Magyarország, 1861. szeptember (1. évfolyam, 203-227. szám)
1861-09-01 / 203. szám
1801 — I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek.— A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. 203. sz. HIRDETMÉNYEK DÍJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyeg-díj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 ájkrajczáron kaphatók. Vasárnap September 1. MEGJELENT ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Előfizetést nyitunk .MAGYARORSZÁG sept. —deczemb. 4 havi folyamára 6 fr. 50 kr. sept.—novemb. 3, „ „ 5 „ — „ 1 hóra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ A „Magyarország“ kiadóhivatala. PEST, augusztus 31. Külföldi szemle. Ricasoli aug. 24. kelt sürgönye Olaszország külügyi képviselőihez, ismét egy újabb lépés Róma felé. E sürgöny, az európai közvélemény érlelésére van számitva s csak növeli nyomatékosságát, hogy egy helyen a franczia csapatokra történik benne hivatkozás, mint a melyek kétségenkivülivé tették, hogy a római udvar, a nápolyi zavargókkal egyetért. Ilyesmit még egy olasz miniszterelnök sem bátorkodnék mondani, ha attól kellene tartania, hogy a párisi kormány részéről desavouáltatik — sőt nem hibázunk, ha feltesszük, hogy e tanúra hivatkozás, a franczia udvar előleges beleegyezése mellett történik. A sürgönynek két főpontja van s az abból vont corollarium. Az elsőben azt vitatja, hogy a nápolyi zendülés nem politikai természetű. Az angol, franczia, spanyol és a többi államok is ki valónak téve hasonló kísértéseknek az átmeneti időszakok alkalmával. Gyávaság volna rablók és gyilkosok miatt — mert a pápai határmegyékben hemzsegő zendülők nem egyebek — Olaszország egységéről lemondani, az olasz nemzet constituálva van — Italia: Italiáé! A második részben, ahol a francziákra, mint tanúbizonyságra történik hivatkozás, meg van mutatva, hogy a dél-olaszországi bujtogatás, az európai reactio reménye,mely Róma fellegvárában székel. Ugyanazon nápolyi katonák, kik egy maroknyi hős előtt, a bourbon-zászlót nem védvén , megbecsteleniték, beszennyezik azt most is, mivel a gyilkosság és rablás czimerévé alacsonyitják.II. Ferencz ezek számára vereti a pénzt, sőt a péterfillérek is ily rablók toborzására mennek. Hatalmas érvvel fog ez szolgálni — mondja a sürgöny írója — hogy a pápa világi hatalma nemcsak a nemzeti egységet, de a civilisátiót és emberiségi érzetet is sérti, melynek tűrnie kell, a földön a szelídség, béke és istennek képviselőjétől, a vallásos érdekek veszélyeztetését, anélkül, hogy a világiakat megmentené. Ez átalános meggyőződés könnyíti az olasz kormány feladatát, mely abban áll, hogy szerezze vissza Itáliának ami az övé, s az egyház szabadságát és méltóságát helyreállítsa. Hamarjában azt hihetnők, hogy Ricasolinak e hatalmas sürgönye : válasz Ausztria és Oroszország felszólalására a párisi udvarnál, hogy rendezze az olaszországi zavarokat a zürichi feltételek szerint, különben ők interveniálnak — ha a Constitutionnel az Ami de la religion“ e hírét meg nem hazudtolná s azok koholmányának nem keresztelné, kik évek óta egy oly coalitióról álmodnak, melynek Ausztria lenne a lelke. A „Donau Zrt.