Magyarország, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-22 / 17. szám
„Már az 1790-ik évtől fogva küzd a magyar elsőségért az úgynevezett magyar korona-országokban. Hahogy ezen küzdelem szellemi tusát jelentene s a többi népfajok tekintetében semmi igazságtalanságot nem foglal magában, mi elsők volnánk, kik őszinte üdvözléssel fogadnék a magyar népfaj előmenetelét. Hahogy a magyar faj egyéb faju polgártársai közötti elsőségét csak az irodalomban, az iparban, a kereskedelemben sat. érvényesítené, nincs az az ember, ki ezt tőle irigyelné. Hahogy a magyar élére állna a magyarországi szláv és román népfajoknak, miszerint azokkal együtt a szép magyar haza s Magyarország nemzetiségi s politikai közös szabadságért küzdjön s hadakozzék, bizony minden szomszéd nemzet meghajtaná magát előtte, s kezet is nyújtana neki. „Ámde a magyar népfaj nem elégszik meg azzal, miszerint első legyen a közös házban és hazában ; ő azt akarja, hogy benne —ár is legyen. (Folytatjuk.) Felhívás a londoni nagy kiállítás alkalmával kiutazni szándékozó gazda- és a gazdasági üzlettel rokon iparos-közönséghez. A londoni nagy kiállítás alkalmával kiutazni szándékozó honfitársainknak utazását megkönnyíteni óhajtván, alulírottak oly intézkedésről gondoskodtak, melyeknek következtében minden egyes utazni vágyó gazda vagy iparos hazánkfia, ki az utazásra nézve magában hajlandóságot és képességet érez, először teljesen tájékozva legyen elindulása előtt az iránt, mennyi idő- és pénzbe kerül útja, tartózkodása stb.; másodszor az általunk Londonba küldött képviselő ügynök által, ki az utazók kalauzoltatása végett ott fog 6 hónapon át tartózkodni, minden szükséges utasításokkal el fog láttatni. Ezen intézkedésünk következtében a legkevesebb tapasztalt utazó is teljes tájékozást és külhonban ügynökünkben biztos támaszt nyer el annyira, hogy azok is, kik az angol nyelvet nem beszélik, bizvást elindulhatnak, teljes megnyugvással arra nézve, hogy mind a londoni nagy kiállítást és egyéb látnivalókat, mind az angol — annyira haladott — gazdasági és ezzel rokon gyári iparviszonyok és állapotok tanulmányozását maguknak biztosíthatják; és járatlanságvagy tapasztatlanságból eredhető idő és pénz kockáztatásától, az ily sokadalmak alkalmával kétszeresen buzgólkodó csalók félrevezetésétől megóvatnak s czéljaiknak biztos elérésére segittetnek. Ezen intézkedéseink által egyrészt az egyes utazóknak nagy költség és idő kímélése eszközöltetvén, másrészt részünkről tetemes kiadások igényeitekén, ezeknek fedezésére azok, kik emez intézkedéseink jótéteményében részesülni kívánnak, egy bizonyos, alább meghatározott összeget fizetnek bejegyeztetésük alkalmával, mire nézve következő programm szolgáljon eligazodásul : 1) A bejegyzés történik Érkövy Adolfnál (Pest, országút, Zrínyi, 2. em. 8. ajtó) személyesen, vagy bérmentes levelek által, f. é. március hó 15-ik napjáig 2) Az általunk ajánlott előnyök használatáért minden egyes utazó fizet a bejegyeztetésnél egyszer mindenkorra a résztvevők számához képest 15—25 ft. között ezüst pénzben, illetőleg ennek megfelelő összeget osztrák bankjegyekben. 3) Mihelyt 200 aláíró bejegyzése megtörtént, a vállalat életbelépettnek nyilvánittatik, mire minden bejegyzett a 2-ik pontban kitett dijat 14 nap alatt bérmentesen beküldi. 4) A pesti ügynökségnél az utazni szándékozó megtekintheti a Londonból időről időre vett biztos tudósítások nyomán, mennyibe fog utazása oda, vissza, Londonban és más helyekeni tartózkodása, egyes járatai, élelmezése, kalauzolása stb. úgy egyes kirándulásai idő és pénz tekintetéből kerülni. 