Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)

1871-10-29 / 44. szám

580 Magyarország és a Nagyvilág. 44. Szám. 1871. (Kétfélejűség) miatt adta föl J. P. helybeli szabó saját nejét Sz. Antóniát a hatóságnak, mely utóbbi ellen a fenyitő -vizsgálatot elrendelte. A tényállás a dologban követ­kező : Sz. Antonia, fiatal varróleány Bécsben, férjhez ment 1865-ben egy esztergályoshoz. A nő házassága után is szor­galmasan folytatta mesterségét, míg férje nem csak neje­­ keresményét korhelykedte el, de azon kelme- és vászondara­bokat is elzálogosította, melyeket az földolgozás végett haza hozott, úgy, hogy az ilyen eltulajdonításokért több ízben tör­­vényszékileg megfenyíthetett a rendes és becsületes életmód­hoz szokni sehogy sem tudó esztergályos. Másfél évi boldog­talan házasság után Sz. Antonia, oly időben, mikor férje a börtönben volt, lejött Pestre, és egy fehérnemű-varróintézet­ben mint vezető alkalmazást nyert, hol szorgalma, ügyes­sége és becsületessége miatt nagyon megkedvelték. Az ugyanezen üzletben mint előszabó alkalmazott J. P. belesze­retett a csinos, szőke és szorgalmas leányba és megkérte ke­zét. Ez az ajánlatot természetesen visszautasította, anélkül azonban, hogy kérőjét annak okáról fölvilágosítaná. A sze­relmre szabó nem tágított, kérésével egyre ostromolta a leányt, míg ez, ki maga sem viseltetett épen ellenszenvvel kérője iránt, egy furfangos nagynénje tanácsára odaigérte neki szívét és kezét. A furfangos tanács pedig abból állott, hogy Sz. Antonia kivette Bécsben nyomtalanul eltűnt Mária nevű nővérének keresztelő levelét, és ennek alapján meges­küdött J. A.-vel. De a szíves nagynénje erős vámot szedett jó tanácsáért, illetőleg titoktartásáért, és mind gyakrabban és gyakrabban pénzt csikart ki a szegény nőtől, megtagadás esetére a titok fölfedezésével fenyegetődzvén. Ez, hogy a fenyegetődzéstől meneküljön és lelki furdalásait lecsillapítsa, férjének megvallotta szerencsétlen helyzetét, és azon szeren­csétlen viszonyt, mely őt korábbi időkből fogva tartja. A férj nem akarván neje bűnrészesévé lenni, megtette a jelen­tést a hatóságnál, melynek kötelessége lesz a törvény vilá­gos betűje szerint eljárni. Oly dráma mely jelenlegi házas­sági törvényhozásunk megváltoztatását, polgári alapra helye­zését követeli. (Csehország koronázási jelvénye), melyek előbb Karlstein várának (Prága mellett) keresztkápolnájában őriz-­­­tettek, most kétszeres zár alatt nyugosznak a prágai szent Vitus székesegyház szent Venczel kápolnája fölötti rejtekben. Midőn IV. Károly elhatározta magát, hogy önnönmagát és Valois Blankát megkoronáztatja, új koronát csináltatott, de a hozzá adott arany nem lévén elégséges, Blanka sz. Venczel­­ koronáját az olvasztó kemenczébe juttatta. Károly vigaszt­­­talh­atlan volt. Az akkori prágai érsek, Pardubitz Ernő tehát­­ azt tanácsolta, hogy az uj korona sz. Venczel ereklyéi mel­lett őriztessék, sőt VI. Kelemen pápánál bullát eszközölt ki mely az ellenkezőleg cselekvőket egyházi átok alá veti.