Magyarország, 1861. december (1. évfolyam, 280-303. szám)

1861-12-04 / 282. szám

A „Szrbski Dnevnik“ nov. 28-ki számában írják Újvidékről: „Ó méltósága Platon püspök urunk tegnap a székes­egyházhoz közel fekvő Szerviczki-féle házat 40,000 a. ért. forintért megvette, s azt a gymnasia­­lis Patronatus mai ülésében ugyancsak az újvidéki gymnasium részére azon kívánsággal s azon remény­ben ajándékozta, miszerint az itteni algymnasium mi­nél előbb teljes gymnasiummá, s a gymnasialis sza­badalom értelmében, a nemzet szükségéhez s a mos­tani idő követeléséhez képest szerb akadémiai inté­zetté, jogtudományi s bölcsészeti karral s nagy gym­­nasiummal, változtassák át. „Ennek folytán az ottani egyházi község Mile­­tich polgármester s jogtudor vezérlete alatt a maecenás­­nak in corpore hálás köszönetét fejezvén ki, ezután a folytatva tartott ülésében elhatározta : Sz. Platon ne­­venapját évenkint egyházi s tanodai ünnepél­­lyel megülni; sz.­Száva évnapja előestéjén egész várost kivilágítani; ugyanaz nap a jóltévő püspök urat roppant fáklyásmenettel megtisztelni s egyszer­smind a helybeli egyházi község részéről köszönetét nyilvánitó oklevelet adni át; addig is a maecenas arcz­­képét­ elkészíttetni s a szent Száva ünnepélye alkal­mával a gymnasium teremében lelepleztetni; a köz­ség jegyzőkönyvébe örök emlékezetül a község hálás köszönetét, együtt a polgármester beszédével s a maecenas ur válaszával beigtattatni; végre a sz. Szá­va ünnep alkalmával az újvidéki lakosságot felhivni, hogy a szerb jogakadémia részére a püspök ur ő mél­tósága példájára adakozzék.“ — A „Szrbski Dnevnik“ ugyan e számában Új­vidék városa két külön felterjesztvénye olvasható, az egyikben, mely a m. k. helytartótanácshoz intéztetett, kijelentetik, hogy a város a szerb nyelv dolgában ezentúl is eddigi határozatához s gyakorlatához akar htt maradni, egyszersmind pedig Huber helytartósági helyettes előadó ur elleni régibb észrevételét ismételi s azon körülmény, miszerint még az 1790-ik évi, bár egyoldalú törvény értelmében sincs csak egyetlen egy szerb tanácsos is a helytartótanácsnál, bár az arra való alkalmas egyének hiányáról szó sem lehet, nem­zeti panaszkép előhozatik. A másik felterjesztvényben, mely a m. udvari kanczelláriához intéztetett, a városi képviselőség vis­­­szahelyeztetése kérelmeztetik. Belföld, Balassa-Gyarmat, nov. 29. Krúdy Kálmán, az országszerte ismeretes gonosztevő, nincs többé. Au­gusztus 47-kén a jászteleki pusztán egy leány­kán elkövetni szándékozott erőszak miatt üldözőbe vétetvén, az üldözést a történetesen arra menő megyei csendbiztos Diószeghy Táddé vette által, s a tettest Szokolán el is fogta, ki azonban börtönbe kisértetése alkalmával a jenei erdőségbe akarván menekülni, a nevezett csendbiztos által pisztoly­lövéssel megsebe­­sittetett, s igy hozatott a börtönbe, hol tökéletesen ki­gyógyult. Minthogy pedig a sok bűntényen kívül, Váczon három igen fiatal leánykán elkövetett erő­szakkal is vádolhatott, Paczolai Narczisz főcsend­­biztos be akarván a panaszos bűntényekre nézve a vizsgálatot fejezni, hogy a hírneves kalandort a bün­tető igazság kezébe szolgáltathassa, folyó hó 26-kán szoros őrizet mellett Váczra a bűntény színhelyére kisértette, részint hogy a fölmerülhető körülménye­ket jobban kinyomozhassa, s a vádlottat a szerencsét­­len áldozatokkal s több rendbeli tanukkal szembe­­sitse, részint pedig, hogy a szegény ártatlan gyer­mekeket s az elkeseredett szülőket a sok kellemetlen­ségtől s költségtől megkímélje. A