Magyarország, 1861. március (1. évfolyam, 50-76. szám)
1861-03-23 / 69. szám
1861. — I. évfolyam. Szombat, márczuus 23. SZERKESZTŐSÉGI IRODA 1 kimKATAEMThk HIRDETMÉNYEK DÍJA: MEG JELEN Vitér 4.sz. I. emelet. , , , , „ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-szorinál 7 ájkr. ““nép-és vasárnapot követő napok kivé „TA _. att t xTamat kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- Bélyegdíj külön 30 ájkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 ájkr. telével minden nap. KIAÜÜ-fll v ATAL séghez intézzenek.—A lap kiadass körüli panaszok, a magán hirdetmények , , t ,.k .. Cl Aci7rTéoi Art‘ A • a kiadó-hivatalhoz intézendők Egyes példányok OSTERLAMM K. és LAMPEL BOBEHT könyvkereskedőknél ELŐFIZETÉSI AR . ürtér 4. az. földszint, a kiadó hivatalhoz intézendők. | h y lft „jkrajczaron kaphatók. Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 6 ft. *" '■ •^^ —- — . i .............■ — — 1 ■ ■ [UNK] ~ ■ 1 * — — ... ..'-11 1 ' -—-«—a..». ...... . ... — ■ ■ ^aanjhww«Witlm TiiBraiMiNn.'Bra-Vnf.sit. Előfizetést nyitunk ,MAGYARORSZÁG' apr.-jun. 3 havi folyamára 5 írttal. ,, SGpt* 6 „ „ 9 „ Hogy lapunkat az évnegyed kezdetével t. előfizetőinknek pontosan és tüstént megindíthassuk, a megrendelés mentiiielőbbi beküldését s a czím olvasható feljegyzését kérjük. A „Magyarország" kiadó hivatala. 69. SZ.v FEST, márczius 22. Külföldi szemle. Egy folyó hó 8-ról szóló konstantinápolyi közlésből olvassuk,hogy a montenegró- és herczegovinai zavarok következtében a porta és Ausztria között értekezés foly egy szerződés megkötésére, melynél fogva e két kormány kölcsönösen kötelezné magát az említett zavarok elnyomására. E szerződést természetesen a többi európai hatalom jóváhagyása alá terjesztenék, miután az 1856. párisi kötés szerint Törökország úgyszólván a nagyhatalmak védnöksége alatt áll. Hogy Orosz- és Francziaország azonban ily szerződést valaha jóváhagyna, arról egyelőre is szabad legyen kétkednünk. Hajlandóbbak vagyunk elhinni, hogy a be nem avatkozás elvét itt is fentartják mindaddig, míg a herczegovinai mozgalmak határozottabb alakot nem öltenek — sőt a legvégső esetben is beérik az egyszerű megszállással — úti exemplum docet. A La guerronniére válaszát Antonelli bibornok sürgönyére a lapok eddig mindennap várták. Ma a Constitutionnel azt a hírt hozza , hogy nem fog megjelenni, egyúttal arról is értesít, hogy e válasz nem újságba szánt czikk — mint beszéltek — de tetőtől-talpig brochure. Egy másik tudósítás szerint pláne ki is van már nyomatva, bekötve és könyvárusnál fekszik, hanem Baroche és Thouvenel tiltakoztak megjelenése ellen. Amaz azt hozza fel okul, hogy a röpirat megjelenése csak nehezítené állását a törvényhozó testben, ha a római ügyre nézve interpelláltatnék. Thouvenel pedig azt állítja, hogy Francziaország diplomátiai viszonyában okozna végtelen zavart — azt tevén még hozzá, hogy készebb miniszteri tárczájától megválni, mintsem a röpirat közzétételét elszivelje. Ha ez igaz, úgy valami nagyon erős dolognak kell abban a brochureben lenni s még csak az a reménységünk sem lehet, hogy egyhamar megtudhassuk. A dolog t. i. úgy áll, hogy Cavour gróf bizalmasan megkérdezte a párisi kormányt oly czélból, hogy a római ügyben némi nézetközösségre törekednének. Párisból azt felelték, hogy hat hónapig e kérdésben minden in statu quo marad. Az Ind. párisi levelezője, ki e tudósítást írja, azt