“ párisi levelezője bezzeg nem olyan vérmes reményű, mint az „Ami de la religion“. A levelező ur is lát ugyan valami szövetségfélét Albion ködében, hanem úgy tetszik, mintha csak biztatná magát azon félelem ellen, hogy Victor Emánuel az osztrákok mindói állását egy diverzióval óhajtván ellensúlyozni, Magyarországot Garibaldi által felzendíteni akarja. Ezt a levelező maga állítja. Konstantinápolyból írják, hogy ott a Duna fejedelemségek uniója ügyében tanácskozó európai értekezlet összeült s az orosz képviselő a tárgy elnapolását, vagy inkább elévelését javasolta volna három évre. E sokat jelentő elnapoláshoz, további tudósítások érkezte előtt nem szólhatunk. Dicséretes a franczia félhivatalos lapok azon törekvése, hogy Morny grófnak, a Puy de Dôme és Haute-Viennes megyegyülés megnyitása alkalmával mondott beszédében, azt a szarvas hibát, hogy a nov. 24-ki császári engedményeket, szélességből, „libertas octroyées“-nek nevezte — most mindenkép elütni akarják, hogy a foga közt csúszott ki a száján s nem is azt akarta mondani! stb. erőszaknak engedni kénytelen, a könyveket — számra 280-at — két katonai szekérre fölrakták s katonai kiséret mellett a cs. k. adóbizottsághoz szállították. — Trencsénmegye bizottmánya aug. 21-dikén tartott közgyűlésében helyeselvén a megyebeli községek és lakosok óvásait a turóczszentmártoni végzések ellen, maga is, mint törvényhatóság, hasonló óvás kijelentését határozta el az országgyűlésnél. —■ Elhatározta egyszersmind, hogy az országgyűlésnek minden eddigi eljárásáért köszönetet és bizalmat szavaz. — Vay Miklós b. lelépett korlátnoknak hazafiui törekvéseiért köszönetet mond. — Melcsicz falu bírája az adó katonai behajtása alkalmával tanúsított kitartása és a megyei végzésekhez való hű ragaszkodásáért nyilvános elismerésben és dicséretben részesült. — Az a hir szállongván, hogy nehány megyei „inkconservativ“ Bécsben és Pozsonyban tanácskozásokat tartott, mikép lennének a netán bekövetkező rendszerváltozás alkalmával a megyei s egyéb hivatalok betöltendők. Z. J. bizottmányi tag óvást adott be, melyet a jegyzőkönyvbe kívánt vétetni s melyet a bizottmány örömest bele is vétetett. Ez óvás így szól: „Magánügyeimben egy ideig hazulról távol lévén és e napokban megyénkbe visszatérvén, nagy megilletődéssel, sőt mondhatom, mély fájdalommal értesültem arról, hogy e vidéken, sőt még távoleső helyeken is azon hit terjedt el, mikép én, ki történetesen Pozsonyban némely régi barátommal találkoztam, ott azokkal gyülekezetet tartottam, melyben holmi reactionarius merényleteket koholtunk, és azt határoztuk volna, miszerint a bécsi reichsrathba választatni készek volnánk. — Nem tudom én, ki és mi okból koholta ezen aljas, alaptalan híreket, de mindenesetre kötelességemnek tartom itt a vármegye színe előtt ily becsületsértő koholmányok ellen nyíltan kikelni, azok ellen ünnepélyesen tiltakozni és magam — ki noha conservativ elvű ember, de mindig honszerető és a haza alkotmányos szabadságáért buzgó hazafi voltam, a megye oltalmába helyezni oly kéréssel, hogy ezen aljas birkodolók ellen tiszti nyomozást elrendelni és ezen ünnepélyes óvásomat a jegyzőkönyvbe beigtatni méltóztassék.“ — Árva megye közönsége fölirt a helytartó-tanácshoz a német kormány által eltörült rózsahegyi algymnasium helyreállítása iránt. Szmrecsányi alispán indítványa folytán Trszten a mezővárosban is algymnasium vagy alreáliskola fölállítását tervezik. Pest, aug. 31-én, Pest város hatóságának mai napon folytatva tartott közgyűlése a f. hó 28-kai közgyűlés jegyzőkönyveinek hitelesítésével kezdetett meg; ezek sorában mint közjogi érdekli, s a közgyűlés általános helyeslésével találkozott azon pontot emeljük ki, mely a szétoszlatott országgyűlés óvását magáévá teszi, s ezen hatósági ünnepélyes nyilatkozatot határozati alakban jegyzőkönyvbe foglalva tartalmazza. *) A felolvasás után Széder Mihály képviselő velős előadással a municipiumok mai abnormis helyzetét ecsetelvén, felemlité a lapokban is már közlött azon finánczminiszteri rendeletet, mely magyar törvényeink félretolásával oly intézkedéseket léptet életbe, melyek magával az oct. császári oklevéllel s a nem régen ö Felsége által elfogadott és megerősített országbírói szabályokkal ellenkeznek. Továbbá hivatkozott szónok azon mindenki által olvasható falragaszra, mely a szabadságos katonák behivatását tudatván,"egyszersmind kijelenti, hogy „ki a behívott katonákat bevonulásuknál akár tanáccsal akár tettel akadályoztatná, a fennálló törvények értelmében, az állam hadi ereje ellen elkövetett bűn miatt a katonai törvénykezés alá esvén, a hadi törvényszék szigora szerint fog bűntetteini.