Magyarország, 1861. október (1. évfolyam, 228-254. szám)
1861-10-26 / 250. szám
Szombat October 26. 1861 — I. évfolyam. 250. sz. MAGYARORSZÁG. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Ujtér 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyeb példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 új krajcsáron kaphatók. HIRDETMÉNYEK DÍJA : MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. FEST, October 25. Az erdélyi id. kir. főkormányezék fölirata az országgyűlés tárgyában. (Eredeti szöveg.) Császári királyi apostoli Felség! Méltóztatott cs. kir. ap. Felséged f. évi Szt-Mihályhé 19-ről 3024. udv. sz. alatt kelt kegyeim, kir. leirata által Erdélyben jövő Szt-Andráshó 4-ik napjára K.-Fehérvári az országgyűlést összehivatni rendelni. Bármily örvendetes volt máskor Erdélyben az országgyűlés kihirdetése, jelenleg az csak a legkomolyabb aggodalmat kelti fel bennünk, melyet mind a Felséged iránt viseltető tántorithatlan hűségünknél, mind a hazai törvényekhez, úgy legmélyebb meggyőződésünk, mint hivatali hi'tünk szerint köteles ragaszkodásunknál és azon felelősséggel összekötött állásnál fogva, melyet mint a haza főkormányszéke a törvények értelmében elfoglalunk, ily nagyfontosságu és válságos perczben, fiúi bizalommal és alattvalói hódolattal kifejeznünk, elmulaszthatlan kötelességünk. Valamint az országgyűlés tárgyában adandó véleményezés végett cs. kir. ap. Felséged legfelsőbb rendelete következtében f. évi bőjtelőhó 11-re K.-Fehérvárra összehívott értekezlet kitűnő nagy többsége oly értelemben nyilatkozott, miként országgyűlés alkotmányosan és törvényesen csak is az 1848. évi I. t.cz. és a népképviselet alapjára fektetett ugyanazon évi választási törvény értelmében hivattathatik össze, úgy mi is akkor, midőn a múlt bőjtmáshó 26-ról 887. 1881. udvari szám alatt kelt kegyeim, kir. rendelettel velünk Felségednek az Erdélyben tartandó országgyűlésre nézve említett hó 24-én kiadott azon legfelsőbb határozata közöltetett : „hogy az erdélyi országgyűlés szervezetét meghatározó 1791. 11. t.cz. maga erejében fönmaradván, az országgyűlésre való választásra és választhatásra nézve a régebb nem jogosult néposztályt illetőleg censusul a főadón és adópótlékokon kívül 8 forint 0. b. egyenes adó szolgáljon és ezen néposztály az összehívandó országgyűlés minden cathegoriaiban képviselve legyen, s következőleg a múlt Szt-Györgyhó 18-ról 1178.1861. udvari elnöki szám alatt kelt intézménynél fogva az országgyűlés összehívása napja iránti nyilatkozatra felszólittattunk, f. évi Szt-Ivánhó 1-ről 1747. 1861. szám alatt hódoló mély tisztelettel Felségedhez tett fölterjesztésünkben — melyre ez alkalommal is hivatkozunk — alázatosan fölfejteni bátorkodunk, hogy mind az odrogálásnak lehetőségét kizáró ősi alkotmányunk, hazai törvényeink jelesen az 1791 : 7. tcz. alapján, mind pedig azon törvényes elvnél fogva, hogy a későbbi törvény által az előbbi hatályon kívül tétetik, ily későbbi törvény pedig az 1848-ik évi törvényesen alkotott és fejedelmileg szentesített I. t.cz. s az azzal kapcsolatos választási törvény, továbbá a hazában mutatkozott hangulatból és politikai viszonyokból is kiindulva nem lehettünk más nézetben, mint abban, melyet a k.