Magyarország, 1861. május (1. évfolyam, 103-126. szám)
1861-05-01 / 103. szám
1861. — I. évfolyam. 103. SZ. Szerda május, 1.. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. I. emelet. KIADÓ-HIVATAL ujtér 4. sz. földszint. T. STUHKATÁRSAIKK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek.—A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó hivatalhoz intézendők. EHt>ETMÉK7 £ E DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9. 3-»Korinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok OHTEROAZ1M K. és LAHPEK HOBKET könyvkereskedőknél 10 ujkrajezaron kaphatók. MEGJELENT ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap, ELŐFIZETÉSI ÁR! Egészév 18 ft. Félév 9 ft. Negyedév 5 ft. Előfizetési nyitunk ,MAGYARORSZÁG Május-junius 2 havi folyamára 3 fr. 50 kr. Május-julius 3 „ „ 5 „ „ 1 hóra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ Azon t. előfizetőink, kik egy negyedévre 5 forint helyett 5 fr. 25 krt küldtek be, a jövő negyedévi folyamra csak 4 fr. 75 krt szíveskedjenek beküldeni. A „Magyarország“ kiadóhivatala. Országgyűlés. A nemzeti képviselők XIV. ülése ápril 30- án. Felolvastatott Palóczy László csalásának köszönő levele, melyben a képviselőház kegyeletteljes intézkedéseiért hála fejeztetik ki s egyszersmind Palóczynak egy diszkardja a képviselőház rendelkezése alá bocsátatik. E kard a nemzeti múzeumnak adatik. A végtisztelet rendezésére kinevezett bizottmány jelentést tett. A bizottmány azon intézkedését, hogy Palóczy arczképe a nemzeti museum részére lefestessék, a ház helyesléssel fogadta. A boldogult felett a ház kebelében is fog emlékbeszéd tartanni, az emlékünnepély felel a rendező bizottmány intézkedvén. A jegyzőkönyv hitelesítése után bemutattatott Kolozsvármegyének felirata a császárhoz és felolvastatott az országgyűléshez intézett felirata, melyet örömmel fogadván, ez öröme a háznak jegyzőkönyvileg is kijelentetik, s az kinyomatik. Bejelentetett Zemplénmegye kérvénye az iránt, hogy a törvényszékek állandó tagokból álljanak s hogy a főtörvényszékeknél ne alkalmaztassanak oly egyének, kik sem az ország bizalmát multjuknál fogva nem bírják, sem arra képességüknél fogva nem hivatottak. E tekintetben főleg a hétszemélyes táblához történt kinevezések alkalmából felírást intézett a megyei igéhez is. A kérvényi bizottmányhoz tétetett át. A Jászkunok a szerb nemzeti congressus által ismételve, mint kiváltságolt kerületek emlittetvén fel, kijelentik, hogy ők az 1848-ik évi törvények óta az egész nemzettel jogban és terhekben egyenlők. De megszűnvén kiváltságolt állásuk, kérik, hogy a nádori hivatalnak fizetett 3000 db arany terhe alól is mentessenek fel. Szintén a kérvényi bizottmányhoz tétetett át, nemkülönben Pozsony város kérvénye is, hogy a Dunán inneni kér tábla Pozsonyba tétessék át. Jászberény emlékirata a febr. 26-ki patens ellen tudomásul vétetett. A Szepes megye ólublói választó kerületéből Tizedi képviselő ellen érkezett kérvény mint későn érkezett, mellőztetett. A mádi kerületből a Sóhalmi képviselő ellen beadott kérvény elleni irat az illető bizottmányhoz tétetett át. A Palóczy halála által a 9 tagú bizottmányban megürült helyet az illető osztály választás által töltendi be. Miskolcz város uj választásra fog felhivatni. A ház költségvetésének elkészítésével megbízott választmány jelentését beadván, ez a ház magántanácskozásában fog tárgyaltatni. Ezek elintézése után folytattatott az igazolás. A VTI-ik osztályban nem igazoltak során következett Böszörményi László és Bakalovich Szilárd. Igazoltattak. A VIII. osztályban Budai Lőrincz igazoltatott, Dobránszky Adolf választása ellen vizsgálat rendeltetett. Az osztálynak, mely Dobránszky választásának megsemmisítését indítványozó, jegyzőkönyvét holnap közlendjük. Az osztály a megsemmisítést azért