“ Ha egyenesen és nyíltan nem is, de involválva itt az ostromállapot van bejelentve, mert a polgárok egy bizonyos — itt kijegyzett vétség esetében a polgári törvényszékek illetékessége alól elvonatva, katonai elitéltetés alá fogathatóknak jelentetnek ki.Ez s egyéb anomal körülmények, melyek e hatóságot feljogosítják annak gyanúsítására, hogy municipalis életének napjai megszámitvák, kötelességévé teszik annak némely, ily helyzetben elkerülhetlen intézkedéseket. Ezen intézkedések szóló szerint lennének: a) ünnepélyes és határozott óvás olyan kormányi rendeletek ellen, melyek a helyhatóságok jogait biztositó alkotmánnyal ellenkeznek, s ősi és újabb alaptörvényeinket sértik. b) Felirat ö Fölségéhez, melyben előadván alattvalói tisztelettel a fenebb kifejtett kormányi törvénytelen intézkedéseket, s előterjesztvén nevezetesen azt, hogy ily rendeletek magával az octoberi császári oklevéllel, s ő Felségének az országbírói szabályokat szentesítő fejedelmi tényével ellentétben vannak, ezeknek alapján keressék meg ő cs. k. Felsége,hogy a hatósági illetékességet életbeléptetett alkotmányunkat is, törvényeink értelmében biztosítani, s azon nem magyar hatóságokat, melyek törvényellenes rendeleteikkel csak a jó rend, s a békét biztosító ügykezelés összezavarására hatnak, illetékességük korlátai közé visszaparancsolni méltóztassék. e) Minthogy valószínű, miszerint az ország kormányát nem felelős kezekbe, egy , a hazán kívül intézkedő minisztérium hatalmába szándék öszponto- Belföldi szemle. — Pest városa hatósága ma tartott közgyűlésében Hajnik indítványára elhatározta, hogy Smolkához köszönőiratot intéz. Épen, mikor az ülés megnyílnék, a helybeli cs. k. adóbizottság titoknoka, Haas, több adóhivatalnok kíséretében s egy cs. k. százados és vele jött katonák fedezete alatt az adókönyvek elvitele végett a városházánál megjelent. A közgyűlés kijelentvén, hogy az állam, melylyel szemben a szabadabb szerkezetű helyhatóságok aligha türetnek meg; s igy valószínű az is, hogy Pest város hatósága fel fog oszlattatni, vagy ülései fölfüggesztetni; ez esetben az alkotmányos tisztikar tiszti kötelesség érzetétől megvárja a közönség, hogy mint bizodalmának kifolyásai, jogainak bizományosai elfoglalt helyeiket szilárd állhatatossággal megtartandják, s ezt csak nyílt erőszak ellenében, vagy akkor hagyják el, midőn hivataluk tovább folytatása a becsülettel, hazafiságukkal, alkotmányunk szelleme s törvényeink rendelete iránti hit érzületükkel ellentétbe hozatnék. d) Feloszlatás vagy felfüggesztés esetében az összes tanács, mely az 1848. 23. t. sz. szerint úgy is kisgyülési illetékességgel bir, hatalmaztassék fel közgyűlési teendők végezhetési jogával, kivéve mégis a közjogi tárgyakat. Ily természetű gyűlésben a jegyzők is szavazati joggal ruháztatnak fel; valamint az ilyen gyűlés minden tagja felhatalmazandó, hogy ha a többségtől eltérő külön véleménye lenne valamely kérdésben, ezt indokoltan jegyzőkönyvbe vétesse. Ezenkívül határozottan kijelentendő lenne, miszerint ezen gyűlés minden tagja, valamint általában a hatóság minden hivatalnoka, úgy ezen előre sejthető ideiglenesség alatt, valamint a később kifejlődhető akárminő viszonyok közt, s törvények szerint életbe lépendő kormányrendszer alatt — minden a város ros vagyonát és jogait illető eljárásukért