-fehérvári értekezlet e nagyfontosságu kérdésnek minden oldalróli higgadt és komoly megfontolása után nyilvánitott s annálfogva Felségedhez azon alázatos kéréssel járulunk, hogy az Erdélyben egybehívandó külön országgyűlés megtartása iránt czélba vett intézkedéseket legkegyelmesebben megszüntetni méltóztassék. Mély fájdalommal kelle tehát tapasztalnunk, hogy bárba cs. k. apóst. Felséged, múlt hőjtelőhó 26-ról az ideigl. erdélyi korlátnoksági volt elnökhez Erdélynek a birodalmi tanácsban leendő részvéte és képviseltetése tárgyában intézett legf. kéziratának további foganatositását, az akkor elintézett után kivánni nem méltóztatott is, s igy e tekintetben m. Szent Györgyhó 12-ről 15. 1861. sz. alatt tett alázatos feliratunkban kifejtett nézetünket is kegyesen méltánylottnak vehettük; az országgyűlésre nézve jelenleg kiadott legf. határozványban mind a k.-fehérvári értekezlet véleménye, mind pedig fenebb felhozott alázatos felterjesztésünk mellőztetvén, az sem az 1848. évi idézett törvények hozatala előtt fenállott 1791 : 11. t.cz., sem pedig a Felséged által ezen tárgyat illetőleg már előbb, múlt bőjtmás hó 24-ről kiadott s velünk ugyanazon hó 26-ról 887. 861. udv. sz. alatt kelt kegyelmes kir. rendelet által közlött legf. határozványra nem alapittatott s e szerint Felségednek a m. évi Mindszenthó 20-án kiadott diplomában foglalt azon kegyelmes biztosítása ellenére, hogy a törvények hozatala, megváltoztatása és megszüntetése jogát csak a törvényesen egybegyült országgyűlésekkel közösen kegyeskedend gyakorolni, ezen útról eltérőleg azon fentisztelt. kegy. kir. leirat (melyet cs. k. apost. Felséged az országgyűlés összehívása iránt noha legf. aláírásával, mindazáltal a törvényes hitelesítésre megkivántató kir. pecsét mellőzésével szokatlanul csakis az erdélyi udvari korlátnokság kiadóhivatala (expediturae officium) pecséte alatt hozzánk lebocsátni méltóztatott) nem a törvényeknek, hanem egyedül az uralkodói teljhatalomnak ősi alkotmányunkkal és törvényeinkkel ellenkező kifolyása jön, innen van az, hogy midőn máskor az erdélyi országgyűlések kihirdetése alkalmával a törvények értelmében kiadott kegyelmes kir. leiratok által azon Karok és Rendek rendeltettek össze hivatni, melyek a törvényiek értelmében a törvényes országgyűlést alkothatták és a tárgyalásokra nézve az 1791 : 11. t.czikkhez való alkalmazkodás szabatott elő; most mindez nem csak hogy kikerültetett, de sőt a t. kegyelmes kir. leiratban Felségednek uralkodásra jutása, az ezzel az erdélyi törvények szerint elmellőzhetlenül kapcsolatos teendők sem említettek meg, melyeknél fogva az 1848. évi még alkotmányos törvényhozásilag sem el nem törlött, sem meg nem változtatott I. törvény tekintetbe nem vétetvén, sőt az annak hozatala előtt fenállott 1791 : 11. t.cz. sem tartatván meg, a nem törvényes alapon összehivatni rendelt országgyűlés aligha fogna különbözhetni azon országgyűlésektől, melyek a magyar sz. korona alá nem tartozó örökös tartományokban, octrogált alapon, s főként azért hivatik össze, hogy a birodalmi tanácsba követeket válaszszanak. Azonban, felséges urunk valamint Erdély a szt. István koronája s birodalma kapcsolatától el nem különittethetik, úgy a törvényhozás joga is nem eredhet más forrásból, mint ősi alkotmányunk idők próbáját kiállott és legmélyebb gyökeret vert intézményeiből. Az 1791. 6. t. sz. kétségbehozhatlanul bizonyítja, hogy Erdély államszerződésileg Felséged dicső elődét felséges I. Leopoldot és utódait úgy fogadta el fejedelméül, mint Magyarország törvényes királyait; a törvényes következés rendje a fiuágon itt is a magyarországi 1687. 