Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)

1861-03-01 / 50. szám

dü­nk tulajdonosa, és az említett nagyfejedelemsé­­günkben hradi-Főkormányzónk, mint az ezen ország­­gyűlésre küldött teljes hatalmú Királyi Biztosunk ut­ján, legfelsőbb helybenhagyás és megerősítés végett alázatosan felterjesztették volna. Mi hű Karaink és Rendeink és az igen kedvelt egész fejedelemségünk­­hez vonzó atyai indulatunknál fogva, ugyanazoknak az érintett törvényczikk megerősítése iránt Élőnkbe terjesztett alázatos kérésére kegyesen hajolván, a maga rendén nekünk bemutatott s általunk a tárgy fontosságához képest éretten megvizsgált és kegyel­mesen helybenhagyott említett törvény­czikk­e­t a Karoknak és Rendeknek kegyelmes le­iratunk mellett a végett leküldöttük, hogy azt közgyűlés­ek­ben felolvastatván, k­i­­hirdettetvén, a szokott alakban hitele­sítés és legfelsőbb aláírásunk végett Felségünk elébe terjes­szék. — Minek teljesítéséül az említett Karok és Rendek, az általunk már megerősített, elfogadott s kihirdetett törvényczikket, a Karok és Rendek elnöke és itélő­­mesterek aláírásaival, és a nemzeti pecsétek­kel megerősítve a szokott alakban folyó évi szent Iván hó tizenkilenczedik napján (junius 19.) kelt alázatos felírásuk mellett nekünk egyszersmind bemutatták, esedezvén Felségünk előtt , miszerint azon törvényczikket és abban foglaltakat helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vallván, és ahol kirá­lyi megegyezésünket adván, királyi hatalmunkkal kegyesen elfogadni , helybenhagyni s megerősíteni és az emlitett fejedelemségünk több törvényei sorába iktatván, mind mi magunk megtartani, mind minden mások által megtartatni méltóztatnánk. Mely törvényczikknek tartalma ez : Törvényczikk. „Miután dicsőn országló I. Ferdinánd, ausztriai császár s Magyarország e nevén V-ik Apostoli Kirá­lya, Erdély Nagyfejedelme és a székelyek Ispánja, legkegyelmesebb Urunk és Királyunk Ő Felsége az elenyészett 1847-ik esztendei szent András hó 7-dik napjára hirdetett s folytatólag e jelen 1848-ik évre általment magyarhoni országgyűlésen alkotott, az összes magyar népnek jogban és érdekben egyesí­tése, az ország törvényes önállása s függetlensége, a pragmatica sanctio által vele válhatlan kapcsolatban álló tartományok iránti törvényes viszonyainak elin­tézése, a nemzet alkotmányos életének a kor igényei s a körülmények sürgős volta által szükségelt kifej­tése s a szellemi erők és anyagi tehetség ez alapo­­koni elérhetése czéljaira intézett több üdvös törvény­­czikkelyek sorában s jelesen a VII-ik törvényczikk­­ben, a magyar koronához tartozó Erdélynek Magyar­­országgal egy kormányzás alatti teljes egyesülését kimondván és kegyelmesen megerősítvén, hű ma­gyar népe s e nagyfejedelemségnek is régi és több­szörösen kijelentett hő óhajtásai teljesültére hajló kegyes indulatjából, Erdély hű­tárait és Rendeit e folyó évi Pünkösd hó 29-ik napjára Kolozsvár szabad királyi városában országgyűlésre egybehívni s ezen országgyűlésre leküldött kegyelmes királyi előadásai sorában egyik tanácskozási tárgyal Er­délynek Magyarországgali egyesülését is kitűzni mél­­tóztatott volna,a Karok és Rendek Ő Felségének ke­gyelmes akaratát, s a testvér Magyarhonnak a már érintett magyarhoni törvényczikk által nyilvánult test­véries rokonszenvét lelkesedett örömmel fogadván, a mostoha sors által kettészakasztott honnak viszont egygyé­ alakitásáról; tökéletesen egybehangzó érte­lemmel s egyes akarattal hozták és alkották az ide alább