Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)
1871-10-29 / 44. szám
580 Magyarország és a Nagyvilág. 44. Szám. 1871. (Kétfélejűség) miatt adta föl J. P. helybeli szabó saját nejét Sz. Antóniát a hatóságnak, mely utóbbi ellen a fenyitő -vizsgálatot elrendelte. A tényállás a dologban következő : Sz. Antonia, fiatal varróleány Bécsben, férjhez ment 1865-ben egy esztergályoshoz. A nő házassága után is szorgalmasan folytatta mesterségét, míg férje nem csak neje keresményét korhelykedte el, de azon kelme- és vászondarabokat is elzálogosította, melyeket az földolgozás végett haza hozott, úgy, hogy az ilyen eltulajdonításokért több ízben törvényszékileg megfenyíthetett a rendes és becsületes életmódhoz szokni sehogy sem tudó esztergályos. Másfél évi boldogtalan házasság után Sz. Antonia, oly időben, mikor férje a börtönben volt, lejött Pestre, és egy fehérnemű-varróintézetben mint vezető alkalmazást nyert, hol szorgalma, ügyessége és becsületessége miatt nagyon megkedvelték. Az ugyanezen üzletben mint előszabó alkalmazott J. P. beleszeretett a csinos, szőke és szorgalmas leányba és megkérte kezét. Ez az ajánlatot természetesen visszautasította, anélkül azonban, hogy kérőjét annak okáról fölvilágosítaná. A szerelmre szabó nem tágított, kérésével egyre ostromolta a leányt, míg ez, ki maga sem viseltetett épen ellenszenvvel kérője iránt, egy furfangos nagynénje tanácsára odaigérte neki szívét és kezét. A furfangos tanács pedig abból állott, hogy Sz. Antonia kivette Bécsben nyomtalanul eltűnt Mária nevű nővérének keresztelő levelét, és ennek alapján megesküdött J. A.-vel. De a szíves nagynénje erős vámot szedett jó tanácsáért, illetőleg titoktartásáért, és mind gyakrabban és gyakrabban pénzt csikart ki a szegény nőtől, megtagadás esetére a titok fölfedezésével fenyegetődzvén. Ez, hogy a fenyegetődzéstől meneküljön és lelki furdalásait lecsillapítsa, férjének megvallotta szerencsétlen helyzetét, és azon szerencsétlen viszonyt, mely őt korábbi időkből fogva tartja. A férj nem akarván neje bűnrészesévé lenni, megtette a jelentést a hatóságnál, melynek kötelessége lesz a törvény világos betűje szerint eljárni. Oly dráma mely jelenlegi házassági törvényhozásunk megváltoztatását, polgári alapra helyezését követeli. (Csehország koronázási jelvénye), melyek előbb Karlstein várának (Prága mellett) keresztkápolnájában őriz-tettek, most kétszeres zár alatt nyugosznak a prágai szent Vitus székesegyház szent Venczel kápolnája fölötti rejtekben. Midőn IV. Károly elhatározta magát, hogy önnönmagát és Valois Blankát megkoronáztatja, új koronát csináltatott, de a hozzá adott arany nem lévén elégséges, Blanka sz. Venczel koronáját az olvasztó kemenczébe juttatta. Károly vigaszttalhatlan volt. Az akkori prágai érsek, Pardubitz Ernő tehát azt tanácsolta, hogy az uj korona sz. Venczel ereklyéi mellett őriztessék, sőt VI. Kelemen pápánál bullát eszközölt ki mely az ellenkezőleg cselekvőket egyházi átok alá veti. Ez a cseh korona egy arany homlokövből áll, melyből négy díszítmény középkori liliomok alakjában emelkedik ki; ezek fölött kettős ív fekszik keresztben, melyen épen a fej forgója fölött egy kereszt áll. E korona gazdag drága kövekben, rubinok, smaragdok, gyöngyökben stb. — Egy köszörületlen, felette tiszta, negyven karátos smaragd díszíti a homlokrészt. — A korona súlya négy