nyomozásnak teljes sikere lett, mert a panaszos bűntények mind vádlottra bizonyultak, minek következtében vádlott többé nem kocsin, miként menet, hanem lovas pandúrok kísére­tében gyalog kisértetett vissza. Nov. 28-án délutáni 3 óra tájban a Jásztelekről Vadkertre vezető országúton, a berinkei erdő tőszom­szédságában meg akarván az életében annyiszor sike­rült szökést még egyszer kisérteni, az országúton föl­halmozott kőrakásból kísérőit kővel támadta meg, hogy ily módon az erdőbe menekülhessen, hol a lo­vas kísérők nem is üldözhették volna, de Namen Gusztáv pandúr-tizedes pisztolyával agyonlőtte. A főcsendbiztos az éjjel kapván az értesítést, a megyei orvos kíséretében a hivatalos bonczolás és lát­­elet végett már útban van Rétság felé. B. I. ismét leány. No legalább már most lefelé kezd menni az arithmetical progressio: vigasztalá magát Konrád mester. Az ötödik esztendő megint uj catastrophával fe­nyegetőzött. Már ekkor Konrád mester esküdött po­kolra és Belzebubra, hogy ha még „ez az egy“ is le­ány lesz, azt eladja az ördögnek! No de szerencsére nem lett leány, hanem fiú, de nem egy, hanem három ! Három ép egészséges fiú! Tizenegy élő, kenyérkérő ivadék öt esztendő alatt. Áldásnak is rettenetes! (Folytatjuk.) Külföld. — A „Daily News“ idézi Kent és Wheaton éjszakamerikai jogászok állításait, melyek szerint a hadiszer csak akkor foglalható le, ha az ellenségi te­rület egy pontjáról más pontjára szállíttatik, semle­ges hajó pedig sürgönyök szállítása által csak akkor veszti el semleges jellemét, ha a hadviselő fél különö­sen e czélra használja, de nem, ha rendes üzletét foly­tatva, egyéb levelekkel együtt sürgönyt is szállít.­­ A „Times“ így jelenti a koronajogászok ha­tározatát: Az amerikai fregatt eljárása a nemzetközi jog alapján menthetetlen. Az egyesületi tiszteknek csak a postahajó meglátogatására és megmotozására volt joguk ; s ha ott oly embereket vagy tárgyakat találtak , a melyek nézetük szerint hadi dugárut képeznek, a hajót valamely kikötőbe kellett volna szállítaniok s az ügyet tengeri törvényszék elé ter­jeszteniük. E véleményt a „Times“ tökéletesen he­lyesli s hozzáteszi, hogy a tengeri törvényszék a Trentet bizonyosan fölmentette s neki még kárpót­lást ítélt volna. Még az sem bizonyos, úgymond, váj­jon oly sürgönyök, melyeket a hadviselő fél valamely semleges hatalmasságnak küld, hadidugárut képez­nek-e. Most csak az a kérdés, mi történjék, hogy az angol lobogó a rajta ejtett gyalázattól megtisztíttassék. S a „Times“ úgy vélekedik, hogy a washingtoni kor­mánynak az elfogottakat, kielégítő mentség mellett, szabadon kell bocsátania. Csekélyebb elégtétellel meg nem elégszik. — A Londonban levő éjszakamerikai követ, mint onnan írják, azt vitatja, hogy a „Trent“ kapitá­nya tudta, mily minőségben utaznak M­a­s­o­n és Sl­i­­d­e 11 urak, így tehát a Viktória királynő álta kihirdetett semlegességi törvényeket készakarva sér­tette meg az e felvételek által. — Az „Independance“ londoni 30-án kelt sür­gönye szerint az angol kabinet ultimátuma a „Trent“ ügyben a fentri napon újra volt indítandó a washing­toni kabinethez. — Párisból írják 2-ról: „Jacinto“ kapitánya számára New­ Yorkban aláírás utján 50,000 dollár gyű­lt be. — A „Post“ jelenti, hogy az angol kormány ér­tesült arról, mikép Mexico kész aláírni oly szerződést, melyben Anglia minden követeléseinek teljesen elég lesz téve. Mexico elégtételt ad a megsértésekért, vis­­­szafizetendi az elorzott pénzt, s a részvényesek irá­nyában tartozó