Magyarország, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-22 / 44. szám

Péter 10, Malenitza Sándor 10, Varga Hugó 10, Baich Miklós 10, Todorovics Máté 5, Pálfy János 5, Nikolits Sándor 20, Dal­a Péter 5, G­yertyánffy László 5, gr. Eszterházy Antal 20, Reményi Ede 10, Varga Ferencz 10, Izdenczy József 10, b. Ambrózy Károly 20, Torm­ásy Mihály 10, Kati György 5, b. Lopreszty Lajos 100 b. Dúl­a Miklós 50, Gyertyánffy József 10, Kayser Sándor 5, Kayser Lajos 5, Timáry Ferencz 5, Hollósy Salamon 5, Rieger Bálint 5, Hol­­lósy Mihál 5, Beniczky Dienes 5, Gyika István 10, Manoszy György 20, Varga Ignácz 10, Ferster 5, Dr. Paumann 2, Timáry Béla 20, b. Hiller Károly 5, Urbányi Lőrincz 5, Rigyécsk­y 5, b. Ambrózy Gyula 5, Ormos Zsigmond 2, Deschán Geyza 2, összesen 861 frt. 6) Specht Ede, budai órás egy órát küldött a segélytőke növelésére. Gánóczy Flóris: Kü­lföl­di. — Laguerroniére legújabb röpiratának a londoni sajtó nagyobb súlyt látszik tulajdonítani, mint a párisi. Az angol lapok legalább ■—• az egy „M. Herald“ kivételével — a pápa világi hatalmának te­metési harangját hallják ki belőle. A „Times“ hos­­­szabb vezérczikkét e tárgyban így végzi: „La guerroniére ur semmi végkövetkezte­té­st nem tesz ; két dolog azonban a röpiratból elejé­től végig kitűnik: egyik, hogy a császár nagyon haragszik a pápa magaviseletéért; a másik, hogy a középolaszországi ügyek mostani állásának hamar véget kell érni. A többit hadd találja ki az olvasó. Csak az irat hangjából s egy-egy vigyázatlan pilla­natban odavetett egyes helyeiből látjuk, mily mes­­­szire találhat a császár eltérni azon eredi tervtől, mely szerint a pápát Olaszország legfőbb világi feje­delmévé tette volna. — „Az uj porosz király“ — úgymond Pal­merston közlönye, a M. Post — „csaknem szint­­oly fenhéjázó vélemén­nyel van a királyi előjogok­ról, mint elhunyt bátyja. A követkamra küldöttségé­hez mondott legújabb beszédében személyes akaratát és személyes politikáját oly mértékben, oly határo­zottan s oly királyi önzéssel fejezi ki, hogy ez jobban illenék a két századdal ezelőtt elavult észjáráshoz, mint Németország mostani nézeteihez. Ily­elvek ter­jesztésének kora Angolországban már 193, Franczia­­országban 70, Belgiumban 31, Spanyolországban 28, Szardíniában pedig több mint 11 évvel ezelőtt járt le , s Poroszország csak úgy foglalhat Németország élén helyet, ha ez elvek Berlinben még e rövid febr. hó alatt elavulnak. Alkotmányos királynak nem sza­bad pair- és követkamrája politikájától eltérő külön személyes politikájának lenni.“ — A „London Review“ legújabb számában egy ily czímü czikk foglaltatik: „A béke császársága.“ Ez a napóleoni diplomatia lépteit nyomozza egész Európában, s megjegyzi, hogy „ magyar forradalom már 1859-ben franczia segély által szinte teljesen fel volt szitva, s most csak a titkos jelt várja Páris­­ból.“ Aztán: „Poroszországban ügynökei a német bi­rodalom megalakításának eszméjét ápolják, mely a szabadelvűek közt gyorsan terjed, s az uralkodó ház­nak csak hízeleghet; míg viszont ismeretes dán ro­­konszenveivel képes lesz déli Németországot fé­kezni.“ Szintigy bujtogat a diplomatia — folytatja a nevezett lap — Olasz-, Lengyel- és Törökország­ban, s akárhová forduljunk, ő a helyzet ura,­ kivéve az angol szigetet, hol azonban hajóhadával szintén a helyzet urává akarja magát tenni. A „L­o­n­d­o­n Review,“ tekintve Európa helyzetét, nem tartja sem lehetőnek, sem kívánatosnak, hogy Angolország valami idegen hatalmassággal szövetségbe álljon. So­­lidaritásra, úgymond, csak Oroszországban lehetne találni, itt azonban „a beteg ember“ gördít az érde­kek egysége elé elháríthatlan akadályokat.