­­ Ez a cseh korona egy arany homlokövből áll, melyből négy­­ díszítmény középkori liliomok alakjában emelkedik ki; ezek­­ fölött kettős ív fekszik keresztben, melyen épen a fej for­gója fölött egy kereszt áll. E korona gazdag drága kövek­ben, rubinok­, smaragdok­, gyöngyökben stb. — Egy köszö­­rületlen, felette tiszta, negyven karátos smaragd díszíti a homlokrészt. — A korona súlya négy font 13*/­ lat. — Kül- i­seje egészen középkori és hasonlít a Valois házból szárma­zott régibb franczia királyokéhoz. — A korona, mely ko­rántsem Venczelé, kétségtelenül IV. Károly korából való de ez nem mondható az almáról, jogarról és a palástról! Ezek II. Rudolf idejében készültek olasz munkások által. A Venczel-kápolna fölötti rejtek csak az uralkodó fejedelem parancsára a rendeknek négy tagja jelenlétében, az érsek és a helytartó felügyelete mellett nyitható fel. Az úgyne­vezett Venczel kardja e kincsektől elkülönítve a prágai szé­kesegyházi kincstárban őriztetik. Воск­ar szerint e kard semmi iránypontot sem nyújt arra nézve, hogy réginek tar­tassák. A csehek azt állítják, hogy a szenttől ered, tehát a tizedik századból, azonban minden jel arra mutat, hogy a tizenötödik század vége felé készült. A koronázásnál talán ismét fog szerepelni; az uj király vele a sz. Venczel lovagjait üti. (A poroszok emléke Versaillesban.) A Seine-et-Oisé departement prefectje hivatalos jegyzőkönyvet vett fel a poroszok Versaillesból távozáskor az ottani prefectura ingó­ságairól, mely épületben maga Vilmos császár lakott. A jegyzőkönyv egyebek közt emez érdekes részleteket tartal­mazza : „1871 márcz. 7-én reggeli 9 órakor vettük át ismét a prefectura-palotát, s Laurent Hanin ülnökkel legott meg­vizsgálván az elfoglalt lakosztályokat, azokban hihetetlen rendetlenséget és rondaságot találtunk.“ Ezután felsorolja a jegyzőkönyv az eltűnt ingóságokat, minők : gyapot szőnye­gek, függönyök, aranyozott bronz gyertyatartók, bronz tinta­tartó a prefect irodájából s a többi. ” Egyik ily ágas gyer­tyatartóra nézve a jegyzőköny így szól: „Vilmos császár távozásakor megüzentette a kapusnak, hogy e gyertyatartót emlékül viszi el. Tisztei és szárnysegédei aztán szintén kü­lönböző tárgyat vettek magukhoz emlékül. A király udvar­mestere például elvitte a konyha legfontosabb rézedényeit (köztük 29 lábost.) Több asztal és szék össze volt törve és roncsolva. Egy szép fali óra be volt pakolva s az udvaron­­ a kapus emelte le a szekérről. — Egy padlásszobában a profeet szobaleányának ott hagyott három csorna ruhája fehérneműje és ékszerei megdézsmáltattak.* Szerencsétlenségek. (Egy borzasztó esés.) Borzasztó szerencsétlenség tör­tént Indiana állam Paola városában. Willbur tanár egy tudományos czélú léghajó­ útra akart indulni, s épen beszál­­landó volt, midőn a léghajó köteleit tévedésből előbb ereszték el, sem mint a gondolában helyet foglalhatott volna. A léghajó villámsebesen szökött a magasba, a tanár­­ egy kötélbe kapaszkodva függött le a léghajóról. A kötélen­­ addig látta magát, míg lehetett. Midőn a léghajó mintegy 1 mértföldnyire emelkedett fel, a tanár ereje megszakadt, s lefelé hullott, kezdetben lábával ment lefelé, majd vízszin­tes helyzetet foglalt el, csakhamar azonban megfordulva fe­jével bukott lefelé. Ez leírhatatlan rémes jelenet volt. Midőn a földre ért, teste 4 lábnyira szökött vissza, s feje egészen szétzúzatott. A nézők között ott volt a szerencsétlenül járt­­ tanár neje és gyermeke is. Halálozások. Illésy György, a „Hon“ főmunkatársa és Kunsági név alatt tevékeny népies író, Pesten, október 11-én, élete 40-ik évében. Lyka Anastáz, Pest városának egyik leggazdagabb polgára, ki több milliónyi vagyont hagyott hátra, Pesten, október 23 án, 70 éves korában. Körm­ölczy Imre nagyváradi kanonok, hajdan Pest­megyében nagy