Magyar Zene, 2019 (57. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 4. szám - RECENZIÓ - REVIEW - Lampert Vera: Bartók török népzenei gyűjtése magyar fordításban. Bartók Béla: Török népzene Kis-Ázsiából. Magyar fordítás és kották. Közreadja Sipos János

RECENZIÓ Lampert Vera BARTÓK TÖRÖK NÉPZENEI GYŰJTÉSE MAGYAR FORDÍTÁSBAN Bartók Béla: Török népzene Kis-Ázsiából. Magyar fordítás és kották. Közreadja Sípos János. Budapest: L’Harmattan-TIT Kossuth Klub Egyesület-MTA BTK Zenetudományi Intézet-Gül Baba Örökségvédő Alapítvány, 2019 Bartók Béla népzenekutatói munkássága elsősorban a kelet-európai, közelebbről a hazai és szomszéd népek zenéjének tanulmányozására irányult. Kivételt képez af­rikai gyűjtése Biskra vidékén 1913-ban és az 1936-ban folytatott kutatás Anatóliá­­ban. Ez utóbbi különbözik korábbi gyűjtőútjaitól abban is, hogy nem maga Bartók kezdeményezte, hanem felkérték rá. Érdemes röviden áttekinteni az eseményeket, amelyek a zeenszerzőt utolsó népdalgyűjtő útjára indították, és amelynek eredmé­nye ösztönzően hatott a magyar népdalkincs keleti eredetének, kapcsolatainak to­vábbi kutatására. Az előzmények az első világháborút követően felbomlott oszmán birodalom helyén 1923-ban kikiáltott Török Köztársaság nemzetépítő, modernizáló törekvé­seiben gyökereznek. A latin ábécé, az európai viselet bevezetése mellett kulturális téren is számos intézkedés történt: megújították az oktatást, az egyetemekre kül­földi professzorokat hívtak meg, 1932-től kezdve művelődési házakat (Halkevi) lé­tesítettek kulturális, népnevelő programokkal. 1935-ben felkérték Hindemithet a zeneoktatás megszervezésére, német karmestert neveztek ki az ankarai zenekar élére, és Hindemith közbenjárására az együttes tizenöt német, nagyrészt zsidó muzsikust szerződtetett. Rásonyi László, aki az újonnan szervezett ankarai egyetem filológiai-történeti fakultásának a professzora volt, az ankarai Harkevi megbízásából írt Bartóknak 1935 decemberében. Aziránt érdeklődött, hajlandó lenne-e Bartók Ankarában előadá­sokat tartani és közreműködni az ankarai zenekar hangversenyén, hozzátéve, hogy gyűjtőmunkára is lenne alkalom. Bartók, aki az első világháború után nem indult gyűjtőútra, és utoljára 1917-ben dolgozott fonográffal, szinte postafordultával vá­laszolt: szívesen elvállalná a meghívást, honorárium nélkül is, csupán költségei megtérítését kéri. A szervezők egyrészt a kortárs magyar zene és a népzene kapcsolatáról, a tö­rök nemzeti zene megszületésének feltételeiről, valamint a magyar és a pentatoni­ __________ 469

Next