vagyonukkal és becsületükkel felelősek. Végre e) A képviselők feloszlattatásuk, vagy felfüggesztetésük esetében azon állandó bizottmányoknál, melyekhez kinevezve vannak, a város java és érdekében működni meg nem szünendnek. Mindezen pontok a közgyűlés egyhangú beleegyezésével határozattá mondattak ki, s a jegyzőkönyv valamint a felirat hitelesítésére bizottmány neveztetett ki. Hajnik Pál képviselő indítványára a nemzet jogainak védelmében oly melegen nyilatkozott dr. Smalka Ferencz birodalmi tanácsos úrhoz köszönő irat határoztatott, mely köszönet egyszersmind jegyzőkönyvileg is ki fog fejeztetni. Prímás ő eminentiájának levele, melyben a carmelita atyák eltávozását tudatja, azon bizottmányi jelentés kapcsában határoztatott tárgyaltatni, mely ezen szerzetesek ellen emelt vádak megvizsgálására, küldetett ki, s mely ebek eljárását már befejezte. A londoni világkiállítás központi bizottmánya fel fog szólíttatni, igaz-e, hogy azon kiállításon hazánk, mint Magyarország nem jelenhet meg? — ha igen, akkor a költségekhez nem járulhatunk. (Fk.) Miután tegnap a birodalmi tanács pártjait jellemeztük, legyen szabad magáról a felirati vitáról egy-két szót mondanunk. Akik e vitában részt vettek, azok sajátszerű helyzetbe jutottak, ugyanis a pro és contra érvei részint a magyar országgyűlés részint az időszaki sajtó és a röpiratok egész árja által annyira ki voltak merítve, miszerint bátran állíthatni, hogy alig lehetséges a tárgynak valamely új oldalát fedezni fel. A szónokok feladata tehát nem lehetett az, hogy a tárgyat felvilágosítsák és új érveket hozzanak fel mellettünk vagy ellenünk, hanem hogy a máris szabatosan meghatározott két álláspont egyikéhez csatlakozzanak, hogy vagy a mostani minisztérium, vagy pedig a magyar nemzet részére álljanak. Ez igen fontos, de egyszersmind kevés szóval megoldható feladat. A birodalmi tanács jobb oldala — az ellenzék — mindazáltal más czélt tűzött ki magának és e tekintetben nem kevéssé zavarta meg a centralista többség „circulusait.“ E többség t. i. föltette magában szorosan a magyar kérdés határai közt maradni, és miután, miként mondtuk, itt csak egyszerű csatlakozásról is vagy amoda lehet szó, mennél kevesebbet beszélni, hanem — a felirat mellett szavazni és e szavazat által azt fejezni ki, hogy a birodalmi tanács többsége a kormány részén áll. E szándékot meghiusitá a jobb oldal az által, hogy messzire túlterjeszkedett a magyar ügy határain és egyenesen február 26-át vette ostrom alá. Már itt ember kellett a gáton és igy utólag még egy féltucat centralista szónok íratta be magát. Ez által más fordulatot vett a dolog. Kiderült t. i., hogy a február 26-ka körüli vita nem annyira politikai mint nemzetiségi csoportosulások szerint foly, hogy védői egyedül a németek és a ruthének ; megtámadói a lengyelek, csehek és azonfelül mindazok, kik a Reichsrathban nincsenek képviselve, tehát a birodalom többsége. Ezen elvitázhatlan ténnyel szemben nem állíthatni többé, hogy február 26-ka a liberalismus és civilisatio jelszava, mert habár igaz volna is, hogy a birodalom németjei — miként legalább ők magok hiszik — kanállal ették a szabadelvüséget és miveltséget, azt csak nem állithatni, hogy a félbarbar ruthének is e két elvet védik a — lengyelek és csehek ellenében, hogy Smolka reactionarius és Rieger barbár, mig azon kimondhatlan nevű hosszutógás urak, kik Litwinowicz püspök körül ülnek és — sit venia verbo — a zsebkendő fényűzésével csak Bécsben kezdtek megismerkedni, hogy, mondjuk, ezen ruthén parasztok amazok ellenében az alkotmányos szabadság, az európai cultura képviselői. Elnézve tehát ezen jámbor parasztoktól, kik a 10 frtnyi napidíjból naponként 9 frt 60 frt tudnak megtakarítani, nem