Magyarország és a Nagyvilág, 1870 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1870-12-25 / 52. szám

/ 628 Udvari hírek. (A király) mast szombaton este tiz kocsiból álló kü­­lönvonaton Bécsbe utazott. Kíséretében voltak Festetich, Lónyay és Beust miniszterek. Az indóház ünnepiesen volt díszítve s a király Beust gróffal és Bellegarde főhadsegéddel ült egy coupéba. (A királyi család) a karácsonyi ünnepeket egészen csendben tölti Meranban, hol a királyné egész télen át időz, s hol a király az ünnepek alatt és tán néhány napig mu­latni fog, (JÓZSEF FŐHERCZEG ÉS K­OTILD FŐHERCZEGASSZONY) budai háztartásában, életmódjában, mint a „Ref.“ Írja,, a legne­mesebb egyszerűség uralkodik. Ma délután is oly jelenetnek voltunk tanúi, melyet lehetlen le nem írnunk. A föherczegi pár együtt sétálva a hatvani utczán, betért egy nürnbergi árukereskedésbe. A föherczeg egyszerű honvédköpenybe volt burkolva, neje rövid barna kabátkába, fején a legegyszerűbb kalappal. A kereskedő csak akkor ismerte föl a főherczeget és nejét, midőn ezek játékszerek s más apróságokat össze­vásároltak a főherczegi gyermekek számára. A kereskedő, ki nem látta a főherczegpárt belépni, azt hitte, hogy a hintó a bolt előtt áll, s összeszedve a játékszereket, vitte kifelé. „Hova, hova, meg akar fosztani portékáimtól ?“ monda Jó­zsef főherczeg mosolyogva, míg a kereskedő egész alázattal megjegyzé, hogy a hintóban helyezi el. „Nem hiszem, hogy elférjen, mert gyalog jöttünk, hanem egy-két darabot ma­gunk is elviszünk,s viszonzá a főherczeg, s szavai bizonyítá­sául vett egy-két darabot s a saját és neje zsebeit meg­rakta. A kereskedő kérte alásan, hogy majd felküldi ő, de a főherczeg jó kedvűen jegyzé meg: „Jaj, a kicsinyek nem várhatnak olyan sokáig!“ Színház. (Nemzeti színház.) Szakáll Róza k. a., ki „Az elké­nyeztetett férj“ és „Tűz a zárdában“ czímű két vígjátékában föllépett — kellemes benyomást tett. Előnyös külső, dega­­gerit játék, gyakorlottság, terjedelmes, bár a középrétegben monotonná váló hang, képezik jó tulajdonságait. Anyaggal, melyből nagyobb jövőt jósolhatnánk, nem látszik bírni, te­remtő erőt egyetlen pillanatban sem tapasztaltunk. Egészben véve tehát igen jó s kellemes színész , tehetségében művé­szi magvasabb erőt nem mutatott. (A nemzeti színház­ igazgatósága — a „Pesti Napló“ szerint — Carina kisasszonyt kívánja szerződtetni, tízezer írttal. „Kívánjuk, — írja az említett lap, — hogy e hit való legyen, s operánk ismét bírja ez oly sajnosan nélkülözött ki­tűnő drámai énekesnőt!“ Ez óhajtáshoz szívesen csatoljuk mi is a magunkét, de azt hiszszük, a sajtó nem igen moz­dítja azzal elő az alkudozások sikerét, ha annak pénzügyi oldalát is szőnyegre hordja. Ránk nem az tartozik, hogy va­laki mily áron, hanem hogy mily jól énekel és játszik. Az összeg az igazgatóság és az illető tag dolga, s máshol lega­lább csak akkor pengetik azt nyilvánosan, midőn méltatlan­ság vagy pazarlás történik. Nem rég is két annyi díjat emle­gettek egy vandevilistanővel szemben, mint a­mennyiről szó van, a­mi aztán akadályul szolgálhat a szerződés létrejötté­ben. — Hogy Carinával mit nyerne vissza a nemzeti­ színház arról egy előttünk fekvő, elsőrendű boroszlói lap is tanús­kodik, mely a Beethoven ünnepély alkalmából előadott Fide­­lióról emlékezve, a czimpszerep személyesítőét Carinát szerfö­lött magasztalja. (A bujdai várszínházra­ jobb napok derülnek, a magy. nemz.