Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)
1861-03-01 / 50. szám
dünk tulajdonosa, és az említett nagyfejedelemségünkben hradi-Főkormányzónk, mint az ezen országgyűlésre küldött teljes hatalmú Királyi Biztosunk utján, legfelsőbb helybenhagyás és megerősítés végett alázatosan felterjesztették volna. Mi hű Karaink és Rendeink és az igen kedvelt egész fejedelemségünkhez vonzó atyai indulatunknál fogva, ugyanazoknak az érintett törvényczikk megerősítése iránt Élőnkbe terjesztett alázatos kérésére kegyesen hajolván, a maga rendén nekünk bemutatott s általunk a tárgy fontosságához képest éretten megvizsgált és kegyelmesen helybenhagyott említett törvényczikket a Karoknak és Rendeknek kegyelmes leiratunk mellett a végett leküldöttük, hogy azt közgyűlésekben felolvastatván, kihirdettetvén, a szokott alakban hitelesítés és legfelsőbb aláírásunk végett Felségünk elébe terjesszék. — Minek teljesítéséül az említett Karok és Rendek, az általunk már megerősített, elfogadott s kihirdetett törvényczikket, a Karok és Rendek elnöke és itélőmesterek aláírásaival, és a nemzeti pecsétekkel megerősítve a szokott alakban folyó évi szent Iván hó tizenkilenczedik napján (junius 19.) kelt alázatos felírásuk mellett nekünk egyszersmind bemutatták, esedezvén Felségünk előtt , miszerint azon törvényczikket és abban foglaltakat helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, és ahol királyi megegyezésünket adván, királyi hatalmunkkal kegyesen elfogadni , helybenhagyni s megerősíteni és az emlitett fejedelemségünk több törvényei sorába iktatván, mind mi magunk megtartani, mind minden mások által megtartatni méltóztatnánk. Mely törvényczikknek tartalma ez : Törvényczikk. „Miután dicsőn országló I. Ferdinánd, ausztriai császár s Magyarország e nevén V-ik Apostoli Királya, Erdély Nagyfejedelme és a székelyek Ispánja, legkegyelmesebb Urunk és Királyunk Ő Felsége az elenyészett 1847-ik esztendei szent András hó 7-dik napjára hirdetett s folytatólag e jelen 1848-ik évre általment magyarhoni országgyűlésen alkotott, az összes magyar népnek jogban és érdekben egyesítése, az ország törvényes önállása s függetlensége, a pragmatica sanctio által vele válhatlan kapcsolatban álló tartományok iránti törvényes viszonyainak elintézése, a nemzet alkotmányos életének a kor igényei s a körülmények sürgős volta által szükségelt kifejtése s a szellemi erők és anyagi tehetség ez alapokoni elérhetése czéljaira intézett több üdvös törvényczikkelyek sorában s jelesen a VII-ik törvényczikkben, a magyar koronához tartozó Erdélynek Magyarországgal egy kormányzás alatti teljes egyesülését kimondván és kegyelmesen megerősítvén, hű magyar népe s e nagyfejedelemségnek is régi és többszörösen kijelentett hő óhajtásai teljesültére hajló kegyes indulatjából, Erdély hűtárait és Rendeit e folyó évi Pünkösd hó 29-ik napjára Kolozsvár szabad királyi városában országgyűlésre egybehívni s ezen országgyűlésre leküldött kegyelmes királyi előadásai sorában egyik tanácskozási tárgyal Erdélynek Magyarországgali egyesülését is kitűzni méltóztatott volna,a Karok és Rendek Ő Felségének kegyelmes akaratát, s a testvér Magyarhonnak a már érintett magyarhoni törvényczikk által nyilvánult testvéries rokonszenvét lelkesedett örömmel fogadván, a mostoha sors által kettészakasztott honnak viszont egygyé alakitásáról; tökéletesen egybehangzó értelemmel s egyes akarattal hozták és alkották az ide alább