is szólva a maculaturának eladott országgyűlési iratok értékéről , — ezektől elnézve, csupán a németek védvén a februári alkotmányt, másfelől pedig még ezek sem állíthatván azt, hogy a februári formán kívül alkotmányos kormányrendszer általában nem volna képzelhető: világos, hogy ama februári műben kell hogy legyen valami, ami a németeknek különös túlsúlyt ad, míg a többi nemzetiségeknek hátrányára szolgál. Ez, úgy hisszük, a tudvalevő tényekből folyó egyszerű és természetes következtetés. De akkor azt kérdjük : miképen egyeztethető össze a német elem ezen túlsúlya és a többi nemzetiségek hátratétele a nemzetiségi egyenjogúságnak annyiszor és oly pompásan hirdetett elvével, azon elvvel, melyben egyik fő érvet találnak az 1848-diki magyar törvények visszautasítására ? Az imént említett , elméleti uton levont következtetést egy-két nap múlva a gyakorlat is meg fogja erősíteni. A centralista többség által óhajtott felirat t. i. meg fog szavaztatni, és ez által úgyszólván corroboráltatni a februári alkotmány is; nem nyilvános jele-e ez annak, hogy ez alkotmány a német elemet oly hatalmassá teszi, hogy az összes más nemzetiségek egyesült ellenállása sem képes azt megdönteni ?! Minthogy azonban nem a papíron vagy a Schottenthor előtti házban, hanem magában a birodalomban a német elem kisebbségben van, a többséget pedig más nemzetiségek képezik, olyanok, melyek egytől egyig ellenzik a februári alkotmányt : nem világos-e, hogy ezen februári alkotmánynak a birodalom nagyobb részében csak úgy lehet majd, habár csak némi időre, érvényt szerezni, ha a közélet minden terén a német elem mesterkélt túlsúlyra emeltetik, vagy ha átalában a közvélemény minden nyilvánulása visszafojtatik. Mesterséges majoritásokkal pedig csak szin-alkotmányosságot lehet gyakorolni; a közvélemény teljes visszafojtása mellett pedig semmi alkotmányosság nem képzelhető. A februári alkotmánynak quand mémne fenntartása tehát vagy színlelt alkotmányosságra vezet, vagy minden alkotmányosságot tönkre tesz, de valódi őszinte alkotmányosság ezen februári mű mellett a fennforgó körülmények közt és a Reichsrathban észlelt pártcsoportosulás mellett nem képzelhető. Ez azon tanulság, mely a bécsi alsóház felirati vitájából foly. — Mihelyt azonban az imént említett gyakorlati következmények beállanak, fel kell bomolnia a mostani majoritásnak is; egyik rész, melynek alkotmányos és szabadelvű indulatja csak színlelt, levetendi álcráját és a kormányt a legszélső rendszabályokig gyámolitandja; a másik, mely őszintén alkotmányos és szabadelvű, — tévedését észrevevén — azokhoz fog csatlakozni, a kiket most leküzdendőknek vél és akkor ismét ott leszünk, ahol 1860. oct. 19-én voltunk — csak hogy egy elvesztett esztendővel öregebbek! A felsőházi feliratról nincs mit szólni, semmit sem mondó az, amaz egyetlen passus kivételével, mely Clam-Gallas tbk tanácsára igtattatott be, és mely fenyegetőleg villogtatja a kardot a Lajtha másik partja felé... Ezen passus meg- és elitélésére nem kell egyebet mondani, mint hogy az imént Párisból megérkezett és a helyzetet Clam grófnál aligha jobban nem ismerő Metternich herczeg ama passus felvétele ellen szavazott. Sapienti sat., csak az a baj, hogy a bécsi felsőházban nem csupa „sapiens [UNK]“ ül. *) Az óvás közlését helyszűke miatt kénytelenek vagyunk közelebbi lapunkra halasztani. Szerk. Az 1861-ki országgyűlés. III. Minden valódi törvényhozás akkor tölti be leginkább hivatását, s akkor biztosítja leginkább végzéseinek sikerét, ha a nemzet diametrális óhajtását formulázza. Még a zsarnoki kormány is, ha okos és ha maradandó törvényt akar szabni, legfőbb tanácsadója, akire hallgat, a nép kivánata, a közvélemény. Bölcsen