Magyarország, 1861. december (1. évfolyam, 280-303. szám)
1861-12-07 / 285. szám
186 J — I. évfolyam. 285. SZ. Szombat december 1. SZERKESZTŐSÉGI IRODA T. MUNKATÁRSAINK HIRDETMÉNYEK DÍJA MEG JELEN Ujtér 4. sz. 2. emelet. kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztő 6 hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 újkv ünnep- és vasárnapot követő napok kivéjr t a nn.TTTVATAL séfhez intézz £ raek' —A ]“P Wf^ása körüli panaszok, a magán hirdetmények Bélyegdíj külön 30 lijkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 úikr. telével minden nap. . . a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes példányok KILIAN GYÖRGY, OSTERLAMM K. és LAMFEL RÓBERT ELŐFIZETÉSI ÁR * Urtér 4. sz. földszint. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. A könyvkereskedőknél 10 árkrajczaron kaphatók. Egészévre 18 ft. Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft. Az angol-amerikai viszály. A mai postával több amerikai lap nyilatkozatai is megérkeztek a Trent-ügyben. E lapok szinte kivétel nélkül nagyon könnyedén fogják föl a dolgot, érdekes azonban, hogy az elfogottakról többnyire úgy beszélnek, mint „hadviselő hatalmasság küldöttekről, holott a délieket eddig csak „lázadódnak nevezték. Most bizonyosan azért változtatták meg az elnevezést, hogy elfogatásukat a nemzetközi joggal összeegyeztessék. De halljuk már magukat a lapokat. A „New York-Tribune“ azt írja, hogy az utóbbi hét teli van jó hírekkel, oly kedves hír pedig a lázadás kitörése óta nem érkezett, mint Mason és Slidell elfogatása. A fő-főárulók közül — úgymond — vert. A hajógyárakba s kikötőkbe szakadatlanul érkeznek a rendeletek a hajók készen tartására. Cambridge hg az utóbbi napokban ismét több ízben értekezett a hadügyi titkárral. A hajóhadi önkénytesek is folyvást ajánlják fel szolgálataikat a kormánynak. PEST, december 6. Külföldi szemle. Folyó hó 4-kén miniszteri tanács volt Compiégneben, mely az angol-amerikai kérdéssel foglalkozott. A kabinet véleménye két irányban nyilatkozott. Egyik rész óhajtotta, hogy Francziaország közösen lépjen fel Angliával Északamerika ellen ; másik rész az általános semlegesség mellett nyilatkozott. Ezekkel vala Napoleon herczeg, ki a császárnak, később a magán-tanácskozmányban, a semlegességet ismét — és ismét ajánlotta. A közös fellépés mellett Angliával, a generasitás szól, noha bajosan lehetne megmutatni, hogy ez „eszméért“ való harc lenne, miután első következése, a rabszolgatartó déli államok elismerése és az ostromzár megbontása volna. írják ugyan, hogy Anglia egészen tengeri jellemet akar a háborúnak adni, ha már azt csakugyan ki nem kerülhetné, és az északamerikai parti városokat az ostromtól kímélni fogná, oly nagy mérséklettel kíván eljárni , de bizonyos, hogy Anglia Északamerika ellen anélkül fel nem léphet,hogy kezét a délnek ne nyújtsa s ez a nemzeti becsületére legféltékenyebb angol szívében is, ki magát szabadelvűnek vallja, keserű visszahatást fog előidézni. Mi Napoleon császárt arra indíthatná, hogy Angliával in solidum lépjen fel Amerika ellen , az a hajómotozási jog megszorítása volna, azon kiterjedésben,ahogy azt Amerika semleges járműveken is féktelenül gyakorolja. A másik személyes ok : t. i. az Orleans herczegek jelenléte az északamerikai hadsereg táborkarában , mit Napóleon gyanakvó szemmel nézhet. Ez utóbbi oknak mindamellett sem tulajdonítunk