kötelezettségének eleget teend. Azon­ban — úgymond a miniszteri lap — mind­hiába, Angliát nem lehet szövetségeseitől elkülönítni. Anglia nem fogadja el a neki külön ígért elégtételt, az angol hajóraj menni fog a franczia és spanyol hajórajokkal egyetértve, hogy Mexico kikötőit elfoglalja. — Éjszak-Amerika déli részeiből írják, hogy Charlestonban és Savannahban kitűzték a fekete zászlót, hogy kegyelmet se nem adnak, se nem kíván­nak. Azonkívül a déliek 18 egyesületi hadifogoly tisztet kiválasztottak, a­kik föl fognak akasztatni, ha a „Sumter“ kalózhajó legénységét az éjszakiak ha­sonló sorsban részesítenék. — Turinból írják (Párison át) decemb. 2-ról : A miniszterek jelen voltak a képviselők többségének értekezletén. R­i­c­a­s­o­l­i közleményeket tett Nápolyra vonatkozólag s a Basilicatában és a pápai határokon öszpontosított rablócsapatokról. Egyezkedés szerint a franczia csapatok a rablás elnyomására a határokon erélyesen közreműködnek. A többség elhatározó, hogy bizalmatlansági szavazatot határozottan vissza­­ fog utasítni. A lombardiai feudális viszonyok eltörlé­sét a 30-iki ülésben 177 szó vitta ki 26 ellenében. A 11­1­e­v­i kérdést intéz a spanyol udvarral létrejött szakadásra vonatkozólag, kérdvén, előterjesztheti-e Ricasoli az illető irományokat ? Ricasoli ezt megígéri. Mandois Albanese azt mondja, mikép teg­nap egy nemzetellenes eszmékkel vádolt képviselő lemondása elfogadtatott. Ha annak csak egy tized ré­­s­­z igaz lenne, a­mit egy másik képviselőről beszél­nek, a kamara becsülete nem tűrhetné meg őt tovább keblében; kéri tehát a kamarát, hogy az illető okmá­nyokat kérje elő, s nem nápolyiakból álló bizottmányt nevezvén ki, azokat vizsgáltassa meg- D’ O­n­d­e­l Reggio nem tartja feljogosítva a kamarát arra, hogy kebléből egy képviselőt kitaszítson, tehát Man­dois javaslatát elveti. Az elnök azt kívánja, hogy a javaslatot egyelőre függes­szék fel. Mandois bej­egyezik.­­ Mandois javaslata Toffanot illeti, ki az el­­nök nyilatkozata után fellebbezést nyújtott be, kér­vén, hogy ügyei megvizsgálására bizottmányt nevez­zenek ki. Mandois interpellatioja tehát a nyomozás bevégzéséig elhalasztatott.) — A kölni lap szerint Proto római szent­ biro­­dalombeli fejedelem és egyszersmind Maddaleni­dge, ki általánosan mint za­vart eszü volt ismeretes, miután lemondását benyújtotta, Turinból rögtön elutazott. — Az „Opinione nationale“ tudósítása szer­int Triestben a bourboni comité nagyban szerzi az ujon­­czokat, 40 ft foglalót ad a belépéskor minden egyén­nek s 20 tallért, midőn rendeltetése helyére érkezik. Az ujonczokat Máltába és Corfuba s onnan Dél-Olasz­­országba küldi. •­ A porosz közvéleményt, mint a „Nord“ írja, nyugtalanitni kezdi az, hogy a politikai jelentőségek közül többen előre tiltakoztak képviselőkké választa­tásuk ellen. A szabadelvű párt fejei Vincke, Reichen­­sperger és Simson nem szándékoznak semminemű megválasztatást elfogadni magán elfoglaltatás ürügye alatt. Wrangel tick már sokkal eredetibben nyilatko­zik, ő, úgymond, „semmi politikai r­eun­i­o“-ban nem akar részt venni. Tán ijesztő ropogást hallanak a jól­­értesültek, hol van hát a polgári merészség s a haza­­fiúi feláldozás? — kérdi a „Nord.“ — A „Nord“ figyelmezteti a lengyeleket, hogy vegyék eszökbe, mikép északon van még egy ország, mely az orosz kormán­nyal szemben övékkel hasonló helyzetben van, és ez Finnland ; vegyék eszökbe, de nem azért, hogy benne vállalataikra szövetségest s a faj-szövetségre támaszt keressenek, hanem hogy kö­vetendő például tekintsék a finnek mérsékelt maga­tartását.