beiktatott törvényczikket,melyet Ő Felsége megerősítése alá alattvalói hódolattal felterjesztvén s a kegyelmes királyi megerősítést Ő Felségének Insbruckban folyó évi junius 10-éről kelt királyi leirata által meg is nyervén, azt legfelsőbb királyi szentesítés végett ezennel felterjesztjük, alázatosan esedezvén, hogy Ő Felsége ezen törvényczikket legfelsőbb királyi aláírásával s­zentesitni, törvényeink könyvébe iktattatni, s mind Ő Felsége kegyelmesen megtartani, mind mások ál­tal sértetlenül megtartatni méltóztassék ; mely tör­vényczikk imigy következik : Törvényczikk­el y. Magyarország és Erdély egygyé­ alakulásáról. A magyarországi törvényhozásnak a honegység tárgyában folyó 1848-ik évben hozott VII. törvény­­czikkelyét Erdélyország hő rokonérzettel fogadván, Erdélynek Magyarhonnal egygyé­ alakulását, a pra­gmatica sanctióban szentesített birodalmi kapcsolat­nak épségben tartása mellett — és teljes kiterjedésé­ben magáévá tévén, — ennek következtében, vala­mint a testvér Magyarhonban minden lakosok jog­­egyenlősége kimondva és életbe lépve van, ugyanazon módon itt is, a hazának minden lakosaira nézve, nem­zet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül, örök és vál­­tozhatlan elvül elismertetik, és az ezzel ellenkező ed­digi törvények ezennel eltöröltetteknek nyilvá­níttatnak. 1. §. A képviseleti joggal biró erdélyi városok száma Kolozsvár,Maros-Vásárhely és Gyula-Fejérvár királyi városokon kivü­l tizenöt, s ezek közül is kettő, t. i. Szamosujvár és Erzsébetváros szintén szabad ki­rályi város lévén, az emlieri VII. törvényczikk 3- ik §-sába csúszott számitásbeli vétség helyrehozásával, az ugyanott kimondott vezéreszméhez képest az er­délyi szavazatok száma nem 69, hanem 73. 2. §. Királyi kormányzó gr. Teleki József, en­nek meg nem jelenhetése esetében országos elnök b. Kemény Ferencz elnöklete alatt : Toroczky Miklós gróf főispán; Balázsi József, főkirálybiró; Kemény János, fogarasi püspök; Id. Bethlen János gróf, Jó­sika Miklós báró, Kemény Domokos báró, Teleki Do­mokos gróf, Horváth István, királyi hivatalosok; Kemény Dénes báró, Zeyk József, Weér Farkas, Ifj. Bethlen János gróf, Pálfi János, Mikó Mihály, Berde József, Schmidt Konrád, Goosz Károly, Roth Ilyés, Löw Vilmos, A Wesselényi Miklós báró, Szász Károly, Teleki László gróf, Demeter József, Hankó Dániel, Bohéczei Sándor követek; Saguna András, görög n. e. püspök, és Debreczeni Márton, kincstári ta­nácsos, személyeikben egy országos bizottmány nevez­tetik ki,mely bizottmány a teljes egygyé­ alakulás rész­letei iránt a magyar minisztériumot fel fogja világosí­tani, Erdély érdekének a Magyarországéba illesztésén közremunkálni, és a közelebbi közös hongyülésre a minisztérium által e tárgyban előterjesztendő törvény­­javaslatokra anyagot nyújtani. 3. §. Erdélyben a közigazgatás és igazságszol­gáltatás folyama és személyzeti szerkezete a köze­lebbi közös h­ongy­ülés általi elrendezésig jelen hely­zetében marad. Az udvari kanczellária functiója el­lenben teljesleg megszünend és azon hatóság, melyet Ő Felsége a folyó 1848-ik évi magyarországi III-ik törvényczikk értelmében, nádor ő fenségére és a ma­gyar minisztériumra ruházni kegyeskedett — Er­délyre is kiterjedend mind polgári-, mind egyházi-, mind kincstári-, mind katonai-igazgatás tekintetében és általán az igazgatás minden ágazataira nézve. 