Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)

1871-08-27 / 35. szám

472 (Az olasz Rózsa Sándor) Gasparoni felől, ki 47 évig ült fogságban, múltkor röviden megemlékeztünk. Most egy londoni lap római levelezője többek közt így ír ez esemény­ről : Az ember azt hitte, hogy Rómának elég ünnepe volt már ez év hátralevő részére a pápai jubileumban és a király fogadásaiban a quirin­álban. De az „örökváros“ alig ocsúdott föl e nagy horderejű események által okozott lelki izgatás­ból, s már­is újra igénybe vannak véve a rómaiak a hirhe­­dett rablófőnök Antonio Gasparone városukba érkezte által. A főnök bandája életben maradt többi tagjaival jött, kik most 46 évi fogság után látják újra isten szabad egét. Meg­bocsáthatjuk a jelen kor emberének, ha oly nevet nem is­mer, mely XII. Leo pápasága alatt, ki után már most 3 utód járta le a sorskerekét, nagyon is elterjedt volt. Azon időben, midőn még Della Gerga ült sz.­Péter székében, Gas­parone és czimborái rémületére voltak a Frosinone és Ter­­racina közti határvonalnak ; ott fészkeltek a pontini mocsá­rok szélén elnyúló dombokon, főhadihelyük pedig Sonnino volt, főnöküknek születés- és lakhelye. Miután már minden ellenük tett kísérlet a pápai kormány részéről sikertelennek bizonyult be, egy pap, Monsignore Pellegrini, Sezza városá­nak fővikáriusa, ki még most is él, bár 87 éves, egyszer elébe ment a rablóknak, hegyi tanyájukban fölkereste őket­ és a kormány nevében teljes bocsánatot, szabad elvonulást, sőt bőkezű jutalmat is ajánlott föl nekik, ha magukat meg­adnák a közhatalomnak és ha azon ünnepélyes fogadás mel­lett, miszerint soha visszatérésre nem gondolnak, a pápai tartományokból eltávoznának. Az ajánlat elfogadtatott, s az alku megköttetett. A banda 22 férfia letette fegyvereit és igy kisértetett Civitta Vecchiába. Ott azonban nemcsak hogy hajóra nem ültették s szabadabb országba vitorlázni nem engedték őket, de sőt börtönbe vetették azon értesítéssel, hogy bitó helyett „kegyelem utján“ holtiglan tartó börtön vár reájuk. Ennek értelmében be is zárták őket a spoletoi állami várfogházba, később pedig a Civita Castellanaiba, hol is, midőn egy évvel ezelőtt az olasz csapatok bevonul­tak, Rómába menőben a 22 közül még hetet találtak élve. Midőn ezek hallották, hogy Viktor Emanuel király útjában új székvárosa felé börtönüket is érinteni fogja. Pietro Maxi a bandában az egyetlen írni s olvasni tudó ember, kérelmet nyújtott föl a királyhoz, hogy bárminemű is azon bűn, mely-­­ nek vádja Gasparone főnökét s a bandát terheli (magáról Gasparoneról mondják, hogy ötven gyilkosságnál többet kö­vetett volna el,­ most, miután a törvény értelmében „élet- [ hossziglan” alatt értendő 30 évet átélték, joguk van a sza-­­­badsághoz. A foglyok kérelmének hely adatott, a hét egykori rabló szabadon van s ha nincsenek is „dijazva“, legalább módjuk jutott, egy munkaképtelenekké lett aggastyánok in­tézetében a kegyelet árán föntartani magukat. (Iparlovag.) A testvérfővárosokban legújabban egy iparlovag űzi mesterségét, ki a szédelgés egy új nemét gondolta ki. A fiatal­ember csinosan van öltözve, jól tud beszélni, s a kávéházban vagy vendéglőkben ismerkedik meg áldozataival. Különösen vidékieket szokott rászedni. Mutat nekik egy súlyos arany pecsétgyűrűt, s odavetve beszéli, hogy neki most e gyűrűt el kell adnia, mert hiába a fiatal ember pénz dolgában megszorul stb. A legjobban szeretné e gyűrűt magánházba adni, hogy idővel reménye legyen visszaválthatni