénak tárgyalt problémái miatt - nem lenne érdekteten! Figyelemreméltó még, hogy az 1. fólió alja pótolt - tehát eredetileg roncsolt lehetett - a 7. fólió alja pedig le van tépve, helyenként az alsó kottavonalakon túlmenően is. Sem a 2., sem a 8. lapon nincsen hasonló roncsolás - egyébként a 3—1., 5-6.-on sem! Kéziratom leadása után, de még a hasáblevonat kézhezvétele előtt módom volt betekinteni egy érdekes partitúrába. Ez a Csel-variáció Presto tételének Beethoveni szimfonikus zenekarra hangszerelt változata, természetesen zongoraszólam nélkül. Teljes egészében Erkel Sándor ceruza írása. A partitúra olyannyira változatos, hogy oldalakon keresztül egy hangjegyet sem találunk, csak e jóelőre behúzott ütemvonalakat. Erkel Sándornak ez igencsak fiatalkori próbálkozása lehetett. Becslésem szerint semmiképp sem lehetett több tizennyolc évesnél. Ezt az újonnan megtalált kéziratot egy másik tanulmánysorozatban fogom részletesen elemezni, mert ez meghaladná jelen írásom kereteit. Ám mégis meg kellett említenem, hiszen ez a partitúra-vázlat egészen más megvilágításba helyezi a „Begleitungs Sűrűen... ” kézirat első 45 ütemének vonósötös kíséretét.