valami különösebb súlyt, mely a császár elhatározására döntő befolyással lehetne ; ő megszokta az efféléket az ujján keresztül tekinteni. A hajómotozás jogának megszorítását pedig a semlegesség folytán is elérheti. Francziaország semleges magatartása mellett több ok szól, így együtt tarthatja erejét; nem koczkáztatja egyik fél hajlandóságát sem; alkalmas pillanatban jobban felléphet mint közbenjáró ; s ha nem kívánja is vetélytársa megaláztatását, de ügyének bírája lesz; végre megőrzi hírnevét a közvélemény előtt, midőn sem szövetségeséhez hirtelenné, sem a rabszolgatartással szemben szabadelvűtlenné nem válik. Ezt a szerepet érdeke parancsolja és összehangzik a mexicoi expeditio alapgondolatával, hogy az amerikai viszály közelében legyen, azon pillanatban ajánlván fel arbiterségét, midőn azt legalkalmasabbnak találja. Mert meg kell jegyeznünk, hogy ez vala a mexicoi expeditioval Francziaország főczélja, a mellékes czél, monarchia alapítása Mexicoban, csak az európai uralkodóházak kecsegtetése, azon előrelátó gondolattal, hogy szükség esetében, ez ürügy alatt a legkönnyebben lehetne a hatalmakat congressusba összeseregeltetni. Mindaddig, míg az angol ultimátumra Washingtonból a válasz meg nem érkezik, csak conjecturákat fogunk arra nézve hallani: kitör-e hát valósággal az angol-amerikai háború ? Azon távirati jelentésből — mely szerint Victoria királyné nevében egy proclamatio jelent meg, mely a fegyverek és mindennemű hadiszerek kivitelét Angliából megtiltja — bátran következtethetni, hogy a háború bizonyos, mert épen azért, mivel Anglia ily szigort még a krimi háború alatt sem tanúsított, tán csalódnak, kik e komolyság alatt valami ijesztéshez hasonlót látnak, mellyel Londonban presszót akarnak Amerikára gyakorolni, hogy az angol ultimátumnak eleget tegyen. Anglia mindig ilyen komoly volt, midőn nagy maga elszánással fogott fegyverhez. E komolyság — emlékezhetünk rá — a Waterlooi nap előestéjén majdnem a szomorúságig ment. A Suttorina megszállásáról szólván a »Nord“ megjegyzi, hogy ez elseje vala azon kísérleteknek, melyeket Ausztria bizonynyal folytatni fog, noha nem kevesebb végzetességgel — jegyzi meg az orosz közlöny —• mint mikor 1859-ben a Tessint átlépte. A bécsi „Morgen Post“ tudni akarja, hogy a kieki expeditióra az ausztriai kormány, egyik külhatalom bátorítása folytán indíttatott, még Jefferson Davist és Floydot sem véve ki, ezek a legkedvesebb foglyok. Hogy majd Angolország mit szól hozzá? Nem tudjuk, és nem bánjuk, akármit. A New-York-World“ azt mondja, ha Angolország a foglyok szabadon bocsátását fogja kivánni, majd egy amerikai hadihajón Angolországba szállítják, ahol nevetséges elfogatásuk után mint diplomaták már csak nevetséges szerepet fognának játszani, Vagy pedig — úgymond — előbb fölakasztjuk őket, aztán utólag kimentjük magunkat Angolország előtt. A „National Intelligencer“, „Boston Daily News“, „New York Journal of Commerce“ az elfogás jogosságát mutogatják, s az utóbbi megjegyzi, hogy a mentségről s elégtétről annál kevésbbé lehet szó, mivel a kapitány merő udvariasságból csak a küldöttekét vitte el, holott jogosan az egész hajót mindenestül elvihette volna. Hogy a kapitány ily udvarias volt, az —a „New York Times“ szerint — az egyetlen hiba, mit elkövetett, különben minden becsületes ember csak helyeselheti, hogy netaláni tiltakozásokkal nem törődve, s egyenest nekiment