Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1868-07-05 / 27. szám

IV. ÉVFOLYAM. Pest, Julius h­ó 5-én 1868. 27. SZÁM. Felelős szerkesztő : V FR T E S I­­A R'N U L D. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Kiadó-tulajdonos : Ifj DEUTSCH MÓR. Előfizetési dij : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt­: Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 írt. Szöveg: Két nagy név a szerb szabadságharczból. Vér­tesi Arnoldtól. — Szófián bú Költemény Dalmady Győzőtől. — Munkácsy Mihály. Életrajz Komáromy Ivántól. — Egy vén Bach huszár. Beszély Deák Farkastól. — (Folytatás). A toptsi­­deri kastély. — Bottyán vára. Thaly Kálmántól. — Egy halálra ítélt császár végnapjai — Otthon. Elbeszélés levelekben Wild­­brandt Adolftól. — (Vége.) Mesterséges gyöngytenyésztés. — A hét története, Hevessy Lajostól. — Hirszekrény . Ujdonsá­gok. — Irodalom és művészet. — Színház. — Ipar és kereske­delem. Képek: Munkácsi Mihály. — Toptsideri park. — , Bottyán vára Tolna megyében Kömlőd’mellett. — A vihar. Mun­kácsi Mihály eredeti rajza. — Nemzetes Hájas Péter urnak és­­ hitves társának Erzsók asszonynak fürdői viszontagságai. Raj- s­zolta Klics Károly: Két nagy név a szerb szabadság­harczból. .. Midőn 1807-ben Usiczét ostromolta Kara György, melynek falai mögé húzódtak a törökök, először tűnt föl a szerb szabadságharcz történetében Obrenovics Milos neve. A rudniki knéz öcscse volt és igen vitézül viselte magát; veszélyes sebet is kapott itt mellébe. D­e ki gondolta volna még akkor, hogy az ifjú idővel, mint ve­­télytárs áll szembe a félelmes, a ha­talmas Kara Györgygyel ? Kara György intézkedése, midőn az apró fejedelmi hatalmat játszó voj­­vodák függetlenségi törekvését korlá­tozta, Milost is sujtá. A két kerület közül, melyeket bátyja nevében kor­mányzott, az egyiket egészen elvesz­tette s a másiknak kétharmadát. Fájt neki s részes lett az összeesküvésben, melyet Molenkó és Dobrinyasz Péter szőttek Kara György ellen 1810—11- ben. A fővezér dicsőségének súlya és növekedő hatalma bántotta mindazo­kat, kik egykor vele egy ranguaknak tartották magukat, s kiket most erős kézzel maga alá vetett. Az az idő már rég elmúlt, mi­kor Nenadonics Jakab a belgrádi tá­borban összedoboltatta csapatait Kara György ellen s a fővezér parancsára azt felelte, hogy Kara György hatal­ma csak a Kolubaráig tart, azon túl ő az úr. Hanem 1810-ben a muszka szövetségre támaszkodva még egyszer megkísértették Kara György vetély­­társai megingatni a fővezér hatalmát, de most már nem egyenesen ellene fordultak, hanem csak pártfogolja­i ellen, az általa alkotott szenátusban, a mindenható Mladen és Miloje ellen. „Nézzétek ! szólt Nenadonics Jakab, öcscsét a papot bemutatva katonáinak, — ert küldtem el s talált nektek ke­gyelmes császárt; de Mladennak meg Milojenak nem kell az oltalmazó s maguk akarnak császárok és kirá­lyok lenni.“ Hat század magával jött Jakab az 1810-iki szkupstinára. Em­berei rettenetesen ordítottak az ut-Iczán : „Nekünk a czár kell, a czár kell nekünk!“ Jakab heves szavakkal megtámadta Mladent. Kara György csak annyit felelt rá: „Ha Mladen roszul végezte a dol­gát, ülj h­át ezentúl te a helyére, s csináld jobban." A senatus elnöki székén sem birt Nenadonics Ja­kab oly tevékenységet kifejteni, hogy a harczdicsőség nimbusától körülragyogott Kara Györgyöt megbuktat­hassa. Még nagyon közeli esemény volt az 1806-iki fé­nyes hadjárat, mikor a bosniai basa harminczezer főnyi válogatott hadseregét Szabács előtt összetörte, s futva esett el maga a szeraszkiei, a büszke Kulin, a­ki a szer­­bekkel alkudozni sem akart, csak fegyvereik feltétlen­­ lerakását követelte. „Ha fegyvereinket akarjátok, itt­­ vannak, vegyétek el.“ Mondták rá a szerbek. Két nap­­ egymásután kijöttek a táborból a törökök , küzdöttek estig és este visszamentek, a­nélkül, hogy valamit vé­geztek volna. „Két napig emberül megálltátok a sarat, — üzenték a szerbeknek, — hanem még egyszer egész erővel megkísértjük, attól függ aztán, hogy a tietek lesz-e az ország egész a Drináig, vagy visszakerge­tünk benneteket Szmedneváig. Nagy nap volt ez a harmadik. Sokan átjöt­tek a Száván is és a halmokról és a fák tetejéről nézték az ütközetet. A szerbek egész közel hagyták jönni a törököket, csak akkor lőttek. Kara György úgy rendelte: Minden lövés embert talált. A legvitézebb bosnyák népek ott hulltak lakásra, zászlóikat a porba taposta Kara György diadal­masan előretörő serege. Még eddig minden hadjáratot di­csőséggel fejezett be Kara György, s azok, kik most ellene összeesküvést koholtak, nem annyira a nemzetre, mint a muszka segítségre számitottak. De Kara György az egésznek korán nyomára jött. Lazarevics Kukát láto­gatta meg egyszer, ki egy ütközet­ben kapott sebét ápolgatta még min­dig. Jobb keze már hosszas idő óta használhatlan állapotban volt. „Így járjon mindenki, a­ki roszat akar.“ Így szólt Kara György félig tréfásan, félig komoly czélzással. Luka, a­ki szinte részes volt az összeesküvésben, megrezzent és mindent kivallott. Nem akarja elárulni régi vezérjét. Az Obrenovics Milán iródiákja még többet tudott aztán mondani. A veszély nagy volt, mely Kara Györ­gyöt fenyegette. Molenkó és Dobrinyai Péter számos hivvel rendelkeztek Bel­­grádban s a fővárosban magában akarták a népet föllázitni Kara György ellen. Most hozzájok jött a régi hires rabló-vezér­­Veliko, kit a szkupstinán MUNKÁCSY MIHÁLY.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék