Magyarország, 1861. november (1. évfolyam, 255-279. szám)

1861-11-01 / 255. szám

SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK BXJA : regjelés" " Ujtér 4. sz. 2. emelet. keretnek hagy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő- 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 új kr. 1 ünnep- és vasárnapot követő napok kivé-KI­ADÓ-HIVATAL céghez intézzenek.­A lap k.adása körüli panaszok,a magan hirdetmények Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. 1­­ telével minden nap. .... . f , a kiadó-hivatalhoz intézendők. példányok KILIAN «YORCY, OSTERLAMM K.. L­LAXNO. RÓBERT ELŐFIZETÉSI ÁR’ ............ tljté­r 4. sz. földszint. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. könyvkereskedőknél 10 új krajczaron kaphatók. ! lEgészévre 18 ft Félévre 9 ft Negyedévre 5 ft Előfizetést nyitunk .MAGYARORSZÁG' nov.­decz. havi folya­mára 3 ft 50 kr 1 hóra (csak helyben házhoz küldve) 1 „ 80 „ A ..Magyarország" kiadó-h­ivatala. szeg a zsákból — szerző perfidiát követ el saját népe ellen, midőn daco-románia szépítő tükrét villogtatja testvérei szemébe, kiket ezalatt rútul megcsal, midőn azt kívánja velők elhitetni, hogy Bukarestbe Bécsen át vezet az ut. Ám vigyázzanak román atyánkra­­, kiknek higyjenek — ki annyit igér, a­mennyit aztán teljesíteni nem bír : az öntudattal, vagy öntudatlanul illuzióval akarja hallgatóit jól tartani. A szerb miniszterelnök a fejedelemség­­konstantinápolyi ügynökéhez követ­kező tartalmú jegyzéket menesztett a közelebb tartott skupstináról : PEST. October 31. Külföldi szemle. A „Moniteur“ kötelességének tartja nehány com­­pliments-t mondani az osztrák császárnak. Ez a beve­zetés III. Napoleon diplomatiai intentióihoz, melyek szerint a velenczei ügyet békés uton arrangérozni akarja. Ha a franczia császár ajánlatait még más eu­rópai hatalom, jelesül Poroszország is támogatni ta­lálná, Ausztria tán nem fogná visszautasítani a jó ta­nácsot. Mondják, hogy Napóleont e lépésre a com­­piégnei találkozás bátorította volna, valamint annak tudata, hogy Anglia ily transactiot nem fogna elle­nezni, miután a­hogy a toryk, Palmerston és Russel külügyi politikájáról nyilatkoztak, a brit cabi­­netnek az oppositiótól nincs mit tartani. Ezen­kívül a császár az olaszok figyelmét akarta a római kérdésről elvonni, egyúttal tanusítván, mily érdekkel viseltetik irántuk, midőn oly sarkalatos kérdésben mint a velenczei, közbenjáróul fellép, a mi­ben más oldalról Európa bizalmának biztosítása vala czélja, a­ béke fentartására nézve. Francziaország közgazdászati állapota erélyesen kívánja e bizalom megszilárdulását. A többi okokat majd Grammont herczeg fogja bővebben kifejteni, ki a napokban Bécsbe már el is indult. Nekünk természetesen e szép compositio ellen semmi kifogásunk nem lehet. Csupán egyetmás jut eszünkbe, mely scrupulusunkat csiklandozza. így pél­dául, hogy bátorithatá Napóleont a compiegnei talál­kozás az Austriával való transactióra, hiszen ha jól emlékezünk a porosz király épen azt mondá : nem hiszi hogy Austria, Velenczétől egy kardcsapás nél­kül megváljon. Aztán épen láb alá érkezik egy újabb párisi röpirat: „Anglia, Austria és a compiegnei ta­lálkozás, melyben Anglia szappan nélkül meg van mosva, Austria sem viszi el szárazon, csak a porosz király van szebbnél szebb bókokkal elárasztva, kitől Napoleon a legédesebb szivömlengések közt válik el: „nem isten hozzád, de a viszontlátásig — tavas­szal majd találkozunk“ stb. A­mi meg azt illeti, hogy Napoleon az olaszo­kat kívánta lekötelezni : ez az okoskodás igen naiv. Rómát