­­ A „Nord“ pétervári tudósítása szerint az orosz hadü­gyéri állomásra Sukhozanett tbk helyébe segéde M­i­l­u­t­i­n­e neveztetett ki. Oly gyors és fényes előlépést, minőt az uj hadügyminiszter tett, nem egy­könnyen mutat fel; hat évvel ezelőtt még egyszerű tá­borkari ezredes volt és a katonai akadémia tanára, és senki sem hitte, hogy a tudományokban búvárkodó oly hamar ily fényes pontra lépjen. — Nov. 28-dikán tartatott Londonban azon, már régóta jelentett meeting, mely az elhunyt had­ügyminiszter , Herbert emlékének megörökítését volt tárgyalandó. Londonban levő minden nevezetes ember részt vett benne. Elhatározták, hogy az elhunyt­nak emléket állítanak, azonkívül alapítványt tesznek a chathami hadiskola növendékei közt kiosztandó ju­­talmi aranyérmekre. — Az angolországi lapok az esti postán nem ér­keztek meg. Újdonságok, Pest, dec. 3. — A bécsi hivatalos újság mai száma jelenti, hogy Magyarország hy­ primása , eminentiája, mint Esztergommegye örökös főispánja, e megye ve­zetése alól, saját kérelmére, egyelőre fölmentetett s­ivánatához képest a megye főispáni helyettesévé, egyszersmind sebenicei czimzetes püspökké gr. F­o­r­­g­á­c­h Ágost kanonok neveztetett ki. — Ugyancsak a bécsi hivatalos újság írja, hogy Tomcsányi József, Csongrádmegye főispánja, ké­relmére, e méltóság alól fölmentetett s a megye ré­szére kir. biztosul Petrovics István, volt cs. me­gy­etör­vényszéki elnök neveztetett ki. — A „Pannónia“ magyar viszontbiztosítási tár­sulat november 30-kán tartott választmányi gyűlése­in Ács Károly titkárnak ,Moskovicz Lajos pedig az alapszabályok értelmében az igazgatóság által hasonló aláírási joggal titkár-helyettesnek ne­veztetett ki. ** Rajacsics szerb patriarcha, mint a „Tem. Zig“nak nov. 29 -ről írják, súlyosan megbetegedet. Mostani állapota után a legroszabb fordulattól lehett tartani. — Temesvárról írják a bécsi „Pressednek, hogy Rajacsics szerb patriarcha veszélyesen megbete­gedett, s már koporsójáról és temetéséről is gondos­kodott. ** Marosvásárhelyi r. levelezőnk irja, hogy f. hó 20-án tartá a helyi jótékony nőegylet másodévi ren­des közgyűlését ezen egylet első indítványozója és főalapitója gr. Lázár Mórné sz. Barcsay Po­lixéna elnöklete alatt, a mikor is a választmányi munkálatok és számadások megvizsgáltatván, követ­kező eredmény tűnt ki: egyleti tőkeösszeg 6840 frt o. é., folyó bevétel 956 frt 41 kr., folyó kiadás 665 frt 26 kr., maradék-készlet 291 frt 15 kr. Összes tagok száma 331, kik között igazgatótagok 104, alapitóta­­gok pedig 63,­­ a többiek kisebb részvényesekből állván. Segélyzettek száma 62, ezek közül meghalt és az egylet költségén eltemettetett 10 egyén. To­vábbá az új kezelőválasztmány megalakult : elnök Lázár Mórné közfelkiáltással,másodelnökök Szil­­vássy Sándorné és Péchy Lászlóné, pénztárnok Bár­­dosy János, jegyző Száva Farkas. Egyúttal intézkedés tétetett a házi és utczai koldulásnak megszüntetésére,mely végett a városi kö­zönség egy alkalmas helyiséget és 12 öl tűzifát ajánla, hol is az ápoló illetőleg dolgozóház jövő tavaszán — életbeléptetendő.