Magyarország, 1861. december (1. évfolyam, 280-303. szám)

1861-12-07 / 285. szám

186 J — I. évfolyam. 285. SZ. Szombat december 1. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA ME­G JE­LE­N Ujtér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő­ 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkv ünnep- és vasárnapot követő napok kivé­jr t a nn.TTTV­ATAL séfhez intézz £ raek' —A ]“P Wf^ása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 lijkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 úikr. telével minden nap. . . a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok KILIAN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMFEL RÓBERT ELŐFIZETÉSI ÁR * Urtér 4. sz. földszint. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. A könyvkereskedőknél 10 árkrajczaron kaphatók. Egészévre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Az angol-amerikai viszály. A mai postával több amerikai lap nyilat­­kozatai is megérkeztek a T­r­e­n­t-ügyben. E lapok szinte kivétel nélkül nagyon könnyedén fogják föl a dolgot, érdekes azonban, hogy az elfogottakról több­nyire úgy beszélnek, mint „hadviselő hatalmasság küldöttekről, holott a délieket eddig csak „lázadód­nak nevezték. Most bizonyosan azért változtatták meg az elnevezést, hogy elfogatásukat a nemzetközi joggal összeegyeztessék. De halljuk már magukat a lapokat. A „New­ York-Tribune“ azt írja, hogy az utóbbi hét teli van jó hírekkel, oly kedves hír pedig a láza­dás kitörése óta nem érkezett, mint Mason és Sli­dell elfogatása. A fő-főárulók közül — úgymond — vert. A hajógyárakba s kikötőkbe szakadatlanul ér­keznek a rendeletek a hajók készen tartására. Cam­bridge hg az utóbbi napokban ismét több ízben ér­tekezett a hadügyi titkárral. A hajóhadi önkénytesek is folyvást ajánlják fel szolgálataikat a kormánynak. PEST, december 6. Külföldi szemle. Folyó hó 4-kén miniszteri tanács volt Compiég­­neben, mely az angol-amerikai kérdéssel foglalkozott. A kabinet véleménye két irányban nyilatkozott. Egyik rész óhajtotta, hogy Francziaország közösen lépjen fel Angliával Északamerika ellen ; másik rész az á­l­­talános semlegesség mellett nyilatkozott. Ezekkel vala Napoleon herczeg, ki a császárnak, ké­sőbb a magán-tanácskozmányban, a semlegességet ismét — és ismét ajánlotta. A közös fellépés mellett Angliával, a generasi­­tás szól, noha bajosan lehetne megmutatni, hogy ez „eszméért“ való harc­ lenne, miután első követke­zése, a rabszolgatartó déli államok elismerése és az ostromzár megbontása volna. írják ugyan, hogy Anglia egészen tengeri jellemet akar a háborúnak adni, ha már azt csakugyan ki nem kerülhetné, és az északamerikai parti városokat az ostromtól kímélni fogná, oly nagy mérséklettel kíván eljárni , de bizo­nyos, hogy Anglia Északamerika ellen anélkül fel nem léphet,hogy kezét a délnek ne nyújtsa s ez a nemzeti becsületére legféltékenyebb angol szívében is, ki ma­gát szabadelvűnek vallja, keserű visszahatást fog elő­idézni. Mi Napoleon császárt arra indíthatná, hogy An­gliával in solidum lépjen fel Amerika ellen , az a ha­jómotozási jog megszorítása volna, azon kiter­jedés­­ben,a­hogy azt Amerika semleges járműveken is fék­telenül gyakorolja. A másik személyes ok : t. i. az Orleans herczegek jelenléte az északamerikai hadse­reg táborkarában , mit Napóleon gyanakvó szemmel nézhet. Ez utóbbi oknak mindamellett sem tulajdo­nítunk valami különösebb súlyt, mely a császár elha­tározására döntő befolyással lehetne ; ő megszokta az efféléket a­z ujján keresztül tekinteni. A hajómotozás jogának megszorítását pedig a semlegesség folytán is elérheti. Francziaország semleges magatartása mellett több ok szól, így együtt tarthatja erejét; nem kocz­­káztatja egyik fél hajlandóságát sem; alkalmas pilla­natban jobban felléphet mint közbenjáró ; s ha nem kívánja is vetélytársa megaláztatását, de ügyének bí­rája lesz; végre megőrzi hírnevét a közvélemény előtt, midőn sem szövetségeséhez hirtelenné, sem a rabszolgatartással szemben szabadelvűtlenné nem vá­lik. Ezt a szerepet érdeke parancsolja és összehang­­zik a mexicoi expeditio alapgo­ndolatával, hogy az amerikai viszály közelében legyen, azon pillanatban ajánlván fel arbiterségét, midőn azt legalkalmasabb­nak találja. Mert meg kell jegyeznünk, hogy ez vala a mexicoi expeditioval Francziaország főczélja, a mel­lékes czél, monarchia alapítása Mexicoban, csak az európai uralkodóházak kecsegtetése, azon előrelátó gondolattal, hogy szükség esetében, ez ürügy alatt a legkönnyebben lehetne a hatalmakat congress­usba összeseregeltetni. Mindaddig, míg az angol ultimátumra Washing­tonból a válasz meg nem érkezik, csak conjecturákat fogunk arra nézve hallani: kitör-e hát valósággal az angol-amerikai háború ? Azon távirati jelentésből — mely szerint Victoria királyné nevében egy proclama­­tio jelent meg, mely a fegyverek és mindennemű ha­diszerek kivitelét Angliából megtiltja — bátran kö­vetkeztethetni, hogy a háború bizonyos, mert épen azért, mivel Anglia ily szigort még a krimi háború alatt sem tanúsított, tán csalódnak, kik e komolyság alatt valami ijesztéshez hasonlót látnak, mel­lyel Londonban presszót akarnak Amerikára gyakorolni, hogy az angol ultimátumnak eleget tegyen. Anglia mindig ilyen komoly volt, midőn nagy maga elszánás­­sal fogott fegyverhez. E komolyság — emlékezhetünk rá — a Waterlooi nap előestéjén majdnem a szomo­rúságig ment. A Suttorina megszállásáról szólván a »Nord“ megjegyzi, hogy ez elseje vala azon kísérleteknek, melyeket Ausztria bizonynyal folytatni fog, noha nem kevesebb végzetességgel — jegyzi meg az orosz köz­löny —• mint mikor 1859-ben a Tessint átlépte. A bécsi „Morgen Post“ tudni akarja, hogy a kieki expe­­ditióra az ausztriai kormány, egyik külhatalom báto­rítása folytán indíttatott, még Jefferson Davist és Floyd­ot sem véve ki, ezek a legkedvesebb foglyok. Hogy majd Angolország mit szól hozzá? Nem tudjuk, és nem bánjuk, akármit. A­­ New-York-World“ azt mondja, ha Angolor­szág a foglyok szabadon bocsátását fogja kivánni, majd egy amerikai hadihajón Angolországba szállít­ják, a­hol nevetséges elfogatásuk után mint diploma­­­­­ták már csak nevetséges szerepet fognának játszani,­­ Vagy pedig — úgymond — előbb fölakasztjuk őket,­­ aztán utólag kimentjük magunkat Angolország előtt. A „National Intelligencer“, „Boston Daily­­ News“, „New­ York Journal of Commerce“ az elfogás­­ jogosságát mutogatják, s az utóbbi megjegyzi, hogy a mentségről s elégtétről annál kevésbbé lehet szó, mi­­­­vel a kapitány merő udvariasságból csak a küldötte­­­­két vitte el, holott jogosan az egész hajót mindenestül­­ elvihette volna. Hogy a kapitány ily udvarias volt, az —a „New­­­ York­ Times“ szerint — az egyetlen hiba, mit elköve­­­­tett, különben minden becsületes ember csak helye­­­­selheti, hogy netaláni tiltakozásokkal nem törődve, s egyenest nekiment czéljának. Azt