Magyar-Zsidó Szemle 1. (1884)
1884 / 9. szám - ÉRTESÍTŐ - Országvilág - Seltmann Lajos: Külföldi utamból. Németország - B. H.: Gácsországból
589 SELTMANN LAJOS. KÜLFÖLDI UTAMBOL. És most harmadizben tört ki a legféktelenebb kaczaj, a hetyke jogász pedig, hozzám fordulva, imígy folytatá : »De hát mi a mennydörgés menkő is van ott nálatok ? Hát még mindig kísért az a Tisza-Eszlár ? Most már épen tizenhét nyilt és egy pár száz álcrázott antisemita ül a képviselőházban. Valóban, pompás dolog!« »Bocsánatot kérek, uraim, én igen nagy utat tettem s most fáradt és álmos vagyok. Jó éjt kivánok !« Fölmentem szobámba, lefeküdtem, de álom nem jött szememre. Már a hajnal is pitymallani kezdett s én még mindig ébren voltam. Végre szenderegni kezdettem, de alig zártam le pilláimat, rémes álomképek rohantak meg. Álmomban, mintha a nyíregyházi törvényszék előtt álltam volna. Korniss elnök fölolvasá előttem a vádlevelet, melynek értelmében én Túri Jancsinak, a tiszaeszlári pandúrnak 17 éves hajadon leányát meggyilkoltam és szőröstől-bőröstől fölfaltam . . . Iszonyú volt az ezer hálisten, hogy csak álom volt, mert tulajdonkép valóság is lehetett volna. No se baj, gondolom, azért is jó napot csinálok ma magamnak, hisz azért keltem útra, hogy élvezetem legyen. A délelőtt óráit látogatásokra használom, délután pedig beülök valamelyik korcsmába s iszom, mint egy kefekötő. Majd meglátom, ki győzi tovább, én-e, vagy pedig Tiszta Eszlár. Első utam a Gypsstrasséba vezetett, ott lakik tanítóm, akit én egykor a bálványozásig tiszteltem, s a ki barát, sőt atyaként állt mellettem, midőn az egész világ elhagyott. E férfiút a mi neológjaink nagyon orthodoxnak, orthodoxaink túlzó neológnak tartották, mert egy jesibát nyitott, ahol nemcsak a talmudot és poszkimot, hanem a héber, latin, görög és német nyelveket is lehetett tanulni. Ezen jesiba volt a 60-as évek végén mindazon magyar bacurimok Mekkája, a kik a profán tudományokból valamit elsajátítani akartak s menedékül szolgált mindazoknak, kiket a többi fanatikus, magyar jesibákból kimartak, mert náluk valami eretnek könyvet, mint például német vagy magyar nyelvtant találtak. Én is a fanatizmus ezen áldozatai közé tartoztam. Én aki nagy jesiba növendéke voltam, ahol bevádoltak a rabbinál, hogy egy gimnáziumi tanulót a talmudba avatok, az pedig engem viszont a profán tudományokban kalauzol. Nem vol többé maradásom, a jesibát el kellett hagynom. Elhatároztam, hogy oda utazom, ahol az imént említett jesiba volt. Igen ám, de hogyan ? Széles e világon senkim sem volt , szüleim már rég a sírban porladoztak, testvéreim elszéledve. Még csak jó tanácsért sem fordulhattam senkihez, »Így hát, »a magam alkalmatosságán«, mentem oda. Egy csikorgás hideg, kemény tél januárjában keltem útra. A lábnyi