beiktatott törvényczikket,melyet Ő Felsége megerősítése alá alattvalói hódolattal felterjesztvén s a kegyelmes királyi megerősítést Ő Felségének Insbruckban folyó évi junius 10-éről kelt királyi leirata által meg is nyervén, azt legfelsőbb királyi szentesítés végett ezennel felterjesztjük, alázatosan esedezvén, hogy Ő Felsége ezen törvényczikket legfelsőbb királyi aláírásával szentesitni, törvényeink könyvébe iktattatni, s mind Ő Felsége kegyelmesen megtartani, mind mások által sértetlenül megtartatni méltóztassék ; mely törvényczikk imigy következik : Törvényczikkel y. Magyarország és Erdély egygyé alakulásáról. A magyarországi törvényhozásnak a honegység tárgyában folyó 1848-ik évben hozott VII. törvényczikkelyét Erdélyország hő rokonérzettel fogadván, Erdélynek Magyarhonnal egygyé alakulását, a pragmatica sanctióban szentesített birodalmi kapcsolatnak épségben tartása mellett — és teljes kiterjedésében magáévá tévén, — ennek következtében, valamint a testvér Magyarhonban minden lakosok jogegyenlősége kimondva és életbe lépve van, ugyanazon módon itt is, a hazának minden lakosaira nézve, nemzet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül, örök és változhatlan elvül elismertetik, és az ezzel ellenkező eddigi törvények ezennel eltöröltetteknek nyilváníttatnak. 1. §. A képviseleti joggal biró erdélyi városok száma Kolozsvár,Maros-Vásárhely és Gyula-Fejérvár királyi városokon kivül tizenöt, s ezek közül is kettő, t. i. Szamosujvár és Erzsébetváros szintén szabad királyi város lévén, az emlieri VII. törvényczikk 3- ik §-sába csúszott számitásbeli vétség helyrehozásával, az ugyanott kimondott vezéreszméhez képest az erdélyi szavazatok száma nem 69, hanem 73. 2. §. Királyi kormányzó gr. Teleki József, ennek meg nem jelenhetése esetében országos elnök b. Kemény Ferencz elnöklete alatt : Toroczky Miklós gróf főispán; Balázsi József, főkirálybiró; Kemény János, fogarasi püspök; Id. Bethlen János gróf, Jósika Miklós báró, Kemény Domokos báró, Teleki Domokos gróf, Horváth István, királyi hivatalosok; Kemény Dénes báró, Zeyk József, Weér Farkas, Ifj. Bethlen János gróf, Pálfi János, Mikó Mihály, Berde József, Schmidt Konrád, Goosz Károly, Roth Ilyés, Löw Vilmos, A Wesselényi Miklós báró, Szász Károly, Teleki László gróf, Demeter József, Hankó Dániel, Bohéczei Sándor követek; Saguna András, görög n. e. püspök, és Debreczeni Márton, kincstári tanácsos, személyeikben egy országos bizottmány neveztetik ki,mely bizottmány a teljes egygyé alakulás részletei iránt a magyar minisztériumot fel fogja világosítani, Erdély érdekének a Magyarországéba illesztésén közremunkálni, és a közelebbi közös hongyülésre a minisztérium által e tárgyban előterjesztendő törvényjavaslatokra anyagot nyújtani. 3. §. Erdélyben a közigazgatás és igazságszolgáltatás folyama és személyzeti szerkezete a közelebbi közös hongyülés általi elrendezésig jelen helyzetében marad. Az udvari kanczellária functiója ellenben teljesleg megszünend és azon hatóság, melyet Ő Felsége a folyó 1848-ik évi magyarországi III-ik törvényczikk értelmében, nádor ő fenségére és a magyar minisztériumra ruházni kegyeskedett — Erdélyre is kiterjedend mind polgári-, mind egyházi-, mind kincstári-, mind katonai-igazgatás tekintetében és általán az igazgatás minden ágazataira nézve. 