az egyet mégis el­ismeri, hogy a hajót tengeri törvényszék elé kellett volna állítani. A New-York-Schipping-List“ meg van győződve, hogy az eset nem fog további bonyodalmakat szülni; ezen reményt nyilvánítják más kereskedelmi lapok is. Azt egyik sem sejti, mily nagy fölháborodást okoz az eset egész Angolországban. De ha a lapok nem sejtik, sejti a washingtoni kor­mány. Midőn az eset híre Washingtonba érkezett — írja a londoni „Times“ ottani levelezője — azonnal miniszteri tanácskozás tartatott. A külföldi követek egymást, aztán mind együtt az angol követet lá­togatták meg A miniszterek, tábornokok, franczia hgek nagy izgatottságot árultak el. A kormánylapok­nak meghagyatott, nyilatkozzanak az „ellenséges kö­vetek“ elfogásáról mint oly tényről, melynek jogos­sága ellen Angolországnak semmi esetre sem lesz ki­fogása. E szerint a lázadókat maga a washingtoni kormány is egyszerre hadviselő hatalmasságul, kül­dötteiket pedig követekül kívánja tekintetni. A „Times“ említett levelezője különben úgy van meggyőződve, hogy ha a fenforgó eset még nem okozna is nyílt szakadást, Amerika, mostani hangu­lata mellett, csakhamar megint fog alkalmat szolgál­tatni az összeveszésre. Sokan azonban azt hiszik, hogy Amerika mind­járt a jelenleg fenforgó alkalmat akarja komoly ös­­­szezörrenésre fölhasználni, s különösen a mostani ame­rikai hadügyminiszterre, S­e­w­a­r­d­ra is utalnak, kitől csak háborút lehet várni. Egy angol, kinek alkalma volt Quebecben 1852-ben figyelemmel kisérni az ame­rikai senatort, a „Daily News“ban így nyilatkozik felőle : „Azt hiszem, Seward csak­is azért eszelte ki a „Trent“-ügyet, hogy Angolországnak háborút sze­rezzen. Minapi kiáltványa az állami kormányzókhoz, valamint az elszórt hajóhadnak a távol állomásokról való haza­hívása azt mutatja, hogy itt már kész ter­vek vannak. Még nagyobb súlyt helyezek ismeretes nézeteire, melyeket már akkor is nyilvánított, mikor még nem volt hivatalban. S­e­w­a­r­d ur nagy abolitio­­nista, s több ízben mondá, hogy ha a dél el akarna szakadni az éjszaktól, az elválást alkalmasint meg fogják engedni s a helyett majd Kanadában keresnek kárpótlást. Sőt azt is mondá, ha Kuba a délieknek jutna, az éjszakiak elfoglalják Kanadát. Quebecben 1852-diki sept. 8-dikán egy lakomán voltam, melyet a kanadai parlament elnöke adott s hol S­eward is jelen volt. Ittak egészségére, s ő köszönő beszédében , többek között úgy nyilatkozott, hogy „Kanada még Angolország gyámsága alatt van, de reméli, hogy kö­vetni fogja nénje példáját s lerázza a gyámságot. Vé­gül ily toastot mondott : „Éljen Angolország urasága, míg intézményeit szabadabbak nem váltják föl!“ Szó­val, én úgy vagyok meggyőződve, hogy Seward nem hiszi többé a régi egyesületet helyreállíthatónak, s ennélfogva Kanadát egy új, rabszolga nélküli köz­társaság alkatrészévé akarja tenni. Seward úr bi­­­­zonyosan tudja, hogy mi télen, ha a Lőrincz folyama el van zárva, csak nagy hajjal szállíthatunk Kana­dába hadakat.