­­ Bécsi levelezőnk tudósítása szerint utóbbi időben feltűnt, hogy gr. Rechberg gyakori értekezle­teket tart Balabin orosz követtel, melyek főkép a megnyitandó syriai conferentiát illetik. E kérdés diplomatiai körökben sok aggodalomra ad okot.­­• Ugyanis a Porta oly szervezési javaslatot akar a conferentia elé terjeszteni, melyről már tudva van, hogy sem Franczia, sem Oroszország beleegyezését nem fogja bírni, mert arra van számítva, hogy a franczia megszállást feleslegessé tegye, miről Na­póleon tudni sem akar. Ebből az is látszik, hogy az orosz és franczia kormány a keleti kérdésben egy kézre dolgoznak — és ez figyelmet érdemlő szempont. Különben a megszállásra nézve még most egy hata­lomnak sincs ellenvetése, csupán a határ­idő megsza­bása forog szóban. — Mint Turinból febr. 19-től táviratozzák, a messinai parancsnok, Fergola, nem tagadta meg a fel­adást, hanem csak 24 órai meggondolásra kért időt, hogy megvárja azon postagőzöst, mely hivatalos hírt hoz Gaeta átaladásáról. Ha tehát ez megérkezik, remélik, hogy a hely kiürül. Gaeta megadási okmá­nya, melyet Menabrea de. 16-án vitt Turinba, kelt febr. 13-án, a caposelei majorból, Castelloneban, 4 mfdre Gaetától; aláírja egyfelől Cialdini, másfelől a várkormányzó Milori altbgy. Van 23 czikke s többek közt megállapítja, hogy az idegen katonák, kik némi díjban részesülnek, egy évig nem szolgálhatnak Francziaország ellen. A nápolyi katonák hasonlag bizonyos javadalmakban részesülnek, s meg van ha­tározva a szárd hadseregbe leendő felvétetések módja; a polgári hivatalnokok nyugpénzt kapnak. Az idegen csapatokat, melyek Gaetában hadi foglyo­kul estek, Genuába viszik, a többieket más belföldi állomásokon helyezik el. Foglyul esett 11,000 ember, 25 tábornok, tetemes hadiszer, benne 60,000 fegyver. — Nápolyban juli 1-től fogva a felső-olaszor­szági igazságszolgáltatást hozzák be. Qaetában a Nápolyban kihirdetett törvények állottak be. A hely­tartó kisebb politikai vádlottaknak kegyelmet adott. Az 1818-iki concordatum semmisnek van nyilvánítva, a lelki törvényszék el van törölve; a polgári osztály és papság közti összeütközéseket az államtanács látja el. A zárdákat, csekély kivétellel, eltörlik ; va­gyonukat az egyházi pénztár kezeli. — A franczia senatus előterjesztett okmányok­ból kitetszik, miszerint egyik feltétel arra, hogy Francziaország Szardiniát Ausztria ellen ne támogassa, az, hogy Németország maradjon tartózkodó állásban. Thouvenel Montebello­rghez intézett sürgönyében tavai, decz. 3-ról, ez igy van kifejezve: „Midőn Né­metország tartózkodását a miénknek feltételéül em­lítők, a Piemont által előidézett háború esetére, nem volt czélunk azon elővigyázati rendszabályokat, me­lyeket a szövetség ön­biztossága érzetében tenni jó­nak lát, ellenségeskedésnek venni, mindaddig, míg azok valamelyik hadakozó félnek nyújtott segély gyanánt nem tűnnek fel. — A Pays szerint az osztrák kormány elhatá­rozta, Velenczének a legszabadelvűbb intézményeket adni, de egyúttal olaszországi állását végsőig védni. Benedeket is ezért hívták Bécsbe, s teljhatalommal eresztették vissza. — Még nem bizonyos, hogy II. Ferencz Bajor­országba megy-e, ő azt nyilatkoztatta, hogy Rómában szeretne maradni, azonban több mint kérdés, vajjon beleegyezik-e Francziaország ebbe. A kék könyv épen most mutatta fel minő franczia legitimista de­­monstratiókra adott Lamorid­ére Rómában léte al­kalmas, mi lenne, ha a legitimisták ismét Belgrave- Squarebe mennének búcsúra, s ebből véletlenül a Péter sírjához zarándoklás lenne ? Egy Bourbon, fran­czia szurony védelme alatt nem képzelhető.