odahagyni tökéletesen hatalmában áll s ez után jobban lekötelezhette volna. De a mi legkülönö­sebb, hogy a császár Ratazzival alig három szót szó­lott : „nem — majd — ám lássák mit cselekesznek“ s mégis ez audientia közel két óra hosszat tartott. Igaz, ő felsége azt is érintette egy szóval (aurait également touché un mot), hogy szándékozik Bécsben a velen­czei ügyet megpendíteni. — Hanem hogy minderre két órányi idő kellett, azt bajos érteni, ha csak ő fel­ségét azzal nem gyanúsítjuk, hogy még­sem volt olyan fösvény a szavakban, hanem a többire nézve azt mondá Ratazzinak : „most ajkadon legyen zár, egy szó talán elárul!“ Egy röpiratot veszünk Páriából: „La Transyl­vanie en face des prétentions de la Hongrie“ (Erdély és Magyarország igényei). E röpirat válaszul van írva Klapka tábornok Garibaldihoz intézett levelére, mely­ben felszólítását a románokhoz megköszöni. Klapka levele kell hogy eleven emlékezetében legyen az ol­vasónak ! Ugyanazon levél ez, melyben a tábornok a nemzetiségi kérdést fejtegeti s az ország integritásá­nak megőrzése mellett, csak a svájczi intézmények­­hez hasonlítható szabadságokkal halmozza el hazánk­ban a külön nemzetiségeket. A fenérintett röpirat épen az ország integritása ellen kel ki s felállítván a történetből azon soha nem igazolható tételt, hogy Er­dély a románoké, melynek területétől az összeesküvő magyarok, székelyek és szászok által fosztattak meg , vindi­álja Erdély függetlenségét a magyar koronától a románok számára, mivel a ki Erdélyt bírja, az bírja a koronának másik két gyöngyét: Moldvát és Oláhországot. — Nem szükség ez igaztalan vád­dal teli könyv egyéb állításait idézni, a fentebbi sorok elegendők háttér­gondolatának kiderítésére. De ha már írója ily titkos és merész eszméket táplál, jogot, történetet, sőt a magán­tulajdont alapjából felforgatva, ócsárolnunk kell ferde felfogá­sát és hamis eszközeit, melyek utján czéljához jutni törekszik. Szerző úgy vélekedik, hogy a románokra nézve sokkal üdvösebb a bécsi vájáratba bemenni, mint a pesti országgyűlést csak távolról megszólítani is. Az ember azt hinné, hogy ez dacz, valami félreér­tett neme a nemzeti büszkeségnek — de kitörik a B­e­l­g­r­á­d, sept. 22.(octob. 4.) 1861. Uram! Szándékom volt a skupstina ülései bezárása után önt rögtön tudósítani; annak eredményeiről, s azon szempontokról, melyekből kiindulva értelmezen­dők azok; azonban felszólítottam, hogy ő fenségét körútján kövessem, s ez esemény szándékom elhalasz­tására kényszerített. Ámde e halasztásnak elég okom van örülni, mivel a körútban meggyőződöm arról, hogy a skupstina határozatait a nép mindenütt örömmel fo­gadta, mi által ő fensége reformjainak az országban nem csak anyagi sőt erkölcsi sikere is biztosítva van. Tudva van ön előtt, mikép fejedelmünk politi­kája szigorúan a törvényes térhez ragaszkodik. Vala­mint nem tűri ő fensége, hogy a nemzeti függetlenség bármi paránylag is megsértessék; épen oly kevéssé engedi meg, hogy a fejedelemség kötelességszerű vi­szonyai a suzerani trónhoz megzavartassanak ; ellen­ben ő fenségének az volt és az marad mindig főczél­­ja, hogy mindkettő közt a lehető öszhangzó viszony jöjjön létre. E czél ellenére azonban több mint 20 éven át lassanként újítások csúsztak be a szerb törvényho­zásba és közigazgatásba, melyek részint jogi, részint bel-, sőt külhelyzetünkkel is mind kevésbé fértek ös­­­sze, s melyek azon esetben, ha ez vagy amaz tekin­tetben előhaladtak volna, vagy csak azon ponton is állapodnak vala meg, melyen azokat Mihály feje­delem találta: általuk a szerb kormány azon