“ A „Daily News“ azonban mégis jó reményeket táplál. Nagyon bízik abban, hogy a congressus ülései dec. 4-kén megnyílnak. A külügyi titkos bizottmány megteszi jelentését a Trent-ügyben, a senatus pedig szintén előterjeszti javaslatát az elnöknek — úgy­mond Russell gr. közlönye — még mielőtt Lyons 1. átadná sürgönyét. Lincoln válasza tehát bizonyosan békés, engesztelő lesz; sajnálni fogja Wilkes pa­rancsnok túlbuzgóságát, s késznek fog nyilatkozni hasonló esetek jövendő meggátlása végett alkudo­zásba bocsátkozni. Ekkor aztán Mason és Slidell sza­­badonbocsátása magától értetik. A „Times“ azt mondja, hogy Lincoln, mióta elnökösködik, rendszeresen azon munkál, hogy An­golországgal összeves­szen, Francziaországot pedig maga részére nyerje. Most — úgymond a „Times“ — a washingtoni kormány elérte egyik czélját, s ha An­golországgal háborút akar, ez csak egyetlen szavába kerül. De másik czélját nem érte el; Francziaország most is ellene nyilatkozik a Tren­t ügyben. Végül a „Times“ a franczia sajtó nyilatkozataira figyelmezteti az amerikai kormányt, különösen a „Patrie“-ra, mely leghűbben fejezi ki Napoleon nézeteit s mely ime fegyveres föllépést emleget Angolország mellett. A „M. Post“ is inti a washingtoni kormányt, s hogy adja meg a kívánt elégtételt, mert Angolország , kész a legvégsőre. Inkább úgymond, a déliekkel bé­­­külne ki, mert az amerikai háborúnak bármely eset­ben is csak rész következései lehetnek : ha az éjszak győz, a szabad kereskedés nagy érdekei szenvednek ; ha a dél, akkor a rabszolgaság szilárdul meg. Az angol kormány különben folyvást erősen készül. Kanadába ismét szállítanak lőszert és jegy-, Belföldi szemle. — Kolozsmegye dec.2-dikán tartott bizottmá­­nyi közgyűlésének legnevezetesebb tárgya a fökor­­mányszék azon leirata volt, mely az erdélyi ország­gyűlés ügyében érkezett legfels. leiratról s a k. fökor­­mányszék ugyan e tárgyban tett eljárásáról értesítvén a megyét, tudtául adja egyszersmind a választók egy­­beirására nézve leküldött felsőbb intézkedést is, mely a lapokból egész terjedelmében ismeretes. A bizott­mány a leirat első ágát örvendetes tudomásul vevén, a kir. főkormányszékhez ez ügyben tett eljárásáért bizalmi feliratot határozott és ennek elkészítésére főis­pán­i méltósága bizottságot nevezett ki, mely a más­napi ülésben az általa készítendő felirati szerkezetet felolvassa. A törvényhatósági átiratok közül örvendetes be­nyomást tett a legvégül felolvasott, mely Varasd me­­gyétől intéztetett Kolozsmegyéhez. A másnap, dec. 3-dikán folytatott közgyűlésben a főkormányszékhez intézendő felirat, valamint a Va­­rasd megyének küldendő válasz fölolvastatott s változ­tatás nélkül és egyhangúlag elfogadtatott. (Alább mind a két levelet egész terjedelmében közöljük.)­­ Csikszék bizottmánya nov. 23 dikán tartott közgyűlésében a főkormányszék iránti elismerését fejezte ki az erdélyi országgyűlésre vonatkozó oct. 3-dikai föliratáért. A közgyűlés többi tárgya közül a „Korunk“ le­velezője után még a következőket említjük : Olvastatott az úrbéri törvényszék felállítása iránti leirat, s G­yőrfi Dénes, Kovács Ferencz és Mi­­hályfy Antal derékszékbirákut megválasztattak oly formán, hogy midőn a székely urbériség kérdése tör­vényesen meg lesz oldva s a törvényes eljárás lehe­tővé tétetik, a­z illető alkirálybiró a derékszélnél a megválasztottak berendelésével úrbéri osztályt ala­kítson. A hármas választás s a megerősítés végetti felterjesztés mellett egy hang sem emelkedett. Olvastattak az országgyűlési képviselők válasz­tására hívottak összeírása, ujónczozás, bélyeg, adó­­­­összeírás és behajtás, dohány sat. e. f. tárgyakat il­­l­lető rendeletek. . . A testvér-nemzetek irányában sért­hetetlennek tartjuk az 1744 : 6. t. ez. szerinti egye­­j­sülési esküt s az ennek meg nem tartásából származ­­­­ható veszélyre figyelmeztetjük szász atyánkfiait; sért­­­­hetlennek tartjuk az 1848 : 