Magyarország, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1862-02-26 / 47. szám
PEST, február 25. Külföldi szemle. A franczia senatus válaszfelirati vitáit olvasva, magának a niapoleonti kormánynak kell leginkább éreznie azon természettelen szövetség keserű gyümölcsét, melyet a császárság első éveiben kötött. Tudjuk, hogy III. Napóleont főkép a clericalis párt emelte trónra. Ez a párt az, mely most a legitimistákkal egy követ fúva , az ellenforradalmat késziti elő. Aguesseau, Larochejaquelein a clericalisok nevében szólnak, midőn a császár minisztereit, midőn az egyetemes franczia sajtót megtámadják.Korántsem akarunk e miniszterek, e sajtó ügyvédei lenni, nekünk a parlamentáris kormányról, a független sajtóról más fogalmaink vannak, de lehetetlen azon tényt nem constatroznunk, hogy azon cameleon-színváltozású urak , kik a bourbonoknak, a köztársaságnak , és Napóleonnak egyformán szolgáltak, oly könnyű lelkiismerettel, mint amily lelki megilletődés nélkül a tánczteremből az ember a csemegeterembe által sétál: legújabb eljárásukkal korántsem a pápa világi hatalmát védik, de a legsötétebb czélú reactiónak szolgálnak. És Laguerroniére ifjú senátor úr, a „Patrie“ házi barátja, most tulajdon szemeivel meggyőződhetett arról, kik volnának az ő szövetségesei, ha a pápa világi hatalmát tovább is a clericalisok értelmében védené. Ily avit társaságban nem csuda, ha Napoleon hg., mint a belga lap magát kifejezi, az „enfant temible“ szerepét játsza; s ha Pietri senatort szabadelvű beszédéért, az ultramontán Heeckeren párbajra hívja ki féktelen dühe első fellobbanásában, mely aztán reggelre, még a puskapor lobbanása előtt lecsendesül. Egyébiránt nem kell gondolni, mintha a franczia clerus érzületének hű kifejezése volna az, ami a senatusban történik. Bizonyság erre, hogy Francziaország 88 püspöke és érseke közös, eddig csak 12 folyamodott a kormányhoz, hogy a Rómába május Tre összehitt püspöki zsinaton megjelenhessen; különben a franczia kormány maga szándékozik néhány főpapot felszólítani a Rómába menetelre, természetesen a napóleoni politika híveit, kik a zsinaton, a vallás szent ügyétől elválaszthatlanul, Francziaország, az előhaladás és emberiség érdekeit védjék. Alább közöljük a törvényhozó test válaszfeliratát. Ez valamivel szerencsésebb öntési okmány a senatusénál. Az Olaszországra vonatkozó hely, kiemeli az olasz királyság elismerésének helyes voltát s a római kérdést illetőleg nem sérti meg egyik fél érzékenységét sem, mint ezt a senuatus adressében tapasztalók, elkerülvén eszme és kifejezés azon éles ellentétét, mely a józan értelem ellen volna. Ajánlja a császárnak, ne engedje magát eltántorítatni sem az állhatatos ellenzés (Róma) sem a türelmetlen vágyak (Turin) által. E kifejezés minden látszó közönye mellett, kedvező gondolatot rejt magában az olasz ügy iránt — mi a részletes vita alkalmával még inkább ki fog tetszeni. Általában ismételhetjük, mit a senatus adressénél megjegyeztünk, s mi miatt most a vita a senatusban oly féktelen, hogy míg a tavalyi válaszfeliratok a pápa világi hatalmának fentartása mellett szóltak, erről ez idei mindkét adresse hallgat. A törvényhozó test feliratának másik említésreméltó helye, hol ajánltatik a kormánynak, a meddő kiadások reductiója által a budget egyensúlyban tartása s a közmunkák folytatása. Az angol parlamentből Griffith interpellátióját kell megemlítenünk, melyben azt kérdi, igaz-e, hogy az olaszországi pápaellenes tüntetések miatt az angol követ utasítatott Turinban panaszt emelni. Palmerston lord az interpellatióra körülbelül így felelt: »igaz, hogy Olaszország majd minden részében igen élénken óhajtják Rómának, Itália fővárosává tételét, s a pápa világi hatalmának megszűnését (tetszés), úgy vélem, ez érzelem sehol erélyesebben nem nyilatkozott, mint magában Rómában (halljuk, halljuk). Mindamellett ő felsége kormánya semmi rendszabályhoz nem nyúlt e véleménynyilvánítások ellenében, sem sir James Hudsonnak semmiféle utasítást nem küldött, hogy a turini kormánynál panaszt emeljen, és amennyire tudom, sir James, saját felelősségére sem tett ez ügyben semmi lépést. Nincs tehát azon hírnek semmi alapja, hogy Sir James Hudson Ricasolinál tiltakozott volna az olasz nemzeti érzelem-nyilatkozatok ellen (helyes, helyes). A uralkodók francziaországi mindig azon haszna leend, hogy az ön és nemzetünk jelleméről saját maguk hozván ítéletet, át fogják látni, mennyire igaztalan azon bizalmatlanság és előítélet, melyek néha a kormányokat és népeket elválasztják. ■ <■' hír: 11: ■« VertoNlIififtgr [mW'’ “ Felséged csak oly ügyekért folytatott háborút, hol Francziaország becsülete és érdekei érintve voltak, s jól tudjuk, mikép nem engedi magát besodortatni sem becsvágyó követelések, sem oly előítéletek által, melyek korunk érdekei és eszméivel ellenkeznek. Helyes Ítélettel cselekedett Felséged, midőn az olasz királyságot elismerte. Francziaország nem teheté, hogy miután annyi emberét és annyi pénzt áldozott, veszélyeztetni engedje győzelmei politikai eredményét. Francziaország katholikus és szabadelvű : azt akarja, hogy vallásának feje független és tisztelt legyen; ámde mindig kedvezésben részesíti a valódi szabadságot, valamint a népségek erkölcsi és anyagi haladását. Ezen érzületek kielégítése Itáliában sok akadályra talál, de mi határozottan bízunk Felséged loyális szándékaiban. Ne engedje tehát Felséged magát elcsüggesztetni sem a kitartó megtagadás (refus persistants), sem a türelmetlen vágyak által, és Felséged akaratának kétségtelenül sikerülend kibékütnie e két nagy ügyet, melyeknek ellenséges állása mindenütt megzavarja a kedélyeket és lelkiismereteket. Az Amerikát pusztító polgári háború súlyosan éri iparunkat és kereskedelmünket; igen melegen óhajtjuk, hogy e viszály közel véget érjen. A törvényhozó testület teljesen helyesli Felségednek azon eljárását, hogy e válság folyamában, valamint az Amerika és Anglia közt újabban felmerült súrlódás alatt csupán a semlegességi jog tiszteletben tartására fordított gondot. Oly kormány, mely megváltozhattál szabályul a jogot és igazságot tűzte ki, rövid időn a világ békebirájává lesz. A chinai, cochinchinai és mexicói hadjáratok Francziaország becsülete megboszulására és nemzetbelünk védelmére kezdettek. Óhajtjuk, hogy e távoli és költséges hadjáratok lobogónk tiszteltetését biztosítsák és kereskedelmünknek tartós rakpiaczot biztosítsanak. A cochinchinai telep ily szellemben lévén vezetve, be kárpótlást ígér a ráfordított áldozatokért. Ha a közönség megdöbbent a függő adósság mennyisége előtt, oka abban fekszik, mivel annak eredetét és okait érett megfontolás alá nem vette. A törvényhozó testület csak kedvező véleménnyel lehet pénzügyeink állásáról, mivel a kiadások alkalmazását mindig éber figyelemmel kísérte. A létező hiány fő okai a közelebbi tengeri hadjáratok, és a közelebbi tehermentesítési működések. Az ország jelen gazdagságára tekintvén, semmi nyugtalansági ok nincs. Azon jogról lemondás, kölcsönt köthetni az ülésszakok közt, egység a kiadások ellenőrködésében, a költségvetés újabb felosztása oly intézkedések, melyeket Felséged a végett léptetett életbe, hogy az állam pénzügyeibe több rend és gazdálkodás hozassák be; teljesen bízunk azok czélszerűségében, mivel lényegesen ezen feltételhez vannak kötve, hogy az átutalások (virements) csak parancsoló és véletlen esetekben alkalmazandók. Mi is sajnáljuk, mint Felséged, hogy Felséged kormánya kénytelve látja magát némely adókat felemelni, s újabbakat kivetni, lelkiismeretesen tanulmányozni fogják ezen intézkedések összegét, tekintettel lévén a pénzügy igényei és az ország tehetségére. Óhajtandó lenne, hogy a jövedelmek rendes szaporítása és a nem gyümölcsöző kiadások apasztása által felfedeztessék azon eszköz, mely által a költségvetés egyensúlyozva legyen, és a közmunkák tovább folyjanak. Felséged igen helyesen van meggyőződve arról, hogy a nép sokkal igazságosabb, mintsem egészen Felségedig engedje feliratni a távoli forradalmak vagy az aratás soványsága miatti átmenetes szenvedéseit. Kitartással és megadással tűri a munka csökkenését és az élelmiszerek drágulását, elismervén, mikép Felséged szüntelen arra törekszik, hogy jólléte öregbittessék és általános kifejlődést nyerjen. Óhajtván, hogy Felséged nézeteivel megegyezzék a törvényhozó testület, úgy hiszi, hogy a kereskedelem és a magánvállalatok csak bizonyos feltételek alatt nyerhetnek lendületet: állandóság a vámjog és adókban, bizonyos kereskedelmi törvények reformja, s végre azon nyűgök elnyomása által, melyeket a szabályozási túlzásai vetnek az ország productiv erejére. Felség ! a törvényhozó testületnek ismét köszönetet kell mondania, hogy a közügyek ellenőrzésére szélesebb hatáskört nyert; ezen újabb kezdemény mind szorosabbra fűzi a köteléket, mely Felséged politikájához csatolja. Ne engedje megszomorittatni szivét egyes elszigetelt igazságtalanság által, a nemzedékek, melyek naponként enyésznek, magukkal viszik az elavult előítéleteket, sőt még a tiszteletre méltó hűségeket is. Ma egész Francziaországot Felséged kormányzatának mérséklete, jósága, igazságossága és dicsősége lelkesíti. Az ellenzékek teletlenekké válnak oly uralkodó ellenében, ki nagyságát tetteire alapítja és erejét a közerők segélyéből és az ország szeretetéből meríti. végett a szűkölködők közt a megyének — kölcsönképen — átengedni. Tudva lévén a megye közönsége előtt, hogy az 1860-ban különösen a magyaroktól befolyt adakozásokból még 22,000 ft fenmaradt, a helytartótanácsot fölkérik, küldjön azon pénzből vagy 3000 ftot a megyéhez, mely azon tengerit fog a szűkölködök számára vásároltatni. Az Ínség mint levelezőnk írja — egész Zagoriában, Stubiczán, Károlyvár környékén s a mostani Fiume megyében általános. Netretics és Ozaly környékén a nyomort még a télen kiütött marhavész növelte. A horvát udv. kanczelláriától már leérkezett a megyetisztek fizetését szabályozó rendelet, minek folytán minden megyében csak egy pénztárnok marad, a többinek fizetése mart. 1-jétől fogva megszűnik. Másodügyészek, igtatók, fizetéses aljegyzők és hajdúk többé nem lesznek. A megmaradt tisztek fizetései szintén leszállíttattak. E rendelet a kisgyülésben fölolvastatván, a tárgy a közgyűlésre utasittatott, de azért az illetők értesittettek, hogy fizetősöket márcziusban már nem fogják kapni. A kisgyülés a cs. rendőrigazgatóságtól Zágrábban kapott jegyzék által értesülvén, hogy a rendőrigazgatóság még fenáll, jóllehet a bán annak megszűntét jelentette ki, e tárgyban fölir a bánhoz. Fiume megye, mint febr. 22-dikéről sürgönyözik, még következő határzatokat hozott: a cs. rendőrhivatalok Horvátországban szüntettessenek meg; a horvát tengerpar vonassák el a központi osztrák tengeri hatóság alul; bizottmány neveztessék ki a Károlyvárból Fiuméba menendő vasút építésére. A szebeni tanács — mint a szebeni német újság compact betűkkel hirdeti — a hetes bizottmány munkálatát elfogadta. — Medgyesszék is elfogadta a hetes bizottmány munkálatát. — X.Sinkszék e munkálat első és harmadik szakaszát elfogadta, de a nemzeti területekről szóló szakaszt elvetette. — besztercze-vidék a hetes bizottmány munkálatát vizsgálat alá vévén, kimondá, hogy ragaszkodik a követeinek adott utasításaihoz, miszerint a reichsrathban csak feltételek mellett kíván részt venni, az unióra nézve is ragaszkodik a követeknek adott utasításhoz, noha a magyar testvérek részéről nem tapasztaltatott, hogy a feltételes unió mellett nyilatkoztak volna. A nemzetiségi területek kérdését a törvényhozásnak tartva fenn, tiltakozik minden beosztás ellen közigazgatás utján. A többire nézve a munkálatot elfogadta. (Korunk.) — Tolnamegye uj hivatalnokai a Sürgöny szerint: másod alispán Domsics Lajos, főjegyző Gőzsy Ferencz, volt cs. kir. szolgabirói segéd; I. aljegyző Horváth Kálmán, volt cs. kir. telekkönyvi biztos; II. aljegyző Rausz Béla; III. aljegyző Forster Alfréd; főpénztárnok Babics Mihály ; alpénztárnok Deklava János; főszámvevő Könczöl Dániel, volt cs. kir. hivataltiszt; alszámvevő Dubovszky Gyula, volt cs. kir. mérnökkari főhadnagy; levéltárnok Föglein Mihály; főorvos Trájber József; iktató és kiadó Királyi János, volt cs. kir. dunaföldvári írnok ; törvényszéki helyettes elnök s táblabiró Bonyhádi Perczel Sándor; törvényszéki táblabirók : Tomayer Ignácz, szegszárdi prépost és plébános, Korbonics Elek, Kleinrath András, volt cs. kir. iroda-igazg. segéd, Nagy János, Ötvös Károly ; tiszti főügyész Stann Ferencz ; tiszti I. alügyész Horváth Ignácz; volt cs. kir. szolgabirói segéd; tiszti II. alügyész Halmay Ede; törvényszéki szolgabiró Tiborcz Lajos; törvényszéki esküdt Hajpál Sándor ; várkapitány Kiss Zsigmond; megyeházi rabok orvosa Theodorovics Lajos; pertárnok Trajber Tivadar; főtelekbiró Swartzkopf Alajos; altelekbiró Konkolyi Ignácz; telekkönyvi jegyző Baumgartner Ferencz; telekkönyvi segédek: Német Béla, Babos Ignácz ; telekkönyvi jegyző Spindelbauer Imre; telekkönyvi igtató Nagy Miklós ; telekkönyvi kiadó Melczer János; telekkönyvi írnok Grabarics János; telekkönyvi írnokok: Zsigmond Imre, Borvoszki István; volt bijnokok; megyei írnokok : Novácsek András, Hujdics János, Guzmics Zsigmond, Angyalfy Imre, Takács Gyula, Gyulai Gaál Miklós, Palóczay Kálmán; központi j. főbíró Késmárky Ignácz, volt cs. kir. szolgabirói segéd; alszolgabiró Ugróczy József, volt cs. kir. megyei hivataltiszt; esküdtek: Somogyi József, Kerkápolyi Antal, volt cs. kir. törvényszéki hivataltiszt; orvos Schuller Mór, volt cs. kir. kir. orvos; völgységi j. főbíró Forster Zsigmond; alszbiró Lottenstätter Sebők; esküdtek: Ostrics József, volt cs. kir. írnok, Tury Pál; orvos Lovász János; Dombóvári j. főbíró Novák Imre, volt cs. kir. szolgabiró; alszbiró Mádi Kovács János ; esküdtek: Gagicza István, Horváth József; orvos Szendey János; Simontornyai j. főbíró Grabarich János; alszbiró Kálmándy József; esküdtek: Keménffy Kornél, Fonyó László; orvos Korbulyi Sándor; D.Földvári j. főbíró Pécsy József, volt cs. kir. szolgabiró; alszbirák: Ketzer Gyula, Bonyhádi Perczel Oszkár; esküdtek: Késmárky László, Schéner István, Varga István; orvos Nagy Miklós; utibiztosok: Fábián János, Liszka József, Egerer Pál. A szász nemzeti universitás hetes bizottmányának munkálata s az erre tett külön vélemény. V. (Kk). A szász nemzeti universitás hetes bizottmánya, úgy látszik, megfeledkezett az 1848-ban életbeléptetett egyenjogúságról, s az ennek alapján alakult népképviseletről; hisz különben, hogyan indítványozhatná érdekképviselet alapján, egy oly rendi képviselet egybehivatásíít, melynek alapjait egy odtrogálandó választási törvény, s képviseleti joggal felruházandó kiváltságos osztályok képeznék. Nem gondolta meg a hetes bizottmány azt, hogyha egyszerű rendelet alapján hivatik össze egy erdélyi gyűlés, az ilyen gyűlés tagjai egyszerű bizalmi férfiaknak fognak tekinkintetni, még azon esetben is, ha valaki ignorálni akarná azon tényt, hogy V. Ferdinánd királyunk az 1848-ki erdélyi országgyűlést, utolsó erdélyi országgyűlésnek nyilvánitá. De lássuk , mily elemekből kívánná a hetes bizottmány e gyűlést magalakulva látni?! Az erdélyi gyűlés állama: a különböző vallások papi főnökeiből,vagy azok alkotmányos(?) képviselőiből; a nagy földbirtokosok választott képviselőiből; bizonyos számú községi képviselőkből; végre a városok és más iparhelyek választott képviselőiből. Miként választatnának az egyházi rend alkotmányos képviselői, erről a javaslat hallgat, s miután ez is a hetes bizottmány egyik eredeti gondolatát képezi, nem akarok óvatlan kezekkel erre megjegyzést koczkáztatni, annyival inkább, mert e részben nem akarok a javaslat nézeteinek szédítő magassága emelkedni. A nagy földbirtok képviselői, a nemzeti külön területek választó kerületei szerint lennének megválasztandók. Ámde a törvényhatóságokat az 1848. V. bezikk osztja választókerületekre, a hetes bizottmány pedig e sarkalatos törvényt ignorálja, tehát a megalakítandó külön nemzeti területeket újra rendelet útján kellene választó-kerületekre osztani. Tehát ismét egy mixtum-compositum, melynek alkatrészei lennének: érdekképviselet, egy 48-as eszme (választó-kerület) és egy végrehajtó rendelet. A községi képviselőket törvényhatóságokra kivánja felosztatni s ezeket a 8 ft egyenes adót fizetők s az illető honoratiorok választanák meg; itt azonban elfeledi a hetes bizottmány megmondani, ha váljon ezek is választó kerületenkint tegyék-e meg a szavazást?! „A városok és más iparhelyek képviselete nemcsak az eddig képviseleti joggal bírt városok, mezővárosok és taxális helyekre, hanem általában minden városok, mezővárosok és falvakra, melyek amazokkal ipar s kereskedelmi üzletre nézve hasonfokozatuak, kiterjesztendő. Vizsgáljuk egy kissé e pont horderejét! Ki kellene tehát a képviseleti jogot terjeszteni mindazon városok, mezővárosok és falvakra, melyek egy bizonyos fokán állanak az iparés kereskedelemnek. Ez lenne azután a jómód az erdélyi szász követek megszaporítására, s így, mily üdvös hatással lehetne ez, a kérelmezendő erdélyi gyűlésben a Saxenland megalapítására. Vagy talán, azt felelik erre a hetes bizottmány tagjai, „hisz a képviseleti jog ilyetén kiterjesztése a magyar városok és községek javára is válnék. Igazuk van! csakhogy a bizottmány tagjai nagyon jól tudják azt, hogy a székely-magyar elem a conventiculumtól távol tartván magát, ezen oldalról biztosítva vannak , mert arról meg vannak győződve, hogy a képviseleti jog ilyetén kiterjesztése többet használna a magyar és székely — mint a szász városoknak és községeknek. Ámde hová jutnának az ilyetén rögtönzött jogkiterjesztés által a románok, kiknek, mint tudjuk, nincsenek városaik és nagyobb ipart űző helyeik s alig lehetne néhány oly községet találni, melyekre az ilyen qualificatiót alkalmazni lehetne; mig a hetes bizottmány találna módot, majdnem minden harmadik szász helységet képviseleti joggal felruházandónak bemutatni. íme, hogyan ak- A franczia törvényhozó testület felirati javaslata: »Felség! Elégtétel és reménnyel töltnek el Felséged békebiztosításai, mivel mindazon javítások, melyeknek megvalósultát óhajtja Felséged, s a melyeknek a nép jóllétét öregbitniök kell, csak a közbizalom, a hosszas és megszilárdult béke eredményének segélyével teljesülhetnek. Belföldi szemle: — Zágráb megyének e hó 20-dikán kezdődött s következő napjain folytatott kisgyülésén olvastatott többek közt a helytartótanács leirata, melyben megemlittetvén, hogy a megye több vidékén ínség mutatkozik, a helytartótanács késznek nyilatkozik a nála letett pénzekből néhány ezer forintot kiosztás