alterna­tívába jut, hogy vagy az ország autonómiáját, vagy a hűbéri viszonyt kell vala képviselnie. Ezen esetek bármelyike képes lett volna a már megszilárdult s általánosan elismert rend teljes fel­­forgatására, s oly bonyodalmakat idézett volna elő, mely által nemcsak­ a fejedelemség nyugalma, hanem a közbéke is veszélye tetve lesz vala. Ezen eshető bo­nyodalmak útja bevágására szükségesnek lát a ő fensége, hogy a skupstina elébe terjes­sze az 1839- ben közzé tett, s az 1859-iki skupstina-törvények által szükségesnek állított szervezési javaslatot, mely a se­­natusra vonatkozik. Az által, hogy a fejedelmi propositiókat elfo­gadta a skupstina és a senatus, ez államtestületnek visszaadatott a hatalom, melyet ez előtt törvényes mi­nőségében gyakorlott; de egyszersmind mindazon sza­badalmak eltörültettek, melyek az ország autonómiája s egyenlőségi alaptörvényeinkkel ellenkezőleg csupán a senator személyéhez köttettek. Ez okból jövőre nem csak hogy nem fognak viharok emelkedni a közvéle­ményben a senatus ellen mint eddig, hanem a senatus is eredeti tekintélyébe visszahelyeztetve, határozot­tabban s szakadatlanul működhet, mi­által a közcsend és béke, valamint a nemzeti előhaladásról komolyan gondoskodva van. Azon ellenvetést tették nekem, hogy a senatus uj organisatiójának 10. §-a szerint nem is gondolható, miszerint a szerb fejedelemnek azon hatalom tulajdo­­nitassék, mindennemű egyezményeket közvetlenül köthetni az idegen államokkal — mi csak is a felségi előjogokhoz tartozik. Ez ellenvetést fe­tétlenül azon nyilatkozattal utasítom vissza, hogy ő fensége és a szerb kormány csak azon szerződéseket akarják Szerbiára nézve, melyek a felségi előjogokba legke­vésbé sem vágnak be; felhívom önt is, hogy hasonlón cselekedjék, ha valahol hasonló kétség merülne fel. Nevezett §-nak s a 3-ik §. g) alatti illető pontjának gondos átolvasása után könnyen belátandja ön, hogy a föllebbi ellenvetés csak hibás felfogásból eredhe­tett, mivel nevezett helyeken csak a mi belső füg­getlenségü­nk körébe eső egyezményekről és nem olyanokról van szó, melyek kötésére csak függet­len államok uralkodói jogosultak.­­ Valamint a szerb kormánynak ez utóbbi soha eszében sem volt, úgy az előbbieket minden gyanúsítás nélkül gya­korlat. Mivel a magas porta ebben felségi előjo­­­gainak semmi csonkítását nem látta eddig, ha­nem csupán elismert autonómiánk logikai követ­kezményét; tehát nem látom át, miért gondolna most mást, miután csak a régi törvénygyakorlat van szabályozva még­pedig azon czélból, hogy e tekintet­ben a törvényszerű igazgatásra múlhatlanul szüksé­ges s másoknak is kellemetlen összeütközések kike­­­rü­lése végett kívánatos tisztaságot s határozottságot elérje. Csak azon esetben lenne ok elítélni azt, ha, a szerb kormány e kérdésben az általa leyálisan kijelölt határt átlépné, de ezt tenni bizonyító tények hiányában csupán feltehető esetek alapján annyi volna,mint szük­ségtelen nehézségeket gördíteni belső szervezésünk elé; egy ily eljárás lehetőségét pedig sem a magas udvar igazságától, sem a jótálló hatalmak pártatlan­ságától nem várhatjuk. Harmadik éve már, hogy a nemzeti skupstiua a törvényhozó hatalom nagy attribútumait önmagára ruházta, eltérve a dolog rendjétől, mely szerint azon hatalom kizárólag csak a fejedelmet és senatust il­lette meg. Most azonban meg lévén szüntetve a sena­­tori kiváltságok, megszűntek az okok is, miknélfogva a nemzeti skupstina e kivételes helyzet elfoglalására kényszerült; most tehát minden állami hatalom ismét eredeti műkörébe s a fejedelemség egészen rendes