-színház tagjai szoktak ott játszani, az előadásokat sűrűn látogatják. Annyi ott a tehetős magánzó, hivatalnok, sőt aristokrata is , hogy annak a kis színháznak mindig ke­rül belőlük szépszámú­­és műveit hallgatósága. B. Orczynak azon igen praktikus gondolata jött : a budai színházat mint­egy előkészítő iskola gyanánt használni a színészeti növen­dékek számára. Ehhez járul a kormánysegély is (évenkint 20 ezer frt) s igy megérjük még azt a csudát, hogy Budán megél s megáll a magyar színészet, főleg budaiak pártolása mellett, mert a népszínház közönségét kiválókép csak Pest szolgáltatá. Hire jár, hogy a sugárúton (magyarul boulevar­­don) a magyar népsznháznak szép hely van fön­­tartva. Akkor hát három helyütt, sőt ha a dal­színház is elkészül tíz év múlva, négy pontján a testvérvárosnak fognak magyarul játszani, a nyári színkörök kivételével — melyek­ben remélhetőleg szintén fog hangzani hazai nyelvünk. Meny­nyit remélünk a jövő Pesttől ! Irodalom. (Ifjúsági iratok.) A karácsony- és újévi ünnepek meghozzák a gyermek­világnak szánt irodalmi aranyos dió­kat is , csakhogy az ily könyvek magva vajmi sokszor nem ér annyit mint a dió magva. Vagy tán abban hasonlí­tanak egymáshoz, hogy kívül czifrák, belül üresek. — Aszta­lunkon több ily ifjúsági irat hever. Laufer Vilmos kiadásában megjelent: Hohenauer könyve a „k i r á l­y­o­k r­ó l és lova­gokról.“ A kis olvasók okulhatnak belőle, de Szemlér elég ügyes rajzai oly gáládul vannak nyomtatva s színezés­ük oly gyarló, hogy ha nem magárt szereti meg azt a jót, mit a szövegből merit a gyermek, a „művészi kiállítás“ bizony nem fogja megkedveltetni vele. Egy-egy kiadó, ki a magyar közönséget csak fejős tehénnek tekinti, úgy gondolkodik, hogy hiszen ennek a publikumnak jó ez is. S rendesen az ilyenek panaszkodnak a közönség lanyhasága ellen. Pedig évenkint szaporodnak a könyvárusboltok, a­mi bizonyára csak amellett szól, hogy a magyar közönség szeret olvasni. A gyermekekben a szép iránti érzéket is kell nevelni s Laufer úr ne csodálkozzék rajta, hogy rosz nyomású köny­ve nem sok példányban fog megfordulni a kis Jézus aján­dékosztó garabójában. Felsmann „Niebelungok“ éne­kéről, mely prózában beszéli el és rajzolja le ad usum del­phini a német hősök és hősnők viselt dolgait, sem mondha­tunk kedvezőbbet. Tartalma érdekességét azonban sem a gyarló fordítás sem az esetlen rajzok nem birták tönkre tenni. Magyarország és a Nagyvilág. 52. Szám. 1870. Lapunk legközelebbi számával küldjük szét annak egész évi „TARTALOMJEGYZÉKÉT.“ * Egyben arról is értesítjük t. előfizetőinket, jjt hogy elsőrendű lipcsei könyvkötő intézettel lép-­­­tünk viszonyba, mellyel díszes bekötési táblá- 41­kát készíttetünk e lap számára. Egy-egy teljes új évfolyamra való bekötési tábla angol-vá­­s szonban arany nyomással, csomago-­­ lási díjjal együtt csak­ 95 kr. Kérjük a meg-­­ rendeléseket hova előbb megtenni. J? A „Magyarország és a Nagy­világ“­­ kiadói hivatala.­­ SAKKFELADVÁNY. Anonymustól Pesten.­ ­ Világos. Világos indul, és a harmadik lépésre matot mond. Az 50-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése Világos. Sötét. 1) P. c7—c8 (lovat vesz be) f f és mat. Helyes megfejtők: Sz. K. Becs. — Márkug Elek Pest. — Istóczy, G.­Kajd­ a bcdefgh A helyes megfejtők közül elsőnek kihúzott, jutalmul nyeri Batthyányi Lajos arczképét diszkiadásban. A 49-ik számunkban közölt képtalány megfejtése : Télen nagyon hideg van Nyáron nagyon meleg van Soha sincs jó idő Ha eső nincs szél van Mindig esik az eső Ha szél nincs, eső van. (Tiszavidék.) (Vasmegye.) Helyesen megfejtették: Varga Lajos, ref. tanitó Hollód-Venter. — Schreyner Kár. iskolamest. F. Járó. — Zavaros János Paks. — Horváth Ferencz. Makó. — S. Ko­­váts Gy. m. k. postamest. Avas Uj­város. — Czepf Katalin, Baja. — Novotny­i, Szarvas — Mészöly Ambrus Duna Szt. György. — Ref. önképző tag, Kecskemét. — H. F. Székely­­hid. — Pálinkás György, Czegléd. — Kurcz Lenke, Paks. — Novák Irén, Fugyi. — Ásványi ,Vendel, Baka. — Hordóssy Endre, N. Bajom. — Keller A., Perkáta. — Szénássy Fer. és Fövenyessy Dániel Szil. Somlyó. — Hornicska Miklósné, Ungvár. — Wartmann B., Szt. Gróth. —• Hely szű­ke miatt folytatása jövő számunkban. E megfej­tők közül kihúzatván Czepf Ka­talin, czime alatt a kitűzött j­u­t­al­om „Birs­­szem Jankó albuma“ Bajára postán megkül­detett. A tisztelt közönséghez. Csak rövid ideje, hogy a „Magyarország és a Nagyvilág“ olvasóihoz