Magyarország, 1861. december (1. évfolyam, 280-303. szám)
1861-12-01 / 280. szám
280. 1861 —I. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Ujtér 4. sz. 2. emelet. KIADÓ-HIVATAL Tajtár 4. sz. földszint. T. MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DIJA : 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok KILIÁN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMPEL RÓBERT könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. MEGJELEN ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Egész évre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Előfizetést nyitunk a MAGYARORSZÁG* 3 havi folyamára 5 ft. — A „Magyarország“ kiadóhivatala. 6 » » 9 „ 1 „ „ 1 „ 80 kr PEST, november 30. Külföldi szemle. Távirati utód: az olvasó már ismeri „Trent“ angol postahajó esete- melyre „sz. Jácint“ amerikai hadigőzös, a bahamai bőrben rálőtt. a „Trent“ kapitánya magyarázatot kért e sérelemért. E helyett két tiszt tíz ember kíséretében átment a postahajóra, s előkérte az utazók névsorát, mit a kapitány megtagadott. Erre az amerikai tiszt int a „sz. Jacint“usnak, hogy küldjön vagy 30 tengerész-katonát, meg 60 hajóslegényt. Az angol kapitány erősen tiltakozik: „én e hajón a brit kormányt képviselem s annak nevében ez eljárást törvénytelennek, a népek joga megsértésének, valóságos kalózságnak nyilvánítom, mit önök nem mertek volna megkísérteni, ha mi magunkat védhetnénk!“ Hanem hát mit volt mit tenni, a sok meztelen kés és kard láttára, bizony csak kiadták azt a két délamerikai biztos urat, kiket az északmerikai hadihajó sz. Jacintus tiszte keresett. Ez a dráma meséje, következik a bonyolítás. A „Morning Post“ minden erős fenyegetése mellett, hogy az angol marina, ha neki bőszítik, úgy összemorzsolja az amerikait, mint a kukoriczát : úgy látszik, hogy Anglia kevesebb elégtétellel is megelégszik. Párisban ezt nem hiszik, s az angol postahajón ejtett sérelem következése — úgymondanak — a lesz, hogy teljesen megszakítja a diplomáciai összeköttetést az unióval, semlegességéből kilép, és sietteti ez által az amerikai háború befejezését. E még csak hagyján! Hát még azok, kik ez affaireban Napoleon mutatóujját is látják : nézzétek angolok! nem akartok lefegyverkezni, ott egy fris falat, északamerika, kapjátok be, én Európát nyelem el!“ Uram bocsáss az ilyen óriásoktól! Hát a szeretetre méltó Beuster csakugyan csinált egy uj német szövetségi tervet, úgy hogy a régi szerződés, mely a szövetség alapjául szolgál, ezutánra is megmarad, hanem a diéta nem lesz Frankfurtban, és nem lesz permanens mint eddig volt; kétszer ül csak évenkint össze, tavasszal és ősszel költözvén a diéta Ratischonból Hamburgba és viszont, hanem csak egy hónapig üléseznének; egyszer Poroszország, másszor Ausztria elnökölvén, a többi tíz hónap alatt, Poroszország,Ausztria s még egy harmadik hatalom gyakorolná a végrehajtó hatalmat széles hatalomkörrel. A diéta nem iniitálna, csak véleményezne. Már az igaz, hogy combinált egy terv, hanem fájdalom, fiascót csinált úgy a „nemzetiek“ mint a „korábbi diéta“ védőinek táborában. Azt mondják, a badeni nagyherczeg javaslata sokkal komolyabb. Elég az hozzá,a német egységi törekvés nem pihen, s mint tapasztaljuk, a legkérgesebbb körökbe is felszivárgott. Berlinből írják, hogy a szabadelvűek állása oly erős, hogy ha a minisztérium a liberális párt főnökeivel nem egyezkedik, okvetlen meg fog bukni. Talán Vincke úr erre a pillanatra tartja fen magát s a követségről azért vonul most vissza! Az olasz parlament a napokban oly jelenetnek volt tanúja, mely egyfelől Itália elleneinek szokatlan vakmerőségét, másfelől Olaszország alkotmányos intézményeinek nagy szabadságát mutatja. Valami Potro, Pondro, vagy Pretr o hg nem kevesebbet