czéljának. Azt az egyet mégis elismeri, hogy a hajót tengeri törvényszék elé kellett volna állítani. A New-York-Schipping-List“ meg van győződve, hogy az eset nem fog további bonyodalmakat szülni; ezen reményt nyilvánítják más kereskedelmi lapok is. Azt egyik sem sejti, mily nagy fölháborodást okoz az eset egész Angolországban. De ha a lapok nem sejtik, sejti a washingtoni kormány. Midőn az eset híre Washingtonba érkezett — írja a londoni „Times“ ottani levelezője — azonnal miniszteri tanácskozás tartatott. A külföldi követek egymást, aztán mind együtt az angol követet látogatták meg A miniszterek, tábornokok, franczia hgek nagy izgatottságot árultak el. A kormánylapoknak meghagyatott, nyilatkozzanak az „ellenséges követek“ elfogásáról mint oly tényről, melynek jogossága ellen Angolországnak semmi esetre sem lesz kifogása. E szerint a lázadókat maga a washingtoni kormány is egyszerre hadviselő hatalmasságul, küldötteiket pedig követekül kívánja tekintetni. A „Times“ említett levelezője különben úgy van meggyőződve, hogy ha a fenforgó eset még nem okozna is nyílt szakadást, Amerika, mostani hangulata mellett, csakhamar megint fog alkalmat szolgáltatni az összeveszésre. Sokan azonban azt hiszik, hogy Amerika mindjárt a jelenleg fenforgó alkalmat akarja komoly összezörrenésre fölhasználni, s különösen a mostani amerikai hadügyminiszterre, Sewardra is utalnak, kitől csak háborút lehet várni. Egy angol, kinek alkalma volt Quebecben 1852-ben figyelemmel kisérni az amerikai senatort, a „Daily News“ban így nyilatkozik felőle : „Azt hiszem, Seward csakis azért eszelte ki a „Trent“-ügyet, hogy Angolországnak háborút szerezzen. Minapi kiáltványa az állami kormányzókhoz, valamint az elszórt hajóhadnak a távol állomásokról való hazahívása azt mutatja, hogy itt már kész tervek vannak. Még nagyobb súlyt helyezek ismeretes nézeteire, melyeket már akkor is nyilvánított, mikor még nem volt hivatalban. Seward ur nagy abolitionista, s több ízben mondá, hogy ha a dél el akarna szakadni az éjszaktól, az elválást alkalmasint meg fogják engedni s a helyett majd Kanadában keresnek kárpótlást. Sőt azt is mondá, ha Kuba a délieknek jutna, az éjszakiak elfoglalják Kanadát. Quebecben 1852-diki sept. 8-dikán egy lakomán voltam, melyet a kanadai parlament elnöke adott s hol Seward is jelen volt. Ittak egészségére, s ő köszönő beszédében , többek között úgy nyilatkozott, hogy „Kanada még Angolország gyámsága alatt van, de reméli, hogy követni fogja nénje példáját s lerázza a gyámságot. Végül ily toastot mondott : „Éljen Angolország urasága, míg intézményeit szabadabbak nem váltják föl!“ Szóval, én úgy vagyok meggyőződve, hogy Seward nem hiszi többé a régi egyesületet helyreállíthatónak, s ennélfogva Kanadát egy új, rabszolga nélküli köztársaság alkatrészévé akarja tenni. Seward úr bizonyosan tudja, hogy mi télen, ha a Lőrincz folyama el van zárva, csak nagy hajjal szállíthatunk Kanadába hadakat.