4. §. A közigazgatásnak a miniszteri felelősség­gel öszhangzásba hozatala tekintetéből a folyó 1848-ik évi magyarországi XXIX. törvényczikkely­­lyel öszhangzásban, a törvény utján kívüli elmoz­­duthatlanság a kormányi kinevezéstől függő közhi­vatalok közül csak az igazságszolgáltatásra rendelt bírói hivatalokra szorittatik. B­e­f­e­j­e­z­é­s: „Mi tehát kegyelmesen meghallgatván és ke­gyelmesen elfogadván emlitett híveinknek felneve­zett Erdély örökös nagyfejedelemségünk három nem­zete Karainak és Rendeinek alázatos könyörgését és esedezését, azon felhívott, nekünk a fenérintett mó­don törvényes alakban bemutatott törvényczikket, ezen levelünkbe szóról szóra beigtatni és beíratni rendeltük, s azt és egyenkint az ab­ban foglaltakat helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, hozzájok csá­szári királyi és fejedelmi megegyezésünket és jóváhagyásunkat adtuk, s azokat királyi hatalmunknál fogva elfogadtuk, hely­benhagytuk, helyeslettük és kegyel­mesen megerősítettük; biztositván az előem­­litett ha Karokat és Rendeket a felöl,hogy az erdé­lyi nagyfejedelemség törvényei sorába beiktatott ezen törvényczikket mind maguk megtartjuk, mind pedig minden más híveink által megtartatjuk, miként is azt jelen levelünk ereje s tanúsága szerint elfogadjuk, helybenhagyjuk, helyeseljük és meg­er­ő­s­i­tj­ü­k. Kelt Insbruckban Szent Jakab hava tizenegye­dik (julius 11) napján, az Urnák ezernyolczszáznegy­­vennyolczadik,országosunknak pedig tizennegyedik évében.“ (P. H.) Ferdinand s. k. B. Apor Lázár s. k. C­z­á­k Károly s. k. Tudva van, hogy a királyi aláírással és pecséttel szokott ünnepélyes alakban kiadott törvényczikk az 1848. julius 18-dikán tartott erdélyi országgyűlési ülésen szentesített tör­vényként kihirdett­etett, s csak ezután történt az utolsó erdélyi országgyűlés berekesztése a királyi biztos által. S ezzel e tárgy feletti minden további kétség-, félreértés- és elferdítésnek vége szakad. Tagadja mindezt, ha van hozzá lelke, a bécsi journalist­ka­ helyén volt, hogy a nép üdve felett határozó karok és rendek hatóságát a helyi tanács ellenőrizze, de már az összes népet képviselő megyét saját közigaz­gatási szükségleteinek fedezésére kivetett domesti­­kája körül nincs többé jogosítva ellenőrizni, mert ez az önkormányzat eszméjével össze nem fér. Ez okból pusztán értesítés végett küldhetjük fel saját költség­­vetésünket.“ Mi is ekkér felfogva, végzésül megál­­lapittatott. Tisza Kálmán indítványozta, hogy Fiume ke­rületének legújabb sérelmes ostromállapotba tétele, mely semmiképen nincs egy két utczai csoportozás ténye által kellőleg indokolva — megszüntettessék s Fiume az országgyűlésre szintén meghivassék. Ez értelemben az indítványozott fölirat határozatba ment. Ugocsamegye levele a megyerendszer és az utasítási jog szilárd fentartására nézve tudomásul vé­tetett. Hontmegyének a jövő országgyűlés logikai egymásutánszerü teendőiről közlött átirata, Eszter­gomnak a törvénykezésre vonatkozó átiratával egy­ütt hasonlókép tudomásul szolgált. Bihari. Felelős szerkesztő: POMPÉLY JÁNOS. Belföl­d. Biharm­egyének febr. 20-ki közgyűlésében fő­ispán ur felolvastatá azon praesidialis levelet, melyben b. Vay Miklós ur az adóbefizetést mindenekelőtt magának a főispánnak teszi polgári kötelességévé, hogy igy jó példával menvén előre, ez által a népet is hasonló adófizetési készségre ösztönözze ; egyszer­smind feladatául tétetik, hogy a megyei nagyobb földbirtokosokat az adó lerovására különösen felszó­­lítsa. „Ne időzzünk“ — úgymond erre Tisza Kálmán — a leküldött praesidialis körül, hanem mondjuk ki egyszerűen, hogy maradunk előbbi­ szabályos végzé­sünk mellett.