szerepet játszott férfiú és ismert egyházi író, Nagyváradon, október 22-én. Murchison Roderik, a jelenkori geológiai tudomány elsőrendű kitűnősége s számos nevezetes mű írója, London­ban, október 23-án élete 79-ik évében. Sajtó és könyvészet. („Szegediner Lloyd“) czímen Anton Paul Felmayer és Anton Ernest Netzel urak elkerülhetően szükségesnek találják Szegeden német lapot kiadni. Ha lapjuk fönállhat a Tiszavidék fővárosában, akkor Anton Paul Felmayer és An­ton Ernest Netzel uraknak igazok van. („A NEMZ színház könyvtára“) mely Pfeifer Ford. kiadásában jelen meg, újabban három művel szaporodott. Ezek: „Lohengrin,“ regényes dalmű szövegének ma­gyarítása Böhm Gusztávtól és Ormai Ferencztől.*­ „S t r u e n s e e,“ eredeti tragoedia 5 felvonásban, irta Szigligeti Ede. — „A Stricke,“ a nemz. színház részéről 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszínmű 3 szakaszban irta (ák) Szigligeti Ede és Balázs Sándor. (A NŐK A MAGYAR JOGBAN.“) Irta dr. Báttaszéki Lajos. Ára 30 kr. Kapható Pauker Dániel n.­váradi könyv­­kereskedőnél. („Archaeologiai értesítő.“) A magy. tud. akadémia archaeol. bizottságának közlönye. Kiadja a m. t. akadémia. V. évfoly. 7. szám. Szerkeszti dr. Römer Flóris, A­­­g­­n­e­r L. bizománya. Tartalma: Régi harangjaink és keresz­telő kutjaink ismertetéséhez. — Utmutatás azok számára, kik régi metszett köveket gyűjtenek. — Kivonat az arch. bizottság X. üléséből. — Régészeti mozgalom hazánkban. — Arch. levelek XXIV—XXIX. — Érmészeti adalék. — Egy­veleg. (Ezen folyóirat időhöz nem kötött 1 van 1 */2 ívnyi számokban jelen meg. Előfizetési ára a 20 ívnyi kötetnek 3 frt; egyes számok bolti ára ivenkint 20 kr. Előfizethetni Aigner Lajosnál, Pest.) *) Alkalmilag rá kell térnünk az idegen operaszöveg magyarítására, mint azt nálunk gyakorolják. Míg az olasz vagy franczia eredeti nyomán készült német fordítások min­denek előtt a zenghetést, a gördülékenységet tartják szem előtt: az idegen után készült magyar operaszöveg döczögős volta által tűn ki. Némelykor az énekesnek álkapocsa ficzá­­modhatnék ki, midőn hosszú hangon rövid szótag s rövid szótagon hosszú hang fekszik. Tán Richter ezen is fog se­gíteni. S­z­e­r­k. SAKKFELADVÁNY. 13 X*. Gr­old. Samutól, Bécsben. Világos. Világos indul s a második lépésre matot mond. A 42-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sö'tét. 1) F. h2—f4 f ...... a) K. g5-h4 b) K. g6—f4 (üt) 2)­­ V. d3—g3 f és mat. Helyesen fejtették meg: Márkus Elek, Pest. — Stern Mór, Zombor. — Eckstein Ármin, Lipcse. — Kis Pál, Geszt. — Stern Sára, Huszt. — Fuchsz Bonifácz, Győr-Szt. Márton. — Halper Ferencz, Szombathely. — Homolka János, Győrvár. K. S. — Kutserik Sándor, (valahára!) Kecske-­­­mét. — Győrőssy Mihály, H.­Hadház. — Kardos József, Sopron. — B. J., Árokszállás. A 41-ik számban közlött feladvány helyes megfejté­sét vettük meg : Kutserik Sándortól, Kecskemét, a bedefg­h ? ? ? — A beküldött feladványban nincs semmi csel­fogás; a megfejtés első pillanatra világos , igy az egész érdektelen. A zárt levelet olvasatlanul elégettük. — Sopron, z. y. Mindkét sakkfeladvány tagadhatlanul correct, de mind a kettő élettelen, mert a­mi a feladványokat érdekessé teszi, a küzdés, a pillanatra változó esélyek, mindegyikből hiány­zanak. Külömben a buzgóságot szívből köszönjük. — Árok­szállás, B. J. urnák. Ön azért, hogy minapjában egy kis té­vedésre figyelmeztettük, ártatlan