4. §. A közigazgatásnak a miniszteri felelősséggel öszhangzásba hozatala tekintetéből a folyó 1848-ik évi magyarországi XXIX. törvényczikkelylyel öszhangzásban, a törvény utján kívüli elmozduthatlanság a kormányi kinevezéstől függő közhivatalok közül csak az igazságszolgáltatásra rendelt bírói hivatalokra szorittatik. Befejezés: „Mi tehát kegyelmesen meghallgatván és kegyelmesen elfogadván emlitett híveinknek felnevezett Erdély örökös nagyfejedelemségünk három nemzete Karainak és Rendeinek alázatos könyörgését és esedezését, azon felhívott, nekünk a fenérintett módon törvényes alakban bemutatott törvényczikket, ezen levelünkbe szóról szóra beigtatni és beíratni rendeltük, s azt és egyenkint az abban foglaltakat helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, hozzájok császári királyi és fejedelmi megegyezésünket és jóváhagyásunkat adtuk, s azokat királyi hatalmunknál fogva elfogadtuk, helybenhagytuk, helyeslettük és kegyelmesen megerősítettük; biztositván az előemlitett ha Karokat és Rendeket a felöl,hogy az erdélyi nagyfejedelemség törvényei sorába beiktatott ezen törvényczikket mind maguk megtartjuk, mind pedig minden más híveink által megtartatjuk, miként is azt jelen levelünk ereje s tanúsága szerint elfogadjuk, helybenhagyjuk, helyeseljük és megerősitjük. Kelt Insbruckban Szent Jakab hava tizenegyedik (julius 11) napján, az Urnák ezernyolczszáznegyvennyolczadik,országosunknak pedig tizennegyedik évében.“ (P. H.) Ferdinand s. k. B. Apor Lázár s. k. Czák Károly s. k. Tudva van, hogy a királyi aláírással és pecséttel szokott ünnepélyes alakban kiadott törvényczikk az 1848. julius 18-dikán tartott erdélyi országgyűlési ülésen szentesített törvényként kihirdettetett, s csak ezután történt az utolsó erdélyi országgyűlés berekesztése a királyi biztos által. S ezzel e tárgy feletti minden további kétség-, félreértés- és elferdítésnek vége szakad. Tagadja mindezt, ha van hozzá lelke, a bécsi journalistka helyén volt, hogy a nép üdve felett határozó karok és rendek hatóságát a helyi tanács ellenőrizze, de már az összes népet képviselő megyét saját közigazgatási szükségleteinek fedezésére kivetett domestikája körül nincs többé jogosítva ellenőrizni, mert ez az önkormányzat eszméjével össze nem fér. Ez okból pusztán értesítés végett küldhetjük fel saját költségvetésünket.“ Mi is ekkér felfogva, végzésül megállapittatott. Tisza Kálmán indítványozta, hogy Fiume kerületének legújabb sérelmes ostromállapotba tétele, mely semmiképen nincs egy két utczai csoportozás ténye által kellőleg indokolva — megszüntettessék s Fiume az országgyűlésre szintén meghivassék. Ez értelemben az indítványozott fölirat határozatba ment. Ugocsamegye levele a megyerendszer és az utasítási jog szilárd fentartására nézve tudomásul vétetett. Hontmegyének a jövő országgyűlés logikai egymásutánszerü teendőiről közlött átirata, Esztergomnak a törvénykezésre vonatkozó átiratával együtt hasonlókép tudomásul szolgált. Bihari. Felelős szerkesztő: POMPÉLY JÁNOS. Belföld. Biharmegyének febr. 20-ki közgyűlésében főispán ur felolvastatá azon praesidialis levelet, melyben b. Vay Miklós ur az adóbefizetést mindenekelőtt magának a főispánnak teszi polgári kötelességévé, hogy igy jó példával menvén előre, ez által a népet is hasonló adófizetési készségre ösztönözze ; egyszersmind feladatául tétetik, hogy a megyei nagyobb földbirtokosokat az adó lerovására különösen felszólítsa. „Ne időzzünk“ — úgymond erre Tisza Kálmán — a leküldött praesidialis körül, hanem mondjuk ki egyszerűen, hogy maradunk előbbi szabályos végzésünk mellett.“ Csanády L. reméli, hogy főispán ur következetes lesz ezen felsőbb utasítás után is önmagához s köztudomásilag ismert alkotmányos elveihez. Végzés : ragaszkodunk régibb határozatainkhoz. Egy helytartótanácsi intézményben a megye minden eddigi végzései, a katona-ujonczok és szabadságosak be nem állítása s más felsőbb kivonatok és rendeletek mellőzése miatt, bár elveinkből folytának, kárhoztatás alá vettetnek, egyszersmind további passiva vagy activa resistentiánk esetében katonai törvényhatóság alkalmazásával fenyegettetünk. Mi végből szigorun meghagyatik nekünk, hogy tisztviselőinket országyűlési intézkedésekig minden felsőbb rendelet pontos teljesítésére utasítsuk. Végzés : programmunkhoz hívek maradván, az intézmény tudomásul vétetik. Egy más helytartótanácsi intézmény rendeli, hogy a megyei tisztviselők lakása iránt fölterjesztést tegyünk. Gyalokay A. megjegyzi, hogy a megyei tisztviselő bármi néven nevezendő téteményeire utasítást egyedül a megyétől nyerhetvén, a lakhely-fölterjesztésnek ennélfogva helyét nem látja. E nézetet Cs. I. főjegyző is támogatván, a végzés ez értelemben keletkezett. Mivel a megyei jegyzők kezén számos törvényhatóságoktól, de még az oct. 20-ka utáni helytartótanácstól is találtatnak német kiadványok, kérdést tesz a főjegyző : előterjesszék-e a jegyzők e német iratokat, vagy sem ? Végzés jön: a katonai hatóságoktól eredő német közlemények igenis előterjesztendők, de minden más hatóság le-, át-, és egyéb irataira nézve a magyar nyelv megkivántatik. Olaj István ügyvéd folyamodványa, melyben a köztudomásilag gyászosan kivégzett biharmegyei volt országgyűlési követ Szacsvay Imrének elfogatása körül a vádlás gyanúját magától elhárítani s e végett mintegy purificationalis bizottságot kineveztetni kér, azon észrevétellel, hogy a megye a purificatio eszméje és institutuma iránt már csak a múlt idő tapasztalatainál fogva is kiirthatlan ellenszenvvel viseltetik, mint nem a megyei bizottmány köréhez tartozó okmány, elmellőztetett s illetőleg folyamodónak vissza kiadatni rendeltetett. Varasdmegye átiratára, melyben az alkotmányosság frigyét velünk testvérileg újra összekötni törekszik, mi is viszonozzuk elvrokoni indulatunkat. Most némely privát ügydarab tárgyalásának elébe vágott ügyvéd Szikszay Dániel egy, még a jan. 16-ki gyűlésen bejelentett abbeli indítványával, hogy a hivatalos előfogatozás eltöröltetvén, helyette tiszti fuvar-átalány adassék. A megye azonban megmarad a nyugta melletti előfogatok rendszerénél. „Victrix causa diis piacuit, sed victa Catoni,“ mondjuk Szikszay urnak. Másnap 21-dikén olvastatott az országgyűlésre meghívó királyi leirat, mely is — miután abban sem a kapcsolt részekről, sem Erdélyről említés nincs, más oldalról pedig Pest el van tévesztve Budával, a követválasztási üggyel megbízott központi választmányunknak tudomásul kiadatni rendeltetett, az országgyűléstől magától várván a megye az 1848-ki törvény mellőzésének kellő orvoslatát. Egy újabb praesidialis Majláth tárnokmester úrtól megyei közigazgatási költségvetésünknek fölterjesztése iránt, Fráter József úr részéről azon megjegyzést idézte elő, hogy nagy különbség van a régi karok és rendek-féle megye és az összes nép képviselőiből szervezett mostani municipium között, akkor igenis Kiülföld. — Az tudva van, hogy Laguerroniére röpiratából a befejezést a császár saját kezüleg törölte ki. Egy belga lap párisi levelezője ezt