Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 27-53. szám)

1871-07-23 / 30. szám

11 412 Magyarország és a Nagyvilág. 30. Szám. 1871. (Leányrablás.) Szent-Elek biharmegyei községben e hó 9-én az urasági széna „kalákába“ gyüjtetvén, egy Botár János nevű legény táncz közben szemet vetett egy leányra, Tokaj Annára. Egy pajtásával azonnal összebeszélt, s elvég­ződvén a táncz, midőn a lány többi társával Kis-Kérre haza­felé tért, czinkostársával előtermett s megragadván a leányt, társa segélyével Betfia községébe egy nő­ rokonához vitte, ki is egyetértvén a legénynyel, egy kamraszobába zárta a le­ányt. Azonban az egyházgondnok megtudta az eseményt, rög­tön a lelkészhez sietett, ki is lógott értesité az eseményről az elöljárókat s velük minden haladék nélkül megjelent az esemény szinhelyén s a leányt az ezt kiadni vonakodó nő há­zából kiszabaditá. (Mérgében megpukkadt.) E napokban Pesten a széna­tér egyik házában oly különös haláleset történt, mely rit­kítja párját. Egy ott lakó özvegy asszony 18 éves leányát ugyanis az ölebét konyhájából kiűző szomszédné ezen eljá-­­­rása annyira fölingerelte, hogy egy percznyi szóváltás után orrán és száján vérezve, e kiáltással: „Jaj anyám, meghalok mérgemben,a halva rogyott anyja karjai közé. (Elolvadt mennyei szenet.) Jászberényből követ­kező furcsa esetet imák a lapoknak: Jászberény környékén a minap jég esett, még pedig dió nagyságú. A nép csupa kíváncsiságból szedett fel nehány darabot s megtekintvén a szomorú és hivatlan vendéget, szótlanul hajtta el magától. Egy vén anyóka azonban felverte a falut szájával. A­mint égette a barkát s szemelte az olvasót, egy kósza jégdarab épen ablakához tévedt, s minden bejelentés nélkül átütve azt, az ölébe esett. Persze lett sivalkodás, de az anyóka ke­resztvetés után hozzányúlt a jéghez, s látva, hogy nem éget, megforgatta markában. Alig pillantott azonban reá, utcáa ki az ajtón, el a községházához. A jég kopogott a há­tán, fején, de ő nem gondolt semmivel, csak a jeget szok­ta markába, a­mi szerencsésen meg is olvadt az utón. A köz­ség házánál azután megeredt nyelvének kereke, pergett mint az orsó és égre-földre bizonyitgatá, hogy a jégdarabon szűz Mária képe van, alatta pedig mennyei szenet; ki tudja, tán maga Gábor angyal, vagy szt. Péter írása. A községházánál nem volt annyi ész együtt, hogy az anyókát lebeszélték­­ volna, sőt hivatalosan constatálták a szűz Mária képét és a mennyei szenetet. Ennél sem kellett több. A gyorslábú anyóka neki indult s bejelentő a plébános szakácsnéjának, mesternek, harangozónak — ez utóbbi aztán ki is haran­gozta. — Egy akadt, a ki látni akarta az izenetet. Ekkorra azonban kisütött a nap, s elolvadt a jég az izenettel együtt. A vén anyóka pedig azóta ötödször kapott hajba szomszéd­­néjával, a ki bebekiált a törött ablakon, melyet megcsinál­tatni szent borzadálylyal irtózik. (A világ hatalmasai.) A franczia kormány által ki­bocsátott 2000 milliónyi kölcsön aláírásánál egyes c­égek és társulatok mesés összegekkel vettek részt. A Rothschild ház saját és megbízói nevében 1000 millió frankot írt alá, a société générale 400 milliót, a párisi leszámítoló pénztár 100 milliót, a lyoni bank 120 milliót, több belga és hol­landi tőkepénzes nevében a németalföldi bank 250 milliót stb. A kivánt összegnél annyival több íratott alá, hogy min­denki csak mintegy felét kapja annak, amit aláírt. (A szegedi várból­ köz­ebb már elszállítanak húsz rabot azok közül, kiknek ítélete a legfőbb törvényszék által is megerősítve, visszaérkezett. Ez elszállítandók közt