Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)
1871-10-08 / 41. szám
544 (Petőfi egy versének eredete.) Petőfi Sándornak „Erdélyben“ czimű szép költeménye egy erdélyi lap szerint következőkép született: „A függetlenségi harcz kitörése előtt Költőn Teleky Sándor gr. vendégszerető kastélyában épen a „partium kérdése“ eldöntésében tanácskozott a vidék intelligentiája, midőn a lánglelkű költő ott élvező élte legkedvesebb perczeit. Este díszes lakománál a számos pohárköszöntés egymást érte. Mindenki vidám volt, csak a költő arczán borongott a búskomolyság. „Druszám, szólj már te is valamit !” mond a szívélyes házigazda szeretett poétájának. „Várj, még szedjek be vagy három pohárrral!“ mond Petőfi s bus melancholiájába visszaesett. A poharazás folyt tovább, midőn egyszerre feláll az ihletett költő s hatalmas hangon rágyújt festői költeményére. Ölelték, csókolták a szeretett költőt, s hogy e meglepő felköszöntő el ne veszszen, felkérték szerzőjét a megörökítésre, ki egy szomszéd szobába vonulva, Haray Victor tollába diktálta nagy nehezen a könynyen eldörgött hazafi érzelmeket. (A honvédmenház alapkövének letétele múlt vasárnap történt meg nagy ünnepélyességgel. Jelen voltak a Pesten tartózkodó 1848/9-ki honvédek, a pesti czéhek, a svájczi fegyvergyár és a budai hajógyár munkásai. Buda-Pest városi hatósága és képviselő-testülete, országgyűlési képviselők, vármegyék és a vidéki honvédegyletek küldöttei, a pesti önkénytes és városi tűzoltók, élükön gróf Széchenyi Ödönnel, s ezerekre menő közönség lobogókkal és zenekarokkal vettek részt. Az ünnepély, a honvédmenház színhelyén, a nemzeti dalkör által a „Hymnus“ két első versszakának eléneklésével, s a Sárközy zenekara által eljátszott „Szózat“-tal nyílt meg. Aztán Vidats János ur tartott beszédet. Ezt követte az alapkőbe leteendő okmány felolvasása. Mire Vidats János ur felolvasta a tárgyak jegyzékét, melyek az alapkőbe leteendők voltak, mint: az adakozók névsora. Kossuth Lajos arczképe; az 1849-ki Kossuth hírlapja; Budavár ostromának képe; özv. Damjanichné által beküldött egy db. 1848-ki magyar arany ; egy honvédhuszárt ábrázoló kép ; az első parlamentáris magyar minisztérium arczképcsoportozata; Gáspár Ibnok, a „legvitézebb honvéd-huszár“ arczképe ; Vetter Ibnok honvéd-érdemjele, az aradi honvédegylet pecsétje ; a legöregebb, még élő honvéd, Németh János ezredes arczképe ; a vasárnap megjelent napilapok egy-egy példánya stb. Magát az alapkövet, a munkások segélyével Vetter altábornagy, Gáspár tábornok s Németh ezredes bocsáták le a mélységbe, melyre a körülálló vendégek egy-egy kalapács-ütést tettek. Aztán 48 fehérbe öltözött kis leányka rakta le az alapkőre koszorúit. A fent elősorolt tárgyak pedig üveg fedél alá, részint faszekrényben tétettek le az alapkőbe. Az ünnepély alatt zene és taraczkok szólottak. A zárbeszédet dementis Gábor országgyűlési képviselő tartotta. (Az ördög majombőrben.) Philadelphiából egy meggazdagodott tejárus két, aranynyal teli zacskóval indult vissza hazájába. Alig, hogy a hajó fedélzetére ért, felnyitja az egyik zacskót, és a ben levő aranyokat újra megszámlálta. E foglalkozásánál szerencsétlenségére egy majom szemmel tartotta őt. — A tejárus semmi roszat sem gyanítva, a