mondja, hogy nem kezeskedik állítása valóságáról, hanem az előtte többé-kevésbbé valószínűnek látszik. A mi párisi levelezőnk állítása szerint ez a dolog, már t. i. a status quo dolga, nem egészen így áll. Abból, hogy Trochu tábornok küldetnék Rómába, olyanformán következtet, mintha a francziák Civita- Vechhiába vonulnának s a tért a piemontiak számára üresen hagynák. Egyszersmind hozzáteszi, hogy a pápa ezen esetre Rómából menekülni fogna. Valószínűbbnek látszik előttünk az Index azon jelentése, hogy Trochu tábornok tízezer ember erősítéssel megy Rómába s Goyon tábornok parancsnoksága alatt marad, azon eventualitásra számítva, hogy Ausztriával ismét háborúra kerül a dolog. A római tüntetésnek, melynek f. hó 14-kén kellett volna megtörténni, Goyon elejét vette, azt azonban nem akadályozható meg, hogy az utczasarkokon másnap reggel a sok plakát ki ne legyen ragasztva, mely Viktor Emánuelt mint Olaszország királyát éltette. Az iránt is közönyös vala, hogy a nép e plakátokat megtapsolta. Varsóban minden jól megy — írja az Index., a mérsékelt párt ragadta a mozgalmat kezébe s így idő előtti felkeléstől nem lehet tartani, mi a lengyeleknek csak szerencsétlenségök volna. — Nyitra megye érsekujvári kerülete 21-dikén egyhangúlag Buzna Lajost választotta meg képviselőül, kinek a megyei utasítás kézbesittetvén, a választók kijelentették, hogy képviselőjüket utasítás nélkül kívánják az országgyűlésre küldeni, s felszólították a megválasztott képviselőt, adja vissza a választási elnöknek az utasítást, mit az meg is tett. —Nyitrán is 21-kén volt a követválasztás. Szakállas János lemondván, egyhangúlag Tóth Vilmos választatott meg. — Szabadkán 20-dikán volt a követválasztás. Az első választókerület követje lett közfelkiáltás utján Csorda Bódog városi tiszti-ügyész, ki, mint jeles ügyvéd és szónok s az ismeretes szabadkai kérvény indítványozása s szerkesztése miatt belebbezett Josefstadti fogoly, városunkban érdemlett népszerűségnek örvend. A második választókerületben Mukics Ernő ellenében Vojnics Lukács lett a győztes s csakis 14 szavazatkülönbséggel, mely is a választásnak a két egyforma párt erős mérkőzésénél fogva igen nagy érdekességet kölcsönzött. V. G. választó állítólagos telekvásárlás miatt a jegyzőkönyvben óvást tétetett a választás ellen. — „Mind a két megválasztottra nézve,“ írja szabadkai levelezőnk, „úgy vagyunk meggyőződve, hogy azon phalanx sorait fogják szaporítani, mely az ország függetlenségének teljes megóvása mellett a lehetőleges békés megoldásnak barátja.“ — Nógrád megyében 20-dikán voltak a választások. A szécsényi kerület Pulszky Ferenczet, a losonczi Kubinyi Ferenczet, a balassagyarmati Madách Imrét választotta meg, mind közfelkiáltással; a nógrádi szótöbbséggel Fideczky Lajost, a füleki szintén szótöbbséggel Károlyi Jánost. Az utóbbi helyen Repeczki Ferencz az eljárás ellen óvást tett. — Csanádmegye nagylaki kerülete 20-dikán felkiáltással Dedinszki József, 1848-beli képviselőt választotta meg újólag. — Makó városa 19-dikén Návay Tamást választotta meg képviselőül Dobsa Lajos ellenében. — Ung megyében 18-dikán a szobránczi kerület gr. Török Napóleont közfelkiáltással, a kaposi Bernáth Zsigmondot, a felvidék Markos Györgyöt, az ungvári kerület Kandó Kálmánt szótöbbséggel választotta meg. — Sopronmegye alsórábaközi kerülete D öry Ádámot választotta meg Simon Vincze csornai prépost