­­ A kölni lap szerint az olasz hajóraj műkö­dési naplójából kitűnik, hogy febr. 27-én Napoleon felszólította Ferencz királyt, hogy ideje már a ha­szontalan vérontásnak véget vetni s ha a császár ta­nácsának engedni akar, a „Mollette“ fregattot ren­delkezése alá adja, hogy egy pillanatig se jusson fogságba.­­ A „Perseveranza“ jelenti, hogy Brassier de St. Simon Schleinitztól azon utasítást vette, hogy a turini parlament megnyitásán jelen legyen. — Passaglia jezsuita, mint mondják, mielőtt Rómába menne, előbb Párisba megy Turinból. — Az „Opinion nationale“ Garibaldinak egy barátjához intézett következő tartalmú levelét közli: Caprera, decz. 30-án. Visszavonulásommal­­ nem mondtam le a népek ügyéről, melynek egész éltemet szentelem. Mieroslawski tábornokban egészen bízom, s együtt majd elrendezzük a derék lengyelek ügyét. Garibaldi. — A „Diritto“ jelenti febr. 15-ről, hogy Róma és Velencze felszabadítására Palermóban is alakult comité. — Az „Opinion nat.“ febr. 18-ki vezérczikke végén így ír: „Klapka, ki most érkezett Turinba, közelebbi turini tudósítás nyomán — úgy nyilatko­zik, hogy a magyar sereg zöme a szervezésre készen áll, fegyverek sem hiányzanak, s az ország, nem te­lik belé három hó és szabad lesz.“ — Mint egy febr. 18-ki párisi sürgöny hozza, Ausztria az osztrák tengerészet minden vitorlás ha­jója felfegyverzését megrendelte. Ezek Zara, Spa­­latzo, Ragusa, Fiume és Cattaróba mennek, 12 ágyú­­naszád pedig a magyar tengerpartot fogja védni.­­ A napokban moniteuri jegyzék volt várható a franczia politikának a római udvarhoz való viszo­nya felől, de ennek közzététele „Thouvenel kíván­ságára“, elhaladt. A Moniteur még szót sem szólt Laguerroniére röpiratáról, holott az új év óta meg­kezdett napi szemléjében hivatalos színezet nélkül is tehetné. A röpirat, melynek eladását Dentu 7 óra­kor kezdte el, 9-re már el volt kelve. —Az uj találmányu franczia ágyuk, úgy látszik, felette állnak a vontcsövüeknek. A császár a vincen­­nesi próbán jelen volt, s úgy hiszik, hogy ezeket ál­talánosan alkalkalmazásba fogják venni. — Párisban a nap eseménye Mires bankár el­­fogatása, minek okáról természetesen a legsajátságo­sabb hírek kerengenek. Több nevezetes személy fog­na a nyilvános tárgyalásnál kikérdezés alá kerülni. A Constitutionnel a törvényszéktől kapna ügyvise­lőt, ugyan­ e sors érné Mires úr másnemű vagyonát is. A Febr. 9-én kelt washingtoni távirat szerint a new-yorki gazdag kalmárok kijelentik, miszerint a jövő egy­ állami elnök a tőkepénzesektől semmi se­gélyt nem várhat, ha csak a déli államokkal ki nem békés. Uj­do­nságok. * A volt nápolyi, később gaetai osztrák követ, gr. Széchenyi Imre, bécsi levelezőnk szerint, Bécsbe érkezett. * A „W. Ztg.“ közelebbi számában Kővár vidé­kére nézve örvendetes közlemény foglaltatik, hogy t. i. az egykori hírhedt dézsi cs. k. ker. főnök, D­o­r­g­ó Gábor, egészségi tekintetből a kővárvidéki főkapi­tányságról lelépvén , helyébe Somkuti Pap Zsig­mond van kinevezve. Mint értesülünk,a Zaránd megye főispánjául kinevezett P­ipos Józsefet illetőleg a za­­rándiak hasonló óhajtást táplálnak. " Asboth tábornok hazánkfiát, kinek törvénytelen elfogatása országszerte közháborodást gerjesztett, a Delejta szerint Józsefstadtba vitték volna. De oda is elhallik az ismét megbántott nemzet kiáltása! * Kecskemét városának febr. 14-én tartott köz­gyűlésében „nemes menekülteink dicső sorából“ öten lőnek képviselővé választva, u. m. Kossuth Lajos, Klapka György, Horváth Mihály, Türr István és Percel Mór. * Mint bécsi lapoknak írják, Szikszay, Blasko­­vics és Nikolics, 32-ik sorezredi altisztek, kik az első­ pestmegyei közgyűlés alkalmával a Fillinger-kávé­­házban nadrágjuk sárgafekete zsinórját letépték és a diákok társaságában Kossuthot és Garibaldit élje­nezték, azóta folyvást fogságban tartatva, most el­ítéltettek : az első 70 — a más kettő 60 botütésre, e mellett tizedesi rangjuk elvesztésével, közemberek gyanánt fegy századba osztották be őket. Ugyanez alkalommal elejtett gondatlan szóért egy őrmester négy, mondd : négy évi sánczfogságra lön ítélve. * Egerből febr. 11-ről következő tartalmú nyom­tatott jelentés küldetett szét. Az 184%-ik évben di­csően elesett honvédekért folyó év február 27-én, mint a kápolnai csata évforduló napján délelőtt 10. órakor az egri főegyházban gyászistentisztelet fog tartatni, melyre e honnak minden polgára tisztelet­tel meghivatik a heves megyei honvédsegélyző-egylet által. Ott leszünk mindnyájan, lélekben és igaz­ságban ! * Közösen kegyelt derék hazánkfia, Bémer Lászlót ismét fővárosunkban tartózkodik. Mint a „M. S.“ értesít, a kormány nehézségeket tesz azon évpénz kifizetésére nézve, melyet részére előbb rendelni jó­nak látott. De mi nem his­szük, hogy a hazafiakból álló magyar kormány méltatlan ínségben hagyja a szenvedésben megtört ősz férfit, kinek szive jóban roszban egy kép a hazáért dobogott. * Temesvár erődítése és körülczövekelése ha­lad, s oly szorgalommal folynak a munkálatok, hogy fáklyavilágnál is rakják a sánczoknál az erdőből ho­zott gyönyörű fatörzseket. Péterváradról hasonló tu­dósítást veszünk. * Febr. 9-én Szegeden az izraelita szegények javára rendezett tánczvigalom alkalmakor, a Széche­nyi arczképével díszített teremben lelkes áldomások estek a hazáért, Kossuthért és Lőw Lipót­­é­r­t, kinek pesti főrabbiképen fővárosunkba hozata­lára az itteni zsidó község értelmiségének hazafias többsége már lépéseket tett. (Sz. H.) * Pozsonyi t. levelezőnk méltó panas­szal em­líti, hogy míg a város 42 ezeren felül álló lakosságá­nál a német színészet állandólag fentartja magát, az átutazó magyar színtársulat tizenkét előadás alatt is megbukik, mert a circus Knachte bécsi bohócz játé­kánál tele van választékos közönséggel, a „Sziget­vári vértanuk“ pedig üres padok előtt szavalják a hexametereket . Ez Pozsony nemzetiesedési és műve­lődési hajlamára nem a legkedvezőbb világot vet! — A hivatalos „Sieb. Bote“ elégnek tartja megmagyarázni,hogy a többség véleménye az 1848-ki törvények tiszteletét végczélnak­ tekinti, a mig a cs. kézirat az erdélyi országgyűlésen a nemzetiségek, vallások és érdekek méltányos képviseletét óhajtá, mert „az államok és népek életében félreismerhet­­len azon elv, hogy az emberek nem az államszerke­zetért vannak, de ez utolsó van az elsőkért, követ­kezőleg minden alkotmányos intézkedésnél a czél­­szerünek a jogossal karöltve kell járni.“ * Zágrábbi t. levelezőnk tudositása szerint ott Kvaternik Ödöntől két politikai füzet jelent meg : „Das Verhältnisz Kroatiens zu Ungarn“ és újra: Po­­liticska Razonatranja na nazkrizsju hrvtskoga naro­­da“ — melyek ránk nézve, mint czimekből is kive­hető, nem csekély érdekkel bírnak. * Nagy-Kanizsáról nyert helyreigazítás szerint tévedésen alapulna lapunk 32-ik számának azon köz­leménye, mintha a Petőfi-szobor javára ott m. hó 30- kán rendezett tánczvigalom 500 pftot jövedelmezett volna. Mert „a 110 frt teremd­í­j­t (Nagy-Kanizsán!) és egyéb költségeket leszámítva, a bevett 450 írtból nem marad több 80 — 100 frtnál.