“ A „Daily News“ azonban mégis jó reményeket táplál. Nagyon bízik abban, hogy a congressus ülései dec. 4-kén megnyílnak. A külügyi titkos bizottmány megteszi jelentését a Trent-ügyben, a senatus pedig szintén előterjeszti javaslatát az elnöknek — úgymond Russell gr. közlönye — még mielőtt Lyons 1. átadná sürgönyét. Lincoln válasza tehát bizonyosan békés, engesztelő lesz; sajnálni fogja Wilkes parancsnok túlbuzgóságát, s késznek fog nyilatkozni hasonló esetek jövendő meggátlása végett alkudozásba bocsátkozni. Ekkor aztán Mason és Slidell szabadonbocsátása magától értetik. A „Times“ azt mondja, hogy Lincoln, mióta elnökösködik, rendszeresen azon munkál, hogy Angolországgal összevesszen, Francziaországot pedig maga részére nyerje. Most — úgymond a „Times“ — a washingtoni kormány elérte egyik czélját, s ha Angolországgal háborút akar, ez csak egyetlen szavába kerül. De másik czélját nem érte el; Francziaország most is ellene nyilatkozik a Trent ügyben. Végül a „Times“ a franczia sajtó nyilatkozataira figyelmezteti az amerikai kormányt, különösen a „Patrie“-ra, mely leghűbben fejezi ki Napoleon nézeteit s mely ime fegyveres föllépést emleget Angolország mellett. A „M. Post“ is inti a washingtoni kormányt, s hogy adja meg a kívánt elégtételt, mert Angolország , kész a legvégsőre. Inkább úgymond, a déliekkel békülne ki, mert az amerikai háborúnak bármely esetben is csak rész következései lehetnek : ha az éjszak győz, a szabad kereskedés nagy érdekei szenvednek ; ha a dél, akkor a rabszolgaság szilárdul meg. Az angol kormány különben folyvást erősen készül. Kanadába ismét szállítanak lőszert és jegy-, Belföldi szemle. — Kolozsmegye dec.2-dikán tartott bizottmányi közgyűlésének legnevezetesebb tárgya a fökormányszék azon leirata volt, mely az erdélyi országgyűlés ügyében érkezett legfels. leiratról s a k. fökormányszék ugyan e tárgyban tett eljárásáról értesítvén a megyét, tudtául adja egyszersmind a választók egybeirására nézve leküldött felsőbb intézkedést is, mely a lapokból egész terjedelmében ismeretes. A bizottmány a leirat első ágát örvendetes tudomásul vevén, a kir. főkormányszékhez ez ügyben tett eljárásáért bizalmi feliratot határozott és ennek elkészítésére főispáni méltósága bizottságot nevezett ki, mely a másnapi ülésben az általa készítendő felirati szerkezetet felolvassa. A törvényhatósági átiratok közül örvendetes benyomást tett a legvégül felolvasott, mely Varasd megyétől intéztetett Kolozsmegyéhez. A másnap, dec. 3-dikán folytatott közgyűlésben a főkormányszékhez intézendő felirat, valamint a Varasd megyének küldendő válasz fölolvastatott s változtatás nélkül és egyhangúlag elfogadtatott. (Alább mind a két levelet egész terjedelmében közöljük.) Csikszék bizottmánya nov. 23 dikán tartott közgyűlésében a főkormányszék iránti elismerését fejezte ki az erdélyi országgyűlésre vonatkozó oct. 3-dikai föliratáért. A közgyűlés többi tárgya közül a „Korunk“ levelezője után még a következőket említjük : Olvastatott az úrbéri törvényszék felállítása iránti leirat, s Győrfi Dénes, Kovács Ferencz és Mihályfy Antal derékszékbirákut megválasztattak oly formán, hogy midőn a székely urbériség kérdése törvényesen meg lesz oldva s a törvényes eljárás lehetővé tétetik, az illető alkirálybiró a derékszélnél a megválasztottak berendelésével úrbéri osztályt alakítson. A hármas választás s a megerősítés végetti felterjesztés mellett egy hang sem emelkedett. Olvastattak az országgyűlési képviselők választására hívottak összeírása, ujónczozás, bélyeg, adóösszeírás és behajtás, dohány sat. e. f. tárgyakat illlető rendeletek. . . A testvér-nemzetek irányában sérthetetlennek tartjuk az 1744 : 6. t. ez. szerinti egyejsülési esküt s az ennek meg nem tartásából származható veszélyre figyelmeztetjük szász atyánkfiait; sérthetlennek tartjuk az 1848 : 