stb. Hogy azonban ne gondolják, hogy a gyűrű talán rész aranyból van, elmegy a rászedett vidékivel az aranymiveshez, ez jónak találván az aranyat, megbecsüli a gyűrűt s most már nem lévén kétség, a vidéki megfizeti az aránylag igen olcsó árt, de nem vette észre, hogy mikor kijöttek az aranymivestől, a fiatal­ember villámgyorsan ki­cserélte az aranygyűrűt egy egészen hasonló talmi arany­gyűrűvel. (Vas­kunyhók.) A pestvárosi gazdasági bizottmány elhatározta, hogy a Seaton angol mérnök által ajánlt vas­­kunyhókból egyet próbaképen vagy a lóvásártérre, vagy az új vásártérre a rendőrök számára megrendel. Egy-egy ily vasházikó 20 láb hosszú, 10 láb széles és 10 láb magas 2 szobából áll és amerikai módra van készülve. Az anyag gal­vanizált szitás vas, mely az idő minden viszontagságával daczol; belül fával van a gunyhó bélelve, és állítólag úgy meleg mint a hideg befolyása ellen jól megvédi a bennla­kókat. Alapzatához 3—400 tégla­ szükséges, télre egy kályha. Ára egy ilyen gunyhónak helyben 1000 frt. (Babona.) A napokban Kassán egy mézeskalácsos bolt­ban egy paraszt 16 egy fontos gyertyát vett. A kérdésre, hogy mire fogja használni a gyertyákat, választ adni nem akart. — „Hjah! a városi urak — mondá — azt hiszik, hogy ők a legokosabbak s minket falusiakat csak kinevet­nek.“ Végre a sok sürgetésre elmondta, hogy öt éve, hogy testvére meghalt, öt gyermeket hagyván hátra, kiket ő ma­gához vett. Az öt év óta nővére lelke minden nap délben és éjfélkor megjelen azon szobában, hol meghalt. Hogy nő­­vére lelke ne járjon vissza, az asszonynak szomszédnéja azt tanácsolta, hogy nővére halálának évfordulóján 16 viasztyer­­tyát gyújtson meg, mert ezen áldozat után nővére vissza fog térni az örök nyugalomra s többé meg sem is jelen. (Művészeti ösztöndíjak.) A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a művészeti czélokra megszavazott országos javadalmazás rovására, az országos képzőművészeti tanács javaslata alapján, Feszi László, Czigler Győző építészeknek külön-külön 600 frt, Bem Pál, Somogyi Susztek Dániel, Mészöly Géza, Richter Zsigmond és Pálik festőknek egyen­­ként 600 frt, Miskovszky Viktor, Kern Armin, Weber Ferencz és Gerhard Alajos festőknek külön-külön 500 frt, és Gyön­­gyösy Rezső festőnek 300 frt, továbbá Doby Jenő rézmet­szőnek 600 frt, Kugler Ferencz szobrásznak 500 frt, Huszár Adolf szobrásznak és Kratzmann Ede üvegfestőnek egyenként 400 frt, Morelli Gusztáv fametszőnek 500 frt, és végre Ko­­hányi Károly, Greguss János és Irinyi Sándor rajztanárjelöl­teknek külön-külön 200 frt utazási ösztöndíjat engedélyezett. Továbbá megrendelte Izsó Miklós szobrásznál néhai b. Eöt­vös József márvány mellszobrát az egyetemi vegyművelde, és Petőfi Sándor márvány mellszobrát a magyar nemzeti múzeum számára. Engel József szobrásznál pedig az utóbb említett intézet számára, I. Mátyás király és Mária Terézia királyné márvány mellszobrát. Végre engedélyezett Mezey József világtalan festésznek 200 frt, Kegyes József festész­­nek 100 frt és Ország Antal tollrajzolónak 200 frt segélyt. Magyarország és a Nagyvilág. 