Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)

1871-10-08 / 41. szám

544 (Petőfi egy versének eredete.) Petőfi Sándornak „Erdélyben“ czimű szép költeménye egy erdélyi lap szerint következőkép született: „A függetlenségi harcz kitörése előtt Költőn Teleky Sándor gr. vendégszerető kastélyában épen a „partium kérdése“ eldöntésében tanácskozott a vidék intel­­ligentiája, midőn a lánglelkű költő ott élvező élte legked­vesebb perczeit. Este díszes lakománál a számos pohárkö­szöntés egymást érte. Mindenki vidám volt, csak a költő arczán borongott a búskomolyság. „Druszám, szólj már te is valamit !” mond a szívélyes házigazda szeretett poétájának. „Várj, még szedjek be vagy három pohárrral!“ mond Petőfi s bus melancholiájába visszaesett. A poharazás folyt tovább, midőn egyszerre feláll az ihletett költő s hatalmas hangon rágyújt festői költeményére. Ölelték, csókolták a szeretett költőt, s hogy e meglepő felköszöntő el ne veszszen, felkér­ték szerzőjét a megörökítésre, ki egy szomszéd szobába vo­nulva, Haray Victor tollába diktálta nagy nehezen a köny­­nyen eldörgött hazafi­ érzelmeket. (A honvédmenház­ alapkövének letétele múlt vasár­nap történt meg nagy ünnepélyességgel. Jelen voltak a Pes­ten tartózkodó 1848/9-ki honvédek, a pesti czéhek, a svájczi fegyvergyár és a­ budai hajógyár munkásai. Buda-Pest városi hatósága és képviselő-testülete, országgyűlési képviselők, vármegyék és a vidéki honvédegyletek küldöttei, a pesti önkénytes és városi tűzoltók, élükön gróf Széchenyi Ödönnel, s ezerekre menő közönség lobogókkal és zenekarokkal vettek részt. Az ünnepély, a honvédmenház színhelyén, a nemzeti dalkör által a „Hymnus“ két első versszakának eléneklésé­­vel, s a Sárközy zenekara által eljátszott „Szózat“-tal nyílt meg. Aztán Vidats János ur tartott beszédet. Ezt követte az alapkőbe leteendő okmány felolvasása. Mire Vidats János ur felolvasta a tárgyak jegyzékét, melyek az alapkőbe lete­endők voltak, mint: az adakozók névsora. Kossuth Lajos arczképe; az 1849-ki Kossuth hírlapja; Budavár ostromának képe; özv. Damjanichné által beküldött egy db. 1848-ki magyar arany ; egy honvédhuszárt ábrázoló kép ; az első par­­lamentáris magyar minisztérium arczképcsoportozata; Gáspár Ibnok, a „legvitézebb honvéd-huszár“ arczképe ; Vetter Ibnok honvéd-érdemjele, az aradi honvédegylet pecsétje ; a legöre­gebb, még élő honvéd, Németh János ezredes arczképe ; a vasárnap megjelent napi­lapok egy-egy példánya stb. Magát az alapkövet, a munkások segélyével Vetter altábornagy, Gáspár tábornok s Németh ezredes bocsáták le a mélységbe, melyre a körülálló vendégek egy-egy kalapács-ütést tettek. Aztán 48 fehérbe öltözött kis leányka rakta le az alapkőre koszorúit. A fent elősorolt tárgyak pedig üveg fedél alá, részint fa­szekrényben tétettek le az alapkőbe. Az ünnepély alatt zene és taraczkok szólottak. A zárbeszédet dementis Gábor országgyűlési képviselő tartotta. (Az ördög majombőrben.) Philadelphiából egy meg­gazdagodott tejárus két, aranynyal teli zacskóval indult vissza hazájába. Alig, hogy a hajó fedélzetére ért, felnyitja az egyik zacskót, és a ben levő aranyokat újra megszámlálta. E foglalkozásánál szerencsétlenségére egy majom szemmel tartotta őt. — A tejárus semmi roszat sem gyanítva, a zacskót