Vid József szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 31. évfolyam (Budapest, 1944)

Számok listája - 17. szám

Irodalom Gyöngyvirágok és margaréták Szent Margit ol­tárán. Irta és szerkesztette: Böle Kornél O. P. A Credo kiadása, Budapest. Ára 21*50 P. A régiesen hangzó cím mögött egy hallatlan érdekességű olvasmány rejlik, amelyet egyszerűen nem lehet abbahagyni. Az anyag vagy az író az oka? — veti fel magában az ember a kérdést, mely annál indokoltabb, mert vallásos olvasmányok inkább mélységükkel, mint kimondottan érdekességükkel szok­tak hatni. Mind a kettő: az anyag és az író is. Az anyag: ki hinné, hogy egy szenttéavatás 700 éves elhúzódásában s hogy különösen az utolsó század rohamában a szenttéavatás kikény­szerítésére annyi mozgalom, szín, érdekesség és izgalom van. Lám, nemcsak az élőknek van életük és történelmük, hanem a halottaknak, főként az ilyen halottaknak, akik az örökkévaló­ságra születtek s akiknek az Egyház nyelvén tulajdonképen a haláluk a születésük napja. így élt a korán elhalt magyar királyleány egy külön életet a magyarság történelmén belül: a hívők hol fokozódó, hol csökkenő kultuszában, a királyok és egyháziak viaskodásában vagy ellanyhulásában a szenttéavatás körül s az írók és művészek álmodó, teremtő és színező fantáziájában. De az anyag mellett az izgalmas érdekesség felkeltésében oroszlánrésze a szerzőnek van. Elvégre láttunk mi már hasonló anyagot összehordva, aminek se színe, se illata nem volt s úgy hatott, mint egy gazdátlan lomtár! Ennek a szanaszét heverő anyagnak az életrekeltéséhez egy Böle Kornél kellett, aki tudta, mit hogyan kell felhasználni s akárcsak egy grandiózus történelmi freskónál, tudta palettáján a színeket keverni. A szorgalmasan gyűjtögető tudós, a szentek szinte középkori áhítatú rajongója, a nagy lélekvezető, az élesszemű és fürge­tollú riporter, a katolikus életderű legnagyobb magyar kép­viselője s annyi minden más, ami egy ilyen Böle-vágású egyé­niségben csak akad,­­ az mind benne van s fokozza az ízét és zamatját a könyvnek. A hatszáz oldalas könyv azonban nemcsak történelmi visszapillantást nyújt a szenttéavatás elhúzódásáról, hanem megörökíti annak teljes lefolyását s magyarországi megünnep­lését. Ami máskülönben oly könnyen és oktalanul elveszett volna, az ünnep áhítatában fogant írások és beszédek így mind együvé kerültek s megörökíttettek. Egy darab kortörténelem ez így, melynek szellemi és lelki nívóját akár ebből az egyből megítélheti majd az utókor. P. Böle Kornél már rég azok közé tartozott, akik nélkül a magyar katolicizmust nem lehet elképzelni. Ez az új könyve a legszebb ajándék, amit ő mint igaz katolikus magyar nemzeté­nek adhatott. Nyisztor Zoltán Böle Kornél: Árpádházi Szent Margit. A Szent Domonkos-rend kiadása. Ára 7 P. Ennek а könyvnek is megvolt a maga érdekes sorsa. Első kiadása húsz évvel ezelőtt jelent meg, mint az újonnan fellán­goló szenttéavatási vágy faltörő kosa, mely nemcsak anyagá­val, hanem szerzőjének fáradhatatlan kitartásával s hogy úgy mondjuk: szent erőszakoskodásával egészen új lendületet adott az egész mozgalomnak. Második kiadása már mint a győzelem Makkhetes. Szabványos magyar filmvígjáték, annak minden előnyével s hátrányával. Olyan, amilyet hosszú évek óta megszoktunk s amilyet már talán futószalagon is tudnánk gyártani. Előnye az, hogy mókáival elszórakoztat, hogy erkölcsileg kifogástalan s még vasko­sabb tréfáinál sem téved ízléstelenségbe, mint külföldi társai; hát­ránya viszont, hogy vérszegény s egyetlen humoros ötletből akar egy egész darabra szóló tőkét kovácsolni. A magyar filmeseknek be kel­lene látniuk, hogy egy ötlet legfeljebb egy viccre, de nem egy egész darabra jó, vagy ha már több belőlük semmiképen sem telik, azt legalább valami élethű és nagyszerű környezetrajzzal és a mesterien megrajzolt jellemek gazdagságával kell pótolni. De nálunk ezt még nem látják. Csak azt az egyetlen árva ötletet fejik, nyúzzák a végle­tekig. Ebben a darabban is két rivális vendéglős s az egyikről meg­hírére kitűzött első zászló leng a szenttéavatás ünnepségeinek vigiliáján. Hogy ez a könyv — a