szakba tér vissza. A méltányosság s jól értett egyen­lőség tekintetében annyira igazságtalan eddigi adó­zási rendszer módosítása azon logikai elven alapszik, hogy a kinek többje van, több eszközzel is kell az ál­lamhoz hozzájárulnia. Midőn tehát e módosítás egyfe­lől a szegényebb osztály helyzetén könnyít, a vagyo­nosabbnak terhét pedig csak aránylag nagyobbítja, másfelől a kormány képesítve van az így megszapo­rodó köz­bevételt az ország kifejlődésének előmozdí­tására fordítani. Bizon­nyal tudja ön, hogy népünk általában haj­landósággal viseltetik a fegyver iránt, hogy kivétel nélkül föl van fegyverkezve s bizonyos esetekben épen némi nép­ katonaságot is képez; másfelől tudja ön azt is, hogy ugyanezen nép az állandó katonai szolgálatot s laktanyai életet nagyon nem szereti. A mellett meg kellett a kormánynak győződni, hogy egyfelől a ren­des hadak még csak helyőrségi s egyéb szolgálatokra sem elegendők s még kevésbbé, komoly veszély ese­tén, a határok védelmére, másfelől pedig a rendes ka­tonaság szaporítása nemcsak a népet ki nem elégítené (mivel oly gyér népességű földön, mint a mienk, ez által a munkaerők érezhető mennyisége vonatnék el a földmiveléstől), hanem az állami jövedelmek na­gyobb részét is elnyelné s az ország haladásának ér­zékenyen ártana. ,(Vége következik.) Belföldi szemle. — Székesfehérvár városa tanácsának oktob. 28-dikán tartott ülésében, Zsömböly városbiró indít­ványára, a herczeg-primásnak buzgó hazafiságáért s különösen legközelebb a kanczellárhoz intézett leve­leért, hálás elismerés szavaztatott. — Zemplénből írják nekünk: „A főispánnő Zemplénmegye hölgyeit még a múlt év végén felszólí­totta, járuljanak egy nemzeti zászló előállításához, melyet Zemplénmegye lelkes fiainak fognak ajándé­kozni. Ez megtörtént, a zászló elkészült, egyik olda­lán a haza, másik oldalán Zemplénmegye czimerével ékesítve, nagyobbrészt a főispánné sajátkezű hímzése. F. hó 27-kére tűzetett ki a zászló felszentelése és estve nőegyleti tánczvigalom. A készületek nagysze­rük voltak, szá­mos bandérium kíséretében hozták vol­na rá.­Ujhelybe a zászlót, a megye minden községe meg volt híva. 24 -én estve eltiltatott a zászló föl­szentelése azon kijelentéssel, hogy azt katonai hata­lommal is gátolni fogják, ha netalán mégis fel akar­nák szentelni, sőt 12 óra alatt Kassáról egy zászlóalj katonaságot is hoztak oda. Az első alispán 25-kén mindenfelé a megyében körlevél által tudatta a tilal­mat, jelentve, hogy haszontalan összeütközés elkerü­lése végett a fölszentelés elmarad, a nőegyleti gyűlés és táncrestély azonban meg fog tartatni.“ — Nyíregyháza városa közgyűlése szem előtt tartva saját föloszlatásának lehetőségét, opt. 24- és 25-dikén tartott ülésében, az épen kezénél levő tete­mesebb pénzösszegből több rendbeli alapítványt tett; nevezetesen az ág. hitv. tanodára 100,000, a r. katho­­likusra 22,000, a gör. kath. részére 12,000, az ev. ref. tanodának 1000 és az izraelitának 3000 pártot. Ugyanezen városi képviselet az eperjesi collegium jogi tanszékére 2000, a sárospatakiéra 1000 forintot szavazott meg. — Orosházán okt. 20 -án másodízben kezdték meg a katonai adóbehajtást. Krenko és Virosztok adószedők, P. M. volt cs. szbirói dijnokot véve magok mellé, működnek. Az elöljáróság és jegyzők semmi segédkezet nem nyújtanak, a nép ingerült, de tűr. A Nagy-Siebenszék oct. 25 dikén tartott gyű­lésében határoztatott, hogy a szász nemzet jelenlegi vezetője által alkotmányellenesen szabadsággal elbo­csátott nemzeti gyűlés követei közül egy se válasz­tandó meg, de egy uj nemzeti gyűlésnek