Magyar Zsidó Szemle 57. (1940)
1940 / 4-12. szám - TUDOMÁNY - Waldapfel Imre: Púrim-játék Csekén 1839-ben
151 Purim-játék Csekén 1939-ben Budapest, hallam vidámságokat ez embereknek, részvét könnye szökött szemembe.“ Magának a folklorisztikus adatnak a hitelességéhez kétség sem fér. A feljegyzés arról számol be, amit Kölcsey Antónia a saját szemével látott. Az ünnepség történeti okát már pontatlanabbul adja elő, szerinte Hámán ״ egy egyiptomi királynak volt udvarnoka.“ De ez az elírás semmit sem vonhat le a közölt népszokás hiteléből: a magyar zsidó folklóré kutatói mint megbízható, s e mellett földrajzilag (Cseke, Szatmár vármegye) és időbelileg (1839) pontosan rögzíthető adattal számolhatnak vele. A magam részéről ez adatnak egy általánosabb jelentőségére szeretnék mindjárt rámutatni. Más összefüggésben volt már alkalmam részletesebben szólni azokról a vallástörténeti tényezőkről, melyek érthetővé teszik a pásztorok szerepét a legkülönbözőbb ״ jó fordulatú emlékét megújító népi alakoskodásokban (Pásztori Magyar Vergilius, 1938. 63 — 74 11.) Most a [i£Ta/S0X7j síi xo piv.ov (״ ellenséges támadás, vagy polgárháború, bűn vagy járvány elmúlása, békesség vagy megtisztulás“) egyik jellegzetesen zsidó megünneplésével kapcsolatban ismét a faluban házról-házra járó, pásztornak öltözött alakoskodókkal találkozunk. Természetesen, a környezet hatásával számolnunk kell itt is, mint a zsidó folklóré annyi más mozzanatánál. Mégis jellemzőnek tartom, hogy a ״ pásztorjárás“ általános európai szokása, melynek pl. a betlehemezés csak egyik változata a sok közül, alkalmasnak tetszett a Púrim jelentésének kifejezésére is, holott a Púrim ״ aetiológiai legendája“, az Eszter könyve, pásztorokról éppenséggel semmi említést nem tesz. Ez is mutatja, hogy a pásztorok elsősorban idillikus lényegük szerint, s legfeljebb másodlagosan a pásztorokról is regélő mitikus atiia folytán vannak jelen a népszokásban. Waldapfel Imre.