5) Az utazni szándékozónak némi tájékoztatásául már most előre is közöljük biztos adatokon nyugvó számításunkat, mely szerint a Londonba és visszautazásra 20—25 napi távollétet számítván, és takarékos életet folytatván, ha utasításaink szerint fog cselekedni, mintegy 350 ezüst forint, vagy ennek megfelelő összeg bankjegyekben — elegendő. 6) A pesti ügynökségnél előre megrendelhető a londoni szállás különböző árak mellett. 7) A londoni ügynökség irodája folytonosan nyitva áll, mlyben megérkeztekor és ott tartózkodása alatt az utas, minden kivántató utasításokat fog nyerhetni. Ilyenek : szállás, élelmezés, kalauzolás, egyes kirándulások tervei és jegyzéke az időről időre bejegyzett látnivalók, úgy a Londonban tartózkodó magyar utazók név- és lakjegyzéke stb. 8) Miután ezen intézkedésünk egyedül az ügy érdekében és a tudomány gyarapítása tekintetéből történik, bizton reméljük, hogy minden egyes utazó a londoni ügynök utasításait, mint utasítást szívesen fogadván, arra csakis szellemi tekintetben fog támaszkodni, amennyiben a netán mást teendő kívánságok előre is, mint anélkül is kivihetetlenek — teljesítetni nem fognak, túlesvén ez alulírottak szellemi czéljain és hatáskörén. 9) A társas utazás eszközlése tekintetéből pedig mindenesetre kellemetes szolgálatot vélünk tenni az egyes bejegyzettek irányában, ha időről időre a bejegyzettek neveit a gazdasági és más lapok útján is közöljük csupán azért, hogy azok, ha netalán együtt, egymással többen kívánnának egy időben indulni és utazni, ezáltal egyik a másikra figyelmeztetve lévén, egymás közötti érintkezést indíthassanak meg. 10) Ha kellő számú utazók jelentkeznek, intézkedni fogunk, érintkezésbe tevén magunkat a vasúti társaságok igazgatóival, miszerint a pest-londoni utazásra a menet jöveti jegyek mérsékeltebb árakon megkaphatók, s kényelem tekintetéből a pesti ügynökségnél válthatók legyenek, mely feladatunk kivitelére majdnem biztos reményünk van, hahogy nagyobb számú bejelentések fognak történni. 11) A legegyenesebb és legolcsóbb útvonal Bécs, München, Straszburg, Páris, Boulogne és Folkston-on át vezetvén Londonba, a jelentkező utazók ezen vonal térképét az utazási terv pontos leírásával s minden utasításokkal együtt egy kis könyvecskében összeállítva fogják az ügynökség útján jó eleve megkapni, e könyvecskében egyébiránt más vonalak kijelölése és költség számításai is fognak följegyezve találtatni. Szerk. 12) Miután az általunk Londonban felállított ügynök, Térey Pál, útjában Bécs, München , (Weihenstefan) Stuttgard-, (Hohenheim) Straszburg- és Párisban meg fog állapodni, s ott a legjutányosabb szállodák iránt, úgy az azon városokban látnivalókul felismerendő dolgokat jegyzékbe foglalja, az utazás költségeit pontosan följegyzi, ennélfogva utazása több költséget igényel, melyet főleg a Londonban való 6 havi tartózkodás, ott szerzendő összeköttetések, kalauzoltatás, járáskelés stb. még tetemesebb kiadásokat igényel, ezen kiadásokat mind az egyes utazók által fizetendő fellebb már meghatározott bejegyzési dijak pótolandják; — s ezennel kijelentjük, hogy összes bevétel- és kiadásainkról pontos számadást szerkesztvén, azt annak idején a t. közönség tudomására fogjuk juttatni; s nem lévén nyerészkedés semmi gondolható esetben feladatunk s czélunk, ha netán a begyülendő egyes részfizetések költségeinket