Magyarország, 1861. június (1. évfolyam, 127-151. szám)

1861-06-27 / 149. szám

* tés“-e ez, mely a bécsi" lap részéről a junius 12-ki eseményből vonatott? rejlik-e ezen néhány szóban mindaz, amínbn valamivel körülményesebben fejtegettünk? Nem mondta-e a D. Zig hat szóval ugyanazt, amit mi hat sorral mondtunk? És ha a D. Zig nem vont volna Deákra nézve sértő következtetést, miképen indokolhatta volna aztán ama czikkének abbeli kimondását, „hogy azon elismerés, melyben Deák ez alkalommal (a bécsi lapok részéről)részesült, helytelen föltevésen alapul ?“ Vajjon minő „feltevésen“ alapult amaz „elismerés?“ Nyilván azon,hogy Deák őszintén akarta az illető felirati passus engedékenyebb fogalmazását, hogy azon szónoklat, melyet e nézete mellett tartott, meggyőződésből eredt, hogy komoly szándéka volt a maga mérsékeltebb indítványának többséget szerezni! Ugye ez volt a „feltevés,“ melyen a bécsi lapok „elismerése“ alapult? Ha már most a D. Zig e feltevést „helytelennek“ mondja, nem azt állítja-e azzal, hogy Deák föllépése színlelés volt, hogy ő csak komédiát játszott és pártját elárulta ? Higgje meg a D. Zig, hogy mi — mi veletlenségünk daczára is — nagyon jól értjük az ő szavait, anélkül, hogy miként a példabeszéd mondja, a taliga kerekének orrunkon át kellene mennie. A D. Zig bűnbánata azonban a következetlenségig megy és amit ő néhány nap előtt oly gyűlöletes szinben tüntetett elő, azt ma mintegy mentegetve „a parlamentáris életben szokásos taktikának“ mondja. Köszönjük e szépítést, de nem kell! Mi is tudjuk, hogy mi a parlamentáris taktika, és szót se mondtunk volna, ha Deák és illető követtársai aján. 12-ki ülésen meg sem jelennek és ha a D. Zig ezen elmaradást nevezte volna „parlamentáris taktikának,“ valamint az ellen sem tettünk kifogást , midőn ő a felirat győzelmét a határozat felett ily parlamentáris „taktikának“ tulajdonította. De a gyűlésen megjelenni, ott a maga nézeteit vagy — a Donau Zig szerint — csak színlelt nézeteit minden ékes szólással védelmezni és közvetlenül szavazás előtt éclat-val kimenni, ez nem taktika, hanem taktikátlanság, ez oly durva intrigue lett volna, melyen még a legavatatlanabb szem is keresztül pillantana és melyre legedzettebb parlamentáris tekintélyeink bizonyosan nem vetemednek, kik, ha intrigálni akarnának, ezt sokkal finomabb modorban tudnák tenni.Ezen oly lépést, amilyen a szóban álló volt, csak az merhet, a kinek lelkiismerete tiszta, a kinek minden szava és tette őszinte meggyőződés kifolyása és a kinek nincs oka a napfénytől félni. Azt mondja érdemes ellenfelünk, miért nem bizonyítottuk be neki — „pedig oly könnyű volna!“ — hogy Deák nézete még akkor sem győzött volna, ha ő társaival együtt benn marad és szavaz. Tehát nem tudja-e a Donauzeitung, hogy „affirm ant incumbit probatio ?“ Ő mondta, miszerint „a felirati párt embereinek el kellett hagyni a házat, hogy a határozatiak maguk kivonata szerint módosíthassák a feliratot,“ tehát őt, a Donauzigot — illeti azon kötelezettség, bebizonyítani, miszerint egyedül a nem-szavazók távozása szülte a Várady féle módosítvány győzelmét, neki kellene számokkal állani elő, melyek azt bizonyítják, hogy ha Deák és még néhány követ nem távozik, övék lett volna a győzelem ! Mindezeknek bebizonyítása a Donauzeitung kötelessége, a ki gyanúsított, nem a miénk, kik a gyanúsítást visszautasitottuk! Ha a dolog oly „könnyű,“ ám próbálja meg a Donauzig apodiktikus bizonyossággal állapítani meg azt, hogy a távozók miképen szavaztak