Magyar Zene, 2019 (57. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 1. szám - TANULMÁNY-ARTICLES - Szabó Ferenc János: A magyar nemzeti hangtár létrehozására irányuló törekvések (1908-2000) - 2.rész

58 LVII. évfolyam, 1. szám, 2019. február Magyar Zene zó dokumentumok gyűjtése tárgyában szervezett tanácskozásán - Kabdebó Lóránt, Pethes Iván, Ökrös Lászlóné és Tverdota György társaságában - ismét felszólalt.10­1 1974-1975-ben újra az Országgyűlés Kulturális Bizottsága elé vitte a hangtár ügyét. Még mindig azt kellett megállapítania, hogy „Pillanatnyilag megoldatlan kérdés, hogy a magyar hangzóanyag kincsét bárhol is központilag nyilvántartsák, őrizzék és fennmaradása érdekében helyesen tárolják.”11 Felhánytorgatta továbbá, hogy bár 1974-ben a Kulturális Minisztérium magáévá tette a Magyar Nemzeti Hangtár megszervezésének ügyét és ebben az évben a Széchényi Könyvtárral megegyezett, hogy bizonyos kis mennyi­ségű hangzóanyag megmentésére és begyűjtésére létrehozandó csoport megszervezésé­re fejlesztési előirányzatot biztosít. [...] Két hete ez a fejlesztési előirányzat nincs. Nem tudom, hogy a takarékosságnak ez a megoldási formája nem azonos-e a takarékosság ellenkezőjével. Ha ugyanis a magyar hangzóanyag kincs pusztulását nem akadályozzuk meg, és még csak a jogi lehetőségét sem teremtjük meg annak, hogy a Magyar Nemzeti Hangtár alapjait lerakjuk, hogy az idők során aztán elérhesse működési feltételeinek leg­alábbis a minimumát, akkor egy így is már nagyon hosszú ideje húzódó hiány, nagyon hosszú ideje meglévő hiány pótlását késleltetjük.”12 1974-ben megfogalmazott véleménye szerint első lépésként - a Magyar Rádió és Televízió teljes évi költségvetésének 2,5 ezrelékére rúgó támogatással - a ma­gyar nemzeti hangtár már létre tudna hozni egy országos központi nyilvántartási katalógust, és megvásárolhatná a leginkább veszélyeztetett magángyűjteményeket „azoktól a gyűjtőktől, akik ezt nem külföldieknek akarják eladni”.13 Sajnos nem részletezte rövid felszólalásában, hogy mire gondolt, amikor azt állította, hogy „Bi­zonyos tárolókapacitás erre már rendelkezésre állna.”14 Lehetséges, hogy az Or­szágos Széchényi Könyvtár, esetleg annak Zeneműtára volt kiszemelve erre a fel­adatra, ugyanis ekkor már nem teljesen önálló intézményként vázolta fel a nemze­ti hangtárat, hanem azt kérte, hogy „a Kulturális Minisztérium biztosíthasson [minimális pénzügyi fedezetet], az eredeti elképzelés szerint [a] Széchényi Könyv­tárnak, amely a megalakítandó hangtár első gazdája lenne.”15 Erre következtethe­tünk dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes hozzászólásából is, aki sze­rint „a Széchényi Könyvtárban az ügy olyan stádiumban van, hogy a hanglemeztár ügyét előkészítik.”16 A Kulturális Minisztérium részéről pedig támogatásáról bizto­sította a felvetést: „Meglesz bennünk az igyekezet, hogy valahogy megvalósítsuk ezt, érezzük ennek a fontosságát. Segítséget kapunk a rádiótól és a televíziótól eb­ben az ügyben, azonban ehhez valamilyen szervezett előkészítése kellene [a] hang- 10 Az előadások írott változatát ld.: Illés László (szerk.): Irodalom és múzeum. Tanulmányok az irodalmi mu­­zeológiáról. Budapest: Népművelési Propaganda Iroda, 1974 (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 11), 93-110. 11 Az Országgyűlés kulturális bizottsága 1974. december 13-i ülésének jegyzőkönyve (Országgyűlési Könyvtár, MO­­HI: KUB: 1971-1976: 26), 74. 12 Uott, 75. 13 Uott, 76. 14 Uott, 77-80. egybeszámozott oldal 15 Uott 16 Uott, 104.

Next