véleményezi, mert a választás az V. t. 33. §-a azon rendeletének megsértésével ment végbe, minél fogva a szavazás félbenszakasztás nélkül folytatandó. E mellett a választásban olyanok is részt vettek, kik nem tartoznak a választókerülethez. A ház mindazáltal vizsgálatot rendel, minthogy megczáfolhatlan és a gyanúsítás által meg nem támadható bebizonyítását óhajtja a választás törvénytelenségének, s mert azon vidéken, hol Dobránszky állítólag lázított, az ország küldöttének megjelenését s aztán elámítottak felvilágosítását szükségeknek tartja. A tárgyalás érdekes részletekkel bírt. A felföld több választottja s köztük Bánó József és Bujanovics Rudolf tiltakoztak minden programm ellen, mely újabb időben mint a szlávok vagy a ruthenek kívánsága hozattak nyilvánosság elé. A magyarországi szlávok és ruthenoknak igaz, mert választott képviselői sehol máshol nincsenek, mint e házban, hol érdekeik kellő képviseletre és méltánylásra fognak találni. És képviselőik ezennel kijelentik, hogy küldőik, hogy a szlávok és ruthenek a haza ügyével egybeforrt érdekekért, a hazától nem idegen czélokért buzognak, hogy ők a hazának hű fiai voltak és maradnak. A felolvasott kérvényben és bizonyítványokban az állittatik, hogy Dobránszky a népet a magyarok s a magyar korona tekintélye ellen lázitá, velők el akarván hitetni, hogy az orosz czár, mint 1849-ben, úgy ha kell, a jövőben is elküldi hadát megszabadítására; miután ez által Dobránszky főbenjáró bűnt követett el, többen három tagú bizottmányt kívántak kiküldeni, mely a lázítás tényét is vizsgálja. De a többség itt nem az 1723. 9. t. ellen elkövetett bűntény miatti vizsgálatnak, hanem a választás törvényességén ejtett sérelem orvoslásának szükségét látja, s csupán igazolási tárgyul tekinti ez esetet, valamint hogy tudomást sem vehet az ellenséges indulatu bécsi és más német lapok rágalmai felől, melyek a Dobránszky ellen nyilatkozott ellenszenvet oly indokoknak tulajdoniták, melyek a háztól távol vannak, így a ház mellőzte azon indítványt is, hogy jegyzőkönyvileg jelentessék ki, miként az ellenszenv Dobránszkyt az izgatót, az általa képviselt átkos rendszert s nem az ő választóinak nemzetiségét illeti. A vizsgálatot a tetemes többség pártolván, a vizsgálatra kiküldendő egyénben nem tudott a ház megegyezni. Többen Török Napoleon grófot oltatták, de ő kijelenté, hogy Dobránszky benne a gróf közelében töltött ideje alatt a megtorlás vágyát kelte fel, s így ő nem bír a vizsgáló bíró tárgyilagos elfogulatlanságával. Kazinczy Gábor ajánlatára a ház holnap beadja a kiküldendő iránti szavazatát. A szónokokat, illetőleg a felszólalókat egyenként nem említjük meg, részint nagy számuk, részint amiatt mert meg akarjuk jegyezni,hogy a ház türelmetlensége közben és szavazást sürgető felkiáltásai ellenére is szavukhoz ragaszkodók, kevés kivétellel újat, tájékoztatót, felderítőt nem mondtak Bánó J., Bujanovics, Bónis, Tisza László és Kálmán, Kazinczy és Vajai után. De mégis Szentiványi Adolf megjegyzése figyelmet támasztott, ki e tárgyat szintén csak a verificatio kérdésének tartja, a főbenjáró bűn miatti vizsgálatot szükségesnek nem tartván, ha igaz az, hogy az ellenségnek a haza földjére vezetése által elkövetett s az 1723. 9. t. c. rendelete alá tartozó tény amnestiát nyert az által, hogy a hasonló bűnben leledzők újabb időben mint magas hivatalnokok az alkotmányos megyék rendezésére lényeges befolyást gyakorolhattak. Holnap 10 órakor ürésséget Rómában nem csupán a pápa biztonsága parancsolja , de azon szükség is, hogy Itáliában Francziaország hatalmas közvetítése fentartassék, mely képes akadályozni Ausztria és Piemont összeütközését.