Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1872-03-31 / 13. szám
Dóczi Lajos. zuttal nem életrajzot írunk, mert nem életrajz az, ha elmondjuk, hogy X. Y.Németkereszturon élte első gyermekéveit, Sopronyban járt iskolába, Bégben, majd Pesten volt hírlapíró s végre az akadémiai versenyfutáson váratlanul elnyerte a Teleky-féle 100 aranyat, midőn épen készült 26-ik évét betölteni, Szigligeti az ugyanannyadik pályadíjat elnyerni. Dóczi Lajos minden emberi számítás szerint még egy hosszú útnak áll előtte, s ha mi pályája fényes kezdetére még fényesebb reményeket építünk, akkor igen megszokott dolgot cselekszünk ugyan, de nem tagadhatjuk, hogy minden fényes reményünk teljesülése nemcsak a tehetségektől függ, melyeket benne látunk, nemcsak az akarattól, mely ifjúi erővel serkenti tettre, nemcsak lelkületétől, melynek harmonikus egyensúlya képezi munkáinak is egyik jellemző vonását, de függ száz meg száz világi esélytől, melynek sem az ő kénye, sem a mi jóakaratunk nem fog soha sem teljesen parancsolhatni. Mi megbecsülhetjük a foglalót, melyet jövendőjére nézve eddigi munkáiban kaptunk, s következtethetünk belőle a tőkére, mely a magyar irodalomnak kamatozni hivatva van, de jóslataink könnyen meghazudtogathatnak, várakozásaink könnyen túl is szárnyaltathatnak. Mindez összevéve lehetlenné teszi, hogy soraink tárgyával oly behatón foglalkozzunk, mintha valamely bezárt, elvégzett, vagy legalább is a derékon túl ért pályával állanánk szemben. Feladatunk ezúttal tehát csak ez: olvasóinknak irodalmunk egy ifjú erejét bemutatni, s számára annyit kérni, amennyit eddig teljes mértékben megérdemlett, t. i., hogy a közönség innen túl figyelmének különösebb mértékével ajándékozza meg munkásságát. Mai napság, midőn minden hírre tíz-húsz reporter vadász, és a legártatlanabb esemény megtalálja újdondászi Homerjét, nem kell már attól félni, hogy könnyen feledségbe megy, ami rögtön könyvbe nem gyűjtetik. Ha Dóczi Lajos valamikor mindazt, amit tőle várni feljogosítva vagyunk, be fogja váltani tettel, akkor helyén s reméljük még idején is lesz fölkeresni a magyarországi zsidók által tiszta orthodoxiája miatt szentnek tartott hét község egyikét, Német-Kereszturt, a hol ifjúsága első benyomásainak tárgyait a termé-szetben s emlékeit az emberekben meg fogjuk még találni. A kutató meg fogja magának jegyezni a Soprony körüli erdőket, hová a nagyon fiatal és nagyon szegény gyerek ki-kimenekült a társaságból, melynek körében nem vola egyenlőn között; itt akadunk ébredező hajlamainak első nyomaira ; ez volt az első aeszthetika, mely kezébe került, gyöngéd ízlésének első iskolája. Már zsenge korában rendkívüli szellemi képesség mutatkozott benne, s amint most lénye a maga valójában kezd szemünk előtt kifejlődni, egy nagy titok, egy megfizethetlen kincs arkánuma pattan föl előttünk. A természet harmoniája, a keresetlen művészet, a szabad világ, melynek adott formáit nem látni, csak tökélyét, mert vége nincs és benne kép képbe fonódik: a teremtés adta rendkívül fogékony lelkének az első benyomásokat, ez termékenyítette meg serkenő tehetségét s ez első benyomások képezik most is a palettet, melyről, ha ír, színeit veszi. Úgy tetszik nekünk, mintha képeihez, ha képet fest, hasonlataihoz, ha hasonlít, a sopronyi erdők, a Keresztur és Soprony közti sokszor megjárt út egy-egy emléke volna kötve. A természet műveiben rejlő ősigazságokat vette föl lelke először, érzékei ennek cso- Dóczi Lajos, a „Csók“ pályakoszoruzott vígjáték szerzője. és ismeretterjesztő képesei VIII. ÉVFOLYAM 1872. 13. SZÁM. PEST, JINARCZIUS 31. Megjelen minden vasárnap Kiadja a JDentsch-testvérek pest-bécsi irodalmi és művészeti intézete. Kiadóhivatal: PEST, József tér 6. sz. Évenkint díszes aczélmetszetű jutalon képekkel. — Előfizetési dij : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — Évenkint díszes aczélmetszetű jutalomképekkel.