“ De hát még nem tudatik tisztán, mennyi marad ? — A. M. akadémia legutóbbi ülésébe követke­ző újabb adakozások jelentettek be: Kacskovics Sándor adott a házra 105 ftot; Kis Pál Biharból a házra 6 ftot; Zámory Kálmán a tőkére 50, a házra szintén 50 ftot; Domahidy Pál és András a házra 20 ftot; a Bécsben tanuló magyar ifjúság tánczvigalma jövedelmezett a tőkére 471 ft 40 krt; Hevesy Sán­dor és Gál Sándor Cservenkán gyűjtöttek a tőkére 183 ftot; Boros Ferencz bukaresti lelkész a tőkére 40 ftot; M.-Óvár városa a házra 300 ftot. * Egy, a bukovinai határszélen lakozó névte­len, de annál nemesebb hazánkfia elhatározván a Táncsics-család anyagi helyzetén újévtől fogva ha­­vonkint könnyíteni, jan. és febr. hóra már tiz-tiz fo­rintot küldött be a „M. S.“ szerkesztőségéhez a vi­lágtalan öreg államfogoly méltatlanul sujtolt családja számára. Megáldja az isten! * A szerbvajdasági cs. k. helytartóság levéltá­rát a m. szombati vonattal Temesvárról 16 gőzsze­­keren Budára szállították. Bizony sok idő kell, a mig e temérdek írást f­e­l lehet használni. * Jász-Apátiról Antal Vincze hazánkfia 50 ftnyi gyüjteléket küldött be szerkesztőségünkhöz szűkölködő honvédek javára, mely összeget a köz­­­ponti segélypénztárnak köszönettel átszolgáltattuk. * Az „Unita italiana“ Garibaldi tábornoknak egy levelét közli, melyet a tábornok Castiglioni Pé­ter doctorhoz intézett, s melyben köszönetet mond a velenczei polgárok azon ajánlatáért, hogy elhunyt kedvese mellszobrával akarják megtisztelni és óhaj­tását nyilvánítja, hogy az e czélra szánt összeget in­kább Olaszország megszabaditására fordítsák. Gari­baldi a haza szent ügyét szive legdrágább érzeteinek is eléje tudja tenni! * A Bonaparte Patter­so­n-féle pert a pá­risi főtörvényszék az uralkodócsalád javára dönté el. Bonaparte Jerome és Patterson asszony jogigényeit teljesen érvényteleneknek és elvetendőknek nyil­vánította. * Velenczéből írják a Nordnak, hogy a San- Benedetto-szinház csaknem mindig üres, — a hiva­talnokoknak a megjelenést illetőleg kiadott rendele­tek daczára. Egy este mégis az első és másodemeleti páholyok gazdagon öltözött személyekkel voltak teli, ezek a k­a­m­e­l­i­á­s­ h­ö­l­g­y­e­k voltak. A rendőrség e genialis eszközt találta a terem ragyogóvá tételére és megtöltésére.­­• Alexandriai hírek szerint a Veres tengerre építendő angol világítótornyok építését a nyáron komolyan megkezdik. Egyelőre a jubali szorosnál felállítandó előmunkálatait kezdik meg, azután egy másodikat tovább délre egy kis sziklaszigeten és végre egy harmadikat épitnek 15 mérföldnyire Sueztől. * Az első magyar általános biztositó társaság körlevele ügynökeihez. A folyók a jégtől megtisztul­ván, elérkezettnek látják az időt a vizi biztosítás megindítására, oly kikötés mellett azonban, hogy a netalán támadandó jég által okozott veszélyért vagy annak következményeiért társaságunk kezességet nem vállal. E záradékkal szíveskedjék tehát ön a kötvényeket a biztosító feleknek mindaddig kiszol­gáltatni, míg a tavaszi langy időnek bekövetkezése azt feleslegessé nem teszi. Mindenesetre pedig iparkodjék ön azon egyé­nek ajánlatát, kik szállítmányi biztosításokat szoktak kötni, mielőbb megnyerni, mert csak előrelátó tevé­kenységgel lehet az évi üzlet alapját megvetni. A legjobb eredményt várva ön buzgalmától tisztelettel maradunk az igazgatóság : H­a­j­ó­s J­ó­­zsef, alelnök. Koppély, igazgató. Lévay, ve­zérlőigazgató. * Limbek