“ Rómában a status quo fentartásába — úgy véli a „Patrie“ — Anglia is beleegyez. Ezt az „Index“ tagadja, de mi emlékszünk Wodhouse minapi beszédére, ki az angol felsőházban úgy nyilatkozott, hogy Anglia óhajtja ugyan a francziák kivonulását Rómából, de ha ott maradnak is tűrni fogja. A vitorlák tehát mindenütt be vannak vonva, maga Victor Emanuel kénytelen a nagy béke miatt ajkába harapni. — Európa figyelme két birkózóra fordul, a Lajthántúli és Lajtháninneni parlamentre — ez erkölcsi tusa súlyát akarják megmérni. Imponder abiliákkal bajos számítani. PEST, ápril 30. Külföldi szemle. A múlt hetekben sokat olvastunk arról, hogy Austria és a porta közt némi egyezség készül. A fuldokló természetesen a szalmaszálhoz is kap , így nem lehete a portán mit csodálkozni. Most azonban Páriából arról értesülünk, hogy a két kormány közt észrevehető az elhidegülés. A konstantinápolyi osztrák internuntius értesitétt arról a portál, hogy a garibaldisták Antivárinál kiszálltak, egyszersmind élénken sürgette azultánnál, egy figyelő hajóhadosztály elrendelését az adriai partokhoz. Mily nagy volt a porta megütközése és boszusága, midőn arról kelle meggyőződnie, hogy Antivárinál egy garibaldista sem szállott partra s hogy ő csupán Austria félelme és nyugtalanságának szolgált eszközül. Ezért bizony meg is haraghatott, mert egy hajóosztály kirendelése nem bolondság, sok pénzbe kerül az, ő pedig a portának minél kevesebb sincs. Ki is mutatta Vely-pasa, kormánya neheztelését Párisban, midőn diplomata kollegái, szerencsés megérkezésén nála tisztelegtek — szembetűnő fagyos tekintetet vete az osztrák követségi attachéra, mert maga Metternich herczeg tanácsosnak látja vala személyesen el nem menni, tudta hogy ő lesz belőle. Különben a porta most nagyur, nagyurrá lett egyszerre, a Moniteur egy kis czikkecskéje egyszerre gazdaggá és hatalmassá tette — könnyű neki komázni. E czikkecskében e van: „az angol és franczia kormány egyetért a porta pénzügyeinek rendezésére nézve, sőt ez egyetértés kiterjed magára a török kérdésre, mivel az ottomán birodalom fentartása, Európa általános érdekeivel találkozik.“ Esedezem, ne vegye az olvasó tőlem elbizakodásnak, hogy figyelmeztetni merem e rovatban tett azon észrevételre: „Napoleon az által tűnik ki nagy politikusnak, hogy tudja mikor kell valamely kérdést aludni hagyni és ismét felébreszteni.“ Egész alázattal bátorkodom ez észrevételt először is a lengyel kérdésre alkalmazni. Könyörgöm, nem divinálok, de azt az egyszerű tényt említem fel, hogy Ségur-Dupeyron úr, a varsói franczia consul, utasítást vett a párisi kormánytól, hogy találkozzék a lengyel mozgalom vezetőivel, jelentse ki előttök, hogy Francziaország nem tehet értük semmit, ajánlja nekik, hogy barátságosan közben jár köztök és az orosz hatóság közt, az egyetértés kieszközlésére. A keleti kérdésre nincs miért alkalmaznom. A felebb mondottak, minden conjectura nélkül, e mellett látszanak szólani. Ide járul a syriai expeditio visszavonásáról szállongó hírek, noha a konstantinápolyi angol újság (Levant Herald) heves czikke után azt kellene várni, hogy Anglia a megszállásba még egy darab ideig beleegyez. Azt sem hallgathatjuk el, hogy az oly nagy kiterjedésűnek híresztelt törökszláv mozgalomban csupán a síkon lakó montenegróiak vesznek részt, kik a porta alattvalói, ellenkezőleg a hegyi montenegritákkal, kik függetlenek. Vajjon mi oka e rögtöni politikai silentiumnak, hogy egyszerre a leglármázóbb hírek elcsitulnak, hogy a franczia politika jobb és bal kézzel, az oroszt, angolt, meg a törököt is czirógatja ? A „Patrie,“ a római ügyről beszélvén, felelni látszik e kérdésre is. Úgymond : „a franczia helyőr Belföldi szemle. ” Midőn olvasóinkat az alább részletesen közlött zágrábi országgyűlési tárgyalásokra figyelmeztetjük, itt röviden csak azt jegyezzük meg levelezőnk tudósítása folytán, hogy onnan a birodalmi tanácsba követeket küldeni nem fognak. Az egész gyűlésnek valami öt tagja van, aki