vannak a legfelsőbb törvényszék által szintén halálra ítélt, de ő felsége által megkegyelmezett honvédgyilkosok: Nefanti, Mesko és Gáspár, a rablógyilkos Balla Döme, a Schönfeld féle rablógyilkosság egyes tettesei stb. többnyire mind 15 éven felül ítélt rabok. Ez által ismét ürül hely, de mint mondják, nem sokáig marad üresen, mert a munka lázas izgatottsággal folytattatik, hogy a vizsgálatok, amennyire lehet, ez év végéig befejeztessenek. — Néhány nap előtt kisértek Szegedre hármat azok közül, kik most egy éve a péterváradi várból, az ablakrostély átvágása után lépcsőkön leereszkedve, megszöktek. Ezek Szerbia belsejében fogattak el a kir. biztos kiküldöttei által, kiknek a szerb kormány, úgy a lakosság is a rablók üldözése és megfogásában is kész­ségesen segédkezett. Ezek egyike már előbb egyszer Magyar­­országban is elfogatott, de a lerészegedett pandúroktól is­mét megszökött tánczostól együtt. A lapok írták, hogy 6 ka­tona Pancsováról is szállított egy rablót Szegedre. Ez egyén B. község volt bírája, ki mint biró maga tervezte egy ot­tani tiszttartó, P. végrehajtott kirablását. Most, midőn tár­sai elfogattak, ő a határőrvidéki Rudolfsgnadeba menekült, de felfedeztetvén, elfogatott. A magát börtönében felakasz­tott Halassy egyik kihallgatása alkalmával úgy nyiladozott, hogy ha ő beszélni fog, nagyon meggyűl a szegedi várban a „kapatosok“ száma. (Nápolyi banditák.) Néhány év előtt hirhedt volt Nápoly a Bourbonok által ott szított bandita-garázdálkodás­ról. Az olasz kormánynak sikerült végre elnyomni a bajt s most Nápolyban, olyanformán mint nálunk Szegeden, monstrepörök vannak folyamatban. E napokban 50 brigan­­tit ítéltek el részint halálra, részint 20—25 évi börtönre.­ ­ Elemi csapások. (Árvizek Erdélyben.) Kis-Kapusból Írják: A viz ná­lunk is roppant pusztítást tett, az egész határ viz alatt van, vagy be van iszapolva. Az országútról valamennyi híd el van szakítva ; a kis-kapusi vasúti híd hídfőjét, mely lega­lább 7000 mázsát nyom, a víz a balpartról egy tömegben odatolta a jobbparthoz (?) a nélkül, hogy összedöntötte volna. — Resináról írják : Különben jelentéktelen hegyi pa­takunk tegnap óriássá lett s mindenünket elboritá víztöme­gével. — Szászsebesből írják : A Goedistye patak árja viz alá helyezte, Kossesd, Ludest, Felső- és Alsó-Város hely­ségek határait, s elvitt minden hidat és malmot. A földek tönkre vannak téve. A Csernapatak s a Maros kiáradása ál­tal Déva alsó részei viz alatt vannak. Tordostól lefelé Ma­­ros-Ilyeig szintén viz alatt van minden. Piskinél a Strell patak alá ásta a hidoszlopokat, úgy, hogy a közlekedést el kelle zárni, ugyanitt a patak elvitte a parton álló vámhá­zat. — Brassóban is roppant pusztítást tett a víz. A nagy csatorna töltése elszakadt, elborított több házat és számta­lan kertet. A nagy vizár napján a román gymnasium mel­lett egy tanuló beleveszett a vízbe. A tüzérségi laktanyát féltik a bedőléstől, annyira aláásták alapjait a hullámok. — Károlyfehérvártól Libetig a nagy Maros-hidat kivéve vala­mennyi vasúti hid bedőlt. Adakozások. (A franczia becsületrend palotája) az utóbbi zen­dülés alkalmával szintén leégvén, a franczia kormány ada­kozásra hívja föl a rend vitézeit s másokat is, hogy a palota újból fölépittethessék. (Boldogult dr. Flór Ferencz végrendelete.) Pest városának elhunyt jeles főorvosa következő hagyományokat tett: A magyar tud.