is felülmúlnák, ezennel kötelezzük magunkat ezen hirdetés erejénél fogva, hogy az ezeken felül beérkező összeg valamely jótékony, vagy gazdasági intézet javára fog általunk kiszolgáltatni. Pesten, 1862. január 8. Érkövy Adolf, Térey Pál. Miután jelen vállalatra nézve, úgy az eszmét, mint annak előrement értekezleteinek terve szerint való kivitelét Érkövy Adolf és Térey Pál urak, mint magán vállalatot által venni ajánlkoztak, a vállalatot és vállalkozókat a közönség figyelmébe ajánlani erkölcsi kötelességünknek ismertük. Kelt Pesten, 1862. évi jan. 8-án. Rosty Pál mk. Gr. Széchenyi Ödön mk. Kovách László mk. Korizmics László mk. Morócz István mk. Jankó Vincze mk. alárendelt, hanem vele szövetséges nemzetiségeket keres. És ha a horvátok, mit nem hiszünk, (mert a „Pozor“ nem a közvélemény közlönye), ha a horvátok nem kívánnának szövetségeseink lenni, akkor mi máshol találandjuk fel e szövetségest. A horvátok azonban tudják, hogy csak velünk tartva közelíthetik meg törekvéseik czélját. Szerk. ***) Halljuk, mivel adta ennek jelét a magyar ? Az erdélyi vasút. (A „Korunk“ után.) (Folytatás.) Az építés olcsósága, a termelés, nevezetesen a bortermelés emelése, a forgalom fölvirágzása sat. a főmotivumok, amelyekre ez indítvány támaszkodik, főleg a Kőrös és Maros völgyén vezetendő vonalakhoz aránylag, amelyeknek czélszerűsége mind a költségekre, mind pedig a mellékvonalakra nézve, a Debreczen-Szilágyság sat. felé viendő vonalnak állítólag alatta áll. Én egyikét sem tevem meg e két utóbbi szemléknek. És pedig nem azért véltem elmulaszthatni, mintha e vonalak kivihetősége felől már eleve kétkedtem volna, ámbár az utóbbinál hasonlíthatatlanul nagyobb nehézségeket tehetni föl, mint az elsőnél; nem mintha azoknak szükségességét az ország azon részei iparágainak emelésére, nevezetesen a forgalom élénkítésére nézve Magyarország és Erdély közt tagadnám, minthogy épen ellenkezőleg meggyőződésem az, hogy előbb-utóbb egy szathmár-németi-decs-szamosujvár-kolozsvári vonalnak létesülnie kell; végre azért sem, mivel az idő ez ut megtehetésére már nagyon előhaladt volna, mert ez engem, ámbár az utóbbi beadvány csak utazásom végén jutott hozzám, annak továbbfolytatásában épen nem hátrált volna. Ezen új vonal megszemlélését csupán azon okból halasztottam el, hogy ezen, különben is már nagyon elágazott vasútkérdést ne tágítsam ok nélkül még szélesebbre. — Mondom ok nélkül, mert minden józan gondolkozása el fogja ismerni, hogy mindenekelőtt egy alapvonal létesítéséről kell gondoskodni, amelyből azután annak idejében, mint központból a mellékvonalak lesznek vonhatók. Hogy ezen alapvonal csak egy olyan lehet, amelynek szilárd kapcsa van egy már meglevő vasutban s az ország szivén vonul keresztül, eddig azt hiszem mindenki által ismert elv, hogy pedig ily minőségre az indítványozott két vonal egyike sem tarthat igényt, kitűnhetett a fönntebbiekből, s a völgyek leírásánál még szembe?tünőbbé fog válni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szathmárnémeti - szamosvölgy - decs-szatvár - kolozsvári vasút eszméje nem új. Utazásom adott okot isméti fölelevenítésére. Ha nem csalódom, már a vasutak hálózatának tervezeténél, amelyet én készítek, gondoskodva volt e vonalról. Tagadhatatlan, hogy ez fontos kapcsolatnak tekintendő és arra van hivatva, hogy a gabonadús Mármaros terményei számára utat nyisson. Ha azt állítom, hogy azon esetben, ha Erdély szerencsés lenne két vonalt nyerni, amelyek egyike