35. Szám. 1871. Sajtó és könyvészet. (A sakkjáték tankönyve) czimű munkára hirdet elő­fizetést Márki István biharmegyei esküdt. A sakkjátéknak hazánkban kitűnő művelői voltak és vannak, minek p. o. Szén J. (I 1857) Lőwenthal s mások, kik európai sakkverse­nyeken győztesek voltak. Szerző azt, hogy a sakkjáték na­gyobb mérvben nem terjed, annak tulajdonítja, hogy meg­felelő rendszeres tankönyv hiányzik s e hiányon kíván a jelen mű által segíteni. Ára a mintegy 20 évre terjedő mű­nek 2 frt, s az előfizetési pénzeket elfogadja Dobay János könyvnyomdája B. Gyulán. („Keleti gyöngyök“) czím alatt Erődi Harrach Béla­­ kiadta Omer Chejjam persa költő verseit. A fordítás eléggé­­ sikerültnek mondható. („Saját erejéről,“) regény Hillern Vilmától megje­lent magyar fordításban K. Benitzky Irmától. A fordítás itt-ott kívánni valót hagy. Ára a három kötetnek 3 frt. („MÉG HÁROM ROMÁN NÉPBALLADA“,) ismerteti Ács Károly. Függelékül a „Virágok a román népköltészet meze­jéről“ czimü füzethez. (A FRANCZIA NYELV LEVÉL SZERINTI ÖNOKTATÁSA) Ro­­bertson tanmódja szerint, irta Psenyeczky Nagy Sándor. Megjelent az első rész,­l-ső levél. Ára egy levélnek 30 kr. („Philologiai közlöny“) szerkesztik és kiadják Bar­­tal és Hómann Otto egyetemi magántanárok, hatodik és hetedik füzet, melynek tartalmát különféle tudományos ér­tekezések képezik. Halálozások. Dr. Tormay Károly, pestvárosi főorvos és a Rókus­­kórház igazgatója, Pesten, aug. 18-án, 68 éves korában. Botka Mihály, Zala megye egykori első alispánja s két ízben országgyűlési képviselő, Karmacson, augusztus 18-án, élete 48-ik évében. Buzimi Jellacsics Ede, volt helyettes udvari kan­­czellár, augusztus 27-én Zágrábban. Litschauer Károly, ismert genrefestő, Düsseldorf­ban, aug. 8-án. SAKKFELADVÁNY. Liberali J.-tól, Londonban, Sötét. A 33-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése: Dr. Groh­l Samutól. Világos. S­’tét. 1) V. c8—Ъ8........................d) К. c3—d4 b) F. d3—akár hova c) F. b6—akár hova d) H. d1—a2 V. e2 e) P. f6—f5 f) P. c5—c4 2) a) H. d6—b5 b) H. d6-e4 V. h5 c) V. Ь8-Ъ2 d) B. d1—d3 (it) e) V. b8—h8 f) H. d6—b5 Helyesen fejtették meg: Homolka János, Győr­­vár. — Stern Mór, Zombor. — Márkus Imre, Pest. — M. E. Detta. — Lefkovits Ignácz, Sz.-Ófalva. — Molnárfy G., Lipótfalva. — Schicktanz Ferencz, (?). — Tóth Imre, So­rok. — Sz.-K.-Bécs. Temerin, J. J. A beküldött megfejtés nem oldja meg a feladványt, mert a sötét király huszárjával ütve, a d­-en következő­­ után d4-re menekülhet. — Gyula, Sch. E. Detto. — Pest, D. H. Szombathely, H. P., Tetétlen P. Zs. A. sötét futó b6—18 lépéssel 16 parasztját biztosítván, a mat­tot a második lépésre lehetetlenné teszi. — Kalocsa, P. M. A választ még múlt számunk hozta, hol azonban tévedésből Kolozsvár áll. Nyílt bókjai nevének aláírása nélkül­ ránk nézve nagyon közönyösek, noha kétségkívül jellemzők. — Kassa, E. M­. A megfejtés nem sikerült. A feladványok ügyé­ben már válaszoltunk ; beszélyek közlése minőségüktől függ. — Ugrócz, Z. A. Elcsépelt alapgondolat, mely sem a feladónak, sem a megfejtőnek nem kerül fejtörésbe. Kivitele egyéb­iránt correct. Érdekesebbeket kérünk. Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. s és mat. léftalán­y. Megfejtése a 37-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma „Attila“ czimű műlap. A 33-ik számban közlött képtalány megfejtése: ,,Együtt mélység és magasság.“ Helyesen megfejtették: Búza Endre, Pest. — Nagy Ferencz, Rimaszombat. — A polgári olvasó kör, Baja. Kál­­mán-Hetesy Tinka, Madocsa. - - Kovács Károly, Tépe. — Body Imre, Gödöllő. — Rácz Gyula, Pákod. — Tóth Ödön, Debreczen. — Simon István, Felsőnyék. — Részben megfej­tették : Mikó György, Szegszárd. — Létay Károly, Felvincz. — Fried Laura, Nyíregyháza. — Böhm Mór, M.­Vásárhely. — Farkas Gusztávné, Miskolcz. — Tinsler József, N.