2 és 3. tcz. nyomán volt megállapítva és az a nőágra is a hasonlóan magyarországi 1723. törvény értelmében terjesztetett ki, s ezekhez képest határozottan megállapitatott, hogy valamint Felséged elődei, úgy Felséged és törvényes utódai Erdélyt nem máskép, hanem mint Magyarország törvényes királya s mint Magyarország szent koronájához tartozót, az uralkodásnak és öröklésnek Magyarországgal ugyanazonos jogán túrhatják, és mint semmi más országnak alája nem vettetett, törvényesen megerősített saját törvényei és alkotmánya, nem pedig a többi örökös tartományok módjára kormányozhatják, az 1744. 3. tcz. által elfogadott pragmatica sanctio szerint a többi országokkal és tartományokkal való oszthatlan és válhatlan kapocs csupán az együttes birtoklásban és közös védelemben határozódván: „Hincvi barum legum et tractatuum tam sua sacratissima Majestas, quam secutum ejusdem ex augusta domo austriaca successors, qua legitimi Reges Hungáriáé Transilvaniam tanquam ad sacram Hungáriáé coronam pertinentem, eodem cum Hungária imperii et successionis jure tenebunt, et velut propriam habentem constitutionem, nullique alteri Regno subjectam juxta proprias leges et constitutiones legitime confirmatas, non vero ad normam aliarum provinciarum gubernabunt; indivisibili ac inseparabili cum omnibus regnis et provinciis quo ad simultaneam duntaxat possessionem et mutuam defensionem unionis nexu juxta pragmaticam sanctionem in conformitate articuli tertis anni 1744 permanente.“ Ezek az idézett törvény szavai. Erdély tehát, mig a többi országokkal és tartományokkal csakis az uralkodó személyének ugyanazonsága és a közös védelem által függ össze, a magyar szent korona birodalmának kiegészítő része, és ezen államszerződésileg és törvények s fejedelmi eskük által szentesitett szoros kapcsolat még akkor sem bomolhatna fel, ha meg nem engedőleg feltéve az 1848: I. törvényczikk elenyészettnek tekintethetnék is, még akkor is Erdélynek, mint a magyar szent koronához tartozónak, a többi örökös tartományoknak alá nem rendeltsége s alkotmányos függetlensége annyival is inkább fenn kellene hogy álljon, mivel cs. kir. apostoli Felséged fölötte uralkodni úgy van jogosítva, mint Magyarország törvényes királya, még akkor is nem létezhetne alkotmányosan és törvényesen oly állapot, mely szerint uralkodói teljhatalom csak magává a törvények forrásává válhatna ; ugyanis számtalan hazai törvényeink tanúsítása mellett, az 1791. 7. tcz. következő szavaiban: „Leges ferendi, abrogandi et authentice interpretandi potestatem in magno Principatu Transilvaniae Principi cum Statibus et Ordinibus ad comitia legitime confluentibus communem esse sacratissima sua Majestas dementer agnoscit, seque jus hoc Statuum illibate conservatnrum atque prout illud a dtivo Leopoldo I. in se devolutem est. ad augustos quoque suos successors inviolate transmissurum benigne declaravit“ — félremagyarázhatlanul bizonyitja, hogy valamint Magyarországon, úgy Erdélyben is törvényeket hozni, eltörölni, azokat hitelesen értelmezni a fejedelemnek csak is a törvényesen összejött országgyűléssel közösen lehet. Az ugyanazon évi 8. törvényczikk pedig azt rendeli, hogy Erdély soha rendelvényekkel és pátensekkel nem kormányoztathatik: „Sacratissima sua Majestas, Status et Ordines securos reddit, nunquam per edicta seu sic dictas patentales, quae alioquin in nullis unquam regni judiciis acceptam possint, Principatum hunc Transilvaniae, partesque eidem incorporatas gubernandas fore“, és hogy a végrehajtó hatalom a