valamely már létező magyarországi vaspályából kiindulvan, a Küküllő völgyén Brassónak s innét Oláhországba menne, a másik pedig Szathmár-Németiből, tulajdonkép Erdő Szádától a Szamos völgyébe, ezen keresztül Kolozsvár, Gyéres Fehérvár, Szászváros, Hárszeg vidéke felé a Bánságba vezetne; ha továbbá fölteszem, hogy e két rézsútos vonal képes volna az ország minden anyagi érdekeit emelni, minden szükségeket kielégítni, akkor az országon, legalább a legközelebbi jövőre nézve fényesen volna segítve. De ha valaha, úgy a jelenben szerény mértékre kell visszavezetni az óhajtásokat, s mindenek előtt a leghasznosabb elérésére törekedni. (Folytatása követk.) kevésre lehet menni, s tehát az egész dolognak nem sok jelentősége van. Aztán a pápa egyszersmind a a katholika egyház feje, Olaszország intézményei pedig minden olynemű intézkedést tiltanak, mely a pápa szándékait fürkéssze. — Cavour gr. leveleit egyik jeles olasz iró összegyütvén, közzétenni szándékozik. A franczia lapok ezek közül a Villamarinához írottat közüik, melyben Cavour Ratazziról szól. A levélben foglalt dicsérő nyilatkozatoknak írja a „Patrie“ annál több beesők van, mivel mint tudjuk Cavour és Ratazzi együtt versenytársak valának. „Ratazzit, úgymond a levél a többek közt a szerencsétlen körülmények egész sorozata buktatta meg. Ál-látszatnak lett áldozata, melyből ellenségei hallatlan rágalmakat kovácsoltak. Forradalmi iránnyal és túlzó nézetekkel vádolták. Ez a lehető legvalótlanabbb állitás. Ratazzi mindig a legkonservativebb tagja volt a kabinetnek s a hatalom elvének legnagyobb pártolója. A király, a monarchia a rend ügyének őszintébb és hűebb barátja nincs ma mint ő. Szabadelvű, mert meggyőződése úgy tartja. A legnagyobb rendszeretet pontos és éles felfogás. Senki sem képes hamarább felfogni valamely ügyet, s nézeteiben bajosan csalatkozik akár politikai akár közigazgatási kérdés legyen az. Mindaz, mit Ratazzi tesz, jól van téve. — A „Movimento“-nak írják Capreráról január 11 -ről: Garibaldi mindazoknak, kik meglátogatják azt ajánlja, győzzék meg az országot arról, mikép mindenkinek kötelessége a jövő tavaszon egészen készen állami. Bellazihoz sürgetve itt, óhajtván, hogy a „Róma és Velencze felszabadítására“ kezdett aláírást a lehetőleg segítse elő. — Az „Osservatore romano“ szerint Bourbon Ferencz a nápolyi érsek kezeihez 800 scudit küldött a torre del grecoi károsultak felsegélésére. „Király vagyok — úgymond az érsekhez intézett levelében — s népemé utolsó csep vérem, és utolsó tallérom.“ A királyi családtagjai szintén számos összegekkel társultak ezen adományhoz. A Ricasoli állásáról Francziaországgal szemben a római kérdésre vonatkozólag folytonosan ellentmondó tudósítások érkeznek, egyik hír szerint, mint közlök, a római ügyi alkudozások a legjobb utón vannak, míg mások szerint Chigmnantius párisi fogadtatásából az ellenkezőt kell hinnünk sat. Annyi tény — írja a kölni lap — hogy Ricasoli most abban fáradozik, hogy kimutassa, mikép azon állitás, mely szerint ő francziaellenes érzelmű lenne és tisztán angol befolyás alatt állna, csak előítélet s valótlan. Ezzel összefüggésben van a parlamenti többségnek a miniszteriális politikához visszatérése, s a középpártnak Ricasolihoz közeledése. Nem különben azon tény, hogy Garibaldi a lövészegylet ünnepélyére nem jelent meg, hogy Ricasoli helyzetét Benedettivel szemben meg ne nehezítse — s az izgalmat ne növelje. — Berlinből sürgönyzik 20-ról. A képviselőház