törvényes összehívása eszközlendő, s hogy ezáltal egy küldött­ség menesztendő Bécsbe a (szász) nemzeti érdekek képviselése végett. Ezen székgyűlésre a román köz­ségek is küldöttek követeket, a­kik az egész tárgya­lásban — a „S. Bote“ szerint — nem vettek ugyan részt­ noUianem, miután a tanácskozásnak s a jegyző­könyvnek román nyelven is leendő vitele és a hivata­loknak románokkal való számarány szerinti betöltése iránti indítványuk, mint oda nem tartozó visszautasit­­tatott, három tiltakozvány beadása után eltávoztak. A nyitram­­egyei föispány levele a kan­­czellárhoz. Nagyméltóságu gróf és főkorlátnok ur! Folyó évi mindszenthó 18-ról 15,014. szám alatt hozzám intézett hivatalos levelében határozott nyilat­kozatot kíván tőlem excellentiád 1- ör az iránt: minő kilátásom vagyon­kormányo­zásomra bízott Nyitra megyében a katonaujonczozás­­nak a megyei tisztviselők általi végrehajtására néz­ve? -­ és 2- or az iránt , azon esetre, ha a vármegye a se­gédkezeket megtagadná, mennyire számolhat 0 cs. k. Felsége készségemre ahoz, hogy az ujonczoknak ki­állítását tettleg elő fogom segíteni, és különösen mind­ lépéseket szándékozom e czélnak elérésére mind ter­vezni, mind végrehajtani ? — figyelmeztetve egyszer­smind engem arra is , miszerint az adónak a várme­gyék és főispányok közremunkálásával eszközlendő­­ behajtása érdekében várható lépések iránt is nyilat­kozzam. E két kérdésre azon őszinte nyíltsággal, m­el­­­lyel mind magán jellememnél, mind hivatalos állásom­nál fogva királyomnak és hazámnak egyaránt tartozom, következőket van szerencsém válaszolni, és pedig az 1-ső kérdésre. Ezredéves alkotmányunk, s ezzel egy­idejű megyei szerkezetünk jellegénél és számtalan törvényeinknél­ fogva a megyei tisztviselő minden hivatalos tetteit, intézkedéseit és eljárását nem az önkény és teljhatalom parancsai, hanem egye­dül a hazai t­ö­r­v­é­n­y­e­k, a megye közönsége vég­zései, és határozatai szabályozzák. — Miután pedig a katonaujonczok mind száma, mind kiállítási módja fölött intézkedni az ország sarkalatos jogaihoz tartozik, és hogy egyebeket ne említsek, az 179 °­, : 19 és 66 ; — 1792 : 6 ; — 1802 : 1; — 1807 : 1; — 1808 : 6; — de különösen 1827 : 4. törvényczikk kö­vetkező szavai : „Sua Majestas Sacratissima Status et „Ordines secures reddit, quod materia Con­tribu­nt­ionis, et subsidiorum cuiuscunque nominis seu in „aere, seu in naturalibus, aut tyronibusa diaetali­s tractatu, — quorsum kano juxta claros articulorura „8 : 1715, et 19 : 179 °/, tenores spectare ultra agno­­„scit, — in nullis, etiam extraordinariis casibus avo­­„canda sit etc.;“ —végre az 1830: 7. törvényezikkek szerint jogérvényesen határozni egyedül és kizárólag az országgyűlés jogkörébe vág; — e sarkalatos jogot pedig a megyei tisztviselő-karnak bármily törvény­ellenes legfelsőbb parancsok, határozatok, vagy pá­tensek kedvéért, a legsúlyosb következményű felelős­ség, sőt honárulási bűn terhe alatt feláldoznia nem szabad. Ismervén Nyitra megye közönségének s különö­sen tisztikarának alkotmányos érzelmeit, s annyi kirá­lyaink esküje által szentesített honi törvényeinkhezi szigorú ragaszkodását; bátran vélem állíthatni , hogy e tisztviselő­ kar az ország legsarkalatosb jogait meg­tagadó oct. 20-i diploma alapjára fektetett adó, és ujonczozási parancsok teljesítéséhez segédkezet annál kevésbé nyujtand, minthogy ő Felsége mind az idézett diplomában, mind az országgyűlést föloszlató legma­gasabb kir. leiratában hazánknak a sanctio pragma­­tica és alkotmányos törvényeink szerinti kormányoz­­tatását ismételve kegyesen