— Ugyancsak i. h. 23-án a nőegylet egy zenészeti-szavallati és tánczos estélyt rendezett jövedelmei gyarapítására, mely alkalommal lelkes honleányok által készített női munkák is kisorsoltat­­tak. Tiszta jövedelem 300 írton felül­— A pesti jótékony nőegylet f. évi deczember 1-től egész'28-ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 182 szegény számára — kik közül 27 új és 155 már előbb is részeltetett — 468 ft 25 krnyi összeget utalványozott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 339 ft 50 krt, negyedévenkint részesí­tetteknek 5 ft 25 krt, egyszer mindenkorra segélyzett 33 szegénynek 123 ft 50 krt. Ez alkalommal a vá­lasztmányi nők szegények állapotát tárgyazó 31 vizs­gálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 21 szegény talál foglalkozást és keresetet. A Reményi Edének legközelebb hirdetett első négyes estélye közbejött változtatások miatt de­cember 8-káról 15-kére (vasárnap) tétetik által; — ehhez képest a második négyes-estély dec. 18-án (szer­dán), s a harmadik dec. 22-én (vasárnap) fog meg­tartatni. A mű­sorozat változatlan marad. ** Debreczenben a ref. tanuló ifjúság, Csoko­nai Vitéz Mihály születésnapját nov. 17-kén megünnepelte. A lelkes tanulóifjúság már múlt évben meghatározta volt, hogy minden évben tart ily emlék­ünnepet. ** Jámbor Endre pesti szabó, egy piros bársony­ból készült díszpalástot ajándékozott a budai nép­­szí­nháznak. ** Schelling szobra Münchenben nov. 28-dikán lepleztetett le. A szobor talapján e felírás olvasható : Schellingnek a nagy bölcsésznek. Emelte hálás tanít­­ványaHI. Miksa, bajor király. ** Vadnay Károlytól jövő január hó közepéig két kötet beszély jelenik meg „Téli estvék“ czim alatt Emich Gusztávnál. ** A fővárosi közönség a fa drágasága miatt az­zal vigasztalhatja magát, hogy Szegeden még egy pár forinttal drágább a fa öle. ** A Courir de Nantes­ írja, hogy egy ottani vegyész új annyagot talá­t fel a gőzgépek sütésére, mely a kőszénnél 60 pcttel olcsóbb. Ez anyag neve még titok. — Néhai Glosius-Artner Karolina asz­­szony végrendelete 15. pontjában 6 gyámoltalan és szűkölködő hazai ág. hitv. evang. lel­kész, vagy gymnasiumi,avagy felsőbb tanodai tanár részére , kik ebbeli hivataluknak többé Magyar Tudományos Akadémia. A december 2-ki osztályülésre, mint érintettük, két előadás volt bejelentve. Xanthus Jánost reméltük közöttünk lát­hatni, akadémiánk e jeles tagját, ki távol hazánktól, az uj világrészben, oly szép nevet szerzett a tudomány terén, s a kinek Múzeumunk köszönheti, hogy madár­­gyüjteménye, az amerikai fajokra nézve, a világ leg­első gyűjteményeivel vetélkedhetik. Jelentve volt továbbá, hogy akadémiánk egyik elhunyt külföldi tagja, Savigny fölött, a történelmi osztály jeles tagja, egyszersmind nagyérdemű jogtu­dósunk, Wenzel Gusztáv emlékbeszédet tart. Xanthus azonban még eddig akadályozva volt a magával hozott nagyérdekű tudományos anyagok feldolgozásában. Ez okból megjelenése közöttünk, s elfoglalása azon széknek, melyre tudományos fölfe­dezései által annyi érdemet szerzett, későbbre maradt, így történt, hogy azon órát, mely az ő székfoglaló értekezésének vala szánva, a történelmi osztály egy másik tagja, Karvasy Ágoston tölté be. De menjünk történeti rendben. Wenzel Gusztáv, r. tag, Savigny Frigyes Károly (szül. 1779, megh. 1861.) fölött mondott em­lékbeszédét, rövid de lelkes bevezető sorok után, há­rom részre osztá. Mindenekelőtt Savigny személyisé­géről szóló, közölve a hírneves német jogtudós életira­tát; azután tudományos s különösen jogtudományi érdemeit emelé vala­ki; végre azon kérdést fejtegeti: mit nyert Savigny munkássága folytán a magyar jog­tudomány, s mikép hasznosíthatjuk saját érdekünk­ben annak eredményeit ? Mellőzzük az életirat adatait. Szerény tudósnak festi Wenczel Savignyt, kinek egész életpályája egy fontos eszmének volt szentelve, s a ki szerencsés