elnökeüil Grabow, alelnökökül : Behrend Danczigból első- és Bochum-Dolffs második alelnöknek megválasztattak. Mindkét alelnök a haladó párthoz tartozik. — • A porosz pártok állásáról szóló tudósítás szerint az alkotmányos Grabow párt 70 szóval, a haladás párt körülbelül hasonló számmal rendelkezik. Miután a kamara szabadelvű többsége legalább 250 szavazattal bír, eszerint úgy látszik, hogy mintegy 110 szó van hátra, melyet egyik párt sem mondhat még határozottan magáénak. — Az „Opinion nationale“ helyesli a washingtoni kabinet azon intézkedését, mely szerint a déli kikötőket ostromzár alá vetette, s nem foghatja meg, minő jognál fogva lehet az ostromzárt érvénytelennek nyilatkoztatni. A washingtoni kabinet — úgymond — három érvvel támogatja az ostromzárt: 1-or saját területén működik, mivel a déli államokat még egyetlen európai kormány sem ismerte el. 2-or Nem fogadta el az 1856-iki szerződés szabályzatait, és 3-or E szerződés nem mondja ki, minő szabályzat szerint érvényes vagy nem érvényes valamely ostromzár. Egyszersmind óhajtja Napoleon hgnapja, hogy Francziaország e nézeteket támogassa. — Az angol hadi készülődések véget értek. A kormány ismét szabad kivitelt engedett azon czikkekre nézve, melyeknek kivitelét az 1861 november 30. és deczember 4-ki kiáltványokban eltiltássán ma reggel szabadult ki fogságából, mely a vizsgálati fogság s felebbezési idővel egy hónapnál ugyan jóval továbbra nyúlt, mihez aztán elég helytelen arányt képez előfizetői névsorozatának tetemes megrövidülése. „Bolond Miska“ kifogyhatatlan jó humorával, ugyan azzal vigasztalja magát utóbbi versében, hogy együtt lesznek még ők százezeren is. Adja isten! ** Az „Ország tükrének“ közelebb megjelent száma is teljes mértékben igazolja e vállalathoz kötött nem mindennapi várakozásunkat. Kiállítása s tartalma egyiránt oly ügyes s gondos kezelést tanúsít, hogy e nemben, körülményeink közt, aligha jobbat lehetne felmutatni. E szám, kitűnő publicistánk dr. Fáik Miksa, s a „Szép Ilonka“ czimű dalm zeneszerzőjének Mosonyi Mihálynak arczképén kívül, az országgyűlési arczkép-csarnokból is ad egy lapot , mindegyik arczkép élethü. Többi képei is igen sikerültek. Választékos tartalmában, dr. Fáik Miksa „Az északamerikai válság“ czimü jeles czikkével találkozunk. Salamon Ferencz tartalmas „két heti szemlét“ nyújt, elmés tárczairói stylben. Brassai „Egy mozzanat a mivelődés történetéből“ czimü czikkét fejezi be. Bartalus István „Szép Ilonkát“ ismerteti, sat. Ki kell még emelnünk Flórának egy gyönyörű lyrai költeményét s az igen ügyesen összeállított gazdag tárczát. E számban örömmel értesülünk arról is, hogy a közönség e becses vállalatot „tömeges pártolásában részesité, mi bizton hisszük, hogy az „Ország tükre“ e szép pártfogást állandóan ki fogja érdemelni. ** A „S—ny“-ben olvassuk, hogy egy részvénytársulat lenne alakulóban, mely a budai népszínház készletben levő pénzalapjának s egyéb transportabilis beruházásának felhasználásával a népszínházát alkalmasabb helyre, Pestre akarná áttelepíteni. A tervet a „S—ny“ igen helyesnek találja s még azzal is kecsegtet, hogy a pesti népszínház a nemzeti színház budgetjének is könnyebbségére lenne. E „Columbus tojás“-ra csakugyan kiváncsiak vagyunk. Egyébiránt a budai népszínház ügyét mi nem tartjuk annyira elveszettnek s hosszabb időre fentarthatásának lehetetlenségét máris annyira igazoltnak, hogy a transportatio szükségét ismerjük. A budai népszínház fenállásával oly eszme