1. t. czikket, melyben az­­ oláhoknak mindnyájunkkal , minden tekintetbeni­­ egyenlő jogosultsága és polgári szabadsága megálla­­­­pittatott; figyelmeztetjük az oláhokat, hogy polgári tételük egyetlen alapja a hivatkozott alkotmányos­­ törvény, s figyelmeztetjük arra is, hogy e szék azok­kal, kik magukat önként az alkotmányos törvényen kívül helyezik, együtt járni nem fog soha. Mártonfalvának Szereda városhoz kapcsoltatása a közcsend érdekében a főkorm.szék által ideiglen elrendeltetvén, miután a bizottmány ezen egyesülést elvileg már régebben elfogadta s annak mielőbbi végleges foganatosítása a közérdek tekintetéből is szükséges : a főkormányszéktől e tárgyban tett kér­dések felvilágosítására és a tisztség útján felküldé­sére bizottmány neveztetett ki. Az árva- és gondnoksági tömegeket átves­szük, mihelyt átadják. Olvastatott Smolka Ferencz válasza. Egy bukaresti gyalázó tudósítás volt a legkö­zelebbi lapokban olvasható e székről, hogy t. i. a szé­kely leányokat szolgálni Bukarestbe bevivő fuvaros székely atyafiak, névszerint Benő Imre, azon istente­­lenséget követik el, hogy őket ott eladják , a nyomo­zás elrendeltetett. A Brassó vidék következő utasítást adott szász­egyetemi követeinek: 1. Pártolni kell a román nemzet beczikkelye­zését. 2. Minthogy a birodalmi tanácsba küldés kér­dése alkotmányszerűen csak az országgyűlésen s a többi nemzetekkel egyetértőleg végezhető el, a szász nemzet ez ügyben egyoldalulag mit se határozzon : ha netalán határozat hozatnék, Brassó ez ellen óvást tesz. 3. A­mi Erdély egyesülését illeti Magyarország­gal, az 1848-ki uniótörvényt Brassó alkotmányos után létrejöttnek ismeri ugyan, mindazáltal ez ügy még egyszer tárgyalandó volna az erdélyi országgyűlésen s a végleges jogszerű egyesülés a szász nemzetiség és hatósági szerkezet biztosítására czélró több felté­telhez kötendő, a­melyek az erdélyi rendektől, vala­mint a magyar országgyűléstől és a fejedelemtől vol­nának teljesitendők. — Hajdú-Böszörmény városának e hó 2-kán közgyűlése volt Fölolvastatott Sillye Gábor főkapitány levele, melyet a „M. Sajtó“ után közlünk : 665/1861. A H­ajdu-kerület főkapitányától. A nemes tanácsnak és közönségnek Böszörményben. Nagyméltóságu gróf Forgách Antal magyar királyi udvari főkanczellár ur ő excellentiájának f.é. nov. 26- ról 17,017. sz. alatt hozzám intézett kegyes rendele­tében aziránt értesittetvén, miszerint ö cs. és ap. kir. Felsége f. é. nov. 16-ról 614. sz. a. kelt felterjeszté­semben kijelentett leköszönésemet főkapitányi hiva­talomról elfogadni nem méltóztatott, egyszersmind oda utasított, hogy a Hajdú­ kerületben a közigazgatást továbbra is vezessem. Mielőtt ezen legfelsőbb rendelet folytán hazánk tör­vényeiből, a Hajdúkerület törvényhatósági önállásából folyó, és saját elveimmel öszhhangzó, s letett hivatali es­kümmel megegyeztethető intézkedéseimet megtenném, felhívom a nemes tanácsot és közönséget, hogy addig is visszafoglalva a tért, melyről f. é. nov. 16-kán ho­zott határozata értelmében lelépett, s a mely téren ily nehéz napokban megmaradni hazafiui kötelesség, in­tézkedjék, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás fen­ne akadjon, s a város a jelen izgatott körülmények közt fejetlenség árjába ne sodortassák. Maradjanak tehát a városi tisztviselők továbbra is helyökön, s bármily nehéz legyen is elveikkel meg­egyeztetni a további működést, gondolják meg, hogy „salus reipublicae suprema lex esto“, és tiszta