volna, ha szavaztak volna, próbálja meg ő, elvitázhatlanul mutatni ki azt, hogy akkor Deáké lett volna a többség, hogy tehát ő és csak ő okozta az általa nem helyeselt módosítvány elfogadtatását. Ha pedig a Donauzig ezt nem tudja kimutatni, ha gyanúja mellett nem bír bizonyitékot hozni fel, akkor emlékezzék meg ő, ki az„ethikát“ annyiszor hordja ajkain, emlékezzék meg arról, hogy „quilibet consentur bonus, donee non probatur esse malus,“ és hogy mennél tisztább valakinek jelleme, mennél elismertebb az ő becsületessége mennél nagyobb az iránta nyilvánuló tisztelet, annál sűrűbb és nyomatékosabb bizonyítékokkal kell annak előállnia, aki e jellem tisztaságát és becsületességét gyanúsítani merészkedik. A félhivatalos czikk végszavai im ezek: „Ennyit a dologról. A „Magyarország“ többi viszonzásaiba nem bocsátkozunk, mert a napi sajtó terén is vannak bizonyos, hogy úgy mondjuk, etnikai tekintetek, miknek nem szabad megsértetniök, ha az ellenfél válaszra igényt akar tartani.“ Megvalljuk,nem vagyunk oly nagyravágyók, hogy a „Donauzi” válaszára törekednénk magunkat érdemesíteni, ily magasra nem emelkednek a mi „igényeink,“ valamint csak bámulni és irigyelni tudjuk a kormánylap szeplőtlen „etnikai“ érzületét, de utolérni nem. Törekszünk ugyan, amennyire lehet, az illem határai közt maradni és olvasóink tán nem panaszkodhatnak amiatt, hogy az „ethika“ törvényeit nagyon gyakran sértettük volna, de őszintén mondva, ha az általunk védett ügy melletti buzgalom, vagy az ellenfél méltatlankodása néha-néha egy-egy daróczosabb szót ránt ki tollunk alól, mi bizony ezt sem tartjuk valami nagy szerencsétlenségnek, hisz épen a német mondja ..auf einen groben Klotz, gehört ein grober heil.“ A durvaságnak, az etnika-ellenes cynismusnak azonban korántsem legutálatosabb neme az, mely a kifejezésekben rejlik, van a kifejezési mód cynismusán kívül még a gondolkozásmód cynismusa is, mely — még ha sima szavak alá rejtőzik is — undorító, és a gondolkozásmód ily cynismusát árulja el az, aki nem átallja, semmi által nem bizonyított rágalmakkal illetni oly embereket, akiknek jelleme és hazafiassága minden kételyen felül áll. Ezt akartuk mondani! Vegye magára, a kinek „ducál.“ Az osztrák adórendszer. II. A községenként felszólamlások még nagyobb tiszta jövedelmet eredményeztek, nagyobb adóztatás következett be. Ez alkalmat nyújtott számos községnek és egyes birtokosnak sérelmeik orvoslását és újabb vizsgálatot kérni. Számtalanok voltak ugyan ezen folyamodványok, de számtalanok voltak azon községek is, melyek bár két ízben, t. i. az első becslés és az adóközségenkinti felszólamlás alkalmával reményükben csalatkozván, a sérelmek orvoslása helyett még nagyobb adóval terheltettek, ami által visszarettentetvén, inkább elhallgattak, mert tény az, hogy minden folyamodványnak megvizsgálásánál, mely csak egy álladalmi felszólamlási orgánum közbejöttével vézethetett eszközlésbe, a kiküldött vizsgáló bizottmány, tulajdonkép az álladalmi felszólalási vizsgálati biztos segéd, vagy bizottmányi elnök „érdemek gyűjtése tekintetéből“ elvül tűzték ki azt, hogy a vizsgálat eredménye nem lehet egyéb, mint az adónak még feljebb csigázása.