“ Csanády L. reméli, hogy főispán ur következetes lesz ezen felsőbb utasítás után is ön­magához s köztudomásilag ismert alkotmányos elvei­hez. Végzés : ragaszkodunk régibb határozatainkhoz. Egy helytartótanácsi intézményben a megye minden eddigi végzései, a katona-ujonczok és szabad­­ságosak be nem állítása s más felsőbb kivonatok és rendeletek mellőzése miatt, bár elveinkből folytának, kárhoztatás alá vettetnek, egyszersmind további passiva vagy activa resistentiánk esetében katonai törvényhatóság alkalmazásával fenyegettetünk. Mi végből szigorun meghagyatik nekünk, hogy tisztvise­lőinket országyűlési intézkedésekig minden felsőbb rendelet pontos teljesítésére utasítsuk. Végzés : pro­­grammunkhoz hívek maradván, az intézmény tudo­másul vétetik. Egy más helytartótanácsi intézmény rendeli, hogy a megyei tisztviselők lakása iránt fölterjesztést tegyünk. Gyalokay A. megjegyzi, hogy a megyei tisztviselő bármi néven nevezendő téteményeire uta­sítást egyedül a megyétől nyerhetvén, a lakhely-föl­terjesztésnek ennélfogva helyét nem látja. E nézetet Cs. I. főjegyző is támogatván, a végzés ez értelem­ben keletkezett. Mivel a megyei jegyzők kezén számos törvény­­hatóságoktól, de még az oct. 20-ka utáni helytartó­­tanácstól is találtatnak német kiadványok, kérdést tesz a főjegyző : előterjes­szék-e a jegyzők e német iratokat, vagy sem ? Végzés jön: a katonai hatósá­goktól eredő német közlemények igenis előterjesz­­tendők, de minden más hatóság le-, át-, és egyéb ira­taira nézve a magyar nyelv megkivántatik. Olaj István ügyvéd folyamodványa, melyben a köztudomásilag gyászosan kivégzett biharmegyei volt országgyűlési követ Szacsvay Imrének elfogatása körül a vádlás gyanúját magától elhárítani s e végett mintegy purificationalis bizottságot kineveztetni kér, azon észrevétellel, hogy a megye a purificatio eszméje és institutuma iránt már csak a múlt idő tapasztala­tainál fogva is kiirthatlan ellenszenvvel viseltetik, mint nem a megyei bizottmány köréhez tartozó ok­mány, elmellőztetett s illetőleg folyamodónak vissza kiadatni rendeltetett. Varasdmegye átiratára, melyben az alkotmá­nyosság frigyét velünk testvérileg újra összekötni törekszik, mi is viszonozzuk elvrokoni indulatunkat. Most némely privát ügydarab tárgyalásának elébe vágott ügyvéd Szikszay Dániel egy, még a jan. 16-ki gyűlésen bejelentett abbeli indítványával, hogy a hivatalos előfogatozás eltöröltetvén, helyette tiszti fuvar-átalány adassék. A megye azonban megmarad a nyugta melletti előfogatok rendszerénél. „Victrix causa diis piacuit, sed victa Catoni,“ mondjuk Szik­szay urnak. Másnap 21-dikén olvastatott az országgyűlésre meghívó királyi leirat, mely is — miután abban sem a kapcsolt részekről, sem Erdélyről említés nincs, más oldalról pedig Pest el van tévesztve Budával, a követválasztási üg­gyel megbízott központi választ­mányunknak tudomásul kiadatni rendeltetett, az or­szággyűléstől magától várván a megye az 1848-ki törvény mellőzésének kellő orvoslatát. Egy újabb praesidialis Majláth tárnokmester úrtól megyei közigazgatási költségvetésünknek fölterjesz­tése iránt, Fráter József úr részéről azon megjegy­zést idézte elő, hogy nagy különbség van a régi karok és rendek-féle megye és az összes nép képviselőiből szervezett mostani municipium között, akkor igenis Ki­ü­l­f­ö­l­d. — Az tudva van, hogy Laguerroniére röpira­­tából a befejezést a császár saját kezüleg törölte ki. Egy belga lap párisi levelezője ezt állítja, hogy a ki­törölt befejezés a következő két pontból állott : 1. Viktor Emnáiméit a pápa helyettesének nyilatkoz­tatnák, a pápa uralmát Róma és Péter öröksége fe­lett elismernék. Az olasz parlament Rómában ülne össze­­. Alkudozásokat kezdenének, hogy Ausztriától Ve­­lenczét Verona kivételével megszerezzék. A bécsi ka­binet kárpótlásul Albániát kapná, melyért a portá­nak 400 milliót adnának a hatalmak garanciája mellett.