szerző egyéb irányú szent fárado­zásain túl — egymaga is rengeteget tett szenttéavatásért és Szent Margit kultuszának feltámasztásáért, arról a könyv elolvasása mindenkit meggyőzhet. Ez az a típus, amelyben a katolikus nép szerte a világon a szenteket elfogadja és várja, így kell megírni azok élettörténetét, akiket valóban példaképnek akarunk látni, mert csak az ilyenekért szokta maga az Egyház is az oltárok tiszteletét megadni. Az írói egyéniség színezheti és gazdagíthatja ezt a típust, de kereteit és szabályait át nem törheti, mert akkor csak tudós mű, költői alkotás vagy esztétikai termés, de nem szentek élete. Böle ezt jól tudta s mert írásaiban is inkább misszionárius, mint tudós vagy író akar lenni s mert a lelkek megszentelését minden írói babérnál többre becsüli, ezt akarta is. Könyve tehát első­sorban lelki olvasmány, mely egy szentet akar megértetni és vonzóvá tenni, hogy követésére felbuzduljunk s csak azután történelmi kutatás és írói teljesítmény. Pedig ez utóbbi szem­pontoknak is teljes mértékben eleget tett. P. Béle nemcsak a kész anyagból merített, hanem gyűjtött is, és személy szerint is hozzájárul sok kérdés tisztázásához, írói stílusa pedig tőről­metszett magyar és derűsen színes. A gazdag képanyag — sok ismeretlen festmény is — szép ráadás az a nélkül is pompás könyvre. Azt hisszük, hogy a szenttéavatás után is az ő könyve marad a legnépszerűbb és legkapósabb a legszélesebb rétegek előtt. Nyisztor Zoltán Fenyvessy Jeromos: Liliomos királyleány. Szent Margit-antológia. Két kötet. A Szent Domonkos­rend kiadása. Ára 25 P. Meghonosodott már nálunk is a szokás, hogy egyházi éle­tünk egy-egy jelentős és kiemelkedő eseményét antológiák kiadásával gyümölcsöztetjük, így volt ez az utolsó két évtized­ben elég sűrűn egymást érő nagy jubileumi ünnepségeinknél. A szokás ellenére is ez a Szent Margit-antológia mégis nagy meglepetés. Meglepetés egyrészt pazar kiállítása és két kötetre terjedő gazdag anyaga miatt, de másrészt az összefoglaló iro­dalmi szempontok érvényesítése miatt. Az antológiákat ugyanis nálunk eddig gyakorlati célok szülték, hogy t. i. legyen néhány, könnyen elérhető költemény, színdarab és beszéd az ünnepé­lyek megtartására. Ezért elég szűkmarkúak s az anyag kiválasz­tásában sokszor egyoldalúak voltak. Ez a Margit-antológia akkora bő választékot ad s nem hevenyészett, hanem tudatos válogatással, mint még senki más s valóban a falusi iskolától az egyetemek aulájáig minden igényt ki tud elégíteni. De a mellett újszerűen és elsőnek arra is törekszik, hogy a váloga­tás, illetve a választék egyúttal a Margit-irodalom szinte teljes bemutatója is legyen. Ez sikerült is, és csak helyeselni tudjuk, ha kirekesztette azokat, akik tudatos szembefordulásukkal a katolicizmussal szemben a mi ünnepségeinken szóba sem jöhet­nek. A gyakorlati előadási szempont azonban nem mindig vág össze az irodalomkritikai szemponttal s ezért helyet kaptak olyan költemények is, melyeknek szerzői nem tarthatnak igényt a költő nevére. Erősebb rostálás ezen a téren nem ártott volna. Mindenesetre nagy gyűjtő munka fekszik a két kötetben s az egész mű haladást jelent a katolikus antológiák fejlődésében. festett kép, mely a konkurrens kirakatába kerül, az ötlet, mely a humor forrását hivatott szolgáltatni. De aztán annál meg is reked. Viszik a képet ide-oda, eladják, továbbadják, visszaszerzik, de meg­szabadulni nem tudnak tőle. Ezzel szemben egészen elnagyolt a két rivális vendéglős alakja; nemhogy ők hoznának humort, hanem csak az ominózus festményből­ fröccsen rájuk egy kis harmat. Pedig itt lehetett és kellett volna a vékony ötlet mellett a humort megfogni és felnyitni. Aprólékos vonásokkal megrajzolni ezt a két dühödt kon­kurrenst s az ilyen ipartestületi élet jellegzetességeit. Egy ilyen finom rajz legalább annyi humort jelenthetett volna, mint az algyonnyúzott ötlet. De ehhez már lélektan, százszemű megfigyelés és valóban művészet kell, a­mi egyelőre a mi filmíróinkból szörnyen hiányzik! Afrikai vőlegény. Ez se különbs az előbbinél. Volt egy Filmszemle

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék