Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)

1861-03-23 / 69. szám

1861. — I. évfolyam. Szombat, márczuus 23. SZERKESZTŐSÉGI IRODA 1 kimKATAEMThk HIRDETMÉNYEK DÍJA:­­ MEG JELEN Vitér 4.sz. I. emelet. , , , , „ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 ájkr. ““nép-és vasárnapot követő napok kivé „­T­A _. a­tt t xT­a­m­a­t kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- Bélyegdíj külön 30 ájkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 ájkr. telével minden nap. KIAÜÜ-fll v ATAL séghez intézzenek.—A lap kiadass körüli panaszok, a magán hirdetmények , , t ,.k .. Cl Aci7rTéoi Art‘ A • a kiadó-hivatalhoz intézendők Egyes példányok OSTERLAMM K. és LAMPEL BOBEHT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉSI AR . ürtér 4. az. földszint, a kiadó hivatalhoz intézendők. | h y lft „jkrajczaron kaphatók. Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 6 ft. *" '■ •^^ —- — . i .............■ — — 1 ■ ■ [UNK] ~ ■ 1 * — — ... ..'-11 1 ' -—-«—a..». ...... . ... — ■ ■ ^aanjhww«Witlm TiiBraiMiNn.'Bra-Vnf.sit. Előfizetést nyitunk ,M­AG­Y­ARORSZÁG' apr.-jun. 3 havi folyamára 5 írttal. ,, SGpt* 6 „ „ 9 „ Hogy lapunkat az évnegyed kezdeté­vel t. előfizetőinknek pontosan és tüstént megindíthassuk, a megrendelés mentiii­­előbbi beküldését s a czím olvasható fel­jegyzését kérjük. A „Magyarország­" kiadó hivatala. 69. SZ.­­v FEST, márczius 22. Külföldi szemle. Egy folyó hó 8-ról szóló konstantinápolyi köz­lésből olvassuk,hogy a montenegró- és h­erczegovinai zavarok következtében a porta és Ausztria között értekezés foly egy szerződés megkötésére, melynél fogva e két kormány kölcsönösen kötelezné magát az említett zavarok elnyomására. E szerződést ter­mészetesen a többi európai hatalom jóváhagyása alá terjesztenék, miután az 1856. párisi kötés szerint Törökország úgyszólván a nagyhatalmak védnök­sége alatt áll. Hogy Orosz- és Francziaország azon­ban ily szerződést valaha jóvá­hagyna, arról egye­lőre is szabad legyen kétkednünk. Hajlandóbbak va­gyunk elhinni, hogy a be nem­ avatkozás elvét itt is fentartják mindaddig, míg a h­erczegovinai mozgal­mak határozottabb alakot nem öltenek — sőt a leg­végső esetben is beérik az egyszerű megszállással — úti exemplum docet. A La guerronniére válaszát Antonelli bibornok sürgönyére a lapok eddig mindennap várták. Ma a Constitutionnel azt a hírt hozza , hogy nem fog megjelenni, egyúttal arról is értesít, hogy e válasz nem újságba szánt czikk — mint beszél­tek — de tetőtől-talpig brochure. Egy másik tudó­sítás szerint pláne ki is van már nyomatva, be­kötve és könyvárusnál fekszik, hanem Baroche és Thouvenel tiltakoztak megjelenése ellen. Amaz azt hozza fel okul, hogy a röpirat megjelenése csak nehe­zítené állását a törvényhozó­ testben, ha a római ügyre nézve interpelláltatnék. Thouvenel pedig azt állítja, hogy Francziaország diplomátiai viszonyában okozna végtelen zavart — azt tevén még hozzá, hogy készebb miniszteri tárczájától megválni, mintsem a röpirat közzétételét elszivelje. Ha ez igaz, úgy valami nagyon erős dolognak kell abban a brochureben lenni s még csak az a re­ménységünk sem lehet, hogy egyhamar megtudhas­suk. A dolog t. i. úgy áll, hogy Cavour gróf bizalma­san megkérdezte a párisi kormányt oly czélból, hogy a római ügyben némi nézetközösségre töreked­nének. Párisból azt felelték, hogy hat hónapig e kér­désben minden in statu quo marad. Az Ind. párisi levelezője, ki e tudósítást írja, azt mondja, hogy nem kezeskedik állítása valóságáról, hanem az előtte többé-kevésbbé valószínűnek látszik. A mi párisi levelezőnk állítása szerint ez a do­log, már t. i. a status­ quo dolga, nem egészen így áll. Abból, hogy Trochu tábornok küldetnék Rómába, olyanformán következtet, mintha a francziák Civita- Vechhiába vonulnának s a tért a piemontiak számára üresen hagynák. Egyszersmind hozzáteszi, hogy a pápa ezen esetre Rómából menekülni fogna. Valószínűbbnek látszik előttünk az Index­ azon jelentése, hogy Trochu tábornok tízezer ember erősí­téssel megy Rómába s Goyon tábornok parancsnok­sága alatt marad, azon eventualitásra számítva, hogy Ausztriával ismét háborúra kerül a dolog. A római tüntetésnek, melynek f. hó 14-kén kel­lett volna megtörténni, Goyon elejét vette, azt azon­ban nem akadályozható meg, hogy az utczasarkokon másnap reggel a sok plakát ki ne legyen ragasztva, mely Viktor Emánuelt mint Olaszország királyát él­tette. Az iránt is közönyös vala, hogy a nép e plaká­tokat megtapsolta. Varsóban minden jól megy — írja az Index., a mérsékelt párt ragadta a mozgalmat kezébe s így idő előtti felkeléstől nem lehet tartani, mi a lengyelek­nek csak szerencsétlenségök volna. — Nyitra megye érsekujvári kerülete 21-dikén egyhangúlag B­u­z­n­a Lajost választotta meg képvi­selőül, kinek a megyei utasítás kézbesittetvén, a vá­lasztók kijelentették, hogy képviselőjüket utasítás nélkül kívánják az országgyűlésre küldeni, s felszó­lították a megválasztott képviselőt, adja vissza a vá­lasztási elnöknek az utasítást, mit az meg is tett. —Nyitrán is 21-kén volt a követválasztás. Sza­­kállas János lemondván, egyhangúlag Tóth Vilmos választatott meg. — Szabadkán 20-dikán volt a követválasztás. Az első választó­kerület követje lett közfelkiáltás ut­ján Csorda Bódog városi tiszti-ügyész, ki, mint je­les ügyvéd és szónok s az ismeretes szabadkai kér­vény indítványozása s szerkesztése miatt belebbezett Josefstadti fogoly, városunkban érdemlett népszerű­ségnek örvend. A második választó­kerületben Mu­­kics Ernő ellenében V­o­j­n­i­c­s Lukács lett a győztes s csak­is 14 szavazatkülönbséggel, mely is a válasz­tásnak a két egyforma párt erős mérkőzésénél fogva igen nagy érdekességet kölcsönzött. V. G. választó állítólagos telekvásárlás miatt a jegyzőkönyvben óvást tétetett a választás ellen. — „Mind a két meg­választottra nézve,“ írja szabadkai levelezőnk, „úgy vagyunk meggyőződve, hogy azon phalanx sorait fog­ják szaporítani, mely az ország függetlenségének teljes megóvása mellett a lehetőleges békés megol­dásnak barátja.“ — Nógrád m­­egyében­ 20-dikán voltak a válasz­tások. A szécsényi kerület Pulszky Ferenczet, a losonczi Kubinyi Ferenczet, a balassagyarmati Madách Imrét választotta meg, mind közfelkiáltás­sal; a nógrádi szótöbbséggel Fideczky Lajost, a füleki szintén szótöbbséggel Károlyi Jánost. Az utóbbi helyen Repeczki Ferencz az eljárás ellen óvást tett. — Csanádm­­egye nagylaki kerülete 20-dikán felkiáltással D­e­d­i­n­s­z­k­i József, 1848-beli képvise­lőt választotta meg újólag. — Makó városa 19-dikén N­á­v­a­y Tamást választotta meg képviselőül Dobsa Lajos ellenében. — Un­g m­egyében 18-dikán a szobránczi kerü­let gr. Török Napóleont közfelkiáltással, a kaposi B­e­r­n­á­t­h Zsigmondot, a felvidék Markos Györ­gyöt, az ungvári kerület K­a­n­d­ó Kálmánt szótöbb­séggel választotta meg. — Sopronmegye alsórábaközi kerülete D öry Ádámot választotta meg Simon Vincze csornai pré­post ellenében. — Sopronmegye kapuvári kerülete Luky­­n­i­c­h Mihályt választotta meg. — Sárosmegy­ében a már jelentetteken kivül Jekel­fal­usy Emil, 1848-beli képviselő választa­tott meg újólag. — A szatmármegyei választások eredményét lapunk csütörtöki számában már közöltük. Máté-Szal­­kán a pártfelek közti zavargások miatt a választást nem lehetett megtartani. Itt gr. Vay Mihály s Uj­­falussy Lajos 1848-beli képviselő, a jelöltek. A nagy többség, mint levelezőnk írja, az utóbbi mellett van ; e jeles hazafi azonban, hogy a nagykárolyihoz hasonló jelenet ne fejlődhessék, utólag lemondott.­­ A borsodi választások eredményét jelent­vén (lapunk legutóbbi számában), említettük, hogy a mezőkövesdi választást, verekedés miatt, föl kellett függeszteni. E sajnos eseményről most következő részleteket veszünk. A 20-ban egybegyűlt választók két részre oszlottak, egyik tábor, a mezőkövesdi közta­­lakosság, Szegheőt éltető, ellenkező oldalon állott minden egyéb ezen választó­kerülethez tartozó helység és az összes intelligentia, a nagy többséget képezve. Megindult a szavazás,távolabb helységek községenkint járultak a szavazatszedők elé, s 12 óra tájban Mo­­csáry Lajosnak már 700-on fölül volt szavazata, mig Szegheönek egy sem. Valamivel 12 óra előtt a kö­­vesdiek, t. i. a kik Szegheövel tartottak, mind egy­­lábig eltűntek, de alig fél óra múlva több oldalról or­dítozva rohantak elő botokkal, fejszékkel, puskákkal, megrohanták M. L. szavazóit, kik a sátor felé járul­tak, kik odább letelepülve falatoztak, s kik a szava­zástól megtérve a szekerek körül távol a választás helyétől tanyáztak. Pár percz alatt iszonyú zaj s csata fejlődött ki, a fegyvertelen nép szekereihez mene­kült, lőcsökkel, botokkal és a szekereken volt fegy­verekkel rohanva elő védelemre egy rész, míg a száz meg száz kocsi hanyatthomlok rohant háromfelé az országutjain, üldöztetve vad lárma, lövés, ütlegelés közt. Szekér szekérre dőlt, temérdeket sebesítettek meg; maga tudósítónk is, ki mint külmegyei csak nézőképen jelent meg, alig menekülhetett az agyon­­veretéstől. A rend feltartására a kövesdiek közül ki­rendelt lovasok a csata előtt részint eltűntek, részint gyalog a rohanókhoz csatlakoztak. Mint hallani, szá­mos helység folyamodást adott be, hogy a kerület választóhelye Mező­kövesdről máshová tétessék át, s ez igazolt kérelmet a megyei bizottmány, reméljük, teljesíteni is fogja. — A belényesi választók a megválasztott kép­viselőt, a derék Pap János román esperest 16-dikán fáklyás­ zenével tisztelték meg. A Biharmegye bizottmánya 20-dikán tartott közgyűlésében a követutasítást, mint az 1848-diki törvények határán tulesőt, elvetette, sőt a néhány szónoktól pártolt „irányadást“ is mellőzte. — Csen­­gery Imre, mint megválasztott képviselő, egy 1848- beli megyei határozat értelmében a főjegyzői hivatal­ról lemondván, a bizottmány az érintett megyei ha­tározatot megváltoztatta s a lemondást el nem fo­gadva, a főjegyző helyettesévé Gyalokay Lajos al­jegyzőt rendelte. — Fölolvastatván a helytartótanács leirata, mely a megyét inti, hogy a cs. k. adópénztá­rakból semmi árvapénzeket ne vegyen ki. Tisza Kál­mán indítványára határoztatott, hogy a megye nem Csak tudomásul veszi a leiratot, de ki is jelenti a hely­tartótanácsnak, hogy intézkedései folytán az árvák le­tett pénzeit a cs. k. adópénztár hivatalnokai elsik­kasztották, s ha a megye kezelte volna az árvák pén­zeit, most nem hiányoznék belőlök 60,000 ft. — A has­árszabási kérdés, indítványtétel végett, választ­mányra bízatott. — Krasznamegye rendezte magát. Első alis­pán Lázár János, másod alispán Bideskúti Antal, főjegyző Incze Károly, főszolgabírák Barra Samu, Márkus Flórián, főpénztárnok Hubert Iván, főügyész Domb László, főorvos Pap Dániel, rendes törvény­­széki bírák Viski László, Virág Károly, Szilágyi An­tal, Nyárádi Lajos. A gyűlések 7-dikétől 14-dikéig tartottak. Vay és Kemény bárókhoz fölirnak, hogy az újabb visszacsatolás fölösleges, miután az már 1848 ban teljesen megtörtént. Első föllépésüket kör­levélben tudatják a magyar korona alá tartozó tör­vényhatóságokkal. A hivatalok átvételére küldöttsé­geket, a követválasztási teendőkre választmányt ne­veztek. Erdély visszacsatolása iránt fölirnak. Ungvár városa Vincze porosz országgyűlési képviselőt városi díszpolgárrá nevezte ki. — Temesvár városát az ottani cs. kir. orsz. pénzügyigazgatóság szintén a MM teljintetménynyel tisztelte meg, a minőről lapu nl^BTcz. 16-dikai szá­mában Komáromból (a pozsonyi cs. kir. orsz. pénz­­ügyigazgatóság részéről) van szó. Kijelenti a csász. hatóság a magyar szab. kir. városnak, hogy a köz­vetlen és közvetett adózásról, különösen a fogyasz­tási adóról és dohány-egyedáruról szóló „törvé­nye­k“ teljes erejükben fenállanak, az adóbeli tar­tozások egy hét alatt befizetendők, ha pedig a fel­szólítás eredmény nélkül maradna, „a magas pénz­ügyminisztériumtól vett utasítás értelmében teljes elhatározottsággal azon kényszerítő jen szabályokat kellene alkalmazni, melyeknek használata örömest elkerültetett volna.“ •A Hajdu-Dorogról azon három egyén nyilat­kozatára, melyet lapunk márcz. 13-iki számában em­lítettünk meg, czáfolat érkezett hozzánk, mely meg­mutatja, hogy a dec. 13-diki városi tisztujitás csak­ugyan törvénytelen volt, F. I. urat pedig Iajába szé­pítik emberei. Ennyit rendes levelezőnk igazolásául megemlítve, lapunkban e tárgyat ezennel befejezett­nek nyilatkoztatjuk s a tisztelt fölszólaló czáfolatát használat végett a „Sürgöny“ szerkesztőségének ad­juk át, miután a három egyén nyilatkozata terjedel­mesebben a „Sürgöny“ben jelent meg. — Tegnapi szemlénkben a mosonymegyei kép­viselők közt hibásan áll Inczédi Imréd­y helyett. Sz.-Udvarhely felirata: „Fölséges Ur! „Két évvel ezelőtt Fölséged, „népeihez“ bocsá­tott kiáltványában a birodalom nemzetcsoportozatait a fenyegetett trón körüli őszinte közeledésre szólí­totta fel. E szózatot a kiskorúságból kinőtt nemzetek megértették. Megértettük mi belőle különösen azt, miszerint a szorongatott fejedelem is érti és érzi, hogy csak népei bizalma által támogatva lehet való­ban erős és győzhetlen. A vihar, melyből a királyi szózat hangzott, végzetteljes volt, de még korán­­sem vonult­az el a birodalom látköréről; sőt önámí­tók volnánk, ha annak mind fenyegetőbb alakulását fel nem ismernők. A polgárisodással karöltve járó európai népjogi érvények mindinkábbi emlekedése és előtérbe nyomulása a birodalmon kivül, az állam­­háztartást összeomlással fenyegető boldogtalan gaz­dálkodás annak belsejében. Felséged bölcs belátását a lefolyt H év gyászemlékeinek eltörlését illető föl­­ségi akaratának nyilvánítására vezérlék. Megszülem­­lett az október 20-iki diploma, mely meghozá Fölsé­­gednek abbeli legmagabb szándékát, miszerint a bi­rodalom biztonságát az alkotmányos országok úgy, mint az örökös tartományok alkotmányos és történelmi multjuknak megfelelő jogállapotokkal óhajtja meg­erősíteni. Azonban az idézett diplomából kitűnő se­­paratisticus elvnél fogva a koronás királyi szentesí­tés által megpecsételt 48-ki törvényeink megcsonkí­tását látva, annyiban lehetének a 20-ki diploma holt betűi ránk nézve csak némileg is megnyugtató hatásúak, a­mennyiben általában Felséged ezáltal az alkotmányszerű reform mezején egy látszólag ha­tározott lépést tett a törvényesség felé, s a­mennyi­ben reméltük, hogy a fejedelmi szó szentségének a magas ígéretben nyilvánuló jelzáloga a bizalom va­rázshatalmával vezérlendi vissza történelmi jogérzet­től lelkesült népeit az alkotmány védfalai közé, me­lyeknek körén kívül az önmegtagadás férfias­ köt­elmében fölemelt fővel kényszerűjének 11 év sa­­ny­arait egy oly felforgató rendszer kereszttüzében kiállni, mely eljárásával nemcsak erkölcsileg tágítá meg a diplomatiai külviszonyok és az alkotmányos ér­zelmű népek belbizalmának kötelékeit, hanem a bi­rodalom európai nagyhatalmi súlyának veszélyezte­tésével anyagilag is tönkre silányitó pénzügyi állá­­sát azon birodalomnak, melynek adózó népe az 1811-ki és azon inneni mindennemű devalvatiók súlyos csa­pásait ki sem birta még egészen épülni. Hittük, hogy az alkotmányosság és törvényesség tekintetéből "a törvényhozás minden feltételeivel biró 1848-diki országgyűlési törvények pozsonyi VII. és kolozs­vári I. czikkei alapján a magyarhoni testvérme­gyék módjára már csak azon oknál fogva is hala­déktalanul keresztül kellene vitetnie alkotmányos életünk helyreállításának, hogy a kilátásba helyezett inaugurationalis országgyűlés ötletéből az alkotmá­nyos élet egyik legsarkalatosb joga, t. i. a fejdelem­mel közös törvényhozásbai befolyási joggyakorlatára annál is inkább összehivathassunk, mert mind nem­­zettörténelmi, mind alkotmányos közjogi szempont­ból vett, egyaránt nagy fontosságú eseményét a ko­ronázásnak (egy szuronyerdővel környezeti hatalom által egy időre ugyan háttérbe szorítható, de a tör­vényhozás mezején századok nyoma által vert alkot­mányos országgyűlés útján kívül a népei bizalmára támaszkodó fejedelem által meg nem törhető sarktör­­vényünk szerint) csak a Magyarhajnali unió teheti igazán nagyszerűvé és látandja el a kifogáson kívüli törvényesség attribútumával. Hogy Európa politikai viszonyaink fejleményeit a legérdekelevenebb figye­lemmel kiséri, s földrajzi fekvésünket tekintve, saját­­ ügyeivel azonosítja a magyar ügyet — ma már két­séget többé nem szenved. Öt hó telt el a kegyelmes nyilatkozat óta, mely tért nyitott a nemzetnek arra, hogy jogos kérvényé­vel az alkotmányos érzület nyílt hangján szólhas­son fejedelméhez; öt hó alatt az esztergomi és gyu­lafehérvári értekezletekben nyilvánított általános közvélemény daczára még eddig semmi sem történt a Királyhágón innen, a mi bizalmunk támogatá­sára legkevésbbé hivatva volna. — Míg a Ki­rályhágón túli testvéreink némileg kibontakozva a fogva tartó rendszer polyp karjai közül, már csaknem véglegesen rendezték közigazgatásukat , addig nálunk a bureaucraticus rendszer még folyvást tartó nyomása alatt, az előzmények után, már már nem alaptanul tarthatni attól, hogy az anarchiának hydrafejei ütendik fel magukat. Ezen indokok vezér­lik Sz.-Udvarhely anyaváros összes polgárságát a kérvényezés utján azon egyetlen nyitva álló tér el­foglalására, melyen vitéz őseitől öröklött s azok által századokon át tartó folytonos küzdelemben is szentül őrzött alkotmányos jogérzületét nyilváníthatja. — Azon meggyőződésben lépünk tehát Fölséged elébe, hogy valamint csak azon nemzet érdemli ki vol­­taképen uralkodója becsü­lését, a­mely százados szer­ződéseken nyugvó törvényeinek hódolva, azokhoz szi­lárdul ragaszkodik, úgy viszont a nemzet is csak azon kormányába vetheti a bizalom megtörhetlen horgonyát, mely a szentesített törvényeket jogérvé­­nyekben mind maga részéről épségben fentartja, mind mások által fentartatja. A jogok és kötelességek­nek a kölcsönösség alapján nyugvó ezen viszonylagos törvény tisztelete nélkül egy bármily mesterségesen szervezett kormányrendszer sem képes az állam ki­tűzött czélját megközelíteni, egy nemzet sem élet­feladatát megoldani. Ilyen kölcsönös kötelező erővel bíró törvényeknek tartja a székely nemzet minden hű fia­ltalában mindazon százados szerződéseket, melyeket Felséged dicső erdődei őseinkkel kötöttek. Ilyennek tartja különösen a törvényhozás egyik ele­me, a nemzet választottainak egyhangúlag nyilatkozó akaratából hozott s a most is élő koronás és törvé­nyes magyar király V. Ferdinánd Ő Felsége szente­sítése következtében jogerőre emelt 1848-iki pozsonyi VII. és kolozsvári I-ső czikkekben letett uniotörvényt annál is inkább, mivel maga az October 20-iki diploma is némi fentartással „ismételve“ elismeri és megerő­­siti a 48. vívmányait s különösen az Erdély alkot­mányos életébe vágó u. n. „partium reincorporatioját,“ mely tényt az unió zöméhezi csatlakozás csatárlán­­czául tekintjük ; már pedig az ily­­enhagyás, az al­kotmányos szellemű jogtani bölcselet egyik leglénye­­gesb elve szerint, szintoly kevéssé függesztheti fel a törvények érvényességét, mint a minő bizonyos az, hogy százados alkotmányokat egy tollvonás által a pátensek sötét sirhalma alá temetni nem lehet. És ezt mi, Fölséges Ur! törvényes téreni állásunk megnyugtató öntudatában leplezetlenül és az őszin­teség azon férfias hangján mondjuk ki, melyre Föl­­ségednek az alkotmányos reformok teréni megindu­lása által feljogositva érezzük magunkat, mert ellen­esetben a kibékités magasztos tényén munkáló feje­delem és hit népei közti szent kapcsolatróli fogalmunk megsemmisülne. Nemcsak saját, hanem a fenyegetett birodalom kötelékeinek erősítése érdekében is, melyet csak Mária Therézia idejében, a magyar vérrel meg­erősített pragmatica sanctio Európa általi elismerése korában, környeze még annyi rész : A nemzeti törté­nelmükhöz és törvényeikhez hűn ragaszkodó alkot­mányos polgárokhoz illő hódolattal esedezünk tehát Fölséged előtt: „Méltóztassék amphibialis helyzetünk kételyeit szétoszlatni; 48-ki törvényeinket, melyek a népek millióinak nemzet- és valláskülönbség nélkül, emberi és honpolgári jogaikat adták meg, nekünk, mint sajátunkat, betű szerint, úgy a mint azok hozat­tak, legkegyelmesebben visszaadni; mert valamint Erdély és Magyarország csak egyesülve működhetik nemzeti életfeladatának sikeres megoldhatásán, úgy az osztrák birodalom is, melynek az egyesült testvér­ben csaknem felét képezi, csak az érdekeibe vont, és kielégített Magyarhon által őszintén támogatva, leend Belföldi szemle. — Táviratilag értesittetü­nk, hogy Pozsony­­m­egye stomfai kerületében Szálló Antal, a sz.­já­­nosiban gróf Zichy József, a somorjaiban Ol­g­y­a­y Lajos, a szerdahelyiben Bar­tál János, a nagyszom­batiban Kaiser Ernő a galantaiban O­l­g­y­a­y Titus, a cseklésziben S­z­ü­ll­ő György választattak meg. — A bazini választásnál 21-dikén szavazáskor összeütközés történvén,­a választás elhalasztatott. 1

Next