­­ Mint mondják, Napoleon herczeg a császár kivonatára felhagyott olaszországi utjával. — A szárd senatus 129 szóval 2 ellenében elfo­gadta a törvényt, mely a királyt és utódait az „Olasz­ország királya“ czimével ruházza fel. —• Mint a „Persevaranza“ írja, Turinban a ta­nácsban hosszas vitatkozás után elhatároztatott, hogy a király czime „III. Viktor Emánuel Olaszország ki­rálya“ lesz, nem pedig I. Viktor Emánuel. Az isten kegyelméből“ mellékletet elhagyják, egyszerűsége által még méltóságosabb lesz így a czim. Viktor Emánuel olasz királysága jelen határai közt, azaz Velencze és a még pápai uralom alatt álló területen kívül 21,092,000 lakost számlál, miál­tal a hatalmak közt Porosz- és Spanyolországnál na­gyobb.­­ A pármai újság Oroszországnak az olasz ügy felé közeledéséről így szól: Sok feltétet emlegetnek, melyek alatt Oroszország hajlandó lenne az olasz­­országi viszonyok jelen állapotával kibékülni. Orosz­ország a félsziget egyesülésében jó alkalmat remél arra, hogy egy benstrizültség által Olaszországgal, keleti politikáját megHfo?ítsa és kereskedelmét emelje. Hir szerint a taifra lebtt orosz hajók lőnének a Földközi tengerre, melyeik Olaszország egyik déli ki­kötőjében mindazon előnyöket élveznék, melyekkel kormányunk már Villafrancában felruházta az orosz tengerészetet.­­ A turini lapoknak jelentik febr. 20-áról, hogy Messinában értesülvén a lakosság arról, hogy a vár megadását megtagadták, a város általános kivi­lágításával felelt. Minden házon a három szín lobog, a nép „halál a Bourbonokra“ kiáltással járja be­ az utczákat, előtte zenekar . Az angol lapokban többször merülnek föl panaszok, hogy az osztrák kormány az olasz hadse­regben 1859-ben szolgált magyar legiobelieket, az egyesség ellenére, büntette és besoroztatta. Most is­mét van ily fölszólalás a „Times“-ban egy magyar­tól, ki részleteket, neveket sorol elő s közli többek közt ÍTa-P­o­l­e­o­n császárnak 1859-ki sept. 16-dikán Biaritzból Victor Emánuel királyhoz Turinba küldött sürgönyét is : „Reclísberg gr. írásban megígérte, hogy az­ idegen(magyar)legiobeli magyarok bocsánatot kap­nak s a katonáskodástól mentek lesznek.“ Végül azt mondja a „Times“-ban fölszólalt magyar, hogy Na­póleon császár értesítve van ezek felől s ezért Bécs­­ben szót is tétetett. — A „Weser Zeitung“ berlini levelezője azon bécsi hir alkalmából, mely szerint Ausztria Po­rosz- és Oroszország közös intézkedésekben állapod­tak volna meg a Magyar- vagy Lengyelországban történhető fölkelés esetére, azt nyilatkoztatja, hogy Poroszország már csak azért sem ígérheti meg segít­ségét Ausztriának, mivel a bécsi kormány most csak kénytelenségből engedékeny, s mihelyt bizonyos vol­na a porosz segítségben, szabadelvüségével egyszeri­ben fölhagyna s azonnal ismét a Bach-rendszerhez térne vissza,ezt pedig a porosz kormány nem akarja, jegyet bocsátott ki. Ez összegből febr. 10 én néhány­ milliót áthoztak a kontinensre. A nevezett lap értesí­tője azt is megmagyarázza, miért épen 140 milliónyi a kibocsátott utalványok értéke. Minthogy 1848 nya­rán az ország képviselőháza 200 millót szavazott meg a haza védelmére, és ebből akkor csak 60 milliót bo­csátottak ki, a 140 millió tehát annak kiegészítője, s eszerint a törvényes alapra vannak azok is fektetve.