font 13*/ lat. — Kül- iseje egészen középkori és hasonlít a Valois házból származott régibb franczia királyokéhoz. — A korona, mely korántsem Venczelé, kétségtelenül IV. Károly korából való de ez nem mondható az almáról, jogarról és a palástról! Ezek II. Rudolf idejében készültek olasz munkások által. A Venczel-kápolna fölötti rejtek csak az uralkodó fejedelem parancsára a rendeknek négy tagja jelenlétében, az érsek és a helytartó felügyelete mellett nyitható fel. Az úgynevezett Venczel kardja e kincsektől elkülönítve a prágai székesegyházi kincstárban őriztetik. Воскar szerint e kard semmi iránypontot sem nyújt arra nézve, hogy réginek tartassák. A csehek azt állítják, hogy a szenttől ered, tehát a tizedik századból, azonban minden jel arra mutat, hogy a tizenötödik század vége felé készült. A koronázásnál talán ismét fog szerepelni; az uj király vele a sz. Venczel lovagjait üti. (A poroszok emléke Versaillesban.) A Seine-et-Oisé departement prefectje hivatalos jegyzőkönyvet vett fel a poroszok Versaillesból távozáskor az ottani prefectura ingóságairól, mely épületben maga Vilmos császár lakott. A jegyzőkönyv egyebek közt emez érdekes részleteket tartalmazza : „1871 márcz. 7-én reggeli 9 órakor vettük át ismét a prefectura-palotát, s Laurent Hanin ülnökkel legott megvizsgálván az elfoglalt lakosztályokat, azokban hihetetlen rendetlenséget és rondaságot találtunk.“ Ezután felsorolja a jegyzőkönyv az eltűnt ingóságokat, minők : gyapot szőnyegek, függönyök, aranyozott bronz gyertyatartók, bronz tintatartó a prefect irodájából s a többi. ” Egyik ily ágas gyertyatartóra nézve a jegyzőköny így szól: „Vilmos császár távozásakor megüzentette a kapusnak, hogy e gyertyatartót emlékül viszi el. Tisztei és szárnysegédei aztán szintén különböző tárgyat vettek magukhoz emlékül. A király udvarmestere például elvitte a konyha legfontosabb rézedényeit (köztük 29 lábost.) Több asztal és szék össze volt törve és roncsolva. Egy szép fali óra be volt pakolva s az udvaron a kapus emelte le a szekérről. — Egy padlásszobában a profeet szobaleányának ott hagyott három csorna ruhája fehérneműje és ékszerei megdézsmáltattak.* Szerencsétlenségek. (Egy borzasztó esés.) Borzasztó szerencsétlenség történt Indiana állam Paola városában. Willbur tanár egy tudományos czélú léghajó útra akart indulni, s épen beszállandó volt, midőn a léghajó köteleit tévedésből előbb ereszték el, sem mint a gondolában helyet foglalhatott volna. A léghajó villámsebesen szökött a magasba, a tanár egy kötélbe kapaszkodva függött le a léghajóról. A kötélen addig látta magát, míg lehetett. Midőn a léghajó mintegy 1 mértföldnyire emelkedett fel, a tanár ereje megszakadt, s lefelé hullott, kezdetben lábával ment lefelé, majd vízszintes helyzetet foglalt el, csakhamar azonban megfordulva fejével bukott lefelé. Ez leírhatatlan rémes jelenet volt. Midőn a földre ért, teste 4 lábnyira szökött vissza, s feje egészen szétzúzatott. A nézők között ott volt a szerencsétlenül járt tanár neje és gyermeke is. Halálozások. Illésy György, a „Hon“ főmunkatársa és Kunsági név alatt tevékeny népies író, Pesten, október 11-én, élete 40-ik évében. Lyka Anastáz, Pest városának egyik leggazdagabb polgára, ki több milliónyi vagyont hagyott hátra, Pesten, október 23 án, 70 éves korában. Körmölczy Imre nagyváradi kanonok, hajdan Pestmegyében