állítja, hogy a kitörölt befejezés a következő két pontból állott : 1. Viktor Emnáiméit a pápa helyettesének nyilatkoztatnák, a pápa uralmát Róma és Péter öröksége felett elismernék. Az olasz parlament Rómában ülne össze. Alkudozásokat kezdenének, hogy Ausztriától Velenczét Verona kivételével megszerezzék. A bécsi kabinet kárpótlásul Albániát kapná, melyért a portának 400 milliót adnának a hatalmak garanciája mellett. Mint mondják, Napoleon herczeg a császár kivonatára felhagyott olaszországi utjával. — A szárd senatus 129 szóval 2 ellenében elfogadta a törvényt, mely a királyt és utódait az „Olaszország királya“ czimével ruházza fel. —• Mint a „Persevaranza“ írja, Turinban a tanácsban hosszas vitatkozás után elhatároztatott, hogy a király czime „III. Viktor Emánuel Olaszország királya“ lesz, nem pedig I. Viktor Emánuel. Az isten kegyelméből“ mellékletet elhagyják, egyszerűsége által még méltóságosabb lesz így a czim. Viktor Emánuel olasz királysága jelen határai közt, azaz Velencze és a még pápai uralom alatt álló területen kívül 21,092,000 lakost számlál, miáltal a hatalmak közt Porosz- és Spanyolországnál nagyobb. A pármai újság Oroszországnak az olasz ügy felé közeledéséről így szól: Sok feltétet emlegetnek, melyek alatt Oroszország hajlandó lenne az olaszországi viszonyok jelen állapotával kibékülni. Oroszország a félsziget egyesülésében jó alkalmat remél arra, hogy egy benstrizültség által Olaszországgal, keleti politikáját megHfo?ítsa és kereskedelmét emelje. Hir szerint a taifra lebtt orosz hajók lőnének a Földközi tengerre, melyeik Olaszország egyik déli kikötőjében mindazon előnyöket élveznék, melyekkel kormányunk már Villafrancában felruházta az orosz tengerészetet. A turini lapoknak jelentik febr. 20-áról, hogy Messinában értesülvén a lakosság arról, hogy a vár megadását megtagadták, a város általános kivilágításával felelt. Minden házon a három szín lobog, a nép „halál a Bourbonokra“ kiáltással járja be az utczákat, előtte zenekar . Az angol lapokban többször merülnek föl panaszok, hogy az osztrák kormány az olasz hadseregben 1859-ben szolgált magyar legiobelieket, az egyesség ellenére, büntette és besoroztatta. Most ismét van ily fölszólalás a „Times“-ban egy magyartól, ki részleteket, neveket sorol elő s közli többek közt ÍTa-Poleon császárnak 1859-ki sept. 16-dikán Biaritzból Victor Emánuel királyhoz Turinba küldött sürgönyét is : „Reclísberg gr. írásban megígérte, hogy az idegen(magyar)legiobeli magyarok bocsánatot kapnak s a katonáskodástól mentek lesznek.“ Végül azt mondja a „Times“-ban fölszólalt magyar, hogy Napóleon császár értesítve van ezek felől s ezért Bécsben szót is tétetett. — A „Weser Zeitung“ berlini levelezője azon bécsi hir alkalmából, mely szerint Ausztria Porosz- és Oroszország közös intézkedésekben állapodtak volna meg a Magyar- vagy Lengyelországban történhető fölkelés esetére, azt nyilatkoztatja, hogy Poroszország már csak azért sem ígérheti meg segítségét Ausztriának, mivel a bécsi kormány most csak kénytelenségből engedékeny, s mihelyt bizonyos volna a porosz segítségben, szabadelvüségével egyszeriben fölhagyna s azonnal ismét a Bach-rendszerhez térne vissza,ezt pedig a porosz kormány nem akarja, jegyet bocsátott ki. Ez összegből febr. 10 én néhány milliót áthoztak a kontinensre. A nevezett lap értesítője azt is megmagyarázza, miért épen 140 milliónyi a kibocsátott utalványok értéke. Minthogy 1848 nyarán az ország képviselőháza 200 millót szavazott meg a haza védelmére, és ebből akkor csak 60 milliót bocsátottak ki, a 140 millió tehát annak kiegészítője, s eszerint a törvényes alapra vannak azok is fektetve.