“ — Bécsi levelezőnk értesítése szerint a tegnap reggel megrendelt, délben betiltott és délután öt óra­kor ismét megrendelt világítás a „Morgenpost“ szerint is nem volt imposant. * A Lt. bécsi levelezője szerint a tegnapi bécsi börze a febr. 28-án kelt cs. engedményeket nagyon hidegen fogadta. * Mint értesülünk, Halas város választó­közön­ségének többsége országgyűlési követül a protestan­­tismus és nemzeti irodalom ismert nevű bajnokát Ball­agi Mórt tűzte ki, kinek javára a más két je­lölt lemondván, megválasztatása bizonyosnak tekint­hető. Mi örvendünk, hogy az ország képviselő­háza ily szabadelvű és alkalmas egyéniséget fog soraiba számitani. * A győrmegyei honvédsegélyező-egylet gróf Batthyányi Lajos özvegyét kéri fel pártfogó­nőül. Méltóbb pártfogónőt a hazáért és szabadságért megcsonkult bajnokok számára nem is választhattak volna, mint a lelkes grófnőt, kinek alkotmányunk nagynevű vértanújáért viselt mély gyászában oszto­zik az egész magyar nemzet. * Sz.-Fehérvárról Jakabfalvay Gyula ur egy db. körmöczi aranyat kézbesített szerkesztőségünk­nél a folyvást raboskodó Táncsics Mihály sujtolt családja részére. Köszönettel átszolgáltattuk. * A magyar viselet Európaszerte mindinkább terjed. Quentzer, pesti kalapgyárnok, külföldről me­gint ezer darab magyar kalapra vett megrendelést. * Vahot Imre a Petőfi-család minap említett képén kívül még egy díszes kőrajzot küldött be szer­kesztőségünkhöz­. Ez „A magyar korona népeinek test­véries egyesülése élet­ és halálban,“ mely azt a jelene­tet ábrázolja, midőn Mátyás a bevett Szabács rom­jain az ostromló hős magyar, horvát, szerb és román vezérekkel kezet szerit. E kép a „Budapesti képes újság“ előfizetőinek jutalomképe. Megrendelhető 3 frtért, bolti ára 5 frt. A „Petőfi-család a kiadónál 1 frt. 50 krért rendelhető meg. Bolti ára 2 frt. * Medgyes-szász-székből vett tudósítások sze­rint az ottani lakosság egyértelemmel az unió mellett van, mert belátta, hogy a Szászság érdekei úgy dik­­tálják. — Dr. Bak­ody Tivadar jeles hazánkfia,ki Lembergben oly tisztelt állást szerzett mint orvos magának, jelenleg közöttünk mulat. * Kalocsáról hiteles kézből az átkos Bach­­­r­end­szer illustratiojaképen arról értesülünk, hogy a jelenleg is ott tartózkodó cs. k. szolgabiró Zabiero Smidt egy vádlottra vallatás közben 160, mind s­z­áz frá­t v­a­n Botot vezetett, d­e mivel vallomásra még sem tudta bírni, rögtön bíróság elé hurczoltatta, mely előtt ártatlansága kiderülvén, az összenyomo­­rodott ember szabadságát visszanyerte, s több hó­napi fekvő­betegség után tudott ismét lábra kapni. Ily eljárást követtek a humanitás fátyolába burko­lózó uralom eszközei, kik most az országban foly­vást jó fizetést húzva, mocskos panaszleveleket írnak a „Presserbe Vagy „Allgemeine Zug“ba, ha a tájé­kozatlan törvénykezési vagy közigazgatási állapot­ban valamelyik szolgabiró tizenkét botot talál vezetni egy garázda utonállóra! * Erkel „Bánk bán“ czimíi rég várt új operája szombaton fog először színre kerülni. Bánk bán lesz Ellinger, a királyné Hofbauer Zsófi k. a., a király Bignio, kinek feszességéből ez alkalomra nem ártana valamit levetkezni. — Melinda szerepe L. Hollósy Kornélia kezében lesz. * Ipolyságban, febr. 25-én este, az állandó bi­­zottmányi gyűlésre összesereglett közönség a harká­­lyi és tarczali hősnek, Schultz hondvédtábornok­­nak, fényes fáklyás­ zenét rendezett. — Nemzeti színház. Ma adatik: „A mama“ eredeti vígjáték 3 felv., irta Szigligeti. Helyreigazítás. A „Pest-Ofner­ Ztg.