És midőn több felszólalási biztosok és felügyelők a nép és birtokosnak méltányos ügyében a határbeli viszonyok körülményes figyelembevétele által sérelmeiket orvosolni, és a kiegyenlítést, és megnyugtatást eszközbeni megkísérték, a legalacsonyabb rágalomnak tárgyává váltak, és hivataluk elvesztésével jutalmaztattak. E szerinte folyamodványoknak eredménye oly községekben, ahol ez több vitatások és küzdelmek után kdvösebb kimenetelt szült is, mégsem felelt meg az illető folyamodók várakozásainak, azon fokozatban, melyhez igényeik szerint reményteljesen ragaszkodtak. Ez időközben megindítottak elvégre az egyéni felszólások, és midőn ezen eljárásra a szükséges utasításokkal minden biztos a maga járása községi választmányait ellátta, miszerint t. i. az egyes birtokosnak : a) a birtoklás b) a mivelési ág c) az osztályozás, és d) a térmérték elleni sérelmeit bejegyeztesse, és a kiszabott határidő alatt politikai úton a felszólási felügyelőkhöz áttétesse ; ezen községi s egyéni felszólamlásokat egyensúlyozni igyekezett az állami felszólamlási bizottmány azáltal, hogy minden egyes adóközségre nézve maga részéről is megtette a felszólalást és ezen felszólalásokat jegyzőkönyvileg felvetette, anélkül, hogy ezen állami felszólalási biztosok a helyszínen megjelentek s a tényállásról meggyőződést szereztek volna. Ezen felszólalási jegyzőkönyvek többnyire téli időszakban, a melegen befutott kályha mellett csak egyszerűen, a telekkönyvnek helyrajzi számok alatti birtokrészletek felolvasása után jegyeztetett, és a földek osztályozásánál az alsóbb osztályból feljebb osztálybani emelése alapelvül és ellensúlyul az egyéni felszólalásoknak, minden helybéli viszonyok körülményes figyelembe vétele, és helyszínéni vizsgálata nélkül álladalmi felszólalási jegyzőkönyv szerkesztetek. Tisztán kiviláglik itt is azon önkényteljes eljárás, mely szerint Mündl utasítása szellemében az igazságos földadó megállapittatott. Miután tehát az utolsó vagyis a befejező egyéni felszólamlás vizsgálati munkája községenkint minden biztosi járásban elővétetett, ettől függött a birtokos osztálynak oly óhajtva várt eredményteljes földadóztatási könnyebbitése, midőn t. i. a vizsgálati bizottmány a helyszínén minden egyes dűlőt mivelési ág és osztályozásra nézve szigorúan megvizsgált, és amennyire gazdászati tapintata, felfogása, és bírálói tehetsége megengedte, a sok önkényes működéseknek 10 éven át túlsúllyal viselt terheit, az osztályozás által könnyebbíthette, és az egész országban ezer és ezer holdakra terjedő terméketlen térségeket, melyek a hiszonvehető osztály sorában voltak felvéve, csak most az egyéni végvizsgálat foganatosítása által emeltethette ki a termő és haszonvehető földek osztályaiból, azok 10 éven át, úgy is mint haszonvehetők lévén megadóztatva. Mi ezen vizsgálatoknak tárgyalását és az előbbeni rendszer főnökei által történt hitelesítését illeti, miután a kassai cs. kir. országos pénzügyi osztályigazgatóság , a főnökségek által történt helybenhagyásra hivatkozik, szükséges megemlítenünk, hogy ezen hitelesítés a rendszer és kényelem tekintetéből oly formán vitetett végbe, hogy a felszólalás vizsgálati kerületi felügyelők az illető megyei főnökségtől határidőt nyertek, bizonyos számi községeknek a felszólalás-vizsgálati biztos által megvizsgált munkálatok hitelesítésére; a határnapon ott megjelent a felügyelő az illető járási biztossal, ekkor a felügyelő által a jegyzőkönyvek egyenkint a főnök eleibe tétettek, ki azt aláirta, a biztos beporozta és összehajtotta, s odahaza a megye hatóság általi helyben hagyás rovatát kiköltötte, e szerint két óra alatt, némelykor 10 községnek felszólamlás-vizsgálati jegyzőkönyvei a közigazgatási cs. kir. főnöki hivatal által hitelesittettek. Belföld, Krassó, Lugos, jun. 25. Ígéretünkhöz képest közöljük röviden a f. hó