Magyar Zsidó Szemle 56. (1939)
Dr. Révész György, gimnáziumi tanár: A zsidó Jókai regényeiben
Révész György ISS imám egyformán szidja a keresztyéneket, zsidókat, az eretnekeket és a bálványimádókat (Aki a szivét a homlokán hordja 32. 1.). Az esthajnalcsillag zsidókban és keresztyénekben kelt áhítatot (Három márványfej II. k. 164. 1.), s a Jövő század regényében is mindig a vallásról szóló fejezeteidben, a többi felekezettel párhuzamosan van szó a zsidóságról. Az egyes regényalakok zsidó megvetése nemcsak a megszólításokból, felsorolásokból tűnik ki. A zsidót sokan egyáltalán nem tartják embernek. A XVII. század kalandora azzal szedi rá az ördögöt, hogy saját lelke helyett egy tudatlan zsidógyereket ad neki. Annak a lelke értéktelen! (Egy hirhedett kalandor a XVII. századból 8. 1.). Ha nincs kitéve a levélen a címzés ״ summa cum reverenda“, könnyen ״ azt hinné a postás, hogy valami paraszt ír valami zsidónak“ (Eppur si muove II. k. 33. 1.). I. Lipót udvarmesterénél a zsidók látogatási könyve az asztal alatt hever, arra már csak sarokkal méltóztatik mutatni az Ocskayval is eléggé félvállról beszélő udvari ember (Szeretve mind a vérpadig II. k. 87. 1.). Lidi kisasszony a „Zöld paradicsom“ lakói közül épen csak a lúdfertályosnővel nem jött össze, ״ azt nem bocsátotta volna meg neki — a fekete hattyú az arany mezőben.“ A perecesasszony, hagymaárus, cigány stb. ismeretség ellen még nem tiltakozott a nemesi címer (Gazdag szegények 31. 1.). Az egykori társalkodónő ájuldozik. 50 fokos hőségben érzi magát arra a gondolatra, hogy Zborói Blanka zsidóvá akar lenni. Pedig nincs is szó zsidóvá válásról, Adorján Menasse unitárius, azzá lesz Blanka is. {Egy az Isten I. k. 213. 1.). A lókupecnek nem szabad leülnie a tiszaparti csárdában, mert zsidó. Csak állva hallgathatja a beszélgetést, és addig jó neki, míg hallgathat. Amint kinyitja a száját, azonnal kidobja a felháborodott társaság (Sárga rózsa 60. 1.). Princ Alienor számára a legsúlyosabb megpróbáltatás volna a zsidókkal való komázás. Felháborodottan írja korteseinek : ״ Engedem magam lenézetni egy nálamnál nagyobb arisztokrata, egy parasztgazda által. Sorba látogatok boltost, szabót, csizmadiát, gelencsért, borbélyt, cirógatom őket, koldulom a barátságukat. Leckét tanulok és mondok fel, mint egy diák, lapáttal meríthető emberbűz közepette, sőt még csizmadiamesterré is meg hagyom magamat tétetni. De ami még most akar bekövetkezni, az több az elégnél ! Hogy én kolerabetegeket menjek látogatni s onnan húzzam ki a ragályos ágyból a szavazókat! S hogy én, Nornenstein Alienor princz, akinek ősei a zsidókat csak a ghettóban tűrték meg, most elmentek újszülött zsidó gyereket felavatni, annak keresztapjává lenni, a sakterral meg 12 más hitsorsosával egy pohárból inni, azt nem teszem meg, nem az önök rongyos képviselőségéért, de a spanyol királyi koronáért sem . . . Mondják meg, mennyi pénz kell, de tőlemegy jó szót, se egy kézszorítást, de legkevésbbé zsidókkal való koma-