indítványozott, mint hogy declarálja az országgyűlés, II. Ferenczet újra Nápoly és Sicilia királyának. Ratazzi, az országgyűlés elnöke, rögtön közbevágott, s ajánlotta az érdemes indítványozónak, tessék a házat végképen odahagyni, mert ha nem megy, hát viszik! „Jób herczeg“ e nélkül meg nem élhetünk, addig rakta a fát a tűzre, mig végre a főerdész megsokalta, s azt mondá egyik hívének : üssön egy kevéssé a „Patrie“,körmére! A treuer Diener seines Herrn, már fogta is a libát, hogy oda üt, mikor Compiegneből sürgöny érkezik, hogy még most nem kell bántani a „Patrie“-t, mert csakugyan a császár sem akarja a lefegyverzést a szó teljes értelmében; a cadreseket mindenesetre meg fogják tartani, ha néhány ezer szabadságost hazabocsátanának is. Sőt Lyonból azt írják, hogy Castellane tbngy parancsot vett seregét hadilábra állítani. Annyi igaz, hogy a minisztertanácsban meghasonlás uralkodik a lefegyverzésre nézve. Belföldi szemle. — Verőczemegye közgyűlése, mint Zagyiból nov. 29-dikéröl sürgönyözik, az ujonczozást szótöbbséggel elfogadta. Az első és másod alispán, főjegyző s főügyész lemondtak. — Fiume, Eszék és Varasd városai— mint a zágrábi német újság jelenti — az ujonczozási kérdésben úgy határoztak, mint Zágráb megye és Zágráb városa : t. i. tiltakoznak az ujonczozás ellen, ezáltal azonban foganatosítják. — Zágrábmegyének nov. 27-dikén folytatott közgyűlésében a szkirói székeknél működő szakértők dijára nézve, melyet a helytartótanács a megyei pénztárból rendelt fizettetni, azt határozták, hogy megyei pénztár nem is létezvén, e dijakat esetenkint a helytartótanácsnak följelentik folyóvátétel végett. A nov. 28-dikai gyűlésben a szentiváni szbiró jelentése olvastatott, mely szerint az ottani adóhivatal a község jegyzőjéhez 6 katonát szállásoltatott be. A megye panaszt tesz e miatt a helytartótanácsnál. — Pozsonymegye kinevezett uj hivatalnokai a „Sürgöny“ szerint következők: Első alispán Jablonczy Zsigmond; másod alispán Udvardi Ferencz; főjegyző lovag Jenik György; első aljegyző, főjegyzői céira és ranggal Neumann Mór; főügyész Wagenfall László ; első alügyész Holényi Samu ; megyei törvényszéki ülnökök Schariczer György, Barta Béla, Koller Gyula, Travnik Antal, Vrehovszky Alajos, Scherer József; árva-pénztárnok Németh József; ellenőr Molnár Péter; számvevő Simon János; irodaigazgató és kiadó Záborszky János; — I. A pozsonyi járásban főszolgabíró Hell Miksa; esküdtek Bremit Lajos, Rudnyák Victor, Koszehuba János; II. Nagyszombati járásban főszolgabíró Mesterházy Künstlern Adolf; első alszolgabiró Szászy László; esküdtek Vitai Imre , Radics Lajos , Molnár Sándor; III.Felső-csallóközi járásban : főszolgabíró Tusch János ; 1-fő alszolgabiró Herbst János ; esküdtek Pósfay Sándor, Kompott Károly, Hajek János; IV. Alsó-csallóközi járásban : főszolgabíró Andrásy Dienes; 1-fő alszolgabiró Stranczl, Bittó Rezső, Bézay Szilárd, Török Pál; V. Külső járásban: főszolgabíró Kováts Endre; 1-fő alszolgabiró Wrabelly György; esküdtek Vitai Gábor, Szladits Károly, Aranyosy Dienes, ifju. VI. Hegyentuli járásban : 1-fő alszolgabiró Vaimár Sándor; 2-od alszolgabiró Maczeovits István ; esküdtek : Boncz Gyula, Szovinecz István, Rajner Miklós. Telekkönyvi hivatalban : igazgató Thán Róbert. Igazgató segéd Kopp Ferencz; kiadó Egyed Ignácz; Iktató Urbanovszky Károly, idősb. vezetők Német Ede, Hrdina Ferencz. — Temes megyében, mint a „Sürgöny“ levelezője írja, főjegyzővé Szántó J., főügyészszé Pottyondy Ferencz neveztetett ki. — Temesvár városa tisztikarát a kir. biztos egyelőre arra utasította, folytassa működését, mert annak átalakítására még nincs utasítva. — Kővár vidékének mint a „Sürgöny“ egész biztossággal jelenti, megengedtetett a bizottmányi ülés megtartása, mely kivételes