­akadémiának, forrón szeretett és korán elhunyt egyetlen gyermeke iránti kegyeletből „Flór Gyula emlékalapitványa“ czimmel 20,000 frtot olyképen, hogy az egész összeg az akadémia alaptőkéjéhez csatolandó lesz. — A tőke után befolyandó kamatoknak felerésze elhunyt fia kedvencz hajlamának emlékére minden évben egyedül „Ma­gyar történelmi érdekek elősegélésére“­­— másik felerésze pedig közös akadémiai czélokra lesz forditandó. A pesti Ró­­kuskórháznak 500 frtot, a magyar nemzeti színháznak 500 frtot. Ezenkívül házi cselédeinek fejenkint 100, Jonák Jó­zsefnek, t. szelei gazdasági ispánjának pedig 500­ frtot ha­gyott, a többi vagyon nejére esik. Sajtó és könyvészet. (A „Kalevala“) magyar fordítása megjelent, következő czim alatt: „Kalevala, a finnek nemzeti eposza. Az ere­detiből fordította Barna Ferdinánd. A magyar tud. akadémia költségén.“ Nagy 8­adr. 22 ív, kéthasábos nyomással, finom papíron, díszes kiállítással. Az egészet a fordító előszava előzi meg, melyben a finn és magyar hitregék közti hason­latról s a Kalevala gyűjtésének történetéről értekezik. A Kalevala irodalmi becséről, bámulatos műalkotásáról, melyet kitűnő aesthetikusok a Niebelungokéval, s az Iliaséval mér­nek össze, fölösleges beszélni, — nálunk ezt a Szana Tamás által jelesül szerkesztett „Figyelő“ tüzetesen ismertette. A fordítás, mely évek hosszú sora fáradalmas munkálkodásának eredménye, hű, bár sok helyt a hűség rovására, költőitlen. Mindenesetre azonban a mű becsületére válik nem csak a for­dítónak, hanem irodalmunknak is, és méltó, hogy a nagyobb közönségnél is elterjedésre találjon. (Az „Orosz beszéltek“) második kötete megjelent. Oroszból fordította Fincicky Mihály. Tartalma : Hóförgeteg Puskin Sándortól. Aszja Turgenev Ivántól. A herczegnő Sol­­logubb gróftól. 182 lap. Az orosz irodalom legkitűnőbb írói­tól 3 gyönyörű beszélyt mutat be e kötet. Ki csak egysze­rűen mulattató olvasmányt keres, épen úgy ki lesz elégítve mint az, kit magasabb műigények, lélektani buvárlat, jó compositio vezetnek. Irodalmunkban annyival inkább nyere­mény e beszélyek átültetése, mert hű, csinos, szabatos fordí­tás, jó magyarság jellemzik azt. Nagyon óhajtandó, hogy a közönség részvéte módot adjon a fordítónak újabb remekek átültetésére. („A községi iskola) a társadalomhoz, államhoz és művelődéshez való viszonyában.“ Dijkoszoruzott pályamű. Irta R­ákóc­zy Lajos, pestv. közs. tanitó. Kiadják Rosen­berg testvérek, Pesten, Ara 50 kr. („Önoktatás“) az angol nyelvben levelek szerint, Ro­­berston T. tanmódja szerint. Irta Psenyeczky Nagy Sándor, a debreczeni ref. főiskolában a franczia és angol nyelvek nyilv. tanára II rész. XII levél. 1 fűz. ára 30 kr. Kapható Debreczenben a szerzőnél. („Nagy Péter végrendelete”.) Regény és történet. Herbert Luczián után G­e­t­h­á­r­d Endre. 1. fűz. A mű 24 füzetre terjed. Valamennyinek ára 6 frt. Előfizetések in­­tézendők a „Gömöri lapok“ szerkesztőségéhez Rima­szombatban. („AZ EMBERI NEM EREDETE ÉS TÖRZS­FAJA.“) Hét elő­adás. Haeckel után magyaritá György Aladár, kiadja Láng Lajos. Pest, Aigner L. Ára 40 kr. („A pápaság története.“) Weber után. II köt. Lip­cse, Köhler L. F. (illetőleg Lauffer V. Pesten.) („Isabella“) II köt. Born Gy. után. Pest, Laufer V. Ára 80 kr. („A MAGYAR KIRÁLYSÁG ALKOTMÁNY-TÖRTÉNETE“) a szatmári békekötésig. Irta Ladányi Gedeon, a debreczeni főiskolában a történelem tanára. II köt. az Anjou-királyoktól II. Lajosig. Debreczen, ifj. Csáthy K. („A forradalom.