küldene. Az ápril 29-dikei ülésben elhatározták, hogy küldöttséget indít Bécsbe, mely minden miniszter mellőzésével, közvetlenül 0 Felségétől lesz kieszközlendő a katonai határőrvidék képviseltetését a dalmatia és a guarnerói szigetek bekeblezését. Válaszfeliratot a leiratokra nem küldenek, de a küldöttség fejezi ki a nemzet hódolatát. Tiltakoznak a dalmát országgyűlés azon határozata ellen, hogy a birodalmi tanácsba követeket akar küldeni. Táviratilag folyamodnak Bécsbe, szüntessék meg a vizsgálatot a bekeblezési dalmát kisebbség ellen. Elhatározták a déli szláv tudományos akadémia és egyetem fölállítását Zágrábban ; Stroszmayer püspöknek a haza háláját szavazták meg. A Magyarországgal való egyesülés tárgyalását elhalasztották. — Küküllö megyei tisztviselők névsora : Főbírák : Földváry Ferencz, Vita Sámuel. Pénztárnokok : Dániel Mihály, Szilvásy Sándor. Alispánok: Beregszászi Imre, St. Sulutin József. Főjegyző: Kovácsi Károly. Főügyész : Filep Ferencz. Szolgabirák: Schwartz Márton, Pallos István, Földváry Gábor, Mátéffi Ferencz, Boér János, Orosz János. Generalis székbirák : Donáth Farkas, Kispál Lajos, Thuróczy Pál, Ujfalvi József, Pásztohy Albert, Dobolyi Lajos, Boér Kálmán, Dersy István, Szilágyi Lajos, Pekry István, Simon József, Pints János, Darabanth Sándor, Köntzey Gergely, Schuster János. Partialis székbirák : Márai Domokos, Széki Sándor, id. Miklós Károly, Siménfalvi János, Pataki László, Moldován Miklós, Rátz Samu, Finna István, Reinert János, Uttzás Samu. Árvai birák : Báró Győrfi Pál, Kerekes Pál. Levéltárnok : Musnay József. — Marosszéken 25-én történt meg a tisztválasztás. Királybírókká választottak : Nagy Sámuel, Fülöp Albert, Dózsa Dániel, főjegyzővé Kovács Péter, aljegyzővé Száva Farkas, Zajzon János. Pénztárnokká Antal Imre és Bereczki László; azonban közöttük keletkezett heves elvvita miatt mindkettő lemondott. Főügyész lett Szegedi Sám., 2-od ügyész Kovács Sám, mérnök Székely János, főorvos Bélteki János, alorvos Vajna János. Ápril 26-kán folytattatott a bizottmányi ülés, melyben Benedeknek a magyar nemzet minden osztályára tett botránkoztató nyilatkozata jegyzőkönyvileg a sértőre utasíttatott vissza. A Hajdúkerület, elkésett szervezkedése után, ápril 8dikán tartotta első közgyűlését, melyet Széchenyiért tartott gyászisteni tisztelet előzött meg. A közgyűlés kimondván az 1848-diki törvényekhez való ragaszkodását, az oct. 20-dikai diplomával az ország kivonatát kielégitettnek nem ismerheti; a jan. 16. és febr. 26-dikai rendeletekben pedig az ország függetlenségének veszélyét látván, mind azt, ki bármi módon a birodalmi öszpontosítási czélra segédkezet nyujtand, hazaárulónak nyilvánítja. A menekült hazafiakat felségsértőknek nem tekinthetvén, bizottmányokba történt megválasztásukat nem tartja megrovandónak; a császári adó behajtására tisztviselőit nem kötelezheti; a kerület belszükségeire adót kivetni törvényben alapuló jognak ismeri. Semmi odrogt nem fogad el. E végzéseket a testvérhatóságokkal közlik, s feliratban is kijelentik. Felírnak továbbá a fiumei ostromállapot, Asboth elfogatása, a Ludoviceum elvonatása iránt törvényes rendeltetésétől s egyéb sérelmek miatt. A tiszti fizetések megállapittatván, a háziadó a régi kapuszám arányában föloszlatott. Az alkapitány a törvényszékek megtartására utasittatott, a német rendszer alatt történt bírói intézkedésekre nézve az országgyűlés határozata révén bevárandó. Tiszteletbeli táblabírákká választattak többek közt : Asbóth Lajos, Balogh Péter, Bartakovics Béla, Bónis Sámuel, Csernovics Péter, gr. Dessewffy Emil, Deák Ferencz, b. Eötvös J., Klapka György, Kossuth Lajos, Klauzál Gábor , Lónyay Gábor, Lónyay Menyhért, Jozipovich Antal, Lonovics József, Molnár György, ifj. Majláth György, Popovics Vazul, Pompéry János, Pulszky Ferencz, Révész