engedmény a kővárvidéki főkapitány érdeme. — A szász egyetem ülései nov. 24 dikén megnyíltak. beszélésnek : azonban bármikép legyen is az, az oroszok szerte terjedő települései (a Ruszinokéi, vagy kis oroszokéi) Magyarországban fölmennek a legtávolabb ős-régiségig s ezen orosz emberek (ruszkije lyudji) folyvást barátságban éltek a magyarokkal. Sőt a 48-diki események sem bírták megingatni azt, — tudtunkra legalább nem. „Súlyosabb, nehezebb volt,legalább a kezdetben más szlávok sorsa Magyarországban, úgy mint a románoké is, mint a meghódított népeké; azonban, amennyire kivehető a régi emlékekből, a magyar nem való kegyetlen közlekedésében, bánásmódjában alattvalóival. A magyarok különböztek ebben elődeiktől a Duna birodalmának meghóditásában, azon avar elődeiktől, akik kegyetlensége századokra maradt fen a szlávok emlékezetében , azért az avarok veszte is iszonyatos vala s példabeszéddé vált szintúgy mint a kegyetlenségök. A magyar hagyomány a barátságos bánásmódot személyesítette Árpádban az első hóditóban. — E hagyomány őt magyarjaival s egyéb népeivel lakomázva állítja elénk.—„A szomszéd népek is, — hozzáteszi a magyar évkönyv-iró — hallatára, a magyarok nagy tetteinek — tódulának Árpád fejedelemhez, s készakarva meghódolván, szolgálták őt nemes buzgalommal, sokan pedig házi vendégeivé is lettek.“ „Nemsokára szlávok és románok is kezdtek felvétetni a szabad emberek, vagyis a nemesek soraiba, míg másfelől sokan a magyarok közöl is, többféle körülmények folytán , a földhöz kötöttek osztályába sülyedének. — Már Sz. István korában feltehetőleg Magyarországban a nemesség nem csupa telivér magyarokból állott, valamint nem minden benszülött , nem minden szláv- vagy románajku lakosa Magyarországnak való megfosztva a politikai jogoktól. A helyhatósági önkormányzat jogában Sz. István alkotmánya folytán egyenlőkép részesülének mind a tiszta magyar, mind azon megyék, melyekben csaknem kirekesztőleg csupa szlávok laktak, s ahol minden valószínűség szerint maga a nemesség is többé-kevésbé szláv eredetű vola. Ekkop sz. István alkotmánya megbecsülhetlen kincsesé lön nem csak a magyarok, hanem szintúgy a szlávok szemében is, mint a közös jog és szabadság egyazon nélkülözhetlen, hatalmas védője, oltalmazója. A magyarországi szlávok maguk részéről is értelemmel, buzgalommal támogatni kezdék az alkotmányt, azon alkotmányt, melyen az egész államépület alapult, felállítva a magyaroktól az általuk meghódított szláv földterületen.„Szent István még egy nagy horderejű békítő, engesztelő elvet vett föl alkotmányába, együtt a keresztény hitvallással, a Rómából odaérkezettel. Sz. István t. i., mig a latin nyelvet is behozta Magyarországba, de — nemcsak mint egyház nyelvét,hanem mint a kormányzás s közigazgatás nyelvét is.A latin nyelv,melynek használata a középkorban a nyugati Európa más részeire roppant kárt hozott, visszatartván a nemzeti művelődés megindultát, s elnyomván nem egy nemzeti erőt, a magyarnak ellenben megbecsülhetlen hasznot hozott. Mondhatjuk, mikép a latin nyelv együtt Sz. István alkotmányával megkímélte a magyarokat a küzdelemtől a szlávokkal s evvel együtt az enyészettől. Semleges nyelv létére, a latin nyelv megelőzte a két nemzetiség összeütközését, a kormányzás és közigazgatás tekintetében s mind a magyar, mind a szláv nyelvet a magánélet köreire szokta, ahol mindkettejök egymás mellett békével élhettek s állhattak fenn. A latin nyelv oly életszükséggé vált Magyarországban, hogy gyökeret verhetett ott inkább, mint bárhol másutt, s kezdettől fogva nemcsak az államiratok, hanem még a szóbeli viták nyelvévé is jön a megye- és országgyűléseken, a törvényszékekben, szóval mindannyi hivatalos viszonylatok közlönyévé. Minden lakosa Magyarországnak, tartozott