ismét beköti, de alig hogy azzal készen van, a ma­jom hozzáugrik, a zacskót kezeiből kirántja, s az árbocz tetejére felszökik. Odafenn a zacskót szépen feloldja s miután előbb a csillogó aranyokat megbámulta egyenkint fel­váltva majd a fedélzetre, majd pedig a vízbe dobálni kezdő s e működését folytatta mindaddig, mig csak a zacskóban aranyra talált. Midőn a dobálással készen volt, a megrabolt német, ki az egész jelenetnek akarata ellen szemtanúja volt, kétségbeesetten felkiáltott: „Nem is hiszem, hogy maga az ördög nem lett volna ; mert a­mi vízből jött be, az ismét a víznek, a mi pedig tejből befolyt, azt meg nekem juttatta vissza.“ (Párbaj nők között.) Kaukázusban két nőgymnasiumi tanuló egy fiatal emberbe lett szerelmes, s minthogy egy-­­­mással kiegyezni nem tudtak, párbajra határozták el magu­­­­kat.­­ Az egyik kisasszony pisztolyból lőtt versenytárs­nőjére f­el is találta, azután pedig hozzá sietett, hogy őt­­ ápolja, de ez utóbbi, mihelyest föleszmélt, ellenfelének ha­­­­jába kapaszkodott, mire kölcsönös ruha- és hajtépő tusa­j keletkezett s az egész botrány egy fenyitő perrel zárt ajtók mellett végződött. (Egy oláh nő a honvédgyakorlatnál.) A m.-szigeti­­ honvédzászlóalj gyakorlatainál, melyek közelebb a szlatinai­­ síkságon tartottak, egy román asszony is az útra állt, hogy megcsodálja, mennyi ügyességet képes szintén besorozott magzatra kifejteni. A gyakorlat meglepő volt, s a komédia eleintén tetszett is az öreg asszonynak, hanem midőn látta a távolból, hogy a dolognak fele sem bolondság és a bátor­­ vitézek sortűzzel fogadják egymást, a helyzet egyszerre meg­változott. A kétségbeesett anya jajgatni, szitkozódni, kiabálni­­ kezdett s fenyegetve futott az őrnagy s a honvédek felé, kik fiát igy szeme láttára akarják meggyilkolni. „Régente legalább messzire vitték, de most mindjárt itt ölik meg az­­ ördögök !“ kiáltozd, s a műkedvelő néző publikum minden­­ rábeszélése nem volt képes megértetni vele, hogy itt egy hajszála sem görbül meg ; utoljára is fia inté türelemre és biztositá, hogy legalább ezúttal meg nem hal. így aztán folytathatta a fiú nyugodtan az exerczirozást. („A KISFALUDY-TÁRSASÁG ÉVKÖNYVEI*) uj folyam. VI. kötet, 1870/1. Tartalma : hivatalos közlemények. Irodalmi munkálatok, u. m. „A regény föladata* (székfog­laló) P. Szathmáry Károly. — „M­­­­­i é­r e-f­or­dításainkról.“Szász K. — „Idősb Markó Káról­y,“ Keleti Gusztáv. — „Anyám emlékei I. II.“ Tóth K., — „Faust, népmonda Hat­vani István debreczeni prof­essorról.“ J­ó­k­a­i M. — „Szeretlek!* Dobsa Lajos. „A tragédiáról.“ Névy László (jutalmazott pálya­munka.) („A polgár­jogok“) és kötelességek ismertetése. Irta Seidel Pál, Pest 1872, Aigner L. Ára 24 kr. („Derékszögű vetülettan“) leendő mérnökök, épí­tészek, gépészek, bányászok, erdészek s rajz-műkedvelők magány(?)­oktatására. 43 ábrával. Irta: Steiner Imre, Pest 1871, kapható a szerzőnél (hol?) Ára 80 kr. Sajtó és könyvészet. („Általános földrajz“) különös tekintettel az osztr.­­magyar monarchiára. A népiskolák felső s a polgári- és középtanodák alsó osztályaik (?) számára irta Sc­h­wicker J. H. képezdei igazgató-tanár. Pest 1871. Aigner Lajos. Ára 80 kr. („A FRANCZIA NYELV LEVÉLSZERINTI ÖNOKTATÁSA*) Robertson P. tanumódja szerint. Irta Psenyecz­­kei Nagy Sándor, a franczia és angol nyelvnek ny. tanára a debreczeni ref. főiskolán. I rész, III. levél, 4. 