“) Irta Quinet Edgár. Fran­­cziából. fordította gr. Károlyi Tibor I köt. Pest, Lauffer V. Ára 2 kötetnek 5 frt. („Ezópusi mesék“) czim alatt megjelent egy kis füzet második változatlan kiadásban Csáthy Károlynál Debre­czenben. A meséket Fedrus után szabadon fordította Komá­romi Károly. Ára 20 kr. Halálozások. Somreiler mérnök, a mont-cenisi nagyszerű alagút munkálatainak fő intézője, Turinban, július elején. Barinyi József prépost, két ízben országgyűlési kép­viselő, Vágújhelyben július 16-án. Belgiojoso Krisztina herczegnő, jeles olasz honleány és írónő július első hetében Milanóban, élete 64-ik évében, Belgiojoso herczegnő fiatal leánykora óta élénk részt vett az olasz politikai küzdelmekben, s midőn száműzetésben élt Párisban, a legfényesebb szellemek körét gyűjtő termeibe. Alapított egy „Ausonio“ czímű lapot, irt vallásügyi, politi­kai műveket s a világhírű „Revue des deux mondes“ mun­katársa volt. 1860-ban visszatért Milanóba s agg napjait csendes családi körben töltötte. Tausig Albert, nagyhírű zongoraművész, ki Pesten is többször játszott, Lipcsében, julius 17-én, 27 éves korában. SAKKFELADVÁNY. M . IC.-tól. Sötét. A 28-ik számban közlött sakkfeladvány megfejtése: IPiercetol. Világos. Sötét. 1) F. f2—d5..........................P. g6—g5 2) F. g3—h2..........................P. g5-f4 (üt) 3) F. h2—gl­­ és ... mat. Helyesen fejtették meg : Berke Tivadar, Keszthely.— Homolka János, Kethely. — Kardos József, Hosszu-Peresz­­teg. — Greguss Imre, Pest. — Engländer Mór, Kassa. — Stern Mór, Zombor. — Tóth Imre, Szombathely. — Márkus Elek, Pest. A 27-ik számban közölt sakkfeladvány utólagos megfejté­sét beküldték még: Nagy Domokos, Kutyfalva. — Lefko­­vics Ignácz Sz., Ófalu (1 !) — Illovay József, Temerin. — Greguss Im­re, Pest. Világos. Világos indul s a második lépésre matot mond. Megfejtése a 32-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma a „K­é­­pes Világ“ félévi folyama. A 28-ik számban közlött képtalány megfejtése : „Elégia“ (t. i. elég­ia 1) Helyes megfejtők: Forster M., Pozsony. — Szépe G. Vésztő­ — Balogh Mathild, Lajtár. — Endlicher M., Pest. — Gonzales Edgár, Tiszócz. — Kohn A. Pest. —­­ Nikolics P. ,­Becse. — Lippig J., Buda. — Nagyfejtő Zsu­zsa, Szentes (? — hely neve nincs kitéve, a postabélyeg meg — rendszerint — olvashatlan.) — Zegrász L., Lipcse. Számtalan „ne ordíts, szamár !“-m­egfejtést vettünk, a mi elvégre ugyanaz a­mi az „elég­ia!“ —­­ csakhogy ez utóbbi fogalmazásban van éle a talánynak. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF kézsM-utcza 24. sz. Szerkesztői üzenetek: „Tört hangok a küzdelemből.“ Nem mondhatjuk, hogy­­ egészen roszak, de azt sem, hogy jók s ennek természetesen az a következése, hogy nem közölhetők. A tárgy, mely fö­lött ön e versekben töpreng: a lét,"a mindenség titka, a leg­­nagyobb szervek egyike és sok bölcsészt, sok költőt bilincselt­­ már le; de épen, mert oly nagy a kérdés, nem szabad kis­szerűen tárgyalni; költőnek úgy, mint bölcsésznek nagyon magasra kell emelkedni, mély gondolatokat kifejezni, hogy meghallgatható legyen; olyan elmélkedések, minőket ön ir p. .. A mindenséget érteni Áttöprengesz sok éjet, S a pontig eljutsz, el te is. Hogy — magadat sem érted — nem fejeznek ki semmit. Egyébiránt a nyelv­kezelés is eléggé gyönge. — Dalok a jövőről. Keserves kétségbeesés a világi dolgok hiúsága fölött, elég jó rímekkel, de szörnyen össze- s vissza csavart nyelven, hangzástalan sorokkal és zavaros ké­pekkel, melyek közül nem épen legroszabb az, hogy ha buja lantra kelt, az emberek meghallgatják s zajgó szivének — vánkost nyújtanak. Nem közölhető. — Járok, kelek. Gyenge kísérlet, nagyon prózai előadással. — Kórágyon. Köszönet. El fogjuk olvasni, mihelyt időnk engedi, de önnek kedvező íté­lete folytán előre is örvendünk S. Gy. ur becses közleményének.

Next