ellenében. — Sopronmegye kapuvári kerülete Lukynich Mihályt választotta meg. — Sárosmegyében a már jelentetteken kivül Jekelfalusy Emil, 1848-beli képviselő választatott meg újólag. — A szatmármegyei választások eredményét lapunk csütörtöki számában már közöltük. Máté-Szalkán a pártfelek közti zavargások miatt a választást nem lehetett megtartani. Itt gr. Vay Mihály s Ujfalussy Lajos 1848-beli képviselő, a jelöltek. A nagy többség, mint levelezőnk írja, az utóbbi mellett van ; e jeles hazafi azonban, hogy a nagykárolyihoz hasonló jelenet ne fejlődhessék, utólag lemondott. A borsodi választások eredményét jelentvén (lapunk legutóbbi számában), említettük, hogy a mezőkövesdi választást, verekedés miatt, föl kellett függeszteni. E sajnos eseményről most következő részleteket veszünk. A 20-ban egybegyűlt választók két részre oszlottak, egyik tábor, a mezőkövesdi köztalakosság, Szegheőt éltető, ellenkező oldalon állott minden egyéb ezen választókerülethez tartozó helység és az összes intelligentia, a nagy többséget képezve. Megindult a szavazás,távolabb helységek községenkint járultak a szavazatszedők elé, s 12 óra tájban Mocsáry Lajosnak már 700-on fölül volt szavazata, mig Szegheönek egy sem. Valamivel 12 óra előtt a kövesdiek, t. i. a kik Szegheövel tartottak, mind egylábig eltűntek, de alig fél óra múlva több oldalról ordítozva rohantak elő botokkal, fejszékkel, puskákkal, megrohanták M. L. szavazóit, kik a sátor felé járultak, kik odább letelepülve falatoztak, s kik a szavazástól megtérve a szekerek körül távol a választás helyétől tanyáztak. Pár percz alatt iszonyú zaj s csata fejlődött ki, a fegyvertelen nép szekereihez menekült, lőcsökkel, botokkal és a szekereken volt fegyverekkel rohanva elő védelemre egy rész, míg a száz meg száz kocsi hanyatthomlok rohant háromfelé az országutjain, üldöztetve vad lárma, lövés, ütlegelés közt. Szekér szekérre dőlt, temérdeket sebesítettek meg; maga tudósítónk is, ki mint külmegyei csak nézőképen jelent meg, alig menekülhetett az agyonveretéstől. A rend feltartására a kövesdiek közül kirendelt lovasok a csata előtt részint eltűntek, részint gyalog a rohanókhoz csatlakoztak. Mint hallani, számos helység folyamodást adott be, hogy a kerület választóhelye Mezőkövesdről máshová tétessék át, s ez igazolt kérelmet a megyei bizottmány, reméljük, teljesíteni is fogja. — A belényesi választók a megválasztott képviselőt, a derék Pap János román esperest 16-dikán fáklyás zenével tisztelték meg. A Biharmegye bizottmánya 20-dikán tartott közgyűlésében a követutasítást, mint az 1848-diki törvények határán tulesőt, elvetette, sőt a néhány szónoktól pártolt „irányadást“ is mellőzte. — Csengery Imre, mint megválasztott képviselő, egy 1848- beli megyei határozat értelmében a főjegyzői hivatalról lemondván, a bizottmány az érintett megyei határozatot megváltoztatta s a lemondást el nem fogadva, a főjegyző helyettesévé Gyalokay Lajos aljegyzőt rendelte. — Fölolvastatván a helytartótanács leirata, mely a megyét inti, hogy a cs. k. adópénztárakból semmi árvapénzeket ne vegyen ki. Tisza Kálmán indítványára határoztatott, hogy a megye nem Csak tudomásul veszi a leiratot, de ki is jelenti a helytartótanácsnak, hogy intézkedései folytán az árvák letett pénzeit a cs. k. adópénztár hivatalnokai elsikkasztották, s ha a megye kezelte volna az árvák pénzeit, most nem hiányoznék belőlök 60,000 ft. — A hasárszabási kérdés, indítványtétel végett, választmányra bízatott. — Krasznamegye rendezte magát. Első alispán Lázár János, másod alispán Bideskúti Antal, főjegyző Incze Károly, főszolgabírák Barra Samu, Márkus Flórián, főpénztárnok Hubert Iván, főügyész Domb László, főorvos Pap Dániel, rendes törvényszéki bírák Viski László, Virág Károly, Szilágyi Antal, Nyárádi Lajos. A gyűlések 7-dikétől 14-dikéig tartottak. Vay és Kemény bárókhoz fölirnak, hogy az újabb visszacsatolás fölösleges, miután az már 1848 ban teljesen megtörtént. Első föllépésüket körlevélben tudatják a magyar korona alá tartozó törvényhatóságokkal. A hivatalok átvételére küldöttségeket, a követválasztási teendőkre választmányt neveztek. Erdély visszacsatolása iránt fölirnak. Ungvár városa Vincze porosz országgyűlési képviselőt városi díszpolgárrá nevezte ki. — Temesvár városát az ottani cs. kir. orsz. pénzügyigazgatóság szintén a MM teljintetménynyel tisztelte meg, a minőről lapu nl^BTcz. 16-dikai számában Komáromból (a pozsonyi cs. kir. orsz. pénzügyigazgatóság részéről) van szó. Kijelenti a csász. hatóság a magyar szab. kir. városnak, hogy a közvetlen és közvetett adózásról, különösen a fogyasztási adóról és dohány-egyedáruról szóló „törvények“ teljes erejükben fenállanak, az adóbeli tartozások egy hét alatt befizetendők, ha pedig a felszólítás eredmény nélkül maradna, „a magas pénzügyminisztériumtól vett utasítás értelmében teljes elhatározottsággal azon kényszerítő jen szabályokat kellene alkalmazni, melyeknek használata örömest elkerültetett volna.“ •A Hajdu-Dorogról azon három egyén nyilatkozatára, melyet lapunk márcz. 13-iki számában említettünk meg, czáfolat érkezett hozzánk, mely megmutatja, hogy a dec. 13-diki városi tisztujitás csakugyan törvénytelen volt, F. I. urat pedig Iajába szépítik emberei. Ennyit rendes levelezőnk igazolásául megemlítve, lapunkban e tárgyat ezennel befejezettnek nyilatkoztatjuk s a tisztelt fölszólaló czáfolatát használat végett a „Sürgöny“ szerkesztőségének adjuk át, miután a három egyén nyilatkozata terjedelmesebben a „Sürgöny“ben jelent meg. — Tegnapi szemlénkben a mosonymegyei képviselők közt hibásan áll Inczédi Imrédy helyett. Sz.-Udvarhely felirata: „Fölséges Ur! „Két évvel ezelőtt Fölséged, „népeihez“ bocsátott kiáltványában a birodalom nemzetcsoportozatait a fenyegetett trón körüli őszinte közeledésre szólította fel. E szózatot a kiskorúságból kinőtt nemzetek megértették. Megértettük mi belőle különösen azt, miszerint a szorongatott fejedelem is érti és érzi, hogy csak népei bizalma által támogatva lehet valóban erős és győzhetlen. A vihar, melyből a királyi szózat hangzott, végzetteljes volt, de még koránsem vonultaz el a birodalom látköréről; sőt önámítók volnánk, ha annak mind fenyegetőbb alakulását fel nem ismernők. A polgárisodással karöltve járó európai népjogi érvények mindinkábbi emlekedése és előtérbe nyomulása a birodalmon kivül, az államháztartást összeomlással fenyegető boldogtalan gazdálkodás annak belsejében. Felséged bölcs belátását a lefolyt H év gyászemlékeinek eltörlését illető fölségi akaratának nyilvánítására vezérlék. Megszülemlett az október 20-iki diploma, mely meghozá Fölségednek abbeli legmagabb szándékát, miszerint a birodalom biztonságát az alkotmányos országok úgy, mint az örökös tartományok alkotmányos és történelmi multjuknak megfelelő jogállapotokkal óhajtja