felség által csak a törvények életelmében gyakoroltathatk, vagyis szó szerint: „Executiva potestate per suam Majestatem et Successors ejusdem in sensu legum exercenda. A törvényhozó hatalom tehát Erdélyben is az országgyűlés és fejedelem közt közös lévén, mig az országgyűlésre nézve megkivántatik, hogy az törvényes legyen, másfelől a fejedelemre nézve is az erdélyi törvények oly határozványokat foglalnak magukban, melyek a törvényhozási jognak, a felségest illető másik felére nézve, feltételéül tekintendők. — Ugyanis a fejedelemnek Magyarország törvényes királyának kell lenni, minek a törvényes örökösödés mellett elmaradhatlan kelléke az ünnepélyes megkoronáztatás is, s csak miután az megtörtént, léptek fel boldog emlékezetű felséges fejedelmeink, II. Leopold és I-I. Ferencz, úgy a most is élő V. Ferdinánd ő cs. kir. apostoli felsége, a törvényhozó hatalomnak a törvényes országgyűléssel közös gyakorlatára; bizonyítják ezt hazai törvényeink s azoknak ezt illető mindig lényegesnek tartott kifejezései, melyek szerint a magyarországi 1723. évi törvény szerint elfogadott sanctio pragmatica alapjáni örökösödés folytán következett uj uralkodónak a fejedelmi törvényes hatalomba lépése szokott törvényczikkbe foglalásakor, a koronázásnak már megtörténte mindig megemlittetett, a mint azt az 1791 : I. törvényezikk felséges II. Leopoldra, az 1792 : I. törvényezikknek felséges I. Ferenczre, az 1837 : 8. t. ez. felséges V-ik Ferdinándra nézve fenálló tanúsításai mutatják. Felséges fejedelmeink uralkodásra léptükkor már azonnal a hazát az alkotmány és törvények szerinti uralkodásról s azoknak megtartásáról előre is biztosították és uralkodásra következésüknek az előbb idézett törvények mutatása szerint mindig törvényczikkbe kellett foglaltatni, de még erre, az 1791. 2. t. sz. szerint elkerülhetlenül megkivántatott az is, hogy az 1691-ik évben kelt leopoldi hitlevél, ezen a felséges I. Leopold és az erdélyi fejedelemség közt köttetett államszerződés, vagyis ahogy az említett törvény kifejezi: „Benignum diploma Leopoldinum anni 1691, tanquam radicale conventionis inter divura quondam Leopoldum I. et Principatum Transilvaniae sponte initae instrumentum,“ valamint minden abban foglalt jogok, kiváltságok, törvények, nem különben az azután hozott és hozandó törvényczikkek ünnepélyesen megerősittessenek s a hódolati eskü letétele előtt diploma alakban kiadassanak, vagyis, a törvény szavai szerint : „illa per Successores quoque suae Majestatis sacratissimae toties quoties ante homagii depositionem confirmentur, et ita confirmata Transylvaniae extradentur.“ A minthogy a törvény ezen rendelete mindannyiszor teljesittetett is, a leopoldi hitlevél mindannyiszor újabban megerősittetett, s az ezt és a törvények megtartását s azok szerinti uralkodást és kormányzást biztositó megerősítési diploma törvényczikkbe foglaltatott, a mint ezt az említett 1791 : 2. t. ez. az 1792 : 1. és az 1837—8. egyetlen törvényczikkek igazolják; sőt mindezek mellett az 1791: 3. t. ez. mulaszthatlanul megkívánja még azt is, hogy az országos rendek hódolati hite letételekor a fejedelem részéről az 1791. 1. tezikkben foglalt esküforma szerint az alkotmány szentül és sértetlenül (sancte et illibate) megtartására ünnepélyes eskü is tétessék le, a mint ez a sokszor idézett 1791. 1—1792. 