nagy szerepet játszott férfiú és ismert egyházi író, Nagyváradon, október 22-én. Murchison Roderik, a jelenkori geológiai tudomány elsőrendű kitűnősége s számos nevezetes mű írója, Londonban, október 23-án élete 79-ik évében. Sajtó és könyvészet. („Szegediner Lloyd“) czímen Anton Paul Felmayer és Anton Ernest Netzel urak elkerülhetően szükségesnek találják Szegeden német lapot kiadni. Ha lapjuk fönállhat a Tiszavidék fővárosában, akkor Anton Paul Felmayer és Anton Ernest Netzel uraknak igazok van. („A NEMZ színház könyvtára“) mely Pfeifer Ford. kiadásában jelen meg, újabban három művel szaporodott. Ezek: „Lohengrin,“ regényes dalmű szövegének magyarítása Böhm Gusztávtól és Ormai Ferencztől.* „S t r u e n s e e,“ eredeti tragoedia 5 felvonásban, irta Szigligeti Ede. — „A Stricke,“ a nemz. színház részéről 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszínmű 3 szakaszban irta (ák) Szigligeti Ede és Balázs Sándor. (A NŐK A MAGYAR JOGBAN.“) Irta dr. Báttaszéki Lajos. Ára 30 kr. Kapható Pauker Dániel n.váradi könyvkereskedőnél. („Archaeologiai értesítő.“) A magy. tud. akadémia archaeol. bizottságának közlönye. Kiadja a m. t. akadémia. V. évfoly. 7. szám. Szerkeszti dr. Römer Flóris, Agner L. bizománya. Tartalma: Régi harangjaink és keresztelő kutjaink ismertetéséhez. — Utmutatás azok számára, kik régi metszett köveket gyűjtenek. — Kivonat az arch. bizottság X. üléséből. — Régészeti mozgalom hazánkban. — Arch. levelek XXIV—XXIX. — Érmészeti adalék. — Egyveleg. (Ezen folyóirat időhöz nem kötött 1 van 1 */2 ívnyi számokban jelen meg. Előfizetési ára a 20 ívnyi kötetnek 3 frt; egyes számok bolti ára ivenkint 20 kr. Előfizethetni Aigner Lajosnál, Pest.) *) Alkalmilag rá kell térnünk az idegen operaszöveg magyarítására, mint azt nálunk gyakorolják. Míg az olasz vagy franczia eredeti nyomán készült német fordítások mindenek előtt a zenghetést, a gördülékenységet tartják szem előtt: az idegen után készült magyar operaszöveg döczögős volta által tűn ki. Némelykor az énekesnek álkapocsa ficzámodhatnék ki, midőn hosszú hangon rövid szótag s rövid szótagon hosszú hang fekszik. Tán Richter ezen is fog segíteni. Szerk. SAKKFELADVÁNY. 13 X*. Grold. Samutól, Bécsben. Világos. Világos indul s a második lépésre matot mond. A 42-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sö'tét. 1) F. h2—f4 f ...... a) K. g5-h4 b) K. g6—f4 (üt) 2) V. d3—g3 f és mat. Helyesen fejtették meg: Márkus Elek, Pest. — Stern Mór, Zombor. — Eckstein Ármin, Lipcse. — Kis Pál, Geszt. — Stern Sára, Huszt. — Fuchsz Bonifácz, Győr-Szt. Márton. — Halper Ferencz, Szombathely. — Homolka János, Győrvár. K. S. — Kutserik Sándor, (valahára!) Kecske-mét. — Győrőssy Mihály, H.Hadház. — Kardos József, Sopron. — B. J., Árokszállás. A 41-ik számban közlött feladvány helyes megfejtését vettük meg : Kutserik Sándortól, Kecskemét, a bedefgh ? ? ? — A beküldött feladványban nincs semmi cselfogás; a megfejtés első pillanatra világos , igy az egész érdektelen. A zárt levelet olvasatlanul elégettük. — Sopron, z. y. Mindkét sakkfeladvány tagadhatlanul correct, de mind a kettő élettelen, mert ami a feladványokat érdekessé teszi, a küzdés, a pillanatra változó esélyek, mindegyikből hiányzanak. Külömben a buzgóságot szívből köszönjük. — Árokszállás, B. J. urnák. Ön azért, hogy minapjában egy kis tévedésre