elején tartott bizottmányi gyűlés fontosabb tárgyait: Asbóth Lajos szabadon bocsáttatása fölötti örömlinket — nem különben Teleky László halála fölötti fájdalmunkat jegyzőkönyvileg nyilatkoztattuk, s elhunyt nagy hazánkfiáért gyásztiszteletnek a protestánsok egyházában való tartását rendeltük el, mely f. hó 9-én végbe is ment. Fekete zászló leng a megyeház épületén. A törvénytelen adóbehajtás elleni fölterjesztésünk a képviselőház elnökének jelentése folytán ismeretes már a közönség előtt. Egy Vészeli nevű cs. financzbiztos a füzesi bírót és népjegyzőt hivatalaikról leléptette ; helyűikbe másokat nevezett ki, és ezek segélyével működik ; a katonaság számára szénát reguirál, s ennek árát, azaz : relutumát meg is adja nyugtatványban, s több ethez hasonló tettet mivel. A megyei bizottmány az erőszak által történendő károk megtérítését határozta el. Ezt solidariter vállalta magára a jelen volt, és 300-ra menő bizottmányi tagok közönsége. A lelépett biró, jegyző, hivatalukba visszahelyeztettek ; a financz-kézzel helyettesitettek a törvény szigorának fognak átadatni s a nekik tett fizetés semmisnek nyilvánittatik , a mi is kellően ki lön hirdetve. A megyei házi adót a nép befizette utolsó krajczárig. Csak a cs. kincstár nem fizeti le a megyének ígért 30,000 frtnyi ugynevezett előlegezést, azt állitván, hogy nincs pénze. A bírói foglalás el van rendelve ezen kincstári „üres“ pénztár ellen, s a nm. magy. kir. helytartótanácshoz felírás intéztetett. — Vajda oly pénztárhoz utasittatnánk, melynek kezelői a helyi, tanács rendeleteinek jobban engedelmeskednek ! Az említettem kormányszéknek a megyei tisztviselők számát korlátozó intézményét tisztelettel félretettük. Időközben leérkezett egy másik intézmény, melyben a számvevők és utibiztosok rendszeresítése elismertetik. A megyei orvosoknak — a főispán által történt — kinevezését örömmel fogadtuk; csak az elhelyezés ellen tettünk némi észrevételt; a főispán ur őméltósága által kimondott azon elv ellen, hogy: tőle függvén az orvosok kinevezése, azok elbocsájtása is csak tőle függhet, óvást tettünk. A megyei legénység fel lévén már fegyverkezve a helytartótanácshoz felirtunk, miszerint a cs. zsandárok eltávolítását eszközölni méltóztassék, hogy IX. Pius pápa Victor Emánuelt „római császár“ czimével és jogaival ruházza fel. — Mint tudva van, Victor Emánuel 21-én fogadta azon küldöttséget, mely a római feliratot átnyújtotta. A „Lombardo“ tudósítása szerint válaszában kijelenté, mikép biztosan remél a jövőben, s szavait azzal végzé, mikép Rómának Olaszország fővárosává kell lennie s az is lesz. — Aumale hg fiai nevelőjét, Gautier urat, a párisi vasúti indóházban megérkeztekor kimotozták s egy Aumale-féle röpiratot lelvén nála, a rendőrség elfogta s törvényszék elébe állította.Igy hiszszük egyéb indoka is lehetett elfogatásának. Küllői d. — A török szultán tegnap (25-kén) reggel meghalt. Következőjéül fivérei egyikét Abdul Azist ismerték el. — Az „Opinion nat.“ 23-ki vezérczikkében úgy vélekedik, mikép a magyar ügy európai kérdéssé készül alakulni, mert ha a harcz kitör — úgymond — ki mondja meg, hol lesz vége, mert ekkor a láng egész európai Törökországra kiterjedvén más népek is fegyvert ragadnak függetlenségük kivívására. — Ugyancsak az „Opinion nat.