Magyar Zene, 2019 (57. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 1. szám - TANULMÁNY-ARTICLES - Brauer-Benke József: A cimbalom hangszertípus történetének forráskritikai elemzése

BRAU­ER-BENKE JÓZSEF: A cimbalom hangszertípus történetének forráskritikai elemzése 87 kép a 88. oldalon). Nem kizárt, hogy a zsidó zenekarok emlékét őrzi a cimbalmok Dunántúlról adatolható fordított, úgynevezett „zsidó hangolása”, amely a héber írás analógiájára alakulhatott ki. A Körmendről származó Németh János cigány cimbalmos annak köszönhette „zsidó” ragadványnevét, hogy ilyen, a szokványos­tól eltérő, fordított húrozású cimbalmon játszott.76 A szintén Körmenden szüle­tett, híres soproni cimbalmos, Tendl Pál a szombathelyi Balázs Kálmán bandájá­ban játszó Malac Sándortól tanulta meg a „zsidó hangolást”.77 Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően kialakult „sírva vigadás” és a passzív ellenállás elengedhetetlen eszközévé vált a cigányzenekar és vele együtt a cimbalom alkalmazása. Emiatt válhatott a 19. századi Magyarországon a cimba­lom a függetlenségre törekvő magyarság zenei szimbólumává. Jókai Mór 1865- ben megjelent, Mire megvénülünk című regényében egyenesen „magyar zongorá­nak” nevezi a cimbalmot.78 21. kép: Hegedű-kontra-cimbalom-kisbőgő összeállítású cigányzenekar (Békessy-Heinbucher, 1816) 76 Sárosi, i. m., 142. 77 Lajtha László: Dunántúli táncok és dallamok, I. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1962, IV, VIII, XVIII. 78 Jókai Mór: Mire megvénülünk, IV: Az ateista és a kegyeskedő. Szentendre: Mercator 2006, 62.

Next