Dénesné asszony értesülvén, misze­rint nevében bizonyos Lehoczky Ákos házalva segé­lyezést szedeget, figyelmezteti általunk a közönséget hogy e vakmerő csalótól őrizkedjék. O Pesten gyüj­­tőívvel senkit sem látott el. * Komárommegyéből vett tudósításaink szerint, ott Jókai Mór országgyűlési követté választatásán tö­rekednek. Komárommegye,hírneves fiának kitüntetése által csak önmagát fogná kitüntetni. — A pesti evang. templomban jövő vasárna­pon u. m. febr. 24-kén 5 órakor gyámintézeti ünnep leszen, melyre az illető hívek ezennel meghivatnak. — A P. Hírnök már nem csak a felelős miniszté­riumnak, de a megyei bizottmányoknak is nekiront. Legutóbbi számában Esztergom megye bizottmányát támadja meg otrombán —mert a követeknek adandó utasítás ellen nyilatkozott. Azt mondja, hogy többen szólottak az utasítás mellett, mint ellene, mivel azon­ban nem a szólók számát vették számba, de szava­zásra bocsátották a dolgot, minthogy „a­z u­j is­k­o­­la oly kérdésekb­e­n is szavaztat, mik­hez csak kevesen értenek,­ tehát az utasí­tás megbukott. Íme kisül, hogy a P. Hírnök még a szavazásnak is ellensége; neki csak a szólók kelle­nek, csak mert most véletlenül többen szóltak az utasítás mellett. Ez azonban nem akadályozza őt ki­jelenteni, hogy : „nincs szólásszabadság“ — jóllehet épen a szólók többsége is az elenkezőt bizonyítja. * A hiv. „Agramer Zrt.“ a fiumei eseményeket illetőleg védvén magát a „Gazetta di Fiume“ azon vádja ellen, mintha tudósításába ráfogással és feladó hanggal élt volna, czikkét következőleg fejezi be: „Fiuméban a gyermekek is éneklik az ungharczi­k (magyarok) szerencsés kiszállását s a kívül hordott magyar háromszin daczára, felöltönyük alatt Gari­baldi képét rejtegetik. Kétkedünk, hogy a gyerme­kek és éretlen ifjak valóban maguktól képesek vol­nának politikai hitvallásra ? E félremagyarázhat­­lan jelek épen azon meggyőződésre vezetnek, a Quer­­neron túl ű­zött bűnös kaczérkodás magva himlett el az itteni kedélyekben. És a­mily kevéssé tudjuk elhinni, hogy a velenczeiek pusztán Magyarország iránti haj­lamból viselik a kanászkalapot, és oly kevéssé egyez­hetünk meg benne, hogy a fiumei olasz-magyarok az osztrák cs. ház iránti hűségből vinnék véghez a cselszövő csínyeket!“ Nemzeti színház. Ma adatik: „Fox és Pitt,“ vígjáték 3 felvonásban. Fordította Feleki. Nyílt szó a „Tanodai lapokéról. Azon csekély elterjedésnél fogva, melynek a „Tanodai Lapok“ a czivilizált világban örvendenek, megmagyarázható, ha esetleges figyelmeztetés foly­tán csak most jutott kezembe az „Idők“ ezen másod vér „Tanújáénak 6-ik száma, melyben a „Magyar­­ország“ ” jegyű kalocsai újdonságáért négy rőfös búskomor felolvasás van tartva e lap „gyerkőcz-uj­­dondászának, Zilahy Károlynak, kit javar a pesti egyetem bizonyos éretlenségért kizárt s ki ezóta azon lapoknál, melyek munkatársul felveszik, több­ször is megengedett magának hasonló, a catholicismus ellen intézett, nyílt vagy rejtett rakonczátlankodást.“ Mint látni, —i— példája —á—t is követésre buzdí­totta, és a savanyu újdonság írója tiszta elégté­tel gyanánt veheti, hogy pater Lonkay, a tárgy­­gyal bírókra kelni magát képtelennek érezve, te­­hetlensége nyílt bevallásául és vak darázs gyanánt, az oda nem tartozó névbe feni csámpás fullánkját. Jó. De az elégtétel még nagyobb lesz, tudva, a­mit ország-világ tud, hogy Zilahy Károlynak a pesti és bécsi egyetemből történt kizáratása és kilenczhavi h­urczoltatása épen az „Idők Tanúja“ megégetésébeni véletlen részvétele miatt történt, mi által az illetők

Next