Imre, Rottenbiller Lipót, gr. Teleki László, Tisza Kálmán, b. Vay Miklós. Vámos-Pércs panaszolván, hogy a cs. k. szolgabirák idejében a város földbirtokai is elidegeníttettek s a város mintegy 40,000 pftig károsittatott meg, vizsgáló küldöttség neveztetett ki. A legközelebbi közgyűlés jun. 3-dikán nyílik meg. — Jászberény városa ápril 14-dikén tartott közgyűlésében többek közt gr. Teleki Lászlót, Bartakovics Bélát, Deák Ferenczet, Kossuthot, Türrt, Klapkát, Perczel Móriczot, Lonovics Józsefet, Pompéry Jánost választotta meg bizottmányába. Jászberényben egyébiránt, mint levelezőnk tudósít, várva várják az országgyűléstől, hogy mikor hívják meg V. Ferdinánd királyt az országgyűlésre, vagy mikor tisztelik meg küldöttséggel. A lemondási okiratot nem eléglik. (Fk.) Azon hir, miszerint a montenegróiak és a velük szövetkezett fölkeltők a törökök által megverettek volna, tökéletesen való, azon egyetlen kis különbséggel, hogy a verést nem a montenegróiak kapták, hanem a törökök! Nem tudjuk, vájjon Omer pasa ott van-e már a küzdelem színhelyén, de bármennyire méltányoljuk is egykori honfitársunk hadvezéri képességét, istennek mégsem tartjuk őt, pedig csak isten volna képes a semmiből valamit teremteni. Ilyen „semmi”nek tartjuk mi azon szétszórt elemeket, miket — túlzott udvariassággal — török hadseregnek neveztek, és a melyeknek segítségével Omer pasának azon nagy valamit kellene teremtenie, melynek neve — győzelem. A montenegrói küzdelmek fokozott fontosságot nyernek két körülmény által, melyet olvasóink figyelmébe ajánlunk. Egyik az, hogy Genuából néhány száz főből álló önkénytes had indult útnak, anélkül, hogy ezen argonauta-járat czélja ismeretes lenne. Egyszerű sétaút nem lehet az, mert akkor talán távcsöveket vittek volna magukkal, de nem ágyúcsöveket. Ha pedig e merész csapat küzdelemre indul ki, erre tudtunkra sehol nem találhatna most tért, kivéve az albániai partokat. Második fontos körülménynek tartjuk azon készületeket, miket Piemont Anconában tesz, hogy ott hajóhadát központosítsa. Ancona az albániai part átellenében fekszik és miután legalább e perczben nem valószinü, hogy Victor Emánuel egyenes megtámadást forral Velencze ellen,sokfelől azon aggodalommal találkozunk, miszerint a piemonti tengerhad dislocutiója a montenegrói zavarokkal és a genuai expeditióval állhatna némi összeköttetésben. Akik így combinálnak, azok egyszersmind azon gyorsaságra is hivatkoznak, mellyel a Cavour és Garibaldi közti kibékülés történt és e tekintetben igy okoskodnak . Cavour a parlamentben győzelmet aratott, ez kétségtelen, de még a nagy tömeg részéről is igen sokan Cavour mellett és Garibaldi ellen nyilatkoztak . Cavournak tehát semmi oka nem volt, Garibaldi felé közeledni, ez utóbbi pedig sokkal büszkébb, mintsem — főképen vereség után — békealkudozásokat kezdeményezne. Valószínü tehát, hogy Cavour valahonnan intést vett, miszerint Garibaldira nemsokára ismét szükség lehetne és ez okból nyújtott ő kezet a kibékülésre, Garibaldi pedig e kezet alkalmasint nem fogadta volna el, hacsak Cavour részéről nemcsak a múltra, hanem egyszersmind a jövőre nézve is kielégítő felvilágosításokat nem nyer. . . Anélkül, hogy ezen combinátiók nagyobb vagy kisebb értékére nézve ítéletet mondanánk, csak azon megjegyzésre szorítkozunk, hogy — ha a dolog csakugyan így állna, a mint fönnebb mondatott, — a keleti ügy szóba hozatala épen nem volna még elejtve. De, miként már a minap fejtegettük, a keleti kérdés fölvetése csak úgy képzelhető, ha Franczia- és Oroszország közt egyetértés uralkodik. Ennélfogva e pillanatban korántsem közönbös azon kérdés : vajjon megvan-e még a régi jó egyetértés Páris és Pétervár közt? Az utóbbi napokban sok jelenségből azt következtették, hogy ez egyetértés megszűnt. A mai hírek némileg más színben mutat