volt, nem csak kortársainál elismerést találni, hanem esz­méjének fényes diadalát is élvezhette. „Működése — úgymond — az által nyert még jelentőséget, hogy élet­hivatása a jogtudomány volt,oly gyakorlati tudomány, melynek mivelése a társadalmi lét legfontosb érde­keivel függ össze; s hogy ezen téren egyedül a ma­gánjogra szorítkozván, munkásságát igen szerencsé­sen tudta körvonalazni. Ez irányban befolyása oly hatályos volt,hogy munkásságának eredményéről nem egyedül saját munkái, hanem az utolsó ötven év ös­­­szes jogtudományi irodalma tanúskodik. Világos te­hát, hogy tudományos érdemeit is nem pusztán egyes munkáiban és irataiban, hanem munkásságának irány­­zataiban lehet méltányolni. Általában azt találjuk, hogy Savigny munkássága folytán a jogtudomány Németországban teljesen átalakult. Különösen pedig azt látjuk , hogy a tudományos vezérelvek változ­tak, az igen szerencsésen rendezett történeti módszer az előtérre hozatott, s a jognak dogmatikus fejtege­tése alaposabb és életrevalóbb lett.“ Érdekesen vázolta Wenzel Savigny föllépése korát Németországon. „A jog tudományos tárgyalása, monda többek közt, belső erejében kimerülve látszott lenni. Lángeszű törvényhozók, mint II. Frigyes, II. József német tartományaiban elfordultak tőle s köz­vetlenül a bölcsészetben keresték jogreformi terveik támaszát. A nép irtózott a jogászoktól, kikben jog­ügyeinek szánt szándékos elferditéinél, jogérdekeinek önző és hirtelen sáfárainál s a haszon nélküli hosszas h­uzavonás nagy mestereinél egyebet nem akart látni. Ezek meg szükségtelennek tartottak minden tudomá­nyos kiképeztetést, minden tanulást, vagy, a mint mondák, theoriát, s panaszolkodtak, hogy a jogtudo­mány hosszas és meddő hajszálhasogatásoknál nem nyújt egyebet; egyedül az arany praxisban gyönyör­ködvén, mely azonban a maga részéről is a lélekölő pedantismusnak s a legravaszabb rabulistikának volt éltetője. Szóval, a jognak valódi tudománya tönkre jutottnak látszott már, s mint hasonló viszonyok közt más tudományokban is szokott lenni, a­kik tudomá­nyos jogászoknak vallották magukat, a legmerészebb és fellengzőbb üres tervekben gyönyörködtek. Csak kevesen voltak, a­kik a bajt átlátták. Ezek visszavo­nultak magukba, s az u. n. elegáns, azaz humanisticus irányban, mivelt jogtudományban kerestek vigaszt. Ily körülmények közt természetesen nagy ese­mény volt Savigny első munkájának (a birtokról) megjelenése. Értekező elismeri, hogy e mű­ alapja szűk s fejtegetési modora egyoldalú; de mivel Sa­vigny egész erejét egy speciális jogtárgy dogmaticus vizsgálására öszpontosítá, roppant hatást idézett szükségkép elő épen a tárgy ezen specialis minősége által, mutatván egyszersmind, mi nagy apparátus szükséges egy alapos és a czélnak megfelelő jogtudo­mányi munkában. Nem kísérjük tovább értekezőt Savigny életirata vázlatában : miként hatott reá a franczia forradalom, miként hatottak a németországi dolgok későbbi ala­kulásai. Alig van olvasóink közt, ki nem tudná Savi­gny nevezetes vitáját Thibaut heidelbergi jogtanárral, a­ki hivatkozva a német nemzeti érzelemnek a sza­badsági háborúk alatt tapasztalt nagyszerű emelke­désére, mely a particularis érdekeket háttérbe nyomta, azon inditványnyal lép vala föl (1814), hogy a nemzeti egység kivonata egy közös német törvénykönyv beho­zatala által elégíttessék ki. Savigny, mint tudjuk, ta­gadta korának képességét a codificatiora, állítván, hogy a jogélet benső szükségképi történeti folytonos­sága azt kívánja, hogy a törvényhozás