s minden sakkjátszó előtt világos sajtóhibákat nyergelve meg, szíveskedik hozzánk vas­tag gorombaságokkal bekopogtatni. Ne csudálja, hogy bár­mennyire elismerjük is levelének olvasása után latin mottója igazságát, támadásait hasonlóval nem viszonozhatjuk. Jövőre mégis szívesen vennék, ha levelét nem csupán két betűvel, de egész nevével alájegyezné. HéfMámj* Megfejtése a 41i-ik számban, az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma a „Bem hadjárata“ czimű műlap. A 42-ik számban közlött képtalány megfejtése: „Csokonai Vitéz Mihály“ Helyesen megfejtették: Trucker József. —Aranyos. — Doroszlói olvasó-egylet. — Nagy Ferencz. — Eperjesi jogász­­ olvasókör. — Pernyik Endre. — Zilahi olvasó-egylet. — P. E. — Fekete Károly. — Mezey István. — Hutter László. — Ifj. Skublics László. — Ifj. Kaczvinszky-Plank Mária. — Paál József. A 43-ik számban közlött képtalány helyes megfejtését beküldte utólag: Néki Ferencz. A megfejtők közül az elsőnek kihúzatván Mezey István Lőcse, számára a „A magyar honvédség vezérei“ czimü műlap megküldetik. A 42-ik számban közlött, lóugrás szerint megfejtendő szórejtvény megfejtése: Hon dicső hölgy szép királyné Olly nagy, olly szent a kebelnek Hő fohászim zsámolyodnál Bod okáért esdekelnek ! „Egyenként, igen, szerettek Ah de együtt, szétoszoltok; Magzatok! mig igy gyötörtök Nem lehet az anya boldog ! Helyesen megfejtették: Turcsányi-Szabó Fanni. — Erdődy György. — Rácz Gyula. — Bén Endre. — Mezey István. — Búza Endre. — Schréder Izabella. — Halper Fe­rencz. — Minczér Elek. — Bogdánffy Gáborné. — A sel­­mecei akadémiai polgárság. — Bolemann István. — Molnár János. — Létay Domokos. —­uszy Dávid. — Kardos József. — Nagy Ferencz. — Benedek József. — Ferber Ferencz. — Scaragner Károly. — Pernyik Endre. — Zilahi olvasó-egy­let. — Szilágyi István. A 41-ik számban közlött szórejtvény helyes megfejté­sét beküldték utólag: Mandel Mihály. — Molnár János. — Jóska Izidor. — Bagi József. — Eperjesi jogászolvasókör. — Szilágyi István. A megfejtők közül az elsőnek kihúzatván Kardos J­ó­z­s­e­f Soprony, számára a „Petőfi élete és ha­lála“ czimű műlap megküldetik. Szerkesztői üzenetek. Bécsbe, H. I. Köszönjük az intést. — К—у Z—n. Czik- I­két közölni fogjuk. — „Van nekem egy.“ Szintén csinos,­­ szintén meg fog jelenni. Hogy ez eddig nem történt, azért ne magát, hanem a tér szűkét vádolja. — V—Λ J—s. Sorát várja. — Orosháza. Majd élő szóval! — „A filos szerelem.“ Zavaros. Formájában hiányos. — „Középkori spanyol-zsidó költészet.* Csak nagy istenfélelmet és kegyességet látunk benne; költészet egy versből sem ragyogott felénk. — „Kor­zikai boszu.“ Időközben arról értesültünk, hogy a „Regélő­ben“ már megjelent. Kézirata rendelkezésre áll. — „Psik Gyula barátomhoz.“ Ön „versecskének“ mondja 17. Írva ; tizen- s hét strófából álló bosszú ömledezését nevezett úrhoz, kit s nincs ugyan szerencsénk ismerni, de ki semmi esetre sem érdemelte meg, hogy barátságát ily versekkel viszonozza I ön. — „A magyar honvédhez.“ Jó szándék, gyarló kivitel. — „Romok.“ Nem mondhatunk róla kedvezőbbet, mint a má­sikról. — „Szüretre.“ Gyönge körülírása e régi bordalnak : „Miért ürítsük a pohárt?“ Nem használható. — „Miért is látalak.“ Ön még a helyesírással sincs tisztában. Azért ugyan lehetne ön poéta — ha isten annak teremtette volna. Felelős szerkesztő : ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24. sz.

Next