5 leczke. Egy levél ára 30 kr. Pest, 1871. Aigner Lajos. („A MAGYAR KIRÁLYSÁG ALKOTMÁNYTÖRTÉNETE*) a szatmári békekötésig. Az olvasó közönség számára irta Ladányi Gedeon, a helv. hitv. debreczeni főiskolában történelem tanára. III. füzet. Debreczen, 1871. ifj. C­s­á­t­h­y­­ K. 2 kötet ára 6 frt. Magyarország és a Nagyvilág. 41. Szám. 1871. Halálozások. Kauser János, jeles kőfaragó mester és pestvárosi képviselő, október 1-én, Pesten. Babarczy György báró, ügyvéd és a kőszegi vegyes bíróság tagja, egyike legmiveltebb főurainknak, Kőszegen 27 éves korában. Wagner Tóbiás, kalocsai érsek megyei kanonok Ó-Ka­­nizsán, szeptember 24-én, élete 77-ik, áldozátsága 52-ik évében. Hirtling Mária tehetséges tagja a nemz. színháznak, okt. 1-én. SAKKFELADVÁNY. Világos. Világos indul s a negyedik lépésre matot mond. Helyreigazítás. A 39-ik számban közlött sakkfelad­vány nyomdai tévedésből két huzásosnak mondatott, holott három lépéses. Megfejtését jövő számunkban teendjük közzé, a bedefg­h Pest, Schwarz. Lehet, hogy igaza van , de ha egész káptalan volna is a fejünk, még akkor sem volnánk bizto­sítva az ellen, hogy valaki lopott sakkfeladványnyal ne kedves­kedjék eredeti helyett. Egyébiránt az eltulajdonított felad­ványnyal együtt pávatollas szerzőjének is haladéktalanul kiadjuk az utat. Különben szives figyelmeztetését tiszta szív­ből köszönjük. — F. Géza. A megfejtések elkéstek; a fel­adványt nem használhatjuk fel, miután önmaga mondja, hogy indul s nem magyar, tehát nem is uj. — Hosszu-Pereszteg, K. J. Helyes megfejtéseit itt igazoljuk. — Tetétlen, P. Zs. Nem emlékezik-e ön azon sakkfeladványra, mely az 1863-iki casseli verseny alkalmával az első dijat nyerte meg ? Ha nem, szíveskedjék mielőbb gyorsan megtudni, mert különben azt kell hinnünk, hogy a magna ingenia conveniunt. Megfejtése a 43-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma a „Bem feldíszítése“ czímü műlap. A 39-ik számban közlött képtalány megfejtése: „Pecsét gyűrű.“ Helyesen megfejtették : Kerekes Gábor. — Liebermann István. — Deák Béni. — Farkas Ernő. — Ortlepp Dezső. — Segesváry Ilka. — Kántor Ilka. — Zicherman Károly. — Nevics Bella. —­­ Csontos Janka. — Grün Dávid. — Sze­gedi Ottilia. — Ágai István. — Nyaklavecz Erzsi. — Novák Lajos. — Gál Péter. — Szomjas Ferenczné. — Szigbert Antalné. — Üdvöss Gerő. — Szépe Ignácz. — Gazdag Pál. — Fiáth Nelli. — Delaporte Andrásné. — Kontra Dániel. — Komjáthy Csilla. — Halász Farkas. — Novák Achmet. — Novák Fatime. — Huber Lászlóné. — Sereghy Frigyes. - Lipinszky Ferdinándné. — Vojtech Gyula. — Szemeléder Ábris. — Ferenczy Ferencz. — Dékány Gyula. — Beszter­­czey Rebeka. — Angelics Rudolf. — Dudás Miklósné. — Rácz Dorottya. — Fellner Géza. — Osváth Péter. — Nico­­letti Lajosné. — Országh András. — Módra Malvina. — Kecskeméthy-Droppa Borosa. — Kiss Julia. — Forró Endre. — Gábor Etel. — Honthy István. — Gellegiszer Sándor. — Pavlovszky Csongor. — Ott Dénes. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Gábor Etel­e. .. Pesten, számára „Az anya utolsó órája“ czimü műlap kiadóhivatalunkban készen áll. §iét®iiaja Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 43-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma a „S­i­­ralomház“ czimü műlap. bús kon , ki ja dór ti, ti, na kon zá ván fo en bá sor szön mina Ke ről S el vég tos Ke ha go den de si let kö sa Megy áll és ser té szén ze mel­han va tör te rül ro ro két­ ­meg lep S an De vit hő -lé té dalg delt meg­moh­ben, ben; kon fel Szerkesztői üzenetek: „Kis lak.“ Gyarlóság. — J. A. Szt. György. Még e hó első felében levelet írunk. — Pitvaros, S. I. Jövel Narvaez, jövel Shakespeare, jövel Bismarck, jövel Sulla, jövel „Rath“, jövel „Zeit“! Váljon tagositva van-é már Timurfalva? — „A gyorsírásról.“ Könnyed előadása lévén, sorát kerítjük. Csak türelmet kérünk. — „Szidonhoz.“ Kurtára szabott, üres sorok. — Orosháza, Gy. V. Magánlevelet írunk. Előre is­­ igen. — Marosvásárhely, S. K. Türelmet, türelmet, türel­­­­met! — Rimaszombat, S. F. Hja, az a posta! Hosszú éneket­­ fúhatnánk róla mi is. De már csak türjük. Hátha az uj épületbe új szellem is fog költözni. A küldeményekből egy párt. Az egyik különben már megjelent lapunkban még pe­dig combinálva, mint: zendülés Párisban. — Vigasztalódás. Nyerje meg azon tudatban, hogy sokan vagyunk hivatva, de kevesen kiválasztva. Ez­tán még a „Tanulók közlönyében“ sem járná meg. —­­György barát.“ A „Castald“-szó olvas­hatósága még nem könnyít a bajon. Világosságot kérünk. A balladai hang sok homályt bír el — de ennyire sűrűnek még sem szabad lennie. — Család. Majd csak nyárára kér­jük a fürdői rajzokat. A többi rendben van. Üdv az üdülel­­késznek! — „A sötét és a világos ablak.“ Rég olvastunk ennél furcsábbat. Intések arra nézve, hogy ne égessünk éji lámpát (kivéve ha anyák vagy betegek vagyunk) máskülön­ben tolvaj vagy rabló lát szobánkban. Csak a gyáva éget éjjeli lámpát, a hős sötétben alszik, stb. S az egész „beszély­­forma elmélkedés.“ Kéziratáról rendelkezhetik. — „Egy ma­gyar dalia.* Szerzője kiadóhivatalunkban átveheti. — Csorvás. Ha a szerkesztő azt üzeni „lapunk czéljainak nem felel meg“ — ez nem egyéb, mint gyöngéd körülírása annak, hogy a küldemény hasznavehetlen. — „Szeretlek !* Lapunk czéljainak nem felel meg. — „Egy anya, ki öngyermekének gyilkosa.“ Törvényszéki tárgyalás. Cynikus részletei megdöbbentenék olvasóinkat. A kézirat kiadóhivatalunkban átvehető. — Ko­­csárd. „Szigetvár végperczei* czimü jutalomképünk méltó feltűnést okoz. Örülünk elragadtatásának. Valóban hallatlan előny: 2 frtnyi negyedéves előfizetés fejében ingyen kapni ily remek rajzot. A többire nézve rendelkeztünk. — „Ha látni fogod.“ Nem fogja látni. — „Hozzá!“ Már megint ?­­ Mily szívósság! — „A Sahara.“ Némi simításokkal mehet. Eredeti a dolgozat? Mert úgy rémlik előttünk mintha ol­vastuk volna már párját. —­ „Rimini.“ Vettük a terjedelmes fordítást. Noha az eredeti himpora letörlődött a fordító keze alatt,­­egészben véve mégis érdemes munka s hova előbb kiadjuk. Ismételve és nyomatékkal figyelmeztetjük a t. cz. közönséget, hogy a szerkesztőséghez csak is a lap szellemi részét illető közleményekkel fordul­jon ; minden egyéb, mint: előfizetés, reklamáczió sat. a lap kiadó-hivatalához tartoznak. Csak ez után lehet kikerülni a közönségre s a kiadó-hivatalra nézve egyaránt kellemetlen félreértéseket. Felelős szerkesztő : ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24. sz.

Next