bár akármelyik nemzetiséghez, latin nyelvű beszédben gyakorolta magát, mihelyt részt akart venni a közügyek vezetésében. Ily használatban maradt a latin nyelv, amint tudva van, egészen a jelen század 30-ik esztendejéig , szintúgy tudva van azonban, mily zavarba jöttek Magyarországban a nemzetek kölcsönös viszonylatai a latin nyelv hivatalos jelentőségének megszűnésével. Az egész múlt történetében nyoma sincs a magyarországi szlávok részéről holmi fajgyülölségnek s nemzeti ellenségeskedésnek a Magyarország és Európa élelmezése. (Folytatás.) Milyen ma Magyarország termelése ? Mely többlettel rendelkezik, levonván a magvetés s helybeli fogyasztás mulhatlan szükségleteit ? Mily emelkedésre képes ezen többlet mennyisége, a rendes tudakozódással szemközt ? Melyek valának ekkorig a kivitelnek föltételei, s mely irányokat követett ez ? Miért volt annak Trieszt s a Földközi-tenger felé mozgása ekkorig oly jelentéktelen, és mely változásokat kellene az új, már megnyitott vagy megnyitó félben levő közlekedési eszközöknek ezen nagy árlat haladására előidézniük? Végre mily ár s időföltételek közt érkezhetnek jövőben Magyarország élelmiszerei Felső- Olaszország, Schweiz, Francziaország és Anglia különböző piaczaira ? Ezek azon kérdések, miket egymásután fejtegetni fogunk. Vessünk egy pillantást a térképre. A Duna főere Magyarországnak, mely azt északnyugattól délkeletnek keresztülmetszi. Az osztrák határtól, Pozsonynál kezdve egész az oláh határig Orsovánál, ezen nagy folyónak folyása a magyar földön tesz 990 kilométret. A Dunának három fő mellékfolyói, a balparton a Tisza, mely Naménytól Titelig 1200 kilometrenyi hosszúságban gőzösök által járható. Naménytól fölfelé a rendes hajókkali hajózás szintén mintegy 100 kilométrenyi kiterjedésben lehetséges. A jobb oldalon a Dráva és Száva ömlik be a Dunába. A Dráva csupán a Dunába szakadás fölötti csekély hosszúságban hajózható, de hogy a rendes hajózás egész Kottoriig, a pest triesti vasút csatlakozási pontjáig lehetségessé tétessék, meg kell a folyó medrét az azt környező, szinte még szűz erdőkből századok óta lehullt fatörzsektől tisztítani.A szükséges munkálatok folyamatban vannak, s valószínűleg 1862-ben fognak a szomszéd tulajdonosok közrejárulása által befejeztetni, kik nem vonakodtak a kikerülhetlen költségeket előlegesen megtenni , hogy mielőbb elérjék azon eredményt, melynek következményei saját érdekeik szempontjából szinte kiszámíthatlanok. Remélhető, hogy legföljebb 1862 tavaszán a Dráván, a Dunától a vasútig 190 kilométrenyi hosszúságban gőzösök fognak járni. A Száva már régóta meg van mentve azon akadályoktól, melyek a Dráva medrét még most elzárják, s a gőzösök azon folyamon Zimonytól, a Dunába szakadása pontjától, Sziszekig, több mint 800 kilométrenyi téren, járnak. Már régóta jó út áll nyitva Sziszek s a fiumei kikötő közt, s kétségkívül ezen közlekedés aránylagos könnyűsége tekintetéből tétetett Száva hajózhatóvá jóval előbb, mintsem ugyanazon a munkának a Dráván létesítésére gondoltak volna, melyen a hajózás mindazáltal, mihelyt az első akadályok el lesznek hárítva, sokkal könnyebben fog történni. A hajózható Száva a magyar földet csak néhány kilométrenyi hosszúságra érinti, Sziszektől lefelé. Folyásának egész többi része alatt Belgrádig; az határt képez a katonai határvidéknek nevezett ausztriai terület s a határos török tartományok közt; azonban ezen hajózásnak már most is tetemes mozgalma szinte egészen magyar termékekből áll, s másrészről ama rendkívüli türelmetlenség, melylyel az ország belseje ama vasút bevégzését várja, melynek a Száva völgyét az Adriai tengerrel kell összekötnie, tanúsítja azon érdekek fontosságát, miknek számára ezen szállítási út szolgálatot tenni van