megígérni méltóztatott; — és ezek következtében igen valószínűnek tartom , hogy a megye bizottmánya tisztviselő karát ezen al­kotmányellenes parancs végrehajtásbani közreműkö­déstől egyenesen eltiltandja. Hogy azonban e részben teljes bizonyosságot szerezzek magamnak, i. é. november 4-ére bizottmá­­nyi ülést tűztem ki, melynek e tárgyat előterjeszten­­dem, nem fogván késni annak eredményéről nagy­­méltóságodat azonnal tudósítani. A 2 - i­k kérdésre: Alkotmányos főispánnak nem csak kötelessége őrködni a fölött, ha váljon a megye tisztviselő kara a törvényt, s a megyei bizott­mány törvényes végzéseit és határozatait híven végre­hajtja-e ? s azok áthágóit feleletre vonni; hanem egy­szersmind legszentebb kötelessége, hogy a törvényt maga is tisztelje, annak sérthetlenségét minden kö­rülmények között bárki ellen védelmezze, s e részben alárendeltjeinek példányképen szolgáljon. Ugyanazért ama tántoru­katlan hűségnél fogva, melyet mint elné­­deim a legmagasabb uralkodó ház iránt minden időben tanúsítottak, mind magam is a legsúlyosb körülmé­nyek közt éltem én vagyonom koczkáztatá­­sával bebizonyítottam s melylyel ezentúl is ő Fel­sége s legmagasabb háza, de azonképen szeretett ha­zám iránt is viseltetni éltem utolsó lehelletéig meg nem szünendek;­ elengedhetlen kötelességemül isme­rem őszintén kinyilatkoztatni , hogy valamint ö Fel­ségének hazánk ősi alkotmányában és szentesített tör­vényeinkben gyökerező legmagasabb parancsainak hódolva ezeket lélekismeretesen teljesíteni mindenkor kész vagyok; — úgy a jelen esetben, hol a nemzet véréről és vagyonáról van szó, a törvényszerű országgyűlés mellőzésével önkényleg kivetett katona­ujonczok kiállításához tettleg semmi részben nem já­rulhatok. Tilt engem ettől honi alkotmányunkra letett esküm szentsége, tilt jogérzetem s hazám sarkalatos jogai sérthetlensége iránti mély tiszteletem. Nem kíván­hatja tőlem senki, hogy becsületem s jellemem tiszta­ságát törvényszegéssel megfertőztessem, s őszb­eborult fejemre nemzetem átkát idézzem föl; lelkiismeretem furdalna, vox sanguinis clamaret ad me. Az ezzel kapcsolatos adókérdésre nézve végre annyit bizonyosan állíthatok, hogy mi nyitraiak mind a fentebb is idézett törvények, mind az 1741 : 63. de különösen az 1790—91 : 19. t.czikk eme sza­vaihoz : „quantitas vero Contributionis semper in Comitiis d­e­t­e­r­m­i­n­a­b­i­t­u­r,“ meg­­tagadhatlan hűséggel ragaszkodva, valamint az eddig is katonai karhatalom­mól behajtott, úgy jövőre önha­talmúlag kivetett adót törvényesnek el nem ismerhet­jük, annak behajtásához segédkezet nem nyújthatunk, sőt szilárdul el vagyunk határozva, e részben egye­dül az erőhatalomnak engedni. Az előadottak szerint ez ügyben semmit sem tervezhetek, csak a törvényes eszközökhöz szi­gorúan ragaszkodva Excellemiádat legfeljebb figyel­meztetni vagyok bátor a legbölcsebb törvényhozó eme szavaira: „in lege quid scriptum est? quo­­mod­o legis?“ Ezt szem elől nem tévesztve ősi al­kotmányunkon s hazai törvényeinken alapuló főispáni méltóságomnál fogva mint Fejedelmem egyik hű és jogosított belső titkos tanácsosa szoros kötelességem­nek tartom egyenesen kijelenteni : mikép nem csak napról napra mindinkább sanyargatott szegény hazánk­nak, de az összbirodalom­nak is jelen bonyolult, s könnyen érvénybe vezethető állásbeli kibontakozá­sára egyedüli eszköznek látom Magyarország alkot­mányát egész épségében, minél előbb életbe­léptetni, és az országgyűlést törvényszerűen ös­­­szehívni. — Lelkem mélyéből meg vagyok győződve, hogy az ily országgyűlés elé beterjesztendő adó és

Next