Magyar Zene, 2019 (57. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 2. szám - MŰHELYTANULMÁNYOK - WORK IN PROGRESS - Vászka Anikó: Bartók hangszerelése két színpadi művének tükrében. A táncjáték és a némajáték hangszerelésének tipológiája

232 mellévfolyam, 2. szám, 2019. május Magyar Zene a királykisasszonyé (11), majd ezt követik a természet megelevenedései: erdő­­(23-38) és pataktánc (39-50), majd a fabáb és a királykisasszony tánca (88+4- 120), amely a nagy apoteózis-jelenet után újból visszatér (147-154). A királykis­asszony második, a királyfit hívogató szólótánca után (156-166) a táncritmus is­mét az erdő megelevenedését illusztrálja (167-171). A némajátékban mindkét tánc a Leány alakjához társul: az elsőben a félénk if­júval (26-28), a másodikban pedig a Mandarin megérkezését követően egyedül táncol (43'1-58).40 A jeleneteket a bizonytalan kezdés és a fokozatos kibontakozás jellemzi. Az első tánc 5/4-es, a második 3/4-es metrumát a néhány ütemenként változó tempó töredezetté teszi. A keringőre utaló Tempo di valse (56+2) szakaszból fejlődik ki a hajsza (62). Az epizódok nagyon eltérők - főként a darabok műfajbeli sajátosságai miatt -, ezért csupán egy kísérletet teszek két tánc, nevezetesen a két páros tánc összeha­sonlítására hangszerelési szempontból. A királykisasszony és a fabáb első táncá­nak groteszk hangulatát, a megelevenedett bábu szögletességét a kopogó ritmus, valamint a fagott, a kontrafagott, a xilofon és a kisdob karakteres jelenléte határoz­za meg (88+4). Az első hegedű szólamában felbukkan az epizód főtémája (91). A xilofonnak, a kasztanyettnek és a cintányérnak a fafúvóskarral folytatott rövid dialogizálása után (93) a téma újból megjelenik a kürtön (95), majd a három fa­gott, a kontrafagott, a négy trombita, a három harsona és a basszustuba együttesé­ben kulminál, fortississimo csúcspontot létrehozva (116­1-1201). A pantomim „páros táncának” epizódjában az ifjú alakját az oboa dallama jele­níti meg - ezáltal a királyfira emlékeztet -, amit a klarinét, a hárfa, valamint a brá­csa és a cselló tartott hangjai kísérnek (26+3). A fagott, a hárfa motívuma és a brá­csa tremolói érzékeltetik a félénk tánc kezdetét (26+4), majd ennek felerősödését a fuvola és az első hegedű dallama jelzi (27). A tánc egyre hevesebb és érzékibb jellegét a fokozatosan bővülő zenekar mellett - oboával, angolkürttel, klarinéttal, triangulummal - a hegedű rövid kromatikus szólója, a második hegedű tremolói, a timpani, a zongora, a brácsa, a cselló, a bőgő és a hárfa unisono ostinatója, vala­mint a fuvola trillái jelzik (28+4). A tánc hirtelen ér véget: a csavargók kidobják az ifjút (29). A hangvételbeli különbözőségek mellett figyelemre méltó, hogy egyik tánc hangszerelését sem a női karakter jelenléte, hanem a partnere határozza meg: a fa­báb (xilofon és ütősök) és a félénk ifjú (oboa). Mindkettőben feltűnik, és fontos szerepet játszik a fagott, ám a hangszer két végletesen eltérő hangszínét megmu­tatva: míg az egyikben egy groteszk táncot, a másikban félénk gesztusokat kísér. Bartók zenekari kompozícióinak fináléjában toposzként jelenik meg a timpani vonóskart kísérő tremolója vagy nyolcad­ütései.41 A szerző ezt az eszközt használ­ja e két színpadi darabjában is. A táncjátékban a fuvola, a klarinét, a fagott, a kürt. 40 A jelenet részletes értelmezését ld. nott, 420-426. 41 A Kossuth szimfonikus költemény(BB 31) gyászindulójában, a Scherzo zenekarra és zongorára (BB 35), az 1. szvit (BB 39), a Két kép (BB 59), A kékszakállú herceg vára (BB 62) befejezésénél, de a Magyar képek (BB 103) „Ürögi kanásztánc”-ának végén is a kisdob tremolói szólnak.

Next