zacskót ismét beköti, de alig hogy azzal készen van, a majom hozzáugrik, a zacskót kezeiből kirántja, s az árbocz tetejére felszökik. Odafenn a zacskót szépen feloldja s miután előbb a csillogó aranyokat megbámulta egyenkint felváltva majd a fedélzetre, majd pedig a vízbe dobálni kezdő s e működését folytatta mindaddig, mig csak a zacskóban aranyra talált. Midőn a dobálással készen volt, a megrabolt német, ki az egész jelenetnek akarata ellen szemtanúja volt, kétségbeesetten felkiáltott: „Nem is hiszem, hogy maga az ördög nem lett volna ; mert ami vízből jött be, az ismét a víznek, a mi pedig tejből befolyt, azt meg nekem juttatta vissza.“ (Párbaj nők között.) Kaukázusban két nőgymnasiumi tanuló egy fiatal emberbe lett szerelmes, s minthogy egy-mással kiegyezni nem tudtak, párbajra határozták el magukat. Az egyik kisasszony pisztolyból lőtt versenytársnőjére fel is találta, azután pedig hozzá sietett, hogy őt ápolja, de ez utóbbi, mihelyest föleszmélt, ellenfelének hajába kapaszkodott, mire kölcsönös ruha- és hajtépő tusaj keletkezett s az egész botrány egy fenyitő perrel zárt ajtók mellett végződött. (Egy oláh nő a honvédgyakorlatnál.) A m.-szigeti honvédzászlóalj gyakorlatainál, melyek közelebb a szlatinai síkságon tartottak, egy román asszony is az útra állt, hogy megcsodálja, mennyi ügyességet képes szintén besorozott magzatra kifejteni. A gyakorlat meglepő volt, s a komédia eleintén tetszett is az öreg asszonynak, hanem midőn látta a távolból, hogy a dolognak fele sem bolondság és a bátor vitézek sortűzzel fogadják egymást, a helyzet egyszerre megváltozott. A kétségbeesett anya jajgatni, szitkozódni, kiabálni kezdett s fenyegetve futott az őrnagy s a honvédek felé, kik fiát igy szeme láttára akarják meggyilkolni. „Régente legalább messzire vitték, de most mindjárt itt ölik meg az ördögök !“ kiáltozd, s a műkedvelő néző publikum minden rábeszélése nem volt képes megértetni vele, hogy itt egy hajszála sem görbül meg ; utoljára is fia inté türelemre és biztositá, hogy legalább ezúttal meg nem hal. így aztán folytathatta a fiú nyugodtan az exerczirozást. („A KISFALUDY-TÁRSASÁG ÉVKÖNYVEI*) uj folyam. VI. kötet, 1870/1. Tartalma : hivatalos közlemények. Irodalmi munkálatok, u. m. „A regény föladata* (székfoglaló) P. Szathmáry Károly. — „Mi ér e-fordításainkról.“Szász K. — „Idősb Markó Káróly,“ Keleti Gusztáv. — „Anyám emlékei I. II.“ Tóth K., — „Faust, népmonda Hatvani István debreczeni professorról.“ Jókai M. — „Szeretlek!* Dobsa Lajos. „A tragédiáról.“ Névy László (jutalmazott pályamunka.) („A polgárjogok“) és kötelességek ismertetése. Irta Seidel Pál, Pest 1872, Aigner L. Ára 24 kr. („Derékszögű vetülettan“) leendő mérnökök, építészek, gépészek, bányászok, erdészek s rajz-műkedvelők magány(?)oktatására. 43 ábrával. Irta: Steiner Imre, Pest 1871, kapható a szerzőnél (hol?) Ára 80 kr. Sajtó és könyvészet. („Általános földrajz“) különös tekintettel az osztr.magyar monarchiára. A népiskolák felső s a polgári- és középtanodák alsó osztályaik (?) számára irta Schwicker J. H. képezdei igazgató-tanár. Pest 1871. Aigner Lajos. Ára 80 kr. („A FRANCZIA NYELV LEVÉLSZERINTI ÖNOKTATÁSA*) Robertson P. tanumódja szerint. Irta Psenyeczkei Nagy Sándor, a franczia és angol nyelvnek ny. tanára a debreczeni ref. főiskolán. I rész, III. levél, 4. 