megerősíteni. Azonban az idézett diplomából kitűnő separatisticus elvnél fogva a koronás királyi szentesítés által megpecsételt 48-ki törvényeink megcsonkítását látva, annyiban lehetének a 20-ki diploma holt betűi ránk nézve csak némileg is megnyugtató hatásúak, amennyiben általában Felséged ezáltal az alkotmányszerű reform mezején egy látszólag határozott lépést tett a törvényesség felé, s amennyiben reméltük, hogy a fejedelmi szó szentségének a magas ígéretben nyilvánuló jelzáloga a bizalom varázshatalmával vezérlendi vissza történelmi jogérzettől lelkesült népeit az alkotmány védfalai közé, melyeknek körén kívül az önmegtagadás férfias kötelmében fölemelt fővel kényszerűjének 11 év sanyarait egy oly felforgató rendszer kereszttüzében kiállni, mely eljárásával nemcsak erkölcsileg tágítá meg a diplomatiai külviszonyok és az alkotmányos érzelmű népek belbizalmának kötelékeit, hanem a birodalom európai nagyhatalmi súlyának veszélyeztetésével anyagilag is tönkre silányitó pénzügyi állását azon birodalomnak, melynek adózó népe az 1811-ki és azon inneni mindennemű devalvatiók súlyos csapásait ki sem birta még egészen épülni. Hittük, hogy az alkotmányosság és törvényesség tekintetéből "a törvényhozás minden feltételeivel biró 1848-diki országgyűlési törvények pozsonyi VII. és kolozsvári I. czikkei alapján a magyarhoni testvérmegyék módjára már csak azon oknál fogva is haladéktalanul keresztül kellene vitetnie alkotmányos életünk helyreállításának, hogy a kilátásba helyezett inaugurationalis országgyűlés ötletéből az alkotmányos élet egyik legsarkalatosb joga, t. i. a fejdelemmel közös törvényhozásbai befolyási joggyakorlatára annál is inkább összehivathassunk, mert mind nemzettörténelmi, mind alkotmányos közjogi szempontból vett, egyaránt nagy fontosságú eseményét a koronázásnak (egy szuronyerdővel környezeti hatalom által egy időre ugyan háttérbe szorítható, de a törvényhozás mezején századok nyoma által vert alkotmányos országgyűlés útján kívül a népei bizalmára támaszkodó fejedelem által meg nem törhető sarktörvényünk szerint) csak a Magyarhajnali unió teheti igazán nagyszerűvé és látandja el a kifogáson kívüli törvényesség attribútumával. Hogy Európa politikai viszonyaink fejleményeit a legérdekelevenebb figyelemmel kiséri, s földrajzi fekvésünket tekintve, saját ügyeivel azonosítja a magyar ügyet — ma már kétséget többé nem szenved. Öt hó telt el a kegyelmes nyilatkozat óta, mely tért nyitott a nemzetnek arra, hogy jogos kérvényével az alkotmányos érzület nyílt hangján szólhasson fejedelméhez; öt hó alatt az esztergomi és gyulafehérvári értekezletekben nyilvánított általános közvélemény daczára még eddig semmi sem történt a Királyhágón innen, a mi bizalmunk támogatására legkevésbbé hivatva volna. — Míg a Királyhágón túli testvéreink némileg kibontakozva a fogva tartó rendszer polyp karjai közül, már csaknem véglegesen rendezték közigazgatásukat , addig nálunk a bureaucraticus rendszer még folyvást tartó nyomása alatt, az előzmények után, már már nem alaptanul tarthatni attól, hogy az anarchiának hydrafejei ütendik fel magukat. Ezen indokok vezérlik Sz.