“ — Bécsi levelezőnk értesítése szerint a tegnap reggel megrendelt, délben betiltott és délután öt órakor ismét megrendelt világítás a „Morgenpost“ szerint is nem volt imposant. * A Lt. bécsi levelezője szerint a tegnapi bécsi börze a febr. 28-án kelt cs. engedményeket nagyon hidegen fogadta. * Mint értesülünk, Halas város választóközönségének többsége országgyűlési követül a protestantismus és nemzeti irodalom ismert nevű bajnokát Ballagi Mórt tűzte ki, kinek javára a más két jelölt lemondván, megválasztatása bizonyosnak tekinthető. Mi örvendünk, hogy az ország képviselőháza ily szabadelvű és alkalmas egyéniséget fog soraiba számitani. * A győrmegyei honvédsegélyező-egylet gróf Batthyányi Lajos özvegyét kéri fel pártfogónőül. Méltóbb pártfogónőt a hazáért és szabadságért megcsonkult bajnokok számára nem is választhattak volna, mint a lelkes grófnőt, kinek alkotmányunk nagynevű vértanújáért viselt mély gyászában osztozik az egész magyar nemzet. * Sz.-Fehérvárról Jakabfalvay Gyula ur egy db. körmöczi aranyat kézbesített szerkesztőségünknél a folyvást raboskodó Táncsics Mihály sujtolt családja részére. Köszönettel átszolgáltattuk. * A magyar viselet Európaszerte mindinkább terjed. Quentzer, pesti kalapgyárnok, külföldről megint ezer darab magyar kalapra vett megrendelést. * Vahot Imre a Petőfi-család minap említett képén kívül még egy díszes kőrajzot küldött be szerkesztőségünkhöz. Ez „A magyar korona népeinek testvéries egyesülése élet és halálban,“ mely azt a jelenetet ábrázolja, midőn Mátyás a bevett Szabács romjain az ostromló hős magyar, horvát, szerb és román vezérekkel kezet szerit. E kép a „Budapesti képes újság“ előfizetőinek jutalomképe. Megrendelhető 3 frtért, bolti ára 5 frt. A „Petőfi-család a kiadónál 1 frt. 50 krért rendelhető meg. Bolti ára 2 frt. * Medgyes-szász-székből vett tudósítások szerint az ottani lakosság egyértelemmel az unió mellett van, mert belátta, hogy a Szászság érdekei úgy diktálják. — Dr. Bakody Tivadar jeles hazánkfia,ki Lembergben oly tisztelt állást szerzett mint orvos magának, jelenleg közöttünk mulat. * Kalocsáról hiteles kézből az átkos Bachrendszer illustratiojaképen arról értesülünk, hogy a jelenleg is ott tartózkodó cs. k. szolgabiró Zabiero Smidt egy vádlottra vallatás közben 160, mind száz frát van Botot vezetett, de mivel vallomásra még sem tudta bírni, rögtön bíróság elé hurczoltatta, mely előtt ártatlansága kiderülvén, az összenyomorodott ember szabadságát visszanyerte, s több hónapi fekvőbetegség után tudott ismét lábra kapni. Ily eljárást követtek a humanitás fátyolába burkolózó uralom eszközei, kik most az országban folyvást jó fizetést húzva, mocskos panaszleveleket írnak a „Presserbe Vagy „Allgemeine Zug“ba, ha a tájékozatlan törvénykezési vagy közigazgatási állapotban valamelyik szolgabiró tizenkét botot talál vezetni egy garázda utonállóra! * Erkel „Bánk bán“ czimíi rég várt új operája szombaton fog először színre kerülni. Bánk bán lesz Ellinger, a királyné Hofbauer Zsófi k. a., a király Bignio, kinek feszességéből ez alkalomra nem ártana valamit levetkezni. — Melinda szerepe L. Hollósy Kornélia kezében lesz. * Ipolyságban, febr. 25-én este, az állandó bizottmányi gyűlésre összesereglett közönség a harkályi és tarczali hősnek, Schultz hondvédtábornoknak, fényes fáklyás zenét rendezett. — Nemzeti színház. Ma adatik: „A mama“ eredeti vígjáték 3 felv., irta Szigligeti. Helyreigazítás. A „Pest-Ofner Ztg.