Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1871-01-01 / 1. szám

VII. ÉVFOLYAM 1871. Megjelelt minden vasárnap. I. SZÁM, Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvény-társaság. PEST, JANUÁ­I 1. Kiadó-hivatal: PEST, Józseffér*­0. sz. Előfizetési díj : Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 írt. — Egész évre 8 frt. — „Kákai Hetikrónikájával“ együtt: Negyedévre 3 írt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 írt. ♦ J\lloLNAR y^LADÁF^. Egy oly férfiu képét mutatjuk be e sorok kísére­tében, ki, bár működése a közélet mezején még nem nyúlik az évek hosszú sorára, fáradhatlan buzgalmának már is jelentékeny gyümölcseit mu­tathatja fel s a hazai tanügy, valamint a jótékonysági intéze­tek körül közelismerésben ré­szesülő érdemeket szerzett ma­gának. Molnár Aladár 1839. febr. 6-án született Veszprémben, hol atyja központi főszolgabíró volt s e hivatalát a vidék köz­szeretete mellett egész 1845-ig viselte, midőn aztán leköszönvén állásáról, falusi jószágára, Tur- Vázsonyba vonult. Itt nyerte a gyermek az első elemi okta­tást részint házi nevelőtől, ré­szint a helybeli ref. tanítótól, mígnem atyja 1848-ban or­szággyűlési képviselővé válasz­tatván, őt is magával hozta Pestre, hogy itt az ágost­ gym­­nasiumban folytassa tanul­mányait. Tanulói pályája azon­ban itt igen rövid volt; Win­­dischgrü­tz serege közeledett, a kormány és az országgyűlés Debreczenbe költözött s Molnár Aladár atyja, mint ki híven ki­tartott a szabadságharcz utolsó mozzanatáig, szintén Debre­czenbe ment, s magával vitte fiát, kinek itt aztán az ország­­gyűlés volt iskolája, melyet na­ponként szorgalmasan látoga­tott. A forradalom szerencsétlen kimenetele a sok ezer lesújtott család közt Molnár A. család­jára is végzetessé lön; atyja mint politikai bűnös a boszú­­álló hatalom kezének egész sú­lyát érezte, vagyona elpusztít­­tatott és a serdülő gyermek szép tehetségeinek fejlesztése egy ideig abba maradt, mert iskolát nem látogathatott. An-­ nál nagyobb szenvedéllyel feküdt neki az olvasásnak s­­ különösen az angol Young „Éjszakái“ később Eötvös „Karthausi“-ja stb. bilincselték le, egyúttal ábrándos merengő irányt adván kedélyének. Tudvágya, magasbra­ törekvő hajlamai azonban nem lehettek sokáig kielé­gítve ez élet által s igy 1853-ik év tavaszán a szomszéd Vámosfaluba ment Pap István ref. lelkészhez, ki mint nagy tudományu férfiú méltó hírben állt s mint nevelő is ritka tökélylyel dicsekedhetett. Ennek oldalánál ta­nult tehát egész 1855-ig s oly fáradhatlan szorgalom­mal igyekezett pótolni a mulasztottakat, hogy éjjel, ha gyertyája kifogyott, holdvilág mellett szemei veszélyez­tetésével olvasott. Az öreg Pap István kitűnő bölcsész volt s oly megnyerően tudta előadni e tárgyat, hogy tanítványa maga is hévvel neki feküdt a filosofiának, s később is buzgó mivelője maradt. 1855 őszén végre a pápai ref. főiskolára ment, hol 1860-ig a theolog­iai és bölcsészeti tanfolyamot is elvégezte. Irodalmi működése mindjárt Pápára érkezése után kezdődött, a­mennyiben nem csak egy írott lapot szerkesz­tett „Fejlő rózsák“ czím alatt Thaly Kálmánnal együtt, ha­nem a főiskola által kitűzött pályadíjakra versenyezvén,éven­ként elnyerte a jutalmakat s összesen 6 ily koszorúzott műve van, melyek közül néhányat (minek, „a magyar alkotmány történeti kifejlődése“, továbbá „a gépek jelentősége az embe­riségre , “ úgyszintén egy hosz­­szabb bölcsészeti - theológiai értekezés) a főiskola által ki is nyomattatott. Tanulmányait befejezvén, a pályaválasztás nagy feladata állott előtte. A politikai helyzet épen akkor a legszomorúbb volt, közhivatalba lépni nem igen lehetett a tüzes hazafias szellemű ifjú kedvére. Nem maradt tehát más, mint papi állást keresni. El is volt már erre szánva, midőn Kerkapoly Károly, akkor a bölcsészet ta­nára a pápai főiskolán beteg­sége miatt Griffenbergbe menni kényszerült : Molnár Aladárt óhajtotta helyetteséül. Az egy­házkerület meg is választotta s igy az alig 21 éves ifjú, ki rövid előtt még a vámosi ref. lelkész oldalánál pótolgatta hiányos ismereteit, 1860-ban már Hegel bölcsészeti rendsze­rét s a bölcsészet történetét tanította s e mellett a seniorság gondjait is viselte. A fiatal tanár nem csak a főiskola körében lett csakhamar közszeretet tárgya, hanem hire messzebb is elhatott s 1862 őszén meghivatott helyettes tanárul a pesti református theologiai intézetbe, hol egy évvel­ később rendes­­ tanárrá választatott. Buzgalma e mellett nőttön nőtt ; azon kívül, hogy az intézetben évenként 7 külön­böző tárgyat adott elő, hetenként 18 órán át, az irodalmi téren is sűrűbben kezdett foglalkozni, irt külö­ Molnár Aladár.

Next