“ tegnapi számában a „Triester Ztg.“ után egy életirás jelenvén meg Türr tábornokról és külföldön levő testvér­­öcsémről Figyelmessy huszárezredesről : kénytelen vagyok az ebben olvasható valótlan állításokat meg­­czáfolni. Ugyanis egy szó sem igaz abból, mintha ne­vezett testvérem 1844-ben az ausztriai 3-dik huszár­ezredben közlegénykedett, s azután atyja által a ka­tonaságból kiváltatott volna. Ő az osztrák hadsereg­nél sohasem szolgált. A czikkíró azt állítja, hogy testvérem a forradalom kiütésekor, midőn a felkelő seregnél h­adnag­gyá neveztetett, sem írni sem olvasni nem tudott, sőt hogy most sem tud, hogy továbbá a pestkülvárosi német szóejtéssel beszél, magyarul s angolul keveset tud. Mindez hasonlóképen rész­­akaratu ráfogás. Testvérem 1849-ben nemcsak töké­letesen beszélt magyarul és németül, nemcsak hogy irt s olvasottt e nyelveken, hanem beszélt oláhul és tótul is. Külföldön az angol nyelvet mennyire tette sajátjává, nem tudom. A czikkíró valóságos rágalmat kohol, midőn testvéremet úgy akarja feltüntetni, mint minden műveltség nélküli egyént. Nem volna-e kedve még azt is kétségbe vonni, hogy jó katona, s odavág a hova kell ? ! ? Pest, február 15. 1861. F­i­g­y­e­l­m­e­s­i A­n­t­al. (Beküldetett.) Már szombaton történik meg a budai sorsjegyek húzása, 30,000 ft fő­nyeremén­nyel. Ily sorsjegyeket részlet­fizetés mellett olyformán bocsátok áruba, hogy ennek ve­vője két húzásban ingyen részesülhet, — úgyszintén csak egy húzásra. Egyébiránt azon intézkedést is tet­tem, hogy budai sorsjegyeket 30,000 ft főnyeremény­nyel és Pálffy-sorsjegyeket 52,500 ft főnyeremény­nyel mindkét főnyereményre csak 4 ftért átengedek. Herzberg S. váltó- és ékszerkereskedése, Pes­ten, a nagyhid- és bécsi-utcza sarkán. Elj­d­o i­ sag­ok. — Ő cs. k. Apostoli Felsége 1860. jul. 30-tól kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a meghatározott nagy­atádi Czindery László neve­s czimere annak unokájára, báró Wenkheim Bélára ruház­­tassék át. — A Muraköznek átadása iránt fenforgott formasági nehézségek, mint Bécsből írják, kiegyen­­littetvén, a bán kijelentette a kanczellárnak, hogy az átadás iránti parancsot már kiadta s a követválasz­tási összeírás még az átadás előtt is megtörténhetik. — A helytartótanács jan. 24-kén kelt leiratában a lelkészek polgári kötelességévé teszi s felelősség terhe alatt meghagyta nekik, hogy az adó befizeté­sét a szószékről sürgessék. E leirat, a protestánsok­nál köröztetés végett az illető superintendensekhez küldetett, s úgy értesülünk, hogy némely superinten­­dens azt köröztette is. E köröztetést, mint a vi­dékről halljuk, a lelkészek mindenütt rész néven vették, mert a kérdéses leirat köröztetését oly tény­nek tekintik, melyet a superintendensnek csak az il­lető egyházkerület megegyezésével kellett volna végrehajtani. A kerületek, his­szük, majd számon kérik az illető superintendensektől e köröztetést. — Pest megye azon méltányos kivánatát, hogy a nagykőrösi vérengzés vizsgálatára vegyes (polgári és katonai) bizottmány küldessék ki, a helytartóta­nács megtagadta. — A „Volks Ztt.“-nak írják Pestről: „Az itteni városi hatóságok hivatalos értesítést kaptak arról, hogy Kossuth Londonban 140 millió értékű 1, 2 és 5 forintos, Magyarország közjövedelmére utaló bank­ *

Next