haza­fiui jóindulatuktól vezéreltetve addig, míg az alkot­mányos tételünket fenyegető s a mi hivatalos állásun­kat szinte lehetlenné tevő függő kérdések vagy meg nem oldatnak, vagy legalább mig Ö Felsége kormá­nyánál alkotmányos önállóságunk helyreállításának eszközlése iránt részemről a szükséges lépés meg nem történik, ne hagyják el a tért, melyre a nép birodalma szólította, s ha ezen napokban veszélylyel járna azt nézni, hogy quid juris? — ne mulas­szák el legalább azt tekinteni, hogy quid consilii ? A dolgok ily állásában egyszersmind szükséges­nek láttam intézkedni, hogy a f. é. nov. 8-ról 594. sz. alatt kelt körlevelemnek azon pontja, melyben kim­on­­datik, hogy a tiszti ügyész, a pénztárnok és irodai személyzet december 1-én túl a működésre nem köte­­leztetnek, oly formán módosíttatik, miszerint nevezett tisztviselők fel vannak szólítva, hogy a közszolgálat érdekében hivatalaikat továbbra is megtartani, s teen­dőiket lelkiismeretesen teljesíteni tartsák hazafiui el­­mulaszthatlan kötelességüknek. A Gondviselés őrködjék szegény meglátogatott hazánk felett. Kelt H-Böszörményben, 1861. nov. 30. Aláírva Sillye Gábor, főkapitány. Azon kérdés eldöntése, megmaradjanak-e to­vábbi intézkedésig a hivatalban, vagy még csak tiz napig lássák el a hivatalos teendőket, az adóbiztos­nak bizonyos nyilatkozatától tétetett függővé. — Treuest­»megye tisztikara — Írják a „P. Naplódnak — nov. 25-kén rövid tanácskozás után beadta lemondását az uj főispánnak, akkép, hogy a megyeileg reá ruházott köz- és magánügyek érdeké­ben 1862. január 1-ső napjáig mindenki megmarad hivatalos állomásán, addig tehát gondoskodjék a hi­vatalok betöltéséről. Ugyanazon alkalommal K­u­b­i­­c­za Pál első alispán igen csinos értékes diszkarddal tiszteltetett meg a megyei közönség által; azután pedig az összes tisztikar számos bizottmányi taggal együtt bucsutisztelgésre rándult Drietomára Ma­do­cs­ányi Pál felmentett főispán úrhoz, a miből bu­­csulakoma lett. — Szabolcsból ismét Apagyi Antal és Majos János urak nyilatkoznak, hogy neveik tudtokon kívül jutottak a kinevezett uj tisztikarba s hogy ők jelenleg semmi hivatalt sem vállalnak. — Bács-Bodrog meg­ye tiszai járásába szbi­­róvá Buday Jenő, esküdtté Tattományi Sándor nevez­tettek ki, mindketten volt alkotmányos tisztviselők. Kolozsmegye föl­irata a 1 «kormány­székhez. Felséges kir. főkormányszék! A fels. kir. főkormányszék f. évi mindszenthó 28-kán tartott üléséből 10,098. sz. a. kelt s igen tisz­telt leiratára, melyben ezen megye közönsége arról értesittetik, hogy az ő Felsége által f. évi Szen­t-An­­drás hó 4-dik napjára K. Fejérvárra egy rendeletileg leküldött új választási szabályzat alapján összehívni parancsolt „erdélyi országgyűlés“ tárgyában — úgy a felséges uralkodó, mint a hazai törvények iránti hű­ségében és kötelességérzetében gyökerező hivatali hite szerint — ösztönözve érzé magát ö Felségéhez ugyancsak mindszenthe 3­ ki üléséből 8373—1861. sz. alatt fölterjesztést tenni; miután ezen már ország­szerte ismeretessé vált jeles felirat dönthetetlen érvei a legtisztább forrásból nemcsak a jelen politikai vi­szonyok higgadt megítéléséből, hanem királyilag szen­tesített és eskükkel pecsételt élő törvényeinkből me­­ritvék, s felülmulhatlan érvényű indokok alapján, mi­nők az 1744, 1791, 1792, 183% s főleg az 184 /ki magyarországi VII-ik és az 1848 iki erdélyi I. és II. törvényezikkek, a vélemény és t nács az uralk­dó cs

Next