“-nak írják Pestről 22-ről : itt azt állítják, hogy a bécsi angol követ az osztrák császári kihallgatáson sürgetőleg oda nyilatkozott, mikép a magyar kérdést véglegesen rendezni kell, különben európai congressusnak kell e végett összeülnie. — A kölni lap turini ?? jegyű jólértesült levelezője ugyancsak az „Independance“ turini levelezője is meghazudtolja a „Triest. Zrg“ azon tudósítását, hogy „gr. Bethlen Gergely tábornok Kossuthtali szóváltása következtében hazájába vissza akar térni s e végett az osztrák kormányhoz útlevélért folyamodott volna. Bethlen Ebk — úgymond a levelező —• Kossuthtal a legjobb lábon áll s még csak nem is álmodik arról, hogy hazajöhetési engedélyt kérjen.“ Vannak ilyen hírei az osztrák sajtónak, de mi, kik a derék gróf szilárd férfias jellemét ismerjük perczig sem kétkedőnk benne, mikép a hirt szennyes kezek kovácsolták, azért át sem vettük. Tirr ahogy — folytatja a levelező — 22-én Savoyába utazik az aixi fürdőkbe, néhány hétig ott magát orvoslandó. — A pápa egészségi állapota roszabbá vált. A római franczia követség jelentése szerint nagyon aggasztó lelki lehangoltság nyomja, emellett lábfájdalma sem veszélytelen, a seb t. i. a „Perseveranza“ tudósítása szerint behegedvén a baj most az egész testre kiterjed. — A franczia „Moniteur“ a solferinoi csata évnapján hozza az olasz királyság elismerését. Ez is vereség, ha nem is véres. — A Waterlooi csata évnapja megünneplésének alkalmából a „Patrie“ igen szépen nyilatkozik: „Most ünnepük — úgymond — először e csata évnapját. Hiszen értjük mi azt, hogy egy nép ilyen győzelmeket megünnepel, kivált ha történelmében ritkák, azonban úgy hisszük, hogy ezen győzelem emlékének megünneplése által, melyet Europa coalitiója nyert egy nemzet ellenében, a francziák elleni gyűlölet felébresztése volt tervezve Münchenben és Coblenczben sat. Ez oktalan ingerlés által nem tudjuk minő politikai czélt akarnak elérni, azonban meggondolhatnák túl a Rajnán, hogy Francziaországnak is van elég számos győzelmi évnapja, melyeket szintúgy megünnepelhetne, ha a francziák nem adnának többet a győzelem nyerésére mint megünneplésére. A Turini sürgöny szerint az első collegium választása a választók nem elegendő száma miatt eredménytelen maradt. Ricaso 11 340, Piombino kg 2 szavazatot kapott. — Ugyancsak Turinból jelentik 22-ről, mikép Liverani Ferencz pápai házi prelat és itélőmester Florenczben egy iratot tett közzé,melyben azt ajánlja: Újdonságok. Pest, jun. 26. — Bécsből sürgönyözik, hogy a császár ma (26-dikán) délelőtt Laxenburgból a városba érkezett s Apponyi grófot magán kihallgatásban fogadta. E kihallgatás másfél óráig tartott. Délutáni 1 órakor Vaynál tanácskoztak Apponyi, Schmerling, Szögyényi, Zichy Ferencz; egy negyed kettőre Schmerling és Apponyi távoztak; az utóbbi az otthon maradt Ghyczyhez kocsizott. Tegnapelőtt (24-dikén) Vay és Szécsen voltak kihallgatáson a császárnál. * A „Temesv. Ztg“ verseczi levelezője a Webel cs. k. pénzügyi biztos által Laczonáson elkövetett gyilkosságról következő részleteket közöl : 21-én délután Weber főfináncz, polgári öltözetben megjelent Laczonáson b. Stojanovicsnál, a hátralék-adó fölvétele végett, de a báró annyival kevésbbé látta szükségesnek fölszólitását számba venni, mert az irt ruhában hivatalos személynek nem tekintette. E miatt oly hangos szóváltás támadt köztök, hogy a földesur fia, cs. k. helytartósági titkár b. Stojanovics a szomszédszobából kijőve, azt kérdte Webeltől, kihez intézi e bántalmakat? „Ön atyjához s önhöz is“ — volt a válasz, mire az ifjú báró a szemtelen morvát, ki saját lakában ily vakmerően merte megtámadni, ki akarta lökni a szobából, de az kabátja alól előre elrejtett pisztolyt vont elő és Stojanovicsra