5 leczke. Egy levél ára 30 kr. Pest, 1871. Aigner Lajos. („A MAGYAR KIRÁLYSÁG ALKOTMÁNYTÖRTÉNETE*) a szatmári békekötésig. Az olvasó közönség számára irta Ladányi Gedeon, a helv. hitv. debreczeni főiskolában történelem tanára. III. füzet. Debreczen, 1871. ifj. Csáthy K. 2 kötet ára 6 frt. Magyarország és a Nagyvilág. 41. Szám. 1871. Halálozások. Kauser János, jeles kőfaragó mester és pestvárosi képviselő, október 1-én, Pesten. Babarczy György báró, ügyvéd és a kőszegi vegyes bíróság tagja, egyike legmiveltebb főurainknak, Kőszegen 27 éves korában. Wagner Tóbiás, kalocsai érsek megyei kanonok Ó-Kanizsán, szeptember 24-én, élete 77-ik, áldozátsága 52-ik évében. Hirtling Mária tehetséges tagja a nemz. színháznak, okt. 1-én. SAKKFELADVÁNY. Világos. Világos indul s a negyedik lépésre matot mond. Helyreigazítás. A 39-ik számban közlött sakkfeladvány nyomdai tévedésből két huzásosnak mondatott, holott három lépéses. Megfejtését jövő számunkban teendjük közzé, a bedefgh Pest, Schwarz. Lehet, hogy igaza van , de ha egész káptalan volna is a fejünk, még akkor sem volnánk biztosítva az ellen, hogy valaki lopott sakkfeladványnyal ne kedveskedjék eredeti helyett. Egyébiránt az eltulajdonított feladványnyal együtt pávatollas szerzőjének is haladéktalanul kiadjuk az utat. Különben szives figyelmeztetését tiszta szívből köszönjük. — F. Géza. A megfejtések elkéstek; a feladványt nem használhatjuk fel, miután önmaga mondja, hogy indul s nem magyar, tehát nem is uj. — Hosszu-Pereszteg, K. J. Helyes megfejtéseit itt igazoljuk. — Tetétlen, P. Zs. Nem emlékezik-e ön azon sakkfeladványra, mely az 1863-iki casseli verseny alkalmával az első dijat nyerte meg ? Ha nem, szíveskedjék mielőbb gyorsan megtudni, mert különben azt kell hinnünk, hogy a magna ingenia conveniunt. Megfejtése a 43-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma a „Bem feldíszítése“ czímü műlap. A 39-ik számban közlött képtalány megfejtése: „Pecsét gyűrű.“ Helyesen megfejtették : Kerekes Gábor. — Liebermann István. — Deák Béni. — Farkas Ernő. — Ortlepp Dezső. — Segesváry Ilka. — Kántor Ilka. — Zicherman Károly. — Nevics Bella. — Csontos Janka. — Grün Dávid. — Szegedi Ottilia. — Ágai István. — Nyaklavecz Erzsi. — Novák Lajos. — Gál Péter. — Szomjas Ferenczné. — Szigbert Antalné. — Üdvöss Gerő. — Szépe Ignácz. — Gazdag Pál. — Fiáth Nelli. — Delaporte Andrásné. — Kontra Dániel. — Komjáthy Csilla. — Halász Farkas. — Novák Achmet. — Novák Fatime. — Huber Lászlóné. — Sereghy Frigyes. - Lipinszky Ferdinándné. — Vojtech Gyula. — Szemeléder Ábris. — Ferenczy Ferencz. — Dékány Gyula. — Beszterczey Rebeka. — Angelics Rudolf. — Dudás Miklósné. — Rácz Dorottya. — Fellner Géza. — Osváth Péter. — Nicoletti Lajosné. — Országh András. — Módra Malvina. — Kecskeméthy-Droppa Borosa. — Kiss Julia. — Forró Endre. — Gábor Etel. — Honthy István. — Gellegiszer Sándor. — Pavlovszky Csongor. — Ott Dénes. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Gábor Etele. .. Pesten, számára „Az anya utolsó órája“ czimü műlap kiadóhivatalunkban készen áll. §iét®iiaja Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 43-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma a „Siralomház“ czimü műlap. bús kon , ki ja dór ti, ti, na kon zá ván fo en bá sor szön mina Ke ről S el vég tos Ke ha go den de si let kö sa Megy áll és ser té szén ze melhan va tör te rül ro ro két meg lep S an De vit hő -lé té dalg delt megmohben, ben; kon fel Szerkesztői üzenetek: „Kis lak.“ Gyarlóság. — J. A. Szt. György. Még e hó első felében levelet írunk. — Pitvaros, S. I. Jövel Narvaez, jövel Shakespeare, jövel Bismarck, jövel Sulla, jövel „Rath“, jövel „Zeit“! Váljon tagositva van-é már Timurfalva? — „A gyorsírásról.“ Könnyed előadása lévén, sorát kerítjük. Csak türelmet kérünk. — „Szidonhoz.“ Kurtára szabott, üres sorok. — Orosháza, Gy. V. Magánlevelet írunk. Előre is igen. — Marosvásárhely, S. K. Türelmet, türelmet, türelmet! — Rimaszombat, S. F. Hja, az a posta! Hosszú éneket fúhatnánk róla mi is. De már csak türjük. Hátha az uj épületbe új szellem is fog költözni. A küldeményekből egy párt. Az egyik különben már megjelent lapunkban még pedig combinálva, mint: zendülés Párisban. — Vigasztalódás. Nyerje meg azon tudatban, hogy sokan vagyunk hivatva, de kevesen kiválasztva. Eztán még a „Tanulók közlönyében“ sem járná meg. —György barát.“ A „Castald“-szó olvashatósága még nem könnyít a bajon. Világosságot kérünk. A balladai hang sok homályt bír el — de ennyire sűrűnek még sem szabad lennie. — Család. Majd csak nyárára kérjük a fürdői rajzokat. A többi rendben van. Üdv az üdülelkésznek! — „A sötét és a világos ablak.“ Rég olvastunk ennél furcsábbat. Intések arra nézve, hogy ne égessünk éji lámpát (kivéve ha anyák vagy betegek vagyunk) máskülönben tolvaj vagy rabló lát szobánkban. Csak a gyáva éget éjjeli lámpát, a hős sötétben alszik, stb. S az egész „beszélyforma elmélkedés.“ Kéziratáról rendelkezhetik. — „Egy magyar dalia.* Szerzője kiadóhivatalunkban átveheti. — Csorvás. Ha a szerkesztő azt üzeni „lapunk czéljainak nem felel meg“ — ez nem egyéb, mint gyöngéd körülírása annak, hogy a küldemény hasznavehetlen. — „Szeretlek !* Lapunk czéljainak nem felel meg. — „Egy anya, ki öngyermekének gyilkosa.“ Törvényszéki tárgyalás. Cynikus részletei megdöbbentenék olvasóinkat. A kézirat kiadóhivatalunkban átvehető. — Kocsárd. „Szigetvár végperczei* czimü jutalomképünk méltó feltűnést okoz. Örülünk elragadtatásának. Valóban hallatlan előny: 2 frtnyi negyedéves előfizetés fejében ingyen kapni ily remek rajzot. A többire nézve rendelkeztünk. — „Ha látni fogod.“ Nem fogja látni. — „Hozzá!“ Már megint ? Mily szívósság! — „A Sahara.“ Némi simításokkal mehet. Eredeti a dolgozat? Mert úgy rémlik előttünk mintha olvastuk volna már párját. — „Rimini.“ Vettük a terjedelmes fordítást. Noha az eredeti himpora letörlődött a fordító keze alatt,egészben véve mégis érdemes munka s hova előbb kiadjuk. Ismételve és nyomatékkal figyelmeztetjük a t. cz. közönséget, hogy a szerkesztőséghez csak is a lap szellemi részét illető közleményekkel forduljon ; minden egyéb, mint: előfizetés, reklamáczió sat. a lap kiadó-hivatalához tartoznak. Csak ez után lehet kikerülni a közönségre s a kiadó-hivatalra nézve egyaránt kellemetlen félreértéseket. Felelős szerkesztő : ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24. sz.