Magyarország és a Nagyvilág, 1867 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1867-12-07 / 49. szám
Harmadik évfolyam. Pest 1867. deczember 7, 49. szám. Megjelen minden szombaton. Felelős szerkesztő : főmunkatárs. Kiadótulajdonos: VÉRTESI ARNOLD. ÁLD Ú R IMRE. Szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilap. DEUTSCH TESTVÉREK. Előfizetési föltételeit 1867-dik évre : Magyarország és a ГСagy-világ: és aPesti Hetilap együtt: egész évre 12 ft, félévre 2 ft., negyedévre 3 ft. Magyarország és a 14 agrárvilág: külön : egész évre 8 ft., félévre 4 ft., negyedévre 2 ft. — XPesti Hetilap külön : egész évre 4 ft., félévre 2 ft, negyedévre X ft. Az előfizetési pénzek küldendők : a kiadó-hivatalba, Pest, Dorottya-utcza, 11. sz. a. (Képpel az 579. lapon.) Azon az oczeanon, melynek hullámai a 18-dik század utolsó évtizede óta zajonganak, a szabad eszmék tengerén, mely a zsarnokság kopár szikláit verdesi, árboczként emelkedik ki Garibaldi neve. Messze ellátszik ez árbocz, tisztelettel tekintenek rá szabad népek, és vágyódva rabszolgák; ismert és hősi bátorsággal, rendületlen kitartással, nemes szívvel, végtelen áldozatkészséggel, magasztos jellemmel, szent szabadságérzettel egyértelmű e név. „Garibaldi — úgymond egy jeles életkrója, — senkihez sem hasonlít, reá nézve nem alkalmazhatók közönséges mértékek. Oly idegen e korunknak, fajunknak mintegy élő jelkép a mesés századokból. Története legenda, — és ki merné elmondani, hogy e legendát teljesen ismeri?“ Lássunk e legendából néhány fejezetet; ismerkedjünk meg néhány kiváló mozzanatával azon életnek, mely csupa kiváló mozzanatokból áll. Garibaldi 1807. július 22-én született Nizzában, azon házban, ugyanazon szobában, hol előtte Massena, a mészáros fia. Apja tengerésztől származott, s maga is tengerész volt. A fiú tengert látott, valahányszor a szülői ház ablakán kitekintett. A tengernek, azt hiszem, hatalmas befolyása van a jellem kifejtésére : nagyon jóvá, vagy nagyon rosszá teszi az embert. Garibaldit nagyon jóvá tette. Picziny korában egyszer eltörvén egy tücsök lábát, több óra hosszat siratta a szegény állatot. Nyolcz éves korában megmentette egy vízbe esett mosónő életét. Később Marseilleben egy vízbe esett fiút a kikötőben levő hajók alól húzott ki, s aztán elrejtette magát a hálálkodás elől. Buenos Airesben egy szerecsen életét mentette meg. Ilyeneket csinált víz alatt. A víz felett merész, ügyes, értelmes tengerész volt, s nem egyszer az ő előrelátása és képessége mentette meg a hajót veszedelemtől. De nemcsak tengerész volt ő, hanem szilárd lovas, biztos vadász, merész katona és jó hadvezér. Menekülései a történetírás csodái közé tartoznak, és csatákban legvitézebb katonáival versenyez. S még mindez nem elég, hogy Garibaldi emberi fogalmak szerint tökéletes legyen, kezet fog vele a jó szerencse, bátor emberek e jóbarátja is. Az a tömérdek golyó, mely füle mellett egyszer máskor elfütyült, kikerülte őt, vagy ha érte is, — mint Brazíliában, hol egy nyaka baloldalán ment be, és jobb fülénél állott meg, vagy Aspromontenál, hol a szabaditónak kellett sebesült térdére rogyni a szabadítottak előtt, — ez nem akadályozta őt, hogy amaz után Marsalán ezred magával egy hatalmas katonaállamot vegyen ostrom alá, emezzel pedig Monterotondón három sereggel szembeszálljon. Mazzini 1833-ban létrehozta azon kalandos hadjáratot, mely Saint-Juliennél szomorú véget ért. Garibaldi bemutattatá magát a híres republikánusnál, kit ha nem minden nézeteiben követ is, de máig is szeret, és megbízást kapott, hogy az állam szolgálatába lépvén, az Eurydice hajót csellel foglaljael, és a forradalomnak híveket szerezzen. Ezt szívesen teljesítette és sikerrel, ámabba nem tudott lelkiismerete belenyugodni. Azon pillanatban, midőn a felkelésnek Genuában ki kellett volna törni, már ő is ott volt. De azon vette magát észre, hogy a csendőrlaktanya mellett, melyet a fölkelők ostrom alá veendők voltak, körül van franczia katonáktól fogva. Alig maradt annyi ideje,hogy egy gyümölcsárusnőnél elrejtőzzék. A jólelkű asszony álruhát szerzett neki, s a 26 éves ifjú 1834. febr. 5-én szökevénynyé lön, s megkezdte azon kalandos életet, melyre alig van a történetek könyvében előzmény. Valami húsz napi bolygás után Marseillebe érkezett. „Ekkor olvastam először nevemet hírlapban, — mondja, — mégpedig a halálra ítéltek közt“. Marseilleben néhány hónapot