Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)

1861-09-01 / 203. szám

1801 — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­séghez intézzenek.— A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. 203. sz. HIRDETMÉNYEK DÍ­JA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyeg-díj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 ájkrajczáron kaphatók. Vasárnap September 1. ME­G­JELE­NT ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­telével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Előfizetést nyitunk .MAGYARORSZÁG­ sept. —deczemb. 4 havi folyamára 6 fr. 50 kr. sept.—novem­b. 3, „ „ 5 „ — „ 1 hóra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ A „Magyarország­“ kiadó­hivatala. PEST, augusztus 31. Külföldi szemle. Ricasoli aug. 24. kelt sürgönye Olaszország külügyi képviselőihez, ismét egy újabb lépés Róma felé. E sürgöny, az európai közvélemény érlelésére van számitva s csak növeli nyomatékosságát, hogy egy helyen a franczia csapatokra történik benne hivatkozás, mint a melyek kétségenkivü­­li­v­é tették, hogy a római udvar, a nápolyi zavar­gókkal egyetért. Ilyesmit még egy olasz miniszterel­nök sem bátorkodnék mondani, ha attól kellene tar­tania, hogy a párisi kormány részéről desavouáltatik — sőt nem hibázunk, ha feltes­szük, hogy e tanúra hivatkozás, a franczia udvar előleges beleegyezése mellett történik. A sürgönynek két főpontja van s az abból vont corollarium. Az elsőben azt vitatja, hogy a nápolyi zendülés nem politikai természetű. Az angol, fran­czia, spanyol és a többi államok is ki valónak téve hasonló kísértéseknek az átmeneti időszakok alkal­mával. Gyávaság volna rablók és gyilkosok miatt — mert a pápai határmegyékben hemzsegő zendülők nem egyebek — Olaszország egységéről lemondani, az olasz nemzet constituálva van — Italia: Italiáé! A második részben, a­hol a francziákra, mint tanúbizonyságra történik hivatkozás, meg van mu­tatva, hogy a dél-olaszországi bujtogatás, az euró­pai reactio reménye,mely Róma fellegvárában székel. Ugyanazon nápolyi katonák, kik egy marok­nyi hős előtt, a bourbon-zászlót nem védvén , meg­­becsteleniték, beszennyezik azt most is, mivel a gyil­kosság és rablás czimerévé alacsonyitják.II. Ferencz ezek számára vereti a pénzt, sőt a péterfillérek is ily rablók toborzására mennek. Hatalmas érvvel fog ez szolgálni — mondja a sürgöny írója — hogy a pápa világi hatalma nemcsak a nemzeti egységet, de a civi­­lisátiót és emberiségi érzetet is sérti, melynek tűrnie kell, a földön a szelídség, béke és istennek képviselőjé­től, a vallásos érdekek veszélyeztetését, a­nélkül, hogy a világiakat megmentené. Ez átalános meggyő­ződés könnyíti az olasz kormány feladatát, mely abban áll, hogy szerezze vissza Itáliának a­mi az övé, s az egyház szabadságát és méltóságát helyreállítsa. Hamarjában azt hihetnők, hogy Ricasolinak e hatalmas sürgönye : válasz Ausztria és Oroszország felszólalására a párisi udvarnál, hogy rendezze az olaszországi zavarokat a zürichi feltételek szerint, különben ők interveniálnak — ha a Constitutionnel az Ami de la religion“ e hírét meg nem hazudtolná s azok koholmányának nem keresztelné, kik évek óta egy oly coalitióról álmodnak, melynek Ausztria lenne a lelke. A „Donau Zrt.