1. t. czikket, melyben az oláhoknak mindnyájunkkal , minden tekintetbeni egyenlő jogosultsága és polgári szabadsága megállapittatott; figyelmeztetjük az oláhokat, hogy polgári tételük egyetlen alapja a hivatkozott alkotmányos törvény, s figyelmeztetjük arra is, hogy e szék azokkal, kik magukat önként az alkotmányos törvényen kívül helyezik, együtt járni nem fog soha. Mártonfalvának Szereda városhoz kapcsoltatása a közcsend érdekében a főkorm.szék által ideiglen elrendeltetvén, miután a bizottmány ezen egyesülést elvileg már régebben elfogadta s annak mielőbbi végleges foganatosítása a közérdek tekintetéből is szükséges : a főkormányszéktől e tárgyban tett kérdések felvilágosítására és a tisztség útján felküldésére bizottmány neveztetett ki. Az árva- és gondnoksági tömegeket átvesszük, mihelyt átadják. Olvastatott Smolka Ferencz válasza. Egy bukaresti gyalázó tudósítás volt a legközelebbi lapokban olvasható e székről, hogy t. i. a székely leányokat szolgálni Bukarestbe bevivő fuvaros székely atyafiak, névszerint Benő Imre, azon istentelenséget követik el, hogy őket ott eladják , a nyomozás elrendeltetett. A Brassó vidék következő utasítást adott szászegyetemi követeinek: 1. Pártolni kell a román nemzet beczikkelyezését. 2. Minthogy a birodalmi tanácsba küldés kérdése alkotmányszerűen csak az országgyűlésen s a többi nemzetekkel egyetértőleg végezhető el, a szász nemzet ez ügyben egyoldalulag mit se határozzon : ha netalán határozat hozatnék, Brassó ez ellen óvást tesz. 3. Ami Erdély egyesülését illeti Magyarországgal, az 1848-ki uniótörvényt Brassó alkotmányos után létrejöttnek ismeri ugyan, mindazáltal ez ügy még egyszer tárgyalandó volna az erdélyi országgyűlésen s a végleges jogszerű egyesülés a szász nemzetiség és hatósági szerkezet biztosítására czélró több feltételhez kötendő, amelyek az erdélyi rendektől, valamint a magyar országgyűléstől és a fejedelemtől volnának teljesitendők. — Hajdú-Böszörmény városának e hó 2-kán közgyűlése volt Fölolvastatott Sillye Gábor főkapitány levele, melyet a „M. Sajtó“ után közlünk : 665/1861. A Hajdu-kerület főkapitányától. A nemes tanácsnak és közönségnek Böszörményben. Nagyméltóságu gróf Forgách Antal magyar királyi udvari főkanczellár ur ő excellentiájának f.é. nov. 26- ról 17,017. sz. alatt hozzám intézett kegyes rendeletében aziránt értesittetvén, miszerint ö cs. és ap. kir. Felsége f. é. nov. 16-ról 614. sz. a. kelt felterjesztésemben kijelentett leköszönésemet főkapitányi hivatalomról elfogadni nem méltóztatott, egyszersmind oda utasított, hogy a Hajdú kerületben a közigazgatást továbbra is vezessem. Mielőtt ezen legfelsőbb rendelet folytán hazánk törvényeiből, a Hajdúkerület törvényhatósági önállásából folyó, és saját elveimmel öszhhangzó, s letett hivatali eskümmel megegyeztethető intézkedéseimet megtenném, felhívom a nemes tanácsot és közönséget, hogy addig is visszafoglalva a tért, melyről f. é. nov. 16-kán hozott határozata értelmében lelépett, s a mely téren ily nehéz napokban megmaradni hazafiui kötelesség, intézkedjék, hogy a közigazgatás és igazságszolgáltatás fenne akadjon, s a város a jelen izgatott körülmények közt fejetlenség árjába ne sodortassák. Maradjanak tehát a városi tisztviselők továbbra is helyökön, s bármily nehéz legyen is elveikkel megegyeztetni a további működést, gondolják meg, hogy „salus reipublicae suprema lex esto“, és