Magyar-Zsidó Szemle 1. (1884)

1884 / 9. szám - ÉRTESÍTŐ - Országvilág - Seltmann Lajos: Külföldi utamból. Németország - B. H.: Gácsországból

ORSZÁGVILÁG. 588 »Bizonyosan Ön is egyik jövendő kollégánk, hanem kissé korán állított be. Mi még csak most készülünk a tém­ákra. Ön szintén medikus» vagy talán épen theologus?« szólított meg a fiatal emberek egyike, m­íg a többiek is válaszomat lesték. »Igen, uraim, én theologus vagyok, de fájdalom, már nem többé tanuló ; én már több mint hat év óta, egy magyar község igájában izza­­dok.« — »Ah, tehát Ön rabbi Magyarországban.« — »Igen.« — »És Ön ezt sajnálkozva mondja?«— »Azt sajnálom, hogy a tanulói évek rám nézve már eltűntek, pedig az emberi élet legszebb korszakát teszik.« — »Magyarországban meglehet, de itt nálunk bizony épen nem. Mondha­­tom­ önnek, egy német egyetemen tanulni, valóságos gyötrelem. Némely német professzornak jobb lett volna nem is születnie. Ott ültem épen ma két óra hosszat az »izzasztóban«. Önnek képzelete sincs arról, hogyan gyötörtek ezek az emberek a vizsgálaton. Hanem meg is boszultam magam ; amint az »izzasztó« ajtaját magam után betettem, nagy betűkkel oda­­mázoltam föléje : »Lasciate ogni speranza voi eh’entrate !« (Ide belépve, minden reményről tegyetek le !) Hangos kaczagással jutalmazta az egész társaság a jókedvű medi­­kus előadását. »És hát Önöknél milyenek a viszonyok?« kérdé most tőlem a mel­­lettem ülő jogász, »hány egyetemök van Önöknek ?« »Kettő«, felelém, »hanem a harmadik tervezésével épen most fog­­lalkozunk.« »No az nem valami sok, mi átengedhetnénk Önöknek néhányat, nekünk úgyis van 24.« »Hanem a helyett aztán annál több Önöknél a kávéház és ven­­déglő, « jegyzé meg egy másik, a többiek helyeslő hahotája között. »Magyarországban csakugyan víg gyöngyélete lehet az egyetemi tanulónak. A múlt évben, a többi között, egy magyar kollégám is volt, a­ki egész komolyan állította, hogy Budapesten vannak harmadéves jogá­­szok, a­kik még három előadásban sem vettek részt, hanem évről-évre a korcsmákat bújják. No már, uraim, az csak mégis paradicsomi víg élet !« »Okosan teszik azt a magyar tanulók«, vélekedik ismét jobboldali szomszédom, »nem volna eszek, ha korcsmázás helyett tanulnának. Mi szükség van olyan országban a komoly tanulásra, a­hol az igazságügy­­miniszter dajkamesék után indul, vagy a­hol tapasztalatlan jogászkák is országos képviselőkké lehetnek ? Fiúk, mondok én nektek valami okosat : menjünk valamennyien Magyarországba s választassuk meg magunkat honatyákká. Csak az a kár, hogy sémiták vagyunk.«

Next