“ párisi levelezője bezzeg nem olyan vérmes reményű, mint az „Ami de la religion“. A levelező ur is lát ugyan valami szövetségfélét Al­bion ködében, hanem úgy tetszik, mintha csak biztat­ná magát azon félelem ellen, hogy Victor Emánuel az osztrákok mind­ói állását egy diverzióval óhajtván ellensúlyozni, Magyarországot Garibaldi által felzen­­díteni akarja. Ezt a levelező maga állítja. Konstantinápolyból írják, hogy ott a Duna fejede­­lemségek uniója ügyében tanácskozó európai értekez­let összeült s az orosz képviselő a tárgy elnapolását, vagy inkább elévelését javasolta volna három évre. E sokat jelentő elnapoláshoz, további tudósítások ér­­kezte előtt nem szólhatunk. Dicséretes a franczia félhivatalos lapok azon tö­rekvése, hogy Morny grófnak, a Puy de Dôme és Hau­­te-Viennes megyegyülés megnyitása alkalmával mon­dott beszédében, azt a szarvas hibát, hogy a nov. 24-ki császári engedményeket, szélességből, „libertas oc­­troyées“-nek nevezte — most mindenkép elütni akar­ják, hogy a foga közt csúszott ki a száján s nem is azt akarta mondani! stb. erőszaknak engedni kénytelen, a könyveket — számra 280-at — két katonai szekérre fölrakták s katonai kiséret mellett a cs. k. adóbizottsághoz szállították. — Trencsénm­egye bizottmánya aug. 21-dikén tartott közgyűlésében helyeselvén a megyebeli köz­ségek és lakosok óvásait a turóczszentmártoni vég­zések ellen, maga is, mint törvényhatóság, hasonló óvás kijelentését határozta el az országgyűlésnél. —■ Elhatározta egyszersmind, hogy az országgyűlésnek minden eddigi eljárásáért köszönetet és bizalmat szavaz. — Vay Miklós b. lelépett korlátnoknak ha­­zafiui törekvéseiért köszönetet mond. — Melcsicz falu bírája az adó katonai behajtása alkalmával ta­núsított kitartása­ és a megyei végzésekhez való hű ragaszkodásáért nyilvános elismerésben és dicséret­ben részesült. — Az a hir szállongván, hogy nehány­­ megyei „inkconservativ“ Bécsben és Pozsonyban ta­nácskozásokat tartott, mikép lennének a netán bekö­vetkező rendszerváltozás alkalmával a megyei s egyéb hivatalok betöltendők. Z. J. bizottmányi tag óvást adott be, melyet a jegyzőkönyvbe kívánt vé­tetni s melyet a bizottmány örömest bele is vétetett. Ez óvás így szól: „Magánügyeimben egy ideig hazulról távol lé­vén és e napokban megyénkbe visszatérvén, nagy megilletődéssel, sőt mondhatom, mély fájdalommal értesültem arról, hogy e vidéken, sőt még távoleső helyeken is azon hit terjedt el, mikép én, ki történe­tesen Pozsonyban némely régi barátommal találkoz­tam, ott azokkal gyülekezetet tartottam, melyben holmi reactionarius merényleteket koholtunk, és azt határoztuk volna, miszerint a bécsi reichsrathba vá­lasztatni készek volnánk. — Nem tudom én, ki és mi okból koholta ezen aljas, alaptalan híreket, de min­denesetre kötelességemnek tartom itt a vármegye színe előtt ily becsületsértő koholmányok ellen nyíltan ki­kelni, azok ellen ünnepélyesen tiltakozni és magam — ki noha conservativ elvű­ ember, de mindig hon­szerető és a haza alkotmányos szabadságáért buzgó hazafi voltam, a megye oltalmába helyezni oly kérés­sel, hogy ezen aljas birkodolók ellen tiszti nyomozást elrendelni és ezen ünnepélyes óvásomat a jegyző­könyvbe beigtatni méltóztassék.“ — Árva megye közönsége fölirt a helytartó-ta­nácshoz a német kormány által eltörült rózsahegyi al­­gymnasium helyreállítása iránt. Szmrecsányi alispán indítványa folytán Trszten a mezővárosban is algym­­nasium vagy alreáliskola fölállítását tervezik. Pest, aug. 31-én, Pest város hatóságának mai napon folytatva tar­tott közgyűlése a f. hó 28-kai közgyűlés jegyzőköny­veinek hitelesítésével kezdetett meg; ezek sorában mint közjogi érdekli, s a közgyűlés általános helyes­lésével találkozott azon pontot emeljük ki, mely a szétoszlatott országgyűlés óvását magáévá teszi, s ezen hatósági ünnepélyes nyilatkozatot határozati alakban jegyzőkönyvbe foglalva tartalmazza. *) A felolvasás után Széder Mihály képviselő velős előadással a municipiumok mai abnormis helyzetét ecsetelvén, felemlité a lapokban is már közlött azon finánczminiszteri rendeletet, mely magyar törvényeink félretolásával oly intézkedéseket léptet életbe, melyek magával az oct. császári oklevéllel s a nem régen ö Felsége által elfogadott és megerősített országbírói szabályokkal ellenkeznek. Továbbá hivatkozott szó­nok azon mindenki által olvasható falragaszra, mely a szabadságos katonák behivatását tudatván,"egyszer­smind kijelenti, hogy „ki a behívott katonákat be­vonulásuknál akár tanác­csal akár tettel akadályoz­tatná, a fennálló törvények értelmében, az állam hadi ereje ellen elkövetett bűn miatt a katonai törvényke­zés alá esvén, a hadi törvényszék szigora szerint fog bűntetteini.