is van kapcsolatban, minek a pesti népszínház nem felelhet meg. Ezt, a mellett a roppant evidens haszon mellett, nem szabad kifeledni. ** „Magyarország tisztikara 1862-ben“ czimü Schematismus van készülőben, melyet két nagy naptár egyesült szerkesztősége ad ki. Az illető hatóságok tisztelettel felkéretnek névsorozatuk beküldésére. E mtt márt. 1-jén fog megjelenni, előfizetése 50 kr. Előfizethetni febr. 15-ig Pesten Osterlamm Károly könyvárusnál. ** Kolozsvári r. 1. Írja: Az erdélyi gazdasági egyletnek f. hó 16-án tartott rendkívüli közgyűlése a köztelek tőszomszédjában fekvő Eszterházy-kert megvásárlását elhatározta. Ezzel a köztelek területe 13 erdélyi holdra növi ki magát. Segesvári kádár (szász ember) Kiséritől ajándékul adott 1000 vedres jeles minti hordó az ajándékozó beleegyezésével eladatni, s mint Riséri-alapitványnak, kamatja a tárlatokon borjutalmazásokra fordittatni határoztatott. ** Reményi Ede harmadik bécsi hangversenyét, még az előbbieknél is sikerültebbnek írják a lapok, pedig mint tudva van, már azok is a bécsi saison hősévé emelték Reményit. Ez utóbbi hangversenyen ismét egy hazánk leánya Erdey Róza k. a. énekelt. A bécsi műbirák igen melegen nyilatkoznak a k. a. szép hangja felől, melyet pár év előtt a nemzeti színpadon is volt már szerencsénk hallani. ** Debreczeni levelezőnk írja f. hó 20-ról : a casino tegnapi közgyűlésében lemondott elnök Simonffy Samu, ismert ügyessége és erélyessége folytán, újra megválasztatott; másodelnök Reviczky Emil is felkiáltatott; de hogy megválasztatott-e alig lehetett kivenni. Figyelmeztetjük második elnök urat, hogy, ha csakugyan elválasztatott ezen évre is, a közbizalom iránti kötelességből jelenjék meg legalább közgyűlésen, mert eddig köz- és választmányi ülésekben sem láttuk. Casinói ügyvéddé Orbán Jenő lemondása folytán, Mészáros József, jegyzővé Vincze Viktor , pénztárnokká Szepesy Antal, könyvtárnokká Fejér Rezső választattak. A casino tánczvigalmat nem ad a télen, s igy nem sok kilátás van a mulatságra. A casinó a múlt évben a Csokonai szobra javára 1000 ft körüli összeget gyűjtött tánczvigalmakból s más utakon; úgy, hogy a Csokonaiszobor tőkéje most az 1200 ftot haladja; — a casino könyvtára 2300 darab körül van. — A tegnapi egyházi tanácsülésben feltűnt, hogy Balkányi Szabó Lajos, ki a városi főügyvédi állásra érdemes illetvén a kir. biztos által, egyházi jegyzői székén megjelent, holott bokros foglalatosságai nem engedendik, hogy a jegyzői tollat vezesse; úgy hallatik, hogy ha le nem mond a jegyzői állásról, le fog mondatni a legközelebbi egyházi gyűlésben. Megyesy Károly mezőbíró és Patay Miklós alorvos — lemondtak újonnan nyert hivatalaikról, r. 1. ** A reichsrath, mint az „0. d. Post“ írja, febr. 4-én nem fog összeülni. Ez elnapolást a névlap annak tulajdonítja, hogy a pénzügyi bizottmány akkorra nem végzi be munkálatait. A „P. K." pedig azt véli, hogy annak okát a magyar kérdés új stádiumában kell keresni. Nemzeti színház. Szerdán decz. 22-dikén. „A didergő.“ Budai népszínház. Szerda, jan. 22. „István király“, Tragédia, 5 felvonásban. Hétfőn, 27-kén Molnár jutalmára „Kean“ vagy könnyelműség és lángész. Dráma, 5 felv. Külföld. — Németországi lapok tudósítása szerint, Ausztria Poroszországgal alkudozásban van és pedig sikerrel biztatólag az iránt, hogy a kasseli kormány erőszakos eljárásainak parlamentje ellenében vége szakadjon. A két hatalom együttes működésének közös czélja, a szövetséggyűlésen oly határozat létesítése lenne, mely jövőre megkösse a hesseni választó kezét, hogy az államcsínyekkel ne bánjon oly bőkezűn az alkotmány jogának elnyomására. — Az adriai partokon Dalmátia közelében írja a „Konst. Kor.