közelebb viszonyban állok. Készületlenül, úgy­szólván kapuzárás előtt vettem át szerkesztését e lapnak, melynek szük­ségeit tanulmányoznom csak kevés idő került s melynek összeállítására nézve nem rendelkezhetem munkaerőkkel. E körülménynek kérem betudni a fogyatko­zásokat. Egy elégtételem azonban van, s ez az, hogy számos és különféle oldalról vettem biztató szót és elismerő nyilatkozatokat. Azóta a munkatársak is sorakoztak körém s tán szerénytelenség nélkül szabad hivatkoznom az eddig megjelent munkák becsére. Nevekkel nem kérkedtem s nem is fogok. Elkel a jó bor ezégér nélkül is. Csak, mintegy jelezve a legközelebbi szám tartalmát, megérintem, hogy azt a következő írók munkái fogják képezni: költemény Szász Károly­tól s egy megható oláh néprománcz Moldován Gr. fordításában; továbbá Bérczik Árpád eredeti beszélye; a börzéről Ha­lász Imre; Shakespere-bálványozók, Greguss fölolvasásai után; Boroszlói tárcza, Frankenburg­­­tól; Boz-Dickens egyik beszélyremeke („A halálra üldözött“); fővárosi tárczalevél; képmagyaráza­­tok ; apróságok stb. — Rajzaink lesznek : arczkép Molnár Aladár; tájkép a szeretet háza és kör­nyéke Füreden; anya a csatatéren; disznótor (Jankótól) stb. stb. Még csak annyit, hogy kezemben már is oly hat eredeti beszély van, melyek bármely irodalomban számot tennének. Jövő hóban kezdjük a keletázsiai rajzokat. Első lesz : egy japáni vesztőhely, fénykép után. A kezdeményezés nehézségein túl vagyok. Mármost szorgalmamat és munkaképességemet e lap irodalmi és művészi becsének emelésére nyo­matékosabban fogom fordíthatni. Boldog ünnepeket! A viszontlátásig. Szerk. Felelős szerkesztő : ÁGAI ADOLF két sas-utcza 24. sz. Nyomatott a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói-részv.-társaság intézetében, Pesten. Mai számunkhoz van mellékelve RÁTH MÓR újabb vállalatairól szóló nagy könyvjegyzéke. Halálozások. Somssich­ Miklós, Somogymegyének 1848 előtt több ízben volt országgyűlési követe, a mostani képviselőházi el­nöknek, Somssich Pálnak atyja decz. 18-án Saárdon 85-ik évében meghalt, s a családi sírboltba temettetett. Hű és buzgó hazafi, a haladás meleg barátja és nemeslelkü ember volt, hosszú pályája minden idején át. Hindy Mihály, kegyesrendi tanár a váczi kath. gym­­nasiumban, decz. 20-án Váczon szélhüdésben, 63 éves korá­ban meghalt. Tudományos képzettségű férfiú volt, ki egy szakművet is adott ki a római régiségekről. Xijházy Tivadar sárosmegyei birtokos, az Amerikában elhunyt Ujházy László fia és közszeretetben részesült férfiú, e napokban sárosmegyei birtokán meghalt, 38 éves korában. Szerkesztői üzenetek: D. Földvár. Köszönjük azt a keveset is. — Bécsi L. M. Ez tán inkább beválik. Különben ön ritka ember. — L. P. Mária. A pinczelakban senyvedő özvegy forró köny­­nyekkel hálálkodik a kis árvának juttatott karácsonyi aján­­dékért. — N. Szombat T. A. Munkát beküldeni mindig szabad, de viszszautasitani is, ha nem válik be. Különben ha lehet, az Ígért tört. beszély helyett egyebet kérnénk. — Sz. Mihály G. I. Igazságtalan vád miután épen 50-ik szá­munkban tettünk eleget az ön levelében is kifejezett óhajtásnak. Egyébként nem az első megfejtő a nyertes, hanem igenis a két hét alatt beérkezett megfejtések közül az, melyet el-, s ő n­e­m húzott ki az e czélra külön alkalmazott árva gyermek A megfejtés különben helyes. — Cz. V. I. Ez ízben nem­­sikerült. — T. Földvár Sz. D. Intézkedtünk. A másikra, nézve igen. — Kaposv., N. J. Ajánlatát szívesen fogadjuk és küldeményét alkalmilag fölhasználjuk. — H. J. Letenye. Az 50-ik számban közlött sakkfeladványnak ön által bekül­dött megfejtésében a s­ötét a világos első (c 7 — d 8 knét vesz be) húzására . b8 — b7 húzással felelne s akkor első húzásra nem mat. — F—­ Károly Pest. Az ön meg­jegyzése a 49 sz. sakkfeladvány megfejtésére helyes , de nem rajtunk, hanem valószínűleg Ph­ex téllhibáján múlik. Hely­szű­ke miatt folytatása jövő számunkban.

Next