“ Ha egyenesen és nyíltan nem is, de involválva itt az ostromállapot van bejelentve, mert a polgárok egy bizonyos — itt ki­jegyzett vétség esetében a polgári törvényszékek il­letékessége alól elvonatva, katonai elitéltetés alá fo­gathatóknak jelentetnek ki.Ez s egyéb anomal körül­mények, melyek e hatóságot feljogosítják annak gya­núsítására, hogy municipalis életének napjai megszá­­mitvák, kötelességévé teszik annak némely, ily hely­zetben elkerülhetlen intézkedéseket. Ezen intézkedések szóló szerint lennének: a) ünnepélyes és határozott óvás olyan kormányi rende­letek ellen, melyek a helyhatóságok jogait biztositó alkotmán­nyal ellenkeznek, s ősi és újabb alaptör­vényeinket sértik. b) Felirat ö Fölségéhez, melyben előadván alatt­valói tisztelettel a fenebb kifejtett kormányi törvény­telen intézkedéseket, s előterjesztvén nevezetesen azt, hogy ily rendeletek magával az octoberi császári oklevéllel, s ő Felségének az országbírói szabályokat szentesítő fejedelmi tényével ellentétben vannak, ezeknek alapján keressék meg ő cs. k. Felsége,hogy a hatósági illetékességet életbeléptetett alkotmányunkat is, törvényeink értelmében biztosítani, s azon nem magyar hatóságokat, melyek törvényellenes rendele­­teikkel csak a jó rend, s a békét biztosító ügykezelés összezavarására hatnak, illetékességük korlátai közé visszaparancsolni méltóztassék. e) Minthogy valószínű, miszerint az ország kor­mányát nem felelős kezekbe, egy , a hazán kívül intézkedő minisztérium hatalmába szándék öszponto- Belföldi szemle. — Pest városa hatósága ma tartott közgyűlé­sében Hajnik indítványára elhatározta, hogy Smol­­kához köszönőiratot intéz. Épen, mikor az ülés megnyílnék, a helybeli cs. k. adóbizottság titoknoka, Haas, több adóhivatalnok kíséretében s egy cs. k. százados és vele jött katonák fedezete alatt az adókönyvek elvitele végett a város­házánál megjelent. A közgyűlés kijelentvén, hogy az állam­, melylyel szemben a szabadabb szerkezetű hely­hatóságok aligha türetnek meg; s igy valószínű az is, hogy Pest város hatósága fel fog oszlattatni, vagy ülé­sei fölfüggesztetni; ez esetben az alkotmányos tiszti­kar tiszti­ kötelesség érzetétől megvárja a közönség, hogy mint bizodalmának kifolyásai, jogainak bizomá­nyosai elfoglalt helyeiket szilárd állhatatossággal megtartandják, s ezt csak nyílt erőszak ellenében, vagy akkor hagyják el, midőn hivataluk tovább foly­tatása a becsülettel, hazafiságukkal, al­kotmányunk szelleme s törvényeink rendelete iránti hit érzületükkel ellen­tétbe hozatnék. d) Feloszlatás vagy felfüggesztés esetében az összes tanács, mely az 1848. 23. t. sz. szerint úgy is kisgyülési illetékességgel bir, hatalmaztassék fel köz­gyűlési teendők végezhetési jogával, kivéve mégis a­­ közjogi tárgyakat. Ily természetű gyűlésben a jegy­zők is szavazati joggal ruh­áztatnak fel; valamint az ilyen gyűlés minden tagja felhatalmazandó, hogy ha a többségtől eltérő külön véleménye lenne valamely kérdésben, ezt indokoltan jegyzőkönyvbe vétesse. Ezenkívül határozottan kijelentendő lenne, miszerint ezen gyűlés minden tagja, valamint általában a ható­ság minden hivatalnoka, úgy ezen előre sejthető ideig­lenesség alatt, valamint a később kifejlődhető akár­minő viszonyok közt, s törvények szerint életbe lé­pendő kormány­rendszer­­ alatt — minden a város ros vagyonát és jogait illető