figyelmeztettük, ártatlan s minden sakkjátszó előtt világos sajtóhibákat nyergelve meg, szíveskedik hozzánk vastag gorombaságokkal bekopogtatni. Ne csudálja, hogy bármennyire elismerjük is levelének olvasása után latin mottója igazságát, támadásait hasonlóval nem viszonozhatjuk. Jövőre mégis szívesen vennék, ha levelét nem csupán két betűvel, de egész nevével alájegyezné. HéfMámj* Megfejtése a 41i-ik számban, az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma a „Bem hadjárata“ czimű műlap. A 42-ik számban közlött képtalány megfejtése: „Csokonai Vitéz Mihály“ Helyesen megfejtették: Trucker József. —Aranyos. — Doroszlói olvasó-egylet. — Nagy Ferencz. — Eperjesi jogász olvasókör. — Pernyik Endre. — Zilahi olvasó-egylet. — P. E. — Fekete Károly. — Mezey István. — Hutter László. — Ifj. Skublics László. — Ifj. Kaczvinszky-Plank Mária. — Paál József. A 43-ik számban közlött képtalány helyes megfejtését beküldte utólag: Néki Ferencz. A megfejtők közül az elsőnek kihúzatván Mezey István Lőcse, számára a „A magyar honvédség vezérei“ czimü műlap megküldetik. A 42-ik számban közlött, lóugrás szerint megfejtendő szórejtvény megfejtése: Hon dicső hölgy szép királyné Olly nagy, olly szent a kebelnek Hő fohászim zsámolyodnál Bod okáért esdekelnek ! „Egyenként, igen, szerettek Ah de együtt, szétoszoltok; Magzatok! mig igy gyötörtök Nem lehet az anya boldog ! Helyesen megfejtették: Turcsányi-Szabó Fanni. — Erdődy György. — Rácz Gyula. — Bén Endre. — Mezey István. — Búza Endre. — Schréder Izabella. — Halper Ferencz. — Minczér Elek. — Bogdánffy Gáborné. — A selmecei akadémiai polgárság. — Bolemann István. — Molnár János. — Létay Domokos. —uszy Dávid. — Kardos József. — Nagy Ferencz. — Benedek József. — Ferber Ferencz. — Scaragner Károly. — Pernyik Endre. — Zilahi olvasó-egylet. — Szilágyi István. A 41-ik számban közlött szórejtvény helyes megfejtését beküldték utólag: Mandel Mihály. — Molnár János. — Jóska Izidor. — Bagi József. — Eperjesi jogászolvasókör. — Szilágyi István. A megfejtők közül az elsőnek kihúzatván Kardos József Soprony, számára a „Petőfi élete és halála“ czimű műlap megküldetik. Szerkesztői üzenetek. Bécsbe, H. I. Köszönjük az intést. — К—у Z—n. Czik- Ikét közölni fogjuk. — „Van nekem egy.“ Szintén csinos, szintén meg fog jelenni. Hogy ez eddig nem történt, azért ne magát, hanem a tér szűkét vádolja. — V—Λ J—s. Sorát várja. — Orosháza. Majd élő szóval! — „A filos szerelem.“ Zavaros. Formájában hiányos. — „Középkori spanyol-zsidó költészet.* Csak nagy istenfélelmet és kegyességet látunk benne; költészet egy versből sem ragyogott felénk. — „Korzikai boszu.“ Időközben arról értesültünk, hogy a „Regélőben“ már megjelent. Kézirata rendelkezésre áll. — „Psik Gyula barátomhoz.“ Ön „versecskének“ mondja 17. Írva ; tizen- s hét strófából álló bosszú ömledezését nevezett úrhoz, kit s nincs ugyan szerencsénk ismerni, de ki semmi esetre sem érdemelte meg, hogy barátságát ily versekkel viszonozza I ön. — „A magyar honvédhez.“ Jó szándék, gyarló kivitel. — „Romok.“ Nem mondhatunk róla kedvezőbbet, mint a másikról. — „Szüretre.“ Gyönge körülírása e régi bordalnak : „Miért ürítsük a pohárt?“ Nem használható. — „Miért is látalak.“ Ön még a helyesírással sincs tisztában. Azért ugyan lehetne ön poéta — ha isten annak teremtette volna. Felelős szerkesztő : ÁGAI ADOLF kétsas-utcza 24. sz.