hivatva; a nemzetközi kereskedésben ugyanaz a geographok előtt igazolandja azt is, hogy szabadságot vettünk magunknak, a Szávát Magyarország hajózható útjainak hálózatába foglalni be. A Duna s beleszakadt három főbb folyam után ezen hálózat kiegészítése végett, még a Tiszába szakadó Marost is nyitva találjuk a gőzhajózás számára, 90 kilométrenyi hosszúságban Szegedtől Aradig , s a rendes hajózás számára Erdély határáig, s erre tovább délre a Bégát a hasonnevű csatorna által meghosszabbítva, mely az országnak egyik legtermékenyebb részén halad át, s a Tiszával összeköti Temesvárt, a bánság központját s fővárosát. Temesvártól a Tiszáig, a Béga s a Béga-csatorna által alakított hajózható ut 108 kilométrenyi terjedelmű, s csupán rendes hajózás eszközöltetik rajta. Végre a Tisza s a Duna a Mária-Theresia uralkodása alatt megnyitott Ferencz csatorna által is össze van kötve. Ezen mesterséges hajózási ut a Tiszába szakad 90 kilométrenyire, torkolatától fölfelé, s a Dunába 30 kilométrenyire, a Dráva torkolatától fölfelé, az 105 kilométrenyi kiterjedéssel bir. A hajózási utak ezen hálója a vasutak által van kiegészítve. A Duna balpartján mindenek előtt egy nagy vasútvonalat találni, mely a folyó hosszában Bécsből Pestre s innen egyenesen délkeletnek megy, a balpartnak legtermékenyebb kerületeit, s nevezetesen a Bánságot vágván keresztül; ez Szegednél a Tiszával és Marossal találkozik, s Temesvárnál a Bégacsatornával. 75 kilométrenyire Pest alatt szakad el e vonaltól a tiszai társulat hálózata, melynek különböző ágazatai a hasonnevű nagy és termékeny völgy egész közép részét ellátják. A Duna jobb oldalán szintén húzódik egy vonal 155 kilométrenyire a folyó hosszában. Bécsből összeköti a mosonyi s győri nagy piaczokat, s aztán délkelet felé irányul, kissé távolabb a Pest-Budáról Triestbe megnyitott uj vonallal találkozván. Ezen utóbbi vonal azon része, mely Pesttől Pragerhofig, a bécs-triesti vasút ezen állomásáig terjed, majdnem egészen magyar földön nyúlik el; az kezdetben azon engedmény részét képezé, mely keleti vagy Ferencz- József társulat neve alatt ismeretes; ma a dél-ausztriai és lombard vasutak nagy társulatának birtokában van, mely 1858-ban, uj név alatti új engedmény mellett, a Duna bal partján létező ausztriai tartomá s Magyarország, és a szlávok.“ Hilfiiding boszniai orosz konzul válaszából, Chassin: Jean de Hunyad stb. cz. munkájára. III. Az európai nemzetekhez való viszonyaikban a régi magyarok bölcs társulékonyságtól s törékenységtől vezéreltettek, s ez által kényszeriték őket elfelejteni a hódítás súlyát. E jellemvonás húzódik a magyarok előbbi egész történetén át, elkezdve első lépteiktől az európai szárazföldön. A legrégibb orosz évkönyvíró megemlékszik arról, mikép a magyarok Kiew mellett vonultak el, midőn uj hazájokba jöttek; a legrégibb magyar évkönyv szerzője beszél ugyan erről, megtoldva előadását elbeszélésével a kiewi fejedelemmel vívott csatának s a fölötte kivívott fényes győzelemnek. Okunk van hitelt nem adni ez elbeszélésnek, annyival inkább, minthogy maga az évkönyv szerzője magyar népénekekre hivatkozik, elbeszélése igaz voltát hitelesítendő; mégis — aligha folyt le ily hadjárat ellenséges összeütközés nélkül. Azonban még a magyar hagyomány szerint is a magyar-orosz háború békességgel végződik és barátsággal, úgy hogy a Kárpáthegyeken átmenetelök alkalmával sok orosz ember is fordult meg ott a magyarok vezére kíséretében s hadai között, s le is települt Magyarországban s híven szolgált uralkodójának. „Utódai azoknak, mondja az évkönyvíró, élnek ott mind e mai napig.“ (Anonym. Belae Regis notar. c. 10.) Nincs okunk elvetni a javát ez el Vasárnap december I. hóditó néptörzs ellen. Ennek nyomára a népénekekben sem akadunk.