eljárásukért vagyonuk­kal és becsületükkel felelősek. Végre e) A képviselők feloszlattatásuk, vagy felfü­g­­gesztetésük esetében azon állandó bizottmányoknál, melyekhez kinevezve vannak, a város java és érde­kében működni meg nem szünendnek. Mindezen pontok a közgyűlés egyhangú bele­egyezésével határozattá mondattak ki, s a jegyzőkönyv valamint a felirat hitelesítésére bizottmány nevezte­tett ki. Hajnik Pál képviselő indítványára a nemzet jogainak védelmében oly melegen nyilatkozott dr. S­mal­ka Ferencz birodalmi tanácsos úrhoz köszönő irat határoztatott, mely köszönet egyszersmind jegy­zőkönyvileg is ki fog fejeztetni. Prímás ő eminentiájának levele, melyben a car­­melita atyák eltávozását tudatja, azon bizottmányi jelentés kapcsában határoztatott tárgyaltatni, mely ezen szerzetesek­­ ellen emelt­ vádak megvizsgálására, küldetett ki, s mely ebek­ eljárását már befejezte. A londoni világkiállítás központi bizottmánya fel fog szólíttatni, igaz-e, hogy azon kiállításon ha­zánk, mint Magyarország nem jelenhet meg? — ha igen, akkor a költségekhez nem járulhatunk. (Fk.) Miután tegnap a birodalmi tanács pártjait jellemeztük, legyen szabad magáról a felirati vitáról egy-két szót mondanunk. A­kik e vitában részt vettek, azok saját­­szerű helyzetbe jutottak, ugyanis a pro és contra érvei részint a magyar országgyűlés részint az időszaki sajtó és a röpiratok egész árja által annyira ki voltak merítve, miszerint bátran állíthatni, hogy alig lehetséges a tárgy­nak valamely új oldalát fedezni fel. A szóno­kok feladata tehát nem lehetett az, hogy a tár­gyat felvilágosítsák és új érveket hozzanak fel mellettünk vagy ellenünk, hanem hogy a már­is szabatosan meghatározott két álláspont egyi­kéhez csatlakozzanak, hogy vagy a mostani minisztérium, vagy pedig a magyar nemzet részére álljanak. Ez igen fontos, de egyszers­mind kevés szóval megoldható feladat. A birodalmi tanács jobb oldala — az el­lenzék — mindazáltal más czélt tűzött ki ma­gának és e tekintetben nem kevéssé zavarta meg a centralista többség „circulusait.“ E többség t. i. föltette magában szorosan a ma­gyar kérdés határai közt maradni, és miután, miként mondtuk, itt csak egyszerű csatlako­zásról is vagy amoda lehet szó, mennél keve­sebbet beszélni, hanem — a felirat mellett szavazni és e szavazat által azt fejezni ki, hogy a birodalmi tanács többsége a kormány ré­­szén áll. E szándékot meghiusitá a jobb oldal az által, hogy messzire túlterjeszkedett a magyar ügy határain és egyenesen február 26-át vette ostrom alá. Már itt ember kellett a gáton és igy utólag még egy féltuc­at centralista szó­nok íratta be magát. Ez által más fordulatot vett a dolog. Kiderült t. i., hogy a február 26-ka körüli vita nem annyira politikai mint nemzetiségi csoportosulások szerint foly, hogy védői egyedül a németek és­­ a ruthének ; megtámadói a lengyelek, csehek és azonfelül mindazok, kik a Reichsrathban nincsenek kép­viselve, tehát a birodalom többsége. Ezen elvitázhatlan tén­nyel szemben nem állíthatni többé, hogy február 26-ka a liberalis­­mus és civilisatio jelszava, mert habár igaz volna is, hogy a birodalom németjei — mi­ként legalább ők magok hiszik — kanállal et­ték a szabadelvüséget és miveltséget, azt csak nem állithatni, hogy a félbarbar ruthének is e két elvet védik a — lengyelek és csehek elle­nében, hogy Smolka reactionarius és Rieger barbár, mig azon kimondhatlan nevű hosszu­tógás urak, kik Litwinowicz püspök körül ül­nek és — sit venia verbo — a zsebkendő fény­űzésével csak Bécsben kezdtek megismerkedni, hogy, mondjuk, ezen ruthén parasztok amazok ellenében az alkotmányos szabadság, az euró­pai cultura képviselői. Elnézve tehát ezen jámbor parasztoktól, kik a 10 frtnyi napidíjból naponként 9 frt 60 frt tudnak megtakarítani, nem