Magyar Zene, 2007 (45. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3. szám - ABSTRACT - Hovánszki Mária: Magyar nyelvű énekelt (dal-) költészet a 18. századi Magyarországon
XLV. évfolyam, 3. szám, 2007. augusztus Magyar zene az énekelt költészet mibenlétéről, költői és esztétikai munkásságát az irodalmi elit nem vette túl komolyan.216 Csokonaira tett hatása ilyen értelemben kivétel, aki a muzikális Horváth Ádámban végre követendő és elismert példára talált az énekelt dalokat illetően. Horváth vezette be Csokonait a Lantos Költemények írásába, beszélt neki a muzsika hasznosságáról, fejtegette szöveg és dallam egységében a prozódia törvényeit, és valószínűleg Csokonai verbunkosszeretete is szorosan összefügg Horváth Ádám magyar nóták iránti rajongásával.217 Csokonai azonban hamar túlszárnyalta mesterét, és korszerű európai műveltségével (a zenében is érzékelve populáris és elit különbségét) „valódi” érzékeny magyar műdalok írására törekedett. Horváth Ádám is vallotta a muzsika szívgyönyörködtető voltát, de mindenekelőtt tudós hazafi volt, aki egész énekköltészetét annak szolgálatába állította, hogy megmutassa a magyar nyelv mindenre alkalmatos voltát. Ezért írt szinte minden általa ismert dallamra, még különféle táncnótákra is szöveget.218 Gyakran hangoztatta, hogy mivel az ő énekei „muzsikával öszvehangzó énekek”, aki a nótát „nem tudja, a taktust sem becsülheti” bennük.219 Mivel számára az ének legfőbb tulajdonsága a prozódia volt, még a Csipkebokor, kormos agyag... kezdetű halandzsanótáját is (CÉ 240. sz.) azzal ajánlgatta Kazinczynak, hogy ,,a’ ki a’ Strassburger nótát jól énekli, ’s az én csipke bokromat könyv nélkül tudja, lehetetlen is annak nem tettzeni; mert az érthetetlenség mellett a’ tactus a’ quantitással nagyon egyez”.220 Prozódiai okokból javítgatta Kazinczy Est-hajnalét is, bár megengedte, hogy barátja „a szépség miatt egy kis hibát ejts[en] a versben”.221 Érthető tévén kedélyesen elszórakozott, ám barátját egy pillanatig sem korholta emiatt. Horváth Ádám így annak tudtával küldözgette Kazinczynak legújabb énekeit, hogy az igen szívesen veszi azokat. 1790. január 29-i levelében írta: „Én neked mostanában két nevezetes levelet küldöttem - vetted e már? egyikben Orfeussal beszélget Ámon [Kazinczy és Horváth Ádám szabadkőműves neve H. M.]; és énekel ad formám Dábár: Kortsmárosné Kápolnája a’ Pincze [...] Te, tudom, az illyeneket vidám szemmel olvasod; de mit mondana Batsányi ha levelemet látná.” Kat. Lev. II. 20. 216 Olyannyira, hogy Radnai Rezső az első magyar esztétikatörténetben meg sem említette a nevét. Radnai Rezső: Aestheticai törekvések Magyarországon 1772-1817. Budapest: Franklin-társulat, 1889. 217 Vö. Csokonainak a Jegyzések és értekezések az Anakreoni Dalokra című tanulmányában, illetve a Lillához írt élőbeszédében. In: Csokonai Vitéz Mihály: Tanulmányok. S. a. r. és a jegyzeteket írta Borbély Szilárd-Debreczeni Attila-Orosz Beáta. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2002. 85., 91-92. (A továbbiakban: Csokonai: Tanulmányok 2002.) A magyar muzsikára vonatkozó részt Horváth Ádámnak Magyar Arionbel élőbeszédével. (In: MVSZ I. 1999. 401.) 218 „[...] miért élek hát én is régiekkel? írok Trochaicus, Anapesticus, Jambicus versekben Éneket? Sőt miért idegen Áriákra? miért Stájer, Ekuzé, Kororára, Karamajka táncnótákra? [...] majmolom az Angulus Kontratántzot, Jerusalemi Zsidó Marsot, Requiemet, Varga dalt sat. Csinálok magam fejetül új nótákat, melyek nem nemzetiek? [...] hogy a régiekkel élni nem tilalmas dolog, azt már mondottam (írok én Hexametereket is, Distichonokat is, és szorosabb törvénnyel, mint némelyek) és ha azon hangsorok illenek a dolog érdeméhez, nyertes vagyok. Hogy idegen táncnótákra írtam, azért tettem, hogy Magyar nyelvemnek, azokra is, mások felett alkalmatos voltát megmutassam; de nem, hogy azokat a magyar erkölcshöz illendőbbeknek, s azért se, hogy szebbeknek tartanám [...]” „Horváth Ádám: Magyar Ámon élőbeszéde.” (1814) In: MVSZ I. 1999. 401. 219 „Azért látszanak nekem minden énekeim szegényebb compositionak, mint a’ szabad versem, hogy a’ Tactus miatt a’ Quantitásra is nagyon kell vigyáznom.” (Horváth Ádám Kazinczynak, 1789. május 13. Kat. Lev. I. 355.) 220 Uott I. 355. 221 Horváth Ádám Kazinczynak, 1789. január 16. In: MVSZ I. 1999. 221.