fontos munká­jához csak akkor fogjunk, ha eddigi jogunkat, mely minden nemzetnél nem a törvényhozás műve, hanem a népéletből úgy fejlődik ki, mint a nyelv, s a­mely annak legérdekesebb nyilatkozata, történeti úton ala­­­posan tanulmányozzuk, jellemét híven felfogtuk és gyakorlati momentumait kellőleg megismertük. Savi­gny szerint ezen előfeltét nélkül minden törvényhozás többet fogna ártani, mint használni; kivált ha a fen­­álló jog oly bonyodalmas, mint az akkori németorszá­gi. E hiányt az úgynevezett természetes jog haszná­lata által nem pótolhatni. De gyakorlatilag sem tartá kivihetőnek Savigny a Thibaut indítványát a sok fejű Németországban. A munkát, melyben ezeket Savigny kifejtő, jogtudományi manifestumának nevezhetjük. S az eredmény az lett, hogy egész Németország jog­tudósai két táborra oszoltak, melyeknek fejei Thibaut és Savigny lettek. Az utóbbi, látván, hogy Thibaut indítványa különben sem valósulhat, tudományos lo­bogót tűzött ki, mely alatt barátai egyesülvén, közös erővel dolgoztak a jogtudomány újjászületésén. Így támadt a német jogászok u. n. történeti oskolája, mely néhány év alatt világirodalmi jelentőséget nyert, s ha­tással volt az összes európai jogtudomány átalakulá­sára. Megérinti ezek után értekező, miként sikerült utóbb magának Savignynak az ellentétek kiegyenlí­tése ; érinti a Thibauttal és barátival folytatott nemes és illedelmes polémiát, holott például­ ugyancsak Sa­vigny egy Gönner politikai gyávaságát és jogtudomá­nyi jellemtelenségét meg tudta bélyegezni, végre a hegelianusok iránt i f feszült viszonyára tévé által. He­gel iskolája a bölcsészeti és az által más tudományok mezején kizárólagos uralmat keresett akkor Porosz­­országban, Savigny pedig, mint a positiv magánjog mivelője, ki tudománya kánonát a római jogtudomány maradványaiban kereste, ilyes uralmat maga fölött nem akart tűrni. Innen az éles polémia közte és Gans Eduárd közt. Nem tagadhatni, hogy Savigny tudomá­nyos munkásságában gyönge a bölcsészeti alap. Ki­tetszik ez, valahányszor állításait általános elvekre igyekszik visszavezetni. Ez tanítványainak is gyönge oldala. De ő positív jogásznál nem is akart egyéb len­ni , s mint ilyen, nagy befolyást gyakorolt a jogtudo­mányi irodalomra. „A római jog tudományát és fejtegetési modo­rát az ő befolyása teljesen átalakította, s nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ennek folytán a római jogiro­dalom mindazon munkái, melyeket még húsz évvel ezelőtt kalauzul használtak, jelenleg már teljesen el­avultak. Csak azon classicus munkák, melyek a ró­mai jogtudománynak mintegy oszlopai, s azoknak néhánya, melyek kútfői tanulmányok alapján a rész­letekkel foglalkoztak, jelentékenyek még. E roppant eredményre Savigny részint a jogtörténeti módszer ki­fejtése, részint annak a dogmaticai módszerrel ügyes összeköttetése által tett szert. Ha valakiről, főleg róla lehet mondani, hogy a jogtudományt történeti kutatá­sok és tanulmányok által termékenyítette. S nagy számú tanítványai a jogtudomány más osztályaira is alkalmazták Savigny vezérelveit és módszerét nem­csak Németországban, hol a német jog­ tanulmányo­zása tanítványai által emeltetett a tökély mai pol­czára, hanem kivált Francziaországban, hol Giraud, Laferriére, Klimrath, Laboulaye sat. a jogtörténeti iskola főnotabilitásai.“ S hát hazánkban Savigny munkássága által mit nyert a jogtudomány? Kérdezé végül Wen­zel úr. Feleletét e kérdésre szó szerint közöljük e lapok holnapi számában. CsengeryA. *

Next