-Udvarhely anyaváros összes polgárságát a kérvényezés utján azon egyetlen nyitva álló tér elfoglalására, melyen vitéz őseitől öröklött s azok által századokon át tartó folytonos küzdelemben is szentül őrzött alkotmányos jogérzületét nyilváníthatja. — Azon meggyőződésben lépünk tehát Fölséged elébe, hogy valamint csak azon nemzet érdemli ki voltaképen uralkodója becsülését, amely százados szerződéseken nyugvó törvényeinek hódolva, azokhoz szilárdul ragaszkodik, úgy viszont a nemzet is csak azon kormányába vetheti a bizalom megtörhetlen horgonyát, mely a szentesített törvényeket jogérvényekben mind maga részéről épségben fentartja, mind mások által fentartatja. A jogok és kötelességeknek a kölcsönösség alapján nyugvó ezen viszonylagos törvény tisztelete nélkül egy bármily mesterségesen szervezett kormányrendszer sem képes az állam kitűzött czélját megközelíteni, egy nemzet sem életfeladatát megoldani. Ilyen kölcsönös kötelező erővel bíró törvényeknek tartja a székely nemzet minden hű fialtalában mindazon százados szerződéseket, melyeket Felséged dicső erdődei őseinkkel kötöttek. Ilyennek tartja különösen a törvényhozás egyik eleme, a nemzet választottainak egyhangúlag nyilatkozó akaratából hozott s a most is élő koronás és törvényes magyar király V. Ferdinánd Ő Felsége szentesítése következtében jogerőre emelt 1848-iki pozsonyi VII. és kolozsvári I-ső czikkekben letett uniotörvényt annál is inkább, mivel maga az October 20-iki diploma is némi fentartással „ismételve“ elismeri és megerősiti a 48. vívmányait s különösen az Erdély alkotmányos életébe vágó u. n. „partium reincorporatioját,“ mely tényt az unió zöméhezi csatlakozás csatárlánczául tekintjük ; már pedig az ilyenhagyás, az alkotmányos szellemű jogtani bölcselet egyik leglényegesb elve szerint, szintoly kevéssé függesztheti fel a törvények érvényességét, mint a minő bizonyos az, hogy százados alkotmányokat egy tollvonás által a pátensek sötét sirhalma alá temetni nem lehet. És ezt mi, Fölséges Ur! törvényes téreni állásunk megnyugtató öntudatában leplezetlenül és az őszinteség azon férfias hangján mondjuk ki, melyre Fölségednek az alkotmányos reformok teréni megindulása által feljogositva érezzük magunkat, mert ellenesetben a kibékités magasztos tényén munkáló fejedelem és hit népei közti szent kapcsolatróli fogalmunk megsemmisülne. Nemcsak saját, hanem a fenyegetett birodalom kötelékeinek erősítése érdekében is, melyet csak Mária Therézia idejében, a magyar vérrel megerősített pragmatica sanctio Európa általi elismerése korában, környeze még annyi rész : A nemzeti történelmükhöz és törvényeikhez hűn ragaszkodó alkotmányos polgárokhoz illő hódolattal esedezünk tehát Fölséged előtt: „Méltóztassék amphibialis helyzetünk kételyeit szétoszlatni; 48-ki törvényeinket, melyek a népek millióinak nemzet- és valláskülönbség nélkül, emberi és honpolgári jogaikat adták meg, nekünk, mint sajátunkat, betű szerint, úgy a mint azok hozattak, legkegyelmesebben visszaadni; mert valamint Erdély és Magyarország csak egyesülve működhetik nemzeti életfeladatának sikeres megoldhatásán, úgy az osztrák birodalom is, melynek az egyesült testvérben csaknem felét képezi, csak az érdekeibe vont, és kielégített Magyarhon által őszintén támogatva, leend Belföldi szemle. — Táviratilag értesittetünk, hogy Pozsonymegye stomfai kerületében Szálló Antal, a sz.jánosiban gróf Zichy József, a somorjaiban Olgyay Lajos, a szerdahelyiben Bartál János, a nagyszombatiban Kaiser Ernő a galantaiban Olgyay Titus, a cseklésziben Szüllő György választattak meg. — A bazini választásnál 21-dikén szavazáskor összeütközés történvén,a választás elhalasztatott. 1