Magyarország és a Nagyvilág, 1870 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1870-09-11 / 37. szám
VI. ÉVFOLYAM. Test, Szeptemmber 11-én 1870. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Pest, József tér 6. sz. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói részvénytársaság. CSUKÁSSI JÓZSEF. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „Pesti Hetilappal“ együtt: Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. 37. SZÁM. Főmunkatárs Szerkeszti VÉRTESI ARNOLD. TARTALOM-JEGYZÉK. Szöveg : A Napolenok vége. — A rejtélyes dallam: Benedek Aladártól. — Családi titkok; elbeszélés Tóvölgyi Titustól. — Páris erődítései. — Újon ez búcsúja. — A Notre- A napoleonok vége. (Történeti párhuzam.) A Waterlooi ütközet már elviharzott. Ezelőtt 55 évvel még nem voltak távírdák, melyek gyorsszárnyú hívei, még ha a minisztériumokban szerkesztelek is, a legyőzött számára mindig elég világosan hangzanak. — E nap éjjelén érkezett a lesújtott császár vissza a főváros karrierjei közé. — Saját maga volt a rémhír hírnöke ... Az éj hallgatag csöndében és magányában tartó szomorú bevonulását, teljesen megtörve, segély nélkül, hasztalan tapogatózva egy baráti jobb után, kapva még a szalmaszál után is, de bensőleg már meggyőződve, hogy mindennek vége, vége! — Az önbizalom jegyzé meg róla Chateaubriand, ki „Memoires d’outretombe“ czimű művében Napoleon végét mint szemtanú jellemzi, s ki látta őt dicsősége verőfényében, s meg nem káprázott, mint egy bölcsész, ki diplomaták aprólékos mesterfogásai fölé helyezkedve, megismerte a gondviselés mutató ujját a megrázó események cacsában, mint egy költő, ki a megsemmisült imperator retDameban imádkoznak a franczia fegyverek győzelméért. — I Képek: Paris erődítései. Franczia ujoncz búcsúja. Leyton Alice. (Franczia beszély.) (Folytatás.) — A héttér — A Notre-Dameban imádkoznak a francziák győzelméért, ténete. Áldor Imrétől. — A vionville- és gravelottei csata — A francziák kivonulnak Nancyból. — Elsassi parasztok térek. - Újdonságok. — Irodalom és művészet. — Színház temetni jönnek az elesetteket. — Rögtönzött istálló vasúti és zene. — Sakkfeladvány. I Waggonbau. (A franczia-német háború.) Páris erődítései. így történt, hogy Páris még a ligny-i napot ünnepelte, midőn a Waterlooi már veszve volt. Száz ágyúlövés menydörgött június 19-nek reggelén a rokkantak előtt, míg az előtte való este már Napóleon, nagy hadseregének rommaradványai közepette a Belle-Alliance magaslatain arról gondolkodott, merre meneküljön. Páris csak 21-én ébredt föl győzelmi mámorából, elhagyta őt. Csillaga aláhanyatlott. — Érezni kezdé, hogy lejárta magát. Nem úgy, mint száz nappal ezelőtt, midőn Elba szigetét odahagyta. Akkor egészen más érzelmek között lépte át a Tuilleriák küszöbét. Most kereste a magányt, a csöndet, az Elysée-Bourbon rejtekét a Champs-Elyséesben. — „Ez ösztönszerüleg választott, két menhely világot vet sorsa megváltozott képére, tenetes fájdalmai fölé helyezi azon kínokat, melyeket nagy élete elporlása felett mint embernek kell éreznie. — És hol lenne az isteni igazság, ha máskép volna ez ? Hogy volna lehetséges hinni egy erkölcsi világ rendében ha egy Napóleon számára is nem jönne el az emberi bűnhödés pillanata? — Vegyétek el vérázott koronáját, taszítsátok le korhadt trónjáról, száműzzétek