is szólva a ma­­culaturának eladott országgyűlési iratok ér­tékéről , — ezektől elnézve, csupán a né­metek védvén a februári alkotmányt, más­felől pedig még ezek sem állíthatván azt, hogy a februári formán kívül alkotmányos kor­mányrendszer általában nem volna képzelhető: világos, hogy ama februári mű­ben kell hogy legyen valami, a­mi a németeknek különös túl­súlyt ad, míg a többi nemzetiségeknek hátrá­nyára szolgál. Ez, úgy hisszük, a tudvalevő tényekből folyó egyszerű és természetes következtetés. De akkor azt kérdjük : miképen egyeztethető össze a német elem ezen túlsúlya és a többi nemzetiségek hátratétele a nemzetiségi egyenjo­gúságnak annyiszor és oly pompásan hirdetett elvével, azon elvvel, melyben egyik fő érvet ta­lálnak az 1848-diki magyar törvények vissza­utasítására ? Az imént említett , elméleti uton levont következtetést egy-két nap múlva a gyakor­lat is meg fogja erősíteni. A centralista több­ség által óhajtott felirat t. i. meg fog szavaz­tatni, és ez által úgyszólván corroboráltatni a februári alkotmány is; nem nyilvános jele-e ez annak, hogy ez alkotmány a német elemet oly hatalmassá teszi, hogy az összes más nemzeti­ségek egyesült ellenállása sem képes azt meg­­dönteni ?! Minthogy azonban nem a papíron vagy a Schottenthor előtti házban, hanem magában a birodalomban a német elem kisebbségben van, a többséget pedig más nemzetiségek ké­pezik, olyanok, melyek egytől egyig ellenzik a februári alkotmányt : nem világos-e, hogy ezen februári alkotmánynak a birodalom na­gyobb részében csak úgy lehet majd, habár csak némi időre, érvényt szerezni, ha a közélet minden terén a német elem mesterkélt túlsúly­ra emeltetik, vagy ha átalában a közvéle­mény minden nyilvánulása visszafojtatik. Mesterséges majoritásokkal pedig csak szin-alkotmányosságot lehet gyakorolni; a közvélemény teljes visszafojtása mellett pe­dig semmi alkotmányosság nem képzelhető. A februári alkotmánynak quand mémne fenntartása tehát vagy színlelt alkotmányos­ságra vezet, vagy minden alkotmányosságot tönkre tesz, de valódi őszinte alkotmá­­n­y­o­s­s­á­g ezen februári mű mellett a fenn­forgó körülmények közt és a Reichsrathban észlelt pártcsoportosulás mellett nem képzel­hető. Ez azon tanulság, mely a bécsi alsóház felirati vitájából foly. — Mihelyt azonban az imént említett gyakorlati következmények be­­állanak, fel kell bomolnia a mostani majoritás­nak is; egyik rész, melynek alkotmányos és szabadelvű indulatja csak színlelt, levetendi ál­­cráját és a kormányt a legszélső rendszabályo­kig gyámolitandja; a másik, mely őszintén alkotmányos és szabadelvű, — tévedését ész­­revevén — azokhoz fog csatlakozni, a kiket most leküzdendőknek vél és akkor ismét ott leszünk, ahol 1860. oct. 19-én voltunk — csak hogy egy elvesztett esztendővel öregebbek! A felsőházi feliratról nincs mit szól­ni, semmit sem mondó az, amaz egyetlen pas­­sus kivételével, mely Clam-Gallas tbk taná­csára igtattatott be, és mely fenyegetőleg vil­logtatja a kardot a Lajtha másik partja felé... Ezen passus meg- és elitélésére nem kell egye­bet mondani, mint hogy az imént Párisból meg­érkezett és a helyzetet Clam grófnál aligha jobban nem ismerő Metternich herczeg ama passus felvétele ellen szavazott. Sapienti sat., csak az a baj, hogy a bécsi felsőházban nem csupa „sapiens­ [UNK]“ ül. *) Az óvás közlését helyszűke miatt kénytelenek vagyunk közelebbi lapunkra halasztani. S­z­e­r­k. Az 1861-ki országgyűlés. III. Minden valódi törvényhozás akkor tölti be leginkább hivatását, s akkor biztosítja leg­inkább végzéseinek sikerét, ha a nemzet dia­­metrális óhajtását formulázza. Még a zsarnoki kormány is, ha okos és ha maradandó törvényt akar szabni, legfőbb tanácsadója, a­kire hall­gat, a nép kivánata, a közvélemény. Bölcsen

Next