“ — egy idegen gőzhajó vetődött zátonyra, mely török lobogót vont fel, 80 olasz volt rajta. A kapitány nyilatkozata szerint török hajó és Messinából Anconába szándékozott. Építése módja után ítélve azonban a hajót olasznak ismerték fel, mindenesetre gyanús — írja a „K. K.“ — hogy Messinából Anconába igyekezvén akaratlanul az albándalmát partokra tévedt. Tán első fecskéje lenne e hajó a jövő tavasznak ? kérdi a „K. K.“ — Az olasz parlament január 17-iki ülésében Brofferio interpellálta a minisztériumot a Péterfillérek ügyében, melyeket az ország ellenségei gyűjtenek, hogy belőle az olasz kormány ellen fegyvert kovácsoljanak, szükségesnek tartja, hogy ezen adakozás gyűjtői ellen büntető törvény alkalmazandó. Ricasoli e kérdésre vonatkozólag megengedi, hogy e gyűjtések kárára működnek a hazának, de úgy hiszi, hogy avval amit Olaszország adakoz, nagyon Újdonságok. Pest, jan. 21. ** A prágai „Hlasz“ a bécsi lapokban közelebb felmerült híreket következő észrevételekkel kiséri: „Mi nem birjuk összeegyeztetni azt, hogy a febr. patens a nemmagyar tartományokban föntartatik, s a birodalmi egység mégis közös képviselet által biztosíttatnék. Talán a magyar részek képviselői e testületbe más módon fognak választatni, mint a másik félen? S ez lenne aztán az a birodalmi egység, melyre a jelen kormány mindennap megesküszik? S ki munkája lesz az intézmény, melynek alapján a magyarok a birodalmi képviseletben részt veendnek, midőn eddigelé erről még hallani sem akartak ? De ha ily egyesült országgyűlésre kerülne a dolog, melyben csak a nemmagyar tartományok vennének részt, avagy a kir. tanács alakíttatnék ilyenné át, akkor itt volna az ideje, hogy a cseh képviselők is Bécset elhagyják, mert meghatalmazásuk véget érne. A csehek csupán azon föltét alatt léptek a birodalmi tanácsba, hogy abban Ausztria minden országainak képviselői résztveendnek; a feltét az országgyűlésen ki is mondatott s Palaczky az urak házában szintén kijelenté azt. Ha arra gondolnak, hogy Magyarországnak igazságot szolgáltassanak, s a febr. patens kötelékei alól fel akarják menteni, akkor a csehek is régi jogaikba lépnek vissza, melyek egészen csak az 1848-as évben szüntettettek meg. Az alkotmányozó kir. gyűlés által tétetett az első kísérlet arra nézve, hogy a birodalom s az országok közt kiegyenlítés hozassék létre, s miután ez nem sikerült, az országok ismét jogaikba léptek vissza; a 12 éves Bach-uralom azon mit sem változtatott, s ha az új kísérlet sem sikerül, ismét csak azon térre léphetünk vissza, mi századok óta fönállott.“ A „Hlasz“, úgy látszik azt hiszi, hogy Csehország érdekeinek szolgál, midőn ellenünk kel síkra Szeretnék neki meggyalázni, hogy nem tudja mit cselekszik. Mi haszna lesz Csehországnak abból, ha a mi törvényünk is a febr. 26. ? ** A „Bolond Miska“ szerkesztője Tóth KálA „Magyarország“ magán-távsürgönyei. Brüssel, 21. Az „Independence“ szerint a washingtoni franczia követ megbizatott, hogy roszalását fejezze ki a charlestoni kikötő eltorlaszolása felett. London, 21. A mai „Morning Herald“ javasolja, hogy Angolország minden délamerikai kikötőben hadihajókat tartson állandóul, Charlestont és a többi déli kikötőket a semlegesek kereskedésének nyissa ki. Felelős szerkesztő: POJ1PÉHY JÁNOS. *