tiszta hazafiui jóindulatuktól vezéreltetve addig, míg az alkotmányos tételünket fenyegető s a mi hivatalos állásunkat szinte lehetlenné tevő függő kérdések vagy meg nem oldatnak, vagy legalább mig Ö Felsége kormányánál alkotmányos önállóságunk helyreállításának eszközlése iránt részemről a szükséges lépés meg nem történik, ne hagyják el a tért, melyre a nép birodalma szólította, s ha ezen napokban veszélylyel járna azt nézni, hogy quid juris? — ne mulasszák el legalább azt tekinteni, hogy quid consilii ? A dolgok ily állásában egyszersmind szükségesnek láttam intézkedni, hogy a f. é. nov. 8-ról 594. sz. alatt kelt körlevelemnek azon pontja, melyben kimondatik, hogy a tiszti ügyész, a pénztárnok és irodai személyzet december 1-én túl a működésre nem köteleztetnek, oly formán módosíttatik, miszerint nevezett tisztviselők fel vannak szólítva, hogy a közszolgálat érdekében hivatalaikat továbbra is megtartani, s teendőiket lelkiismeretesen teljesíteni tartsák hazafiui elmulaszthatlan kötelességüknek. A Gondviselés őrködjék szegény meglátogatott hazánk felett. Kelt H-Böszörményben, 1861. nov. 30. Aláírva Sillye Gábor, főkapitány. Azon kérdés eldöntése, megmaradjanak-e további intézkedésig a hivatalban, vagy még csak tiz napig lássák el a hivatalos teendőket, az adóbiztosnak bizonyos nyilatkozatától tétetett függővé. — Treuest»megye tisztikara — Írják a „P. Naplódnak — nov. 25-kén rövid tanácskozás után beadta lemondását az uj főispánnak, akkép, hogy a megyeileg reá ruházott köz- és magánügyek érdekében 1862. január 1-ső napjáig mindenki megmarad hivatalos állomásán, addig tehát gondoskodjék a hivatalok betöltéséről. Ugyanazon alkalommal Kubicza Pál első alispán igen csinos értékes diszkarddal tiszteltetett meg a megyei közönség által; azután pedig az összes tisztikar számos bizottmányi taggal együtt bucsutisztelgésre rándult Drietomára Madocsányi Pál felmentett főispán úrhoz, a miből bucsulakoma lett. — Szabolcsból ismét Apagyi Antal és Majos János urak nyilatkoznak, hogy neveik tudtokon kívül jutottak a kinevezett uj tisztikarba s hogy ők jelenleg semmi hivatalt sem vállalnak. — Bács-Bodrog megye tiszai járásába szbiróvá Buday Jenő, esküdtté Tattományi Sándor neveztettek ki, mindketten volt alkotmányos tisztviselők. Kolozsmegye fölirata a 1 «kormányszékhez. Felséges kir. főkormányszék! A fels. kir. főkormányszék f. évi mindszenthó 28-kán tartott üléséből 10,098. sz. a. kelt s igen tisztelt leiratára, melyben ezen megye közönsége arról értesittetik, hogy az ő Felsége által f. évi Szent-András hó 4-dik napjára K. Fejérvárra egy rendeletileg leküldött új választási szabályzat alapján összehívni parancsolt „erdélyi országgyűlés“ tárgyában — úgy a felséges uralkodó, mint a hazai törvények iránti hűségében és kötelességérzetében gyökerező hivatali hite szerint — ösztönözve érzé magát ö Felségéhez ugyancsak mindszenthe 3 ki üléséből 8373—1861. sz. alatt fölterjesztést tenni; miután ezen már országszerte ismeretessé vált jeles felirat dönthetetlen érvei a legtisztább forrásból nemcsak a jelen politikai viszonyok higgadt megítéléséből, hanem királyilag szentesített és eskükkel pecsételt élő törvényeinkből meritvék, s felülmulhatlan érvényű indokok alapján, minők az 1744, 1791, 1792, 183% s főleg az 184 /ki magyarországi VII-ik és az 1848 iki erdélyi I. és II. törvényezikkek, a vélemény és t nács az uralkdó cs