­Szalonta. — Bernatzky Károly, Versecz. — Boda Aladár, Pest. — Dr. Mauer, Uj-Verbasz. — Szálka Péter, Gyulafalva. — Faith Antal, V.­Palota. — Maru­ssovics Pál, Polhora. — Mészáros Gyula, Debreczen. — Paál József, Horpács. — A megfejtők közül az elsőnek kihúzatván a polgári olvasó kör Baja, számára a „Honvédtábor“ czimü műlap megküldetik. A 33-ik számban közlött lóugrásos rejtvény meg­fejtése : „Elfordítod tőlem arczod, Csillagit hűvös szemednek, Szemeim a sötét éjben Elvakulva tévedeznek. Imádságra nyílik ajkam, A kárhozat felel nékem , Óh e szörnyű fájdalomban, Meddig kell még élnem, égnem. Helyesen megfejtették: Strasser N, Ürmény. — Dr. Maner, Uj-Verbász. — Szabó Károly, Ártánd. — Tinsler József, N.-Szalonta. — Holló Lajos, N.­Kálló. — Weber György, Pest. Schönstein Márton, M.-Vásárhely. — Bezerédj Gyula, Veszprém. — Fraenkl H., Miskolcz. — Várady Lujza, Déva. — Dr. Herkc Károly, Varasd. — Korsós Péter, Siklós. — Stern Mór, Köbölkút. — Mikó György, Szegszárd. — Böhm Mór, M.­Vásárhely. — Kovács Károly, Tépe. — Rácz Gyula, Pá­kod. — Búza Endre, Pest. — Wagner János, F.­Nána. — Huszár Károly, Debreczen. — Keresztury István, Ötvenes. — Kiszelák Sándor, Visznek. — Makay Félix, Vezekény. — Mezey István, Lőcse. — Ujházy Dénesné, M.-Nosztra. — Holl Hermin, Pest. — Halper Ferencz, Szombathely. — Schmidt Ede, Gyula. —­ Darvasy Otília, N.-Várad. — Kövy Lajos, Debreczen. — Mészáros Gyula, Debreczen. — Sorbán Ma­rika, Szamos-Újvár. — Kollman Gyula, Jászberény. — Tur­­csányi-Szabó Fanni, Szolnok. — Bagi József, Tarján. — Kalmár Ezechiel, Kis-Kürtös. — Groszhauer Károly, Baja. — Kiszely Ferencz, Felső-Sz.-György. — Nem egészen helye­sen sor­rendben, de megfejtették: Czepf Katalin, Baja. — Goldstein Ignácz, Tarczal. Molnár János, Toroczkó. — Body Imre, Gödöllő. — Pried Laura, Nyíregyháza. — Bo­­lemán István Győröd. — M. Elek, Dunaszeg. — Lefkovics Júlia, Sz.-Ófalu. Minich József, M.-Berény. — Papp Simon, Szász-Régen. — Décsy Károly, N.-Abony. — Maruissovics Pál, Polhorán. — Schiktanz Ferencz. (?) — Plank Sándor, Eger-Lővő. Az megfejtők közül elsőnek kihúzatván Darvasy C­­­i­­­i a N.-Várad, számára a „K­oronázási albu­m” megküldetik. A 32-ik számban közlött szótalány helyes megfejtését beküldték utólag : Gr. Zichy László, Tokaj. A doroszlói ol­vasó-egylet. — Schiktanz Ferencz. Szerkesztői üzenetek. „Első szerelmem.“ Zavaros —­épen mint az első sze­relem. Nem közölhető. — E. L. Pécs. Első levelét is meg­kaptuk, de rettenetes ákombákom aláírásából nevét nem tud­ván kibetűzni, az illető ügyeket el nem intézhettük. Most a kiadóhivatal majd intézkedik a műlapok iránt. A többit bízza reánk. — M. J. Lőcse. Alkalmilag felhasználjuk. — Sch. F. Rimaszombat. Detto. — „A felső őrsi és olajfa emléke.“ Az illető vidékre talán érdekkel bírhat a különben elég csi­nos költemény, de lapunk mértékét meg nem üti. — R. J. Siklós. A beküldött talányok nem igen sikerültek, kerül ta­lán onnan jobb is. — „Ócska templom“ és „Az unoka.“ Pró­­zailag elmondott dolgok­ nem adhatók. — Sz. A. Boros Jenő. Az arczképet nagy sajnálatukra nem adhatjuk, mert lapunk­ban egyszer már megjelent. De nagyon lekötelezne ön, ha a lyceumra vonatkozó rajzot és adatokat a levélben említett forrásból hozzánk juttatná. „Utolsó találkozás.“ Elhiszszük önnek, hogy „minden kezdet nehéz,“ de ha már maga is meg van győződve költői tanulmányai „első termékének“ gyarlóságairól, miért küldi be ? Különben a vers még kez­detnek is gyenge. Felelős szerkesztő : ÁGAI ADOLF kétsas-ntera 24. sz.

Next