Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1871-01-01 / 1. szám
VII. ÉVFOLYAM 1871. Megjelelt minden vasárnap. I. SZÁM, Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvény-társaság. PEST, JANUÁI 1. Kiadó-hivatal: PEST, Józseffér*0. sz. Előfizetési díj : Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 írt. — Egész évre 8 frt. — „Kákai Hetikrónikájával“ együtt: Negyedévre 3 írt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 írt. ♦ J\lloLNAR y^LADÁF^. Egy oly férfiu képét mutatjuk be e sorok kíséretében, ki, bár működése a közélet mezején még nem nyúlik az évek hosszú sorára, fáradhatlan buzgalmának már is jelentékeny gyümölcseit mutathatja fel s a hazai tanügy, valamint a jótékonysági intézetek körül közelismerésben részesülő érdemeket szerzett magának. Molnár Aladár 1839. febr. 6-án született Veszprémben, hol atyja központi főszolgabíró volt s e hivatalát a vidék közszeretete mellett egész 1845-ig viselte, midőn aztán leköszönvén állásáról, falusi jószágára, Tur- Vázsonyba vonult. Itt nyerte a gyermek az első elemi oktatást részint házi nevelőtől, részint a helybeli ref. tanítótól, mígnem atyja 1848-ban országgyűlési képviselővé választatván, őt is magával hozta Pestre, hogy itt az ágost gymnasiumban folytassa tanulmányait. Tanulói pályája azonban itt igen rövid volt; Windischgrütz serege közeledett, a kormány és az országgyűlés Debreczenbe költözött s Molnár Aladár atyja, mint ki híven kitartott a szabadságharcz utolsó mozzanatáig, szintén Debreczenbe ment, s magával vitte fiát, kinek itt aztán az országgyűlés volt iskolája, melyet naponként szorgalmasan látogatott. A forradalom szerencsétlen kimenetele a sok ezer lesújtott család közt Molnár A. családjára is végzetessé lön; atyja mint politikai bűnös a boszúálló hatalom kezének egész súlyát érezte, vagyona elpusztíttatott és a serdülő gyermek szép tehetségeinek fejlesztése egy ideig abba maradt, mert iskolát nem látogathatott. An- nál nagyobb szenvedéllyel feküdt neki az olvasásnak s különösen az angol Young „Éjszakái“ később Eötvös „Karthausi“-ja stb. bilincselték le, egyúttal ábrándos merengő irányt adván kedélyének. Tudvágya, magasbra törekvő hajlamai azonban nem lehettek sokáig kielégítve ez élet által s igy 1853-ik év tavaszán a szomszéd Vámosfaluba ment Pap István ref. lelkészhez, ki mint nagy tudományu férfiú méltó hírben állt s mint nevelő is ritka tökélylyel dicsekedhetett. Ennek oldalánál tanult tehát egész 1855-ig s oly fáradhatlan szorgalommal igyekezett pótolni a mulasztottakat, hogy éjjel, ha gyertyája kifogyott, holdvilág mellett szemei veszélyeztetésével olvasott. Az öreg Pap István kitűnő bölcsész volt s oly megnyerően tudta előadni e tárgyat, hogy tanítványa maga is hévvel neki feküdt a filosofiának, s később is buzgó mivelője maradt. 1855 őszén végre a pápai ref. főiskolára ment, hol 1860-ig a theologiai és bölcsészeti tanfolyamot is elvégezte. Irodalmi működése mindjárt Pápára érkezése után kezdődött, amennyiben nem csak egy írott lapot szerkesztett „Fejlő rózsák“ czím alatt Thaly Kálmánnal együtt, hanem a főiskola által kitűzött pályadíjakra versenyezvén,évenként elnyerte a jutalmakat s összesen 6 ily koszorúzott műve van, melyek közül néhányat (minek, „a magyar alkotmány történeti kifejlődése“, továbbá „a gépek jelentősége az emberiségre , “ úgyszintén egy hoszszabb bölcsészeti - theológiai értekezés) a főiskola által ki is nyomattatott. Tanulmányait befejezvén, a pályaválasztás nagy feladata állott előtte. A politikai helyzet épen akkor a legszomorúbb volt, közhivatalba lépni nem igen lehetett a tüzes hazafias szellemű ifjú kedvére. Nem maradt tehát más, mint papi állást keresni. El is volt már erre szánva, midőn Kerkapoly Károly, akkor a bölcsészet tanára a pápai főiskolán betegsége miatt Griffenbergbe menni kényszerült : Molnár Aladárt óhajtotta helyetteséül. Az egyházkerület meg is választotta s igy az alig 21 éves ifjú, ki rövid előtt még a vámosi ref. lelkész oldalánál pótolgatta hiányos ismereteit, 1860-ban már Hegel bölcsészeti rendszerét s a bölcsészet történetét tanította s e mellett a seniorság gondjait is viselte. A fiatal tanár nem csak a főiskola körében lett csakhamar közszeretet tárgya, hanem hire messzebb is elhatott s 1862 őszén meghivatott helyettes tanárul a pesti református theologiai intézetbe, hol egy évvel később rendes tanárrá választatott. Buzgalma e mellett nőttön nőtt ; azon kívül, hogy az intézetben évenként 7 különböző tárgyat adott elő, hetenként 18 órán át, az irodalmi téren is sűrűbben kezdett foglalkozni, irt külö Molnár Aladár.