1—1837—38 egyetlen törvényczikkek szerint felséges II. Leopold, I. Ferencz és V. Ferdinánd magyarországi koronás királyok és erdélyi fejedelmek által teljesittetett, és annak megtörténte mindannyiszor törvényczikkbe is foglaltatott. Ily módon volt alakulva Erdélyben azon alkotmányos törvényhozó hatalom, mely érvényes és kötelező törvényeket jogosan hozhatott, azokat változtathatta és hitelesen értelmezhette, s legbelsőbb meggyőződésünk, hogy azon esetben is, ha feltéve, de meg nem engedve, az 1848. I. terk. nem létezőnek tekintethetnék, más módon törvényhozó hatalmat gyakorolni nem lehetne s egyéb uton hozott bármi végzemény érvénynyel és kötelező erővel nem bírhatna. Azonban, mi az 1848. I. törvényczikket, valamint még eddig törvényesen el nem törlött és meg nem változtatott érvényes törvénynek tekintjük, úgy azt hisszük, hogy az egyszersmind a törvényesen összehívott és megtartott magyar és erdélyi országgyűlések közbejöttével s a törvényesen koronázott magyar király s ennélfogva egyszersmind erdélyi Nagy fejedelem két rendbeli legf. szentesitésével a magyar szent korona jogán, melyhez Erdély különben is tartozott, létesült oly államszerződvény, mely csak is a szerződő felek és Magyarország koronás királya együttes közbejöttével bontathatik fel, vagy módosittathatik, — ugyanis az 1847—8 évben törvényesen megtartott magyar országgyűlésen hozott s legf. kir. szentesítéssel megerősített 7. t. sz. megállapítván azon feltételeket, melyek szerint Erdélynek törvényhozása a magyarországival egyesittessék, az 1848. évi pünkösdbe 29-ikére törvényesen összehívott s törvényesen megtartott erdélyi országgyűlés a Felség által tett kir. előterjesztvény nyomán azokat nem csak hogy elfogadta, de a felől maga részéről is törvényt alkotott, melyet, mint első törvényczikkel, a Fejedelem is szentesítvén, egyszersmind annak teljesítését el is rendelte, s az említett országgyűlést, mely következőleg, mint Erdélyben utolsó, úgy rekesztetett be, az itt évi Szentjakabbóllennnsbruckban kelt kegyelmes leirata által oly végett méltóztatott bezáratni rendelni, hogy azontúl a törvényhozás a már egyedül illetékes közös magyar országgyűlésen gyakoroltassák, amint hogy az idézett 1847—8 magyarországi 7. és 1848 . erdélyi I-ső törvényczikkek alapján az erdélyi kir. hivatalosoknak s képviselőknek a Pestre törvényesen összehívott országgyűlés felső és alsó tábláin való részvétével a közös országgyűlés jogosan és törvényesen valósággal meg is alakult. Ezek nyomán meg vagyunk győződve, hogy a törvényhozás Erdélyt illetőleg is csak a most felfejtettek szerint összehívandó és alakulandó országgyűlés utján közösen a felséggel gyakoroltattatik; meg vagyunk győződve, hogy csak egyedül ezen uton lehet mind megnyugtatólag, mind pedig törvényesen és érvényesen a nemzetiségi és azon nagyfontosságú kérdéseket is, melyek a magyar szent korona birodalmát s annak államjogi viszonyait és a Felséged uralkodó palozája alatti többi országok és tartományokkal kapcsolatát érdekelnék, mind a trón szilárdítására, mind a haza javára elrendezni s intézni, és nem kételkedünk abban is, hogy az ilyetén módon a törvény nyomán alakuló országgyűlés, ha Erdély körülményei, sajátságos belviszonyai s nyilatkozó óhajtása igényelnék, akár cs. kir. apostoli Felséged kir. előterjesztésére, akár pedig szentesitő beleegyezése hozzájárultával, a hármas törvénykönyv III. része, 2. czime analógiáján a lehető kebli kérdések elintézésére egy külön erdélyi gyűlés tartását is elrendelhetné s a felmerülhető aggodalmak, igények, kívánalmak és érdekek kiegyenlítésére mind