“ tegnapi számában a „Triester Ztg.“ után egy életirás jelenvén meg Türr tábornokról és külföldön levő testvéröcsémről Figyelmessy huszárezredesről : kénytelen vagyok az ebben olvasható valótlan állításokat megczáfolni. Ugyanis egy szó sem igaz abból, mintha nevezett testvérem 1844-ben az ausztriai 3-dik huszárezredben közlegénykedett, s azután atyja által a katonaságból kiváltatott volna. Ő az osztrák hadseregnél sohasem szolgált. A czikkíró azt állítja, hogy testvérem a forradalom kiütésekor, midőn a felkelő seregnél hadnaggyá neveztetett, sem írni sem olvasni nem tudott, sőt hogy most sem tud, hogy továbbá a pestkülvárosi német szóejtéssel beszél, magyarul s angolul keveset tud. Mindez hasonlóképen részakaratu ráfogás. Testvérem 1849-ben nemcsak tökéletesen beszélt magyarul és németül, nemcsak hogy irt s olvasottt e nyelveken, hanem beszélt oláhul és tótul is. Külföldön az angol nyelvet mennyire tette sajátjává, nem tudom. A czikkíró valóságos rágalmat kohol, midőn testvéremet úgy akarja feltüntetni, mint minden műveltség nélküli egyént. Nem volna-e kedve még azt is kétségbe vonni, hogy jó katona, s odavág a hova kell ? ! ? Pest, február 15. 1861. Figyelmesi Antal. (Beküldetett.) Már szombaton történik meg a budai sorsjegyek húzása, 30,000 ft főnyereménnyel. Ily sorsjegyeket részletfizetés mellett olyformán bocsátok áruba, hogy ennek vevője két húzásban ingyen részesülhet, — úgyszintén csak egy húzásra. Egyébiránt azon intézkedést is tettem, hogy budai sorsjegyeket 30,000 ft főnyereménynyel és Pálffy-sorsjegyeket 52,500 ft főnyereménynyel mindkét főnyereményre csak 4 ftért átengedek. Herzberg S. váltó- és ékszerkereskedése, Pesten, a nagyhid- és bécsi-utcza sarkán. Eljdo i sagok. — Ő cs. k. Apostoli Felsége 1860. jul. 30-tól kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a meghatározott nagyatádi Czindery László neves czimere annak unokájára, báró Wenkheim Bélára ruháztassék át. — A Muraköznek átadása iránt fenforgott formasági nehézségek, mint Bécsből írják, kiegyenlittetvén, a bán kijelentette a kanczellárnak, hogy az átadás iránti parancsot már kiadta s a követválasztási összeírás még az átadás előtt is megtörténhetik. — A helytartótanács jan. 24-kén kelt leiratában a lelkészek polgári kötelességévé teszi s felelősség terhe alatt meghagyta nekik, hogy az adó befizetését a szószékről sürgessék. E leirat, a protestánsoknál köröztetés végett az illető superintendensekhez küldetett, s úgy értesülünk, hogy némely superintendens azt köröztette is. E köröztetést, mint a vidékről halljuk, a lelkészek mindenütt rész néven vették, mert a kérdéses leirat köröztetését oly ténynek tekintik, melyet a superintendensnek csak az illető egyházkerület megegyezésével kellett volna végrehajtani. A kerületek, hisszük, majd számon kérik az illető superintendensektől e köröztetést. — Pest megye azon méltányos kivánatát, hogy a nagykőrösi vérengzés vizsgálatára vegyes (polgári és katonai) bizottmány küldessék ki, a helytartótanács megtagadta. — A „Volks Ztt.“-nak írják Pestről: „Az itteni városi hatóságok hivatalos értesítést kaptak arról, hogy Kossuth Londonban 140 millió értékű 1, 2 és 5 forintos, Magyarország közjövedelmére utaló bank *