sütötte, kit azonban, szerencsére csak gyengén sebesíthetett meg. Midőn az atya meglőtt fiát védni akarta, Weber másik pisztolyt vont elő, aztán visszahúzódott. A hajmeresztő esemény hallattára temesmegyei alispán Murányi úr rögtön a helyszínére ment, de az országos cs. k. pénzügyi igazgatóság már megelőzte s „letartóztatvánt, az ismeretes cs. nyilt parancs értelmében kivonta a törvényes eljárás alól. Az ügy megvizsgálására kirendelt vegyes küldöttséget és a vizsgálathoz kötött kilátásainkat már említettük. * A „Pécsi Lapok“ a portyászatra eresztett katonaság és katonai hatóság alá (azaz törvényen kívül) helyezett finánczok viselt dolgaiból szépséges részleteket közöl. Többek közt M. József megyei huszárt, szőlőjéből hazajövet több fegyveres fináncz (mert ők csak többen mernek kikötni egy huszárral) per „Te kutya!“ üdvözölte, mit József hasonló kalappal köszöntött vissza. A sok golyvás morva épen ezt várta s a huszárt megrohanva, agybafőbe verte. Aztán pro forma vizsgálatot indítottak a financzok ellen. A múlt héten pedig egy részeg cs. vadászkatona éjjel házról-házra járva, kivont szuronnyal verte be az ablakokat s figyelmeztette az alvó lakosokat az adófiizetésre. De egy háznál valami markos emberek lefülelték s szuronyával jól hátára verték a katonaporcziót. A laktanyában pedig a szurony elvesztéséért kapott ki. * Beküldetett szerkesztőségünkhöz : „A magyar nemzeti muzeum.“ Irta igazgatója Kubinyi Ágoston. E fontos közintézetünk állapotát tárgyazó emlékirat az országgyűlésnek van ajánlva. — „Néhai méltóságos Széki gr. Teleki László emlékére Gyomán a ref. templomban mondott ima és beszéd.“ Kiadja a gyomai kaszinó-egylet. — „A debreczeni keresk. és iparkamara véleményes jelentése.“ 1861. — „Néhány szó a tervben levő Széchenyi-ipar-egylet érdekében.“ Pécsett, 1861. — „Egyházi ima a nagyváradi zsinagógában szombat- és ünnepnapokon mondatik.“ — „A pesti műegylet évkönyve. 1860.“ Szerkesztő Ritter Sándor, egyleti titkár. — Remellay Gusztáv irótársunk azon négy román polgártársnak, kik, mint tegnapi számunkban említettük, azért, hol az 1849-ki segesvári csata áldozatai, s valószínűleg Petőfi is fekfisznek, ingyen átengedték, Petőfi arczképét (mindegyiknek egy példányban) megküldte. Az átadásra gr. Haller Ferencz urat, mint a felső fehéri s udvarhelyszéki honvédsegély-egylet elnökét kérte meg. * A Karlsbadban mulató lengyelek közelebbről Lelewelért ünnepélyes gyászisteni tiszteletet tartottak, melyen az ott tartózkodó magyarok küldöttség által voltak képviselve.— Nemzeti színház. Junius 27-én „Dinorah“ opera 3 felv. Felelős szerkesztő: POMPÉRY ,JÁNOS. A „Magyarország“ magán társürgönyei Zágráb, 26. Az unio-vitában részt vettek Vucsic, Starcevic, Árvay, Mubic, Bogovich. Az országgyűlés a császárnéhoz felírt egészsége mentiil előbbi visszatértét óhajtja. New York,18. Washington közelében több eredménytelen ütközet. A separatisták állása tarthatlan. Csatát várnak Missourinál. (Beki ihletett.) Holnap este lesz a gőzhajózási sorsjegyek húzása, tehát csak csütörtök estéig kaphatók nálam, az általam oly előnyösen rendezett sorsjegyek, hol a gőzhajózási, hitel, 1854. és 1860 .évi sorsjegyekre csak 4 L I S <sva" ® mind a négy húzásban játszhat. Továbbá kaphatók hiteljegyek 50, 25, 20, 10 és 5 különféle sorozatokból rendezett társasjátékok, melyekkel az utolsó húzásban 400 nyeremény csináltatott. HERZBERG S., váltó- és ékszerüzlet a nagyhid- és bécsi-utcza sarkon. Vidékrőli megrendelések pontosan eszközöltetnek.